Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.04.28.20:19:52 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

36. ülésnap (2014.12.03.), 74. felszólalás
Felszólaló Tukacs István (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 4:33


Felszólalások:  Előző  74  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Előre szeretném bocsátani, hogy Júliák természetesen vannak, képviselő úr, legyünk udvariasak a parlament hölgy képviselő tagjaival!

A vitában az ellenzék azt képviseli, hogy ez a baj óriási. A kormányoldalon, úgy látom, azt képviselik, hogy nem annyira baj, de mégis azt követelik tőlünk, hogy mondjunk megoldásokat, ha már nagyon nagy bajnak tartjuk azt, hogy sokan vannak, akik kívánatosabbnak tartották távolabb dolgozni hazánktól. Én szeretnék két dologgal foglalkozni ebben a tárgykörben, részben az egészségüggyel, részben pedig egy nagyon sajátos problémával. Tiszteletben tartva államtitkár úr mondatait, amelyek arra utalnak, hogy kiterjesztenek egy bizonyos ösztöndíjat, hogy itthon tartsák mindazokat, akik távozni akarnak orvosként az egészségügyből, mégiscsak azt kell hogy mondjam, hogy elégtelen a megoldás.

A máshol dolgozó orvosaink, szakdolgozóink három ügyet említenek, ami miatt ők ott vannak. Ez a három ügy így szól, hogy pénz, kiszámítható munkafeltételek és jó gyógyítási körülmények. Ami eddig történt bérezésügyben az egészségügyben, úgy látszik, hogy nem megoldás, hiszen változatlanul mennek vagy nem jönnek haza az orvosaink, a szakdolgozóink sem. Ráadásul van egy nagyon sajátos probléma, és én ezt megoldandónak tartanám, annál is inkább, mert a tárca, úgy tudom, hogy párbeszédben van az ügyészséggel ebben a kérdésben. A beteg és orvos és az orvos és orvos viszonyát megmérgező hálapénzről van szó. Az nem tartható fenn, és most kifejezetten a bérezésről beszélek és a pálya vonzásáról, hogy a hálapénz torzítja azt a helyzetet, amiben orvos és orvos van, mert hiszen attól függ, hogy ki jut hozzá, hogy hol foglal helyet a táplálékláncban, és milyen szakterületen dolgozik. Ezért tehát, tisztelt államtitkár úr, erről a problémáról beszélni kell, ha azt gondoljuk, hogy a bérezés ügyében lépni akarunk. A munkafeltételekről nem beszélnék; bár az EU-s beruházásokról szívesen emlékeznek meg, a kórházakban, gyógyító intézményekben nem az a tapasztalatunk, hogy a munkafeltételek jók.

Végül harmadjára a kiszámíthatóság. Hadd idézzek egy újsághírt! Nyugdíjasokat csábítana a munkaerőpiacra a Fidesz, főként a hiányszakmákban ‑ mondta az önök szóvivője. Emlékeznek még arra, amikor az orvosokat zrikálták és szekírozták azzal, hogy menjenek el kötelezően nyugdíjba, vagy ha nem mennek, akkor nem kapnak nyugdíjat? Ez kiszámíthatóság? Önök kénytelenek voltak mindenféle varázslatokra kényszerülni ebben az ügyben, amikor rájöttek, hogy ez bizony nagy bajokat okozna, ezért azt gondolom, hogy meggondoltabban és óvatosabban kellene hozzányúlni ezekhez az ügyekhez.

Tállai államtitkár úr önfeledt örömmel emlékezett meg arról, hogy lám, a háziorvosoknak is mennyivel jobb lesz majd 2015-től. Államtitkár úr, ez mellé, vagy legalábbis kapufa. Zombor államtitkár úr szívesen tart majd önnek kettesben foglalkozást arról, hogy pont a háziorvosok nem azok, akik menni akarnak, a praxishoz kötődő igen sajátos viszonyuk és a szakmai feltételek miatt. Erről tehát ne beszéljünk, ha az egészségügyben akarunk megoldani dolgokat.

Végül szeretném azt mondani, hogy ha hívószavakat mondunk, akkor mondjuk azt a kint dolgozóknak és élőknek, hogy ugyanolyan jogokat biztosítunk nektek, mint másoknak. Az nem megoldás, hogy a frissen honosított állampolgár, polgártársunk a lehető legkönnyebb körülmények között szavazhat egy országgyűlési választáson, nekik meg a végletekig nehezítették meg, hogy egyáltalán véleményt nyilváníthassanak arról az országról, ahová haza akarjuk hívni őket. Ha nem félnek tőlük, mert azt mondta a képviselő asszony a hozzászólásában, hogy nem a kormány ellen nyilvánítanak véleményt, amikor kimennek, hát ne féljenek, adják meg nekik is a lehetőséget!

Végül az utolsó mondatom: ha ez a téma annyira fontos, sorsdöntő, mondjuk úgy, hogy nemzeti ügy, akkor a nemzeti közszolgálati média miért nem szentelt a mai napon arra időt, hogy megtudják az emberek, mi történik ebben az ügyben a magyar parlamentben? Ez gyalázat!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)




Felszólalások:  Előző  74  Következő    Ülésnap adatai