Felszólalás adatai

Nos, visszatérve a törvényre, úgy kezdtem a törvényjavaslatot, hogy három dolgot fűznék hozzá. Ez a törvényjavaslat, így ez a három oldal, szerény három oldal indoklással együtt nem fog megoldani minden energiapolitikai kérdést. (Dr. Józsa István: Nem, mert kampányra készült.) Nem is ezért készült, hanem társadalompolitikai aktualitása van, amit úgy hívunk, hogy rezsicsökkentés.

Aztán azt is mondtam, hogy úgy veszem észre vagy úgy értelmezem, hogy ez a kormánynak és az Országgyűlésnek kötelessége. Kötelessége meghozni olyan törvényeket, kötelessége olyan szabályok mentén dolgozni, kötelessége olyan szabályokat alkalmazni, amellyel a magyar lakosságot segítik.

Sőt azt is mondhatom, hogy kötelessége megtenni azt, hogy a magyar lakosság megsegítése legyen az elsődleges feladata és ez legyen a cél, és minden egyebet egyébként mellé-hozzá rendel. Eddig ezt a piacot, amit közszolgáltatásnak neveztünk és aminek ez a háztartási energiaszolgáltatás is a része, úgy lehetett leírni, hogy voltak a szolgáltatók, voltak a fogyasztók, és az összes szabályozó mindig a szolgáltatók részéről készült el itt a parlamentben, minden; akár a fogyasztóvédelmi szabályokat nézzük, akár a szolgáltatással kapcsolatos szabályokat, akár a gázellátásról vagy a villamosenergia-ellátásról megalkotott szabályokat. Ennek a korszaknak szeretnénk véget vetni, de ez az egésznek csak egy kis szelete, ez a mai lehetőség.

Utána azt is mondtam, hogy azért terjesztettem be, hogy ezt a 11,1 százalékos november 1-jei gáz-, villamosenergia- és távhőcsökkentést el tudjuk érni. Pont annyi idő van még, hogy meg tudjuk alkotni a törvényt, a törvény alapján pedig tudjon intézkedni a kormány, a minisztérium, illetve a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal. Nos, ennyi volt a célja és nem több.

Ehhez képest itt mindenről szó volt, csak arról nem, ami ebben a törvényben van. Volt itt E.ON-gázvásárlás, volt itt különböző szolgáltatási minőség.

(22.40)

Tehát minden egyéb, ami a csövön kifért. Tehát itt az elmúlt három órában mindent hallhattunk, csak erről a törvényről nem sikerült beszélni sem kedves szocialista képviselőtársaimnak (Dr. Józsa István: Negyedórát beszéltem!), sem a jobbikosoknak. Az látszott, hogy rendkívül együttműködnek ebben a kérdésben, dicsérgetik egymást, és azt gondolom, hogy ez várható is ilyenkor, amikor kampány van, mert mindenki szeretné bebizonyítani, hogy ő a legjobb, de nem biztos, hogy most ez a terep erre van. (Szilágyi György: Ti vagytok a legjobbak!)

Szerintem beszéljünk arról, ami a valóság, meg amit a számadatok mondanak. Beszéltünk itt arról, hogy 2002 és 2013. november 1-je között hogyan alakultak az árak. Néhány árat nézzünk meg, és akkor talán világos lesz a szocialistáknak is, hogy miről szól ez a törvény. (Dr. Józsa István: Ez nekünk megvan!) 2002-ben a gáz ára - filléreket is fogok mondani, lehet, hogy nehéz lesz számítani, de próbálják meg. 2002-ben a kormányváltáskor a gáz lakossági ára köbméterenként 45 forint 36 fillér volt. Ez a 2010. áprilisi kormányváltáskor 138 forint 92 fillér volt. (Göndör István: Tessék hozzátenni a világpiaci árat!) Ez majdnem 207 százalékos drágulást jelent. Az azt jelenti, hogy több mint a háromszorosára emelkedett az ára. 2012. XII. hóban, két évvel a kormányváltás után, amikor mi azt állítottuk, hogy nem engedtük, hogy a lakossági gázár jobban nőjön, mint az éves infláció, tehát több mint két évvel a váltás után, 151 forint 82 fillért kellett fizetni a gáz áráért. Ez 9,2 százalékos kumulált változás, tehát a két és fél évre kivetítve 9,2 százalékos növekedést jelentett. 2013-ban, hogy ha megszavazzák ezt a törvényt, és ez alapján meg lehet hozni az intézkedéseket, akkor 121 forint 56 fillér lesz. (Göndör István: És most kisebb a világpiaci ár, mint akkor.) 121 forint 56 fillér utoljára 2008 júliusában volt, valamivel több volt, mint 121 forint 56 fillér, tehát 2008 júliusában.

Ugyanez a villamos energiánál a 2002-es kormányváltáskor 24 forint 64 fillér volt, a 2010-esnél ez 48 forint 39 fillér. Ugye itt 97,3 százalékos a százalékláb, ez azt jelenti, hogy majdnem kétszeresére nőtt a háztartási villany ára abban a bizonyos nyolc évben. Majd 2012 decemberében, tehát két és fél évvel a kormányváltás után 49 forint 65 fillér volt az áram ára. Ez kumuláltan szintén két és fél évre vetítve 2,6 százalékos emelkedést jelentett a villamos energiánál. És most a törvény elfogadása kapcsán pedig november 1-jétől 39 forint 72 fillér lesz a villamos energia ára, itt kilowattórában számoljuk az egységet. Ez meg pontosan 18 százalékos csökkenés lesz a '10-es váltáshoz képest, ami teljes egészében 20 százalékos csökkenés a decemberi árakhoz képest, és ez a 2007. februári árakat tartalmazza.

Szerintem ezek a számok beszélnek önmagukért. A 2012. májusi adatról szeretnék beszámolni. Nagyon magas volt, nagyon sokkal tartoztak az emberek, 143 milliárd forint tartozása volt a magyar háztartásoknak a szolgáltatók felé. Ez a 143 milliárd forint 2013 júniusában 124 milliárdra, 19 milliárddal csökkent. Egyértelműen kimutatható a matematikai összefüggés abban a tekintetben, hogy ez a rezsicsökkentésnek köszönhető. Tehát 19 milliárdos pozíciójavulás volt. És azt gondolom, hogy ezeknél a számoknál valójában tényleg arról kellett volna vitatkoznunk ma, hogy ebben a törvényben mi szerepel. Ennek a törvénynek, mint mondtam, egyetlenegy célja van, az, hogy a magyar családokon, mind a négymillió magyar családon segítsünk, és hát a legfontosabb célja, hogy a magyar családoknál több szabadon elkölthető pénz maradjon. Ezért kérem azokat, akik józan ésszel képesek gondolkodni, illetve képesek beleélni magukat a magyar emberek mindennapjaiba, támogassák ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen, elnök úr, hogy meghallgattak. Viszontlátásra! Jó éjszakát kívánok! (Taps a kormánypártok padsoraiból.)