Felszólalás adatai

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Salamon László kollégám említi itt nekem, hogy ő azért akart volna szólni, mert sajnálatosnak tartjuk azt, hogy a kormány nem képviselteti magát itt ezekben a percekben vagy órákban.

Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Sokat és sokan szóltak már új kormányunk első évéről, szóltak politikusok és politológusok, közgazdászok és médiaszakemberek a megértés biztos öntudatával. Most a napirend után adott néhány percet azok számára kérem, akik úgymond alulnézetből látják, hallják, ami velük és körülöttük történik, s akik immár hónapok óta nem értik vagy tudtukon kívül félreértik a hallottakat. Így csak megértés nélkül vagy ellenzik, vagy bólogatva elfogadják, amit a kormánytól hallanak. Jómagamat a megértéssel és a megértésért küszködők táborába tartozónak gondolom, mert gyakorta én is úgy járok, hogy hallom a szót, a mondatot, a véleményt, s egyszerűen nem értem. Az a rossz érzésem támad, hogy a mondanivaló nem valódi, hogy mögöttes szándékokat, a felszínnel sokszor ellentétes lényeget rejteget.

Mit értek ez alatt? E pár perc nem ad módot, hogy sok példával értelmezzem és bizonyítsam állításomat, csak érzékeltethetem, mire gondolok. Arra gondolok például, amikor a miniszterelnök véleménye az alkalomtól függően akár önmaga ellentétébe átcsapva változik. Az egyik helyen például azt mondja az egészségügy reformjáról: ha kell, visszavonja. Más helyütt, más közegben azt állítja: az egészségügy reformját mindenképpen megvalósítandónak tartja.

Ugyancsak ez a taktika jelenik meg akkor is, amikor egy forrásból ketten állítják az ellenkezőjét.

(21.40)

Ez a miniszterelnök és a kormányszóvivő összjátékát jelenti. Például a miniszterelnök - aki mindenki által helyeselhető dolgokat szokott mondani - kijelenti: megrendült a bizalom a paksi vezetésben. S nyomban utána jön a kormányszóvivő, aki azt állítja, Medgyessy miniszterelnöknek nincsen oka arra, hogy megvonja a bizalmat a paksi vezetéstől. Ezek az ellentmondások folyamatosan kétségben tartanak, hogy melyik kijelentést vehetjük komolyan, vagy mi értettük-e félre a hallottakat. A félreértést azonban ezek a párhuzamos állítás-tagadás együttesek nem valószínűsítik.

Valószínűbb az, hogy a miniszterelnök és szóvivőjének kettősében az egyik a minél szélesebb körű szimpátiára törekszik, a másik pedig a kevésbé szimpatikus, ám a valóságot inkább kifejező nézetet közvetíti. Természetes, hogy nem mindenki hallja mind a két véleményt, nem mindenkinek van figyelme észrevenni az ellentmondásokat, s nem mindenkinek van türelme kihüvelyezni az ellentmondó kijelentésekből a lényeget. Az ember legtöbbször észrevétlenül megy el ezek mellett a politikai játékokba burkolt politikai szándékok mellett, vagy nyugtalansága jelzi, hogy itt valami nincs rendben. Ki állíthatja, hogy ez a korrekt módja a kormány és a társadalom kommunikációjának?

Ugyancsak az inkorrektség határát súrolja, vagy talán át is lép rajta az a módszer, amikor nem kijelentések, hanem kijelentés és valóság ütközéséről van szó. Nem tudom, megfigyelték-e már, hogy milyen különösek az emberek. Még akkor is, amikor saját életükről van szó, saját valóságuk változását idézi elő egy konkrét szabály vagy törvény, mégis gyakorta az előre elhitetett szlogeneknek és szavaknak hisznek. Például elegendő csak megemlíteni, hogy a kampányban és azóta is folyamatosan jóléti táradalomról, sőt fejlődő anyagi jólétről beszél a kormány, miközben már ma, a jövő év takarékossága a miniszterelnök fő mondanivalója, és a táradalom széles rétegeit már a kormányzás első éve alatt is áremeléseknek a sokasága sújtotta.

A képviselő munkájából adódóan sok emberrel találkozik. A beszélgetések során azt tapasztalom, hogy az egyszerű és érthető mondanivalót, legyen bármilyen súlyos közlendője, inkább elfogadják, mint a zavaros, ellenmondó, ködös kommunikációt, ami újra és újra a meg nem értés nyugtalanító érzését kelti, azt a tudatot, hogy már megint nem értettem meg, már megint félreértettem valamit. Ezt senki nem érdemli, különösen azok nem, akiknek a kormány a kormányzás lehetőségét köszönheti.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)