Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FÖLDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon helyesnek tartom, hogy az Országgyűlés vitát rendez az elvándorlás rendkívül összetett problémájáról és annak lehetőségeiről. (Novák Előd: Miért nem írtad alá?) Ez egy aktuális, fontos téma, amely a Fidesz-KDNP és a kormány tagjait is foglalkoztatja. Tisztában vagyunk a helyzet komolyságával és azzal a felelősséggel is, amit az egy év alatt háromszor nekünk ítélt kétharmad jelent. Nincs szó arról, hogy félreugrunk az értelmes vita vagy éppen a nemzet érdekében álló konfliktus elől, mint ahogy azzal sem lehet vádolni bennünket, hogy ne lennének határozott elképzeléseink, konkrét javaslataink minden, az ország sorsát alapvetően érintő kérdésben. Már csak azért sem, mert az idei esztendő három választásának eredménye bebizonyította, hogy az ellenzék a problémát, a kormányoldal pedig a megoldást jelenti. Ez a vitanap azonban csak akkor lesz több, ha a kiindulópontja nem egy feltételezés és nem a látszat, hanem a tényeken alapuló valóság. Az érvek ütköztetése csak akkor jár gyakorlati haszonnal, ha célja nem a hangulatkeltés, a hibáztatás, a bűnbak keresése, a politikai haszonszerzés, hanem egy komplex probléma józan feltérképezésének és közös megoldásának pártokat összekötő és nem szétválasztó igénye.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért is tartom fontosnak, hogy ne csak a valódit mondjuk, hanem az igazat is. Érveink és megoldási javaslataink épületét ne a feltételezések és indulatok ingoványos mocsarára építsük, hanem a számok és tények sziklájára. Nincs olyan fórum az internetes csevegésektől kezdve a kocsmai, családi és munkahelyi beszélgetéseken át a törvényhozásban zajló vitáig, ahol ne azt hallaná az ember, hogy Magyarországról mindenki elmegy, igen így, mindenki. Azt is hallom és olvasom, hogy egy szűk, hangos kisebbség minden otthonba beordítja, hogy nincs remény, Magyarországot gyűlölni kell, és aki innen elmegy, az valójában az Orbán-kormány gazdasági, sőt politikai száműzöttje.

Tisztelt Képviselőtársaim! Eleve olyan problémáról beszélünk, amellyel kapcsolatban sem az Európai Unió, sem bármelyik tagország egyetlen illetékes szervezetének sincs túl sok hitelt érdemlő adata. Senki, és ellenzéki képviselők sem tudják megmondani, hogy valójában pontosan hányan, mióta, miért, hogyan és meddig élnek, illetve dolgoznak idegen országban. Becslésekkel rendelkezünk, amelyek alapján nagyon nehéz megoldási stratégiákat kidolgozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy önök is tudják, nem igaz, hogy csak 2010 óta mennek el az országból az emberek. Az elvándorlás 1989 óta folyamatos, bármelyik párt is volt kormányon. Ez a jelenség sokkal inkább összefügg a kelet-európai blokk rendszerváltásaival és a térség országainak uniós csatlakozásával, mintsem az egyes kormányok teljesítményével. Persze, az sokat jelent, hogy 2010 óta olyan miniszterelnöke van az országnak, aki nem mondja, hogy el lehet innen menni, ha nem tetszik valami, hanem inkább vissza lehet jönni, és vissza kell jönni. (Dr. Schiffer András: Örül neki, ha elmegy, mert hazaküldik a pénzt.) Ha mindenkit, még a néhány hónapra kiutazókat is beleszámítjuk, akkor körülbelül 450 ezer magyar dolgozott vagy dolgozik külföldön a rendszerváltás óta.

(11.30)

Így soknak tűnik, de már a korábbi felszólalók is említették, hogy ez a magyar munkaerő-állomány 2-2,4 százaléka, ugyanakkor Kelet-Közép-Európában, akár Romániában, de más területen is ennél sokkal magasabb az arány.

Azt sem lehet mondani, hogy mindegyikük gazdasági, urambocsá, politikai menekült. A statisztikák szerint a többségük jól képzett ember, akinek itthon is volt vagy lehetett volna munkája, ám meghozta azt a döntést, hogy elvállal egy olyan külföldi munkát is, aminek követelményszintje ugyan jóval alacsonyabb a képzettségénél, de jobban fizet, mint itthon. Azt sem állíthatjuk, hogy ők soha nem akarnak visszatérni.

Az sem igaz talán, hogy mindannyian egy nagy kormányellenes lázadás lábukkal harcoló forradalmárjai. Ez a homogenizáló, leegyszerűsítő vélemény egyébként is sértő rájuk nézve, akik éppen olyan sokfélék, mint az itthon maradottak. A statisztikák szerint 90 százalékuk eleve egy közeli európai országba megy azzal a szándékkal, hogy egy-két éven belül mindenképpen hazatér, hogy itthon hasznosíthassa az ott megszerzett anyagi és szellemi javakat. Többségük már kint tartózkodása idején is hozzájárul a magyar fogyasztás növeléséhez azzal, hogy keresménye egy részét hazaküldi. Ez sem éppen egy országát gyűlölő, annak örökre hátat fordító, kormányváltó puccsra vágyó emigráns magatartása, hiába szeretnék ezt többen így látni.

Az sem igaz, hogy mindenki elmegy, aki megfogalmazza ezt a szándékát. Érdekes tény, hogy az Európai Bizottság elvándorlási arányszámai és a vonatkozó felmérések szerint Magyarország az az ország, ahol sokkal többen vágják rá, hogy elvándorolnának, mint ahányan azt komoly gondolják és megteszik. Ez jelez egy közhangulatot, amiért azonban kizárólag egy öt éve, ráadásul történelmi mértékű felhatalmazás alapján kormányzó pártot nem lehet a rendszerváltás óta eltelt 25 év és a gazdasági világválság minden összeadódó történéséért felelőssé tenni. Nos, ez politikai szűklátókörűség és a cinizmus hasonló csimborasszója, mint 23 millió románnal ijesztgetni annak idején a magyarokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-KDNP-pártszövetség és a kormány támogatja, hogy a magyar diákok és munkavállalók szerezzenek külföldi tapasztalatot, utána pedig térjenek haza, és itthon kamatoztassák azt a saját maguk, családjuk és az ország üdvére. Nem az elvándorlást kell megállítani, hanem annak kell útját állni, hogy az elvándorlás trendszerűvé váljon. Minden ellenkező retorika, a számokat figyelmen kívül hagyó, indulatokra és pártérdekekre alapozó torzítás ellenére ez még nem történt meg. Az elvándorlás valós probléma, nem is kicsi, de az biztos, hogy az általánosítás és a leegyszerűsítés nem fogja megoldani.

A megoldás egyik alapfeltétele a stabil gazdasági környezet. Ebben mérhető, vitathatatlan eredményei vannak Magyarországnak. A növekedés megindult, az államadósság csökken, a hiányt szinten tartjuk, infláció gyakorlatilag nincs, az emberek által fizetett rezsi és az adók mérséklődnek. (Dr. Szél Bernadett: Melyik országban?) Az elkövetkezendő hét évben összesen 7400 milliárd forintos uniós támogatás 60 százalékát gazdaságélénkítésre fordítjuk. Az elvándorlás elleni küzdelem része az ifjúsági garanciaprogram elindítása, a fiatal vállalkozók és a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásának támogatása, a felsőoktatási, illetve a szakképzési rendszer hozzáigazítása a munkaerő-piaci követelményhez. Ezért akarunk termelőüzemeket és teljes foglalkoztatottságot, segély helyett munkát mindenkinek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy országban jól élni, jól érezni magunkat nem csupán számok kérdése. Én is olvasom az interneten található beszámolókat, és látom, hogy az elvándoroltak közül sokan elsősorban az itthoni közhangulatra, a rendszerváltás kudarcára panaszkodnak, mintsem a munka vagy a méltó fizetés hiányára. Persze arra is, de amikor mélyre ásnak a lelkükben, és kiutazásuk igazi okát fogalmazzák meg, akkor azt halljuk, hogy elegük van a magyar közélet kicsinyes, önző vitáiból, sehová nem tartó, közérdekeket hazudó, de valójában önérdekeket szolgáló szócsépléseiből nem 2010, hanem 1989 óta.

Bízom benne, hogy akik hallgatják ezt a vitát, és nem az anyaországban élnek most, azoknak nem kell majd csalódniuk. Bízom abban is, hogy a következő években a Fidesz-KDNP-frakciószövetségen és kormányon nem fog múlni az ő sorsuk, az ő jövőjük. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)