Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Eredetileg nem terveztem a hozzászólásomat, de itt hallgatva a vita nagy részét, talán van arra lehetőség, hogy a fideszes képviselőktől, a kormánytagoktól kapjunk esetleg választ. Én azok közé a képviselők közé tartozom, akik azt gondolják, hogy helyes, ha a kormány foglalkozik a demográfiai kérdésekkel. 1980 óta probléma Magyarországon ez a kérdés, és szerintem az egy jó irány, ha egy kormányzat, egy parlament elkezd foglalkozni ezekkel a súlyos kérdésekkel.

(12.10)

Azt gondolom, hogy Gréczy képviselőtársamnak igaza van, bizony nagyon sokan elhagyták az országot, és akkor most tegyük itt félre egy pillanatra az okát, hogy miért tették ezek az emberek. Szerintem sokféle oka van egészen biztosan, és ebben szerintem komoly igazsága van a DK-s képviselőtársamnak; na de mégiscsak ez a helyzet is nehezíti a magyarországi családok helyzetét, nehezíti a gazdaság, a társadalom és sok minden más helyzetét Magyarországon. Tehát az, hogy demográfiai kérdésekről vitatkozunk ebben a Házban, az szerintem egy jó vita, az egy értelmes, hasznos vita  ez az első állításom.

A második az, hogy ha önök számára ez a kérdés ennyire fontos  hozzáteszem: számunkra is ennyire fontos, de önöknél, úgy látom, hogy ez egy állandó jelző, csak az önök számára lehet ez fontos , akkor azt hadd kérdezzem meg, hogy ha ez egy ilyen nemzeti sorskérdés, amit osztunk mindahányan itt a teremben  hogy ez egy nemzeti sorskérdés , akkor miért nem lehet ebben a kérdéskörben nemzeti konszenzust keresni. Miért nem lehet a parlamentben egyszer egy témában azt mondani a többség részéről, hogy hallgassuk meg az ellenzéki javaslatokat, induljunk ki abból, hogy az ellenzéki képviselő is jót akar a saját népének, akar javítani ezen a demográfiai helyzeten, ezért megpróbál hozzátenni valamit az önök javaslatához. Én azt hallgattam, vagy legalábbis az újságban azt olvastam, hogy Novák államtitkár asszony egy vitában azt mondta, hogy persze, maguk megszavazhatják a miénket, de minket nagyon nem érdekel az, hogy maguknak milyen javaslataik vannak, mi anélkül is keresztül fogjuk nyomni ezt a kérdést. És értsék meg, hogy amikor mondatok hangoznak el egy fontos államtitkár szájából, a Fidesz alelnökétől, akkor persze hogy az ellenzék is gondolkodik azon, hogy milyen célt szolgál akkor valójában ez a javaslat; hogy tényleg igaz-e az az őszinte aggódás, amiről önök beszélnek, hogy önöket csak a családok érdeklik. Vagy esetleg pártpolitikai kampányérdekek húzódnak meg amögött, amiről önök most itt, ebben a vitában is szóltak.

Lassan elveszti a vita a valós tartalmi, szakmai jellegét, sokkal inkább átcsúszik egy ilyen pártpolitikai vitába, ahol a különböző törzsek elfoglalnak egy álláspontot, és aztán abból a lövészárokból senki nem akar kitekinteni, mert akkor adott esetben valami olyasmit csinál, amit előtte egyébként sohasem. Szerintem ez a kérdés pont az a kérdés, ahol félre kéne tenni a pártpolitikai csatározásokat.

Itt végighallgattam a Jobbikot, végighallgattam az LMP-t, a DK-t, mindenkinek voltak és nekünk is vannak olyan javaslataink, amivel szerintem hatékonyabbá, jobbá lehetne tenni ezt az elképzelést, amit önök is itt képviseltek.

Nekem személyesen három olyan dolog jutott eszembe itt a vita során, amit valószínűleg javaslatként többen is megfogalmaztak. Vannak azért sokan olyan családok Magyarországon, akiknek például nincsen házasságlevelük, mert valamiért nem gondolták fontosnak azt, hogy ők most ilyen jogi úton is összekössék az életüket, hanem élettársi viszonyban élnek. Lehet, hogy nem pontos számot mondok, bocsássák meg nekem, nem vagyok ennek a statisztikának a szakértője, de 40-42 százalékról beszélnek, hogy körülbelül ennyi család él ma élettársi kapcsolatban, nem házassági kapcsolatban. Szerintem rájuk is vonatkoznia kell sok minden javaslatnak. (Dr. Rétvári Bence: Vonatkozik is!) Értem, csak azt szeretném ezzel jelezni, hogy a család ma Magyarországon nemcsak azt jelenti, ha valaki házasságban él, hanem azt is, ha valaki élettársi viszonyban él. (Dr. Rétvári Bence: Az Alaptörvényben is így van.)

Kettő: vannak a gyermeküket egyedül nevelők (Közbeszólások a kormánypártok soraiból), értem, de ez beletartozik ebbe a családmodellbe. Vagy akár az árva gyerekekről nem is beszélve, akik szintén olyan élethelyzetben vannak. Ha valakinek nehéz elindulni, akkor egy árva gyereknek egészen biztosan nehéz elindulnia az élete során, és még hangzottak el más olyan javaslatok, amik szerintem jobbá teszik, hasznosabbá, hatékonyabbá teszik ezeket a javaslatokat.

Éppen ezért én igazából a vitának ahhoz a részéhez szerettem volna hozzájárulni, hogy ha ennyire fontos nemzeti sorskérdés  márpedig az  ez a kérdés, akkor miért nem tudja a fideszes többség átlépni ezt a törzsi határvonalat. Miért nem tudja azt mondani, hogy szimbolikusan is befogad az ellenzéktől különböző javaslatokat? Vagy adja be közösen ezt a javaslatot, ha lehet ilyet megfogalmazni, mert ezzel is szerintem azt üzennénk, hogy valóban itt nem 4 évre, nem 8-ra, hanem 10-20-ra kell hogy előre tervezzünk, hiszen a demográfusok szerint ennek a problémának a megoldása azért nagyon hosszú távon képzelhető csak el. A különböző statisztikai adatok is azt mutatják, hogy bizony ebben még nagyon hosszú út áll Magyarország előtt, hogy sikeresen tudja kezelni ezeket, a gyermekszületéssel kapcsolatos kérdéseket.

Arról nem is beszélve, hogy ennek a demográfiai kérdésnek a másik végén az áll, hogy mennyien halnak meg Magyarországon, hiszen azzal is kellene foglalkozni, hogy milyen az egészségügyi rendszer. Hiszen az, hogy fogy-e a magyar lakosság vagy nem, az a megszületett gyermekektől függ, illetőleg az élethossztól is függ, hogy ki mikor, milyen élettartam után hal meg, az életminőségről nem is beszélve. Tehát valószínűleg, ha egy komplex programról beszélnénk, akkor egészen biztosan azzal is kellene foglalkoznunk, hogy ki hogyan, milyen módon és milyen hosszú ideig tudja az életét élni.

Tehát én csak arra lennék kíváncsi, ha ebben tudnának tanácsot adni vagy választ adni, hogy miért nem lehet akkor ezt a kérdést kicsit nagyvonalúbban kezelni, és lehet, hogy én olyan javaslatokat tettem, amik már amúgy is szerepelnek ebben a javaslatban, akkor én elnézést kérek, de olyan szempontból viszont fontosnak tartanám ezt a kérdést, hogy az ellenzék ebben a kérdéskörben biztos, hogy nem rosszat akar. Ugyanaz a jó szándék vezérli őket, mint ami adott esetben önöket. De mivel semmit nem fogadnak be, ezért való igaz, hogy szerintem az az ellenzéki kritika is jogos, hogy önöknek más a célja ezzel, és sokkal inkább kampánycélokat szolgál ez a javaslatcsomag, mint azt az őszinte felvetést, amiről itt önök próbáltak beszélni az elmúlt időszakban. Köszönöm szépen, elnök úr.