Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár államtitkár úr és fideszes képviselőtársunk próbálta érzékeltetni, hogy itt milyen típusú misszióról van szó, de én azt gondolom, hogy képviselőtársaim nagy része és a lakosság jelentős része nem tudja, hogy ebben az övezetben valójában mi folyik.

Ez a javaslat egy három elemből álló javaslat, amelyben egyrészről két nemzetközi egyezményt fogadunk el Malival és Nigériával kapcsolatban, amelyeket Franciaország kezdeményezésére e két országgal megkötöttünk, illetőleg az országgyűlési felhatalmazásra vonatkozóan, hogy magyar katonák misszióban részt vehessenek azokban a műveletekben, ami vár erre a közösségre.

(12.50)

Az országgyűlési határozat meglehetősen pontosan bemutatja ennek a missziónak magát a jogi keretét és a szükségességét, de meg kell hogy mondjam, nem igazán érzékelteti pontosan azt, hogy miért van erre szükség, és miért vagyunk kénytelenek magyar katonákat, természetesen önkéntes jelentkezés alapján, elküldeni Afrikába, hogy ott ezt a missziót a többi országbéli katonával teljesítsék.

Száhel-övezet, nincs olyan nemzetközi NATO-közgyűlés vagy valamifajta biztonságpolitikai konferencia, ahol ez egy külön téma ne lenne. Hihetetlen sok szakértő, szakember járta végig azt a körzetet annak érdekében, hogy jelentésükkel széleskörűen tájékoztassák a nemzetközi közösségeket arról, hogy ott mi alakult ki, és hogy micsoda veszélyforrás az egész emberiség, de különösen Európa számára, ha ezek a viszonyok ott nem kerülnek minél előbb felszámolásra. Ezek az egymásba fonódó, mélyen gyökerező problémák a világ egyik legveszélyeztetettebb régiójává alakították a Száhel-övezetet, és minden országnak önmagában is súlyos problémái vannak. De azzal, hogy ennek a területnek a problémáira rátelepedett az al-Kaida, és gyakorlatilag kihasználva az ottani polgárok rendkívül sanyarú sorsát, egy olyan bázist épített ki magának és egy olyan elképesztően erős anyagi utánpótlásforrást is megteremtett, ami tulajdonképpen olyan szintű, biztonságot veszélyeztető következményekkel járhat, amire a modern világnak és a fejlett világnak válaszolnia kell.

A Száhel-övezet a Szaharától délre fekvő, félsivatagos terület, amely Szenegáltól Szudánig gyakorlatilag keresztülszeli Afrikát, átmenetet képez a Szahara sivataga és a csapadékosabb szavannák között. A XX. században a népesség ugrásszerűen növekedett meg, és a klímaváltozás még hozzátette a magáét. Ennek eredményeként az elsivatagosodás és a lélekszám-növekedés olyan mértékben kihasználta a rendelkezésre álló területeket, illetőleg rontotta a mezőgazdasági területek hasznosíthatóságát, hogy tulajdonképpen egy visszafordíthatatlan természeti pusztítást hajtottak végre. A fás területeket építőanyagnak és tűzifának dolgozták fel, a növekvő állatállomány lelegelte a szavannákat, a csapadékhiány és a szél által történt pusztítás eltávolította a termékeny réteget a talajfelszínről, és a földterületek jelentős része művelhetetlenné vált. A szarvasmarha-állomány 50-70 százaléka pusztult el, és a Szahara területe 100 kilométert húzódott délre.

Az éhínség és a betegségek már 1973-ban is százezer ember halálát okozták, a 80-as években mindez súlyosbodott. Bár tény, hogy erdőtelepítésbe kezdtek egyes kormányok ennek a bajnak a felszámolására, de az természetesen ennyi idő alatt még nem járhatott komoly eredménnyel. 2016-ra a térségben éhezők száma már 23 millió fő lett, és 6 millió fő volt, aki gyakorlatilag azonnali segítségre szorult.

A Száhel-övezet a világ egyik legszegényebb régiója, Szenegál, Mauritánia, Mali, Burkina Faso, Niger, Csád, Szudán, valamint Nigéria, Dél-Szudán, Algéria és Eritrea bizonyos része. A térség területe 3 millió négyzetkilométer, a lakosok száma most körülbelül 130 millió fő, de 2050-re 340 millió fő lakosságot jeleznek a demográfusok.

Ez a Száhel-övezet egy olyan átmeneti terület, ahol az észak-afrikai arab és a fekete-afrikai eredetű törzsek élnek. Tehát a muzulmán és a keresztény vallású csoportok egymásra lettek eresztve a határok meghúzása után, és gyakorlatilag rendkívül hátrányos helyzetet teremtettek annak idején az országok határainak kijelölésével, nem nemzetállamokat hoztak létre, hanem a különböző vallású és fajú embereket, emberi fajt megjelenítő embereket összekeverték, a törzsi viszonyokat felszámolták, így hagyták ott a gyarmatosítók ezeket az országokat. Tehát a területi villongások, a kulturális ellentétek, a különböző törzsi háborúk eleve egy olyan bizonytalanságot teremtettek, amire nagyon könnyű volt az al-Kaidának rátelepülni.

Maliban alakult ki egyébként a legutóbbi időben a legnagyobb krízis, függetlenné válása után a tuareg törzsek gyakran fellázadtak a kormányzat ellen. Minden évtizedben volt egy komoly lázadás, aztán már 2012-ben nagyon komoly konfliktusok is keletkeztek itt, mert az al-Kaida gyakorlatilag rátelepedett az ottani konfliktusokra, továbbgenerálta és gyakorlatilag feloldhatatlan ellentéteket teremtett, aminek a polgárok isszák meg a levét.

Tudjuk mindannyian, hogy az al-Kaida kialakulásakor egyértelműen az Egyesült Államokkal való szembenállás volt a legfőbb elem Oszama bin Ladennek. Tudjuk jól, hogy az arab tavasz utáni viselkedése, illetőleg az, hogy míg korábban az amerikaiak fegyvereket szállítottak nekik a harcukhoz, ami aztán az arab tavasz idején született, generálta az al-Kaida megerősödését, vagyis a kialakulását, és azóta folyamatosan erősödik.

Az ottani emberek csalódása, éhezése, a lehetőségek hiánya által és azáltal, hogy a kormányzatokat nem tekintik elég komolynak ahhoz, hogy a problémáikat megpróbálják megoldani, az al-Kaida folyamatosan fenntartja a dzsihádot, és a dzsihadista szervezetek kihasználják mindazokat a lelki és egzisztenciális helyzeteket, amit az ottani emberek kénytelenek elviselni.

Azt is tudni kell, hogy Dél-Amerikából ezen a területen keresztül gyakorlatilag akadálytalan a kábítószer-kereskedelem, a kábítószer-szállítás, ebből teremtik meg a további anyagi fedezetet az itteni uralmi helyzet fenntartására. A terroristák a különböző sivatagi törzsekkel működnek együtt abban, hogy a szállítmányokat a Szaharán keresztül el tudják szállítani, és aztán egyszer csak megérkezzenek Európába.

Sajnos azt kell mondani, hogy a kormányzatok nagyon gyengék abban, hogy ezeket a problémákat megoldják, és hogy őszinte legyek, rendkívül örülök annak, hogy egyes országok már maguk kezdeményezték a nemzetközi katonai erők megjelenését, mert pontosan tudják, hogy azt, ami ott van, lehetetlen felszámolni.

Az al-Kaida azt is megteszi a hosszú távú céljainak elérése érdekében, hogy félreeső területeken, ahol a kormányzat nem képes hathatósan beavatkozni bármifajta jogellenes tevékenységbe, pozitívabb kapcsolatokat alakítanak ki az emberekkel, magukhoz édesgetik őket, beintegrálódnak a társadalomba. Elképesztő mennyiségű házasság köttetett al-Kaida-terroristák és helyi polgárok között, annak érdekében, hogy ezek a családi kapcsolatok is segítsék kialakítani a fennhatóságuk fenntarthatóságát.

Tulajdonképpen el sem tudja képzelni egy magyar átlagpolgár, hogy azon a környéken milyen élet van. Azért nem nagyon szeretem, amikor egy modern európai országban bármely kormányzat harcias típusú, harcolunk-hadakozunk stílusú retorikát használ, mert az emberekben természetessé teszi ennek a stílusnak vagy ennek az attitűdnek az elviselését, holott szerencsére sem hazánkban, sem Európában nincsenek ilyen viszonyok. Azt gondolom, hogy örülnünk kell annak a békének, ami minket körülvesz.

Azért is fontos, hogy felismerjük, ezekben az övezetekben milyen szörnyűséges az emberek élete, mert tudnunk kell, a modern technika segítségével, a közlekedés szélesebb körűvé válásával azok az emberek, akiknek ebben a térségben már elviselhetetlen az élet, nagyon könnyen elérhetik, hogy Európában keressenek boldogulást. Hozzánk vannak a legközelebb.

Meg kell mondanom, nagyon sokszor kritizálom a kormányzat migrációs retorikáját, a veszélyeknek a potenciális fennállását, de meg kell mondani, hogy ebből az övezetből Afganisztán mellett rendkívül nagy az esély arra, hogy milliók indulnak meg egyszer csak, akár azt is vállalva, hogy nem biztos, hogy élve megérkeznek.

Most engedjék meg, hogy egypár szót reagáljak Dudás Róbert képviselőtársam felvetésére is, miért nem NATO. Ha megkérdeztek volna engem vagy nagyon sok olyan politikus szakembert, aki némileg belelát ezekbe a viszonyokba, ezekbe az ottani helyzetekbe, akkor azt mondta volna, hogy a NATO még véletlenül se.

(13.00)

Be kell látni, hogy az Egyesült Államok szerepe és az Egyesült Államok nemzetközi szerepe és a különböző, elmúlt évtizedekben megvalósított beavatkozás a különböző afrikai és ázsiai országokban, alakította ki azt az ellenszenvet az ottani lakosságban is, nemcsak a terrorszervezetekben, nemcsak a kormányzatokban, nemcsak az uralkodóbb közösségekben, hanem az átlagemberben is, ami egyébként többek között létrehozta az al-Kaidát magát is.

(Dr. Tiba Istvánt a jegyzői székben dr. Vinnai Győző váltja fel.)

Ezek az országok, amelyek felkérték Franciaországot ennek a közösségnek a megteremtésére, pontosan tudták, hogy az Egyesült Államok és a NATO nem jelenhet meg ott hivatalosan, még ha esetleg akár eszközökkel segít is, mert nem lehetne a polgári társadalmat együttműködésre és segítségre felkérni. Nem lehet! Tehát ebben a közösségben, ha megnézik azokat az országokat, akik potenciálisan résztvevői lesznek, ezek az országok semlegesebb típusú országok. Ezek az országok azok, amelyek igyekeznek, ha szerepük van bárhol is, békés, segítőkész nemzetközi együttműködésre, és meg kell mondani, hogy nagyon-nagyon becsülöm és tisztelem azokat a politikusokat, diplomatákat, akik ezt a közösséget megpróbálták megteremteni és létrehozták, akik ebben a Száhel-övezetben segíteni tudnak az ottani lakosságnak a terrorizmustól megszabadulni.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ez itt nem egy gyerekjáték lesz. Itt biztos, hogy harci események lesznek. Ide olyan magyar katonákat fog vélhetően a tárca küldeni, akik a tudásukkal, elkötelezettségükkel nagyon is szolgálni fogják azt a célt, amit el akarnak érni. És amikor arról beszélünk, hogy a magyar honvédek elsődleges feladata Magyarország védelme, igen, de azért azt is be kell látnunk  és ne dugjuk a fejünket a homokba! , éles helyzetek ismerete és tudása nélkül, bárhogy is szimulálnak ma hadműveleteket, meg a gyakorlatokon gyakorlatilag az éles helyzeteket próbálják megteremteni ahhoz, hogy magas színvonalú képzés legyen, de azért mindenki tudja, hogy a valódi harci helyzet és a szimulált között is óriási különbség van.

Természetes az, hogy egyetlen magyar polgár nem szeretné a honfitársait halálba küldeni, ezért is önkéntes lesz a jelentkezés ebben a szerepvállalásban, de nagyon boldog vagyok, hogy egy olyan képességet, egy olyan többlettudást, olyan tapasztalatot fognak ezek a katonák hazahozni Magyarországra, amit egyébként akkor, ha ne adja Isten, nekünk kellene valakivel szemben védekeznünk, nagyon is hasznosítani tudunk.

Én is  mindenki tudja  a béke követe vagyok, gyűlölöm a háborút, és még retorikában sem szeretem emlegetni, de tény, hogy az Európai Közösség, Európa országai rendkívül komolyan veszélyeztetettek mind ebből az övezetből, mind Afganisztánból a potenciális menekültáradat elviselésére. Sajnos vannak országok, fejlett országok, akik mindent megtettek azon konfliktusok kialakulásáért, amiből erednek ezek a problémák, természetesen a klímaváltozást és a népességnövekedést ennek nem lehet a számlájára írni, de ezek a körülmények együtt összeadódtak.

Természetesen támogatni fogom ezt a javaslatot, és nagyon kérem a honvédelmi tárcát, mivel azért ez a küldetés nagyon más lesz, mondjuk, az afganisztánihoz hasonló lesz, de a többihez képest nagyon más lesz, tegye meg időközönként, az Országgyűlésnek számoljon be arról, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) mi történik a Száhel-övezetben. Köszönöm szépen.