Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BÁNKI ERIK, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Jobb kétszer, mint egyszer sem. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Egy nagyon fontos vitanap van ma; bár ellenzéki kezdeményezésre, de a Ház elé került kérdést járjuk körül, és annak is kifejezetten örülök, hogy az időkeretet is meg tudtuk nyújtani, így több lehetőségünk lesz arra, hogy érvekkel alátámasztott, valóban tartalmas vitát folytassunk, amelynek a végén egy olyan összegzés születhet, ami reményeink szerint az egész magyar társadalom szempontjából jó megoldásokat talál a jövőre nézve.

Előre kell vetítenem, hogy magának a vitanapnak a címével természetesen nem értek egyet, hiszen az csak egy nagyon szűk szeletét fogja át annak a kérdéskörnek, amiről beszélnünk kell, amikor arról vitatkozunk, mi az oka annak, hogy a magyar társadalom egyes rétegei, elsősorban a fiatalok, de azért nyugodtan elmondhatjuk, hogy a középkorosztályba tartozó emberek is nagy számban dolgoznak külföldön. Amikor a fiatalok és a kevésbé fiatalok külföldi tanulása és munkavállalása kapcsán az elvándorlásról beszélünk, akkor ezt a fogalmat általában társadalmi szinten, nyilvánvaló a politikában az ellenzék is tévesen asszociálja. Hiszen a szocializmusban voltak azok a körülmények, amelyek kapcsán a külföldre való távozás egyben az elvándorlást is jelentette, hiszen pontosan emlékezünk még arra, hogy abban az időben a disszidálás, az állam engedélye nélkül való külföldre távozás hosszú időre, a régebbi időkben legalább tíz évre megtiltotta, a lehetőségét is elvette annak, hogy valaki, aki így távozott külföldre, visszatérjen Magyarországra.

Ma már természetesen a rendszerváltozás után nem beszélhetünk erről. Ezért nincs értelme kivándorlásról és elvándorlásról beszélni abban az esetben, ha a fiatalok egyetemi tanulmányaikat végzik külföldön, vagy pedig szakmai gyakorlat szerzése céljából hosszabb-rövidebb időre vállalnak munkát európai országokban, vagy esetleg a családiélet-kezdés megalapozását segítendő néhány évre munkát vállalnak külföldön, aztán hazatelepülnek Magyar­országra, hogy a kint félretett jövedelmükből itthon könnyebben kezdjenek pályát, illetve azok a külföldön szerzett szakmai tapasztalatok, amelyekkel gazdagodtak, a munkavállalási lehetőségeiket javítsák Magyarországon. Tehát nagyon széles körről beszélhetünk ilyenkor, nem érdemes ezt leszűkíteni egyértelműen arra, hogy Magyarországról az emberek azért mennek, azért távoznak külföldre, mert el akarják hagyni az országot, és eszük ágában sincs az, hogy valaha visszatérjenek Magyarországra.

Látnunk kell azt is, hogy a mai Európa egy kitágult, teljesen más dimenzió, mint ami 15 vagy akár 20 évvel ezelőtt is volt, nem is beszélve az 1990 előtti időszakról. A mai fiatal, húszas-harmincas generáció az első, aki számára a külföldre utazás fogalma már nem az emigrációval, a hatalommal szembeni tiltakozással kapcsolódik össze, hanem azzal a lehetőséggel, hogy megismerjen más kultúrákat, és azokban az idegen kultúrákban ki is próbálja magát. A mai fiatalok a rendszerváltozásnak köszönhetően már abban szocializálódtak, hogy nyitottak a határok, és azokon belül ‑ az Európai Unióba való belépésünket, csatlakozásunkat követően aztán pedig különösen - sza­badon lehet mozogni, tanulni és dolgozni. 2011 óta pedig minden magyar állampolgár számára megvan a lehetőség arra, hogy az Európai Unió bármely tagországában munkát vállalhasson, ez a szabad munkaerő-áramlás lehetőségének az alapfeltétele.

(9.50)

Ezért azt a tényt, hogy sokan dolgoznak külföldön, bár egyes politikai erők megpróbálják a kormánnyal szembeni elégedetlenségre felhasználni, mégsem beszéltünk erről, ezt egyértelműen leszögezhetjük ebben a vitában is.

Szeretném is önöknek bebizonyítani az alábbiakban, hogy miért is mondom ezt, miért gondolom azt, hogy azt, hogy Magyarországról fiatalok, középkorúak vagy akár idősebbek is külföldön dolgoznak, egyáltalán nem a kormánnyal szembeni elégedetlenség vagy a magyarországi életkörülményekkel kapcsolatos elégedetlenség alapozza meg, hanem egyszerűen vagy szakmai tanulmányok, vagy egyszerűen külföldi kihívások, vagy nyilvánvalóan a magyar átlagbérek és a külföldi átlagbérek közötti különbség okozta vonzerő támaszthatja alá.

Nézzük azt, hogy mi a helyzet Európa más országaiban! Azt kell mondanom önöknek, tisztelt hölgyeim és uraim ‑ ahogy Tállai András államtitkár úr is említette ‑, hogy Közép-Európában még mindig Magyarországon a legjobb a helyzet, amikor azt vesszük figyelembe, hogy a társadalomnak hány százaléka az, aki valóban külföldön él és ott dolgozik.

Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az EBRD 2007-es jelentésében rámutatott arra, hogy a külföldön dolgozó lengyelek jócskán hozzájárulnak a gazdasági fellendüléshez, mert külföldi jövedelmeiket nemcsak kinti fogyasztásra költik, hanem hazaküldik a saját országukba, és otthoni családtagjaikat segítik belőle, illetve előkészítik azokat a gazdasági vállalkozásokat, amelyek majd munkát és megélhetést biztosítanak számukra a visszaköltözés után.

2007-ben, tisztelt hölgyeim és uraim, a lengyel vendégmunkások által hazautalt összeg meghaladta a 4 milliárd eurót a Lengyel Nemzeti Bank kimutatása szerint, a 2004-et követő három évben Lengyelországban a hazautalások mennyisége kétszeresére nőtt. A lengyelek a pénz nagyobb részét befektették, így egyes becslések szerint 0,1-0,2 százalékkal járultak hozzá a lengyel GDP növekedéséhez. A számokat tekintve pedig ebben az időszakban, tehát a 2000-es években, közel kétmillió lengyel dolgozott Európa-szerte.

Azt látnunk kell, hogy nyilván Magyarországon is ‑ ahogy említettem ‑ komoly vonzerőt jelent a külföldi munkavállalás szempontjából az, hogy a magyar fizetések sajnos nem tudják felvenni a versenyt a német, angol vagy esetleg olasz fizetésekkel, így azt gondolom, önmagában egyáltalán nem tekinthető hátránynak az, ha ez a vonzerő azt jelenti, hogy néhány tízezer vagy akár néhány százezer ember időlegesen külföldön vállal munkát.

Azt gondolom, az a tény önmagában, hogy valaki külföldön vállal munkát, még egyáltalán nem kell hogy azt jelentse, hogy ő végleg letelepedett abban az országban. Azt gondolom, a mindenkori magyar kormányoknak éppen az a feladata, hogy olyan gazdasági környezetet, olyan társadalmi környezetet teremtsenek Magyarországon, ami vonzó lehet a visszatérésre, hiszen én magam is tudom a saját korosztályomból ismerőseim és barátaim révén, hogy akik 3-4 évi külföldi munkavállalást követően hazatérnek, ők egész más szemmel vizsgálják a világot, sokkal nagyobb hozzáadott értéket tudnak teremteni akár a gazdasági növekedéshez, akár a tudományos élethez Magyarországon, mint azt kiutazásuk előtt tették.

Nézzük, hogyan néznek ki a számok Magyarországon! A KSH becslései azt mutatják, hogy a külföldön dolgozó, itthon is lakhellyel rendelkező magyarok éves átlagos állománya az ezredfordulón 10 ezer főt tett ki; 2010-ben a számuk meghaladta az 50 ezret; 2014 harmadik negyedévében pedig mintegy 100 ezer főt tett ki. Ez alapján nyugodtan azt mondhatjuk, hogy a 2010-es kormányváltás óta létszámuk növekedése egyáltalán nem meglepő a korábbi adatokhoz képest: 2000 óta évről évre, évtizedről évtizedre jelentősen nőtt a számuk, ami nem feltétlenül az éppen aktuális kormány munkájának az értékelése, hanem ahogy beszéltem róla, az európai határok megnyílása, azaz az európai látótér kitágulásának következménye.

Persze, vannak emlékeinek arról, hogy egyes miniszterek, miniszterelnökök hogyan nyilatkoztak a magyar munkavállalókról vagy egyáltalán a magyar emberekről. Mindannyian emlékeznek még Gyurcsány Ferenc mondására, miszerint el lehet menni Magyarországról. Azt gondolom, ez egy helytelen és nagyon téves politika, a mai magyar kormány éppen ezzel ellentétes állásponton van, és minálunk a szlogen éppen úgy hangzik, hogy: gyertek haza, hiszen Magyarország is egyre jobb körülményeket tud kínálni, egyre inkább versenyképesek lehetünk az európai gazdasággal is.

Sokatmondó adat, hogy a 360-370 ezer külföldön dolgozó magyar polgárnak csaknem a fele még a Gyurcsány-Bajnai-kormányok idején vállalt munkát külföldön, tehát egyáltalán nem igaz, hogy az Orbán-kormány alatt, a 2010-es kormányváltás után, a nemzeti együttműködés kormánya alatt lett volna nagymértékű változás ebben az elvándorlásban, bár kétségtelen tény, hogy a 2008-ban bekövetkező pénzügyi, gazdasági válság elég jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy megnövekedjen a külföldön munkát vállalók száma, hiszen Magyarországon ‑ jól láthatták valamennyien a tisztelt képviselőtársaim is ‑ 2008-at követően a gazdaság súlyos visszaesése, a munkahelyek megszűnése és sajnos ezzel együtt­járóan a családok szétesése is jelentősen felerősödött.

Nézzük a szomszédjainkat! Az elvándorlás ‑ ahogy arról beszéltem az imént is ‑ egy általános közép-európai jelenség. Az Eurostat felmérése szerint népességarányosan a szomszédos országaink közül Romániából vállalnak a legtöbben munkát, számuk meghaladja lakosságszám-arányosan a 9 százalékot. De mondok még néhány érdekes adatot önöknek, tisztelt hölgyeim és uraim: Litvánia és Lettország követi Romániát, ami egyébként, ha megnézzük az adott országokban elérhető általános életszínvonal mértékét, akkor ez igenis meglepő adat Litvánia és Lettország tekintetében, hiszen Litvániából a lakosság több mint 8 százaléka, Lettországból pedig közel 7 százaléka vállal külföldön munkát. Aztán Bulgária követi a sort 4,5 százalékkal, Lengyelország 4,4 százalékkal, Észtország 3,3 százalékkal, és Szlovákiából is 3,3 százaléknyi lakosság dolgozik külföldön, míg Magyarország esetében ‑ ahogy Tállai államtitkár úr is elmondta ‑ ez az arány 2,4 százalék. Tehát még egyszer azt mondom ‑ a számok is ezt bizonyítják ‑, hogy nem magyar problémáról beszélünk, hanem ez egy közép-európai jelenség, amely jelenség a legkisebb mértékben érinti a közép-európai országok közül Magyarországot.

Természetesen tudjuk azt ‑ nagyon fontos, ahogy szintén említettem már ‑, hogy olyan feltételeket tudjunk a fiataloknak és az idősebbeknek is kínálni Magyarországon, amelyek fenntartják a visszatérés lehetőségét. Azt gondolom, a magyar kormány 2010 óta megtett mindent annak érdekében, hogy a Magyarországról külföldön ideiglenesen vagy hosszabb távon munkát vállaló embereket haza tudja csábítani. Mondok néhány információt és adatot ezzel kapcsolatban.

Azt gondolom, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy kevés olyan ország van Európában, ahol egy fiatal házaspár azzal számolhat, hogy minél több gyereket vállal, annál nagyobb adókedvezményt kap. A magyar családi adókedvezmény rendszere Európában egyedülálló, és nemcsak nagyvonalúságában, hanem mértékében, szélességében is: minden magyar család igénybe tudja venni azokat a gyermekek után járó kedvezményeket, még akkor is, ha egyébként a jövedelemadójuk szintje nem éri a kedvezmény szintjét; akkor a mostani szabályozás szerint a járulékaikból is lehívhatják a családi adótámogatás mértékét.

A családi adókedvezmény rendszere ebben az évben több mint 230 milliárd forintot hagy a magyar családoknál, és ez a kedvezményrendszer a kormány szándékai szerint a következő években tovább bővül; 2016 és 2019 között, tisztelt hölgyeim és uraim, több lépcsőben ugyan, de kétszeresére fog emelkedni a gyermekek után járó adókedvezmény mértéke. Kevés olyan ország van Európában, ahol a gyed extrához hasonló konstrukció működik. Egy novemberi adatot említenék önöknek: eddig ebben az évben 27 ezer kisgyermekes családnak jelentett segítséget ez a lehetőség.

2012-ben és 2013-ban összesen 75,7 milliárd forint többletforrást fordított a kormány béremelés céljára, így két év alatt a kórházakban és a szakrendelő intézetekben foglalkoztatottak bruttó keresete átlagosan 27 százalékkal nőtt. Hasonlóra ebben az országban az elmúlt évtizedben nem volt példa.

A rezidensek számára új ösztöndíjakat hirdetett a kormány. A szakorvosjelöltek számára elérhető Markusovszky-ösztöndíj és a szakgyógyszerész-jelöl­tek számára kiírt Than Károly-ösztöndíj havi 100 ezer forint mértéket ér el, a csecsemő- és gyermekgyógyászat szakorvosjelöltjeit célzó Méhes Károly-ösztöndíj pedig 200 ezer pluszjövedelmet jelent a fiatal pályakezdők számára. A rezidenstámogatási program segítségével eddig több mint 1700 fiatal orvost és gyógyszerészt sikerült Magyarországon tartani, hiszen tudjuk jól, hogy a legnagyobb problémát éppen az orvosoknál és az egészségügyi szektorban jelenti a külföldi munkavállalás.

Azt gondolom tehát, hogy a kormány által kijelölt irány jó és követendő. Számos olyan intézkedést tartalmaz a kormány programja a 2014 és 2018 közötti időszakra, ami alapján nyugodtan azt mondhatjuk, hogy egyre jobb feltételeket tudunk biztosítani azok számára, akik ideiglenesen vagy hosszabb távra azt gondolták, hogy számukra biztonságosabb és jobb boldogulást jelent a külföldön való munkavállalás.

(10.00)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az élet három legfontosabb kérdése: honnan jössz, hová mész és mi az utad célja. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk az elmúlt időszakot és a jelenlegi helyzetet, akkor azt tudom mondani, hogy a honnan jössz kérdésre egyértelmű a válasz, hogy a teljes összeomlástól, az ország csődjétől indult a magyar kormány 2010-ben. Sikerült ‑ Európában egyedülálló módon ‑ a leghatékonyabb válságkezeléssel eljutni mára odáig, hogy Magyarország Európa éltanulója a gazdasági növekedés terén, Európa éltanulója Magyarország a munkahelyteremtések terén, és Európa éltanulója Magyarország egyébként a közbiztonságban tett intézkedések hatékonyságát tekintve.

A hova mész kérdésre a válasz egyértelmű: a célunk az, hogy Magyarország egyre biztonságosabb, a családok számára biztos megélhetést nyújtó ország legyen; egy olyan ország, ahol minden fiatalnak, aki pályát kezd, legyen munkalehetősége; mindenkinek az aktív lakosság köréből, aki szeretne munkát vállalni, legyen lehetősége arra, hogy Magyarországon olyan munkát szerezzen, amivel fenn tudja tartani a családját; és végül minden magyar oktatási rendszerben lévő tanulónak lehetősége legyen arra, hogy a tehetsége alapján és ne pedig az életkörülményei alapján jusson el oda, amire alkalmas és amire rátermett. Azt gondolom, hogy az adottságok erre ma megfelelőek Magyarországon.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)