Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY (DK): Ne irigykedjen, Csárdi képviselő úr, rá is sor kerül előbb-utóbb! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért csodálatos hozzászólás volt, és hadd kezdjem evvel! (Nagy Csaba: Köszönöm.) Szívesen! Még akkor is, ha némi logikai ellentmondást érzékeltem abban, hogy képviselő úr először elmondta azt, hogy a kulturált vitának itt van a helye, és hogy egyébként milyen fontos, hogy az ellenzék ebben elmondhatja a véleményét, és legyünk ezért hálásak. Majd azt mondta, hogy ez egy politikai cirkusz. Tehát ugyan hozzászólhatunk, de az ön véleménye erről rendkívül rossz, hogy mi ezzel a joggal élünk is. (Nagy Csaba: Nem, nem ezt mondtam!) Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy mindezek mellett ez egy olyan hozzászólás volt, amelyet itt tőlünk telhető türelemmel végighallgattunk, legfeljebb nem értünk vele egyet.

(4.00)

Nem tudom, feltűnte  én most megfigyeltem ezt a ma esti vitát afféle kutató társadalomtudósként , és nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy az ellenzéki bekiabálások stílusa és hőfoka és a mondanivaló között mi volt az összefüggés. Bányai képviselő úr beszéde alatt  nem tudom, figyeltéke  nemhogy hangos kiabálás nem volt, de még csöndes beszólás is alig. Ugyanakkor… (Dr. Varga-Damm Andrea: Mert nem mondott olyat!) Merthogy nem mondott olyanokat, tisztelt képviselőtársaim, mert nem gyalázta az ellenzéket, nem összevissza beszélt, nem kommunistázott, hanem egy higgadt szakmai véleményt mondott el. Sokan vagyunk itt az ellenzéki oldalon, akik boldogan folytatunk érdemi szakmai vagy akár politikai vitát, akár éles vitát is kulturált keretek között, hogyha erre módunk van, ha erre módunk van a szabályok szerint, és hogyha olyan dolgokról beszélünk és olyan módon, amelyek egyébként idetartoznak, és amelyekről lehet érdemben eszmét cserélni. És nem véletlen, hogy ha itt Böröcz képviselő úr vagy Boldog képviselő úr hozzászólását már nagyobb izgalom követte (Böröcz László közbeszól.), de önök azok, képviselőtársaim, akik nem szakmai érveket mondanak, nem politikai érveket mondanak, hanem simán gyalázzák az ellenzéket. Önöktől erre telik, de akkor ne csodálkozzanak, hogyha ezzel szemben pedig van egyfajta határozott ellenkezés!

Nem állom meg, tekintettel arra, hogy a képviselő úr  és ezért nyilván nem hibáztatom a képviselő urat, mert olyan szerencsés  nem élte meg azt az időszakot, amikor kötelezően tanulnia kellett mindenkinek az iskolában ezt-azt a kommunizmusról, de azt a tévhitét, hogy a kommunisták állandóan a demokráciáért aggódtak, szeretném eloszlatni. Ez nem így van, tisztelt képviselő úr. A kommunisták sokfajta aljasságra képesek voltak, de a demokráciáért érzett kínzó aggodalom nem tartozott közéjük. Konkrétan Lenin, aki mégiscsak egy elég hiteles kommunista, azt mondta, hogy a demokrácia is egy államforma, amelynek el kell tűnnie, és bár diplomája kétségkívül volt, de liberálisnak sem nevezném, már csak azért sem, mert meglehetősen határozott módon lépett fel azokkal szemben, akiknek például a demokrácia vonatkozásában más véleményük volt, mint neki, akár szociáldemokraták voltak, akár népi forradalmárok, akár pedig liberálisok. Szóval, tisztelt képviselőtársam, én természetesen nem akarom korlátozni, hogy ön miről beszéljen, de szerintem az a helyes, hogyha ezt a tárgy kellő ismeretében teszi meg, és nem egy-egy jópofa mondás kedvéért, amelyről azt gondolja, hogy biztosan mókásnak fogjuk találni, vagy erős érvnek fogják találni az ön hívei, ne távolodjon el a tárgyszerűségtől.

Azt mondja Boldog képviselő úr, hogy ő szívesebben olvasott volna ma este otthon mesét a gyermekeinek. Az enyém sajnos már nincs olyan korban, hogy mesét olvassak neki, de én is szívesebben beszélgettem volna vele ma este. Csak van köztünk egy különbség, képviselő úr, és ez egy fontos különbség: ön szavazta meg azt a napirendet, amelyik alapján most tárgyalunk (Dr. Varga-Damm Andrea: Igaz! Így van!), én meg nem szavaztam meg. (Derültség és taps az ellenzék soraiban.) Ez az aprócska különbség van, és ezt nem a személyeskedés okán hozom ide, hanem azért, hogy felhívjam a figyelmet egy nagyon fontos tényre: a mindenkori többségnek sokkal nagyobb lehetősége van arra, hogy alakítsa a parlament működését, beszédstílusát, hogy valamilyen módon alakítsa azt, hogy miképpen működik ez a parlament.

Ha önökben komoly aggodalom van a parlament működése iránt, akkor azt javaslom, elsősorban azon gondolkozzanak el, hogy önök a többségi pozíciójukkal hogyan tudnak úgy élni, hogy egyébként ez megteremtse a lehetőséget az értelmes és higgadt vitára, említettem délelőtt, hogy például úgy, hogy nem 37 törvényt tárgyal a parlament egy héten. És ne haragudjanak, de ezt nem az ellenzék csinálta így, nem mi kértük, hogy tárgyalhassuk egy nap az országgyűlési törvényt, az igazságszolgáltatás átszervezését, a szakképzést meg a közlekedést  meg nem is tudom, mi volt a többi még ma (Közbeszólások az ellenzék soraiból.) , meg a tudományt meg a bánat tudja, micsodát, és a halgazdálkodásról ne is beszéljünk! (Derültség és közbeszólások az ellenzék soraiból. ) Szóval, azt kell önöknek mondanom… (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Zrínyi-év!)  és a Zrínyi évet, azt nem mi kértük, ezt kaptuk önöktől. Ez nyilván nem könnyíti meg a vitát.

Azt mondja a háznagy asszony, hogy az ellenzék itt időnként látványos akciókkal próbálja felhívni magára a figyelmet, de ennek oka van; ennek az az oka, hogy önök lényegében megszüntették a parlament nyilvánosságát. Mert értem, amit a képviselő úr mond, hogy az interneten rá lehet keresni, és lehet nézni, de azért ez ma még nem tartozik az általános szokások közé. Ugyanakkor a tévéközvetítést megszüntették, aminek egyébként komoly nézőtábora volt, amely visszajelezte annak idején, 2010 előtt önöknek is, nekünk is azt, hogy mit látott a parlamentben, és olyan viszonyokat teremtettek az elsősorban ilyen típusú hírek és információk közlésére feljogosított és kötelezett közmédiában, ahol nem jelennek meg az ellenzéki vélemények. Ne haragudjanak, egyperces híradóban a foci szünetében én nem szoktam látni szellemes, ámde rövid parlamenti ellenzéki hozzászólásokat, ezzel szemben mindenféle fontos információkat tudok meg arról, hogy éppen az önök propagandája szerint mi fontos, és milyen munkasikereik vannak.

Ha már itt a kommunista időket emlegetjük, csodálatosan emlékeztet a ’80-as évek tévéhíradóira azzal a különbséggel, hogy itt nem Grósz Károly, hanem Szijjártó miniszter úr avat, és nem gonosz imperialisták vannak, hanem gonosz Soros György, és a migránsoktól kell félni, és nem a…  nem is tudom, kitől kellett akkor félni. Akkor már olyan kevésbé kellett egyébként, az ’50-es években kellett a kártevőktől és a szabotőröktől annyira félni, mint most a migránsoktól. De hát, szóval lássuk be… (Közbeszólás az ellenzék soraiból: A tőkés!) Az azonos, a tőkések így is gonoszak, meg úgy is gonoszak, tehát ebben nincs különbség  ez a közös pont.

Szóval, visszatérve erre a dologra: amit mondani szeretnék, az az, hogy az ellenzék azért kényszerül arra, hogy időnként harsány, például az én személyes ízlésemmel nem mindig találkozó eszközöket használjon, mert nemigen jut hozzá azokhoz a civilizált eszközökhöz, ahhoz a fajta parlamenti nyilvánossághoz, ami az alapja egyébként egy higgadt vitának.

Többször hivatkoztak arra is, hogy nem korlátozzák a képviselői jogokat. Tisztelt képviselőtársaim, azt kell mondanom, hogy de. Merthogy abban nincs vita köztünk, hogy azt a jogát a képviselőknek megszüntetik, hogy szabadon beléphessenek bármilyen közintézménybe, ezzel nem lehet sok mindent csinálni. Egymás mellé kell tenni a két 98. §-t a régi meg az új törvényből, az egyikben benne van, a másikban meg nincs benne. Aztán egy további zavart okoz, hogy Hende alelnök úr azt mondja, hogy már az is törvénytelen volt, hogy bementek a képviselők  ha törvénytelen volt, akkor miért kell most megváltoztatni a törvényt, hogy ne mehessenek be? (Derültség az ellenzék soraiban.) De akárhogy is van ez a dolog, mégiscsak az a helyzet, hogy itt önök egy létező jogot megvonnak. Az egy vitakérdés lehet, hogy szükség vane erre, vagy nem, csak ne tagadják le!

Egyébként meg éppen akkor szüntetik meg ezt a jogot  és ez nyilván nem véletlen , amikor az ellenzék egyre inkább arra kényszerül, hogy éljen ezzel a jogosítványával, azért, és erről több képviselőtársam beszélt, nem akarom ezt tovább folytatni, merthogy nem tesznek eleget az állami szervek, köztük a kormány tagjai annak a kötelezettségüknek, amit a házszabály és az Alaptörvény megállapít számukra. Ugye, a miniszerelnök úr azt válaszolja, hogy: „Boldog karácsonyt!”  mondjuk, ezt megkapta, nem tudom, hogy ő is boldoge vele , de például én magam eddig három alkalommal nem kaptam választ a Pénzügyminisztériumtól arra a viszonylag egyszerű kérdésre, hogy Tiborcz István úr testvére dolgozotte a NAV-ban informatikai beszerzésekben, vagy nem. Ez nem egy bonyolult kérdés.

Szerintem egy közintézmény dolgozóinak a névsora nem egy titkos személyes vagy érzékeny személyes adat, de nem is azt válaszolták, hogy: bebe, nem mondjuk meg, mert személyes adat, hanem egyszerűen nem válaszolnak a kérdésre. Ilyen helyzetben nyilván fontosabbá válik a helyszíni ellenőrzés, nyilván fontosabbá válik az, hogy a képviselők bejuthassanak ezekre a helyszínekre  ezt a jogot önök bizony korlátozni akarják.

Hadd mondjak el még egy dolgot! Visszatekintgetünk 2010 elé  Kovács Zoltán képviselő úr, aki ennek a nagy mestere, most éppen nincsen itt, neki mindig vannak még ilyen megmaradt sérelmei , és biztos vagyok benne, hogy nem volt könnyű 2010 előtt sem ellenzékinek lenni, én ezt elfogadom. De azért egészen mások voltak a parlamenti vita szabályai, egészen más színvonalú válaszok születtek parlamenti kérdésekre, én akkor államtitkár voltam  emlékezhetnek rá azok, akik akkor is itt ültek , itt komoly vitákat folytattunk, és próbáltunk érdemben választ adni. Egészen más volt a parlamenti munka nyilvánossága és ezen keresztül az ellenzék nyilvánossága is.

(4.10)

Nem igazán méltányos összehasonlítani a kettőt, és megint azt kell mondani, hogy a többség teremtette meg ezeket a feltételeket, és nem az ellenzék. A többség teremtett olyan feltételeket, amik jelentősen megnehezítették az érdemi parlamenti szakmai munkát.

Azt tudom mondani, és én őszintén hiszek abban, hogy akik ebben a szellemben szóltak hozzá, ők komolyan gondolják, képviselőtársaim, hogy állítsuk helyre a parlament tekintélyét, hogy hozzuk vissza az értelmes vitát a parlamentbe, hogy kevesebb cirkusz, kevesebb durvaság legyen ebben a parlamentben, akkor ennek megvan a módja. Vonják vissza ezt a törvényjavaslatot, mert egyoldalú módon nem lehet rákényszeríteni szabályokat, a parlament többsége nem kényszeríthet rá a kisebbségire. Ez így nem működik, ez egy diktátum. Ebből nem béke lesz, nem érdemi párbeszéd lesz. Éppen ellenkezőleg: ebből tiltakozás, ellenállás lesz. Ez is egy út, lehet, hogy ez az önök politikai célja.

De ha őszintén azt gondolják, hogy nem ez a cél, hanem az a cél… Azt mondta Bányai képviselő úr, hogy beszéljük meg ezeket a dolgokat. Akkor beszéljük meg, vonják vissza ezt a törvényjavaslatot, és kezdjünk el dolgozni közösen a házszabály és az országgyűlési törvény reformján. Mi erre a Demokratikus Koalíció részéről nyitottak vagyunk. Ez szerintünk is egy rossz házszabály és egy rossz országgyűlési törvény a jelenlegi állapotában is.

Alakítsunk ki egy olyan házszabályt, amely biztosítja egyébként a működőképességet, biztosítja azt, hogy megszülessenek azok a törvények, amelyek mögött ott áll a többség, de biztosítja az ellenzéknek a jogait is arra, hogy értelmes vitában, nyilvánosság előtt elmondhassa a véleményét, hogy érvelhessen a saját elképzelései mellett, hogy esélye legyen arra, hogy az ő javaslatairól is legalább érdemi vita legyen. Ez az ellenzék egyik legnagyobb sérelme, hogy a mi javaslatainkat nem vitában verik le, hanem nem engedik ide, hogy megvitassuk őket. Ez történt minden ellenzéki javaslattal gyakorlatilag az elmúlt években.

Alakítsuk át a szabályokat, és találjuk közösen szabályokat! Akkor el fogom hinni, hogy önöknek tényleg a parlament tekintélye fontos, a higgadt vita, önöknek tényleg az a fontos, hogy az ország dolgait intézzük el, ahogy ezt egyébként méltó módon kell. De amíg nem így történik, hanem diktátumként tolnak be ide egy országgyűlési törvényt és egy házszabály-módosítást, addig hiteltelen ez a szöveg. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)