Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Néhány dologra szeretnék reagálni a szűkös időkeretünkből. Elsőként is Pócs képviselő úr, ha megengedi, annyit mondanék, hogy igen, részben félreértésből adódik, amit tetszett volt érteni. Én nagyon szeretem a jász embereket, nagyon sok pozitív példát látok; a gond az, hogy majd akkor leszek boldog, és akkor tekintem teljesen pozitív példának azt az irányt, hogyha a Lehel gépgyár újra magyar kézben lesz; hogyha az ipari termelésünk meg a nagyberuházások és a nagyfoglalkoztatók újra magyar kézben lesznek kizárólagosan, akkor tudunk erről beszélni, hogy ez teljes mértékben pozitív legyen.

Nyitrai Zsolt képviselő úr felszólalásakor szerettem volna reagálni pár dologra, mert néhány dolog szerintem egyszerűen abból adódik, hogy másképp látunk, tehát más szögből nézzük, és teljesen a konstruktív párbeszéd talaján.

Megőrzik az identitásukat emberek. Nemrég volt szerencsém lenni az egyik külföldi ilyen magyar házban, ahol kizárólag azok az emberek vannak, akik azért csinálnak magyar házat és vesznek közösen, hogy megőrizzék, mert tudják, hogy nem akarnak már hazaköltözni.

Ez nem feltétlenül annak a jele, hogyha magyar házat csinálnak valahol, hogy majd haza szeretnének valamikor jönni.

Pozitív példaként tetszett volt említeni, hogy pénzt küldenek haza, ez egy jó lehetőség. Kérem szépen, nem tudják Magyarországon a rokonaik finanszírozni az életüket, nem tudják fizetni a hiteleiket! Ezt hogy lehet pozitívumként bemutatni, hogy ez egy jó dolog? Elnézést, másik szögből nézzük ezt a dolgot! Tehát ez sajnálatos tény, hogy a magyar állampolgárok, itthon dolgozók nem tudnak bérből, fizetésből megélni, és rászorulnak azon rokonaikra, akik elmennek. És már-már lassan az a természetes, hogy vidéken egy családtagot ki kell küldeni külföldre, hogy a család megéljen. És erről a tendenciáról beszélünk.

Ugyanígy el tetszett volt mondani, hogy milyen jó, köszönjük meg nekik, mert nyelvet tanulnak. Kérem szépen, nem kell a két tannyelvű iskolákat csesztetni, mint amit most csinálnak! (Az elnök csenget.) Nem kell a gimnáziumokat bezárni, mint amit most csinálnak! Meg kell teremteni…

ELNÖK: Képviselő úr, válogassa meg a szavait! (Közbeszólások az MSZP és a Jobbik soraiból: Ez megengedett! ‑ Így mondják!) Úgy fejezze ki a véleményét, hogy az megfeleljen a házszabálynak és a tiszteletnek.

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Elnézést kérek, elnök úr, bocsánatot kérek, figyelmetlen voltam.

Tehát gyakorlatilag, ha a magyar közoktatás lehetőséget teremtene arra, hogy mindenki nyelveket tanuljon, akkor nem lenne arra szükség, hogy kint tanuljanak nyelvet.

És még egy dologra, amit teljesen másként látunk, hadd hívjam fel a figyelmet. Azt is el tetszett volt mondani, hogy nem a munkanélküliséget választják. A szomorú tény az, hogy a nagy része azoknak, aki kimegy, nem a munkanélküliségből megy ki, hanem magasan képzett, magasan kvalifikált munkahelyekről mennek ki, mert jobb feltételeket teremtenek.

Szó nincs arról, hogy a két éve munkanélküli szakmunkás próbálkozna, hanem arról van szó, hogy nem tudjuk vidéken betölteni a háziorvosi praxisokat; az, hogy vidéki térségekben nyugdíjaskorú emberek látnak el ilyeneket, mert nincs már fiatal, aki el akarjon jönni egy tízezer alatti településre ilyen praxist gyakorolni.

Tehát ezeket teljesen másképp látjuk. És nem abból adódik ez, hogy mi ellenzékiek vagyunk, hanem hogy más szemszögből nézzük ezt az országot.

Azok a szavak, amelyek elhangzanak legtöbbször, amelyeket tudomásul kell venni, a csalódottság, reménytelenség, kilátástalanság, az emberek túlnyomó többségét ez viszi külföldre, és nem a kalandvágy, és nem az az igény, hogy nyelvet tanuljanak, hanem az, hogy nem látják a lehetőségét.

Nem érzem azt, hogy száz százalékban a Fidesz-kormányzás ezért a felelős, de azt igenis érzem, hogy önöknek most van történelmi szerepük abban, hogy ezzel a felelősséggel szembenézzenek, és tegyenek ez ellen.

Ander Balázs képviselő úrnak nagyon sok gondolatával egyetértettem, amit elmondott. Ugye említette, hogy 80-90 ezer forint bérből nem lehet megélni, és azért mennek ki, hogy több bér legyen. A döbbenetes az, hogy még a vállalkozói szektorban, a vállalkozások létrehozásával kapcsolatban is könnyebb kint minden. Egy ausztriai vállalkozás beindítása, egy kis- és középvállalkozás lehetőségének megteremtése is könnyebb. Nemcsak a vállalkozói szektor, hanem az a kezdeményező szektor, amely a motorja lehetne a magyar gazdaságnak, az is kimegy, mert könnyebb feltételeket talál kinn, és ez egy komoly probléma.

Ikotity István képviselőtársam reagált részben Manninger Jenő képviselő úr gondolataira. Igen, én is teljes mértékben azzal értek egyet, hogy nagyon-nagyon gyenge érvrendszer az, hogy másutt még rosszabb, tehát hogy Romániából még nagyobb a kivándorlás, vagy hogy vannak olyan európai országok. Tehát nyilvánvalóan nem ebből kellene kiindulnunk, hanem abból, hogy hová tartunk, hová szeretnénk tartozni, és milyen társadalmat képzelünk el.

Annak idején, aki Jókait olvasott kötelező olvasmányként, ismeri azt az időszakot, ami a reformkorban volt jellemző, amikor Magyarország vagyonos arisztokráciája, tőkései, gondolkozók kimentek Párizsba és Londonba, és valóban hazatértek, mert itthon volt a birtok, itthon volt az, ami a hátterüket megteremtette. Most, akik kimentek, azok jelentős részének már nincs semmije, nincs termőföldje, nem jutott soha családi házhoz, nem teremtették meg neki azt a munkahelyet, ahová hazajönne. Nagy részük már azt nézi, hogy a családot hogy tudja kivinni. Ez az a felelősség, amivel szembe kell nézni, és ez az, amire a megoldást kell keresni. És mikor a megoldást keressük, abban az esetben a költségvetés egy tipikus példája annak, hogy azt kell néznünk, hogy amennyiben fontos lenne önöknek ez a probléma, a költségvetésben mely tételek azok, amelyek ezt a célt szolgálják. Ha építünk még két stadiont, hány ember fog hazajönni? Ha tőkésítjük valamelyik bankot, hány ember fog hazajönni? Mi az az intézkedés, ami azt a célt fogja szolgálni, hogy hazavonzzunk embereket? Mert ez az, amit hiányolunk, és ez az, amit keresünk mind az önök mondandójában, mind a költségvetésben, mind pedig a jogszabály-alkotási munkában.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)

(A jegyzői székben Móring József Attilát

Földi László váltja fel.)