Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Valóban szeretnék visszatérni magához a törvényjavaslathoz, illetve a köztársasági elnök úr átiratához, amit a Szabad Demokraták Szövetsége is alapos mérlegelés tárgyává tett, kellő súllyal foglalkoztunk a köztársasági elnök úr felvetéseivel. Őszintén megmondom, találtunk benne olyanokat, amelyekkel maximálisan egyet tudunk érteni, mint ahogy vannak az átiratban, a dokumentumban olyan megállapítások is, amelyekkel vitatkozunk.

A köztársasági elnök úr a helyzetből indult ki abban az átiratban, ami gyakorlatilag nyolc pontban tartalmaz gondolatmenetet és indítványt a megfontolásra. Ami a helyzetet illeti, maga is úgy fogalmaz, hogy a hiányosságok felszámolása nem képzelhető el alapos változtatások nélkül. Ami a helyzetet illeti, tudjuk hogy Magyarországon az egészségügyi rendszernek különleges tehertétele a hálapénz, ami nagyon sok hivatkozott országban nem élő gyakorlat. Tudjuk, hogy komoly problémákat okoz az, hogy a szakorvosok elindultak külföldre, hogy nővérhiány van, hogy forráshiányos az egészségügy, hogy - mi magunk is sokszor elismerjük, tudjuk - leginkább azért működőképes a rendszer, mert a benne dolgozók elhivatottan cipelik a hátukon a feladatukat; a személyes teljesítményükön múlik sokszor, hogy hozzájutnak az emberek az egészségügyi ellátáshoz.

A köztársasági elnök úr a második gondolatmenetében utal arra, hogy a társadalom nagy ellátórendszereinek átalakítását nem lehet sikerre vinni a terhet viselő állampolgárok bizalma nélkül. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy olyan kívánalom, amivel elvileg egyet lehet érteni. Ez igény a konszenzusra, és ha belegondolunk, hogy az egészségügy egy olyan nagy ellátórendszer, amely a tízmilliós teljes népességet érinti - és közelről érinti -, akkor azt is mondhatjuk, hogy nincs fontosabb jogalkotási, törvényalkotási feladat itt és most a parlament előtt, mint éppen ez a törvény, amely hosszú időre megszabja, hogyan is fog működni a jövőben az egészségügyi rendszerünk. De hozzá kell tennünk azt is, hogy ez a konszenzus iránti igény a mai belpolitikai légkörben illúzió.

Hozzá kell tennünk azt is, hogy gyakorlatilag a rendszerváltás óta egyetlen fontos reformtörvény nem született meg teljes konszenzussal, hogy az ellenzék és a kormánypárt között éppen abban van jelentős nézetkülönbség, hogy milyen megoldást fogalmaznak meg egy-egy feladat végrehajtására.

Tehát azt kell mondani, hogyha mi arra várnánk, hogy a társadalom egészének a bizalmát, az ellenzék és a szakmai testületek támogatását élvezzük, és akkor nyújtsunk be törvényjavaslatot a változtatásra, akkor nem csinálnánk semmit. Akkor nem tudnánk elmozdítani, kimozdítani ebből a jelenlegi helyzetből az egészségügyi rendszerünket.

Ebben az átiratban a köztársasági elnök úr kifogásolja, hogy az érdekképviseletek nem kapták meg, és nem időben kapták meg azokat az anyagokat, amelyekből tájékozódhattak mindarról, ami a reform lényege, hogy megalapozott véleményt mondhassanak erről a változásról. Ebben is igaza van a köztársasági elnök úrnak, hiszen a törvényszöveg gyakorlatilag december végéig csiszolódott. De ebből az is következik, hogy amikor az érintett érdekvédelmi szervezetek, civil szervezetek véleményt mondanak, akkor bizony nagyon nagy százalékban megalapozatlanul mondják a véleményüket, hangoztatják a kritikájukat és ellenvéleményüket - félelmeket gerjesztve a társadalomban -, ami valószínűleg nem lenne reális a részükről, ha ismernék és pontosan tanulmányozták volna azt a javaslatot, ami előttünk van.

A köztársasági elnök úr levele egyrészt utal arra, hogy kevesli a garanciákat a törvényszövegben, azokat a garanciákat, amelyeket magunk is rettentő fontosnak tartottunk.

(14.00)

Én például szociálpolitikusként végig a törvényalkotás folyamatában arra figyeltem, hogy ezek a garanciák belekerülnek-e a szövegbe. Ilyen módon például, amikor azt írja a levél, hogy az a kívánalom, aminek eleget kellene tenni, hogy kizárják az ügyfelek közötti válogatást, erre határozottan azt tudom mondani, hogy de hiszen ez a garancia benne van a törvényben. Benne van a törvényben a pénztártagnak, a biztosítottnak a választási lehetősége, és benne van az a követelmény, hogy a pénztár viszont nem válogathat, nem diszkriminálhat, nem utasíthat vissza hozzá jelentkezőt.

Másfelől a köztársasági elnök úr kevesli a versenyt. Ez némiképp meglep, és magam is arra szeretnék hivatkozni, ami már itt az előbb bizottsági előadói véleményben elhangzott, én magam is szóba hoztam a bizottsági ülésen. Tisztelt képviselőtársaim, a garanciák és a verseny szabadsága komplementer viszonyban van egymással. Ha garanciákat akarunk a törvényben, az azt jelenti, hogy mindenképpen korlátozzuk azt a versenyt, amit egyébként fontosnak tartunk, mindenképpen korlátozzuk azt a szabad versenyt, amire egyébként valóban jó néhány liberális közgazdász javaslatot fogalmaz, illetve fogalmazott meg. És fordítva: ha nincsenek benne a garanciák, akkor valóban elszabadulhat, elszabadulhatna egy olyan verseny, amelyik szelekciós folyamatot indíthatna be. Mindenképpen meg akartuk ezt akadályozni, és meggyőződésem szerint a törvény tehát jelenlegi formájában is tartalmaz olyan garanciákat, amik ezt a folyamatot ellehetetlenítik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Utal ez az átirat arra is, hogy hiányoznak hatástanulmányok. Itt lehetne egy szofisztikai vitát nyitni arról, hogy mit is nevezünk hatástanulmánynak, és mit nevezünk háttértanulmánynak, hiszen ennek a javaslatnak a hátterében nagyon sok háttértanulmány készült el, ezeket lehet, hogy késleltetve, de képviselőtársaim mind megkapták.

Azok a módosító indítványok, amiket itt az elmúlt hetekben sok egyeztetés során szocialista koalíciós partnerünkkel közösen benyújtottunk, azt gondoljuk, hogy néhány tartalmi ponton csiszolnak tovább azon a javaslaton, amit december 17-én egyszer már elfogadtunk. Három ilyen érdemi pont van, ahogy erről Vojnik Mária előttem már szólt.

Tovább hangsúlyoztuk a preambulumban azt, hogy mi is ennek az egész reformnak a célja, tovább hangsúlyoztuk, hogy megmarad az egységes társadalombiztosítás.

A másik kérdéskör, amiben, ha tetszik, érdemi módosító indítvány született, azzal a kívánalommal kapcsolatos, hogy a civil kontroll jobban megjelenjen a rendszerben. Ezért fogadtunk el közösen olyan módosító indítványt, amelyik a pénztárak felügyelőbizottságába, illetve az országos felügyeleti tanácsba az Országos Érdekegyeztető Tanács által delegált személyeket is beenged. Ez mindenképpen a társadalmi civil kontroll garanciáját erősíti.

Harmadsorban: az országos kockázatkezelő alap által finanszírozott, nagy értékű, ritkaságszámba menő, ámde igen drága beavatkozások finanszírozásával kapcsolatban történt egy korrekció. Ez az alap a közös társadalombiztosítási, illetve egészségbiztosítási kasszából képződik, de ahhoz, hogy a pénztárak érdekeltsége ne keletkezzen meg arra, hogy idenyomják a betegeket, mert ezt nem a pénztárak finanszírozzák, egy 10-15 százalékos önrészt iktat be, illetve egészen pontosan úgy fogalmaz most a törvény, hogy 10-20 százalék közötti nagyságrendű önrész beiktatásával a pénztárak érdekeltségét jobban megteremti abban, hogy odafigyeljenek ezeknek a költségeknek az alakulására.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell mondanom, hogy a világon mindenhol küszködik az egészségügy a finanszírozási problémákkal. Én vitatkozom Mikola István képviselő úrral, aki úgy villantotta föl előttünk a francia modellt, mintha az maga lenne a harmónia. Nem így van, Franciaországban is van vizitdíj. Én nem ismerek olyan rendszert, állami rendszert sem, ahol ne lennének súlyos finanszírozási gondok. Valószínűleg ez abból következik, egy olyan általános összefüggése van, hogy az orvostudomány szédítő iramban fejlődik, drágább és drágább eljárások kerülnek bevezetésre, következésképp van egy lényeges olló a finanszírozható és a tudomány által lehetővé vált eljárások között mindenhol a világon. Ez a reform éppen azt célozza, hogy hosszú távon egy működőképes és költséghatékony konstrukcióhoz jussunk el, de természetesen olyanhoz, amelyik mindenekfelett a betegek érdekeit tekinti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ott fejezem be a gondolatmenetet, ahol Vojnik Mária képviselő asszony kezdte, az alkotmányosság kérdésénél. Ebben az átiratban ugyanis különösen fontos számunkra az, ami nincsen benne, tudniillik nincsen benne, hogy a köztársasági elnök úr alkotmányossági szempontból kifogásolta volna azt a modellt, amihez sok-sok kompromisszum keresése, megtalálása útján eljutottunk. Úgy van, ahogy idézte képviselőtársnőm: vannak magántulajdont bevonó modellek, amik attól még lehetnek alkotmányosak, és lehet alkotmányos az állami modell is. Tehát ez a körülmény önmagában véve még nem jelent alkotmányossági problémát. A köztársasági elnök úr pedig szó szerint a következőt írja le: "Elvileg alkotmányos a kettő kombinációja is."

Mi itt az előző félév során egy olyan modellt hoztunk létre, tettünk le az asztalra, ami ennek a kettőnek a kombinációja, úgyhogy lényegében marad egy közös, egységes társadalombiztosítás, ámde a verseny lehetőségét megteremti, hogy több pénztárat hozunk létre, és ilyen módon a verseny létrejöhet a szolgáltatók között és a pénztártagok, a betegek választási lehetősége által is. Éppen ezért a Szabad Demokraták Szövetsége újból és ismételten elfogadásra javasolja a törvénytervezetet.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)