Felszólalás adatai

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót, házelnök úr. Valóban egyetértek Schiffer képviselőtársammal, hogy az a jó, ha a képviselők tartózkodnak az ilyen mondatoktól, de talán ilyenkor a házelnöknek is lenne némi teendője egy ilyen felszólalás kapcsán. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Frakcióvezető úr, felhívom a figyelmét, hogy egy dologtól kell tartózkodnia: az ülésvezetés bírálatától. Ez a Házszabályban is benne van. (Moraj az MSZP soraiban. - Taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban.)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Tudja, elnök úr, azon lepődtem volna meg, ha ezt a kiigazítást nem teszi hozzá, és nem inkább elfogadja a javaslatot... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont. - Moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Házszabály! Házszabály!)

ELNÖK: Frakcióvezető úr, pillanatokon belül megvonom öntől a szót, hogyha (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Nyakó István: Vonja meg a szót! Vonja meg! - Taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban.) nem próbál visszatérni a Házszabály szerinti hozzászólás medrébe.

Felhívom a figyelmét arra - és kérem, hogy az órát igazítsák vissza az elejére -, hogy vannak szabályok, amelyeket a Házszabály rögzít, és ezeket mindenkinek be kell tartania, nekem is, önnek is. (Moraj az MSZP soraiban.) Vannak szabályok, amelyeket az általános európai kultúra és a jó modor rögzít. (Moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Az előbb sem tették meg!) Ezeket nemcsak a Jobbik képviselője sértette meg, hanem önök folyamatosan, az ülés kezdete óta. (Moraj az MSZP soraiban. - Taps a kormánypárti padsorokban.) Parancsoljon!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Az alapján, amit a miniszterelnök úr elmondott a jövővel kapcsolatban, az jutott az eszembe, hogy majdnem egy éve kormányozik (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Orbán Viktor kormánya, és úgy tűnt ez a beszéd, mintha egy ilyen miniszterelnöki székfoglaló lett volna, hiszen csak vágyakat és célokat fogalmazott meg a miniszterelnök, és nem pedig konkrét cselekvési terveket. A múlttal kapcsolatban pedig, amit a miniszterelnök úr mondott, arról az a vicc jutott az eszembe, amikor egy ember hajt teljes gázzal az autópályán szemben a forgalommal, és hallja a rádióban, hogy egy ember őrülten hajt szembe a forgalommal, és akkor a rádióhírre reagálva azt mondja neki, hogy: egy? Hát mindenki szembejön? (Moraj a Fidesz soraiból.)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ahogy ön értékelte az elmúlt időszakot, abban egészen más értékelésre lenne szükség egy ilyen országértékelőben. Abban igaza van a miniszterelnöknek, amikor azt mondja, hogy sokan várták ezt a kétharmadot. Sokan érveltek amellett, hogy szükség van Magyarországon egy ilyen kétharmados többségre, mert ezzel hozzá lehet látni a Magyarország előtt álló nagyon fontos kihívások megoldásának. Sokan sokat vártak ettől a kétharmadtól, elemzők, értelmiségiek, közgazdászok beszéltek arról, hogy miért fontos, hogy önnek legyen meg ez a támogatottsága.

A választópolgárok hittek önnek, bíztak önben, hogy mindenféle fájdalom, mindenféle nehézség nélkül van lehetőség az ország helyzetén javítani és az élet minőségét is jobbá tenni. Elhitték azt, hogy mindenért csak az előző szocialista kormányok a felelősök. Elhitték azt, hogy megvédik a magánnyugdíjpénztárakat, elhitték azt, hogy lesz két hét alatt közbiztonság, elhitték azt, hogy lesz 1 millió munkahely Magyarországon, és azt is elhitték, hogy több lesz a fizetés, és kevesebb lesz az adó mindenkinek, sőt sokan úgy vélekedtek, miniszterelnök úr, és érveltek amellett, hogy ön sokkal tapasztaltabb, bölcsebb és megfontoltabb lett, mint amilyen '98 és 2002 között volt.

Nos, én azt gondolom, hogy mindnyájan tévedtek. Ön idővel csak idősebb lett, de megfontoltabb egészen biztosan nem. Sőt, a '98-2002 közötti kormányzásából pusztán azt az egy konzekvenciát vonta le, hogy az volt a baj az akkori kormányzásával, hogy nem volt elég kemény, hogy nem semmisítette meg azokat, akik adott esetben nem értenek egyet azzal, ahogy ön kormányoz vagy azzal, amilyen politikát képvisel, és éppen ezért ezekkel mindenféleképpen le kell számolni.

A kétharmad pedig teljesen mást hozott az embernek, mint amire számítottak vagy amiről ön beszélt. Hozott növekvő munkanélküliséget, 93 ezer fővel magasabb a munkanélküliség; magasabb államadósságot, 120 milliárd forinttal nőtt ebben a hónapban a tervezetthez képest; igazságtalan adórendszert rengeteg kárvallottal, történelmi csúcsokat döntő benzinárat, magasabb energiaárakat, magasabb törlesztőrészleteket a devizahitelesek számára, drágább élelmiszereket és szolgáltatásokat, romló közbiztonságot, indoklás nélküli elbocsátást és megfélemlített közigazgatást, a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások elvételét, ad hoc, kapkodó gazdaságpolitikát, nemzetközi elszigetelődést és a jogállam és a demokrácia korlátozását.

Ezek a problémák, miniszterelnök úr, az ön kormányzása idején keletkeztek. Nem lehet mindig visszahivatkozni az elmúlt időszakra. Egyre kevesebben fogják ezt önnek elhinni. Az előző kormány konszolidált helyzetben adta át a költségvetést és a gazdaságot. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Önön kívül és önökön kívül mindenki más is így gondolja ezt, és értem én a törekvést. Értem én a törekvést, hogy folyamatosan rá kell kenni az előző kormányra minden egyes felelősséget, még azt is, amiért önök a felelősek.

De tudja, miniszterelnök úr, ez a kétharmados többség nemcsak lehetőséggel, hanem felelősséggel is jár együtt. Ahogy az idő telik és múlik, nem lesznek elegek ezek a szóvirágok és ezek a szimbolikus beszédek, hanem konkrét cselekvésre van szükség, hiszen két számot hadd mondjak, ha a miniszterelnök úr is idefigyel, akkor talán ezt a két számot konkrétan össze tudja hasonlítani. A CDS, tehát az országkockázati felár, amikor a Bajnai-kormány átadta a kormányzást, akkor kétszer alacsonyabb volt - kettő! -, mint amilyen az önök kormányzása idején az elmúlt hónapokban volt.

(14.10)

A svájci frank árfolyama a forintárfolyamhoz hasonlítva akkor 185 forint volt, most pedig örülünk, ha nem éri el a 210 forintos szintet. Mind a kettő azt mutatja, hogy az a gazdaságpolitika egy kiszámítható, stabil gazdaságpolitikát jelentett, a mostani, önök által képviselt, úgynevezett magyar útnak, ami, ha sikeres lesz, egészen biztosan közgazdaságtani Nobel-díjat érdemel, egészen biztosan már most vannak kárvallottjai, és látható módon ez az út egészen biztosan nem követhető. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Zuschlag, az a kárvallottja!) Az a sok kapkodás, összevissza nyilatkozat, amit sok területen megtapasztalhattunk, bizonyos helyeken komoly káoszt is előidézett. Ön említette a médiatörvényt, az alkotmányt, mind a kettő tulajdonképpen ennek egyik kiváló példája, vagy éppen az az adótörvény, amit elfogadtak.

A médiatörvénynél azt nem értem, miniszterelnök úr, hogy ha ennyire sikeresen vertük vissza ezeket a nemzetközi támadásokat, amelyek nemtelenek és érv nélküliek voltak, akkor miért kell most módosítani a kormánynak ezt a médiatörvényt. Ha az alkotmányozás ennyire tökéletes folyamatban zajlott, akkor miért kérdés ma, hogy a Fidesz-KDNP-frakció támogatja-e azt az alkotmánykoncepciót, amit önök előkészítettek. Azt nem értem, hogy ha az adótörvény ennyire tökéletes, és nincsen kárvallottja, akkor hogy lehet az, hogy számos ember hozza be a fizetési csekkjét, és mutatja be, hogy mennyivel keres kevesebbet, mint amit az előző évben keresett.

Számomra ebből egyértelműen az derül ki, és világosan látszik most már egyre több magyar választó számára is, hogy önök csak a hatalom átvételére készültek az elmúlt években, a kormányzásra egészen biztosan nem. Ha két miniszterelnöki beszéd után is csak vágyálmokat, célokat, szóvirágokat lehet hallani, akkor egészen biztosan ebből az tűnik ki mindenkinek, hogy bizony a kormány nem tudja, hogy milyen irányba menjen, nem tudja, hogy milyen konkrét cselekvési tervet hajtson végre. Amit ön elmondott, abból semmilyen olyan konkrétum nem fakad, ami alapján az emberek ezen problémák kapcsán látnák, hogy milyen megoldást kíván adni az Orbán-kormány a napi gondjaikra.

Ezért azt kell hogy mondjam, tisztelt miniszterelnök úr, hogy ön most vagy tényleg nem tudja, hogy merre kell vinni az országot, hogy hogyan kell megoldani ezeket a problémákat, vagy csak egyszerűen nem meri beismerni, vagy nem meri elmondani a saját választópolgárainak azt, hogy ön négy éven keresztül folyamatosan hazudott a választópolgároknak (Derültség és közbeszólások a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiban: Szégyen!), és hogy nem létezik az a könnyebb és fájdalommentes út, amivel hitegették és traktálták a választókat a választási kampányban, hanem igenis a válságból való kivezető út egy fájdalmas, nehéz út, és ahogy nézem, az ön kormánya is azt készíti elő, hogy hogyan lehet adóemeléssel és megszorításokkal ezt a helyzetet kezelni, pont azoknak a problémáknak az okán, amiket önök követtek el. Ezekre az adóemelésekre és megszorításokra nem lenne szükség, ha egyszerűen csak folytatták volna azt a gazdaságpolitikát, amit az előző kormány megkezdett. (Közbeszólások és derültség a kormánypártok soraiban.)

Igazából nehéz azt eldönteni, hogy melyik a nagyobb probléma: ha ön tényleg nem tudja, hogy mit kell tenni, vagy ha egyszerűen csak gyáva beismerni azt, hogy hazudott mindenkinek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)