Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Pártunk álláspontját Schmuck Erzsébet vezérszónokként már közölte. Annyit hadd mondjak el elöljáróban, hogy jó sok kritikát fogok mondani, és majd a végén egy feltételes igenről biztosítom önöket. Csak azért mondom, hogy ne kezdjenek el huhogni rögtön az elején. (Derültség.) Semmiképpen nem bátorkodnék, és nem mernék olyat tenni, hogy a levezetést bármilyen formában is kritizáljam, ezt véletlenül se értsék félre, kérem, de mindenesetre Rétvári államtitkár úrnak az első 7-8 perce, amikor csak az MSZP-t szapulta, irigyeltem. Mert nekem két perc elég volt a hűség falvainál, hogy rendre utasítsanak, hogy a témáról beszéljek. Tehát irigylésre méltó az, hogy erre lehetőség volt.

Igen, most is a témára visszatérek, mert tudom, hogy nekem ezt nem lehet. Ebből adódik, hogy itt nagyon sok mindenről esett szó a kettős állampolgárságtól kezdve. De ez is javarészt nyilván ezt a célt szolgálja.

Nagyon-nagyon sok kritika hangzott el az MSZP-s vezérszónoklattal kapcsolatban, hogy milyen demagóg, meg ehhez hasonló kritikák, illetve szavak, jelzők hangzottak el. Pedig szerintem a Lajtától nyugatra eső országok kereskedelmi példáinak felelevenítése az igazi demagógia. Mert majd amikor az egy főre eső GDP Magyarországon olyan lesz, mint a Lajtától nyugatra eső országok túlnyomó többségében, majd amikor a jövedelmek nem 1200-1300, én is olvastam az újságokat, Luxemburgban a 2000 eurót is meghaladhatják a kereskedelmi dolgozók bérei, amikor itt is ilyenek lesznek, ebben az esetben ez egy könnyen támogatható indítvány lesz.

Minden bizonnyal most azzal kellene foglalkozni, hogy a gazdaság hogyan erősödjön meg arra, hogy a jövedelmek növekedjenek, hogy kapjanak az emberek magasabb bért, hogy lehessen a fogyasztói szokásokat átalakítani úgy, hogy ne az legyen az elsődleges preferencia, hogy a szabadnapján miként fogja tudni a legolcsóbb helyen megvásárolni majd a legolcsóbb élelmiszert. Ehhez bizony gazdaságot kell fejleszteni, ehhez bizony béreket kell emelni, és minden bizonnyal nagyobb intenzitással, mint az az elmúlt négy évben történt.

Megmondom őszintén, hogy én kívülálló vagyok, nem vettem részt aktívan pártpolitizálásban, ezért megengedhetem azt magamnak, hogy én sem az MSZP-nek hiszek, már kormányzott, de sem önöknek nem hiszek, mert önöket is láttam, hogy hogyan kormányoznak.

Amikor ilyen számok jönnek, hogy 20 ezer munkavállaló tűnik el, vagy éppen Rétvári államtitkár úr azt mondja, hogy majd még növekedni fog a kereslet, ezek teljes blöffök. És pont ez a fő bajom. Hogy senki nem tudja, mi fog történni. Senki nem tudja, milyen hatása lesz. Semmivel nincs alátámasztva.

Tehát teljesen egyet tudok érteni azzal, hogy vitassuk meg ezt a témát, mert ez egy jó kezdeményezés lehet. Ez egy támogatandó kezdeményezés lehet. De a fő gondom épp az, hogy nincs ember most Magyarországon, aki pontosan meg tudná mondani, hogy vajon majd 20 ezer munkaerő fog elveszni, vagy éppen 10 ezerrel fog növekedni. Ez a gondom ezzel az egésszel. Ez egy alapos körbejárást igényelt volna, olyat, amikor alapos társadalmi egyeztetéssel, alapos vizsgálattal fel lehet mérni azt, hogy mire is fog ez hatást gyakorolni.

Ugye, nagyon-nagyon mókás az is, amikor kormánypárti politikustól, államtitkár úrtól azt hallom, hogy hiány van a kereskedelemben, és Nyugat-Magyarországon több esetben a kereskedelmi láncoknál munkaerőhiányról panaszkodnak. Én meg azt mondom mindig, ez a csődje a foglalkoztatáspolitikájuknak meg a közmunkának, hogy a közmunkaalapú társadalom nem tudja kitermelni a munkaerőigényt. Ez nem fordulhatna elő egy olyan országban, ahol növekszik a közmunkára fordított források mennyisége, hogy munkaerőhiány legyen. És mégis keletkezik, mert ugye ön is azt mondta felszólalásában, hogy a kereskedelemben… (Közbeszólások.) Tehát összességében pont ez az, ami aggályokat kelt.

Én tényleg soha nem gondoltam azt, hogy az MSZP-vel így egyet fogok érteni, főleg, míg kormányzott, meg most sem hiányzik, hogy az anyukám megtudja, de ennek ellenére az MSZP-s vezérszónokkal nagyon sok mindenben értettem egyet, mert nagyon sok aggályát éreztem teljesen legitimnek.

A felvezetőben Harrach Péter frakcióvezető úr, képviselő úr elmondta ezeket a „vasárnap ne vásároljunk” jellegű első gondolatait. Azt csodáltam csak, hogy nem jutott eszükbe vagy nem merült fel egyáltalán, hogy ez a vasárnap elnevezés a vásárnapból jön, hogy a magyar társadalom nagyon-nagyon sokáig a vasárnapot tartotta arra méltónak, hogy akkor esetleg beszerezze a szükségeseket, ami a kereskedelemből jön; tehát hogy ez a jellegű megközelítés nem merült fel egy konzervatív értékeket hordozó pártban.

Ugye, a KDNP elmondta ezt a „nincs hagyományos szocdem párt”-ot. Tényleg teljes tisztelettel mondom, véletlenül sem szeretném megbántani frakcióvezető urat, de aki ezt a munka törvénykönyvét így elfogadta, és kormányzott közben, hogy ez így átmenjen, annak nem kéne szerintem nagyon szociáldemokrata értékekről meg munkavállalói jogokról szónokolni, mert ez visszás lesz. De tényleg őszintén mondom, nem akarom megbántani, csak erre a kettős helyzetre szeretném… És amikor tetszett volt mondani, hogy kivételeket állapít meg a jogszabály, ugye, akkor már magamban mosolyogtam, mert a fideszes jogszabályalkotás tipikus példája ez a „kivéve a gyevi bíró”, amikor én majd megmondom, hogy ki lesz a kivétel és hogyan. Nyilvánvalóan ez megint olyan, ami kelthet bennünk aggályokat.

És akkor eljutok oda, hogy Révész Máriusz képviselő úr is mondta ezeket a nyugat-európai példákat, amikkel teljesen egyetértek, és teljesen egyetértek azzal, amit Révész Máriusz képviselő úr mondott, hogy de szeretnénk olyan országban élni, ahol nem kell vasárnap dolgozniuk az embereknek. Csak az a gond, hogy jelenleg nem ebben élünk. Nemcsak az önök hibájából, nemcsak a jelenlegi kormányzásból, hanem számos külső tényezőből, az elhibázott elmúlt 25 évből. Jelen pillanatban a legtöbbünk nem engedheti azt meg magának, és a magyar társadalom túlnyomó többsége nem engedheti azt meg magának, hogy vasárnap ne dolgozzon. És ez a gond. Én is egyetértek önnel, mert érzelmileg könnyű csatlakoznom ehhez, mert ez egy könnyű gondolat és támogatandó.

Én is irigylem, amikor Szlovákiában a hétvégén a hegyeken látjuk a nyugdíjasokat, az embereket, hogy családostul mennek, hogy egy másmilyen társadalmi beállítottság, egy másmilyen szocializáció lehetőséget teremt arra, hogy azok az emberi értékek, az az életminőség, hogy a család együtt van, a természetben van, hogyan tud esetleg előjönni, hogyan kerülhet ez felszínre a társadalomban.

(23.40)

Ugyanakkor Orbán Viktor miniszterelnök úr többször elmondja a munkalapú társadalomra vonatkozó beszédei közben, több helyen hallottam, Kossuth rádióban, hogy arról beszél, hogy a magyar nép mennyire szorgalmas, hogy szeret dolgozni, szívesen dolgozik. És azt kell tudomásul venni, hogy ezt nagyon sokan önként választják. Részben azért, mert azok is, akik megengedhetik maguknak, hogy esetleg ne dolgozzanak, azok is dolgoznak legtöbben, mert ez a mindennapi munkakultúrájuk, ez a szocializációjuk, hogy a legtöbben tesznek valamit, viszont tényleg vannak olyanok, akik nem választhatnak, és habár jó lenne olyan országban élni, ahol minderre nincs szükség, de én nem érzem most jelen pillanatban azt, hogy ez az az ország lenne, ahol még erre ne lenne szükség.

És akkor most jön az, hogy elmondom, hogy én alapvetően egyet tudok érteni, és LMP-s ökopoli­tikusként azt mondom, hogy alapvetően a fogyasztás, a túlfogyasztás, a folyamatos vásárlási igény, az, hogy a társadalom abban találja meg az örömét, hogy boltba megy, ez nem helyes. Nem fenntartható és nem támogatandó hosszú távon az a fogyasztási kultúra, ami azt teremti meg, hogy az emberek boltokban találkozzanak és fölösleges dolgokat vegyenek; ez nem környezettudatos. Emiatt nekem könnyű azonosulni ezzel a javaslattal, és én azt mondom, hogy szívem szerint támogatnám is.

Én csak egyetlenegyet kérnék: önöknek egy hihetetlen nagy felhatalmazást adott a magyar társadalom azáltal, hogy kétharmadnyi képviseletük van itt a parlamentben, ezzel a kétharmaddal biztosítsák azt, hogy egyetlen elbocsátás nem lesz a kereskedelmi láncoknál, hogy ne fordulhasson ez elő, ne kerülhessenek az emberek utcára. Biztosítsák azt, hogy a kereskedelemben dolgozóknak, akik jelenleg ott dolgoznak, ne csökkenhessen a bérük. Mert mindnyájan tudjuk, hogy teljesen valósak ezek az összegek, 86 ezer forint, 90 ezer forint, 100 ezer forint, ezek a valós kereskedelmi keresetek. Ha megtalálják a megoldást, hogy ne csökkenjen egyetlen kereskedelemben dolgozónak a bére, hogy ne legyen elbocsátás és ne legyen emiatt munkanélküli, teljes mértékben önök mellé fogok állni, és Harrach Péter úrral együtt fogom hirdetni a médiában, hogy ez mennyire jó ötlet.

Az a gond, hogy minderre még nem látom a garanciát, és ez megint ugyanarra mutat, hogy jelen pillanatban még némileg előkészítetlennek érzem ezt a javaslatot, amit, mint mondottam, tényleg, valóban megfontolásra érdemesnek tartok. De most, jelen pillanatban az a gond, hogy mint oly sok más esetben is egy-egy kormányzati törekvésnél, az áldozatokat nem a kormánypártok fogják hozni, hanem civil emberek, magánemberek, akik a boltokban dolgoznak. Az áldozatok és a kockázat nem önöknél van közvetlenül, hanem olyan embereknél, akik még nem tudják, hogy mi fog velük történni.

Tehát ezért van az, hogy minden elvi támogatásom mellett azt kérném, hogy egy kellően körüljárt, jobban megalapozott, a megfelelő biztosítékokkal beépített javaslatot hozzanak ide, ami biztosítja azt, hogy semmilyen társadalmi, szociális problémát nem fog ez pluszban okozni.

És felszólalásom végén őszintén azt kívánom önöknek, hogy meg tudják ezt úgy csinálni, hogy valóban ne legyen elbocsátás, valóban ne keressen senki kevesebbet, és a magyar társadalom elfogadja. Tehát azt kívánom, hogy ez sikerüljön, és ha ez sikerül, akkor még egy jó ötletem lesz a KDNP-nek: esetleg a népességpolitikára pozitív hatása lenne, ha visszavezetnék azt is, hogy hétfőn ne legyen televízió. Ezt is felvállalhatják. Köszönöm szépen. (Révész Máriusz tapsol.)