Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretném megköszönni minden frakciónak, hogy támogatja az előterjesztést. Ebből is látszik, hogy egy pozitív intézkedés megtételéről van szó.

Az is tény persze, hogy ez a vita alkalmat adott néhány kampányízű megszólalásra. Ennek van ideje, az kétségtelen, viszont azt hiszem, hogy a témához semmi köze nem volt. Volt ezek között meglehetősen ízléstelen szöveg is, ami nem a kezdeményezésről szólt és nem is az előzetes intézkedésekről, hanem a képviselőtársak gyalázásáról. Ez méltatlan, de hát hadd minősítse őket.

(11.00)

Úgy gondolom, azt a tényt, hogy a banki és végrehajtói intézkedések tisztességessé tétele előzte meg ezt az intézkedést, nem lehet elhallgatni. Hiszen ezek között talán a bankok elszámoltatását még egyszer ki kell emelni, ami 1000 milliárdos tételt adott vissza az adósoknak. Ez egy olyan bátor intézkedés volt, amire jobbikos képviselőtársam felhívta a figyelmünket: bátorságra késztetett minket. Nem tudom, hányan vannak Európában, akik bátran szembe mertek szállni a bankok visszaélésével. Ha ez nem bátorság, akkor nem tudom, mire gondolt. De hát, ha ez csak a gyalázkodás része volt, akkor megértjük.

De beszéljünk talán arról, hogy az a 135 ezer, hiszen ez a legutolsó ismertetett adat, ami az ellehetetlenült adósok számáról szól, az elemzők szerint milyen összetételű. Nagyjából három harmadra osztható ezeknek az adósoknak a száma. Az első csoportban, amiről talán MSZP-s képviselőtársam is tett említést, olyanok vannak, akiknek az ingatlana sem értékesíthető, jövedelmük sincs, a tartozásuk gyakorlatilag behajthatatlan, és róluk még a követeléskezelők is lemondanak. Nyilván számukra, mivel ilyen értelemben nincsenek veszélyben, ez most nem jelent direkt, célzott védelmet.

Egy másik csoport, amelyik ‑ szintén az elemzők véleménye szerint ‑ tudna fizetni, de nem teszi. Ott nem nekünk van szerepünk.

Ahol nekünk közbeavatkozásra van szükségünk, az a réteg, amelyik hol fizet, hol nem fizet, szándékozik fizetni, de bizonyos okok miatt, legyen az munkanélküliség, családi események vagy bármi, nem tud fizetni. Nos, itt kell az államnak beavatkozni. Ez a megoldás, amit most javasolunk, egy ideiglenes megoldás, bár olyan értelemben hosszú távú, hogy nemcsak erre az évre vonatkozik, hanem későbbre is. Ez a legnagyobb veszély ellen ad védelmet az ellehetetlenült családoknak.

Úgy gondolom, hogy amikor több százezer családnak adtunk védelmet a devizahitelesek esetében, akkor a legfontosabb intézkedést megtettük. De azt is látnunk kell, hogy az előbb említett 135 ezer eladósodott család elsöprő többsége nem a devizahitellel sújtott családok közé tartozik, hanem közüzemidíj-tartozásra, társasházi követelésre és sok más okra vezethető vissza az eladósodásuk. Ez nem jelenti azt persze, hogy nekik nem kell segítséget nyújtani, csak a vita egy kicsit elment a devizahitelesek ügye felé, ami nem a legnagyobb súlyt jelenti az érintettek között.

Még egyszer szeretném megköszönni a támogatást, és azt kívánom az érintetteknek is, hogy ezzel a megoldással immár ebben az egész parlamenti ciklusban élve kapjanak egy lélegzetvételnyi szünetet, és később legyen lehetőség arra, hogy ha szükséges, akkor újabb intézkedésekkel rendezzük a helyzetüket. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)