Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Örülünk e javaslatnak, és nyilvánvalóan támogatjuk azt, azonban kissé hiányoljuk, hogy a Rongyos Gárda neve említésre sem kerül, még csak az indokolásban sem, akinek köszönhető mindaz, amiről most országgyűlési határozatot kívánunk hozni. Örülünk az előrelépésnek, ami Hende Csaba önálló indítványát illeti, azonban azért egy kicsit jellemző, hogy csak harmadik nekifutásra sikerült ezt benyújtania ‑ az előző kettőt, ugyebár, ő maga vonta vissza ezzel kapcsolatban ‑, és még ebben sem tesz említést például a Rongyos Gárdáról, hogy csak a szerintem legnagyobb hibáját említsem e javaslatnak, de lesz majd képviselőtársam, aki másra is rávilágít.

Úgy tűnik számomra, hogy kevésbé a kormány tagjaként, mint inkább a térség országgyűlési képviselőjeként, a helyi falvak lakosainak népszerűségét célozva nyújtotta be sajnos ezt a javaslatát, és bár a kormány itt nagyon röviden reagált rá, azért azt gondolom, hogy egy ilyen javaslatnál egy kicsit több alázat kellett volna, még egy miniszter részéről is, vagy pláne egy miniszter részéről ‑ hiszen elvileg szolgát, szolgálót jelentene a szó ‑, és ha már egyéni képviselőként nyújtotta be ezt a javaslatot, és nem a kormány nevében, akkor nem miniszteri bársonyszékéből, hanem képviselői helyéről felállva kellett volna elmondania (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Neki ott van a helye! Mégis, kinek a helyére ült volna?), a kormány képviselője ugyanis külön felállt, és elmondta azt a sajnos nagyon szűkszavú támogatást, amit azért talán szolidaritásból elmondtak Hende Csaba képviselői önálló indítványa esetén. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: A miniszterek ott ülnek. ‑ Az elnök csenget.)

Ami az előrelépést illeti, örülünk, hogy találtak végre valami olyat, amit valóban lehet ünnepelni, elismerésre méltónak tartani. Nagy előrelépés ez, hogyha végre nem Trianont akarják megünnepelni, mert sajnos ünnepnapot csináltak narancsszínre festve a június 4-ei gyásznapból. A nemzeti összetartozás napjának nevezik a nemzeti székszakítottság napját, és rendszeresen ünnepségre invitáltak akár itt az Országház épületében is, és szerte az országban sajnos ezt gyakorlattá tették. Értem én azt, hogy önök a legnagyobb tragédiák kapcsán is ‑ akár legyen szó például a kivándorlásról vagy éppen Trianonról ‑ mindig azt mondják, hogy minden megoldott, nincs is itt semmi probléma, azonban nem helyes, hogy ennyire elvakítja önöket az, hogy kormányon vannak. Nem állítjuk, hogy például Tiranon az önök felelőssége volna (Derültség és közbeszólások a kormánypártok részéről: Még jó!), az más kérdés, hogy annak orvoslásában már viszont ‑ mielőtt nagyokat nevetnek ‑ nagyon komoly felelősségük van, gondoljanak csak 2005. szeptember 26-ára, amikor Orbán Viktor korábbi ígéretével szemben feltétel nélkül megszavazták Románia uniós csatlakozását.

Ezek bizony komoly pontok, és ha elismerjük a Rongyos Gárda érdemeit, akkor számot kell vetni azzal is, hogy csak az állítólagos rendszerváltás óta közel tucatnyi lehetőség lett volna a békés revízióra. Ezt Raffay Ernő, korábbi államtitkár is, az első Antall-kormány államtitkáraként is összefoglalta tanulmányában, és ezek sorát gyarapította csak a talán már a tanulmány megírását követő 2005. szeptember 26-ai, előbb említett időpont is, hiszen számos olyan lehetőség volt, amikor igenis lehetett volna élni akár például a vétó jogával Románia uniós csatlakozásával szemben, amit olyan szépen elmondott egy évvel korábban a bálványosi szabadegyetemen Orbán Viktor, sokak szemébe könnyet csalva, csak aztán megfeledkezett itt róla, és egyetlenegy fideszes képviselő sem volt, aki Orbán Viktor korábbi ígérete szerint nemmel szavazott volna erre a javaslatra. Maga Orbán Viktor is a feltétel nélküli támogatás igen gombját nyomta meg ebben a kétharmados törvényben akkor, amikor az MSZP-SZDSZ-koalíciónak nem volt kétharmados többsége. Tehát ráadásul döntő szavuk volt, és még csak feltételt sem szabtak, még csak a kettős állampolgárság intézményét sem tartották szükségesnek ‑ most, a 10. évfordulón azért emlékezzünk meg erről ‑, hogy az elszakított honfitársainknak kettős állampolgárságot biztosítsanak. Bár a népszavazáson az igenek többségbe kerültek, a választói akarat ez volt, ha nem is jogilag kötelező és kikényszeríthető érvénnyel, de többségbe kerültek az igenek, és a Fidesz nem tartotta szükségesnek, hogy a különböző kétharmados törvényeknél ezt akár csak feltételül szabja.

Tehát igenis azt gondolom, hogy a Rongyos Gárda és a nyugat-magyarországi felkelés példamutatását jó lett volna, ha a gyakorlatba is átültetik a kormányzásban, és az ilyen békés lehetőségekkel ‑ ami akár még most itt a XXI. századot is jellemzi ‑ élhettek volna.

Ünnepelni nem Trianont kell, hanem például a nyugat-magyarországi felkelést, a Rongyos Gárdát vagy akár az első vagy a második bécsi döntést, hozzáteszem, azokban is szerepe volt a Rongyos Gárdának, kevésbé ismert, de évtizedek elteltével is jórészt ugyanazok a személyek hasonló módszerekkel szintén hozzájárultak Magyarország felvidéki, kárpátaljai területeinek visszacsatolásához. Tehát ünneplési lehetőség Trianon kívül lett volna bőven, amit akár tűzijátékkal és miegyebekkel meg lehetett volna ünnepelni, amelyekről lehetett volna történelmi filmet forgatni. A pozsonyi csatától kezdve a Rongyos Gárda küzdelmeiig sok mindenről lehetett volna izgalmas, akár akciófilmet forgatni, azonban Andy Vajna, az önök kormánybiztosa és általában az önök intézményrendszere, az önök költségvetése rendre nem tartalmaz erre való szándékot, sajnos leszavazták még az ilyen irányú javaslatainkat is, pedig azt gondolom, hogy nem egy országgyűlési határozati javaslat kellene itt elsősorban, amiből van már rengeteg ‑ ez az n plusz egyedik ‑, hanem egy olyan, ami sokkal szélesebb rétegekhez jut el. Ilyen például lehetne egy történelmi film, amit azonban önök rendre leszavaznak, kezdetben azzal a cinikus hozzáállással, hogy a mi javaslatunk, amit összegszerűen javasoltunk erre, az kevés, majd amikor annyit javasoltunk, amit önök mondtak, azt már indokolás nélkül söpörték le; ezért bizony további lépésekre is szükség volna.

Az indokolás azért eléggé fájó, hogy egyetlenegy szóval sem említi ‑ eléggé méltatlanul ‑ a Rongyos Gárdát, akinek köszönhető mindez, eléggé bátortalan ilyen értelemben ez a javaslat. Miközben említ 16 nevet ‑ különböző plébánosokat és más, nyilván arra méltó személyeket ‑, azonban nem említi egy szóval sem a Rongyos Gárda fővezéreit, Héjjas Ivánt és Prónay Pált, aki egyébként a független államként kikiáltott Lajta-Bánságnak a vezetője is volt. Ezért, ha már nem említettek név szerint ‑ és egyébként az indokolásban van az a 16 másik név, amihez nem lehet módosító javaslatot fűzni, ezért hadd említsem meg már legalább itt, a Magyar Országgyűlésben azt a néhány nevet, akik a sok egyéb névtelen felkelő mellett azért mégis a Rongyos Gárda főbb gárdistái voltak. Ilyen Budaházy Miklós vagy Durics Hilmi Huszein ‑ ő az albán muszlim önkéntesek vezetője volt ‑, Egyedy Balázs Dénes, Endresz György, Éhn István, Francia Kiss Mihály, ifj. Füvessy Imre, Füvessy Gyula, Gebhardt Pál, Gyulai Molnár Ferenc, Kaszala Károly, Kémeri Nagy Imre, Kozma Miklós, Maderspach Viktor, Pehm Ferenc, Prónay Pál, Szabó József, Székely Elemér, Taby Árpád és Vannay László.

Hosszasan sorolhatnánk még, és nagyon sokan voltak, akik akár úgy adták életüket a hazáért, mint az ’56-os pesti srácok, ezért is örülünk, hogy ha nevesítésre nem is kerültek, de egyáltalán, a leghűségesebb város, Sopron, a legbátrabb város, Balassagyarmat és a legbátrabb község, Kercaszomor után a leghűségesebb falvak kaphatnak kitüntető címet, ezért viszont fejet kell hajtsunk a Rongyos Gárda emléke előtt, amelyet a magunkfajták régóta ápolnak.

Komoly előrelépés volt, hogy a Jobbik kezdeményezésére a kormány felújította a Rongyos Gárda talán egyetlen budapesti emlékhelyét, mivel azonban a Honvédelmi Minisztérium elállt az avatóünnepségtől, a Jobbik megszervezte azt ‑ éppen idén ‑ római katolikus liturgiával. A Farkasréti temetőben Vámossy Tibor hősi halott rongyos gárdista sírján restaurált szobránál, az 1921-es nyugat-magyar­országi szabadságharc kirobbanásának évfordulóján, augusztus 28-án tartottunk idén megemlékezést a Jobbik szervezésében. Az általunk megkoszorúzott emlékmű a 19 éves műegyetemistaként hősi halált halt Vámossy Tibor sírja fölött található, aki az ’56-os pesti srácokhoz hasonlóan harcolt az idegen megszállás ellen. Az elhanyagolt, rossz állapotba került ‑ az 1945-ös kitörésben találatokat is kapott ‑ emlékmű eredeti állapotának helyreállításához és egy információs tábla kihelyezéséhez a Jobbik korábban engedélyt kért a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságtól. A nemzeti ellenzék példamutató előrelépésnek tekinti, hogy kezdeményezésünk nyomán végül a kormány felvállalta a Rongyos Gárda e hősi halottja emlékművének felújítását ‑ még ha csak fű alatt is ‑, Hende Csaba azonban honvédelmi miniszterként többek közt ezt írta nekem: „Vámossy Tibor 1921. október 6-án, ugyan nem katonaként, hanem felfegyverzett szabadcsapat tagjaként, de egy igazságtalan nemzetközi döntés ellenében, kifejezetten hazánk területi épségének megóvása érdekében áldozta életét, ezért emlékének ápolása mindannyiunk kötelessége.”

(17.20)

Ennyiben, azt gondolom, le a kalappal honvédelmi miniszter úr előtt. Azonban a csendben felújított szobor avatóünnepségét már nem merték megtartani. Tervezték, kitűztek egy időpontot honvédelmi miniszter úr részvételével, de nem hirdették meg, a kezdeményező Jobbikot sem értesítették. Majd amikor mégis megtudtuk egy temetői alkalmazottól, hogy mire készülnek, és közzétettük mi magunk, sőt a Magyar Gárda is jelezte részvételi szándékát, akkor lefújták..., pardon, elhalasztották, mert kellemetlennek érezték ezt az ügyet. Elhalasztották, és azóta is halasztják, immár több mint egy éve, az avatóünnepséget. Ezért kényszerült maga a Jobbik ezen a dicső évfordulón úgymond az avatóünnepséget megtartani.

Pedig nem kell félni a Magyar Gárdától. Nem kell félni attól, ha a Magyar Gárda gárdistái megtapsolják akár a honvédelmi minisztert. Nem kell félni attól, ha a jelenkori gárdisták megkoszorúzzák a rongyos gárdisták egy emlékhelyét. Hiszen a Magyar Gárda és a Rongyos Gárda között azért komoly párhuzam fedezhető fel. Ugyanúgy társadalmilag megbecsült, de államilag üldözött önkéntes alakulatról van szó.

Hende Csaba miniszter úr legutóbb így válaszolt egy írásbeli kérdésemre, idézem: „A Rongyos Gárda érdemeit, melyet hazánk területi megóvásáért tett erőfeszítései során szerzett, természetesen mind a kormány, mind pedig a Honvédelmi Minisztérium elismeri.” Számomra nem volt ez eddig olyan természetes, de örülök, hogy ezt végre írásba adták. Milyen fájó, hogy amikor viszont egy képviselői indítvánnyal immár magasabb szintre lehetne emelni, országgyűlési határozatban lehetne rögzíteni, hogy a Rongyos Gárda érdemeit elismerjük, akkor ez már nem kerül bele se a normaszövegbe, se az indokolásba.

A Rongyos Gárda nevét tehát ki kell mondani, hiszen amikor Trianon döntéshozó urai Nyugat-Magyarországot el akarták csatolni, szövetségesünkhöz, Ausztriához, akkor akadt egy maroknyi hazafi, akik fellázadtak az igazságtalan döntés ellen. A Rongyos Gárda. Egyetemisták, gazdalegények. Veterán frontkatonák, volt különítményesek. Magyarok, németek, horvátok, bosnyákok, albánok harcoltak az országrész megmaradásáért. Hősies küzdelmük a sokszoros túlerővel szemben, legendás diadalokon keresztül, a híres kikényszerített népszavazásig vezetett, ahol Sopron és a környező települések a leghűségesebb magyar városnak, illetve falvaknak bizonyultak. Ezért kellene a Rongyos Gárda nevét is ebbe az országgyűlési határozatba foglalni.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)