A felszólalás szövege:

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Húsz éve vagyok parlamenti képviselő, és ami tegnap történt, az az egyik legnagyobb botrány volt az elmúlt húsz évben. Volt egy azért 2013-ban, ami ennél nagyobb volt. Emlékszünk, a földtörvény módosítása kapcsán a jobbikosok felmentek, rázták a csengőt, és ugyanilyen fenyegetések hangzottak el. Ugyanígy elmondták, hogy a történelem ítélőszéke elé fogunk kerülni, és még nagyon sok minden elhangzott. De mi is lett belőle? Elvették a külföldiek a földet? Nem, tisztelt képviselőtársaim. (Szilágyi György: Ti vettétek el!  Derültség a Jobbik soraiban.) Kiderült, hogy amit akkor állítottak, abból semmi sem igaz, ráadásul 2017-ben született egy uniós bírósági ítélet, amely pont azt mondta ki, hogy túlságosan messzire mentünk el a törvénnyel.

(14.30)

Azt gondolom, ami tegnap történt, pontosan ugyanez fog történni. Elindul a január, és nagyon gyorsan ki fog derülni, hogy amit önök állítottak, egészen egyszerűen nem igaz.

Néhány, a vitában elhangzott kérdésre azért szeretnék reagálni. Például most hallottuk Gréczy képviselő urat az előbb. Azért hadd mondjam el, képviselő úr, a múlt héten vagy két héttel ezelőtt jelent meg a háztartások életszínvonaláról a statisztika, és nem tudom, feltűnte önnek, hogy például a súlyos anyagi deprivációban élők száma, ami  egészen pontosan idézem a számot  23,4 százalék volt 2010-ben, 10,2 százalékra csökkent. (Z. Kárpát Dániel: Ezt te sem hiszed el. Nyugtass meg!) Ez egész pontosan azt jelenti, hogy a szegények száma ma Magyarországon 2010 óta kevesebb mint felére csökkent, több mint 50 százalékkal csökkent a súlyos anyagi deprivációban élők száma. (Folyamatos közbeszólások a Jobbik és a DK soraiból.)

De mondhatjuk egyébként a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek arányát, ez 31,5 százalékról 19,6 százalékra csökkent. Ez egyébként szintén egyharmadnál nagyobb csökkenés. És miért is van ez, képviselő úr? Azért van, mert 800 ezer emberrel több dolgozik ma Magyarországon. (Gréczy Zsolt: Magyarországon nem.) Ugye, Mellár Tamás képviselő úr azt mondja, hogy nem ilyen volt a jövedelememelkedés. De, valóban úgy történt, hogy az elmúlt években 8 százalék, 10 százalék, 10 százalék feletti jövedelememelkedés történt Magyarországon. (Tordai Bence: Nem figyeltél.)

Egyébként meg lehet nézni a fogyasztási statisztikákat is Európában. Magyarországon a legnagyobb mértékű emelkedések közé tartozik, ami a fogyasztásbővülésben az elmúlt négy évben Magyarországon megtörtént. (Tordai Bence: Mellár Tamással akarsz vitatkozni statisztikáról?) Úgyhogy azt gondolom, valóban lehet beszélni arról, hogy ki mennyit tett a magyar munkavállalókért, csak az a helyzet, hogy néha egyébként érdemes a statisztikai adatokat is megnézni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem abban némi igazságuk van, hogy a munkavállalók kiszolgáltatottak lehetnek egy ilyen törvénynek. Az a helyzet, hogy ha 5-6 évvel ezelőtt vezettük volna be ezt a törvényt, akkor a munkavállalók kiszolgáltatottak is lettek volna. Csak az a helyzet, nem tudom, forgatjáke az újságokat, hogy például a Mercedesnél most mekkora kétéves bérmegállapodást voltak kénytelenek kötni a munkaadók a Mercedes-gyár dolgozóival? Tudják, mennyit? 35 százalékot vállaltak az elkövetkező két évre azért, mert meg kell tartani a Mercedes-gyár munkavállalóit.

A munkavállalók most, hogy közel vagyunk a teljes foglalkoztatáshoz, teljesen más helyzetben vannak, mint az önök idején voltak. Szerintem nincs az a veszély, amiről önök beszélnek.

Ráadásul néhány ellentmondás is fellelhető volt az önök érvelésében, mert egyszer azt mondják, hogy a munkavállalók egy része arra kényszerül, hogy két vagy akár több állást is vállaljon. A munkavállalók egy része egyébként arra kényszerül, hogy mivel törvényi korlátok vannak most a többletmunka-vállalás előtt, ezért a túlórákat feketén vállalja el. Na most, tisztelt képviselőtársaim, ezen szeretnénk éppen változtatni. Utána önök azt mondják, hogy nincs olyan munkavállaló, aki az életben olyan helyzetbe kerüljön, hogy több pénzre, több munkára legyen szüksége. Az a helyzet, hogy van. Nagyon sok ilyen munkavállaló van, és az ő helyzetüket szeretnénk megkönnyíteni ezzel a törvénnyel. Ugyanis az a helyzet, hogy nem arra akarjuk kényszeríteni, hogy feltétlenül egy másik munkahelyen vállaljon állást, hanem ha ő önként, még egyszer mondom, önként úgy akarja, akkor túlórázhasson a saját munkahelyén is, ha véletlenül az élet éppen arra kényszeríti.

Még egyszer mondom, elég nagy béremelkedés történt az elmúlt időszakban, nagyon sokat javult a munkavállalók helyzete 2010-hez képest, az a helyzet, hogy teljesen más helyzetben vannak, de most is vannak olyan munkavállalók, akik arra kényszerülnek, hogy valamilyen építkezés miatt vagy egyéb okból kifolyólag többletmunkát vállaljanak. Önök ezt próbálják most megakadályozni. Miközben egyébként, még egyszer mondom, kaptam célzást az előbb, én beszéltem valóban Ausztriában olyan munkavállalóval, aki azt mondta, hogy azért ment ki Ausztriába, mert pénzt szeretne keresni. Három hónapig dolgozik egy szállodában, egyébként plusz munkaszüneti nap nélkül, rengeteg túlórát vállal, mert pénzt akar keresni.

Azt mondtam, hogy bizonyára vannak olyan munkavállalók, akik ebben az esetben, ha lehetőség lesz arra, hogy Magyarországon is többletmunkát vállaljanak, ha megkapják erre a lehetőséget, akkor lehet, hogy ezt fogják vállalni és nem fognak kimenni. Mert, tisztelt képviselőtársaim, lássuk be, vannak olyan munkavállalók, akik arra kényszerülnek, hogy több munkát vállaljanak, de azt hiszem, be kell látniuk, hogy a mai munkaerőpiaci viszonyok között ezen törvény alapján ez csak önkéntesen történhet, és senkit nem lehet erre kényszeríteni.

Azt hiszem, ezt a riogatást érdemes lenne abbahagyni, még egyszer mondom, januárban el fog jönni az igazság pillanata, és ki fog derülni, hogy az, amit önök állítottak, és amivel önök becsapták az embereket, egész egyszerűen nem igaz. Ugyanúgy nem igaz, mint ahogy a földtörvénnyel kapcsolatos riogatás sem volt igaz. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Annyira megható, amikor a Jobbik az európai értékek mentén aggódik. De, Banai (sic!) képviselő úr, nem tudja, hogy ki volt az, aki itt uniós zászlót égetett? (Z. Kárpát Dániel: Legalább a nevét tanuld meg a képviselőtársaidnak!  Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Nem tudja, ki volt az, aki mondjuk, az uniós zászlót kidobta az ablakon? (Z. Kárpát Dániel: Mielőtt flegma és kioktató vagy, tanuld meg a nevét!) Hát, az ön pártjában nézzenek… (Z. Kárpát Dániel: Mi el szoktuk olvasni…!) Az ön pártjában nézzenek szét! Ennyi ostobaságot, amit egyébként az elmúlt időszakban itt elmondott, az egészen elképesztő. Nem tudom, hogy látja-e, mondjuk, a magyar gazdaság adatait (Bana Tibor: Látom! Szomorúak!), például hogy a fizetések hogyan alakultak Magyarországon, az Európai Unióban az elmúlt években, két évben nagyon kevés olyan ország volt, ahol olyan fizetésemelkedés történt, mint Magyarországon. És egyébként hogyha egy kicsit tudja értelmezni a statisztikákat, esetleg az is feltűnhet önnek, hogy kétségkívül sokan vándoroltak ki Magyarországról, vagy sokan mentek külföldre dolgozni, de az a helyzet, hogy ezen a területen a régióban még mindig mi állunk a legjobban, még mindig tőlünk mentek el a legkevesebben (Z. Kárpát Dániel: Most miért hazudsz olyat, amiről te is tudod, hogy nem igaz?!  Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Ez igaz, nézd meg az adatokat!), és reményeink szerint, hogyha a kormány ilyen felelős gazdaságpolitikát folytat, akkor előbb-utóbb egyre többen vissza fognak jönni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Én annyit tudnék javasolni Gréczy képviselőtársamnak, hogy egy kicsit több szerénységgel kellene a kormányzásuk után hozzászólni. Ugyanis az a helyzet, hogy érdemes megvizsgálni az adatokat: 2010-ben értük el a termékenység szerint a demográfiai mélypontunkat, mert 1,29-re csökkent a termékenységi arányszám Magyarországon, ami soha nem volt ennyire alacsony, mint akkor. Azt kell mondanom, hogy körülbelül a 2000-es évekig a környékbeli országokkal hasonlóan mozgott a termékenységi arányszám, ekkor azonban jött a Gyurcsány-kormány, és egy nagyon súlyos ámokfutásba kezdett, és folyamatosan, évről évre ez a csökkenés megmutatkozott.

Össze lehet persze hasonlítani, ahogy Gréczy képviselő úr teszi, az akkori születésszámot a mai születésszámokkal, ugyanakkor egy apró tény elkerüli Gréczy úr és az ellenzéki képviselőtársaim figyelmét: ma szülőképes korban sajnos több százezerrel kevesebb édesanya van, mint az ő kormányzásuk idején. Évről évre a szülőképes korban lévő édesanyák száma 30-40-50 ezerrel csökken, és az a helyzet, hogy… (Gréczy Zsolt: És el is mennek külföldre!) Parancsolsz? (Gréczy Zsolt: És el is mennek külföldre!) Évről évre az életkor előrehaladtával ennyivel csökken, ezt a képviselő úr is tudja, úgyhogy természetesen az az eredmény, hogy tudjuk tartani  nagyon sokáig egyébként  azt a születésszámot, ami az azt megelőző évben volt, úgy lehetséges, ha a termékenység, azaz az egy szülőre jutó vagy egy édesanyára jutó gyerekek száma növekszik. Sajnos, ez a növekedés kétségkívül nem elegendő, lehetne nagyobb mértékű, de azért az, hogy 1,5 fölé növekedett, majd most az utolsó időszakban valamennyit csökkent, azt mutatja, hogy pozitív irányba indultunk el, de látszik, hogy ez még nem elég, és most itt szeretnénk ezen az úton továbbmenni.

Gréczy képviselő úr azt is bekiabálta itt, hogy a devizahitelt mi tettük lehetővé. Ebben a képviselő úrnak igaza volt (Gréczy Zsolt: Na végre!), de amikor mi kormányon voltunk, akkor devizahitelt nem vettek fel az emberek nagy arányban. És tudja, miért? (Gréczy Zsolt: Mert éppen megbuktatok egy év múlva!) Mert a piacon volt egy kedvezményes hitel gyermeket vállaló családoknak, és a devizahitel helyett az emberek felvették a kedvezményes hitelt (Gréczy Zsolt: Egy év múlva megbuktatok, azért nem vették már föl!), amit a mi kormányunk biztosított, de amikor önök kormányra kerültek, akkor megcsinálták azt a bűvészmutatványt, hogy a kedvezményes hitellehetőséget eltörölték (Cseresnyés Péter: Így van!), mivel a gazdaság gyakorlatilag szétesett, ezért a jegybanki alapkamatot az égbe emelték, és mindenki, aki lakáshoz szeretett volna jutni, egyetlen lehetőséget kapott, mégpedig felvették azt a devizahitelt, amibe önök belekergették a népet (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Így van!  Gréczy Zsolt: Amit ti megcsináltatok!), amire önök biztatták.

És az a helyzet (Gréczy Zsolt közbeszól.), legyinthet, de ez, amit most elmondtam, tényszerűen így igaz. 10 százalék fölé emelték a jegybanki alapkamatot, eltörölték a kedvezményes hitelezési lehetőséget; a családoknak egyetlen lehetősége volt, hogy lakáshoz jussanak, ez az egyetlen lehetőség pedig az volt, hogy fel kellett venniük a devizahitelt (Gréczy Zsolt közbeszól.), és gyakorlatilag amikor beütött a 2008-as válság, akkor nagyon sok család azért nem tudta vállalni egyébként a későbbre halasztott gyermekeket, mert gyakorlatilag egy olyan adósságcsapdában találták magukat, amiből nem tudtak kitörni. Ebben a helyzetben vettük át mi 2010-ben a kormányzást, és az első időszak, az első két-három év azzal telt, hogy ezt az ámokfutást megpróbáljuk korrigálni, megpróbáljuk a devizahitelesek helyzetét rendezni. Úgy sikerült, ahogy sikerült. A költségvetésnek és a magyar bankoknak is ez egyébként rendkívül sok pénzébe került, és mondjuk ki őszintén, hogy ez egyenes arányban az önök felelőtlen gazdaságpolitikájának a következménye.

Még az LMP-s képviselő úrnak, elnök úrnak is szeretnék reagálni. Bizonyos értelemben egyébként vitathatatlan, hogy nem jó, hogy ennyien mennek el Magyarországról dolgozni, ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, képviselő úr, hogy ez a nyitott munkaerőpiacnak a következménye. Érdemes megnézni egyébként a különböző statisztikákat, hogy ez most a magyar kormányzásnak a következménye vagy a rendkívül jelentős bérkülönbségeknek a következménye, és bizony, ha megnézzük Lengyelországtól Szerbiáig, Romániától nézhetjük a balti országokig a statisztikákat, akkor azt kell mondani, hogy Magyarország ezekhez az országokhoz képest még egészen jól áll. De az az igazság, hogy mi reménykedünk, és a gazdaságpolitikánk és a családpolitikánk arról szól, hogy ezeknek az embereknek, ezeknek a gyerekeknek, fiataloknak, családoknak egy jelentős része vissza fog jönni Magyarországra, mégpedig azért fog visszajönni, mert szépen lassan egyre perspektivikusabb lesz a magyar gazdaság helyzete, egyre növekedni fog az életszínvonal.

Ha tényleg elérjük azt a kormányzati célt, hogy a 2030-as évekre Magyarország az egyik olyan ország legyen Európában, ahol a legjobb élni, a legmagasabb életszínvonalat tudjuk nyújtani az embereknek, akkor, azt hiszem, ez a visszaáramlás fel fog gyorsulni, és évről évre egyre többen fognak visszajönni. És azért, hogy ezt el tudjuk érni, azt hiszem, az a családpolitikai programcsomag, amit beterjesztettünk most a parlament elé, egy nagyon fontos és határozott lépés. Nekem is vannak olyan ismerőseim, akik tőlem érdeklődtek, hogy mikor lesz elfogadva ez a csomag, ebben a pillanatban kinn élnek külföldön, de meg fogják fontolni e miatt a csomag miatt is, hogy visszatérjenek Magyarországra, hiszen azt érezni, hogy akik gyermeket vállalnak Magyarországon, a kormány teljes mellszélességgel mögöttük áll.

Úgyhogy kérem a képviselőtársaimat, hogy ezt a javaslatot szavazzák meg. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(12.00)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Egy dologban kétségkívül egyetértek Mesterházy Attilával: akkor jó egy országban a családpolitika, ha az hosszú távon kiszámítható, ezzel nyújt kellő biztonságot a családoknak. Sajnos az elmúlt évtizedekben ezt nem sikerült fenntartani.Az az igazság, hogy Mesterházy Attila mondja azt, hogy az ellenzék nem akar rosszat a családoknak, és ezt el kellene hinnünk, csak az a helyzet, képviselő úr, hogy vannak tapasztalataink. Az a mondata is nagyon fontos volt, hogy 1980 óta Magyarországon népesedési problémák vannak, és meg kell nézni, hogy amikor kormányon voltak, akkor ebben az időszakban mi történt. Kezdődött azzal, hogy a Horn-kormány nagyon súlyos megszorításokat vezetett be, aminek az egyik legnagyobb vesztesei a családok voltak. A termékenységi ráta a Horn-kormány idején bicsaklott meg először, akkor ment lényegesen, mondjuk, a cseh, a lengyel és a többi adat alá. Aztán amikor 2002-ben elvesztettük a választást, és önök újra kormányra jutottak, akkor nem tanultak ebből, újra első körben a családi támogatásokat kaszálták el; miközben egyébként ön mondta, hogy 1980 óta népesedési problémák voltak, az önök kormányzása nem vett erről tudomást. Ugye, mondta, hogy gazdasági válság volt: csak jelzem, hogy 2006-ban, két évvel a gazdasági válság előtt 9,3 százalékos költségvetési hiányt hoztak össze, 9,3-at. Ezt úgy sikerült összehozni, hogy a családok gyakorlatilag semmit nem kaptak, a családoktól mindent elvettek, miközben ilyen hatalmas költségvetési hiány volt. Még egyszer mondom, hogy két évvel voltunk a választás előtt.

Valóban, képviselő úr, nagyon jelentős szemléletbeli különbség van a családpolitikánkban. Mi azt mondtuk, hogy azokat a családokat kívánjuk elsősorban támogatni, akik munkából kívánják a gyermekeiket felnevelni. Nagyon sokáig mondták, hogy ez a családok egy részét kirekeszti a támogatásokból, azonban ha most megnézi a statisztikákat, gyakorlatilag ma mindenki tud dolgozni Magyarországon, és mindenki, aki dolgozik, még ha csak közmunkás is, annak a családtámogatása egyébként sokszorosára növekedett a 2010 előtti időszakhoz képest. Ha megnézi a statisztikákat, a szegénységi mutatók tekintetében különböző statisztikai adatok vannak. Például a súlyos anyagi deprivációs ráta 2010-hez képest 56 százalékkal alacsonyabb, sokkal-sokkal kevesebb ember él szegénységben, és a legnagyobb mértékben a szegénység éppen a többgyermekes családok esetében csökkent, képviselő úr. Úgyhogy én azt hiszem, az az állítás, amit itt önök folyamatosan mantráznak, hogy a családpolitikánk a társadalom kisebbségének jó, az egész egyszerűen az Eurostat adatai szerint nem igaz. Az a családtámogatási rendszer, amit működtetünk, a családok elsöprő többségének jó, a legszegényebb családoknak is, hiszen nagyon nagy mértékben csökkent a szegénységi mutató a többgyerekes családok esetében.

Azt hiszem, képviselő úr, ha ezen az úton továbbmegyünk, ezt a törvényt elfogadja a parlament, akkor ez a helyzet még tovább fog javulni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. El kell mondjam, hogy ritka arcátlan volt egyébként Gréczy Zsolt képviselőtársam hozzászólása, de azt kérte, hogy mondjunk egy példát, hogy mikor románozták le a határon túli magyarokat. Nem tudom, emlékszik-e, amikor a 2002-es kampányban dübörgött a „23 millió román fogja elárasztani Magyarországot”, az ön kedves főnöke egyébként büszke is volt, hogy ezt a nagyszerű kampányt ő csinálta; és utána volt egy másik kampány két évvel később, amikor egészen elképesztő állapotokat vizionáltak például azzal kapcsolatban, hogy mi fog történni, ha mondjuk, a magyarok esetleg állampolgárságot kapnak. Nézzen bele, hogy miket állítottak annak idején!Egyébként azért lenne egy kicsit nagyobb szerénység az ön részéről indokolt, mert Magyarországon történelmi mélyponton a termékenységi ráta akkor volt, amikor önök a kormányzást befejezték (Gréczy Zsolt: Rengeteg termékenységi ráta sírt már fel kórházban.) 1,27 százalékkal, és ezeket a számokat nagyon-nagyon nehéz javítani. Azt az ámokfutást, amit önök végeztek a családokkal szemben, azt hosszú-hosszú évek munkájával lehet kijavítani.

És csak tényleg egyetlen mondatot még, hogy milyen örökséget hagytak maguk után: 2006-ban tudja, mennyi volt a magyar költségvetés hiánya? 9,3 százalék. Megnövelték a magyar államadósságot, ennek következtében 2011-ben 1500 milliárd forintot kellett adósságtörlesztésre fordítani. (Gréczy Zsolt: Csak a magánnyugdíjakat loptátok el.) Mivel körülbelül a 30-35 százalékát önök tették hozzá az adóssághoz, ez azt jelenti, hogy minden évben az önök hitelfelvétele miatt olyan 300-400 milliárd forintot fizettünk ki arra az adósságra, amit önök nyolc év alatt pluszban felhalmoztak. Ha az, mondjuk, az oktatásügyre vagy az egészségügyre fordítható lenne, akkor ez az ország nem így nézne ki. Az önök kormányzásának a terhét évente a költségvetésben most is körülbelül 300-400 milliárd forintban próbáljuk kiegyensúlyozni, egyensúlyba hozni. Ezt az örökséget hagyták itt nekünk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Magyarországon a második világháború után a kommunisták a szovjet csapatokra támaszkodva hamar felszámolták a kezdetleges demokráciát. 1947-ben százezreket kizártak a választásokból, de még egy hatalmas kékcédulás választási csalással sem tudtak többséget szerezni. Pártokat zsaroltak  ismerős, ugye? , minisztereket hurcoltak el, embereket gyilkoltak, vertek, börtönöztek be, és 1948-ra sikeresen át is vették a hatalmat.

Az ’50-es években csak Budapestről ötezer családot telepítettek ki, akiknek a javait a kommunista kollaboránsok a nép nevében szétosztották maguk között. Így lett az Apró családé a szemlőhegyi villa, miközben nagyszüleim kőbányai lakását államosították. A gazdákat kuláknak nyilvánították, elvették földjeiket, lesöpörték a padlásaikat, a gyárakat államosították és tönkretették. A szegénység és az elégedetlenség nőtt.

1956. október 23-án békés felvonulás indult a Kossuth térre, ahol 200 ezres tömeg gyűlt össze. Egy nép azt mondta, elég volt, és változásokat követeltek. Két nappal később a Kossuth téren már golyózáport zúdítottak a tömegre, 61 ember meghalt és további 300 megsebesült. A tiltakozók azonban nem hagyták megfélemlíteni magukat. Fegyveres ellenállási csoportok alakultak, kiálltak a szabadságukért, és győztek. Emiatt indult el a Kommunista Párt hívására a szovjet hadsereg, amely egy hét alatt felszámolta az ellenállást. Ezt követően 400 embert végeztek ki, 200 ezer ember menekült el Magyarországról, és ellenforradalomnak kellett nevezni a forradalmat. A magyar nép azonban nem felejtett, demokráciánk 1956 októberében gyökerezik. Köszönet érte a hősöknek.

1990-ben olyan kormányt választottunk magunknak, amelyik haladéktalanul tárgyalásokat kezdett az orosz csapatok kivonásáról, és elkezdett működni a demokrácia. 2002-ben azonban egy 23 millió romános, idegenellenes kampánnyal ismét hatalomra került a baloldal, aki 2004-ben már a magyarok ellen is idegenellenes kampányt folytatott. 2006-ban magasabb költségvetési hiányt hozott össze, mint ami tavaly a Covid-járvány idején volt, amikor bezártak a munkahelyek, megszűnt a turizmus. A világgazdasági konjunktúra csúcsán szinte csődbe vitték Magyarországot. Ekkora böszmeséget ország még nem csinált.

A 2006-os választásokat trükkök százaival végighazudták. Először zárt körben beszéltek erről, majd hónapokig nem vallották be az igazságot nyilvánosan. 2006. szeptember 18-án azonban nyilvánosságra került az őszödi beszéd, ahol az emberek egyszerre szembesültek az ország valódi gazdasági helyzetével és az ország vezetőinek morális állapotával.

(12.20)

Másnap a tévészékháznál máig megmagyarázhatatlan események történtek. Védőfelszerelés nélkül vezényeltek rendőröket a tömegbe, miközben a Rebisz egységei nem mehettek bajtársaik megsegítésére. Százötven rendőr sérült meg azon a napon  mintha a döntéshozók direkt arra játszottak volna, legyen minél több rendőri sérült, hogy ezzel felülírják az őszödi beszéd által kiváltott indulatokat.

Ezt követően azonban brutális megtorlás következett. A rendőrökről lekerültek az azonosítók, és a következő napokban összevertek, megaláztak mindenkit, akit láttak. A magyar jogállam csődöt mondott, az utcák térfigyelő kameráinak a felvételei eltűntek, bizonyítékok nélkül, tárgyalás nélkül ítéltek el ártatlanokat, és a véresre vert, magukat összepisilt embereket napokig nem engedték a fogdában megfürdeni. Ez ellen éppúgy tiltakozott a TASZ, a Helsinki Bizottság, mint a Nemzeti Jogvédő Szolgálat.

Így értünk el az ’56-os szabadságharc ötvenedik évfordulójához, ahol a rendőrség tudatosan beleterelte a velük összeütközésbe kerülő embereket a Fidesz százszor akkora megemlékező ünnepségébe, aminek a befejezése után két perccel már lovasrohamot rendeltek el. A törvényi előírások ellenére egyetlen rendőrön sem volt azonosító, nem rendszeresített fegyvereket, például viperákat használtak, és nem rendszeresített lőfegyverekből fejre, felsőtestre célozva lövöldöztek mindenkire.

Nyilvánvaló, hogy ezek az események csak politikai támogatás mellett történhettek. Felelősségre vonás? Gyurcsány Ferenc bocsánatkérés helyett el volt olvadva a rendőrség nagyszerű teljesítményétől. Gyurcsány Ferenc, aki ebben az időszakban őrült Néróként irányította az országot, elérte a célját. A mai napig legalább annyit beszélünk a 2006-os őszi összecsapásokról, mint az őszödi beszédről. Véresre vert, kilőtt szemű, megalázott emberek, áldozatul odavetett rendőrök, végighazudott választási kampány, tönkretett gazdaság. Ez alapján Gyurcsány Ferencnek már rég távoznia kellett volna a közéletből, ehelyett ma a régi recept szerint pártokat zsarol, fenyegetőzik, és ő vezeti az ellenzéki összefogás legerősebb pártját. (Taps a kormánypártok soraiban.)