Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HENDE CSABA honvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ez a törvényjavaslat egy szimbolikus ügyet hoz a tisztelt Ház elé. Történelmünk egy drámai pillanatát idézi fel a trianoni tragédiát követő korszakból, amikor tíz Vas megyei község polgárai bátorságuknak és kitartásuknak köszönhetően megváltoztatták a történelmet, és megtartották otthonukat a hazában.

Tisztelt Országgyűlés! E korabeli tíz község polgárai egy évszázaddal korábban a vidéki Magyar­országon születtek. Nem éltek könnyű életet, de kemény munkával mindig tudtak boldogulni. Az emberek jól ismerték egymást és a szomszéd faluban lakókat. Ismerték egymás szokásait, ismerték és beszélték egymás nyelvét, tisztelték egymás emberségét. Otthon voltak a hazában.

Aztán jött az első világháború, és a haza hirtelen nagyon drága lett. A férfiak e falvakból is háborúba mentek, és sokan, nagyon sokan, túlságosan is sokan nem jöttek vissza soha többé. A béke pedig, amit a megkérdezésük nélkül kötöttek meg, el akarta venni tőlük a hazát. Mindazt, amiért addig éltek és haltak, amiért megdolgoztak és megharcoltak, otthonukat és családjukat, őseik sírját a temetőben, egész falujukat és minden vagyonukat, egész megélhetésüket egyetlen tollvonással át akarták tolni a határon.

Az ország, úgy látszott, nem tudja megvédeni őket. Az őszirózsás forradalom népköztársaságának anarchiája nemcsak az általa jónak vélt államrend védelméről nem tudott gondoskodni, de egyszersmind eljátszotta a fegyveres ellenállás, mint egyebek mellett egy minden tekintetben igazságos és demokratikus népszavazás kikényszerítésének lehetőségét az egész ország számára. A Tanácsköztársaság véres diktatúrájának nemzetköziségéről, amely semmiféle nemzeti érdeket nem képviselt, ne is tegyünk említést! Mindazoknak, akik otthonuk felszabadítását várták tőle, keservesen csalódniuk kellett.

A nyugat-magyarországi felkelés és a nyomában kibontakozó passzív ellenállás mégis megmutatta, hogy valamit akkor is lehet tenni, ha már semmit sem lehet tenni. A nemzetközi Határmegállapító Bizottság szembesült mindazon problémákkal, amelyeket az egyoldalú határkijelölés okozott. Néhány községnek sikerült a trianoni béke után hazakerülnie. Hazakerülhettek, mert azt mondták, hogy igen, mi Magyarországhoz tartozunk. Kimondták horvátként, kimondták németként, kimondták az anyanyelvükön, és kimondták magyarul. És ragaszkodtak ehhez a kimondott szóhoz akkor is, amikor zaklatták őket, amikor megkínozták őket, és amikor egyik vezetőjüket meg is gyilkolták.

Állhatatosak maradtak, mert tudták, hogy a haza az övék, egész életükkel kapcsolódnak hozzá. Állhatatosak maradtak, és a dolgok megváltoztak. Állhatatosak maradtak, és három esztendő után a falu, ahol az otthonuk állt, visszatérhetett a hazába. Egyszer s mindenkorra visszaszerezték, megmentették közös hazánknak és visszaszerezték közös hazánkat saját maguknak is.

Emlékeznünk kell arra, hogy e falvak lakói, akik odahaza, a családban, munkában vagy éppen a kocsmában a fröccs mellett horvátul vagy németül beszéltek, hűek maradtak Magyarországhoz. Magyarországot és a magyarságot választották hazájuknak, mert úgy élhettek benne, hogy nem kellett megtagadniuk sem anyanyelvüket, sem a múltjukat, sem azt a közösséget, ami szomszédaikhoz fűzte őket.

(16.50)

Ők választhattak. Magyarok lettek mindörökké úgy, hogy közben megtarthatták mindazt, amik voltak.

A javaslat bizottsági tárgyalása kapcsán előkerült egy felvetés. Ezzel kapcsolatban szeretném leszögezni, hogy az erdélyi és a felvidéki magyaroktól nem kérdezték meg, hogy minek vallják magukat, magyar ajkú magyarnak vagy magyar ajkú valami másnak, valamint nem kérdezték meg azt sem, hová akarnak tartozni.

Tisztelt Ház! Az időközben összenőtt települések miatt hétre csökkent a hűség falvainak száma, de továbbra is élnek és gyarapodnak a nyugati végeken. Azóta a dolgok megváltoztak a magyar-osztrák határon. Napjainkban szinte nem is vesszük észre, mikor lépjük át a határt. Azóta sok minden változott a Kárpát-medencében is, szomszédainkkal szövetségesei vagyunk egymásnak. Sok évtizedes szembenállás után újraépülnek kapcsolataink a közös érdekek és a közös értékek mentén. Az elmúlt száz esztendő azonban nem tette kevésbé fontossá a nemzeti érdek képviseletét, és nem tette kevésbé égető feladattá a Kárpát-medencei magyarság megmaradásának kérdését. A hűség falvainak példája jól mutatja, mindig lehet tenni önmagunkért és az egész nemzetért, ha hiszünk és bízunk az igazunkban, ha tudjuk, miként kell jól és bátran küzdeni az igazunkért, és elég állhatatosak vagyunk annak sikerre vitelében. Ma itt az önök segítségével közel egy évszázad után mondhatjuk ki a nemzet háláját és köszönetét mindazért, amit a hűség falvai és a falvak lakói, a mai lakók ősei, elődei közös hazánkért megtettek.

Kérem tehát önöket, hogy tárgyaljuk meg e törvényjavaslatot, és fogadjuk el. Egyben szíves elnézésüket kérem, hogy vissza kell térnem a kormány jelenleg is folyó ülésére, előterjesztőtársaim részt fognak venni a vitában.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)