Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti jelképtár egyik legfontosabb és leginkább használt, ősi hagyományokra visszavezethető eleme a nemzeti lobogó, a magyar címer és a nemzeti hitvallásban is tisztelt Szent Korona. A zászlóról és annak használatáról Magyarország Alaptörvénye is rendelkezik. A ma használatos háromszínű zászló mellett bizonyos kiemelt alkalmakkor a történelmi zászlók válogatott sora is a magyar nemzeti jelképtár részévé vált. Az Országgyűlés alakuló ülésén vagy a közjogi méltóságok, így a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a házelnök megválasztásakor többek közt az Árpád-ház hétszer vágott, úgynevezett Árpád-sávos zászlója, vagy éppen Mátyás királyunk fekete seregének hadizászlaja előtt teszünk hitet és esküt a magyar haza és nemzetünk szolgálatára.

Zászlónkról és a magyar címerről ugyanakkor egyetlen emléknap vagy ünnep sem szerepel naptárainkban, ezért gondoltuk a magyar zászló és címer napjának március 23-át, az 1848. évi XXI. törvénycikk megalkotásának és elfogadásának időpontját, mint ahogy erre az eredeti határozati javaslatban is hivatkoztunk. Nézzük, miről szólt ez a törvénycikk!

„1848. évi törvénycikk a nemzeti színről és ország címeréről. 1. §. A nemzeti szín és ország címere ősi jogaiba visszaállíttatik. 2. §. Ennélfogva a háromszínű rózsa polgári jelképen újra felvetetvén, egyszersmind megállapíttatik, hogy minden középületnél s közintézeteknél minden nyilvános ünnepek alkalmával és minden magyar hajókon a nemzeti lobogó és ország címere használhassék. Egyébiránt a kapcsolt részeknek szabadságukban hagyatván, hogy az ország színei és címere mellett, saját színeiket és címerüket is használhassák.” Így szólt a XXI. törvénycikk.

(15.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! A határozati javaslat benyújtása után pár nappal levelet kaptam Csúcs Lászlóné Halina asszonytól, a lengyel kisebbségi szóvivőtől. Ebben arról tájékoztatott, hogy tudomásukra jutott, miszerint március 23-ára tervezzük bevezetni a magyar zászló napját. Azt írta, hogy ez két szempontból is nagyon érzékenyen érinti a Magyarországon élő lengyel nemzetiséget. Egyrészt március 23-án immár nyolc éve ünnepeljük közösen a magyar-lengyel barátság napját, évente felváltva hol Lengyelországban, hol Magyarországon. Ezt a napot mindkét nemzet országgyűlése törvényben fogadta el. A magyar zászló napjának erre a dátumra való kitűzése szerintük csökkentené a magyar-lengyel barátság napja méltó megünneplésének lehetőségét. Másrészről a Magyarországon élő lengyelek is szeretnének méltóképpen ünnepelni második hazájuk oly fontos és felemelő eseményén, amilyennek ők a magyar zászló napját tekintik. Ezért azt kérik, hogy más időpontra tegyük a magyar zászló napját.

Majd arról is beszámol az általam különösen nagyra becsült és tisztelt szószóló asszony, hogy a Lengyel Köztársaság zászlajának napját ők otthon is megünneplik, mégpedig május 2-án. „A lengyel ünnep célja, ami szinte teljesen egybeesik a magyarok céljaival, az, hogy népszerűsítse az ismereteket a lengyel történelemről, a lengyel zászlóról és a nemzeti szimbólumokról, hogy erősítse a nemzeti öntudatot, hiszen a nemzeti lobogó színei a nemzeti öntudat legfontosabb szimbólumai közé tartoznak. A lengyel zászló napjának a küldetése a hazafias érzelmek felkeltése, a hazafi magatartás kialakítása. A zászló a nemzet összetartó ereje, amely összeköti a lengyel fiatalokat és időseket, a teljes lengyel társadalmat.” ‑ írja levelében Halina asszony.

Az ünnep dátumának meghatározása náluk sem volt véletlenszerű. Két történelmi eseményhez kapcsolódik, 1944. május 2-án a lengyel hadsereg, Kościuszko divíziója lengyel zászlót tűzött ki Berlinben a Reichstagon és a győzelem oszlopán, illetve később, a Lengyel Népköztársaság idejében kötelező érvényű volt a zászlók leszedése a május 1-jei felvonulások után, hogy ne lobogjanak másnap, a kommunista hatalom által megszüntetett május 3-ai alkotmány ünnepén.

Tisztelt Országgyűlés! Stanisław Worcell 1849-ben így írt a két testvéri nép kapcsolatáról. „Magyar­ország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódnak és láthatatlanul egybefonódnak. Ezért egyiknek a léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.”

Nos, tisztelt képviselőtársaim, az idézet fényében nem véletlen, hogy nemcsak meghallgattuk, de meg is értettük lengyel testvéreink kérését, tanácsát, és ezért módosító indítvánnyal kezdeményeztük, hogy ne március 23-án legyen a magyar zászló és címer napja. Tekintettel arra, hogy a jelenleg is használatos, vízszintes sávokban elrendezett, három­színű ‑ piros-fehér-zöld ‑ magyar nemzeti lobogó a XVIII. század végén, illetve az 1849-49. évi forradalom és szabadságharc idején került használatba és elfogadásra, a nemzeti ünnepek sorában is a tavaszi szabadságünnep idejéhez közeli új dátum lehet megfelelő a zászlónap kitűzésére.

Tisztelt Országgyűlés! Ennek okán több időpontot is megvizsgáltunk. Kérem, engedjék meg, hogy ezeket röviden ismertessem önökkel. A forrada­lom és szabadságharc eseményei alapján március 16. és 17., április 11. és 14., illetve szeptember 29-e is alkalmas lehet a nemzeti lobogó meg­ünneplésére és a modern magyar színek megtisz­telésére.

Március 17-én Batthyány Lajos gróf minisz­terelnöki kinevezésével egyszerre ünnepelhet­nénk meg a magyar trikolórt is. A kinevezés megnyitotta az utat az első független és szabadon választott kormány megalakításához. Általa a reformkor nemzeti szabadságeszményének útján de iure is mérföldkőnek számított az uralkodói kine­vezés Bécsben, Pozsonyban és Pest-Budán egyaránt.

1848. április 11-én az uralkodó, V. Ferdinánd szentesítette az úgynevezett áprilisi törvényeket. Ez fordulópont volt a magyar történelmi valóságban. Átalakult vele a kormányzás rendje és tartalma, csaknem teljesen függetlenné vált Magyarország, és ettől a naptól számíthatjuk az ország területi egységének helyreállítását is, az Erdéllyel történő egyesülést.

1849. április 14-e pedig a függetlenségi nyilatko­zat napja. A Debreceni Református Nagytemplomban kimondták a Habsburg-ház történelmünkben második trónfosztását. Néhány hónappal korábban, 1848. szeptember 29-én pedig Pákozdnál megvívtuk az első és egyben sikeres honvédő ütközetünket.

És van még egy elgondolkodtató dátum, amely ugyan a fenti sorba nem illeszthető, de történelmi tényből sem vezethető le, mégis fontos, számolnunk kellett ezzel is. Ez november 19-e, amikor 2010-ben a Székely Nemzeti Tanács parlamenti emlékülése alkalmából kitűzték az Országházra a székely zászlót, amely a törvényhozás épületét mind a mai napig díszíti, azt üzenve evvel, hogy az ország háza a nemzet háza.

Végül nézzük azt az időpontot, amely mellett döntöttünk, és a tisztelt Ház figyelmébe is ajánlunk. 1848. március 16-án megkezdődött a Nemzetőrség szervezése. A Nemzetőrség egyik fontos feladata a közbátorság fölötti őrködés volt. Pesten a 12 pont 5. pontjában már nemzeti őrsereget követelnek. A márciusi napokban a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban spontán önszerveződésben jöttek létre nemzetőri alakulatok, amelyek a rend fenntartását vállalták, Pesten eleve azzal a céllal, hogy tüntetés vagy rendzavarás esetén kizárják az idegen parancsra mozduló katonaság beavatkozását. Később a pozsonyi országgyűlésen megszületett a XXII. törvénycikk a Nemzetőrség felállításáról. Ennek értelmében a 25 és 50 év közötti egészséges férfiakat, ha fél jobbágytelek nagyságú birtokkal, illetve 200 forint értékű ingatlannal rendelkeztek, lakóhelyükön végzendő nemzetőri szolgálatra kötelezték. Ez a mozgósítás egyben a történelmi előzménye a független reguláris magyar honvédségnek, illetve a modern sorkatonai szolgálatnak.

Az 1848-49-es eseménysor alapján március 16-a alkalmas a nemzeti lobogónk és címerünk meg­ünnep­lésére, megtisztelésére. Mind az ország három­színű zászlaja, mind a pedig a magyarság heral­dikai megjelenítése a hasított címerrel megtalálható a március 16-án fegyverbe hívó nemzetőrségi jelképtár­ban. Ezt erősíti egy korabeli megemlékezés részlete is. „Este a két testvérváros ki volt világítva, az utcákon lelkesült néptömeg forrongott, harsogtatva: éljen a szabadság! Az ablakokból nemzetiszín lobo­gók függtek alá, a szabadság nevével beírva. Egész éjjel rend és nyugalom őrködött a város fölött, a portyázó nemzetőrök több helyeken bujkáló csavar­gókat fogtak össze, s hivatásuknak minden tekintet­ben híven megfeleltek.”

Március 16-án tehát 1848 azon jeles napjára emlékezhetünk nemzeti zászlónkat ünnepelve,amikor a forradalom másnapján a nép több ezer aláírással követelte a Nemzetőrség cselekvőképes életre­hívását, illetve a nemzet szabadságának és függet­lenségének megvédésére fegyvereket is követelt. Ez a nap egy zászlóbontásnak is értelmezhető a kokárdás március idusi ünneplés másnapján. Az emlék­nap elfogadása és jogszabályba iktatása nyomán újabb ünnepi alkalommal bővülhet a nemzetegyesítésnek és az Alaptörvényben kodifikált nemzeti felelősség­viselés­nek jogi alapokon nyugvó eszköztára.

A nemzeti jelképek napja újabb kapocs, amely az elszakított, ezért a mai határon túl élő magyar nemzettestrészeket is egyesíti a hivatalosan elfogadott, országgyűlési határozatban rögzített naptári ünnep által is. Az emléknaphoz kapcsolódó ünnepségek és események szervezésében és koordinációjában kiemelt szerepe lehet szerintem az étoszából és az alapító szándéknyilatkozata szerint erre amúgy is hivatott Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek. Tekintettel arra, hogy a Miniszterelnökség háttérintézménye kiválóan elláthatja a nemzetegyesítés programjába illeszkedő emléknap határon túli megtartásának formai, tar­talmi és eszmei összehangolását is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján kérem, hogy a fentiek figyelembevételével támogas­sák országgyűlési határozati javaslatunkat a magyar zászló és címer napjáról és annak új dátumát, március 16-át. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

(15.30)