Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.04.28.06:18:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

36. ülésnap (2014.12.03.), 22. felszólalás
Felszólaló Fodor Gábor (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:21


Felszólalások:  Előző  22  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

FODOR GÁBOR (független): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy a Liberális Párt nevében kifejtsem álláspontomat a mai vitanap kérdéséről, az elvándorlásról.

Nos, hadd kezdjem azzal, hogy Hargitai János, a kereszténydemokraták szónoka, általam tisztelt képviselő úr azzal kezdte a felszólalását, hogy talán ez a mai nap is egy olyan koreográfia szerint folyik, amelyben az ellenzék elmondja a maga kritikáit, a kormány elmondja a maga álláspontját, elbeszélünk egymás mellett, semmi értelme nincs az egésznek.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nos, hadd mondjam azt nemcsak Hargitai képviselő úrnak, hanem hadd hívjam föl a figyelmét a jelen lévő államtitkároknak is a kormány képviseletében, hogy a vitanapnak van értelme, és az elhangzó gondolatok között valójában lehetne konszenzust teremteni.

(11.00)

Én, ahogy elhallgattam a szónokokat, azt látom, hogy nagyon sok elemben hasonlót gondolunk. És ha a demokráciáról való felfogásunk hasonló lenne, akkor meg tudnánk találni a közös alapot arra, hogy valamiféle igazi stratégiát dolgozzunk ki ezzel a nagyon súlyos problémával kapcsolatban, ennek a nagyon súlyos problémának a megoldásával kapcsolatban. A nemzeti együttműködés rendszere szerintem nem azt jelenti, hogy kétharmaddal a Fidesz egyébként eldönt olyan kérdéseket, amelyekhez a társadalom nem akar hozzájárulni, és lényegében azt a látszatot keltjük, mintha valami egyeztetés lenne, hanem például ilyen kérdésekben kellene politikai konszenzust teremteni. Ez nagyon fontos lenne. Egyébként a vitanapnak van értelme, azt gondolom, és ez egy helyes dolog, hogy vitanapot kezdeményeztek, és el kell ismerni a Jobbik részéről, hogy szerintem helyesen tette a vitanap kezdeményezését. Teszem ezt liberálisként még akkor is, ha tudom, hogy egészen más a felfogásunk a demokráciáról, a piacgazdaságról, a jogállamról, az alapvető emberi jogokról vagy az atlanti értékrendről, de helyes, hogy ilyen kérdésekről beszélünk.

Nos, továbbmenve: mi itt ‑ szerintünk, liberálisok szerint ‑ a fő probléma ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban? Hangsúlyoznám, hogy szerintem, ha figyelt valaki ezen a vitanapon, azt érzékeli, hogy a lényegi kérdésekben nagyon hasonlóak az álláspontok, a szónokok által elmondott álláspont. És az is szerintem helyes dolog, és én ezt egy fontos és pozitív fejleménynek tartom, hogy lényegében mindenki kimondta azt, hogy ez valójában egy közös ügy, az egész országnak, az egész nemzetnek egy közös ügye, és nem lehet pusztán egy kormány nyakába varrni a felelősséget. Ahogy a mostani kormánynak van komoly felelőssége, de nem lehet önmagában felelőssé tenni a mostani kormányt sem azért, ami történik, mert ez egy sokkal hosszabb folyamat, és lényegében minden politikai erőnek a maga módján megvan a saját felelőssége is ebben a történetben, hogy itt tartunk.

Nos, mi lenne az első számú fontosságú ebben az ügyben, ha tisztán szeretnénk látni? Először is magának a problémának a felmérése. Mindegyik szónok beszélt arról, hogy igazából sötétben tapogatózunk. Tudjuk, hogy van valami, vannak bizonyos felmérések, beszélünk bizonyos számokról, körülbelül félmilliós számról, de nincs igazi problémafelmérés. Miért nem mer a kormány tenni ebben az ügyben? Miért nem indítanak ezzel kapcsolatban egy pontos, precíz felmérést? Vagy ha van ilyen, miért nem merik nyilvánosságra hozni az adatokat? Miért nem tudjuk pontosan, hogy miről beszélünk? Miért csak becslések vannak? Miért csak néhány intézet próbál különböző kérdezések alapján, különböző felmérések, kutatások alapján valamiféle adatot szolgáltatni nekünk, amire mindannyian hivatkozunk? Én is fogok majd ilyen adatokra hivatkozni, de a kormánynak lenne a dolga az, hogy felmérje tisztességesen, hogy miről is beszélünk valójában. Ez az első számú tennivaló szerintem.

Másfelől: azon túlmenően, hogy kimondjuk a közös felelősséget; mint mondtam, természetesen a mostani kormány speciális felelősségét is ki kell mondani, és ezzel szembe kell nézni a jelenlegi kormánypártoknak, főleg azért, mert a kétharmados többségük szerintem a felelősséget nagyobbá teszi az ő vállukon. Mi a felelőssége a mostani kormánynak? Fontos felelősség az, hogy a szegények még szegényebbek lettek az elmúlt időszakban, és lényegében közmunkásoknak a tömegévé silányították a munkavállalási lehetőséget Magyarországon. Fontos felelősség az, hogy az államtól várhatnak az emberek baksist, lehetőséget ahhoz, ha vállalkozni akarnak vagy talpon akarnak maradni ebben az országban, és nem a piactól és nem a szabadságtól és nem az egyenlő bánásmódtól, hanem a kormánypárttal való jó kapcsolatápolástól, és ez nem lelkesíti az embereket, hogy itt, a magyar munkaerőpiacon próbáljanak valamit tenni. És nem utolsósorban nem érzik azt, hogy a jogállami normák is érvényesülnének Magyarországon megfelelő módon.

Ahogy többen is hivatkoztak rá, lényegében az, ami Magyarországon történik, egy tévút. A munkaalapú társadalomra való hivatkozása a Fidesznek egy tévút, mert mi, liberálisok, azt mondjuk, hogy tudásalapú társadalmat kell létrehozni Magyarországon, és nem pedig abba az irányba menni, ami a keleti nyitásnak egy fontos része, az ázsiai országokat példaként felsorolni és azt gondolni, hogy valóban az összeszerelő üzemek országává kellene válni Magyarországnak. Nem, ezt látni kell, hogy mi ebben nem leszünk versenyképesek. Fontos ez is természetesen, nem mellékes kérdés, hogy vannak ilyen típusú munkahelyek is Magyarországon, de stratégiai irány ez nem lehet Magyarország számára, csak a tudásalapú társadalom lehet, és a tudásalapú társadalom felépítésével szemben lényegében a mai kormány harcot hirdet.

Harcot hirdet, mert azt látjuk, hogy az oktatásra nem helyez ilyen hangsúlyt, nem fejleszti érdemben a felsőoktatást, ellenkezőleg, az elmúlt hetek hírei is arról szólnak, hogy még jobban be akarják zárni, egy elitklubbá akarják tenni Magyarországon a felsőoktatást, holott a tömeges felsőoktatásnak van jövője. Minden tudásalapú társadalom erre kell, hogy épüljön. Maga az, ami történik egyébként a szakképzés és a gimnáziumi képzés szembeállításával, teljes tévút. A tudásalapú társadalomnál tudni kell azt, hogy mondjuk, Németországban ‑ akit sokszor szoktak példaként említeni, előfordul még a kormánypártok retorikájában is ‑ a német össztermék megtermelésében az egyébként kiváló és Európában jelentős német ipar körülbelül 20 százalékkal vesz részt, körülbelül 70 százaléka a német összterméknek a szolgáltatásokból tevődik össze egyébként, és ezzel jó szembenézni. És a német ipar egészen más helyzetben van, mint amire Magyarország számíthat és a magyar perspektíva lehet. Tehát egy totális tévedés, amit a kormánypártok csinálnak egyébként, például az úgynevezett, soha nem definiált, de teljesen tévútra vezető munkaalapú társadalomnak a meghirdetésével. Ezzel szemben tudásalapú társadalomra van szükség, és ha ez így van, akkor kedve lesz az embereknek itt maradni. Nem baj természetesen, ha az emberek elmennek munkát vállalni, tanulni, világot látni, ahogy fogalmaztak annak idején elődeink. Ez nem baj. A baj az, ha nem akarnak visszajönni, ha menekülnek.

Ma, tisztelt képviselőtársaim, a felmérések azt mutatják, többek között a professon.hu-nak is egy felmérése, hogy a megkérdezett magyarok 55 százaléka külföldön szeretne élni. Tehát az elvándorlásnak nem az az oka, hogy kalandot keres, hogy tanulni akar, hogy egy kicsit képezni akarja magát és vissza akar jönni, hanem 55 százaléka külföldön akarja leélni az életét. Ez a baj. Tehát nem az a baj, hogy elmennek, nem az a baj, hogy hazahozzák a tudást. Az a baj, hogy ebben az országban nem akarnak élni, mert nincs munkahely, hanem közmunka van, nem fejlesztik az oktatást, nincs perspektíva, nincs tanulási lehetőség, felsőoktatási intézményeink nem olyan színvonalúak, és nem utolsósorban olyan állapotok vannak a mai magyar társadalomban, ahol az urambátyám viszonyok uralkodnak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Emiatt sürgős és radikális változásra van szükség, és ezt egy konszenzussal kellene megteremteni. Most üljenek le a kormánypártok, ültessék le az ellenzéki pártokat, próbáljanak ebből egy olyan ügyet csinálni, ahol meg lehet teremteni a politikai konszenzust. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  22  Következő    Ülésnap adatai