Felszólalás adatai

A velős része a hozzászólásomnak az lett volna és az is, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt részéről üdvözölni kell és üdvözölni tudjuk az előterjesztést, amely folytatja a rezsicsökkentés folyamatát, amelynek mértéke és technikája, ahogy ezt korábban is mondtuk minden alkalommal, olyan szintű, amely nem veszélyezteti még az ellátásbiztonságot, nem veszélyezteti a mindennapos életünket, és nem veszélyezteti a társaságok működését sem. Ezt mindenki tudja, aki egy kicsit benne van az energetikában, valami lövése van hozzá vagy tán még szakértője is, hogy ez a további 11,1 százalékos csökkentés a magyar energetikai rendszerben benne van. Tehát úgy tudjuk továbbítani a lakosság felé ezt az árelőnyt, hogy nagy kockázatot az előterjesztő és az elfogadó képviselők, tehát az Országgyűlés nem vállal e tekintetben.

(21.10)

Több minden elhangzott ebben a vitában ezzel a csökkentéssel kapcsolatban, elsősorban különböző gazdasági összevetések: mi történt 2002-ben, mi történt az azt megelőző időszakban, hogy privatizálták egyik napról a másikra a magyar energetikaszektort, és az is, hogy mikor milyen nyeresége volt az energiaiparban részt vevő erőműveknek.

Itt ugye, tipikus szocialista magatartás, a szezont és a fazont szoktuk - szokták, helyesebben - keverni (Kovács Tibor: Szoktuk, az helyesebb!), szokták keverni, nevezetesen arról van szó, hogy az energiatermelésben nincs hatósági árszabályozási jogkör, ott nincs a tekintetben a mindenkori kormánynak ráhatása arra, hogy milyen áron értékesítik az energiatermelők a megtermelt energiát a felhasználók, illetve a kereskedők, majd az egyetemes szolgáltatók felé. Itt valóban az erőművek között verseny van, az tud a piacon maradni, aki hatékonyabban, jobban tud dolgozni. E tekintetben azért az elmúlt húsz év és benne az önök által vezetett nyolc év nem volt igazán biztató. Azt kell mondanom, hogy érdekes egybeesések voltak az árképzésben az erőművek között.

Azt kell mondanom, hogy az energiarendszer privatizálásakor biztosított 8 százalékos extraprofit és azon felül megtermelt további profitmennyiségek ellenére a magyar erőművek állapota az elmúlt közel húsz év alatt nem sokat javult. Ha megnézzük azt, hogy hány hatékonyságnövelő program volt, hány hatékonyabb turbina létesült az országban, milyen módon zártak be erőműveket, akkor azt kell mondanom, hogy ebben csodát ne várjunk. Hiába volt az úgynevezett extraprofit, de mint mondtam, ebben nagy szerepe az államnak nem volt és nem is lehet, hogy milyen módon alakítja ki a nyereségességét az adott erőművi szektor. (Dr. Józsa István: A legkorszerűbb a debreceni! - Göndör István: Csepel?)

A másik része az erőműveken túl a hálózatfejlesztés. A lelke tulajdonképpen ezeknek a hálózatoknak, amely eljuttatja az energiát, mondjuk a villamos energiát a fogyasztókhoz, az a Mavir, az egy állami tulajdonú cég, amelyen keresztül tudnak a további leágazásokkal eljutni az emberekhez a szolgáltatók. De azt hozzá kell tenni, hogy pár éve, azt hiszem, tavaly télen az a fajta korszerűsítés, azok a fajta komoly beruházások nagyon jól vizsgáztak, amikor egyszer Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében napokig nem volt áram a vezetékrendszer összeomlása miatt, majd a következő hónapban Veszprém megyében, majd Vas megyében és majd Zala megyében. Tehát ezek azért, ahogy mondani szokták sportos nyelven, nézzünk a táblára, ezek az eredménytelenségek azért mutatják azt a dolgot, hogy milyen módon sikerült ebből az extraprofitból úgymond hálózatfejlesztésre, korszerűsítésre, üzemstabilitásra fordítani a nyereséget. Azt kell mondanom, hogy azt lehetett látni mindenhol, hogy ahol lehetett, a költségeket olyan módon csökkentették, hogy az már - mint ahogy a példák is mutatták - erősen veszélyeztette az ellátás biztonságát.

Azt is hozzá kell tenni, hogy ezen kívül még az üzemeltetésben is külön jogszabályt kellett ahhoz nekünk hozni az elmúlt időben, hogy legyenek ügyfélszolgálatok. Mindenhol leépítették az ügyfélszolgálatokat, a szegény, szerencsétlen fogyasztó sakkozhatott, hogy melyik településeknél tud személyes kontaktust teremteni az adott szolgáltatóval.

De ugyanez vonatkozik az úgynevezett hálózatok figyelésével. Kiadták különböző alvállalkozóknak, az alvállalkozók szintén költségcsökkentésben voltak érdekeltek. Amikor a Vas megyei katasztrofális helyzet alakult ki az időjárási viszonyok között, egyszerűen nem voltak kéznél a helyettesítő eszközök, nem voltak olyan mennyiségben oszlopok, vezetékek, amelyek megoldhatták volna az adott problémát. Hát úgy látom, hogy ezek az összefüggések mind-mind azt mutatták, hogy az energiatermelésben, -elosztásban nem vitézkedtek a Kovács Tibor képviselő úr által elmondott nyereségességi mutatóval rendelkező cégek, hogy biztossá tegyék az energiaellátást. Ilyen példa egyébként más területen is volt.

Emlékezzünk vissza: a szemétszállításnál, a hulladék-összegyűjtésnél mindent megígértek a '90-es évek közepén a hulladékgazdálkodók, hogy lesz hulladékhasznosító, hulladékszelektáló, csak vigyük el, adjátok ide a közszolgáltatást. Eljutottunk a mai évekhez, hogy nincs hulladékszelektáló, nincs hulladékhasznosító, csak a gond maradt ránk, hogy az új EU-s direktíva szerinti hulladékgazdálkodási elveket, irányelveket teljesíteni tudjuk.

Én azt mondom, hogy ezek mind hozzátartoznak a magyar energiarendszerhez, mind hozzátartoznak azokhoz az anomáliákhoz, amit úgy szoktunk nemes egyszerűséggel megfogalmazni, hogy igenis megtermelődött az extraprofit, igenis annak jelentős részét az állami tulajdonban lévő, német-francia állam tulajdonában lévő tulajdonos kivitte az országból. Épp itt volt az ideje annak, hogy ennek az előnyeit a magyar fogyasztók javára irányítsuk át, és meghozzuk ezeket a döntéseket, amiket a rezsicsökkentés címszó alatt szoktunk mondani.

Az energiaárak alakulása: az, hogy ötszörösére emelkedett 2002 és 2010 között a földgáz ára, a világpiaci ára, az nem igaz. (Németh Szilárd István: Hablaty.) Az, hogy 2010 után csökkenteni kellene, kellett volna már akkor a világpiaci árak alakulása miatt a földgáz árát, ez elméletileg igaz, képviselőtársam, csak azzal a különbséggel, hogy a világpiac nem magyarországi árakat tükrözött. Magyarországon a gázellátás, a gáz biztosítása nem olyan, hogy lehessen bármikor is módosítani a világpiaci tőzsdeárakhoz, azokkal a dolgokkal kellett nekünk dolgozni, amit az E.ON megkötött hosszú távú orosz szerződésekkel (Kovács Tibor: Nem igaz, nem igaz, a MOL kötötte!), az E.ON által megkötött szerződéssel kellett nekünk dolgozni. (Dr. Józsa István: Az nem az E.ON.) Ezek rettentő előnytelen szerződések. Már csak gondoljunk arra, képviselőtársaim, hogy olyan elvek mellett működtek, ez a take-or-pay system, szisztéma, hogy vagy fizetsz, vagy elviszed azt a gázt, és pont ennek a kormánynak köszönhetően bizonyos rugalmassággal kezeltük ezt a rendszert az utóbbi két-három évben, amely elindíthatta azt a folyamatot, amit úgy nevezünk, hogy fixáltuk az energiaárakat. A világpiaci árak tekintetében meg kell mondanom, hogy rendszerszerűen ezek a világpiaci árak 2011-től kezdtek csökkenni, mind a villamos energia, mind a földgáz tekintetében.

Nagyon érdekes kérdést vetett fel Kepli Lajos képviselőtársam, hogy fenn lehet-e tartani ezt a folyamatot. Most ezt úgy értelmezem, hogy ezeket az árakat, az árszínvonalat a mindenkori gazdasági teljesítőképességhez képest fenn lehet-e tartani. Én ebben igen bizakodó vagyok. Pontosan azért, mert jelentős beruházásokkal sikerül a magyar gázpiacot megnyitni, határkeresztező vezetékekkel ki tudunk menni arra a német, osztrák piacra is, ahol ugyancsak orosz gáz van, de a nagyfokú felhasználás, a nagyfokú alternatívák, északi-tengeri gáz, angol gáz, norvég gáz is meg tud jelenni.

(21.20)

Tehát ott versenypiacon értékesítik az oroszok a gázt, és nem úgy, mint nálunk, mert ebben az esetben Magyarország úgy működött hosszú-hosszú évtizedeken keresztül, mint az a zárt zsáktelepülés, ahol egy bolt van, ahol annyiért adta az árut az eladó, amennyiért akarta, amennyi a teherbíró képessége volt az adott falunak. Tehát e tekintetben van elmozdulás.

A másik, erről is volt említés, hogy a GKI is jelezte, hogy a következő 30-35 évben mind a gáz, mind az elektromos áram költsége, díja csökkenő tendenciát mutat. Persze nem biztos, hogy nominális értékben jelentkezik ez a csökkenő tendencia, remélhetőleg számunkra tovább folytatódik a magyar gazdaság fejlődése, a GDP emelkedése, akkor egyre jobban leszünk képesek ezt a fedezetet biztosítani, azaz meg tudjuk fizetni a csökkenő energiaárakat. Tehát ez is arra mutat, hogy hosszú távon is fenntartható a jelenlegi árstruktúra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy dolgot tegyünk tisztába! Én nem tudom igazából követni a szocialista párti képviselőtársaim gondolatmenetét, de magáról a gázárképzésről, valamint a villamosenergia-árak képzéséről szóló rendelet még hatályban van. Ugyancsak fogyasztásfüggő a díjazás - a fogyasztási kategória I-es és II-es a gázárnál -, ugyancsak megvannak a nagycsaládosokra vonatkozó villamosenergia-árkedvezmények, és ezen kedvezményeket fejeli meg a korábban meg most bevezetett díjcsökkentés.

Tehát nem igaz az, hogy mi tulajdonképpen felrúgtuk a régebbi rendszert. Per tangentem, jelzem, hogy a szocialistáknál az volt a divat, amikor különböző ártámogatásokat vagy kompenzációkat adtak, vagy kényszerítették a szolgáltatókat ilyen kompenzációra (Derültség az MSZP soraiban.), akkor ők egyébként költségvetési pénzből a szolgáltatóknak egy részét kompenzálták. Ebben azért eléggé különbözünk tőlük. Tőlünk a szolgáltatók költségvetési pénzt nem kapnak. (Derültség az MSZP soraiban.) Mi tényleg azt az előnyt, ami a gázárcsökkenésen keresztül megvalósul, nem hagyjuk a szolgáltatóknál, hanem egyenesen a fogyasztók felé továbbítjuk, és remélem, hogy ez tartós lesz, mint ahogy elmondtam, ennek megvannak az objektív feltételei is.

Mindezek után én teljes szívvel és szakmai meggyőződés alapján is tudom támogatni a törvényjavaslatban megfogalmazott rezsicsökkentést.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)