Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Bács-Kiskun megye, 2. vk.): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnök úr, kérem, segítsen nekem, a 2937. számú törvényről van szó, ugye? (Jelzésre:) Jó, köszönöm szépen. Nem fogom kihasználni a tíz percet, tisztelt képviselőtársaim.

Vojnik Mária képviselő asszony, már az előző törvényjavaslat vitájánál elmondta, hogy az egészségügyi bizottság egyhangúlag támogatta ezt a törvényjavaslatot, és általános vitára alkalmasnak találta, ami elsősorban az egészségügy speciális helyzete miatt és az egészségügyben végzendő túlmunka speciális jellege miatt adódik, ami különbözik a más területeken végzett túlmunkától. Hosszú ideig igen nagy érdeklődést váltott ki, perek sorozata indult el Magyarországon az ügyeleti díjak elismerése, az ügyeletben végzett munka teljes munkaidőnek történő elismerése tárgyában. Ez a törvényjavaslat egyébként - ha nem is tökéletesen, de legalábbis erre tett javaslatot - az eredeti állapotnál egy jobb állapotot hozott létre, ezért aztán nyilván az egészségügyben dolgozók számára ez szimpatikus volt.

Hozzá kell tenni, hogy ez a törvényjavaslat ugyanakkor egyrészt nem felel meg az Európai Unió által elvártaknak, tehát ilyen értelemben az uniós hivatkozásnál még megbicsaklik a törvényjavaslat, és van még egy komoly probléma vele. Teljesen jogosnak tartjuk azt, hogy az orvosok túlmunkaidejét szabályozzuk, és teljesen jogosnak tartjuk azt is, hogy kellő idejű pihenőidőt töltsön el egy orvos, mielőtt újra és újfent betegek gyógyítására adja a fejét, de számoljunk: 416 óra az egész évben végezhető túlmunka a törvényjavaslat szerint; ha ezt elosztjuk egy átlagos ügyelet idejével, ami 16 óra, akkor ebből az jön ki, hogy havonta valamivel több mint két ügyeletet vállalhat egy orvos. Ha a mai magyar valóságot is megnézzük, akkor bizony ebből az derül ki, hogy talán egy-egy fővárosi nagy kórházban vagy egy-egy nagy megyei kórházban szervezéssel, odafigyeléssel megoldható ez az ügyeletkérdés.

(21.30)

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Bár ott is fölvetődik, hogy a megfelelő szaktudással rendelkező orvos olyan gyakorisággal ügyeletbe állítható-e, mint amennyit az intézmény igényel, mert hiszen ezeknek az orvosoknak egy idő után lejár az a maximumidő, amit ügyeletben tölthetnek, de egy kisebb vidéki kórházban, egész biztosan kijelenthetjük, a ma foglalkoztatott orvoslétszám mellett nem lehet kiállítani az ügyeletet.

Aztán van még egy probléma a törvényjavaslattal; most nem kívánok arra részletesen kitérni, hogy ugyanazt a munkát időnként száz százalékkal értékeli - a térítést érte -, máskor pedig 70, 80 vagy 90 százalékot térít, azt gondolom, hogy ez nem helyénvaló. Mindegy, hogy mikor végzik a munkát, annak az értékének minimum ugyanannyinak kell lenni, legfeljebb a normál munkaidőben végzett munkánál több lehet, amit ezért téríteni kell.

De az a másik nagy probléma ezzel a törvényjavaslattal, hogy változatlanul, ha csak azt az összeget fizetnénk meg, ami a törvényjavaslatból következik, az a mai magyar finanszírozási rendszer szerint egyszerűen nem fizethető meg, nem tudják kifizetni a kórházak, nincs beépítve a saját finanszírozásukba. Olyan mértékben emeli meg... - akkor most elnézést kérek képviselőtársaimtól, helyesbítem magam: nem csak a kórházakban, az alapellátásban, a mentőszolgálatnál, tehát a teljes egészségügyi rendszerben nem fizethető meg, nem tudjuk kifizetni abból az összegből, ami ma rendelkezésre áll.

Vagyis ha a törvényt be akarjuk tartani, akkor lényegesen több egészségügyi személyzetre, szakdolgozóra, ápolóra, orvosra van szükségünk, és lényegesen nagyobb összeget kell a munkaerő megfizetésére fordítani, ha úgy tetszik, akkor a német pont vagy az alapellátás kártyapénze, vagy a hbcs nem fogja fedezni azt az összeget, amire szükség van. Tehát most vagy az van, hogy hozunk egy törvényjavaslatot, amiről már most tudjuk, hogy nem fogjuk végrehajtani, vagy hozunk egy törvényjavaslatot, amelyiknek a végrehajtása nem megoldható az intézmények és a fenntartók szintjén. Nem látom a törvényjavaslattal párhuzamosan, természetesen nem a törvényben kell lennie, ezt a tárcának kellene kifejteni, ezért mondom az államtitkár úrnak, hogy hogyan és miképpen fogja megfinanszírozni mindezt.

Van egy javaslatunk, amelyik nem szerepel a törvényben, de azt gondoljuk, hogy most, amikor viszonylag sok olyan intézmény van, ahonnan az aktív betegellátásban dolgozó kollégák, orvosok, szakápolók, szakdolgozók kénytelenek távozni, meg kellene fontolni annak a lehetőségét, hogy bevezetnénk a főállású ügyeletes lehetőségét. Ez azt jelentené, hogy orvosok, szakdolgozók egy-egy intézményben csak ügyeletre szerződnek, ez a főállásuk, e tekintetben a túlmunka egészen másképp jelentkezik a számukra.

Ez lehetőséget biztosítana azoknak a kollégáknak, akik, reméljük, hogy csak átmenetileg, de legalábbis jelen pillanatban nagy számban veszítik el az állásukat, illetve lehetőséget biztosítana azoknak a kollégáknak, akik már végeztek, de egyelőre nem a szakmában helyezkednek el, de a regisztrációs díj ötmillió forint más törvényekben szabályozott módon, ezekre a kollégákra nem fognak igényt tartani majd, nagy valószínűséggel ezeknek a kollégáknak is felszabadul a munkaerejük. Képes lenne a problémát megoldani, hogyha bevezetnénk ezt, én megfontolásra ajánlom ezt a tárcának.

Mi a magunk részéről készítettünk rá módosító javaslatot. Ha ez éppen törvényalkotási szempontból nem sikerült tökéletesre, akkor nyitottak vagyunk módosítók, kapcsolódó módosítók befogadására, és a tárca szakembereitől is várjuk a segítséget. Én ezt megfontolásra ajánlom önöknek, mert különben ennek a törvénynek a végrehajtása gyakorlatilag működtethetetlenné teszi az intézményeket, nem lesz megfelelő számú szakember, mert kevesebben vagyunk.

Ez egyébként nem csak magyar probléma, ez uniós probléma, Európában is fennáll ez a probléma. Sajnos, ma az van, hogy mivel az Unióban az ügyeleteket lényegesen magasabb összeggel fizetik meg az orvosoknak, nagyon sok orvos Magyarországról az Unióba ügyeletre jár ki, ahol egy-egy ügyelet alatt a Magyarországon megkereshető havi jövedelmének akár a felét is megkapja, van olyan, ahol még a többszörösét is megkapja, mint a havi jövedelme, de ez változó.

Tehát azt gondolom, hogy részben nem nagyon megengedhető a számunkra, hogy ezek a kollégák elmenjenek, mert mi máshonnan már nem tudunk munkaerőt elszívni, hiszen az Unió azt csinálja, hogy a jól képzett, úgynevezett alacsony bérű tagállamokból szívja el a munkaerőt. De mi honnan fogjuk? Nekünk nem sok lehetőségünk maradt. (Dr. Csáky András közbevetésére:) Igen, mondja a képviselő úr, hogy talán Ukrajnából. Csak megbántani nem szeretném az Ukrajnában élőket, de azt gondolom, hogy a Kárpátaljáról már sajnos elszívtuk azokat az orvosokat, akik el akarták hagyni a szülőföldet, a többiek meg viszonylag rosszul beszélnek magyarul, ebből adódóan nagyon nehéz rájuk ügyeleti munkát bízni. Tehát nehéz helyzetben vagyunk.

A törvényjavaslatot ennek ellenére, azt gondolom, hogy támogatnunk kell. Kérem, fontolják meg ezt a lehetőséget, ez a főállású ügyeletes, és ennek valamiféle törvényi szabályozását segítsenek létrehozni.

Köszönöm szépen. (Taps.)