Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt jelen lévő Képviselőtársaim! Mindig azzal szokták vádolni az LMP-t, hogy túlságosan különutas, és nem akar senkivel együttműködni. Pedig most is egy olyan helyzet van, hogy Legény Zsolt képviselő úr véleményével egyetértettünk, most a kormány képviselőjével is nagyjából egyet lehetett érteni, és Magyar Zoltán képviselő úr mondandójával is túlnyomó többségben egyet tudtam érteni. Egyetlen dolog van, amiben Magyar képviselő úrral vitatkoznék: én alapvetően elvitatom azt a kötelezettséget is, hogy a kötelező kamarai tagság produktív lenne.

Én azt várnám el egy ilyen köztestülettől is, hogy nyújtson olyan szolgáltatásokat, hogy megérje belépni, nyújtson olyan minőségű rendszert, hogy legyen értelme belépni. Én a Magosz létjogosultságát teljes mértékben tiszteletben tartom, mindig is egy legitim szervezetnek ismertem el, éppen azért, mert mindenki eldöntheti, hogy akar-e egy olyan csapathoz tartozni vagy nem. A kamara esetében ez nincs meg. Nyilván nem akarok olyan demagógiával jönni, hogy ennyi elv alapján lehetne a Fidesz-tagság is kötelező az országban, de itt is mindenképpen vitatom azt, hogy vajon jó-e és produktív-e ez a hozzáállás.

(21.00)

Mielőtt hozzákezdenék a pártunk véleményének az ismertetéséhez, még egy nagyon pici ilyen demokráciafelfogási gondolatokat hadd osszak meg önökkel, ugyanis a mai nap folyamán sokat rágódtam azon, hogy egyáltalán hogyan kezeljek egy ilyen javaslatot. Ez azért van, mert ahogy mi látjuk egy társadalom felépítését, talán örvendetes és hasznos lenne az, ha meglenne a politikai irányítás, a politika, amely olyan személyekből áll, akik valamilyen szintű hatalmat akarnak gyakorolni, irányítani akarják a közösséget és a társadalmat, és erre irányuló törekvésüket a közjó érdekében kívánják megvalósítani. Jó lenne, ha a társadalom többségének munkát teremtene a gazdaság, és a gazdaság lehetőség szerint politikamentes lenne, és leginkább a versenyszabályok szerint tudna működni úgy, hogy minden társadalomban részt vevőnek is hasznos legyen. És nagyon-nagyon jó lenne az, ha lenne egy olyan harmadik szektor, egy civil társadalom, amely teljesen függetlenül tud ezektől működni, minden természetes személynek lehet magánvéleménye, ha akarnak, ezek csoportokba összeállhatnak és szerveződhetnek civil szervezetté.

Az szokott a nagy rákfenéje lenni a társadalomnak, hogyha ezek a társadalmi csoportok elkezdenek összekeveredni. Azt láttuk az elmúlt két évtizedben, hogy magát a korrupciót az teremti meg, amikor a politika meg a gazdaság összekeveredik, amikor a gazdasági csúcsszereplőkből lesznek a politikusok, és fordítva. Az teszi tönkre a civil társadalmat, amikor a civil társadalom is elkezd összekeveredni a pártokkal, és már alig van olyan civil szervezet, amelyre azt mondhatnánk, hogy valóban civil, mert mindenki mögött valami pártot sejthetünk, akármilyen véleményt mond. Az lenne a jó, ha ez nem így lenne.

Ebből a gondolkodásból következett az, hogy én magam egy picit azon is meglepődtem, hogy az agrárkamara vezetője és érdekeltségei nyújtanak be egy ilyen javaslatot, azért, mert számomra ‑ egy önkormányzati képviselő-testületi múlttal a hátam mögött ‑ egy kicsit összeférhetetlennek tűnik az, hogy a saját szabályozásunkat a tisztelt Ház elé hozzuk. Ugyanígy voltam, amikor Bánki Erik képviselő úr behozta a sportfogadási online törvényt, amivel a saját szervezetét, az MLSZ-t akarta támogatni az adóbevételekből.

Jogászai az LMP-nek megnyugtattak, hogy a parlament alkotmányosan másképpen működik, és az az alapfeltételezés, hogy itt mindenki a közjót szolgálja, és ebből adódóan itt nem merülhet fel ilyen összeférhetetlenség, pedig minden bizonnyal az én morális iránytűmben kelt aggályokat ennek ellenére ez a folyamat.

Arra kérem még a tisztelt fideszes képviselőtársaimat, illetve az elnök urat, mindig, a mai nap főleg azt vettem észre, hogy a Fidesz folyamatosan vagy defenzívában, vagy offenzívában kommunikál, hogy higgye el, nem rossz szándékkal mondom el a véleményemet, legyen az egy más szempontból gondolkozó ember véleménye, és nem ártani akarok vagy támadni, hanem más véleményen vagyunk ezekről. A vidékpolitikai testülete az LMP-nek azt kérte, hogy azt a véleményt fogalmazzam meg a Parlament falai között, ami sok-sok vidékről beérkezett hozzánk. Mondanám ezt a véleményt, amit megfogalmaztunk.

Az előttünk lévő törvényjavaslat tökéletesen beleilleszkedik a fideszes-magoszos agrárkamara eddigi tevékenységébe: saját hatásköreit, saját befolyását, saját bevételeit és a gazdákról rendelkezésre álló adatbázisait igyekszik maximalizálni, közben a gazdáknak nyújtott támogatás messze elmarad az elvárhatótól. A törvényjavaslat még inkább a kormányhoz láncolja a kamarát, amelynek a köztestületi és önkormányzati szerepköre csökken, és szinte közigazgatási szervvé degradálódik, ugyanakkor jelentős költségvetési és uniós támogatásokra is számíthat, valószínűsíthetően jelentős létszámbővülés mellett. Az LMP nem ért egyet azzal, hogy az agrárkamarából egy kádertemető legyen és egy fideszes kifizetőhely. Azt szeretné, hogyha a magyar gazdák valós érdekképviseletét tudná ellátni egy ilyen testület.

Az agrárkamara működésével kapcsolatos törvények módosításával egyre csak nőnek a gazdálkodók adatszolgáltatási kötelezettségei a vitatható felhatalmazással működő szervezet felé. Magyarul, az agrárkamara egyre többet akar tudni a tagjairól. Miközben azonban a 2010 előtti időszakhoz képest érdemi többletszolgáltatáshoz nem jutottak a gazdálkodók, jelentős többletkötelezettségek most már jelentkeznének.

A kötelező kamarai tagság bevezetése óta a mintegy 370 ezres kamarai tagságot tagdíjfizetésre kötelezik, cserébe pedig egy politikailag motivált, forrásokat halmozó intézményt kapnak. Maga az újság is sok esetben sok tagnak rendkívüli mértékben bántja az önérzetét, hogy a tagdíjából gyakorlatilag egy kormányzati propagandát szolgáló lapot adnak ki, miközben olyan alapvető forrásokra és postázásokra nincs állítólag költség, hogy postai úton minden tagot kiértesíteni, mondjuk, a testületi választásokról.

A kamara a közcélokra, a döntéshozók teljesebb informálására hivatkozva igyekszik újabb törvénymódosítást elérni, miközben az egyik adatkérésemre ‑ írásbeli kérdést nyújtottam be ‑ azt a választ adták, hogy a települési kamarai bizottságok keretében keletkező adatok nem számítanak közérdekű adatnak. Mindeközben az agrárkamara mind az országos vezetésébe és a települési agrárgazdasági bizottságok vezetésébe részben a Fidesz, részben a saját embereit igyekszik ültetni, enyhén szólva így jogos a gazdák rosszallása, gyanakvása azzal kapcsolatban, hogy a kamara mindent tudni akar róluk.

Milyen garanciákat tud adni az agrárkamara vagy a jogalkotó arra, hogy ezzel az adatok nem lesznek politikai célokra felhasználva, nem lesz politikai megtorlás eszköze az ezen adatokból beszerzett információk?

A települési agrárgazdasági bizottságokkal, a TAB-okkal kapcsolatban hosszú adatkérési folyamatban voltam az agrárkamarával, miután a kamara saját alapszabályával ellentétesen nem értesítette a tagjait az alakuló ülésekről. Az LMP-hez ezzel kapcsolatban számos megkeresés érkezett, és egytől egyig arról szóltak, hogy az országban számtalan helyen alapszabály-ellenesen történt meg az agrárkamarai bizottságok alakuló ülésének összehívása. Az üléseket a gazdálkodók háta mögött hívták össze, a meghívók kiküldése és a jelölési folyamat nem volt átlátható, a kormánypárthoz közel állók lényegében maguk között játszották le az egész folyamatot.

Kiskunfélegyházán például 1575 regisztrált tagból 11 fő választott öttagú elnökséget, amelynek egy helyi fideszes önkormányzati képviselő lett az elnöke; 1575 regisztrált tagból nem kapták meg a meghívót. (Sic!) Az LMP az ügyészséghez fordult, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a települési agrárkamarai bizottságok megalakulását a Fidesz kisajátította, és a saját embereivel töltötte fel a testületeket. A kamarai bizottságok számos helyen alapszabály-ellenesen jöttek létre, és éppen úgy, mint a trafikpályázatok esetében, a kormánypárthoz való hűség ezúttal is fontosabb volt, mint az érintettek érdekei. A TAB-ok megalakulásával kapcsolatban a Fővárosi Főügyészség is megállapította a hiányosságokat, azonban azzal a mókás megállapítással, hogy miután lezajlott ezeknek a létrehozása, utólagosan már nem lehet változtatni a jogszerűtlen állapoton.

A hiányosságok, illetve visszaélések indítéka ugyanaz lehet, mint a zártlistás országos kamarai választásoké 2013-ban: minden szintre a maguk megbízható emberét akarták ültetni. Ezeken a választásokon csak a jelölő szervezetek listái közötti választást tették lehetővé, széles körben kizárták a szakmai szervezetek önálló részvételi lehetőségét. A kamarai választásnak nevezett színjáték szabályait a jórészt a kormány közeli Magosz vezetőiből álló átmeneti elnökség dolgozta ki, és csupán egyetlen szervezet, a Magosz állított listát minden megyében. A részvétel ennek megfelelően is alakult, a szavazásra jogosult mezőgazdasági szereplők 93 százaléka nem vett részt a kötelezővé tett agrárkamarai választáson. Az a kérdés, hogy vajon egy 7 százalékos részvételnél mennyire lehet legitimnek tekinteni a kamarának bármilyen vezetését és vezetési szintjét.

Különböző trükkökkel, fortélyokkal tehát biztosították az agrárkamarai hálózat teljes fideszes-magoszos megszállását, egy szakmai szervezetből teljes egészében politikai szervezetet csináltak. Most pedig arra kér felhatalmazást az agrárkamara az Országgyűléstől, hogy a gazdák legtöbb személyes és gazdálkodási adatához is hozzáférhessen. Kérdezzük ezt: hol fog megállni az agrárkamara terjeszkedése, és hol lesz az, amikor már nem akar többet?

Ugyanakkor a politikailag semlegesnek kicsit sem nevezhető agrárkamara jelentős forrásokhoz is jut évről évre a brüsszeli támogatásokból és a tagság által fizetett tagdíjakból, ugyanakkor ezek elköltése sem kellően átlátható, itt sem valósul meg az átláthatóság alapelve. Az agrárkamara csak 2014-ben 1 milliárd forintra tett szert az Európai Uniótól a gazdálkodói információs szolgálat fejlesztéséhez, továbbá megközelítőleg évi 1,5-2 milliárd forintot szed be tagdíjakból, az elmaradt tagdíjak pedig adók módjára behajthatóak. Ez is alapvetően kérdéseket vet fel, hogy a kamarai tagdíj ilyetén való behajtása vajon mennyire szolgálja a tagság érdekeit.

A jelentős források ellenére a gazdáknak nyújtott lényegi szolgáltatások köre szűk, a gazdainformációs rendszerhez például nem járul a pályázatírásban való segítségnyújtás. A már említett forrásokon kívül a falugazdász-hálózat NAK-hoz kerülése miatt további 1,7 milliárdot is megkapott a kamara a központi költségvetésből.

A törvénnyel kapcsolatban csak néhány konkrét észrevételt teszek, hiszen mint a korábbiakban részletesen kifejtettem, az agrárkamarában fejétől bűzlik a hal, és minden további törvényalkotási munka ebben a tárgyban lényegében értelmét veszti. Az átláthatóság fokozására mindenesetre az LMP módosító javaslatokat fog beadni az agrárkamarai törvényhez. Ezeket a mai nap folyamán már aláírtam, és benyújtásra kerültek.

A 8. § megállapítja, hogy az alapszabály a tagdíjfizetés alapját vagy mértékét csökkentő kedvezményeket állapíthat meg. Nem derül ki az előterjesztésből, hogy ennek a szabályzatnak az alapján vajon kiknek a tagdíját fogják csökkenteni, milyen szempontok alapján, és majd hogyan adhatják és milyen testületek a könnyítést. Hogy a pártoló és tiszteletbeli kamarai tagságnak mi a célja, értelme, potenciális személyi köre, gyakorlati jelentősége, szintén nem derül ki.

(21.10)

Az 5., 6., 7. § szól a tagjegyzékről és az adatszolgáltatási kötelezettségekről. Itt gyakorlatilag, ha valaki megnézte a jogszabály-módosító javaslatot, a gazdálkodók gumicsizma-lábméretén kívül már mindent megkérdeznek, pedig ez maradt ki, ami még kapcsolódik így közvetlenül a gazdálkodáshoz.

Az agrárkamara a jövőben rendkívül tág körben kezelhet adatokat a gazdasági szereplőkről, szinte korlátlan hozzáférésekkel az állami adatbázisokhoz. A jelenlegi tevékenységei ezt nem indokolják, amellett, hogy az adatvédelmi törvénnyel és a személyi adatok védelméről szóló jogszabályokkal teljes mértékben összeegyeztethetetlen ez, hiszen nem közigazgatási szervként teljesen felfoghatatlan, hogy egy köztestület hogyan férhetne hozzá magánszemélyek és állami adatbázisok sokaságához.

A törvényjavaslat csak előrevetíti, de nem egyértelműsíti, hogy az agrárkamara a jövőben milyen új közfeladatokat fog az államtól átvenni. Ezek körét gyakorlatilag a kormány és a kamara közötti megállapodásokra bízza, sőt a kamara ezenkívül külön megállapodás alapján is láthat el feladatokat külön díjazás ellenében, amiről szintén semmit nem lehet tudni az előterjesztésből, hogy mik is lesznek ezek, és hogyan is fognak ezek eldöntődni akár kormányzati szinten, akár kamarai szinten.

A 9. § (4) bekezdésében nem tudjuk, hogy mit jelent az, hogy az agrárkamara a mezőgazdasági támogatások felhasználásában átruházott és együttműködői feladatokat lát el. Ez mindenesetre jelzi az átpolitizált és vitatható legitimitású kamara pénzosztó szerepének lényeges erősödését. Többekben felmerült, hogy ennek a bizonyos ÁVH-nak, bocsánat, MVH-nak a jogköreit akarja esetleg átvenni a kamara, de nem egyértelmű ez, hogy mire fog itt sor kerülni. Tehát a jogszabályban nyilvánvalóan kíváncsiak lennénk arra, hogy mi is ez konkrétan, hiszen ez a 9. § (4) bekezdése viszonylag tág kereteket szab, és nem átlátható ez teljesen.

A 13. §-ban az agrárkamara feladatkörébe helyezi a teljes mezőgazdasági és vidékfejlesztési szaktanácsadást is. Nem derül ki, hogy a Nemzeti Agrár-szaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézettel akkor mi is lesz, vagy akkor az hogyan fog változni, hogyan fogja a kommunikációs feladatait ellátni, nem látható az, hogy az eddigi rendezvényszervezésekből mi lesz, tehát nyilvánvalóan a mostani gyakorlatban merülnek fel kérdések.

A 14. §-ban az agrárkamara megkapja közfeladatként a mesterképzést, sőt a felnőttképzésben is részt vehet. Nagyon-nagyon érdekes dologként merül fel ezzel kapcsolatban az elmúlt háromévnyi statisztikája annak, hogy hogyan alakult a földtörvény bevezetése óta, mondjuk, az alapfokú mezőgazdasági képzettségek aránya. Ajánlom szíves figyelmükbe azt a statisztikai adatot, hogy míg 2012-ben 1100-an, 2013-ban, azt hiszem, 1400-an, addig 2014-ben már több mint 5 ezren akartak aranykalászos gazdaképzést kezdeni. Nyilvánvalóan így lehet kikerülni könnyedén azt a korlátozást, amit a földtörvénnyel kivédeni akart a kormány, és állítólag hatásosan megtette.

A 16. §-ban tovább erősödik az egyszemélyi elnöki hatalom a kamarában. Az elnök a főigazgatói jogköröket magához vonhatja és átruházhatja. Azt mondja az előterjesztés: az elnök a főigazgató akadályoztatása esetén, valamint ha a főigazgatói tisztség nincs betöltve, a főigazgatói jogkörök gyakorlását magához vonhatja, illetve e jogkör gyakorlását az elnök általános helyettesítésével kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős országos alelnökre, főigazgató-helyettesre ruházhatja át. Tehát ez egy rendezetlen vezetési struktúra, amikor gyakorlatilag, ha akarom, van ilyen, ha akarom, nincs ilyen, ha akarom, magamhoz vonom, ha akarom, átadom az alelnöknek. Tehát ez a fajta szabályozás semmiképpen nem a jogbiztonságot vagy a kamarai tagság stabilitását teremti meg.

Nem utolsósorban Fazekas Sándor ígérete ellenére máig nem dönthettek a helyi földbizottságok a termőföldek adásvételéről, habár ennek már április óta így kellene lennie ‑ erre jogszabályi kötelezettségek voltak ‑, máig nem született meg a végrehajtási rendelet a helyi földbizottságok működéséről, és a rendelet hiánya miatt a bizottságok helyett a Fidesz által megalakított agrárkamarai megyei szervezetek látják el ezt a feladatot, ezt a hatáskört. Nyilvánvalóan ez is többekben kelt aggályokat, és többekben kelt némi meglepett félelmet, hogy hogyan is lesz ez egy központosított szervezetnél. Most gyakorlatilag a földtörvényt is… (Az elnök csenget.) Akkor majd rendes hozzászólásban, elnézést kérek. Köszönöm szépen, elnök úr.