Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! „A hetedik bőrt is lenyúzzuk a magyar munkavállalókról” című neoliberális nótát fütyörészik a fideszes Döbrögik. Erről van itt szó, nem másról. Hogyha dióhéjban össze akarjuk foglalni ezt az egész disznóságot, amit volt pofájuk iderakni az Országgyűlés elé, akkor erről van szó és nem másról! Pont.Szemen köpnek egyébként minden olyan dolgot, amit önöknek a Fidesz-KDNP padsoraiban figyelembe kellene venni. Például akkor, hogyha kereszténydemokratáknak nevezik magukat, akkor XIII. Leó pápától az 1891-es Rerum novarumot. Mit is mondott ott a pápa, mit is írt? „Rút és embertelen dolog az embereket a haszonszerzés puszta eszközeiként felhasználni.” Betartja ez a törvényjavaslat, mondjuk, ezt az előírást? Messze nem!

Aztán szemen köpik egyébként önök a saját főnöküket is, Orbán Viktort, aki azt mondta, hogy a becsületes munka után Magyarországon minden munkavállalót meg kellene hogy illessen a három szoba és a négy kerék. Most az a helyzet, hogy ezt az orbáni, mondjuk úgy, hogy ábrándot sok magyar fiatal bizony Ausztriában, Németországban, Angliában, meg ki tudja, hogy hol kell hogy keresse. Ők bizony nem kalandvágyból mennek el innét, hanem azért, mert azok a körülmények, amelyek itt vannak, és amelyeket önök már itt a kilencedik esztendőben szépen összehoztak nekik, volt előző nyolc év is nyilvánvaló, elüldözik őket egészen egyszerűen ebből az országból.

Aztán az Alaptörvényt is meggyalázza ez a javaslat, hiszen annak a XVII. cikke világosan kimondja, hogy minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez. Kérem szépen, tisztelt Kósa Lajos, ez így nem fog összejönni!

(20.50)

Nagyon úgy néz ki egyébként a dolog, amikor itt erről beszélünk, nagyon jó lenne, ha belefolyna a vitába is, de az ön fölvezetője után úgy néz ki a dolog, hogy itt mindenki hülye, az egész ellenzék, úgy, ahogy van, komplett módon, a Jobbiktól az LMP-n át az MSZP-ig, csak ön helikopter (Derültség az ellenzék soraiban.), mert nem értjük azt, amit ön itt fölvázolt, hogy micsoda hatalmas felvirágzást fog ez hozni a magyar gazdaság és a magyar munkavállalók számra.

De hallottunk már, illetve olvastunk öntől olyat is, amikor azt nyilatkozta, képtelenség, hogy a rettenetes magyar élet- és munkahelyi, valamint bérviszonyok miatt, a kilátástalanság miatt menekülnek el sokan Magyarországról. Ez azt jelenti, hogy a valóságismerete önnek, tisztelt képviselőtársam, egyenlő a nullával. Ugyanis a magyar rögvalóság, amit nem nagyon szeretnek figyelembe venni, az úgy néz ki, hogy például akkor a választókerületből, ahol élek, ahol azzal ellentétben, amit a kormánypárti képviselő még a kampányban is mondott, hogy micsoda iszonyatos a munkaerőhiány, az emberek egy jelentős része képes napi majdnem 120 kilométert utazni, mondjuk, Bolhóról Zalaegerszegre, hogy ott egy multinacionális cégnél összeszerelő munkát végezzenek. Tehát két óra oda és két óra vissza, mert ez a magyar valóság. Aztán a magyar valóság még az, hogy mondjuk, 10 napon keresztül 12 órában foglalkoztatják a szerencsétlen munkavállalót, aztán utána 4 napot pihenhet. Ez 120 óra munka két hét alatt. 120 óra munka két hét alatt! Bár nyilvánvaló módon önök ezt föl nem tudják fogni. Itt a Vadászteremben ma is elfogyaszthatták, mondjuk, akkor a dijoni mustáros pácban érlelt marhasültet hagymával, vajas pácolt zöldségekkel, utána egy kicsit megtömhette a bendőjét, mondjuk, baracklekváros farsangi fánkkal is, és ennek ellenére, hogy ilyen jó munkakörülmények vannak errefelé, itt van egy, kettő Fidesz-KDNP-s országgyűlési képviselő. Tehát valóban, ahogy itt már elhangzott nagyon sokszor, ennyire szeretik önök a túlórát, azt a túlórát, amit most zokszó nélkül a magyar emberek nyakába zúdítanának. Szégyen és gyalázat!

Szóval, ki is írta önöknek ezt a javaslatot? Teljesen egyértelmű, hogy foglyul ejtették a magyar államot az önök oligarchái, illetve ezek a multinacionális cégek, és bizony a munkatábor felügyelőiként önök egy nagyon szigorú házirendet készülnek itt összeállítani a magyar munkavállalók számára. Emlékeztetném önöket, hogy 2001-ben ez az éves túlóramennyiség mindössze még csak 144 óra volt. Most 400 órára emelnék föl. Teljesen pszichopata, vadkapitalista recept szerint történt ennek a törvényjavaslatnak az összeállítása, és éppen ezért nyilvánvaló  szerintem eddig is lejött , hogy ezt mi elfogadni nem tudjuk, nem vagyunk rá hajlandók.

Veres Péter annak idején a „Mit ér az ember, ha magyar” című munkájában azt írta, hogy dolgozunk barom módra, mások teszik el a hasznát. Így van, nagyon úgy néz ki, hogy ennek az egésznek is ez a célja, hogy minél jobban ki tudják zsigerelni a magyar munkavállalókat. Ismét egy olyan javaslat egyébként, amire azt lehet mondani, hogy kiveri azt a bizonyos patkánymétert, mert ennél gyalázatosabb dolgot elképzelni nem nagyon lehet, már bocsánat. És akkor még a legfinomabb, amit elmondtam, tessék olvasgatni, mondjuk, a kommenteket, mert a magyar munkavállalóknak ennél sokkal határozottabb és karakteresebb véleménye is van ezzel az egésszel kapcsolatosan. Önök lélek nélküli munkaerőállatnak tekintik ezeket a dolgozókat, akikről valóban a hetedik bőrt is le lehet nyúzni.

Amikor a munkáról van egyébként szó, akkor úgy néz ki, hogy önök a szónak azt az etimológiáját vették alapul, ugye szláv gyökerű szó, ami nem mást jelent, mint kínt, fájdalmat, gyötrelmet. Csak nem biztos, hogy a XXI. század elején, Európa kellős közepén ennek így is kellene lennie.

Képviselőtársaim, itt már elhangzott, Székely képviselőtársam mondta, lehet, hogy a pálinkatörvényt is szigorítani kellene, mert holnapután lehet, hogy valamelyik kormánypárti képviselőtársunk egy újabb javaslattal rukkol elő, és mondjuk, mintának tekinti az 1876-os 13. törvényt, az úgynevezett cselédtörvényt, ami a tőkés kizsákmányolás tipikus példája volt: a cseléd a gazda háznépének tagjává vált, az meg is dorgálhatta, testileg megfenyíthette. Lehet, hogy majd Kósa Lajos elgondolkodik azon, hogy ezzel is mennyire lehetne fokozni a magyar versenyképességet, hogyan lehetne munkára szorítani ezeket a lusta magyarokat. A munkaidő e szerint a törvény szerint egyébként napkeltétől napnyugtáig tartott, az mondjuk, június végén hajnali háromnegyed öttől háromnegyed kilencig tartott, gyors fejszámolást követően ez 16 óra is lehetett. Vagy lehet, hogy azt mondja, hogy inkább visszanyúlnak az 1907-es 45-ös derestörvényhez, amelynek értelmében a 12 éves gyereket is el lehetett szerződtetni. Hiszen azt mondják, hogy munkaerőhiány van, nosza, csökkentsék még jobban akkor a tankötelezettségi korhatárt Magyarországon, és küldjék dolgozni a 12 éves gyerekeket. Szolgálati helyre, ha elégedetlenkedik ez a munkavállaló, akkor e szerint a törvény szerint karhatalommal lehetett elővezetni. Nem tippeket akarok adni, csak arra a veszélyre figyelmeztetem itt tisztelt képviselőtársaimat, hogy bármi kijöhet akkor még az önök fejéből, mint valami isteni szikra kipattanhatnak ezek az elmebetegebbnél elmebetegebb gondolatok. Aztán azt is előírták 1907-ben, hogy ez a cseléd év közben nem költözhetett. Nosza, kössék akkor röghöz a magyar munkavállalókat, és legyen nekik megtiltva, hogy az egyik multinacionális céget otthagyják, és valahol máshol keressenek boldogulást. Mert mégis, milyen dolog lenne ez, felborítaná az ő munkarendjüket!

De van egy kicsi ország a világban, annak egy alacsony, kis köpcös diktátora, Észak-Korea, és Kim Dzsongun a saját állampolgárait is elküldi idegenbe dolgozni, tulajdonképpen bérrabszolgaként. Egyes számítások szerint van vagy 60 ezer ilyen munkás szerteszéjjel a világban, Szibériától Kína és Borneó bányáin keresztül mindenféle. Moslékot etetnek velük, a bérüknek a 90 százalékát elvennék. Gondoljanak bele, itt a szép új világ! Na, hát ez az, amiből mi nem kérünk!

2014-ben, Rijádban a második magyar-arab gazdasági fórumon Orbán Viktor azt mondta, hogy minőségéhez képest meglepően olcsó a magyar munkaerő, és ez az ország rugalmas munkatörvénykönyvvel rendelkezik; és azt mondta, hogy ez egy befektetőbarát kormány, ez várja itt a külföldi befektetőket Magyarországon. Nézzük meg azt, hogy milyen is a helyzet itt, Magyarországon, ezek az úgynevezett rugalmas törvények milyenné formálták a mindennapokat, amelyekről önök nem nagyon szeretnek tudomást venni. Nézzük, hogy mennyit dolgozik egy átlag magyar munkavállaló. Elhangzott az is, OECD-felmérés, 2017-es adatokat mondanék: Magyarországon ez több mint 1700 óra, 1740 óra kerekítve, Németországban 1350 óra körül mozog, de Dániában is 1400 óra, Hollandiában is alig haladja meg az 1400 órát éves szinten. És még a munkamániásnak titulált japánok is kevesebbet dolgoznak OECD-adatok alapján, mint a magyarok. De fogjuk be a szánkat, lehetne ennél sokkal rosszabb! Mi lenne, ha önök számára Thaiföld lenne a követendő példa, hol 84 órát lehet dolgozni hetente!

Nézzük meg, hogyan alakultak a munkahelyi balesetek. 2013-ban 17 ezer bejelentett munkahelyi baleset volt. Ez 2017-re 23 387-re nőtt, több mint egyharmados növekedés! Ha volt valahol növekedés, ez az a terület. 79-en haltak meg munkahelyi baleset következtében. 79 embert gyászolnak a gyermekei, a szülei, a hozzátartozója, a felesége, a férje. Ha önök még 400 órát dolgoztatják pluszban a magyar munkavállalókat, el lehet képzelni, mennyire ki lesznek merülve.

Azt is hozzáteszem egyébként, hogy milyen a magyar munkavédelem, a magyar munkafelügyelet: 117 millió forintra büntették összességében egyébként a cégeket Magyarországon, úgy, hogy sok esetben valóban munkaerőállati sorban tartják a dolgozókat.

Nézzük a táppénzt, mert úgyis szeretik úgy beállítani, hogy ez igazándiból nem egy versenyképes nemzet, szeretnek lógni. Akkor jelzem, hogy 25 millió nap volt 2016-ban a táppénzre kivett napok száma. Ez dolgozónként kevesebb, mint 6 nap. Kevesebb, mint 6 nap!

(21.00)

A 7 évnél fiatalabb gyermekek tulajdonképpen 7 százaléka, minden tizennegyedik, ha beteg volt, egyedül volt kénytelen otthon lenni, mert a szülőknek dolgozni kellett. 8 és 12 év között ez az arányszám 10 százalék volt, mert a szülőnek el kellett menni dolgozni. Gyalázat! Nem európai állapotokat idéző számok ezek.

Mindemellett egyébként a magyar termelékenység, egy átlagdolgozó termelékenysége egy nyugat-európai dolgozó 70 százalékán áll. Tehát ha ezt nézzük, meg azt, hogy mennyivel többet dolgozunk, nem állunk olyan rosszul, mint ahogy azt önök föl szokták vázolni, és jelzem  akkor ne menjünk, mondjuk, Nyugat-Európáig , Szlovákiában a nettó minimálbér összege 128 ezer forint, annyinak megfelelő euró a hazai 92 ezerrel szemben. Egyharmaddal több minimálbért vihetnek haza a szlovák dolgozók.

Aztán az egészségi állapot: minden öt magyar férfiből három meg sem éri a nyugdíjkort, és ha meg is éri egyébként a nyugdíjat, akkor azt is meg kell nézni, hogy milyen egészségi állapotban. Nem véletlen! Halálra dolgoztatják, igavonó baromként dolgoztatják őket. Míg Németországban  ha ezeket az OECD-számokat vesszük alapul , mondjuk, egy 45 éves munkaciklus során egy átlagdolgozó 63 ezer órát dolgozik le, ha önök a magyar számokat még 400 órával megnövelik, az azt jelenti, hogy egy átlag magyar dolgozó ugyanennyi idő alatt 99 ezer órát fog dolgozni. Tényleg, hány bőrt akarnak még lehúzni az emberekről!? Gyalázat! Elfogadhatatlan az, hogy a tőkeérdekek oltárán föláldozzák a magyar munkavállalókat, a magyar családokat!

Azt hiszem, ha önök tovább folytatják ezt az utat, tovább mennek azon az úton, hogy az alacsony bér és az úgynevezett rugalmas munka törvénykönyve az, ami nekünk versenyképességet biztosít, akkor ott ragadunk az értékláncok alján, nem tudunk egyről a kettőre jutni, és ez nagyban veszélyezteti a humán tőke képződését Magyarországon, azt is lehet mondani, hogy a társadalmi újratermelődési folyamatoknak annyi, tisztelt Kósa Lajos képviselőtársam, egy szakadékba fog zuhanni ez az ország. Mit tesznek egyébként ezzel szemben az emberek? A lábukkal szavaznak. Az az exodus, ami tapasztalható, még inkább fokozódni fog, és hiába várják önök szavakban haza a kivándorolt fiatalokat  sőt már nemcsak a fiatalok mennek el, hanem a középgeneráció is , nem fognak visszatérni. Ilyen körülmények közé nem jönnek vissza, és nem mernek családot alapítani.

Tehát egy ilyen demográfiai hanyatlás közepette, ahogy Z. Kárpát Dániel képviselőtársam szokta mondani, egy demográfiai tél közepette ilyen intézkedésekkel sanyargatni a magyar családokat, az több mint gyalázat, az egy nemzetellenes merénylet. És ha önök nemzeti kormánynak nevezik magukat, akkor sürgősen felejtsék el ezt az egészet, és nem kérjük, hanem követeljük határozottan, hogy dobják a kukába ezt az egész szemétséget! Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)