Felszólalás adatai

Azokon a pontokon igyekeztünk módosítani, amelyek nem nyitnak új kapukat, nem feszegetik azt a fegyelmezett pályázati rendszert, amely a szövetségek hathatós együttműködésével, illetve gyakorlatilag az ő irányításuk alatt el tudta érni azt, hogy a társaságiadó-kedvezmény rendszerében csak olyan egyesületek, alapítványok, illetve gazdasági társaságok kaphassanak támogatást az elmúlt időszakban, akik valóban komoly sportszakmai programot tettek le az asztalra, és akik valóban olyan fejlesztéseket indítottak el, amely az utánpótlás-nevelés terén kiemelkedő eredményeket tud nyújtani a következő időszakban.

(18.00)

Magának a törvénynek az elfogadása is önmagában unikum volt, hiszen ilyen jellegű támogatási konstrukció nem működik még az Európai Unióban. Ez egy kicsit hosszadalmassá tette a bevezetést, hiszen több mint hét hónap egyeztetési folyamatot kellett az Európai Bizottsággal bonyolítani, de azt gondolom, hogy egyrészt a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának felkészült munkatársai, illetve a támogatásokat vizsgáló iroda kollégái olyan eredményesen vettek részt ebben a folyamatban, hogy nem kellett hosszú éveket várnunk. Azt gondolom, hogy ez a hét hónap egyben egyfajta rekordnak is tekinthető.

Az új rendszerre óriási igény mutatkozott, hiszen a bevezetését követő időszakban több mint 1500, megközelítőleg 1600 pályázat érkezett, elsősorban kistelepülések kisegyesületei nyújtottak be olyan pályázatokat, amelyek az egyesület életben maradását voltak hivatottak biztosítani, illetve olyan alapvető infrastrukturális fejlesztési igényeket tudott szolgálni ez a támogatási rendszer, amely az ott sportoló fiatalok, illetve amatőrök testmozgását lehetővé tette. Napjainkban, amikor igen nagy probléma az, hogy a gyerekek egyre kevésbé mozognak, amikor azt a szomorú tényt kell látnunk, hogy az Európai Unió tagországi között utolsó helyen áll Magyarország abban a statisztikában, amely a rendszeres testmozgásban részt vevő állampolgárok számát mutatja, ami Magyarországon sajnos alig éri el a 900 ezret, mindenképpen tennünk kell valamit annak érdekében, hogy a magyar társadalom nagyobb százaléka mozogjon, a gyerekek mozgáskultúrája erősödjön, és olyan felnőttek váljanak belőlük, akiknek van igényük a rendszeres testedzésre, ezáltal a munkateljesítményük hatékonysága is emelkedni fog, illetve az egészségügyi kassza szempontjából jelentős megtakarításokat tudunk elérni.

A három szakasz - amelyben módosítani kívánjuk a hatályban lévő törvényt - első része gyakorlatilag egy nagyon egyszerű fejezet, hiszen arról szól, hogy csak azok indulhatnak e támogatások megszerzésére, akik köztartozással nem rendelkeznek. Azt gondoljuk, hogy ez alapvető elvárás ma, hiszen egy közvetett támogatási rendszerről beszélünk ugyan, mégsem szeretnénk, ha olyan helyre kerülnének ezek a támogatások, olyan pályázók részesülhetnének ebben a támogatási konstrukcióban, akiknek köztartozásuk van. Azt kell mondanom, hogy a törvénytől függetlenül sem volt példa arra az első támogatási időszakban, hogy kaptak volna olyan egyesületek, civil szervezetek, alapítványok pályázati támogatást, amelyeknek köztartozásuk volt, mégis azt gondoljuk, hogy érdemes ezt törvényi szinten szabályozni, hogy még az esélye se merüljön föl a későbbiekben annak, hogy ilyen szervezetek támogatáshoz juthatnak. Azt gondolom, hogy ezzel igazából senkinek nem lehet komoly aggálya, és azt gondolom a bizottsági viták fényében is, hogy e tekintetben egységes támogatásra számíthatunk a tisztelt Ház részéről.

A második szakaszban sincs igazából újdonság. A tavalyi évben elfogadtunk egy olyan módosítást, amely korlátozta, szűkítette azoknak a körét, akik ehhez a támogatási rendszerhez hozzáférhetnek. Konkrétan azt tartalmazta a javaslatunk, amelyet a parlament elfogadott, nagy többséggel támogatott, hogy csak olyan szervezetek vehessenek részt ebben a támogatási rendszerben, amelyek legalább két éve működnek. Azt gondoljuk, ezt azért fontos megtartani, hogy az új támogatási rendszer hatására ne jöjjenek létre olyan szervezetek, amelyek kifejezetten ennek az adótámogatási rendszernek a keretében juthatnának hozzá új forrásokhoz, és nem a korábbi szakmai múlt, az elvégzett munka, a megszerzett tapasztalat vagy az egyesület hagyományai, hanem, mondjuk, a pénzszerzés motiválja őket elsősorban.

Magára a törvénymódosításra azonban azért van szükség, mert 2012. január 1-jétől életbe lépett az új sporttörvény, és azt szeretnénk, ha az új sporttörvénnyel az adótámogatás rendszerét szabályozó törvény is harmonizálna. Ezért tartjuk szükségesnek azt a technikai módosítást, amely lehetővé teszi például azon egyesületek számára is a pályázatot, amelyek a tavalyi évben alakultak át gazdasági társasággá, ezáltal a mostani törvényi szabályozás szerint nem pályázhatnának, azonban az egyesület sportszakmai múltja, az a munka, amit eddig elvégeztek, amelynek a folytatása nyilván csak egy gazdasági társaságként működő cégformában folytatódik, ne zárja ki azt, hogy ők pályázhassanak ebben a körben. E tekintetben azt mondhatom, hogy ez is egy technikai jellegű módosítás.

A törvény harmadik szakasza pedig egyfajta kontroll erősítését szolgálja, hiszen az eddigi törvényben az szerepelt, hogy az 500 millió forint feletti pályázati támogatások esetében amennyiben a sportági szakszövetségek azt a pályázatot szakmailag, sportszakmai szempontból támogathatónak ítélik meg, a két miniszternek - a nemzeti erőforrás miniszterének, illetve a nemzetgazdasági miniszternek - együttes jóváhagyó támogató nyilatkozatára van szükség ahhoz, hogy valóban igénybe vehessék ezeket a támogatásokat. Ez a korlát azért épült be az eredeti törvénybe, mert az európai bizottsági egyeztetések során is felmerült javaslatként egy olyan limit a támogatási rendszerben, amit nagyjából 20 milliárd forintra tettünk akkor, amelynek a túllépése bár veszélyeket hordozhat magában, a költségvetés teherbíró képességét nem szerettük volna kockára tenni, ezért vezettük be az 500 millió forintos határt.

Tekintettel arra, hogy már az első pályázati időszakban is közel háromszor annyi támogatási igény érkezett, mint amennyi támogatási igazolás kiadását végül jóváhagyták a szövetségek, ezért kezdeményezte azt az előterjesztők köre - Szalay Ferenc, illetve jómagam -, hogy szállítsuk le ezt az 500 millió forintos értékhatárt 300 millió forintra. Azt is elmondhatom, mert nem titok, hogy a kormánnyal egyeztettünk előzetesen ezekről a számokról, és kifejezett szándék mutatkozott a Nemzetgazdasági Minisztérium részéről, akik az államháztartás kiadási oldaláért és elsősorban nyilván az egyenleg megtartásáért felelnek, hogy egy szigorúbb korlát bevezetésével látják azt biztosíthatónak, hogy ne szaladjanak el ezek a támogatások.

Azt gondolom, hogy ez a mérték még kezelhető, mert egyben magának az eljárásnak a rendjét is szerettük volna felgyorsítani, amire ez a törvényjavaslat garanciát tesz, hiszen a minisztereknek tíz napon belül ki kell fejteniük az álláspontjukat a hozzájuk beérkező támogatási kérelmek elbírálásával kapcsolatban. Tehát nem fogja meghosszabbítani azt az időszakot, ami a szövetségek részére a támogatási igazolás kiadására fennáll.

Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat minden egyes pontja azt szolgálja, hogy a támogatási rendszer működése egyrészt hatékonyabb legyen, az életszerűségét szeretnénk ezzel erősíteni, a másik oldalon viszont a kontroll szerepét is szeretnénk szigorítani, hiszen alapvetően egy bizalmi elvre épülő támogatási rendszerről van szó, hiszen, mint azt képviselőtársaim is tudják, benne van a törvényben, hogy a beérkező pályázatok elbírálása, a támogatási igazolások kiadása a szövetségek hatáskörébe tartozik. Ez teljes mértékben harmonizál azzal a kormányzati szándékkal, amely a sport irányításának társadalmasítását tűzte ki célul, illetve azzal a sporttörvénnyel, amely 2012. január 1-jén lépett életbe, és amelynek egyik legfőbb eleme az, hogy a sporttámogatásokról szóló döntések a Magyar Olimpiai Bizottságban mint egyetlen működő köztestületben történnek meg. A sportállamtitkárság értelemszerűen szigorú ellenőrzést végez, hiszen mégiscsak közpénzek felhasználásáról van szó, de a sportszakmai döntések meghozatala a civil szféra, a Magyar Olimpiai Bizottság kezében van. Ebben az esetben is ugyanez a helyzet áll elő, hiszen a sportági szakszövetségek önmaguk dönthetnek arról, hogy mely pályázatokat támogatják. Ahogy a törvényben is előírtuk, elsősorban azokat a pályázatokat támogathatják, amelyek a sportszakmai program tekintetében egybeesnek a szövetségek által elfogadott sportszakmai programokkal, így nem lehet az, hogy olyan beruházások, olyan fejlesztések valósuljanak meg, amelyek életképtelenek lesznek, és az a tizenöt éves fenntartási időszak, amit a törvény előír, ne legyen teljesíthető.

Néhány számot még engedjenek meg, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt elnök úr, államtitkár úr, az eddigi eredményekről. Azt gondolom, nyugodtan büszkék lehetünk erre mindannyian. Ahogy mondtam, 1600 pályázat érkezett be az első támogatási évre vonatkozóan, tehát a 2011-es adóév támogatásaira vonatkozóan. Az 1600 pályázatból egyébként több mint 1500 nyert és támogatott pályázat volt. Ez azt jelenti, hogy meglehetősen diverzifikált, elsősorban a kistelepülésekről érkező pályázatok voltak azok, amelyek szinte automatikusan nyerni tudtak, ahol olyan alapvető létkérdés volt ez a támogatás, hogy a sportegyesületek működését tudta finanszírozni és a gyermekek sportolási lehetőségét biztosítani.

(18.10)

2011-12-ben az igazolt sportolók száma a társaságiadó-kedvezmény hatására 13 százalékkal növekedett. Tehát az, amit vártunk, hogy nagyjából egy középtávú ötéves időszakban szeretnénk azt, hogy ha az igazolt versenyzők száma legalább megduplázódna, annak az első lépése már eredményesnek bizonyult, hiszen több mint tízezer fővel nőtt ez a szám.

Azt gondoljuk, hogy a következő évekre ez a növekedési ütem fenntartható, sőt, reményeink szerint még erősödhet is, és bízunk abban, hogy a forrásfelhasználás eredményességével olyan lehetőségek teremtődnek a gyermekek sportolására, amely nemcsak az igazolt versenyzők számának növekedésében, hanem ami legalább ilyen fontos, a rendszeres testmozgást végzők számának növekedésében is megvalósulhat.

Nem véletlenül szól a törvény arról, hogy minden olyan pályázó, aki létesítményfejlesztést valósít meg, köteles a létesítmény hasznosításának keretén belül a szabadidősport-tevékenység céljára is használati lehetőséget biztosítani. Ezt kifejezetten azért tettük bele a törvénybe, mert szerettük volna elkerülni azt, hogy ennek a támogatásnak a hatására létrejövő új létesítményeket csak versenysportra lehessen használni. Azt gondolom, hogy ez igazolja azt, hogy szeretnénk azt, ha minél több emberhez eljuthatnának ezek a támogatások, és azt gondolom, hogy az első időszak eredményei azt igazolják, hogy ez a folyamat hasonlóképpen működik.

Még egy nagyon fontos dolog, amit a törvényjavaslat benyújtásakor is említettünk, hogy ez a támogatási rendszer több szempontból is fontosnak minősül. Nemcsak azért, mert hiánypótló, és olyan fejlesztések, olyan infrastrukturális beruházások tudnak elindulni, amelyekre nincs egyébként költségvetési támogatási lehetőség, hanem azért is, mert azok az adózók, akik adótámogatásban részesítik a különböző alapítványokat, egyesületeket vagy éppen szövetségeket, ők közel kerülnek a sporthoz, és ezen keresztül a későbbiekben szponzori tevékenységgel is tudják őket támogatni.

Még egy nagyon fontos dolog volt, hogy ezek a beruházások további fejlesztéseket tudnak indukálni, és ezekből a fejlesztésekből az államháztartásnak komoly bevételei származhatnak.

Nos, az első években az Ecostat számai alapján több mint 10 milliárd forint volt az a közvetlen adóbevétel, személyi jövedelemadó, járulékok, illetve általános forgalmi adó és társasági nyereségadó formájában, amely a költségvetésbe beáramlott a társaságiadó-kedvezmény rendszerének hatására. Ez értelemszerűen csökkenti azt a kiesést, amelyet a támogatási rendszer jelent a költségvetés számára. Tehát amikor arról beszéltünk a törvényjavaslat elfogadásánál, hogy várhatóan 20-25 milliárd forintnyi adóbevétel-kieséssel fog járni a költségvetés számára ez a támogatási rendszer, akkor azt kell mondani, hogy az első év tapasztalata alapján még a 20 milliárd forintot sem érte el, hiszen több mint 10 milliárd forintnyi többletbevételt tudott generálni a költségvetés számára. Nyilvánvalóan ezek a számok a későbbiekben is fennmaradnak, tehát úgy gondolom, hogy a rendszer nettó támogatási igénye ebben az évben, tehát a 2012-es adóévben sem fogja meghaladni ezt a nagyjából kalkulált limitet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tehát azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat garantálja azt, hogy a támogatások valóban olyan helyre jutnak el, ahol a leghatékonyabb lesz a felhasználás, és higgyék el nekem, olyan hiánypótló támogatási rendszert jelent ez ma a sportéletben, amely nélkül egyesületek tömegei, százai szűntek volna meg 2011-ben, illetve 2012-ben.

Tehát arra kérem önöket, hogy amint az alap-törvényjavaslatot, ezt a törvénymódosítást is szíveskedjenek támogatni majd a parlament ülésén.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)