Felszólalás adatai

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Politikai Államtitkár Úr! Salamon László fejtegetéseivel vitatkoznék. Korábban a fideszes képviselőcsoport azt kifogásolta, hogy az uniós jogharmonizációs kötelezettségeket a kormány összeköti más tárgykörökkel. Ezért nem támogatta számos törvényjavaslat azon elemét, amelyek a legszorosabban nem kötődtek az uniós jogharmonizációs kötelezettségekhez.

Ebben az esetben azonban arról van szó, tisztelt képviselőtársam, hogy a jogharmonizációs kötelezettségek mellett alkotmánybírósági határozatokból származó jogalkotási feladatokat is teljesítenie kell a parlamentnek. Az ön által kifogásolt megoldás, amelyet a törvényjavaslat 4-5. §-a tartalmaz, az 59/2003. számú alkotmánybírósági határozaton nyugszik. Ez alkotmánybírósági határozat előírta azt, hogy a parlament 2004. február 15-éig biztosítsa azt, hogy a közlés folyamatát megfelelő jogi garanciák bástyázzák körül.

Abban képviselőtársamnak vitathatatlanul igaza van, hogy a nyújtott megoldás, amellyel találkozhatunk a törvényjavaslatban, nem tökéletes, ám képviselőtársam is elismerte, hogy megoldást találni a szempontok összeegyeztetésére ebben az esetben hallatlanul nehéz. A tegnapi napon az alkotmány- és igazságügyi bizottság ülésén hallhattuk Kaltenbach Jenő kisebbségi biztos úr fejtegetéseit. Ő is kísérletet tett arra, hogy ennek a joghézagnak a betöltésére, ennek a joghézagnak a kiküszöbölésére koncepciót fogalmazzon meg, és megfelelő megoldási javaslatot terjesszen elő, ám az ülésen kiderült, hogy az ő - egyébként nagyon gondosan kimunkált - gondolata sem látszik teljes mértékben kielégítőnek.

Ugyanakkor világosan látnunk kell, hogy a törvényjavaslatban szereplő megoldás mindenképpen hasznosabb, mindenképpen jobb a mostaninál. Ha nem is tökéletes, de számos garanciális elemet tartalmaz. Abban az esetben tehát, ha nem fogadjuk el ezeket a paragrafusokat, akkor marad a jelenlegi alkotmányellenes helyzet, abban az esetben valóban hiányoznak a megfelelő garanciák a választási szervek és a bíróságok határozatainak közlésével kapcsolatban.

Míg abban az esetben, ha elfogadnánk a törvényjavaslat hivatkozott helyeit, akkor kétségtelenül - ha nem is tökéletesen, de mégiscsak - egy megfelelő garanciákkal ellátott folyamat eredményeképpen zajlik le a határozatok közlése. Ebben az esetben már jóval kevésbé lehet hivatkozni arra, hogy valaki nem tudott élni az alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított, a jogorvoslati joggal való élés jogával, mert nem kapta meg időben a határozatot, nem történt meg megfelelően a közlés, és a határidő, mint közismert, a választási eljárási törvényekben szigorúan jogvesztő, így a magyar törvényben is.

Kétségtelen - már az előbb jeleztem -, hogy a megoldást még lehetne tovább cizellálni, a gyakorlat fogja azonban megmutatni, hogy mi lenne a megfelelő jogi szabályozás. Véleményem szerint el kellene fogadni a törvényjavaslat 4. és 5. §-át is. Meg kellene vizsgálnunk később azt a gyakorlati tapasztalatok alapján, hogy milyen garanciákat nyújt a hatályos szabályozás, s ha szükséges, akkor később vizsgáljuk felül a mostani rendezést.

(16.20)

Ez mindenképpen megfelel az Alkotmánybíróság határozatának, orvosolja a jelenlegi alkotmányellenes állapotot, s egyben a választópolgárok számára is megfelelő biztosítékokat nyújt annak érdekében, hogy valóban élni tudjanak jogorvoslati jogukkal. Ellenkező esetben, amit Salamon képviselőtársam javasol, a garanciák nem születnek meg, és az Országgyűlés tovább vitatkozik majd egy jóval későbbi időpontban arról, hogy hogyan tudjon egy csaknem megoldhatatlan feladatot teljesíteni.

Éppen ezért arra kérném tisztelt Salamon képviselőtársamat és rajta keresztül a Fidesz frakcióját, hogy gondolják végig az álláspontjukat, ne torpedózzák meg a kormány azon szándékát, hogy eleget tegyen az Alkotmánybíróság határozatában foglaltaknak.

Köszönöm a figyelmet.