Felszólalás adatai

Felszólalások:   1-14   15-42   43-60      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, Pogácsás Tibor államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőségünk.Soron következik a közigazgatási bíróságok függetlenségét biztosító további garanciákról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Hende Csaba, Völner Pál és Gulyás Gergely fideszes képviselő urak által benyújtott előterjesztés T/5241. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Hende Csaba alelnöktársamnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Öné a szó.

HENDE CSABA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Audiatur et altera pars  hallgattassék meg a másik fél is. Ez a jogászok által gyakran idézett mondat, a párbeszédre, az egyensúlyteremtésre törekvés követelménye egyfajta mottóként szolgálhat, amikor a közigazgatási bíróságok függetlenségét biztosító további garanciákról szóló törvényjavaslat kerül az Országgyűlés elé. Engedjék meg ezért, tisztelt képviselőtársaim, hogy e vezérfonal mentén haladjak, és ismertessem, hogy az önök előtt fekvő javaslat miként segítheti még inkább elő, hogy az állam cselekvéseivel szembeni bírói kontrollt egy független, jogállami, professzionális és hatékony közigazgatási bírósági szervezet láthassa el 2020. január 1-jétől. A közigazgatási bíróságokról szóló 2018. évi CXXX. törvény, valamint a közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatálybalépéséről és egyes átmeneti szabályokról szóló 2018. évi CXXXI. törvény, ahogy az annak idején Trócsányi László igazságügyi miniszter úr expozéjában is elhangzott, az önálló közigazgatási bíráskodás teljes körű megteremtésének a végállomását jelentik.

A téma iránt régóta érdeklődő jogászként, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnökeként és egyben a Törvényalkotási bizottság elnökeként kiemelt figyelemmel követtem a közigazgatási bíróságok felállításával kapcsolatos jogalkotási folyamatot.

Meggyőződéssel állíthatom, hogy amikor egy ötéves szakmai-tudományos folyamat eredményeként, amelyet egyébként egy több évtizedes jogirodalmi, jogtudományi eszmecsere előzött meg, tehát egy ötéves szakmai-tudományos folyamat eredményeként, több évtizedes adósságot törlesztve és 120 éves alkotmányos hagyományokhoz visszanyúlva az Igazságügyi Minisztérium kiváló szakértői csapata előkészítette a közigazgatási bírósági szervezet felállításához szükséges törvényeket, akkor is a párbeszédre és egyensúlyra törekvés hatotta át a jogszabály-előkészítési és a törvényhozási munkát egyaránt.

A törvényhozási folyamatban ezt szemlélteti annak a szakértői bizottságnak a működése, amelyet az igazságügyi miniszter állított fel bírák és a jogtudomány képviselői köréből, hogy szakmai véleményükkel támogassák a kodifikációt. A törvényjavaslatok szabályszerű, mondhatnám mintaszerű társadalmi egyeztetése, a tárgykörben tartott hazai és nemzetközi konferenciák, valamint az Országgyűlésben képviselőcsoporttal rendelkező pártok meghívásával zajlott hétpárti egyeztetés  amin ugyan nem minden párt vett részt, és volt olyan is, amelyik eljött, aztán egy rövid politikai nyilatkozat elmondása után távozott is, de mégis volt ilyen egyeztetés , mindez az előkészítési folyamat alaposságát és korrekt szakmaiságát példázza.

(9.50)

Ha pedig tisztelt képviselőtársaim visszagondolnak a parlamenti vitára, emlékezhetnek, hogy a kormánypártok még a parlamenti szakaszban is fogadtak el a transzparenciát növelő ellenzéki módosító javaslatot. A törvények kidolgozása és elfogadása tehát a szűkebb szakmai nyilvánossággal, a politikai szereplőkkel és a széles közvéleménnyel való párbeszéd mellett történt.

A törvények tartalmát szintén az egyensúlyra törekvés hatja át annak érdekében, hogy az a lehető legmagasabb szinten garantálja a bírói függetlenséget, egyúttal azonban egy olyan bírósági szervezet alapjait tegye le, amely képes garantálni a közigazgatási jogviták hatékony elbírálását. Ez megmutatkozik abban is, hogy a közigazgatási bírósági költségvetés összeállításában a bírósági vezetőknek, a bírói testületeknek és a miniszternek arányosan juttat hatásköröket, vagy abban, hogy lehetővé teszi, hogy a Közigazgatási Bírói Tanács szolgálati bírósághoz forduljon, ha az ügyelosztási renddel kapcsolatos véleményét a közigazgatási bíróság elnöke nem vette volna figyelembe. Megmutatkozik abban is, hogy a bírák képzésével kapcsolatos hatásköröket a törvény teljes egészében a bírák hatáskörébe utalja, kizárva itt a végrehajtó hatalom bárminemű befolyását.

Szeretném biztosítani tisztelt képviselőtársaimat arról, hogy a kormány és a kormánypártok tisztában voltak és vannak a reform súlyával. Tudjuk és átérezzük annak felelősségét, hogy egy igazságszolgáltatási szervezeti reform mekkora érdemi hatást gyakorol a jogalkalmazás egészére mind bírósági, mind közigazgatási szempontból. Ezért aztán kiemelkedően fontos minden olyan szakmai vélemény meghallgatása és megfontolása, amelyek megerősíthetik, támogathatják ennek a fontos szabályozásnak a legitimációját és egyben nemzetközi elfogadottságát. Ez a cél vezérelte az igazságügyi miniszter urat, amikor a törvényjavaslatok benyújtásakor a kormány nevében a Velencei Bizottság állásfoglalását kérte.

A Velencei Bizottság raportőrei február 4-én és 5-én tettek látogatást hazánkban. A német és az osztrák alkotmánybíróság bírái, francia és portugál jogtudósok alkotta delegáció  akikkel magam a Törvényalkotási bizottság elnökeként ellenzéki képviselők társaságában találkozhattam  igen magas szintű szakmai munkát végzett. Előzetes véleményüket idén március 4-én küldték meg a kormánynak. Ennek alapján a következő főbb csomópontok azonosíthatók.

A Velencei Bizottság nem kifogásolta a magyar jogalkotó azon, egyébként nemzeti közjogi hagyományainkon alapuló döntését, amely egy szervezetileg elkülönült közigazgatási bírósági rendszer felállítására vonatkozott. Azt az európai sztenderdekkel teljes mértékben összhangban állónak tekintette. Kifejezetten üdvözölte a testület azt a jogalkotói megoldást, amely lehetővé teszi, hogy a jelenleg közigazgatási ügyekben eljáró bíróságok bírái kérelmükre automatikusan, a törvény erejénél fogva kerülhetnek át az új bírósági szervezetbe. Ilyen nyilatkozat hiányában pedig értelemszerűen a rendes bírósági szervezetben folytathatják munkájukat. A közigazgatási bíróságok igazgatásával kapcsolatos miniszteri hatáskörök vonatkozásában a Velencei Bizottság elismeri a modell pozitívumaként a miniszter parlament előtti felelősségét.

Elmondható tehát összefoglalóan, hogy a Velencei Bizottság mind a szervezet, mind a jogállás, mind az igazgatás alapelemeit, sarokköveit megfelelőnek találta a törvényekben, javaslatai inkább korrekciós, kiegészítő jellegű javaslatoknak tekinthetők. Ezek a következő területekre vonatkoznak.

Először: a bírói kiválasztási eljárásban az Országos Közigazgatási Bírói Tanács személyi tanácsa által felterjesztett rangsortól való eltérés feltételeinek pontosítása. Másodszor: az Országos Közigazgatási Bírói Tanács személyi tanácsában a bírói részvétel erősítése. Harmadszor: a bírói és bírósági vezetői pályázatok elbírálási eljárásainak közelítése. Negyedszer: a közigazgatási felsőbíróság elnökével szemben támasztott választhatósági feltételek körében a tényleges bírói gyakorlat jelentőségének hangsúlyozása, valamint ötödször: az egyes igazgatási döntésekkel szembeni jogorvoslat.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatot előterjesztő képviselőtársaimmal együtt úgy gondoljuk, hogy a Velencei Bizottság ajánlásai rávilágítanak arra, hogyan tehetjük még hatékonyabbá a felálló közigazgatás bírósági rendszert és hogyan teremthetünk további garanciákat a közigazgatási jogvédelem céljára és a bírói függetlenség alapelveire is figyelemmel.

Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő komplex törvénymódosítási javaslat elfogadása esetén a Velencei Bizottság által előzetesen megfogalmazott valamennyi  ismétlem: valamennyi  javaslatot átvezeti a törvényekben a következők szerint. Az előttünk fekvő javaslat az ajánlásoknak megfelelően egyértelművé tenné és további garanciákkal látná el a miniszter közigazgatási bírói pályázati eljárásokban betöltött szerepét, így erősítve a kontroll lehetőségét. Ennek megfelelően meghatározásra kerülnek a pályázók meghallgatásánál vizsgálandó szempontok mind a bírói, mind pedig a bírósági vezetői pályázatoknál.

A kompetenciák meghatározása során támaszkodtunk az Igazságügyi Minisztérium szakértői bizottságában részt vevő bírák és jogtudósok álláspontjára. Olyan alapvető képességeket és készségeket törekedtünk azonosítani, amelyek döntő jelentőségűek a bírói ethosz, illetve a vezetői kvalitások szempontjából, egyúttal jól mérhetők, tovább növelve ezzel a pályázati eljárások objektivitását és átláthatóságát. Azáltal, hogy a módosítási javaslat egyértelművé teszi, hogy a bírói pályázatokra vonatkozó rendelkezések a bírósági vezetői pályázatokra is irányadók, a Velencei Bizottság ajánlásainak megfelelően erősödik a törvény garanciarendszere. Eszerint, ha a miniszter el kíván térni a kinevezések során a bírói testületek, jelesül az Országos Közigazgatási Bírói Tanács személyi tanácsa rangsorától, ez esetben az indokolásnak ki kell térnie a meghallgatás okára, továbbá a mérlegelés és a döntés szempontjaira. Azok a pályázók pedig, akik szerepeltek a bírói testület által a miniszternek felterjesztett rangsorban, szolgálati bírósághoz fordulhatnak jogorvoslatért a pályázati eljárás eredményével szemben.

Hangsúlyozandó továbbá, hogy bár a bírói és bírósági vezetői pályázatoknál döntő érdemi hatásköröket gyakorló Országos Közigazgatási Bírói Tanács személyi tanácsa összetételében eddig is biztosított volt a bírói többség, mégpedig 5:4 arányban, a törvénymódosítás következtében az ajánlások szellemében, mármint a Velencei Bizottság ajánlásainak szellemében immár 7:4 lesz a bíró és nem bíró tagok aránya azzal, hogy hat tagot a bírák saját maguk a saját soraikból választanak meg.

A bírói önigazgatás erősítését, a végrehajtó hatalommal szembeni ellensúly növelését és az Országos Közigazgatási Bírói Tanács hatásköreinek szélesítését szolgálja, hogy az Országos Közigazgatási Bírói Tanács dönt a fegyelmi eljárás megindításának kezdeményezéséről, ha a fegyelmi vétség elkövetésének gyanúja a miniszter által kinevezett közigazgatási bírósági vezetővel vagy az OKBT tagjával szemben merül fel.

Tisztelt Ház! A Velencei Bizottság ajánlásának megfelelően egyértelművé teszi a javaslat, hogy az ötéves tényleges bírói gyakorlat, amelybe az Alkotmánybíróságon, nemzetközi és uniós bíróságon eltöltött szolgálati idő is beleszámít, a közigazgatási felsőbíróság elnökével szemben is alapvető követelmény. Ezzel tehát teljes mértékben megvalósulna a Kúria és a közigazgatási felsőbíróság elnökének jogállása közötti párhuzamosság.

(10.00)

Végezetül pedig német mintára a törvény módosítása megteremti a bírói függetlenséget sértő igazgatási intézkedésekkel szembeni jogorvoslat intézményét, amely a magyar jogban példanélkülien szélesre nyitja a közigazgatási bírósági bírák védelmét az igazgatási jellegű döntésekkel szemben.

Tisztelt Országgyűlés! Az általam elmondottak alapján egyértelmű, hogy a kormányzó pártok elkötelezettek abban, hogy a közigazgatási bírósági rendszer a magyar Alaptörvény szellemében és a nemzetközi sztenderdeknek megfelelően kezdhesse meg működését. Ne felejtsék el, hogy az Európai Unió tagállamainak többségében ma is elkülönült közigazgatási bírósági szervezetrendszer létezik és működik.

Amikor Gulyás Gergely és Völner Pál képviselőtársaimmal az önök előtt fekvő törvényjavaslat benyújtása mellett döntöttünk, az a cél vezérelt bennünket, hogy egy magas szintű szakmai munka eredményeként előállt törvényi szabályozás nemzetközi sztenderdeknek való minél teljesebb körű megfelelését támogassuk. Ezt a törekvést ülésén a Velencei Bizottság is elismerte és üdvözölte.

Nekünk a mostani országgyűlési vitában azzal a szakmaisággal kell közelítenünk a kérdéshez, amely a közigazgatási bíróságok felállításával kapcsolatos jogalkotói munkát az elmúlt években is végig jellemezte. Meggyőződésem, hogy a Velencei Bizottság által megfogalmazott ajánlások teljes körű, maradéktalan végrehajtása révén 2020. január 1-jétől egy olyan közigazgatási bírósági szervezet áll majd fel Magyarországon, amely teljes mértékben alkalmas lesz legfőbb rendeltetésének betöltésére.

Mint ahogy azt a nagy jogtudós, Boér Elek megfogalmazta, ez nem egyéb, mint a jog uralmának a közigazgatás egész vonalán való biztosítása. Kérem ezért tisztelt képviselőtársaimat, a tisztelt Országgyűlést, hogy a javaslatunkat támogatni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Hende Csaba képviselő úr, alelnök úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében…  nem kérdezem, mert látom, készülődik. Völner Pál államtitkár úré a szó.

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. A kormányzat részéről támogatjuk az előterjesztést. (Dr. Varga-Damm Andrea: Ennyi?  Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Becsó Károly képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. BECSÓ KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberek ügyeinek széles körével foglalkozó állam megjelenésének egyik alapvető követelménye volt, hogy létrejöjjön egy olyan szervezet, amely a közigazgatás feletti bírói kontroll jogintézményét látja el. Korábban ez az igény nem merült fel, de azzal, hogy az állam beavatkozási területe kiszélesedett, sokkal gyakrabban találkoztak az emberek az állammal különböző ügyeik mentén, a korábbiaktól eltérően nemcsak szociális és jóléti intézkedések során, hanem az életviszonyok egyéb területein is. Természetes velejárója volt ennek a jelenségnek, hogy a polgárok és a közigazgatás egyre sűrűbben érintkeztek egymással, egyre több, a polgárok jogait és kötelezettségeit érintő állami döntés született. Az alapvető jogok érvényesülésének és biztosításának igénye magával hozta, hogy egyre több és több jogszabály került megalkotásra. Természetesen az állam erejéből adódóan az egyén érdekérvényesítő lehetősége sokkal kisebb volt, amikor a kötelezően követendő magatartási szabályok ellenőrzéséről, végrehajtásáról, kérdéses jogviták elintézéséről volt szó. A kialakult ügyek magas száma és az államhatalom túlereje szükségessé tette egy olyan független és szakosodott önálló fórum létrehozását, ami a felek között biztosította a közérdek és az egyéni érdek egyensúlyában a jog uralmának érvényre juttatását, a hatékony közigazgatás szem előtt tartásával. Ez az igény hívta életre sorra Európában, így hazánkban is az önálló közigazgatási bíróságokat. Magyarországon az 1896. évi XXVI. törvénycikk hozta létre a királyi közigazgatási bíróságot, amely magas színvonalon töltötte be társadalmi funkcióját. Természetesen a kommunista diktatúra  mint az állami túlhatalommal szembeni egyensúly egyik letéteményesét  a közigazgatási bírósági rendszert is megszüntette.

Ahogy az expozéban hallhattuk, ma is szükség van erre a bírói fórumra, amely ügyeinket a közérdek és az egyéni érdekek egyensúlyában hatékonyan, szakértő bíró közreműködésével bírálja el. Ezt felismerve, a kormányzat benyújtotta a közigazgatási bírósági szervezetrendszer és személyi állomány kiépítésére irányuló törvényjavaslatát, amely szakmai konzultációk, társadalmi egyeztetések, nemzetközi összehasonlító tendenciák, valamint a nemzetközi szervezetek által tett általános ajánlások figyelembevételével került elkészítésre.

Az ellenzék magát a közigazgatási bírósági rendszer létrehozását a demokrácia megszűnésével azonosította, tudomással bírva arról, hogy az Európai Unió tagállamai között is több helyen működik ez a speciális bírói fórumrendszer, és az egész koncepció visszavonását követelték. A törvényjavaslat elfogadását követően a Velencei Bizottság Magyarország Kormánya felkérésére megvizsgálta a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit, és teljes konszenzussal elfogadott jelentést tett le az asztalra, amelyben többek között elismerte a miniszteri igazgatás létjogosultságát is. A Velencei Bizottság március 15-i ülésén üdvözölte, hogy Magyarország Kormánya komolyan vette előzetes véleményét, és módosító javaslatokkal pontosítja azokat a kérdéseket, amelyeket véleménytervezetében a testület korábban felvetett.

Az előttünk fekvő javaslat a Velencei Bizottság véleménytervezete alapján került a Ház elé, amelynek elfogadása esetén az Országgyűlés eleget tesz a Velencei Bizottság minden észrevételének, és ezzel az európai értékeknek maximálisan megfelelő közigazgatási bírósági rendszer kezdheti meg működését a közeljövőben. Ezek alapján úgy véljük, hogy azok a kritikák és félelmek, amelyek a közigazgatási bíróság függetlenségével kapcsolatosan felmerültek, a törvényjavaslat elfogadásával tárgytalanná válnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A közigazgatási bírósággal kapcsolatos jogszabályok átmentek a legszigorúbb rostán, és a kért pontosításokkal teljes mértékben eleget tesznek az európai sztenderdeknek és a magyar hagyományoknak egyaránt. Erre való tekintettel kérem önöket, szavazataikkal támogassák a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Becsó Károly képviselő úr. Megadom a szót Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő asszony. (Dr. Varga-Damm Andrea: Elnök úr, mennyi időm van?) Tizenöt perces időkeret.

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/5241-es törvényjavaslat beterjesztésén nem csodálkozunk. A közigazgatási bíróságok létrehozataláról szóló javaslat tárgyalása során sor került az Igazságügyi Minisztériumban egyeztetésre, sor került módosító javaslatok benyújtására, sor került az általános és részletes vitában ellenzéki képviselők által felsorolt, igen részletes szakmai álláspontok kifejtésére, ennek ellenére pár apró módosításon kívül a kormányzat, illetőleg miután szégyenszemre nem az Igazságügyi Minisztérium nyújtotta be, hanem pár kormánypárti képviselő, ők nem voltak alapvetően a bírói függetlenség garantálása érdekében előterjesztett javaslatainkat adaptálni. (Sic!)A törvényt megszavazták, majd elérkezett a Velencei Bizottság, és mily érdekes, a Velencei Bizottság éppen azokat a problémákat hozta fel a törvénnyel szemben, amelyeket az egyeztetéseken, az üléseken történt felszólalások során mi magunk is elmondtunk. Tehát mi történt? A Velencei Bizottság osztotta azt, hogy ebben a jogszabályban bizony a bírói függetlenség nem garantált.

Talán emlékeznek képviselőtársaim, magam is elmondtam mind az egyeztetéseken, mind az ülésen, hogy az átmeneti rendelkezésekben csak a miniszternek 15-féle feladata volt, a közigazgatási bírósági rendszer működtetésében pedig 47. Ez minden volt, csak nem egy független bíróság létrehozatala. S látjuk, ebben a javaslatban szinte teljes mértékben az ellenzék által javasolt problémák vagy felvetett problémák némi javítása történt meg. Azt azért hadd mondjam el  és hogy őszinte legyek, nem nagyon értem, hogy ez miért van így, hiszen a beterjesztők szakmai kompetenciája és minősége megkérdőjelezhetetlen , hogy bizony a javaslathoz fűzött indoklások, alapvetően a részletes indoklás az adott jogszabályhely-módosítás tényleges tartalmának még a főbb elemeit sem tartalmazza, csak utal arra, hogy ezek a szabályok a felvetett problémák megoldását szolgálják, de érdemben nincs valamilyen módon kifejtve, hogy a javaslat miért változtatja meg mégis az eredeti javaslatban felhozott rendelkezéseket.

(10.10)

Azt se nagyon értem, hogy ha a Velencei Bizottság megfogalmazta az ajánlásokat, miért csak azt kaptuk az előterjesztőtől, és vártam, talán a minisztérium képviselője ezt korrigálja, hogy elolvashatjuk a Velencei Bizottság álláspontját a Velencei Bizottság honlapján, hiszen arról van szó, hogy a Velencei Bizottság megállapításai alapján kérik módosítani az előterjesztők a törvényt. Na de, mibe került volna, már bocsánatot kérek, a Velencei Bizottság megállapításait, álláspontját legalább részben, jelzésszerűen az adott, megváltoztatott törvényhelyekhez fűzni? Hiszen akkor lenne mindenki abban a helyzetben, hogy kutatómunka nélkül valahogy lássa, hogy mik voltak valóban a felvetett kifogások.

De haladjunk a szakaszok sorrendjében! Már most jelzem, hogy a 15 perc nem lesz elég, úgyhogy majd normál időkeretben kérek még szót.

Egy új elemet is bevezet ez a javaslat, amit nagy valószínűséggel nem a Velencei Bizottság kért. Ez pedig az, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 114. § (1) bekezdése helyébe egy új rendelkezést vezet be, aminek az a lényege, hogy a bírói szolgálati viszony számításakor a nemzetközi igazságszolgáltatási szervezetben bíróként, főtanácsadóként, valamint alkotmánybíróként, illetve az Alkotmánybíróság hivatalában főtanácsadói munkakörben szerzett tapasztalatot is figyelembe kell venni. Ez egy teljesen más törvényben vezet be új elemeket, de ugyanez az elem a közigazgatási bírósági törvényben is végigfut, megjelenik, ami azt jelenti, hogy olyan szakembereket is be lehet és be kell az aktuális helyzetben vonni a bírósági szervezeti rendszerbe bírónak és a közigazgatási bíráskodásba is, akik nem ezen a területen dolgoztak, viszont olyan magas szintű joggyakorlatuk van akár nemzetközi téren, akár az Alkotmánybíróság rendszerében, ami bizony felveti, hogy alkalmasak ezeknek a tisztségeknek a betöltésére.

A közigazgatási bírósági törvény 25. § (2) bekezdését egy új i) ponttal egészíti ki ez a javaslat, amely gyakorlatilag arról szól, hogy az OKBT dönt a fegyelmi eljárás megindításának kezdeményezéséről, ha a fegyelmi vétség elkövetésének gyanúja a miniszter által kinevezett közigazgatási bírósági vezetővel vagy akár az OKBT tagjával szemben merül fel. Ez egy hiány, gyakorlatilag nem volt erről rendelkezés, ily módon elég nehéz lett volna fegyelmi eljárást indítani, ha annak alapos oka felmerült volna.

Aztán jön a 27. § (1) bekezdésének egy teljesen új szövege, tulajdonképpen itt kezdődik meg a bírói függetlenséget inkább garantáló új rendszer ebben a javaslatban. Ha emlékeznek rá, a törvényjavaslat tárgyalásakor nagyon hangsúlyosan kiemeltük, hogy tulajdonképpen olyan, közigazgatásban dolgozó, nem különösebben magas szintű munkát végző emberek is nemcsak hogy bírók lehetnek ebben a rendszerben, hanem bírói vezetők is, ami azért meglehetősen erőteljesen felvetette azt, hogy inkább a párthűség, mintsem a szakmai hozzáértés is generálhatna ebben a közigazgatási rendszerben bírói vezetőket. Ezért ez az új szövegrész arról szól, hogy az OKBT legalább négy ülést tart.  Ja, bocsánatot kérek, elnézést! Egy szakasszal korábban mondtam el a későbbit, bocsánat! Olyan nagy az anyag, hogy ilyen előfordulhat.

Tehát az a lényeg, a probléma az volt, és ezt az előbb Hende Csaba alelnök úr elmondta, hogy nagyon komoly kifogás volt az, hogy az OKBT ülésére kit hívunk meg, és tulajdonképpen ott ki milyen jogcímen vesz részt. Annyira feltűnő volt, hogy az OKBT ülésein tanácskozási joggal legelőször ki vehet részt az eredeti javaslat szerint: a miniszter. Elnézést kérek! Az OKBT ülésein elsősorban a bírósági szervezeti rendszer vezető bírái vegyenek részt, arról szól az ő életük, és nem a miniszter a legelső és legfontosabb. Ezért ebben az új szabályozásban az szerepel, hogy a közigazgatási törvényszékek elnökei vesznek részt ezen az ülésen, kiveszi a minisztert mint alanyi jogon jogosult résztvevőt, és egy új szakasszal, egy új bekezdéssel egészíti ki, amelyben azt mondja, hogy abban az esetben, ha valakinek a véleménye fontos a tárgyalt napirendi pont szempontjából, akkor meg lehet hívni az ülésre, így különösen a minisztert. Tehát a miniszter csak akkor legyen meghíva, ha az ott tárgyalt téma valóban az ő szakmai hozzáértését igényli vagy az ő hivatali tevékenységével összefüggésben fontos.

A törvény 28. § (1) bekezdése pótolja vagy küszöböli ki azt a problémát, amit számtalanszor a régi vitában is felvetettünk. Ez pedig az volt, hogy az OKBT személyi tanácsa nyolc tagból áll, és úgy történt volna ennek a működése, hogy négy tag az OKBT saját tagjai közül, és négy tag pedig különböző, kiemelkedő elméleti tudású jogászok vagy legalább tízévi, jogi területen folytatott szakmai gyakorlattal rendelkező személyek közül egy-egy, akiket az Országgyűlés felelős bizottsága, a legfőbb ügyész, a közigazgatás-szervezésért felelős miniszter és a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke jelöl ki három évre. Gyakorlatilag az lett volna, hogy akár patthelyzet is kialakulhatott volna a bírák, illetőleg a külső személyek döntéseiben, és feltétlenül fel kellett oldani ezt a problémát. Méghozzá úgy próbálja a javaslat feloldani, hogy tíztagú lesz az OKBT személyi tanácsa, és ebben az OKBT saját tagjai, azaz a bírák többen lesznek, mint a külső személyek, így nagy eséllyel nem lehet patthelyzetet létrehozni, és nem lehet megakasztani ezeknek a döntéseknek a keresztülvitelét a külső emberekkel.

A törvény 28. § (9) bekezdése azt mondja, hogy az OKBT személyi tanácsa határozatképes, ha az elnök, valamint öt bíró és három nem bíró tagja van jelen. Eddig az volt a probléma, hogy akkor is határozatképes volt ez a tanács, ha az elnök, valamint három-három bíró és nem bíró tag volt jelen. Ez azt jelenti, hogy most már több bíró tagnak kell jelen lennie az ülésen a határozatképességhez, mint ahány nem bírónak, ily módon nagy eséllyel tudnak a bírák érdekei érvényre jutni ennek a szervezetnek a működésében. (Dr. Völner Pál Hende Csabával beszélget.)

A törvény 34. §-a új szöveggel kerül be, méghozzá oly mértékben új szöveggel, hogy három bekezdést kizár az új javaslat. Elnézést, elnök úr! Lehetne, hogy megkéri a fideszes képviselőket és az államtitkár urat, hogy nyomjanak gombot, mert rendkívül kellemetlen, hogy hangosan beszélnek, és néha a saját hangomat sem hallom, bár lehet, hogy ez nem fontos. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Lehet megkérni, köszönöm szépen. Tessék folytatni!

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Igen, tehát alapvetően egy új szabályt vezet be, és ez is nagyon komoly fajsúllyal jelent meg a vitában a törvény megszavazása előtt, ez pedig az volt, hogy olyan bizalmatlan a kormányzat a leendő felsőbíróság elnökével szemben, hogy még a szervezeti és működési szabályzatát sem alkothatja meg, illetőleg a törvényszékek elnökei  ezt a kérdést tettem magam is fel. Hát, láss csodát, mégiscsak meghozhatják a saját szervezeti és működési szabályzatukat, méghozzá azzal, hogy a 34. § mindössze három bekezdésből áll. Tulajdonképpen a konklúziója az, hogy a közigazgatási bíróság szervezeti és működési szabályzatát a közigazgatási bíróság elnöke adja ki, és nem kell neki, mint eddig, a miniszterhez felterjeszteni, annak véleményezni és egy iszonyatosan bonyolult procedúrát megélni ahhoz, hogy egyáltalán egy szervezeti és működési szabályzat létrejöhessen. Úgyhogy örülünk, hogy végre ez is a helyére kerül. A törvény 44. §-a alapvetően változtatja meg megint azt, hogy kit lehet kinevezni ilyen bíróvá. Talán emlékeznek rá, hogy teljesen triviális példákat hoztunk, hogy a felsőbíróság elnökének ki mindenki nevezhető ki: tulajdonképpen itt az ülésteremben az összes jogász alkalmas lett volna rá, és a NAV-nál is kevés olyan jogászt találtunk volna, aki nem lett volna rá alkalmas.

(10.20)

Tehát valóban egy elképesztő nyitott terepet adott, ami, azt gondoljuk, hogy nem volt helyénvaló, és ezek szerint a Velencei Bizottság is így gondolta.

S most az a feltételrendszer, hogy a felsőbíróság elnökét az Országgyűlés a határozatlan időre kinevezett és legalább ötéves bírói szolgálati viszonnyal rendelkező bírák közül választja. Mi volt eddig a szabályozás? Eddig az volt a szabályozás, hogy legalább ötéves, rendes bíróságon közigazgatási ügyszakban vagy közigazgatási bíróságon eltöltött szolgálati viszony kellett hozzá. Mi történik ezzel a mostani javaslattal? Kinyitja a teljes bírói társadalomnak ezt a lehetőséget. Eddig alapvetően a közigazgatásban dolgozók vagy közigazgatási bíróságokon vagy közigazgatási ügyszakban dolgozókra fókuszált, és másodsorban határozta meg, hogy a határozatlan időre kinevezett bírói szolgálati viszonnyal, valamint összesen legalább tízéves közigazgatási jogi területen szerzett gyakorlattal bíró személyt lehetett volna kinevezni.

Itt pedig, ami még egy fontos elem, ami már a legelső, a bírósági szervezeti és szolgálati törvénynek a módosításával már be volt vezetve, hogy a szolgálati viszony számításakor bizonyos nemzetközi igazságszolgáltatási szervezetben, illetve bíróként, főtanácsadóként, alkotmánybíróként, Alkotmánybíróság Hivatalában főtanácsadói munkakörben dolgozott személyt is figyelembe lehet venni, amikor ki kívánják nevezni ezeket a bírákat. Tehát az a lényeg, hogy valóban, most egy sokkal nagyobb kör jelenik meg a jogszabályban, akikből lehet meríteni, és ez az új javaslat teljes mértékben elhagyja azokat a rendelkezéseket, amelyeket a (2) bekezdés tartalmaz.

Nem fognék bele, elnök úr, a következő részbe, mert mindjárt letelik a 15 perc, és normál időkeretben fogom folytatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Varga-Damm Andrea képviselő asszony. Most megadom a szót Vejkey Imre képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a 2018. december 12-én a Magyar Országgyűlés által elfogadott, a közigazgatási bíróságokról szóló 2018. évi CXXX. törvény egy EU-normáknak mindenben megfelelő, nagy jelentőségű törvény, a magyarországi jogalkalmazás elősegítésének vonatkozásában pedig rendkívül előremutató.Ezért nem kell csodálkozni, hogy ellene szirénhangok is megjelentek, azt súgva az emberek fülébe, hogy a közigazgatási bíróságoknak a magyar jogrendszerbe történő visszaállítása rossz irány lenne. Riogatnak, mert nem ismerik fel a közigazgatási bíráskodás helyreállításának történelmi szükségességét. Riogatnak, mert a magyar történelmi hagyományokon nyugvó magyar közigazgatási bíráskodást elutasítják annak ellenére, hogy azt 1949. évben orosz szuronyok verték szét, behozva egyidejűleg a szovjet mintájú és tartalmú kommunista alkotmányt, megvalósítva a kommunista diktatúrát és az arra alapuló nemzetellenes és keresztényellenes törvényeket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Velencei Bizottság Magyarország Kormánya felkérésére megvizsgálta a közigazgatási bíróságokról szóló 2018. évi CXXX. törvényt és a közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatálybalépéséről és egyes átmeneti szabályokról szóló 2018. évi CXXXI. törvény rendelkezéseit.

Az alkotmányos párbeszéd jegyében, a bírói függetlenség és a hatalmi ágak elválasztásának alkotmányos rendszerünkben betöltött kiemelkedő jelentőségére tekintettel indokolt olyan további garanciák, pontosítások megfogalmazása, amelyek még inkább elősegítik, hogy a 2020. január 1-jével felálló közigazgatási bírósági szervezet betölthesse XXI. századi rendeltetését. Ez a törvényjavaslat ezeket a további garanciákat és pontosításokat tartalmazza.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A jelen törvényjavaslat elfogadása esetén Magyarország megfelel a Velencei Bizottság által megfogalmazott kritériumoknak minden szempontból. A Velencei Bizottság 2019. március 15-i ülésén üdvözölte azt, hogy Magyarország Kormánya komolyan vette a bizottság előzetes véleményét, és módosító javaslatokkal pontosítja azokat a kérdéseket, amelyeket a bizottság véleménytervezetében a testület már korábban felvetett. Ezek alapján úgy véljük, hogy azokat a félelmeket, aggályokat, amelyek a közigazgatási bíróság függetlenségével kapcsolatban felmerültek, a jelen törvényjavaslattal végérvényesen és teljeskörűen sikerült eloszlatnunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kifejezett törvényalkotói álláspontunk az, hogy a közigazgatási bíróság, bíráskodás nem választható el a jogállamiságtól. Nem választható el, ugyanis maga a jogállamiság a közhatalom joghoz kötöttségeként is leírható, vagyis az állami szervek joghatást kiváltó cselekményeit ellenőrző, független intézmények létét is feltételezi. A legfontosabb ilyen intézmény pedig az elkülönült közigazgatási bíróság. A közigazgatási jogviták elbírálása olyan különleges szakismeretet és sajátos bírói attitűdöt igényel, amely képes megvédeni az állampolgárt a szükségszerűen erőfölényben lévő hatósággal szemben. Ez nyilvánvalóan, tisztelt hölgyeim és uraim, emeli Magyarországon a jogvédelem szintjét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Országos Közigazgatási Bírói Tanács  mint a bírói önigazgatás központi testülete  működésének függetlensége szempontjából további garanciát ad a törvényjavaslat arra az esetre, ha a fegyelmi vétség elkövetésének gyanúja az OKBT tagjával szemben merülne fel, mert akkor az OKBT döntene a jelen módosítás alapján a fegyelmi eljárás megindításának kezdeményezéséről.

Hasonlóképpen az OKBT döntene a módosítás értelmében a fegyelmi eljárás megindításának kezdeményezéséről, ha a fegyelmi vétség elkövetésének gyanúja a miniszter által kinevezett közigazgatási bírósági vezetővel szemben merülne fel.

Az OKBT független működésének további biztosítékaként a módosítás a korábbi állandó meghívotti minőség helyett az igazságügyért felelős miniszter meghívását opcionálissá teszi az OKBT üléseire. A javaslat lehetővé teszi a közigazgatási bíró számára, hogy a közigazgatási felsőbíróság elnökének egyes igazgatási intézkedéseivel szemben szolgálati bírósághoz forduljon.

A módosítás a közigazgatási felsőbíróság elnökének megválasztási feltételeire figyelemmel pontosítja a közigazgatási felsőbíróság másodelnöke, a közigazgatási törvényszék elnöke és másodelnöke kinevezési feltételeit, meghatározva azokat a kiemelt, fontos bírói kvalitásokat, amelyeket a miniszter a meghallgatás során figyelembe kell hogy vegyen.

A bírói vezetői kinevezések további objektivitásának fokozása érdekében pedig a módosítás meghatározza, hogy a pályaműben, valamint a pályázó személyes meghallgatása során a hosszú távú tervek és azok megvalósításának ütemezésén túl milyen bírósági vezetői kompetenciákat kell elsődlegesen értékelni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy Varga-Damm Andrea jobbikos vezérszónok azon kérdésére adjak választ, hogy miért nem az Igazságügyi Minisztérium nyújtotta be a jelen törvényjavaslatot. Tisztelt Képviselő Asszony! Azért nem az Igazságügyi Minisztérium nyújtotta be a T/5241. számú törvényjavaslatot, mert az közjogi érvénytelenséggel járt volna. (Dr. Varga-Damm Andrea: Micsoda?!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A KDNP parlamenti frakciója támogatja a törvényjavaslatot. Kérem, támogassák önök is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(10.30)

ELNÖK: Köszönöm, Vejkey Imre képviselő úr. Most megadom a szót Tóbiás József képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Nincs határozott és hatásos eszköz a miniszter hatalmának korlátozására a közigazgatási bírák kinevezésénél. Ilyen jellemzés található a Velencei Bizottság állásfoglalásában, amely a Fidesz-KDNP-s többség által elfogadott, a közigazgatási bíróságokról szóló törvényről szól. A Velencei Bizottság véleményének vizsgálata azért indokolt a jelen törvényjavaslat szempontjából, mert maga a javaslat saját általános indokolása mondja ki, hogy minden javaslatot a Velencei Bizottság véleménye és állásfoglalása adja. A javaslat azonban már a címében is mellőzi az őszinteséget és a korrektséget. „A közigazgatási bíróságok függetlenségét biztosító további garanciákról” cím ugyanis azt a látszatot kelti  és ezt az előterjesztők is többször hangoztatták, mintegy nyomatékot adva neki, hogy további garanciákról akarunk is egyeztetni , mintha az eredetileg elfogadott törvényjavaslat hordozott volna bármilyen garanciát is akár a bírói szakmai függetlenség, akár pedig az állampolgárokok védelmét és támogatását biztosító hatóságokkal szembeni eljárás eredményeképpen. Ilyen javaslatok most kezdtek megjelenni a Velencei Bizottság állásfoglalása következében.

Azért hamis, mert a függetlenség látszatáról eddig nem beszélhettünk az eredeti törvény alapján. A közigazgatási bíróságokról szóló törvény ugyanis a miniszter túlhatalmát biztosította a bírák felett. Tette ezt azáltal, hogy a miniszter számára olyan jogokat biztosított, amelyek értelmében a miniszter döntheti el, hogy ki lesz bíró, a miniszter dönt a különböző, nem bírósági szervekhez történő kiküldetésekről, valamint ő gyakorolja a munkáltatói jogokat a közigazgatási törvényszékek felett. Ráadásul még az Országos Közigazgatási Bírói Tanács személyi tanácsában  amely például a bírák pontozásáról dönt  is kisebbségben voltak a hivatásos bírák.

Ezek alapján nem beszélhetünk a függetlenség „további” garanciáiról, a törvény címe helyesebb lett volna akkor, ha azt írják, hogy a közigazgatási bíróságok függetlenségének első garanciáiról, vagy azt, hogy a Fidesz-bíróságok politikai befolyásának csökkentéséről szóló törvényjavaslatot kívánják benyújtani. Ezek a garanciák valójában az elsők a mai törvényjavaslatban, illetve a politikai befolyást csökkentők, hiszen  mint említettem  korábban garanciális szabályokat a törvény nem tartalmazott, a Fidesz-kormány ezen bíróságokon gyakorlatilag szabadon garázdálkodhatott volna. A jelen javaslat tehát azt tartalmazza, hogy a Velencei Bizottság hatására a bírói függetlenség első garanciáit hogyan és miképpen kívánja megteremteni a jelenlegi Országgyűlés.

Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy ez önmagában sem rendezi mindazt a szirénhangot, tisztelt Vejkey képviselőtársam, amelyek az elmúlt fél évben e Ház falai között és a bizottságokban elhangzottak; vagy a Velencei Bizottság ezek szerint szintén szirénhangokkal van ellátva, hiszen ők ugyanezeket elmondják, és most lám-lám, itt ülünk, és még mindig nem teljes spektrumában vizsgáljuk a kérdést.

Azt a vitát nem érdemes megnyitni, hogy a magyar közjogi berendezkedésben van-e helye vagy nincs, nem is ez volt a vita sarkalatos pontja az elmúlt fél évben, sokkal inkább az, hogy a kormányt képviseli ez a szervezet, vagy valójában az állampolgárok érdekvédelmi vagy jogképviseleti szerveként fog működni Magyarországon.

Értékelendő azonban  hozzá kell tegyem , hogy a kormány meghallotta a Velencei Bizottság javaslatait, és elkezdi ezeket integrálni ebbe a törvényjavaslatba. Nemcsak azért indokolt ez, tisztelt képviselőtársaim, mert Trócsányi László miniszter úr nyolc éven keresztül volt ennek a szervezetnek a póttagja, és nyilvánvalóan tisztában van a szervezet függetlenségével, hanem azért is, mert a bizottság valójában szakmai alapú tanácsokat fogalmazott meg eddig is.

Azt láthatjuk, hogy az említett függetlenséget pótló garanciára a Velencei Bizottság által megfogalmazott javaslatok miként és hogyan alakítják át a közigazgatási bírósági szervezetrendszert annak érdekében, hogy a függetlenség biztosított legyen. Ezek közül az ajánlások közül a kormány a jelen javaslatból jól látható módon néhányat megfogad, így a javaslat néhány helyen valóban javítja a bírói függetlenséget. Teszi ezt a javaslat akkor, amikor az eredeti szövegtől eltérően az Országos Közigazgatási Bírói Tanács személyi tanácsának összetételét úgy módosítja, hogy 10 tagjából 6 hivatásos bíró kell legyen. Ennek eredményeként az eredeti törvénytől eltérően az OKBT személyi tanácsában többségben lesznek a hivatásos bírák. Nagyon jó javaslat. Sajnálatos azonban, hogy ez a javaslat ezt a kiemelkedő elméleti tudással rendelkező jogászok rovására teszi, az ő helyüket veszi el és adja át a hivatásos bíráknak. Magyarán a háromelemű rendszerből, ahogy szokta a kormány, azt csinálja, hogy kettőt egymással szemben kijátszik, az ő létszáma viszont nem változik. Miért nem az a javaslat, ami a legindokoltabb lenne, hogy az elméleti jogászok helyett az ügyészség vagy a közigazgatás szervezéséért felelős miniszter által delegált egy-egy, esetleg az Országgyűlés igazságügyért felelős bizottsága által delegált tagot vonná ki ebből a történetből? Ez utóbbi esetben ugyanis a politikai befolyás a személyi tanácsban számottevően csökkenne.

Hasonlóan előrelépés a bírói önigazgatás erősítése érdekében az is, hogy a bíróságok szervezeti és működési szabályzatai vonatkozásában a miniszter jogai megszűnnek, azok kiadásáról kizárólag a bíróságok, illetve azok tanácsai fognak gondoskodni. Előrelépés továbbra is, hogy a bírósági vezetők fegyelmi ügyeiben az OKBT személyi tanácsa maga jár el, ezzel erősítve a bírói önigazgatást, valamint azt, hogy az igazságügyi miniszter nem alanyi jogon lesz meghívottja az OKBT ülésének, hanem a tanács, ha úgy dönt, meghívhatja, de nyugodtan dönthet úgy, hogy a miniszter jelenléte nélkül kíván tanácskozni.

Végezetül előrelépést jelent, hogy a közigazgatási bíróságok által igazgatási jogkörben meghozott döntések ellen, amennyiben azok a bírói függetlenséget sértik, lehetőség van bírósághoz fordulni.

Ezen pontok mindegyike reakció az önök részéről a Velencei Bizottság által megfogalmazott kritikákra. Sajnálatos módon azonban azt kell mondani, hogy a Velencei Bizottság ajánlásainak beépítése nem elégséges, sőt a változás nagyrészt szimbolikus. A bíróságok függetlensége ugyanis nem mérhető úgy, hogy a Velencei Bizottságtól kilóra átvesznek néhány ajánlást, míg a többit figyelmen kívül hagyják. A bizottság ugyanis kijelenti, hogy Magyarországnak szuverén joga, hogy közigazgatási bíróságot hozzon létre, és az is, hogy miniszteri igazgatási rendszert vezessen be. Ez  bár nem a Velencei Bizottságra, hanem más európai tagállamokra való hivatkozással  többször elhangzott a mai ülésen is a vitában a kormánypártok részéről, amit azonban a Velencei Bizottság ehhez hozzátesz, és amiről a kormánypárti többség nem szívesen beszél, az az, hogy ilyen esetekben különösen fontos az, hogy a miniszternek az így kiépülő igazgatási rendszerben kellő ellensúlya legyen. Ezek az ellensúlyok azonban most is hiányoznak.

Amennyiben visszagondolnak a Velencei Bizottságtól származó, kezdő idézetemre, amely úgy szólt, hogy nincs határozott és hatásos eszköz a miniszter hatalmának korlátozására a közigazgatási bírák kinevezésénél, akkor látható, hogy a rendszerből teljesen hiányoznak a miniszter hatalmának ellensúlyai, nemcsak szerintünk, hanem a Velencei Bizottság szerint is.

Hasonló kritikákat lehet megfogalmazni a közigazgatási felsőbíróság elnöke vonatkozásában is. Az ő jogköreit azonban részben már érdemben megnyirbálta a jelen javaslat. A vita tehát ott van, hogy nem lehet egyes javastok, úgymond panelelemek átemelésével a közigazgatási bíróságok függetlenségét megteremteni, ahhoz egy sokkal átfogóbb koncepcióra lett volna szükség, amelyet a jelen javaslat nem tartalmaz.

Mik is azok a pontok, amelyek a túlhatalmon túl jelenleg is jelen vannak a bírósági függetlenséget nagymértékben aláásó törvénytervezetben? Az első és talán legfontosabb ilyen pont a bíró kiválasztásával kapcsolatos. A bírói kiválasztással kapcsolatban a probléma alapvetőan az, hogy az Országos Közigazgatási Bírói Tanács személyi tanácsként eljárva a miniszter elé terjeszt egy rangsort, amelyen az adott bírói álláshelyre pályázó jelöltek szerepelnek az OKBT általi szakmai pontrendszer szerinti sorrendben.

(10.40)

Ezen a rangsoron azonban a miniszter gyakorlatilag korlátozás és szankció nélkül változtathat, az utolsóból akár elsőt csinálhat, ha a rangsorban utolsóként szereplő jelölt éppen csak megugrotta azt az 50 százalékos küszöböt, amely a felterjesztéshez kell, míg az első a pontok 100 százalékát megszerezte.

A jelen javaslat ugyan tartalmaz módosításokat arra vonatkozóan, hogy hogyan köteles indokolni a felterjesztett rangsortól eltérést a miniszter, azonban ez távolról sem elegendő. Fel kell tenni ugyanis a kérdést, hogy mi történik akkor, ha a miniszter pusztán politikai alapon dönti el, hogy ki lesz bíró, és döntése mindenféle szakmai alapot nélkülöz. A válasz pedig az, hogy semmi, a miniszteri döntés elleni kifogás ugyanis csak objektív szempontok ellen irányulhat, a miniszter rangsort megváltoztató döntése pedig értelemszerűen nem lesz objektív, csak egy szubjektív döntés. Magyarán, olyan szempontokra hivatkozik az előterjesztő, hogy az objektivitást megőrizni lehet, ellenjavaslattal, véleménnyel fordulni, ellenben amely nem objektív szempont lesz, ott nem lehet jogorvoslattal fordulni a tanácsnak. Nagyon érdekes, hogy önmagában az objektivitás és a jelenlegi kormány politikája milyen relációban van. Ezt most nem szeretném nagyon tágan értelmezni, de hogy ez a törvényjavaslat nem biztosítja a miniszter hatalmával szembeni ellensúlyt, az biztos. Különösen fontos volna tehát, hogy a Velencei Bizottság álláspontjának ezen rendelkezését fontolja meg az előterjesztő, ugyanis azt javasolja a bizottság: amennyiben a miniszter és a bíróság nem ért egyet, akkor ismét kerüljön a rangsor a bíróságokhoz, és a bíróságoknak legyen beleszólása a bírói kinevezésekbe ezen a ponton is.

Ezek alapján az MSZP azt javasolja, hogy a bírói kinevezésre vonatkozó eljárást akként változtassák meg, hogy amennyiben a miniszter a bíróság által felterjesztett rangsorral nem ért egyet, akkor a bíróság még egyszer dönthessen: fenntartja-e az eredeti, általa javasolt rangsort, vagy egyetért a miniszter által felhozott érvekkel? Ezenkívül határozzák meg pontosan azokat az objektív feltételeket, amelyekre hivatkozva a miniszter az eredeti rangsortól eltérhet. Végezetül: biztosítsanak jogorvoslati lehetőséget annak, akit a bíróság vagy a miniszter a rangsor elejére sorol arra az esetre, ha a miniszter vagy az OKBT személyi tanácsa döntése alapján mégsem ő kerül az első helyre. Ezáltal a miniszter és a tanács túlhatalma is kiküszöbölhető volna.

A második ilyen probléma a bírósági vezetők, pontosabban: a közigazgatási törvényszékek vezetőinek a kinevezésével kapcsolatos. Az ő esetükben szintén a miniszternek van kinevezési jogköre. A Velencei Bizottság ezen jogkör vonatkozásában megjegyzi, hogy nehezen legitimálható, indokolható, tekintettel a pozíció politikailag kényes mivoltára, valamint a miniszter egyébként is széles jogaira. Ezzel a javaslattal nehéz nem egyetérteni, érdemes volna megfontolni, hogy a bírósági vezető kinevezése vonatkozásában az Országos Közigazgatási Bírói Tanács és a közigazgatási bíróság elnöke járjon el úgy, hogy egymás valódi ellensúlyai tudjanak lenni.

A harmadik probléma végezetül a címzetes felsőbírósági cím adományozásával kapcsolatos. Ezt a címet a közigazgatási felsőbíróság elnökének javaslatára a miniszter adományozza. Ez azonban rendkívül kifogásolható  ahogyan arra a Velencei Bizottság is rámutat az anyagában , a cím önmagában is a rendszernek lojális szolgálat jutalmazása lehet, amely befolyásolhatja a bírákat, azonban valójában a bírói függetlenségre jelenthet veszélyt. Még egyértelműbbé teszi, hogyha figyelembe vesszük, hogy a címmel fizetésemelés jár, és ráadásul kifejezetten jelentős mértékű ez. Ebben az esetben, ha ilyen cím adományozásának lehetőségét mégis megnyitjuk, akkor gondoskodni kell arról, hogy ez a politikai befolyástól leginkább mentes legyen. Ez alapján indokolt, hogy az OKBT számára megadja a törvényjavaslat a fent említett cím adományozásának jogát a miniszter helyett. A megoldás nem idegen, hiszen a jelenlegi bírósági rendszerben a címadományozás az ottani bírói tanács hatáskörébe tartozik.

Ezek a feltételek nem elégségesek, de mindenképpen szükségesek ahhoz, hogy a Velencei Bizottság ajánlásait érdemben megfontolva olyan javaslat kerüljön a Ház elé, amely a közigazgatási bíróságok vonatkozásában a függetlenségüknek ténylegesen a további garanciáiról szólnak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, Tóbiás József képviselő úr. Most megadom a szót Gréczy Zsolt képviselő úrnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

GRÉCZY ZSOLT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindenekelőtt kezdjük azzal, hogy milyen politikai körülmények között került a tisztelt Ház elé ez az immár módosított törvényjavaslat, amit  mondjuk ki bátran  a Velencei Bizottság konkrétan elkaszált. Önök itt már egyszer nagyhangúan bejelentették, teljesen értelmetlen, hogy mit mond az ellenzék, milyen kifogásokat fogalmaznak meg a különböző ellenzéki frakciók; önök azt mondták, hogy ezek feleslegesek, értelmetlenek, haszontalanok, és úgy jó a törvény, ahogy van. Nos, kiderült, hogy nincs úgy. Ez az egyik fontos körülmény.

A másik fontos körülmény, hogy magyarok milliói nem érzik a jogbiztonságot jelenleg Magyarországon. És itt nemcsak arról van szó, hogy létrejön egy új struktúra, a közigazgatási bíróság, hanem arról van szó, hogy jelenleg Magyarország legfőbb ügyésze egy volt fideszes képviselőjelölt, bizonyos Polt Péter, aki most már ott tart, hogy ugyan elismeri egy válaszában azt, hogy választási csalások történtek Magyarországon ukrán szavazatokkal, és mégsem történik semmi. Hát, ez milyen jogbiztonsági helyzet Magyarországon, amikor ő maga ismeri el, hogy megtörténtek ezek a választási csalások, majd ennek semmiféle jogi következménye nincs?! Hozzáteszem, az Európai Unió történetében nem nagyon tudok olyat mondani, hogy választási csaláson kaptak egy tagállamot, de az Orbán-kormány idején ez is megvalósult. Ez is egy jogi körülmény Magyarországon, amely aláássa a jogbiztonságot Magyarországon.

És akkor még nem soroltam fel ugyanennek a legfőbb ügyésznek az olyan döntéseit, hogy semmiféle jogi eljárást nem hajlandó elindítani vezető fideszes politikusok ellen, akkor sem, ha érdemi feljelentést tesznek ellenzéki politikusok kormánypárti politikusok korrupciós ügyeit illetően. És ugyanez a kormány azt sem veszi figyelembe, amikor az Európai Unió csalás elleni hivatala indít eljárást Orbán Viktor veje ellen, és a magyar vádhatóság pedig semmit nem talál ebben az ügyben, miközben minden dokumentumot átnyújtott a csalás elleni hivatal, és 13 milliárd forint értékű uniós pénzt keresnek Orbán Viktor vején. Ez is aláássa a magyarországi jogbiztonságot.

Ugyancsak nem tesz jót a magyarországi jogbiztonságnak az sem, hogy nemcsak hogy egy fideszes képviselőjelölt ül a vádhatóság élén, hanem a bíróságok élén pedig egy fideszes európai parlamenti képviselő felesége ül, bizonyos Szájerné. És ez is aláássa a jogbiztonságot Magyarországon.

Ha önöknek, kormánypárti képviselőknek nem tetszik ez a kritika, akkor azt javaslom, csak abba gondoljanak bele, ha ez egy másik kormány idején történik, mondjuk, egy szocialista-szabad demokrata kormány idején neveznek ki egy volt szocialista képviselőjelöltet legfőbb ügyésznek, és egy akkori SZDSZ-es politikus feleségét neveznék ki a bíróságok élére, önök már fölgyújtották volna a fél várost, ha ez megtörtént volna. És csak szeretném jelezni, hogy ilyen jogbiztonsági körülmények között hozzák be önök ezt a módosított közigazgatási bírósági javaslatot.

De hogy a minket figyelő választópolgárok értsék, hogy miről is van szó, hogy miről szól ez a közigazgatási bíróság: mostantól, egészen pontosan majd a hatálybalépéstől, ha valaki vitatja az adóhivatal döntését, a rendőrség döntését, egy választási bizottság döntését, akkor ehhez a bírósághoz tud majd fordulni. De akár egy közérdekű adat kiperelése is erre a bíróságra fog tartozni. Tehát igen nagy súlyú az a törvény, amely előttünk áll.

(10.50)

Ez bizony egy olyan súlyú törvény, amely lehetőséget kínál a kormánynak arra, hogy újabb befolyást szerezzen bírósági döntésekre. Akár ennek az ellenkezőjét mondják és állítják, ez akkor is így van. És nemcsak azért van így, mert a Velencei Bizottság ezt állapította meg, hanem azért is, mert az önök jogi világa és mindaz, amit képviselnek a jogi függetlenségről, egész egyszerűen ellentétes azzal, ami normális államokban, demokratikus államokban bevett szokás. Nem véletlen, hogy többek között ez is a vádirat önökkel szemben, az Orbán-kormánnyal szemben az Európai Parlamentben, s többek között ez is az egyik vádpont arra, hogy önöket miért ítélte el az Európai Parlament, többek között erős néppárti szavazatokkal.

Azt állapította meg a Velencei Bizottság erről az immár módosított javaslatról, hogy nincs hatékony fékek és ellensúlyok rendszere, és rendkívül kiterjedt hatáskörök koncentrálódnak a miniszter kezében. Nincsenek hatékony fékek és ellensúlyok ebben a rendszerben. A miniszter a bírák kinevezésére, előléptetésére olyan lehetőségeket kap, amelyek messze túlterjeszkednek azon, mint ami egy normális jogállamban lehetséges lenne. Mindez kétségeket vet fel a valódi jogorvoslati eljárások hiányával kapcsolatosan.

Azt kell mondjam, nincs garancia arra, hogy ezek a közigazgatási bíróságok elfogulatlanul és objektíven fognak döntéseket hozni. Olyan helyzetben vagyunk jelenleg, hogy azt az erős kritikát, amit a Velencei Bizottság megfogalmazott, lehet, hogy önök elkezdik kozmetikázni  ez egyébként már a Magyar Helsinki Bizottság hivatalos véleménye, hogy kozmetikázások elindulhatnak ebben a történetben , de olyan valódi döntés, amely megnyugtatólag hatna a választókra és mindazokra, akik majd bírósági ügyekben fordulnának ezekhez a testületekhez, ezekben nem találják a megfelelő garanciát, s nemcsak jogi, hanem politikai garanciát.

A Velencei Bizottság rendkívül éles kritikáját tovább részletezném. Az új törvény nagy hatalmat helyez nagyon kevés vezető kezébe, tehát hiányoznak a hatalmat korlátozó fékek és ellensúlyok. A jelentés megemlíti, hogy nyolc éve ugyanezeket a problémákat a 2011-es bírósági reform kapcsán egyszer már szóvá tette a Velencei Bizottság, és most részben ugyanezek a problémák térnek vissza.

Ugyancsak a Velencei Bizottság állapítja meg, hogy az igazságügyi miniszternek túl nagy hatalma van a bírók kinevezése, karrierje, vezető pozícióba való előléptetése, fizetésük emelése szempontjából, valódi jogorvoslat nélkül. Több szempontból az igazságügyi miniszternek még Szájerné Handó Tündénél, a bíróságok igazgatását jelenleg ellátó Országos Bírósági Hivatal elnökénél is nagyobb hatalma lenne. A bíróságok felállításakor a kezdeti időszakban is nagy hatalma volt a miniszternek. Hozzá tartozik a bíróságok méretének meghatározása, valamint a jövendőbeli bírók és bíróságok elnökeinek kiválasztását is túlzott mértékben tudja befolyásolni, és ehhez sem kapcsolódnak megfelelő garanciák.

Ezért aztán a Velencei Bizottság nyomán a Helsinki Bizottság is arra kéri a kormányt, hogy vizsgálja felül a törvényt. További módosításokra, garanciákra van szükség annak érdekében, hogy az emberek, a választópolgárok jogbiztonságba vetett tudata erősödjön, stabilizálódjon, mert ilyen körülmények között egész egyszerűen arra fognak gondolni, hogy egy miniszter által, aki egyébként hamarosan Brüsszelbe költözik mint európai parlamenti képviselő…  már önmagában az is egy kérdést vet fel, hogy a majdani kinevezéseket milyen miniszter fogja felügyelni és végrehajtani. Ez a miniszter, hogy úgy mondjam, a Fidesz kemény vonalához fog tartozni, vagy egy olyan miniszter lesz, aki egy európai néppárti bármiféle döntés után mégiscsak egyfajta felügyelet mellett hozhat meg olyan döntéseket, amelyek befolyásolhatják a közigazgatási bíróságok ítéletét. Ugyanis nincs kétségünk afelől, hogy olyan emberek is kerülhetnek ilyen bíróságok élére, sőt irányítottan lehet olyan bíróságokhoz küldeni majd fontos pereket…  és nem tyúkperekről beszélek, hanem olyan perekről, amelyek a Választási Bizottság döntését lennének hivatottak megkérdőjelezni, vagy mondjuk egy adóhivatali döntést. Tehát szükségünk van további garanciákra annak érdekében, hogy ezek a bíróságok függetlenül tudjanak működni. Ezek a garanciák jelenleg semmiképpen nem állnak rendelkezésünkre, és ezt a választópolgárok mindennapi jogérzése is alátámasztja.

Arra szólítjuk fel tehát a kormányt, hogy a Velencei Bizottság javaslatait messzemenően vegye figyelembe, és tegyen meg minden lépést arra, hogy a miniszter kinevezési és ellenőrzési jogköre korlátozott legyen, különös tekintettel arra, hogy ne fideszes pártkatonák kerüljenek a közigazgatási bírói székekbe, mert az semmiképpen nem tesz jót annak, hogy a már amúgy is megtépázott magyar jogrendet és magyar jogbiztonságot további kellemetlen csapások érjék. Ehhez a biztonsághoz minden magyar állampolgárnak joga van.

A Demokratikus Koalíció ezt a törvényt a jelenlegi formájában semmiképpen nem tudja támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a DK és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Gréczy Zsolt képviselő úr. Most megadom a szót Tordai Bence képviselő úrnak, a Párbeszéd képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Polgártársak! Először is tisztázzuk, hogy miről is beszélünk. A törvény címével ellentétben nem a közigazgatási bíróságokról szóló, hanem a Fidesz-bíróságokról szóló törvény módosítása van most soron. Miért hívjuk ezeket Fidesz-bíróságoknak? Azért, mert ha a polgárok és az állam között eddig jogvita támadt Magyarországon, akkor azt független bíróságok, azon belül közigazgatásra szakosodott bírák intézték el, ők döntöttek ezekben az ügyekben. Mostantól ha az állampolgárnak meggyűlik a baja a rendőrséggel, az adóhatósággal, a választási szervekkel vagy bármilyen állami szervvel, akkor bizony már nem a független bíróságokkal, hanem a fideszes pártállammal találja magát szembe. Innentől kezdve nincs esély arra, hogy a magyar állampolgár a magyar állammal szemben teljes bizonyossággal igazságot találhasson magának az igazságszolgáltatási rendszerben. Innentől kezdve ez már nem egy igazságszolgáltatási, hanem csak egy jogszolgáltatási rendszer. De az a helyzet, hogy még a jogállam látszatát sem tudják fenntartani. Kezdjük azzal, hogy a Fidesz-bíróságokról szóló törvényt a parlament december 12-ei ülésén próbálta elfogadtatni a Fidesz-KDNP-s többség, amely ülés teljes mértékben törvénytelen módon lett levezetve. Tehát mindazok a törvények, amelyeket akkor megszavaztak, közjogilag érvénytelennek minősülnek. Ezt a közjogi érvénytelenséget valóban lehet még fokozni, lehet még tetézni. Innentől kezdve tényleg nincs nagyon értelme egy nem létező dolgot módosítani, most mégis egy ilyen törvénymódosítás van itt a Ház előtt.

Azt mondhatjuk, hogy a Fidesz-bíróságokról szóló törvény a demokratikus értékek felől nézve egy szörnyszülött, amit most próbálnak valahogy eladhatóvá tenni, vagy legalábbis úgy tenni, mintha megszelídítették volna. De az a helyzet, hogy ha Frankenstein szörnyét kisminkelnék, attól még nem válna fényes dámává, attól ugyanaz a szörny marad, némi púderrel az arcán. Nagyjából ez a púder az, amit most látunk, ez a leginkább kommunikációs trükkökből és néhány taktikai engedményből álló kis csomag az, ami itt a Ház előtt hever.

Nézzük, hogy Trócsányi László igazságügyi miniszter hogy nyilatkozott erről! A Velencei Bizottság álláspontját kommentálva azt mondta az MTI tudósítása szerint: „a Velencei Bizottság üdvözölte ezeket a javaslatokat, és a miniszter kérésére módosította a csak kritikákat tartalmazó korábbi sajtókommünikéjét, jelezve, hogy amennyiben az Országgyűlésnek benyújtandó törvénymódosítót elfogadják, bírálatai tárgytalanokká válnak.” A miniszter fontosnak tartotta kiemelni, hogy ebben az esetben Magyarország megfelel a Velencei Bizottság által megfogalmazott kritériumoknak.

Ezzel szemben mit mondott valójában a Velencei Bizottság? Úgy szól a pontos mondatuk, hogy „ha elfogadják a módosító javaslatokat, akkor a bizottság kritikai megjegyzéseinek egy része tárgytalanná válik”. (Dr. Völner Pál: A többsége!)

(11.00)

Tehát már megint a szokásos pávatáncot járja az Orbán-kormány, már megint azt csinálják, hogy néhány kisebb súlyú ügyben engednek, és az érdemi kritikákra valójában semmilyen válasz nem érkezik. Nem módosították a törvény legproblematikusabb pontjait.

Nézzük meg, hogy mik a Velencei Bizottság álláspontja szerint ezek az alapvető aggodalmak! Azt mondják, hogy túl nagy hatalmat helyez nagyon kevés vezető kezébe, és hiányoznak a hatalmat korlátozó fékek és ellensúlyok, már a ’11-es bírósági reformjukról is ezt mondták, most tovább romlik a helyzet. Azt mondja a Velencei Bizottság, hogy az igazságügyi miniszternek túl nagy hatalma van a bírók kinevezése és karrierje, a vezetői pozícióba való előléptetése, fizetésük emelése szempontjából, valódi jogorvoslat nélkül. Tehát teljesen a Fidesz által kinevezett miniszter önkényén múlik az, hogy kiből lehet bíró Magyarországon a közigazgatási bíróságokon. Ha ez nem pártállam, akkor semmi!

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt fogalmazta meg a Velencei Bizottság, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnökénél is nagyobb hatalma lenne a miniszternek, valamint a bíróságok felállításakor, a kezdeti időszakban is túlhatalma van a miniszternek a bíróságok méretének meghatározásával, a bírók és a vezetők kiválasztását illetően, és itt sincsenek garanciák. Két-három olyan pont van csak, hogy elismerjem az itt fekvő tervezet erényeit, ahol érezhető pozitív elmozdulás van, a többi azonban üres hivatkozás a bírói függetlenségre.

Az a helyzet, hogy maga Trócsányi miniszter sem tud másra hivatkozni, mint ilyenekre, hogy a bíróknak esküt kell tenniük. Hát, csodálatos, tényleg! A bíróságok függetlenségét a bírók szavára alapozzuk, ahelyett, hogy intézményes garanciáit adnánk ennek? Egészen elképesztő, egészen nevetséges! És nem is tudom, itt melyikük kockáztatta meg azt a mondást, hogy közjogilag problémás lett volna, ha a minisztérium terjeszti be ezt a törvénymódosítást. Vejkey képviselőtársunk? (Jelzésre:) Igen. (Dr. Völner Pál: A jogalkotásról szóló törvényt el kéne olvasni.)

Miközben Hende Csaba pedig arról értekezett itt az elején, hogy milyen széles társadalmi egyeztetés, milyen alapos vita előzte meg ezt a beterjesztést, bármilyen érdemi vitának akkor lett volna esélye, ha a minisztérium terjeszti be, ha Trócsányi miniszter nevére veszi ezeket a módosításokat. Ehhez képest már megint egyéni képviselői indítványként jött a Ház elé, ami definíció szerint lehetetlenné teszi a társadalmi vitát. Nem is volt ilyen, és látjuk, hogy egy nappal a Velencei Bizottság vonatkozó észrevételeinek nyilvánosságra hozatala után sikerült már itt az általános vitába belekezdeni. Tehát megint csak a kormány információs előnyét kihasználva pörgeti át ezt a témát úgy, hogy hátha kevésbé lesz kínos. Jelzem, ettől még rettentően kínos.

Nézzük meg, hogy Trócsányi miniszternek mi a legerősebb érve, hogy miért lesz ez mégis független, miért lesz ez mégis jogállami, miért lesz ez mégis demokratikus intézmény. Azt mondta a Népszavának adott interjújában, szó szerint idézem: „Szerintem egy új bírósági rendszer kialakítása kapcsán biztosítani kell az alkotmányjogi felelősséget, ezt pedig csak egy interpellálható miniszter útján lehet megvalósítani. Az igazságügyi miniszter felelőssége pedig, mint ahogy említettem, a parlament előtt számon kérhető.”

Tehát azt gondolja, hogy ha itt interpelláljuk az igazságügyi minisztert, azzal majd az egész közigazgatási bírósági rendszer alkotmányjogi legitimitása biztosítva lesz. Egészen nevetséges, egészen elképesztő, tudva azt, hogy nulla darab ellenzéki interpelláció talál többségi támogatásra. Minden alkalommal elfogadja a gombnyomogató droid Fidesz-KDNP-s többség a miniszteri választ. (Dr. Völner Pál: Te vagy droid.) Ez az egész, egy kiüresített intézményre való hivatkozás teljesen átlátszóvá teszi, hogy ez valóban nem más, mint a fideszes pártállam egy újabb csápjának kinövesztése, amely ezúttal a magyar bírósági rendszert fojtja meg.

Látjuk, hogy Trócsányi László mit kapott jutalmul a Fidesztől ezért a kiváló munkáért. Ő fogja a Fidesz EP-listáját vezetni, sőt, ahogy a Fidesz-elnök mondta, őt jelölik majd az Európai Bizottság tagjai közé. Úgy látszik, hogy a Fideszben nagyon vaskosan megjutalmazzák a jogállam és a demokrácia rombolását, az aljasságot, a hazugságot és a cinizmust. Rögzíthetjük ennek a törvénynek a kapcsán is, hogy aki a Fidesz EP-listájára szavaz, az a jogállam és demokrácia rombolására, az aljasságra, a hazugságra és a cinizmusra szavaz. (Dr. Völner Pál: Diszkrétebben!) Köszönöm szépen.

ELNÖK : Jó napot kívánok! Amint ez jól látható, a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként jelentkezett független képviselő szólhat. Megadom a szót Bősz Anett képviselő asszonynak. Parancsoljon!

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem azzal, hogy már a napirendi pont címe is abszurd, idézem: „A közigazgatási bíróságok függetlenségét biztosító további garanciákról”. Ez az intézmény alapvetően magában hordozza a függetlenség teljes hiányát. Nem szól másról ugyanis a közigazgatási bíróságok intézménye, mint hogy önök megbontották a három hatalmi ág évszázados egységét (Dr. Völner Pál: És a szocializmus?), és gyakorlatilag az igazságszolgáltatás egy olyan szeletét tolták be a kormány alá, a végrehajtó hatalom alá, amiben az állam kontra állampolgár ügyeket tárgyaljuk, valamint az állam kontra magáncég ügyeket. Ez tehát azt jelenti, hogy a kormány fennhatósága alatt lesznek azok a bíróságok, ahol igazságot nyerhetnének azok az állampolgárok, akikkel az állami intézményrendszer követett el valamilyen igazságtalanságot.Továbbmegyek a függetlenség teljes hiányát bebiztosító intézményeken, ez például az egyik olyan, hogy az igazságügyi miniszter dönt majd arról, ki lehet bíró és ki nem, felülbírálva ezzel az Országos Bírósági Tanács demokratikusan működő intézményének döntését. Ezenfelül a miniszter határozhat arról, hogy valakit előléptetnek vagy megemelik a fizetését. Én magam ezt a függetlenség teljes hiányaként tudom csak értelmezni.

A kormány ezenfelül, mert az előterjesztő képviselőtársam érvelt azzal, hogy a szükséges szakmai és társadalmi vitát lefolytatták, mindössze öt napot hagyott arra, hogy a társadalmi vitát lefolytassák, az öt napon belül található volt két hétvégi nap is. Szeretném felhívni arra is a kormánypárti képviselőtársak és az államtitkár úr figyelmét, hogy már az alap-törvénycsomag is úgy került elfogadásra, teljességgel szabálytalan volt. Ez volt az ominózus december 12-i ülésnap, amikor egyébként a szavazógépeink akkor is működtek, amikor a kártyáink ki voltak húzva belőlük, és egyébként akkora zavar volt itt a teremben, hogy egyáltalán nem biztos, hogy minden képviselő tudta, mikor melyik törvényről szavaz. Ezt önök nem tudták biztosítani, az ülésvezető elnök nem tartózkodott a helyén, és felhívnám arra a figyelmet, hogy nem volt ellenzéki jegyző sem az említett ülésnapon a teremben. (Dr. Völner Pál: A házszabályt el kell olvasni!)

Úgyhogy szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy méltó volt a nemzeti együttműködés rendszeréhez az, ahogyan elfogadták a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt, és az is méltó a nemzeti együttműködés rendszeréhez, ahogy önök gondolkodnak a függetlenségről. Nincs ez másként a szabadsággal, a biztonsággal vagy a szolidaritással. Én ehhez liberálisként hozzá vagyok egyébként szokva, hogy az illiberális államban az állampolgárok jogai és méltósága nem nyernek tiszteletet. Tehát ilyen módon nem túlzás azt állítani, hogy a közigazgatási bíróságok rendszere és a jelenleg előttünk fekvő módosítások is csak beleillenek abba az egyébként jogfosztó magatartásba, amit önök az állampolgárokkal szemben folytatólagosan tanúsítanak.

Azt gondolom, teljeséggel elfogadhatatlan a közigazgatási bíróságok intézménye. Az, hogy itt kozmetikáznak különböző módosítókkal, nem változtat azon a tényen, hogy egy ilyen közigazgatási bírósági rendszerrel egyszerűen egy ország nem való az Európai Unióba; de egyébként a magyar kormány, a jelenlegi magyar kormány egészen biztosan nem. Nem véletlen tehát, hogy a mai napon például a Néppártból való kizárásról folytatott vita fogja meghatározni az európai közéletet.

Úgyhogy azt gondolom, nemcsak hogy megfontolásra érdemes, hogy az egész törvénycsomagot visszavonják, hanem azt mondom, gyalázat az, hogy így próbálnak kozmetikázni úgy, hogy egyébként az igazságszolgáltatás egyik szelete a végrehajtó hatalom alá van betolva. Önök a saját Alaptörvényüket is megsértik azzal, hogy a három hatalmi ág szétválasztásának elvét nem tudják teljesíteni, és ahelyett, hogy ezt elismernék, megpróbálják azt mondani, hogy az ellenzéki képviselők hazudnak erről a törvényről. Szerintem ez elfogadhatatlan. (Dr. Völner Pál: Nem értik.)

(11.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalás következne, de minthogy nincs erre jelentkező és nem is bátorítok senkit, így normál szót kérő képviselőként meg tudom adni egyből a szót Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak, az LMP képviselőjének. Parancsoljon!

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az LMP számtalanszor hangsúlyozta, hogy az elkülönült közigazgatási bíráskodás nem eredendően rossz, és tény, hogy a rendszerváltozás óta méltatlan és átgondolatlan a közigazgatási bíráskodás helyzete a bírósági rendszerben.Az LMP azzal is tisztában van, hogy jelenleg milyen akadályai vannak a közigazgatás törvényes működése feletti megfelelő kontrollnak, ám a rendszerszintű változás régóta megfogalmazódott igénye nem legitimálhat olyan közigazgatási bírósági rendszert, amely egyúttal a kormányzati befolyás növelésére és a bíróságok függetlenségének csorbítására alkalmas. Márpedig álláspontunk szerint ez a helyzet, és ez a Velencei Bizottság mostani, illetve az ellenzék korábbi kritikáit részben kezelő, előttünk fekvő törvényjavaslattal sem változik érdemben, azzal együtt, hogy a törvényjavaslat módosításai önmagukban sok tekintetben üdvözlendők.

A törvényjavaslat szerint például, ha a fegyelmi vétség elkövetésének gyanúja a bírói önigazgatási testület, az OKBT tagjával szemben merül fel, az OKBT dönt majd a fegyelmi eljárás megindításának kezdeményezéséről. Hasonlóképpen az OKBT dönt majd a módosítás értelmében a fegyelmi eljárás megindításának kezdeményezéséről, ha a fegyelmi vétség elkövetésének gyanúja a miniszter által kinevezett közigazgatási bírósági vezetővel szemben merül fel. Ez pozitív, hiszen az új szabályozás eddig kifejezetten az OBH-elnöki jogosítványokkal megegyező miniszteri jogköröket biztosított a fegyelmi eljárások kezdeményezésére. Ez a mögöttes szabályokkal együtt értelmezve azzal járt volna, hogy a miniszter az OBH elnökéhez hasonlóan lenne képes sakkban tartani a renitens bírákat, az általa kinevezett vezetők tekintetében a fegyelmi eljárás kezdeményezése, illetve egyéb esetben a vezetőkön keresztül történő kezdeményeztetése révén. A közelmúltban ezekkel az eszközökkel előszeretettel élt Handó Tünde az elmérgesedett OBH-OBT-konfliktusban. Ennek elkerülésében mindenképpen segít a módosítás.

Avagy szintén üdvözlendő, hogy a törvényjavaslat szerint a közigazgatási bíróságok elnökei maguk adnák ki majd a működési és szervezeti szabályzatukat, és nem kellene hozzá az igazságügyi miniszter jóváhagyása. Ez a bírói önigazgatást természetesen erősíti és támogatásra érdemes.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslattal alapvetően nem az a baj, amit tartalmaz, hanem ami kimaradt belőle, vagyis ami benne van, az ugyan jó, de kevés. Ilyen például az, hogy a közigazgatási bírói kinevezésre javaslatot tevő OKBT személyi tanácsában, illetve az átmeneti időszakban a véleményező bizottságban 5:4-ről 7:4-re nő a bíró tagok aránya, az Országgyűlés, a kormány, az ügyészség és ügyvédi kamara által delegált egy-egy fővel szemben, azaz meghatározó többségben lesznek a bírák által választott tagok. Ez ugyan pozitív, de a nem bíró tagok kiválasztása még mindig nem megfelelő.

Az LMP szerint a politikai funkciójára tekintettel a megfelelő szakmai és személyi integritással rendelkező tagok kiválasztására csak korlátozottan alkalmas parlamenti szakbizottság, és a közigazgatási bíráskodás elé került jogviták egyik fontos tárgyát adó ügyészségi tevékenységet hierarchikusan irányító legfőbb ügyész helyett független alkotmányos szereplőket kellene bevonni a nem bíró tagok kiválasztásába. Szintén ebbe a körbe tartozik, hogy a módosítás meghatároz kvalitásokat  szakmai felkészültség, kifejezésmód, valamint döntésképesség és lényeglátás , amelyeket a miniszter a kinevezési eljárásban a meghallgatás során figyelembe vesz. Ezeknek a szempontoknak pedig a rangsortól eltérő miniszteri döntés indoklásában is meg kell jelenniük. Ez azonban így még édeskevés, és a kormány tagja számára a bíró, illetve bírósági vezető kinevezése tekintetében biztosított érdemi mérlegelési jog még a törvényjavaslat szerinti formában is elfogadhatatlan.

A rendes bírósági rendszerben az OBH elnökének is lehetősége van arra, hogy a második vagy a harmadik helyen rangsorolt pályázó kerüljön kinevezésre, azonban erre csak a bírói önigazgatási szerv egyetértésével van lehetőség. Ezzel szemben az új rendszer még mindig a bírói testület vétójoga nélkül ad érdemi mérlegelési jogot a bírókinevezési kérdésben a miniszternek, bár a miniszter kötve van a bírói testületek által alkalmasnak tekintett pályázói körhöz, ugyanis a legmagasabb pontozás legalább 85 százalékát, illetve a pontok legalább 50 százalékát elérő jelöltek. Indokolni is köteles explicit, azt viszont részben igen szubjektív szempontok mentén, látjuk például a lényeglátási képességet.

Tisztelt Ház! Az LMP alapvetései a végrehajtó hatalom hatékony, hatalmi politikai céloktól mentes jogi kontrollja kapcsán a következők. Szakirányú közigazgatási tapasztalat igénye természetesen indokolja, hogy bírák a közigazgatásból is érkezzenek a rendszerbe, de például a közigazgatási felsőbíróságra az eddig is másodfokú közigazgatási ügyeket tárgyaló bírákon kívül csak olyan személy legyen kinevezhető, aki legalább ötéves elsőfokú közigazgatási bírói gyakorlattal rendelkezik. Továbbá figyelemmel a jelenlegi végletekig átpolitizált magyar közigazgatási rendszerre, a bírói kar feltöltésével szemben a közigazgatási bíráskodás függetlenségét szolgáló mennyiségi korlátozások is szükségesek.

Az összeférhetetlenségi szabályok szigorítását szükségesnek tartjuk. Ne lehessen közigazgatási bíró, aki a megelőző öt évben párt tisztségviselője volt, párt jelöltjeként választáson indult, állami vezetői tisztséget, valamint kormánybiztosi, miniszterelnöki biztosi, miniszteri biztosi, illetve kormánymegbízotti pozíciót, valamint olyan közjogi tisztséget töltött be, ahová az Országgyűlés választotta meg. Javasoljuk, hogy bírói gyakorlat nélkül vezetői posztra lehessen kerülni a bírósági szervezetrendszeren kívülről, de ehhez legalább hároméves, megszakítás nélküli bírói gyakorlat szükséges legyen. Legalább olyan súlyú bírói önigazgatási hatáskörök szükségesek a bírójelölő bizottsággal, illetve a közigazgatási felsőbíróság elnökével szemben, mint most az OBH elnökével szemben.

Továbbá a bírói pályázati eljárás teljes  így különösen a kritériumokra, bírálatokra, pontozásra, illetve magukra a pályázatokra kiterjedő  transzparenciája szükséges. A későbbi lopakodó, kormányzatnak kedvező hatáskörbővülés megakadályozása érdekében a közigazgatási bíróságok hatásköre tartalmilag a közigazgatási határozat felülvizsgálatára korlátozódjon.

A most tárgyalt törvényjavaslathoz ennek megfelelő és az LMP korábban is hangoztatott álláspontjával összhangban álló módosító javaslatokat nyújtunk be, amelyek kiiktatják a miniszter számára a bírák és a bírósági vezetők kinevezésének kérdésében biztosított érdemi mérlegelési jogot, független alkotmányos szereplőket javasolnak bevonni az átpolitizált parlamenti Igazságügyi bizottság és a közigazgatási bíráskodás elé került jogviták egyik fontos tárgyát adó, ügyészségi tevékenységet hierarchikusan irányító legfőbb ügyész helyett, valamint pártpolitikai befolyást korlátozó összeférhetetlenségi követelményt támasztanak a közigazgatási felsőbíróság elnökével szemben.

Az LMP csak olyan közigazgatási bíráskodási korrekciót tud támogatni, amelyben az említett alapvetések maradéktalanul érvényesülni tudnak és amennyiben az ennek megfelelő módosításokat a kormánytöbbség befogadja. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most pedig a Jobbik képviselője, Varga-Damm Andrea képviselő asszony következik. Parancsoljon!

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatom ott, ahol a vezérszónoki felszólalásomat abbahagytam. Pár szakasz van még, amelyek kapcsán érdemes beszélni a módosításokról.A közigazgatási törvény 47. §-a egy új (6) bekezdéssel egészül ki, amely, azt gondolom egyébként, hogy valóban előremutató intézkedés, hiszen azok a bírák, akik a bírói függetlenség sérelmét eredményező igazgatási intézkedés áldozatai, ellene szólhatnak ezeknek.

(11.20)

Azt mondja a javaslat, hogy a bírói függetlenség elvének biztosítása érdekében, ha a közigazgatási bíró megítélése szerint a közigazgatási felsőbíróság elnökének valamely, őt közvetlenül érintő igazgatási intézkedése bírói függetlenségének sérelmét eredményezte, ennek megállapítását az intézkedés tudomására jutásától számított 30 napon belül, de legkésőbb 90 napon belül a szolgálati bíróságtól kérheti. Ez egy nagyon előremutató javaslat, bár azt gondolom, ismerve ezen jogszabály megalkotói csapatát, alapvetően szerintem azért tették meg, azért javasolják elfogadásra, mert nagy valószínűséggel a Velencei Bizottság olyan súlyos megállapításokat tett, és olyan módon követeli meg, hogy itt a bírói függetlenség maradéktalanul érvényesüljön, amiről azt gondolja az előterjesztő, hogy ezzel majd meg fogják tudni oldani.

A törvény 50. §-a teljesen új szövegrésszel lépne hatályba 2020. január 1-jétől, ami a másodelnökké váló kinevezés merítéséről szól: kik vehetnek részt ebben a munkában, kiket lehetne kinevezni, és itt az az alapvető módosítás, hogy kinyitja szintén a teljes bírói kar előtt ennek lehetőségét, legalább ötéves bírói gyakorlattal, és kiemel további olyan szakmai előéleteket, mint hatósági jogalkalmazói tevékenység, mint közigazgatási jogi szakterületen szerzett joggyakorlati idő, mint ügyészként, ügyészségi alkalmazottként, ügyvédként, jogtanácsosként szerezett idő. Tehát sokkal nagyobb pályacsoportoknak nyitja ki ezt a leendő pozíciót, ami tulajdonképpen mindenképpen üdvözlendő. Már csak azért is, mert Trócsányi miniszter úr már második meghallgatásán mondta el 2018-ban, előtte ’14-ben, hogy ő azt szeretné, ha a bírói pálya a teljes szakvizsgázott jogászi társadalom számára jobban nyitva lenne.

A közigazgatási törvény 51. §-ának (1) bekezdése is teljesen új szövegű lett, tehát teljesen újraszabályozták az eddigieket, ami szintén arról szól, hogy kik nevezhetők ki közigazgatási törvényszéki elnökké vagy másodelnökké, és itt is az a lényege ennek, hogy nem szűkíti le a közigazgatási ügyszakban gyakorlatot szerzett bírákra, hanem kinyitja a teljes spektrumban.

A 68. § (3) bekezdése szintén új szöveggel lép hatályba, ami gyakorlatilag arról szól, hogy a kiválasztási rendszert új alapokra próbálja helyezni  nem annyira sikerrel , és még egy 72/A. § is lesz ebben az új törvényben, ahol további garanciális szabályok kerülnek megfogalmazásra.

A 71. § egy új (3) bekezdéssel egészül ki, ami, azt gondolom, hogy megint egy ilyen Velencei Bizottságot leszerelni vágyó rendelkezés, ami úgy szól, hogy a meghallgatás során különösen a pályázó szakmai felkészültségét, kifejezésmódját, valamint döntésképességét és lényeglátását kell értékelni. Tehát ez azt jelenti, hogy eddig tulajdonképpen a miniszter bármilyen szempontrendszert felállíthatott, amikor a kiválasztás meghallgatásai történtek, de most legalább valamifajta szempontrendszert megad a jogszabály, hogy mire kell figyelni, és ne az legyen a fontos, hogy milyen a bokája, milyen színű cipőt hord, és egyébként csinos-e az arca, hanem ezeknek a fontos feltételeknek kell megfelelni.

A 72. § (2) bekezdés megint egy teljesen új szöveg az eredetihez képest, ami azt mondja, hogy ha a miniszter a meghallgatást követően a meghatározott szempontok alapján nem ért egyet az OKBT személyi tanácsa által felterjesztett rangsorral, azt írásbeli indoklás mellett megváltoztathatja, és a megváltoztatott rangsor alapján első helyre került, nem bírói jogállású személy kinevezési javaslatát természetesen a köztársasági elnöknek felterjeszti, aki pedig, ha már bírói jogállású, akkor döntenek az új beosztásáról. Eddig ugye az volt, hogy meghallgatja a miniszter, aztán teszi a dolgát. Most legalább belekerült a jogszabályhelybe az, hogy ezeknek az előbb megjelölt alkalmassági kritériumoknak való megfelelés alapján kell megindokolnia, hogy miért változtatja meg a rangsort.

És aztán itt újabb garanciális elemek kerülnek be: ha nem ért egyet a rangsorral, nem az elsőt kéri kinevezni vagy beosztani az új szolgálati helyére, hanem ő ezt megváltoztathatja, akkor az indoklásnak mi mindenre kell kiterjednie. Ezt megpróbálja ez a jogszabályhely egy picit pontosítani, egy picit megkötni a miniszter kezét. És akkor jön ez a bizonyos 72/A. új szakasz, ami tulajdonképpen arról szól, hogy értesíteni kell a pályázókat az eredményről, és ha nem az első helyre rangsorolt pályázót terjeszti fel, illetve osztja be a 72. § (6) bekezdése szerinti indoklás, a miniszter megküldi, és közzé kell tenni a közigazgatási bíróságok honlapján.

Eredményes pályázat esetén a nyertes pályázó kinevezéséről szóló határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzétételétől vagy a nyertes pályázó beosztásáról szóló határozatnak a (2) bekezdés szerinti közzétételétől számított 15 napos jogvesztő határidőn belül a pályázó kifogással élhet. Itt meg vannak határozva különböző objektív feltételek, amit az előbb is az egyik képviselőtársam elmondott, talán Tóbiás József, hogy ezek az objektív feltételek, amelyeknek meg kell felelni, hogy kifogást tegyen, ezek nem elégségesek, hiszen a döntés mindenképpen szubjektív alapú, ezért formálisan a kifogást előterjesztheti, csak nagy eséllyel nem fogják pozitívan elbírálni, mert vélhetően  vagy legalábbis reméljük, hogy  a kiválasztási rendszerben legalább az objektív feltételeket fogják teljesíteni.

Aztán utána már a részletszabályok következnek, és utána pedig még a 76. § új, teljesen új szöveggel lép hatályba, és szintén további, a pályázók meghallgatását illetően további kompetenciákat kell értékelni, és ezeket a kompetenciákat jó pár pontban kifejti.

Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy már az jó dolog, hogy valami módosításra sor kerül, hiszen legalább beszélhetünk arról, hogy az eredeti közigazgatási törvény semmiképpen nem felelt meg annak, hogy a független bíráskodás tényleg már több évtizedes hagyományát fenn tudják tartani. Pár gondolatot szólnék arról, hogy egyébként mit gondolok erről az új javaslatról.

Először is azt szeretném mondani, hogy mindenki tudja, hogy a minisztériumban dr. Hajas Barnabás urat azért nevezték ki, hogy koordinálja ezt a tevékenységet, gyakorlatilag ott készült el az eredeti közigazgatási törvény és most ez a módosító javaslat. Mindenki tudja, hogy nem az előterjesztők készítették el sem azt, sem ezt, sőt az az alapmunka, amit el kellett ehhez végezni, azt is a minisztérium munkatársai végezték, és ha emlékeznek, a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslat indoklása gyakorlatilag egy akkora nemzetközi kitekintést tett, ami körülbelül három PhD-nek felelt volna meg. Ezáltal, meg kell mondjam, kifejezetten sérelmes a parlamenti képviselők számára, hogy államtitkár úr, amikor megkérdezték, mit szól a javaslathoz, felállt, és azt mondta, hogy egyetért vele. Ilyen sokra futotta ma a szavaiból, a munkájából. (Dr. Völner Pál: Előterjesztő is vagyok.) Én azt gondolom, hogy ezzel államtitkár úr kifejezetten megsérti a parlament tekintélyét, kifejezetten megsérti a parlamenti képviselőket, mert mindannyian tudjuk, hogy az önök minisztériumában készült mind a két törvényjavaslat, pontosan tudjuk, hogy erre kifejezetten miniszteri biztos van kinevezve, aki itt ül a teremben, a páholyban. Már elnézést kérek, államtitkár úr, ha ön velem szemben hétről hétre meg tud nyilatkozni alkalmasságot illetően, akkor legalább annyit tegyen meg, hogy három mondatot mellé tesz annak, hogy miért ért egyet ezzel a javaslattal. Ez egy álságos színjáték, ami itt zajlik, és meg kell mondjam, hogy az önök szintjéhez ez nagyon nem méltó.

És még egyet hadd kérdezzek meg: ha ön egyetértett, mert akkor sem volt túl bőbeszédű, amikor az eredeti közigazgatási bírósági javaslat bejött, ha azzal egyetértett, és azt mondta a személyes egyeztetésünkkor, hogy minden rendben van vele, akkor ezzel miért ért egyet? Hát, ha akkor rendben volt, most is rendben van, az is rendben volt, ez is rendben van? Hát, akkor azt tessék már elmondani, hogy ha akkor egyetértett, miért, ha most egyetért, miért, és ha most egyetért, akkor miért nem vetette fel már akkor mint minisztérium, hiszen az előterjesztők képviselők!

(11.30)

Ha az előterjesztők képviselők, ön akkor egyetértett velük  akkor most hogy érthet egyet velük, ha ön szerint az is jó volt? Valami logikai bukfenc van a dologban.

Az előbb Tordai Bence képviselőtársam elmondta, hogy Trócsányi miniszter úr mit nyilatkozott a Velencei Bizottsággal való találkozás után. Képviselőtársam az úri, ugyan nem valós előadást tette, én még további kijelentést találtam, ami így szól: sikerült leszerelni a Velencei Bizottságot. Ez a mondat azért fontos nekem, mert ez a mondat jellemzi a kormányzást. A cinizmus, a lenézés, a lesajnálás, a semmibevétel, mindenki  nem akarok természetesen nem helyénvaló szavakat használni, de körülírom , mindenki kevesebb tud, mint mi, mindenki értéktelenebb, mint mi, mi vagyunk mindennek a tudorai, csak az az igazság, amit mi mondunk, aztán amikor szembetalálkozunk azzal, hogy nem, akkor pedig jön még további lesajnáló stílus.

Kérem szépen, egy európai uniós rendszer részei vagyunk, alkalmazkodnunk kell az intézményrendszerhez és alkalmazkodnunk kell a követelményekhez. Én nagyon nem szeretném, ha ilyen mentalitással kerülnének egyébként ilyen indokolt módosító javaslatok a Ház elé, és meg kell mondjam, anélkül, hogy hallottam volna, ott cseng a fülemben, amikor ezt a javaslatot elkészítették, hogy na, odalökjük ezt, majd leszereljük a Velencei Bizottságot, és megmutatjuk, hogy mi csináltunk valami olyat, ami a függetlenséget garantálja.

Egyébként képviselőtársaim szóltak ennek a javaslatnak a címéről, alapvetően azt emelték ki, hogy függetlenséget biztosító további garanciák. Nekem nem önmagában azzal van bajom, hogy további garanciák, hanem azzal van bajom, hogy már az szégyen egy európai uniós országban, hogy egy ilyen címet kell adni egy bírósági szervezet létrehozatala után a hatálybalépés előtt való módosításoknak. Nem az a természetes, hogy a bíróságok függetlenek?! Nem az a természetes, hogy már olyan jogszabályt alkottam meg, amelyben a függetlenség kérdését meg sem lehet kérdőjelezni? Ez nemhogy beismerés, ez egyszerűen annak állítása, hogy az első jogszabály alkalmatlan arra, hogy abból a bírói függetlenséget meg lehessen állapítani, ez semmi másról nem szól. Elképesztő beismerés, örülök neki, hogy néha elszólják magukat! De biztos vagyok abban, hogy a Velencei Bizottság jelentésében felvetett számtalan további problémát ez a javaslat sajnos nem fedi le.

Megalapozottan mondta Schmuck Erzsébet képviselőtársam, hogy nem azzal van probléma, ami benne van, hanem azzal, ami nincs, ettől még ugyanaz a vezetője a felsőbíróságnak, mint az OKBT-nek. Tehát ez tényleg sokkal nagyobb hatalom, mint Handó Tünde hatalma a teljes bírói igazgatási rendszeren. Ezt a kérdést például nem oldották meg. Nem oldottak meg számtalan olyan kérdést, ami, azt hiszem, a működés során alapvetően fogja megkérdőjelezni a független bíráskodást ebben a szervezetben, még akkor is, ha már legalább bevezették azt a szabályt ide, hogy ha úgy érzi a bíró, hogy a bírói függetlenségét sértő igazgatási intézkedés történt vele szemben, legalább felszólalhasson. Meg kell mondjam, nem gondolom, hogy nagyon sokan fognak felszólalni, ha ilyen történik.

Egyébként még azt szeretném mondani, hogy március 20. van, és nem nagyon látjuk, hogy január 1-jén hogy fog ez a rendszer hatályba lépni, tekintve, hogy még sem az épületek nincsenek kész, sem az infrastruktúra, sem a személyi állomány, és látva az önök  hogy úgy mondjam  szervezési és logisztikai képességeit, nem gondolom, hogy ez kilenc hónap alatt el fog készülni. Úgyhogy nagyon várom azt, hogy tényleg január 1-jén ez a rendszer fel fog-e áll. Mindenesetre azt kérem mindazoktól, akik ezért felelősek, hogy tegyék meg már azt…  nem szirénhangok voltak, mert látjuk, nem szirénhangok voltak a kifogások, hanem valóságosak voltak, és a magyar ellenzéki parlamenti képviselők büszkék lehetnek arra, hogy szakmailag megalapozott kritikákat fogalmaztak meg, mert hiszen egy ilyen komoly tekintélyű bizottság, mint a Velencei Bizottság ugyanazokat emelte ki.

Ily módon ugyan természetesen ezt a javaslatot majd megfontoljuk, hogy megszavazzuk-e, hiszen a közigazgatási bírósági törvényt sem szavaztuk meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), majd ez a jövő zenéje, mindenesetre jobb lenne, ha a Velencei Bizottság teljes állásfoglalása visszatükröződne a módosításban. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Völner államtitkár úr jelentkezett szólásra a kormány nevében. Kérem szépen, mielőtt megadnám a szót, minthogy más parlamenti képviselő nem jelentkezett szólásra, így mód van arra, hogy előterjesztőként válaszolhat. (Hende Csaba jelentkezik.) Egyébként, ha ezt megosztják, látom, Hende képviselő úr, elnök úr… (Hende Csaba: Majd a végén. A lezárás után.  Dr. Völner Pál: Megosztjuk.) Jó, akkor viszont először a kormány nevében államtitkár úr szólhat, és utána elnök úr pedig előterjesztőként a végén, lezárásként. Parancsoljon, államtitkár úr.

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. A teljesség igénye nélkül az elhangzottak kapcsán néhány dologra reagálnék. Szeretném megnyugtatni képviselő asszonyt, hogy az eredeti javaslat is a nemzetközi összehasonlítást teljes mértékben kiállta, tehát semmivel nem volt benne korlátozóbb, szigorúbb szabály, mint akár a német vagy az osztrák, vagy egyéb olyan mintákban, amelyeket a térségből tanulmányoztunk. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.) Ez az egyik része a dolognak.Hogy miért vagyunk ma mégis itt és miért van a módosító a Ház előtt? Miniszter úr kiküldte a Velencei Bizottságnak ezt az elfogadott törvényt, és mondta, hogy konstruktívan állunk a Velencei Bizottság javaslatai elé. A konstruktivitást bizonyítja az, hogy ez a módosító ma itt van a Ház előtt és vitát folytathatunk róla.

A másik része a dolognak, hogy a minisztérium maga nem tudta előterjeszteni. Ha tanulmányozzuk a jogalkotásról szóló törvényt, akkor láthatjuk belőle, hogy a kormányzatnak a szükséges egyeztetésekre nem volt elegendő ideje, ugyanakkor a Velencei Bizottság döntése előtt jelezni akartuk, hogy melyek azok a pontok, amelyek a parlament elé kerülnek. Ez történt meg, és gyakorlatilag azok a módosítások, amelyek itt vannak, teljes mértékben vállalhatók. Valóban fontos a garanciák fokozása, persze a garanciánál a csillagos ég a határ természetesen. Azt is mondhatjuk, hogy a bíróságok kapnak 100 milliárd forintot és azt csinálnak, amit akarnak, az egy teljes garancia, mert gyakorlatilag akkor azt sem tudjuk, hogy mi fog történni.

De volt egy ilyen aggály, hogy január 1-jétől hogy állnak fel ezek a bíróságok. Jelenleg is működnek a bírósági szervezeten belül a közigazgatási és munkaügyi bíróságok, láthatjuk, hogy azok a bírák simán, egyszerűen egy átjelentkezéssel át tudnak jönni a közigazgatási bírósági rendszerbe, ott megvannak az épületek, megvan az informatika, minden szükséges eszköz. Az OBH jelenleg is végzi ezeket az előkészítő munkálatokat, amelyek ezeknek a bíróságoknak a működéséhez szükségesek, és január 1-jétől működni fognak, szeretném megnyugtatni képviselő asszonyt. Természetesen olyan apró részletekre is gondolunk, amelyek az igazgatás körébe tartoznak, és az OBH-val szorosan együttműködve végezzük ezeket a tevékenységeket.

Néhány felvetést nem értettem, például hogy a felsőbíróság elnöke az OKBT tagja lesz. Ez miért lenne problémás? Jelenleg is a Kúria elnöke az OBT tagja. Tehát az OBH és a kúriai elnök szerepének az összekeverése egy kicsit problematikus számomra, mivel az OBH igazgatási feladatokkal foglalkozik, s ebben a rendszerben ezt a minisztérium fogja ellátni.

Hogy a miniszter interpellálható lesz, és politikai felelőssége van, az pedig szerintem szintén azt jelenti, hogy a parlamentáris viszonyok közé beemelhető az igazgatási problémák köre, nem úgy, mint ahogy most is zajlanak viták az OBH és az OBT között, amiben gyakorlatilag, valljuk be, elég problematikus bármilyen formában, hogy úgy mondjam, megoldani a problémát. Jelenleg, ha követi az eseményeket a képviselő asszony, az ombudsman éppen az Alkotmánybírósághoz fordult ebben a kérdéskörben, hogy kinek és milyen jogkörei vannak egy ilyen vita rendezésére.

Képviselő asszony jelezte, hogy a decemberi elfogadással kapcsolatban vannak problémái. Javaslom számára is, hogy a házszabályt olvassa át, abban minden megnyugtatóan le volt rendezve, hogy mi történt, miért történt és hogyan került elfogadásra, de szintén Alkotmánybírósághoz lehet fordulni ezekben a kérdésekben, ha bárkinek problémája van, tehát a magyar jogrendszer mindenkinek kellő jogorvoslati lehetőséget nyújt.

Hagynék Hende Csaba elnök úrnak is a munícióból, hogy a kérdésekre részletesen válaszoljon, csak tisztázni akartam, hogy a kormányzat miért az egyéni képviselőkön keresztül nyújtotta be ezt a módosítást, s mondom, ez pedig természetesen a Velencei Bizottság véleményének a figyelembevételével történt. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Minthogy államtitkár úr a kormány nevében szólt, természetesen van mód arra, hogy fölszólaljanak képviselők, ha ezt igénylik. Tehát fölteszem a kérdést, hogy kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Megállapítom, hogy nem. Minthogy további felszólalásra senki nem jelentkezett, az általános vitát lezárom, és az előterjesztők nevében Hende Csaba elnök úr reagál és mondja el véleményét. Parancsoljon!

(11.40)

HENDE CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elhangzott felszólalásokat több csoportba oszthatjuk. Az alapvető az, hogy kik azok, akik támogatták, és kik azok, akik ellenzik a törvényjavaslatot. De ezen túlmenő csoportosítás is lehetséges, mert láthatóan vannak, akik elolvasták az eredeti törvény szövegét, illetve a most benyújtott módosítást, és vannak olyanok, akik sajnos nem jutottak el idáig. Kezdeném részletesen időrendben, bár Varga-Damm képviselő asszony távozott a teremből  remélem, hogy majd visszatér , az ő észrevételeivel. Ő először is  ez több ponton kiderült az első és második felszólalásából  azt kifogásolta, hogy a Velencei Bizottság ajánlásait miért nem csatoltuk a törvényjavaslathoz. Azért, mert az nem lett volna házszabályszerű, tisztelt Országgyűlés. Egyébként felhívtam már az Igazságügyi bizottság hétfői ülésén is a figyelmet arra, hogy a Velencei Bizottság ajánlásai az interneten a www.venice.coe.int címen elérhetők és onnan letölthetők. Nyilvánvalóan ezt a tájékozódást Varga-Damm Andreának nem sikerült elvégeznie, hiszen olyan megfogalmazásokat tett, hogy nagy valószínűség szerint a Velencei Bizottság ajánlásai ezt meg azt tartalmazhatják. Aztán olyat is mondott, hogy: biztos vagyok abban, hogy a Velencei Bizottság jelentésében felsorolt számtalan egyéb kifogásra nem ad választ ez a javaslat.

Nos, szeretném megnyugtatni őt is és mindenkit, mert ez a gondolat végighúzódott több felszólaláson is, hogy az expozémban említett módon a Velencei Bizottság ajánlásainak, amely bizottság, mint bizonyára tudják, de talán a televíziónézők kedvéért meg szabad említeni, az Európai Tanácsnak egy olyan nagy tekintélyű független szerve, amely jogtudósokból, alkotmánybírókból áll  a Magyarországra ez ügyben érkezett delegáció tagjai többek között Christoph Grabenwarter, az osztrák alkotmánybíróság tagja, vagy Monika Hermanns, aki a német alkotmánybíróságnak a bírája, vagy Bertrand Mathieu, aki Monacót képviseli, vagy éppenséggel Kateřina Šimáčková Csehországból, illetve Mário Aroso de Almeida Portugáliából, mind-mind az alkotmányjog nemzetközileg elismert és megkérdőjelezhetetlen tekintélyű tagjai és képviselői, és a pártatlanságukhoz sem fér kétség , nos, ők ennek az ajánlásnak a 25. és a 26. oldalán az általam az expozémban említett 5 pontban sorolták fel azokat a kérdéseket, amelyekben észrevételük, ajánlásuk, ha tetszik, kifogásuk van. Ezek a kérdések, mint elmondtam az expozémban, nem a közigazgatási bíráskodás mint olyan létjogosultságát vagy éppenséggel mibenlétét és alapstruktúráját kifogásolták, hanem kifejezetten egyes részkérdéseket érintettek. Ez tehát innen megismerhető.

Sajnos Tóbiás Józseffel egyetemben Varga-Damm Andreának sem sikerült elmélyednie a törvényjavaslat, illetve az elfogadott törvény alapszövegében. Az alapvető számtani készségekre hívnám fel itt a figyelmet. Úgy tűnik, ez egy ragályos tévedés, hiszen a Velencei Bizottsággal a Törvényalkotási bizottság tagjaival közösen tartott találkozón is már Steinmetz képviselőtársunk, a Jobbik képviselője előadta azt a téves álláspontot, amely itt visszaköszön mind Varga-Damm Andrea, mind Tóbiás képviselőtársunk eladásában. Ezen a tanácskozáson Steinmetz képviselő úr azt mondta, helyesen hivatkozva egyébként a Velencei Bizottság egy korábbi állásfoglalására, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy akkor tekinthető jogállaminak a személyügyi kiválasztásról döntő testület összetétele, ha abban a bírák többségben vannak, és hogy ez nem valósul meg úgymond  ugye, emlékszik, Steinmetz képviselő úr?  a magyar törvényben. Nos, akkor én ott rögtön elmondtam, hogy bizony baj lenne, ha úgy lenne, de nem úgy van. Sajnálatos, hogy ezt az információt a törvény elolvasása híján így szóban megkapva sem sikerült továbbítani a képviselőtársaknak, és úgy látszik, párthatárokon átnyúlóan tartja magát ez a tévedés. Tudniillik arról van szó, hogy az eredeti törvényben is, amelyet most módosítunk, 5 bíró tagja van a személyi tanácsnak. Öt! Merthogy az elnök is bíró, mert a bírák közül választja meg a parlament. És 4 nem bíró tagja van. Ezért tehát teljesen megalapozatlan és légből kapott minden e nyomvonalon később hangoztatott kifogás. Olyat mondott itt Varga-Damm Andrea, hogy 4:4 a bírók meg a nem bírók aránya, és így akár patthelyzet is kialakulhat. Tehát ha valaki nem ismeri a tényeket, akkor könnyen jut ilyen téves következtetésekre. Nyilvánvalóan nem 4:4, hanem 5:4 a bírák aránya a nem bírák számával szemben, és ezt változtatjuk most meg úgy, hogy 7 bíró tagja lesz az elnököt is beleszámítva ennek a testületnek, és 4 nem bíró tagja, és ebből hatot, tehát a 11 tagnak a többségét  egyszerű számtan ez, kedves képviselőtársaim  a közigazgatási bírák a maguk soraiból választják. Tehát úgy is bírói többség lenne, ha nem vennénk figyelembe a parlament által megválasztott, egyébként bírói jogállású közigazgatási felsőbírósági elnököt. Ugye, tudnak követni? Köszönöm szépen. Tehát minden ezzel kapcsolatos kifogás okafogyott és megalapozatlan.

Tóbiás József pontosan úgy fogalmazott: az OKBT személyi tanácsában is kisebbségben voltak a hivatásos bírák. Aztán úgy fogalmaz Tóbiás képviselő úr, hogy a kormány elkezdi a Velencei Bizottság javaslatainak beépítését. Mint említettem, a mondott címen, a mondott oldalszámon megtalálható öt ajánlás mindegyikét befogadtuk és beépítettük ebbe a javaslatba, tehát nem elkezdtük, hanem befejeztük ezt a munkát. (Tóbiás József közbeszól.) Tetszik tudni, nem osztogatnak, hanem fosztogatnak  tehát csak egy pici különbség van a kettő között. (Tóbiás József: A cinizmus uralkodik nálatok!)

Úgy fogalmaz még Tóbiás képviselő úr, hogy egyrészt nem elégséges a Velencei Bizottság ajánlásainak átvétele, ugyanakkor azt is mondja, hogy egyes javaslatokat befogadnak, másokat meg nem. De nem ez a helyzet, hiszen mind az öt ajánlást befogadtuk, tehát nem igaz az ön állítása, azonkívül pedig a Velencei Bizottság ajánlására bátorkodtunk reflektálni a törvényjavaslatunkkal, nem az ön igényeire. Ha az ön igényeinek szeretnénk megfelelni, nos, az a parlamentarizmus szabályai szerint (Tóbiás József: Elnök úr, nem lehetne, hogy a személyeskedést mellőzze az előterjesztő?) nem feltétlenül üdvös és követendő megoldás. Volt módja szólni a képviselő úrnak, nekem meg engedje meg, hogy reflektáljak mindarra (Tóbiás József: Ne legyen cinikus…), amit ön elmondott.

Többen elmondták, hogy semmiféle garancia nem volt eddig, és álságos a törvényjavaslat címe, hogy „további” garanciákról beszél. Ez a tények teljes negligálása, hiszen maga a Velencei Bizottság is számos tekintetben méltatta azokat a garanciákat, amelyek a bírói függetlenség tekintetében az eredeti törvényben is szerepeltek, és ezek erősítésére tett javaslatot bizonyos, nem mondom, hogy elhanyagolható, de mégiscsak részletkérdésekben. Tehát nem mondta azt, hogy alapjaiban, tendenciájában és struktúrájában ez a javaslat a jogállamiságra veszélyes lenne.

(11.50)

Itt utalnék nagyon röviden a függetlenként felszólalt képviselőtársunk, Bősz Anett szavaira, aki magát liberálisként határozta meg ebben a vitában, és ezért kifogásolta azt, hogy az állam felügyelete alatt álló bíróság fog dönteni az állam és a polgár vitájában. (Bősz Anett: A kormány felügyeletéről volt szó! Szövegértelmezést javaslok!) Nos, kedves képviselőtársam, javaslom, hogy vegye számba a jelenlegi helyzetet, amely úgy szól… (Bősz Anett: Szövegértelmezést javaslok, képviselő úr! Szeretné kiforgatni a szavaimat!) Kérem, engedje meg, hogy elmondjam! Nem tudok önre figyelni is, meg beszélni is… (Zaj.  Az elnök csenget.) Köszönöm szépen. Sajnos, én ilyen egyszerű szerkezet vagyok, szeretném elmondani a zárszavamat. Természetesen ezt a vitát parlamentáris keretek között tudjuk folytatni akár a bizottságok ülésén, akár a sajtó hasábjain.

Nos, jelenleg az elsőfokú közigazgatási határozatok fellebbezés folytán a kormányhivatalhoz kerülnek, és ott az állam hivatalnokai, állami tisztviselők döntenek az állam és a polgárok közötti jogvitában. Ezen a helyzeten változtat ez a törvényjavaslat, amelynek az előképe a közigazgatási perrendtartás, már korábban elfogadásra került, amely azt mondja, hogy fő szabály szerint a jövőben egyfokú a közigazgatási eljárás, és a jogorvoslat azonnal bírói útra terelődik. A kormányhivatalnak arra lesz majd lehetősége, hogy ha látja, hogy az a kereset, az a per, amit a polgár indított az állam által meghozott elsőfokú határozatában, az tényleg megalapozottnak tűnik, nos ilyenkor módja van a per bármely szakaszában visszavonni ezt a határozatot, és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalára utasítja az első fokot.

Tehát tetszik érteni? Míg jelenleg az állam és a polgár vitába keveredik, először első fokon az elsőfokú közigazgatási szerv amúgy szigorú köztisztviselői vagy kormánytisztviselői, függelmi rendben dolgozó és létező alkalmazottai, tisztviselői döntenek, másodfokon meg ugyancsak. A jövőben pedig a közigazgatástól teljesen független bírói jogállású személyek, akik ugyanolyan bírók ám, mint az összes többi magyar bíróságon lévő bíró, hiszen az új törvény rögzíti, hogy egy egységes bírói jogállás van. Nincs külön rendes bírósági bíró meg közigazgatási bíró.

És tetszik azt is tudni, ugye, hogy a jelenleg a közigazgatási perekben eljáró bírák automatikusan egyoldalú nyilatkozatukkal át tudják kérni magukat mindenfajta zökkenő nélkül az új bírósági szervezetbe? Tehát nem arról van szó, hogy kívülről fogják feltölteni holmi pártkatonákkal és hasonlókkal, hanem a bírói hivatás, a bírói státusz elnyerésére méltó, annak feltételeivel rendelkező, az összes többi bíróval azonos feltételekkel rendelkező személyek közül történik meg a kiválasztás. Én remélem, hogy az ön liberális lelkét ezzel most meg tudtam nyugtatni, hiszen a liberalizmus lényege, hogy az emberi, állampolgári jogokat az állammal szemben próbálja védeni, a hivatali önkénnyel szemben próbál garanciákat biztosítani. No, ha valami, hát ez a törvény a legkényesebb liberális ízlést is kielégíti.

De ha már önnél tartunk, mondott ön olyat is, hogy maga a közigazgatási bíróság intézménye elfogadhatatlan  vesd össze az imént elmondottakkal , ezzel egy ország nem való az Európai Unió tagjai sorába  még mindig bólogat a képviselő asszony. Képviselő asszony, több mint a felét az Európai Unió tagállamainak akkor ki kell rúgni az EU-ból, mert több mint a felében önálló, független közigazgatási bírósági szervezetrendszer működik. Tehát nem értem önt, ha általánosít, hogy közigazgatási bírósággal egy ország nem való az EU sorába  akkor most miért rázza a fejét, hogy csak Magyarország nem, kivéve a gyevi bírót? Nem mér ön kettős mércével esetleg, kedves képviselő asszony? Nos, Tóbiás József, Varga-Damm Andrea és Bősz Anett képviselőtársaim észrevételeivel, úgy hiszem, végeztünk.

Megköszönöm Schmuck Erzsébetnek a kiegyensúlyozott, rendkívül kritikus, ám ugyanakkor nézetem szerint megfontolásra érdemes elemeket is tartalmazó javaslatát és beszédét. Ő érdekes módon tudta értelmezni az elemi számtant, úgy fogalmazott, hogy 5:4-ről 7:4-re nő a bíró tagok száma a személyi tanácsban. Nos, neki sikerült elvégezni ezt az egyszerű műveletet. Külön jókívánságaimat fogadja!

Az a javaslatcsomag, amelyet önök benyújtottak, még nem került elém, még nem láttam, de nagyon figyelmesen fogjuk előterjesztőtársaimmal együtt tanulmányozni. És igen, igen, az Igazságügyi Minisztérium kiváló szakértői csapatát is a munkánkhoz igénybe fogjuk venni Hajas Barnabás miniszteri biztos úrral az élen, mert elhangzott, hogy helyettünk ők dolgoznak. Mindenki végzi a maga dolgát, a politikus a politikai munkát, a szakértő meg a szakértői munkát. Ezek a szakértők egyébként mindenkinek állnak rendelkezésére, ahogy a hétpárti egyeztetésen ez elhangzott. Ott volt egy felhívás keringőre, hogy akinek javaslata, észrevétele van, bátran keresse meg a miniszteri biztos urat, mert van ez a kérdés annyira bonyolult, hogy bizonyos szakmai előtanulmányok és segítség szükséges ehhez.

Viszont ön említett olyat is, mintha a javaslataikban, a módosításaikban szerepelne egy olyan pont is, hogy a közigazgatási bíróság hatásköre korlátozódjon e törvény által a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára. Jól értettem, ugye? Ezzel az a probléma, hogy ez alaptörvény-módosítást igénylő kérdés, hiszen az Alaptörvény tartalmazza azt, hogy a törvény által a közigazgatási bíróságok hatáskörébe utalt egyéb kérdések is odatartoznak. Erre tisztelettel felhívom a figyelmét, ez egy megalapozatlan indítvány. Köszönöm az elmélyült munkát, amelyet a javaslatunk tanulmányozására fordítottak önök, nyilván önök is az alkotmányjogi szakértőik közreműködésével.

Nos, én tisztelettel megköszönöm a bíráló és itt-ott szélsőséges hangú felszólalásokat is. Tordai Bence gombnyomogató fideszes droidokat emlegetett az ügy kapcsán  alázattal fogadjuk. Alázattal fogadtuk azt is, amikor az arcunkba fütyült. Arany Jánossal vallom, hogy „Az életet már megjártam. / Többnyire csak gyalog jártam, / Gyalog bizon’... / Legfölebb ha omnibuszon. / Ha egy úri lócsiszárral / Találkoztam s bevert sárral: / Nem pöröltem,  / Félreálltam, letöröltem.” (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bravó!)

Tisztelt Országgyűlés! Nagyra értékelem azokat a felszólalásokat is, amelyeknek a hangoztatói pápábbak akarnak lenni a pápánál. Nagyra értékelem, hogy a jogállami garanciák iránti igényesség olyan hatalmas mértékeket ölt és az egeket verdesi az önök soraiban, hogy önöknek már a Velencei Bizottság által igényelt garanciák is kevésnek bizonyulnak. Ehhez valóban nem tudok mit hozzáfűzni. Én sok sikert kívánok önöknek a következő választásokra. Meg kell nyerni azokat, és akkor csodálatos, újabb garanciákat tudnak majd beépíteni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   1-14   15-42   43-60      Ülésnap adatai