Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Urak! Ez a törvényjavaslat az ENSZ első felsőoktatással foglalkozó és azzal kapcsolatos egyezményéhez való csatlakozásról szól. Először is arról kell, érdemes beszélni, hogy jó dologe, helyes dologe, hogy egy ilyen globális egyezmény létrejön. Nekem, nekünk az a véleményünk, hogy épp ideje volt, ez egy helyes dolog. Ha helyes dolog, akkor azt kell megvizsgálni, hogy túl a globalitásán érdekében álle a magyar felsőoktatásnak, a magyar felsőoktatási intézményeknek, a mostani és a leendő hallgatóknak és oktatóknak, hogy a mi országunk csatlakozzon ehhez az egyezményhez. Azt gondolom, hogy igen. Ezért azt a döntést, amely annak idején Párizsban megszületett, hogy tudniillik az UNESCO ezt a szöveget a tagállamoknak ajánlotta jeles előmunkálatok eredményeként, azt mi elfogadjuk, azt szeretnénk, hogyha Magyarország ebben az együttműködésben, még pontosabban az egyezményhez való csatlakozásban más tagállamokkal együtt részt venne, ezért az egyezmény ügyében ezt a törvényjavaslatot mi el fogjuk fogadni és meg fogjuk szavazni.

Számos alkalom adódik a magyar felsőoktatás jelenlegi helyzetének és kilátásainak elemzésére; én most ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztését nem fogom fel olyannak, amikor a magyar felsőoktatás számos kérdését érdemesnek tartanám megvizsgálni. Felmerülnek itt az expozétól kezdődően a vezérszónoki hozzászólásokig olyan szempontok, amelyeket érdemesnek tartok a vitára, ismerve a házszabályt ez az előterjesztés mégis egy nemzetközi egyezményről szól, tehát érdemes arról beszélni. A nemzetközi egyezmény, illetve a felsőoktatás nemzetközi volta azonban egy gondolatot feltétlenül megér.

Először is én, azok közé tartozom, akik minden körülmények között azt támogatják, hogy a magyar felsőoktatás és annak intézményei részt vehessenek a legkülönbözőbb nemzetközi együttműködésekben, ez nekünk jó, a magyar felsőoktatás és kutatás tehetségének jót tesz, hogyha ezt egy nemzetközi kapcsolatrendszerben tudja elvégezni. Jó néhányan vannak, vagyunk itt, akik életünk különböző szakaszában részt vettünk ilyen együttműködésben, vagy éppenséggel hozzásegítettük intézményünket vagy adott esetben az országunkat. Minden olyan lépés, amely a magyar felsőoktatási intézményeket nemzetközi  legyen ez most éppen európai uniós  együttműködésből kizárja, az árt, én azt szeretném, hogy ilyen ne történjen, és annak örülnék, hogyha olyan körülmények lennének, amikor 1. ez fel sem merülne; 2. ha felmerül, akkor ezt a kérdést oldja meg a kormány. Én azt szeretném, hogyha a magyar felsőoktatás minden intézménye, minden oktatója és hallgatója részese lehetne annak az együttműködésnek, amelyet többen elmondtak már, akár programokba foglalva, akár azokon kívül.

De egyvalamire fel kell hívjam a figyelmet, mert a vágyak és az akarat mellett konkrétumokról illik és kell beszélni, és nem arról fogok most, hogy a Horizont vagy az Erasmus európai uniós korlátozása mit jelent a magyar intézményeknek, hanem hogy hogyan működik az a felsőoktatási globális piac  hiszen itt egy globális egyezményről van szó , amelyről kevesebb szó esik.

(9.40)

A világ egyik legfontosabb és hatásaiban legradikálisabb versenye egyébként éppen a felsőoktatásban és a kutatásban folyik, nemcsak az Európai Unión belül, hanem főként különböző országok, régiók között.

Ha történik valami olyasmi, ami egyébként nagyságát tekintve, lélekszámát tekintve nem is annyira az első vonalban van, de kutatási eredményeit, a múltját és egyébként számos területen a jelen még nem eredményeit, de kutatási területeit nézzük, akkor Magyarország messze a gazdasági teljesítőképességének és lélekszámának meghaladásával vesz részt ebben a felsőoktatási versenyben.

Azt kell önöknek látniuk, hogy ez a durván 9,5 milliós ország és ez a 14 milliós nemzet azon 8 milliárdnyi ember közül, akik itt élünk a bolygón, teljesen meglepő, más tekintetben kiemelkedő szerepet visz. Ha viszont ezt elfogadjuk, akkor látni kell a reakciót. Abban a pillanatban, hogy akármilyen oknál fogva, mert ez a globális verseny résztvevőinek nagy részét nem érdekli, hogy milyen oknál fogva, de egy lehetőségegyüttes bezárul, tudniillik most arról beszélek, hogy az Európai Unió a Horizont és az Erasmus-programban  és különösképpen a kutatási programról akarok beszélni, amely a Horizont  korlátozni kívánja a magyar felsőoktatási intézmények részvételi lehetőségét.

Itt több mondatban hallottam már, hogy mit jelent ez az Európai Unió számára, mit jelent ez Magyarország számára, csak hogy a valóság ennél bővebb. A tengeren túli és délkelet-ázsiai régiók országai az ilyen esetre azonnal reagálnak. Kérem, ha van egy jeles kutatócsoport, egy kutatási téma  értelemszerűen nem az én eredeti szakmámban, a bölcsészettudományban  a műszaki tudományokban, az orvostudományban, a gyógyszerészetben, akkor bizony, ha ennek a kutatócsoportnak a lehetőségei szűkülnek, akkor egy más területről érkező invite, meghívás nagyon gyorsan érkezik az országba.

Nekem tudomásom van arról, hogy Délkelet-Ázsiában igen sok pénzt tesznek kutatás-fejlesztésbe, kérem, nézzék az eredményeket a nemzetközi rangsorokban, ne csak azt nézzék, hogy az Európai Unión belül mi a helyzet. Nézzék meg, kérem, hogy kis területű, viszonylag kis létszámú, akár a mi országunkhoz kisebb létszámú országok ott, abban a régióban mit és hogyan tesznek, és hogy kutatás-fejlesztés, innováció kapcsán ezt hogyan teszik.

Az esetek döntő többségében nem a saját állampolgáraiból, hanem ebből a globális felsőoktatási piacból  minthogy tesznek is bele forrást, más tekintetben lehetőségük is van arra, hogy beletegyenek forrást  kivásárolnak kutatócsoportokat. Az már egy nehezebb dió, az már egy nehezebb ügy, mint egyszerűen annak a problémának a megoldása, hogy egy aktuális  legyen az politikai vagy szakmai  vitát lezárjunk. Én azt szeretném, hogy ha ez a vita minél gyorsabban rendeződne, mert ezt nem egyszerűen a magyar felsőoktatás, a jelenlegi magyar kormány és az Európai Unió vitájának egy pontjaként értékelem. Ennek vannak másfajta hatásai.

Kérem, ha föltételezzük, és higgyék el nekem, hogy nyilván konkrét területet, intézményt nem fogok mondani, de van olyan terület, ahol egy kis létszámú, kis területű, de igen gazdag délkelet-ázsiai ország kutatócsoportnak tett és tesz ajánlatot teljes infrastruktúra-biztosítással, teljes lakhatással, a családtagok ottlétével és olyan fizetéssel, amelyet magyar, sőt nem túlzás azt mondani, európai uniós források sem tudnak biztosítani, hogy az egész kutatócsoport öt éven keresztül annak az országnak az innovációját, kutatás-fejlesztését erősítse. Tudniillik a szerződésben az van, hogy minden eredmény, amely megszületik, kizárólag annak az országnak a felhasználási célját szolgálhatja. Na, az már gond, mert azt nem fogják tudni megoldani azzal, hogy háromnegyed év múlva, egy év múlva, másfél év múlva lezárnak egy aktuális problémát.

Ezért kérem szépen, hogy ha egy globális egyezményről beszélünk, megerősítem még egyszer, hogy a globális egyezményhez való csatlakozást a mi frakciónk meg fogja szavazni, mert ez a magyar felsőoktatás és a mi országunknak az érdekében áll, ezzel kapcsolatban azonban kérem, lássák, ha már globális egyezményről beszélünk, hogy hogyan működik a globális felsőoktatási piac. Az így működik. Ahol lehetőséget lát, ahol rést lát, ahol korlátozást lát, ott nem sajnálkozik, hanem oda benyomul, oda pénzt tesz, ott felvásárol, onnan elvisz. Ha ezt szenvedi el a magyar felsőoktatás, akkor néhány évvel később mi magunk vagy képviselőtársaink egy, a jelenleginél lényegesen problematikusabb képről számolhatnak be.

Én azt javaslom, hogy éppen azért a felelősségért, amit a választók ránk ruháztak, az aktuálpolitikai vitákon túl próbáljunk már következményekben is gondolkodni és látni, és nem egyszerűen csak hétfőről keddre jót vitatkozunk egymással úgy, hogy csütörtökön már senki nem emlékszik erre az egészre. Itt nagyon nagy horderejű folyamatok zajlanak a világban.

Ennek a változásnak, azt még nem tudom mondani önöknek, hogy ez fejlődés, de ennek a változásnak az egyik hordozója a globális felsőoktatás és kutatás-fejlesztés. Minden, ami Magyarországot ebbe belehelyezni képes, higgyék el, ott a magyar kutatók, kutatócsoportok, intézmények képessége, tehetsége biztosít minket arról, hogy megállják a helyüket. Ha azonban ez korlátozva van, akkor az előbb említett folyamatok zajlanak le, és utána már nekünk, törvényhozóknak sokkal nehezebb feladatunk van, tudniillik abban, hogy a hazánkból elvitt, kivásárolt, a globális piac törvényei szerint máshol zavartalanabb körülményeket biztosító államokból visszahozzunk embereket, a kutatóinkat, a kutatócsoportjainkat vagy éppen egészen fiatal honfitársainkat.

Ennek az egyezménynek a vitájába én ezt a szempontot szerettem volna beemelni, és higgyék el nekem, hogy amikor ilyen dolgokról hallok, mint amelyekről az előbb beszámoltam, érdektelen, hogy ki az ellenzéki és ki a kormánypárti. Érdektelen. Azt a kutatócsoportot lássák, amely magyar emberekből áll, akik ennek az országnak a területén, ennek az országnak az érdekében, és saját tehetségükből fakadóan dolgoznak, aztán van egy pillanat, van egy helyzet, amikor már nem ez történik.

Én azt szeretném, hogy abban legyünk egységesek, hogy teremtsük meg azokat a feltételeket, amikor nem elmenni érdemes, hanem itthon maradni távlatokban is érdemes úgy, hogy a nemzetközi együttműködésben ezeket a kutatókat, intézményeket a lehető legjobb körülmények közé állítsuk. Nekünk nem az a dolgunk, hogy jobban tudjuk a képleteket, mint ők, de az igenis feladatunk és kötelességünk, hogy a lehető legjobb feltételeket biztosítsuk nekik ahhoz, hogy a tehetségüket kibontakoztathassák.

Ez az országunk érdeke. Ez nem egy pártérdek, meg ellenzéki érdek, meg kormánypárti érdek, hanem ennek az országnak az érdeke. Ha ezt így látjuk, akkor tettünk valamit. Ha csak arról tudunk beszélni egymással, hogy éppenséggel ma, szerdán ki hogyan gondolkodik a másikról, nem vittük előbbre az ország dolgát.

(9.50)

Ennek az egyezménynek az elfogadása előbbre viheti. Azt javaslom önöknek, próbáljunk együtt olyan körülményegyüttest teremteni, amely ezeknek a kutatóknak, ezeknek a nagyszerű embereknek a lehetőséget megteremti. Ne csak akkor tapsoljunk, amikor egy társunk Nobel-díjat kap  Isten éltesse őket! , hanem teremtsünk olyan feltételeket, hogy újból és újból ezt megélhessék magyar kutatók! Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az ellenzéki padsorokból.)