Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ÁGH PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Észak-Vas megye országgyűlési képviselőjeként és a javaslat egyik beterjesztőjeként szólhatok önökhöz. Ezen napirendi pont tárgyalása azt üzeni azoknak a Vas megyei településeknek, akik kitartottak Magyarország mellett, hogy ez a haza hálás nekik, amiért nem hagyták magukat, és bizonyították, hogy szívükből igazi szeretet köti őket mindahhoz, amit a piros-fehér-zöld zászló megjelenít.

Ennek az országnak a története sokszor azoknak köszönhetően mozdult előre, akik nem voltak hajlandók belenyugodni, beletörődni abba a helyzetbe, ami úgy tűnt, eleve el volt rendelve számukra. A szabadságharcosoknak, a forradalmároknak, a nemzeti hősöknek és vértanúknak ezért mindig ki kellett fejeznünk a tiszteletünket, előttük mindig fejet hajtunk, legyenek azok közismertek, a tankönyvek szereplői vagy éppen egyszerű magyarok, akiknek ha a neve nem is maradt fenn, azonban áldozatuk nélkül nem létezne a mai független, demokratikus, szabad Magyarország. Az előttünk fekvő javaslattal eljött az idő, hogy mindazon települések is bekerüljenek a nemzet panteonjába, akik nélkül kisebb és kevesebb lenne ez az ország, kisebb területileg, de ami szintén fontos, hogy kevesebb is lenne, hiszen mindazok az emberek, akik ebben a hét faluban éltek vagy élnek, hozzájárultak, hozzájárulnak, hogy több legyen ez az ország, több a közösségeik ereje által, több a bennük lévő szeretet által, több legyen lelkileg.

Választókerületemből Ólmod is bizonyította hűségét. E kedves kis falu Kőszeghegyalja északi részén, Kőszegtől 4 kilométerre fekszik. Ahogy teltek az évszázadok, mindig kihívások érték az itt lakókat. 1532-ben a törökök elpusztították a települést. 1533-ban Kőszeg hős védője, Jurisics Miklós királyi adományként kapta meg a falut. Az 1533 és 1544 közötti időben horvátországi birtokairól, az Una, a Kupa és a Tengermellék által határolt területről horvátokat telepített ide.

Bár a birtokosok változtak, de a nemzetiségi közösség megmaradt, és megerősödött. Kihívásokban, megpróbáltatásokban azonban továbbra sem volt hiány, elég, ha csak a száz éve kirobbant első világháborúra gondolunk. Azt követően jött az a tragédia, amelynek során megszűnt a történelmi Magyarország. Abban a helyzetben eljött a pillanat, amikor akiknek lehetett, cselekednie kellett. Az ólmodiak cselekedtek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor beszámoltam az előterjesztésünkről Hergovich Vincének, Ólmod polgármesterének, büszkén osztotta meg velem, hogy mely nemes falubeliek szervezték az eseményeket. Vezetőjük néhai nagyapja, Hergovich Márton, községi bíró volt. Az 1898-ban Ólmodon született gazdálkodó már az első világháborúban élen járt a vitézségben, a 13. tüzérezredhez vonult be, az orosz, majd az olasz fronton küzdött, szolgálataiért Károly császári és királyi vitézségi érdeméremmel tüntették ki. Hat gyermeke közül fia, a mostani polgármester úr édesapja már egy másik világháborúban szintén járt Oroszországban, ugyanis a Don-kanyarból jött haza. Hergovich Márton tehát egy tiszteletre méltó férfiú volt, aki községi bíróként, a tűzoltó-egyesület elnökeként mindig Ólmodért akart tenni.

Így tett Fehér Alajos vendéglős és mészáros mester, aki tagja volt a Sopron vármegyei törvényhatósági bizottságnak is. Érdemes még megemlíteni Gaál József római katolikus kántortanítót, aki négy évet harcolt a világháborúban. Kiemelném még Kolerits Károly gazdálkodót, aki hosszú ideig volt a községi képviselő-testület tagja, korábban bíróként is dolgozott. Utoljára, de nem utolsósorban Merisch Pálra is felhívnám a figyelmet. E névvel hárman is éltek akkoriban, mindhárman derék lakosai voltak a falunak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A visszacsatolás idején a helyiek szép ruhákat viseltek, azonban a folytatás nem volt mindig ilyen színes és jókedvű. Bár évtizedekig nem sokat éreztek a helyiek a határból, hiszen földjeik a szomszédban voltak, átjártak művelni, azonban jött a világháború, aztán pedig a vasfüggöny. Jött mindezzel a határsávi lét. A községbe belépni csak külön engedéllyel lehetett. A műszaki határzár részeként a szögesdrótból készült, a határőrség által nyitott és csukott kapu a horvátzsidányi útelágazásnál volt közvetlenül, aki a község felé kívánt befordulni, azt ott azonnal megállították és ellenőrizték.

Hergovich Vince polgármester úr azt mesélte, hogy nagyapja ennek kapcsán azt mondta neki: a kommunisták évei alatt szóltak érvek amellett, hogy megbánják a cselekedetüket, azonban mindig azt mondta unokájának, hogy ő majd megéli, amikor megköszönik, és megértik az emberek, hogy mit tettek és miért tettek. Egyszer ezek a sztálinisták majd eltűnnek, és újra kinyílnak a határok ‑ mondta a néha Hergovich Márton, és igaza lett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt az idő, hogy fejet hajtsunk előttük, Hergovich Márton és társai előtt, az ólmodiak előtt, a felsőcsatáriak, a horvátlövőiek, a nardaiak, a pornóapátiak, a szentpéterfaiak és a vas­keresztesiek előtt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)