Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű ez a mai politikai vita, hiszen néhány hónap, talán öt hónap van hátra a választásokig, talán hat, attól függ, hogy a köztársasági elnök úr májusi vagy áprilisi dátumot fog‑e választani.

De úgy látom, az ellenzék elég rendesen belendült, mert ebből a fontos, egyébként az állampolgárokat érdeklő vitából semmi mást nem csinált, mint egy ilyen választási nagygyűlést, és az egésznek, úgy láttam, egy közös célja volt az ellenzék részéről, hogy a jelenlegi kormányt pocskondiázza, személyükben sértegessen embereket. A kormány minden egyes intézkedését teljes egészében legyalázza, és azt a botrányérzetet keltse, amit egyébként nyáron megígértek.

Itt bent maga Szél Bernadett ígérte meg ezt nyáron az MSZP-s Molnár Zsolttal a Nemzetbiztonsági bizottság általuk összehívott, de aztán le nem zajlott ülésén, hogy minden bizottságban és a parlamenti patkóban ez lesz, ez a számonkérés, üvöltözés, botránykeltés, mert ez az ő érdekeiket fogja szolgálni. (Dr. Szél Bernadett: Ez mind hazugság, hazudik, mint mindig!) Na most, ezt sikerült teljes egészében megvalósítaniuk a mai nap folyamán.

Azért számomra mint választópolgár számára az egy érdekes kérdés, hogy ki lesz a maguk miniszterelnök-jelöltje. Vona Gábor, Gyurcsány Ferenc, Szél Bernadett, esetleg Hadházy Ákos, vagy ki fogja ezt az egészet összefogni? Mert ahányan voltak, ebben a gyűlöletben meg botránykeltésben rendkívüli módon meg tudtak itt egyezni, tehát ez az üzenet jól átjött, de azért, amit önök megtennének, meg itt hallottuk, hogy még Karácsony Gergely neve is felmerült a függetlenek részéről, most akkor kinek a programját fogják végrehajtani? Hát, nem lesz egyszerű, ezt kell hogy mondjam, de talán ennél többet evvel nem is érdemes foglalkozni.

Néhány dologra hadd reagáljak ‑ három ügy. Az egyik ez a 2001-ben bevezetett lehetősége annak, hogy magyar állampolgárok és cégek is hozzá tudjanak jutni devizaalapú hitelhez. Ez akkor a hitelezési piac kibővítését jelentette, és nem arról szólt, hogy a magyar állampolgárokra rányomjuk; rányomjuk mindenkire, boldog-boldogtalanra, aki egyébként lakást szeretne magának vásárolni vagy házat szeretne építeni, meg szeretné oldani a jövőjét, rányomjuk ezt a fajta hitelezést.

Ezt egyébként ennek a hitelnek a nagysága, darabszáma és a forintban meghatározott nagysága is világosan mutatta abban az időben. Másrészt ez egy kötelezettség volt, hiszen akkor még abban bíztunk, hogy az euróhoz egy megfelelő céldátumot lehet találni, és az euróhoz való csatlakozásnak az egyik feltétele az euróban felvehető hiteleknek a megvalósítása is volt. Tehát szerintem beszéljünk a tényekről, ne pedig ‑ még egyszer mondom ‑ bot­rányt keltően hazudozzunk jobbra-balra.

Az árverések, illetve behajtások, nem tudom, hány szót használtak még erre. De hogy 900 ezer lenne ma Magyarországon, ez teljesen elképesztő, köszönőviszonyban nincs azzal a hitelezési rendszerrel, amiről most beszélünk, hiszen ezeknek az intézkedéseknek a nagy része cégeket érint, és ebben minden, ami elképzelhető, benne van. Egyébként európai szinten ez egy alacsony szám, szeretném mondani, de önök teljes egészében tisztában vannak ezzel, csak itt megint pufogtatni kell ilyen nagyobb és nagyobb számokat, hátha nagyobb lesz a botránynak a szaga.

A kilakoltatási moratórium éppen hét éve tart. Minden évben kilakoltatási moratóriumot rendelünk el. Az utóbbi időben, ebben az évben, azt hiszem, talán két ellenszavazattal egy héttel ezelőtt megszavaztuk. Köszönet érte természetesen az ellenzéknek is, örülünk, hogy megjött az eszük ebben a kérdésben, mert az elmúlt időszakban nem mindenki szavazta meg, számomra teljesen érthetetlen módon. De erről majd szerintem azoknak kell számot adniuk, akik ezt nem tették meg.

Száz szónak is egy a vége: azt gondolom, hogy ma azok kiabálnak leginkább, azok kiabálnak legjobban, akik a leginkább felelősséggel tartoznak, el kell hogy számoljanak az emberek felé azzal az oltári nagy disznósággal ‑ ebben egyetértek ‑ és oltári nagy gazemberséggel, amivel néhány évvel ezelőtt ebbe az egész csapdába, ebbe az egész devizahitel-csapdába belökték az embereket. Én nem mondanám, hogy beleestek az emberek, szó szerint belelökték őket. Hát, 2003-ban, amikor megszüntették a kedvezményes lakáshiteleknek a felvételét, akkor már egy olyan gazdasági környezet volt, hogy nemcsak ez nyomta az embereket abba az irányba, hogy ne vegyenek fel forinthitelt. Hát, hol voltak a forinthitel kamatai?!

Tehát egy normális piaci hitelt sem voltak képesek az emberek forintalapon felvenni, és akkor ezt ott felajánlották nekik, hogy ezt lehet, alacsony kamat és így tovább. És egyetértek, nem tájékoztatták őket arról, hogy mi várható. Tehát senki nem kapott megfelelő tájékoztatást. Apró betű, így van, ahogy ott többen mondják; az apró betűs részletek. De nyakra-főre vehetett fel mindenki. Jöttek az sms-ek, jöttek a telefonok, a bankok kopogtattak az ajtókon. Mindenre lehetett felvenni, nem csak ingatlanra, egyiptomi utak, televízióban nyomták a reklámokat. Hát hol volt ilyenkor a Bankfelügyelet? Hol volt? Hát, azt is el kéne valakinek egyszer magyarázni, hogy Szász Károlyt 2013. június 16-án vajon miért verték véresre. Milyen környezetben éltünk itt? Hogy adósodott el az állam? Hogy jött ide az IMF, a Világbank meg mindenki, hogy besegít? Hogy kerültek a bankok majdnem száz százalékban külföldi kézbe? Egy egész rendszer üzemelt.

Közben eladósodott az állam, teljes egészében. Hány százalékos államadósság volt 2002-ben? 56 százalékos volt az államadósság. Mennyi lett ez 2010-re? 80 százalék fölé ment az államadósság. Hogy volt a GDP-arányos teljesítés, tehát a folyó fizetési mérleg hiánya? Amikor elindították ellenünk… ‑ elindították? Hát, nem indítottak ellenünk gyakorlatilag semmit, mert nem történt semmi addig, amíg ilyen-olyan kormányok voltak, amelyek kiszolgálták gyakorlatilag Brüsszelt és a Világbankot, illetve az IMF-et.

(16.40)

De mégiscsak tehettek az előző kormányok arról, hogy a gazdasági környezetet is olyanná alakították, hogy egyszerűen lehetetlen volt, sem gazdaságilag, sem politikailag, sem semmilyen szempontból megfelelő döntéseket hozni. Az embereket viszont folyamatosan, ha tájékoztatták egyáltalán, vagy félretájékoztatták őket, vagy nem mondtak semmit nekik. 2008-ra ennek meg is lett a hozadéka, ha a másik olyan gazemberséget nézzük, mint a rezsiköltségek emelkedése. 2008-ban, amikor az árutőzsdén esett az áram és a gáz ára, amikor már olyanok is beszálltak a szolgáltatásba, akiknek semmi közük nem volt annak idején a gáz- és az áramkereskedéshez, akkor nálunk leginkább emelkedtek az árak. Tehát minden abba az irányba mutatott, hogy az utolsó fillért is ki kell szedni az emberek zsebéből. Igen, ez egy oltári nagy gazemberség volt.

2010-ben a kormányváltás után nem véletlenül kapott kétharmadot az a csapat. Itt cáfolnám, amit a jobbikosok állítanak. A programunkban világosan benne volt, ellenzékben megfogalmaztuk elég világosan (Szilágyi György: Csak a Fidesz!), hogy mind az államadósságot, mind az önkormányzatok adósságát, mind pedig az emberekre lőcsölt adósságot kezelni fogjuk. A lehető legjobb megoldásokat kell megtartanunk.

Nekünk, egyetértve azzal, amit egyébként az államtitkár úr elmondott, egy olyan rendszert kellett létrehozni a lakossági devizahitel lebontásánál, ahol sok mindent figyelembe kellett venni. A legfontosabb az volt, hogy szakítani kellett azzal a szociálliberális állásponttal, hogy mindenben a bankoknak van igazuk és mindenben ők kapnak szabad kezet. A bankok mellől az emberek mellé kellett állni. Ez egy nagyon fontos és szerintem nagyon bátor döntés volt. Ha megnézik a 2010-11. év politikai kronológiáját, azt a környezetet, amiben ezt mind meg kellett tennünk, akkor, azt gondolom, ezt önök is el kell hogy ismerjék.

Meg kellett szüntetni egy erőfölényt; nemcsak a bankok erőfölényét az emberekkel szemben, hanem a Magyarországgal szembeni erőfölényt is, amely nem akart ebből a szorításból kiengedni bennünket. Senki nem tapsolt ezeknek a döntéseknek egyáltalán, és azért kellett lépéseket is megtenni. Másrészt óvni kellett mindenféleképpen, hogy ez jogállami keretek között menjen. Nem véletlen, hogy megvártuk 2014-ben mind a luxemburgi bíróság, az Európai Bíróság, mind az Alkotmánybíróság, mind pedig a Kúria döntését a tekintetben, hogy az árfolyamkockázatot hogy kezeljük. Ez nem volt egyáltalán véletlen. De eközben már a bankszerkezet átalakítása megtörtént, lassan elindult.

Elindult, hogy a tulajdonosváltás megtörténjen Magyarországon, amit alig vártunk, azért, hogy végre magyar bankok hitelezzenek a magyar gazdaság számára. Ez alapján lehetett megtenni az összes többi lépést, ami egyébként rendkívül sikeres.

A végtörlesztés 170 ezer emberen segített. A legelején azokon kellett segíteni, akiken lehetett. A Pareto-elv szerint, ha odaviszem a segítséget, ha odaadom… (Zaj, közbeszólás a Jobbik padsoraiból.) Hát, figyelj nyugodtan! Tehát ha odaadom a pénzt, ahol még hozzá tudnak tenni pénzt, akkor azokat ki tudom emelni a rendszerből. 170 ezer embert vettünk ki a saját segítségükkel. Azt ne felejtsük el, hogy 370 milliárd visszafizetése történt meg. Ebből lett egy újabb hitelezés 313 milliárdért. De az már egészen más szabályok alapján és nem devizaalapon történt meg.

Én akkor polgármester voltam, Csepel polgármestere, és létrehoztunk egy százmilliós alapot a saját dolgozóink számára, hogy aki megpályázza, az kaphasson pénzt az adóssága visszafizetésére. 52 emberen tudtunk segíteni. Ötvenkettőn! Tudom, hogy ez kis szám, de ez 52 családot jelent; 52 emberen, és egy egyszerű önkormányzati intézkedéssel. Az árfolyamgát és az összes többi olyan intézkedés, a Nemzeti Eszközkezelő, ezek mind ebbe az irányba mutattak, hogy minél több embert kihozni ebből.

Még egy nagyon fontos része ennek, hogy nemcsak a jelenben akartuk megoldani a kérdést, hanem a jövőnek is üzenni akartunk. Tehát azt mondtuk akkor, amikor a legvégén teljesen felszámoltuk ezt a hitelezési rendszert ‑ 2017 elejére, mára egyébként az összes hitel 73 százalékáról, a 73 százalékos arányról ez 1 százalékra esett vissza, ha jól tudom a számokat, de talán már 1 százalék alatt van ‑, tehát azt mondtuk, hogy a bankok ezt még egyszer nem tehetik meg. Ma a magyarországi szabályozás ezt nem engedi a bankoknak. A fair bankokról szóló jogszabály, az új hitelezési szabályok már nem teszik lehetővé, hogy a bankok visszaéljenek az erőfölényükkel. Most is erősebbek, mint az egyszerű állampolgárok, ezt senki nem vitatja. De nem tudják megtenni, mert a jogszabályok ebben megakadályozzák őket.

Azt teljes egészében lenézni, hogy 1 millió 100 ezer hitelből 1 millió 50 ezerben sikeresen megoldottuk ezt a problémát, szerintem nem szabad. Azok, akik bennmaradtak, bennragadtak még a rendszerben, jogállami keretek között, azt gondolom, mindig, mindenféleképpen számíthatnak az állam segítségére. Most meg tudtuk hozni közösen a parlamentben a kilakoltatási moratóriummal kapcsolatos döntést, ezután pedig inkább összefogni kellene, félretenni akár mindenféle választási szempontot és minden egyéb szempontot, együtt gondolkodva ebben a helyzetben, hogy még közösen tudjunk segíteni azon az 50 ezer emberen is, akik beragadtak ebbe a rendszerbe és akarnak törleszteni, van szándékuk arra, hogy ők a felvett adósságot rendezik. Szerintem a mai napnak ez lett volna a célja.

Szerintem ebbe az irányba kell haladnunk, hogy az emberek számíthassanak a parlament segítségére, a parlament valamennyi képviselőjének segítségére. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)