Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Alelnök Úr! Képviselőtársak! Köszönöm szépen Latorcai János képviselőtársamnak, professzor úrnak ezt a megemlékezést, és engedje meg, hogy az ön által idézett egyik csatáról, a visztulai csodáról, a varsói csatáról mondjak néhány gondolatot, és hadd erősítsem meg önt abban az üzenetben, hogy amikor a magyar katonai kapcsolatokról ’48-49-től indít, akkor elég egyértelmű mindannyiunk számára, hogy ugyan ezeréves barátságban vagyunk, ezeréves katonai kapcsolatban vagyunk, de mindig valamilyen birodalom ellen kellett közösen küzdenünk, és a birodalmak elleni harcban mindig számíthattunk egymásra.

(13.20)

Így volt ez az első világháborúban is, amikor egy teljesen kifosztott, belpolitikai válságban megcsonkított ország, Magyarország segített Lengyelországot megtámogatni abban, hogy az 1918. november 11-én, 123 év után visszanyert államát meg tudja védeni azokkal az országokkal szemben, akik ellenérdekeltek voltak az új államban, a második köztársaságban, amelynek vezetője a lengyel légió egykori parancsnoka, Józef Piłsudski marsall volt. A magyar nemzet a kezdetektől támogatta ennek a régi-új hazának a megvédésében a lengyeleket. Az első magyar hadianyag-szállítmány 1918 novemberében indult el Kassáról, a tartalékkészletből felszabadított gyalogsági töltények hozzájárultak Lemberg védelméhez. A Krakkó melletti Jordanówban, Cieszynben, Pokuciében önkéntesekből viszont egy magyar légió alakult. A századnyi erejű alakulatot elsősorban diverzánsakciókra szánták, végül a bolsevikok ellen vetették be őket is. Lengyelországnak 1919 februárjától a keleti határainál egy félelmetes új ellenféllel kellett szembenéznie, az egykori birodalmi területek visszaszerzésére és a kommunista terror exportjára törekvő Szovjet-Oroszországgal. Lengyelország hulláján keresztül vezetjük a világforradalom tüzét  üvöltötte ekkor Trockij hadügyi népbiztos, és be is vonultak Lengyelország területére.

Kezdetben azonban lengyel győzelmek születtek, és 1920 tavaszára a frontvonal Varsótól keletre már 500 kilométerre húzódott. Később nagyon megerősödött a Vörös Hadsereg, kényszerbevonultatással, kényszersorozással duzzasztották fel a hadsereg számát, és túlerőbe kerültek a lengyelekkel szemben, és ez az 500 kilométeres távolság 1920 nyarára 100 kilométerre csökkent le. Ráadásul a lengyelek teljes gyalogsági lőszerkészlete erre az időre elfogyott. Ezt egyébként a lengyel honvédelmi tanácsban is megállapították, és ezért fordultak Magyarországhoz, a csepeli Weiss Manfréd Művekhez, hogy szállítsanak lőszereket. A csepeli szállítmányokat az arcvonaltól körülbelül 60 kilométerre található Skierniewicében rakodták ki, és két nap alatt osztották ki a lengyel csapatoknak, úgyhogy Piłsudski marsall augusztus 15-én a híres varsói csatában, amit ők a visztulai csodának tartanak, abban nagyon fényes győzelmet tudott aratni.

A kereken 100 évvel ezelőtti eseményekre emlékezés miatt sosem volt még ennyire fontos a magyar-lengyel barátság napja. Nemcsak a két nemzet ezeréves barátságára tekintünk vissza, hanem a magyar segítséggel megnyert lengyel-bolsevik háborúra is. A lengyelek számára gyártott hadiellátmány a csepeli nehéziparnak köszönhetően készült el, ezért külön kiemelkedőnek érezzük, hogy Csepelen is megemlékezzünk közös történelmünkről, ezért egy teljes hetet szántunk a megemlékezésre színes, kulturális programokkal, amelyre a két köztársasági elnököt, Áder Jánost és Andrzej Duda elnök urakat is meghívtuk. Ezt a megemlékezést sajnos most hátra kell hagynunk a koronavírus okozta fenyegetettség miatt, amely ellen ismét lengyel barátainkkal együtt indulunk harcba. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)