Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ötödik éve vagyok országgyűlési képviselő és ötödik alkalommal van módomban közelről látni ezt a költségvetési folyamatot. Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy mi is az, ami a szemünk előtt zajlik egyrészt magának a költségvetési törvénynek az elfogadásával, másrészt aztán a végén a zárszámadással.

Minden évben visszatérően azt lehetett látni, hogy a költségvetést túl hamar, túl korán nyújtották be, olyan időszakban, amikor nyilvánvalóan egy csomó nagyon fontos információ még nem állt rendelkezésre, és ebből következően nyilvánvalóan még a legjobb szándék mellett sem lehetett volna megalapozott és jó költségvetést összeállítani. Ezt többször is szóvá tettem, de soha nem figyelt rá a minisztérium, nyilvánvalóan azért, mert pontosan tudták, hogy úgy sem eszerint fogják a költségvetést végigvinni, és magát a költségvetést úgyis elfogadja a kétharmados többség. Majd a zárszámadást, amelyben nagyon-nagyon nagy eltérések lesznek a tervhez képest, úgyis megint el fogja fogadni szintén a kétharmados többség és persze elfogadja az állami számvevőség és a Költségvetési Tanács is áldását adja rá.

Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mekkora eltérésnek kellene lenni a terv- és a tényszámok között ahhoz, hogy egyetlenegyszer ez a két intézmény, a Költségvetési Tanács és az ÁSZ legalább a kételyeit fejezné ki vagy megdorgálná a Pénzügyminisztériumot, hogy ejnye-bejnye, vagy lenne a kormányzati oldalon legalább egyetlenegy olyan képviselő, aki azt mondaná  de hangosan! , hogy nem, én ehhez nem fogom adni a nevemet, én ezt nem vagyok hajlandó megszavazni, hiszen ez oly messze van a valóságtól és oly messze van attól, amit normális országokban költségvetésnek, költségvetési eljárásnak, költségvetési törvénynek neveznek, amelynek van egy hivatalos zárszámadása.

Azért az állami számvevőség megtette azt a szívességet, hogy felsorolta az eltérések között a legnagyobb eltéréseket. Itt a költségvetési bevételek és kiadások vonatkozásában az összbevételek 17,7 százalékkal lettek magasabbak, mint a tervben volt, a kiadások pedig 21,1 százalékkal, de a tételek között volt 20, 30, 50, sőt több száz százalékos eltérés is. Azonban azt érdekes megfigyelni, hogy a kiadásoknál még csak véletlenül sem volt nagyon nagy pozitív eltérés a tervekhez képest az oktatás és az egészségügy esetében. Ez szépen, jól mutatja azt a preferenciarendszert, amellyel a kormány rendelkezik, vagyis azt, hogy az egészségügy és az oktatás számára egyáltalán nem fontos, és amikor többletpénzek vannak, eszük ágában sincs ezt a két szektort rendbe tenni, sokkal inkább arról szól a történet, hogy ki akarják mindenképpen véreztetni.

A céltartalékok esetében a terv az volt, hogy 105 milliárdnyi lesz, ehhez képest ennek hétszerese, 720 milliárd volt a tény.

A kiadások közül egyetlenegyet szeretnék említeni, az előttem szóló Z. Kárpát képviselőtársam is említette, de én ezt nagyon fontosnak tartom, ez pedig a kamatkiadások. A kamatkiadások 53 százalékkal növekedtek a tervhez képest, a tény 53 százalékkal magasabb lesz. Ez persze önmagában, az egész költségvetés szempontjából nem túlzottan nagy tétel, mert így is csak  idézőjelben  2100 milliárd lett az összes kamatkiadás, ami egy nagyon fontos dolgot jelez: hogy vajon mi is történt itt? Ha igaz az az elszámolás, amelyet olvashatunk, hogy az adósság/GDP-hányados jelentős mértékben csökkent az előző évhez képest és az adósságállomány pedig a hivatalos beismerés vagy hivatalos bevallás szerint csak kismértékben emelkedett, akkor vajon mi is van a kamatkiadásokkal, hiszen ez a kamatfizetési kötelezettség a GDP-nek több mint 3 százaléka. De ha a tavalyi év végi adósságállományból indulunk ki és ezt nézzük meg, hogy az idén mi lesz a helyzet, akkor azt lehet látni, hogy a kamatkiadások bizony el fogják érni vagy túl is fogják haladni a GDP 5 százalékát.

Vagyis ez azt jelenti, hogy egy adósságcsapdába került a magyar gazdaság, mert a kamatkiadások egyszerűen önmagukban is növelik az adósságállományt és ez további növekedést jelent  ne felejtsük el  egy olyan időszakban, amikor a kamatlábak is emelkednek, mert a 2022-es költségvetési évben még lehetett 5 százalékos kamatlábbal számolni, amely terhelte az adósságot, azonban ’23-ban ez már nem lesz lehetséges. Tehát ez egy igen veszélyes történet, és igen, ez azt jelenti, hogy ha a jövő esztendőben, tételezzük fel, minden szép és jó lesz és lesz 4 százalékos gazdasági növekedés, abból a magyar társadalom semmit nem fog érezni, mert GDP-arányosan 5 százaléknyi kamatkiadást kell mindenképpen realizálni. Tehát igen nehéz helyzetben vagyunk.

Államháztartási hiány. A terv az volt, hogy 5,9 százalék, amely aztán 2021 decemberében módosításra került 4,9-re, ez egy optimista időszak volt, amikor még az év első felében jöttek a bevételek, aztán a tény 6,2 százalék lett, ami igen magas. Ha még beleszámoljuk, hogy a pénzforgalmi hiány viszont 7,1 százalék, akkor azt kell mondanunk, hogy egyáltalán nem nyugodhatunk meg ebben a történetben.

Infláció. Még érdekesebb az eltérés. A tervben 3 százalék volt, a tény 11,5 százalék. Senki ne gondolja, hogy mindez csak menet közben derülhetett ki, annak idején is már világos volt. Ha valaki visszanézné  nem fogja nyilvánvalóan  az akkori beszédemet, amikor az elfogadásról vitatkoztunk, én akkor is hangsúlyoztam, de nemcsak én, hanem több képviselőtársam is természetesen, hogy ez az infláció alul van becsülve és az infláció alulbecslése egy  idézőjelben  jó technika a kormányzat részéről, mert az alulbecslés a költségvetés számára nagyobb mozgásteret fog jelenteni. Kétségkívül ez is történt.

Folyófizetésimérleg-hiány. A terv 1,2 milliárd eurós többlet volt, a tény mínusz 13,9 milliárd volt. A nagy eltérésekre a hivatalos magyarázat a következő: háború van a szomszédunkban, az energia világpiaci ára emelkedik, brüsszeli elhibázott szankciók, az európai uniós források elmaradása. Tehát mindenről beszélnek, csak a valóságról nem, mert  és kezdjük akkor hátulról  azt mondják mindig, hogy a folyó fizetési mérleg azért szaladt el, mert az energiaárak igen magasak voltak és ebből következően ez többletterhet jelentett. De ha megnézzük, a valóságban az van, hogy 2010 és ’21 között Magyarország energiafelhasználása 11 százalékkal emelkedett, az Európai Unióban ugyanebben az időszakban az energiafelhasználás 9 százalékkal csökkent. Magyarország energiaintenzitása éppen kétszerese Ausztria energiaintenzitásának és 45 százalékkal alacsonyabb az energiaintenzitás az Európai Unióban is átlagosan.

(10.30)

És mi lesz itt még, ha jönnek az akkumulátorgyárak?

Nyilvánvalóan itt van még egy elvi kérdés is: az, hogy a kormány két hibát követett el. Egyrészt nem volt hajlandó gyorsan és rugalmasan átállni az új energiaforrásokra, és a másik pedig az, hogy továbbra is igen erőteljesen az orosz energiától, orosz gáztól való függést fenntartotta, miközben az Európai Unió nagy többségében ez nem történt meg, hanem ők el tudtak ettől szakadni, el is akartak, és sikeresen el is tudtak szakadni tőle.

Az inflációval kapcsolatosan szintén az a hivatalos magyarázat, hogy a szankciós, háborús infláció. De hát nyilvánvalóan azt, hogy a magyar infláció háromszorosa lett az Európai Unió inflációjának, nem tudja magyarázni sem a szankció, sem a háború, sem semmi más. Itt arról van szó, hogy egy túlfűtött gazdaság van, amelybe legalább 3000-4000 milliárd többletet nyomtak ki 2022 elején, első felében, a választások megnyerése miatt, és ez a jelentős mennyiségű kereslet rázúdult a magyar gazdaságra. Ezt egyébként egyértelműen bevallotta Matolcsy György a közgazdász-vándorgyűlésen. Jobban örültem volna egyébként, ha ezt Varga Mihály mondta volna el. Ő egy ilyen inflációs kalandnak nevezte ezt, és egy olyan dolognak, ami példátlan volt, hogy ilyen mennyiségű kereslettöbblet legyen.

Ha igaz lenne, amit önök mondanak, hogy a háború miatt van ez az egész dolog, meg a brüsszeli szankciók miatt, akkor az infláció most miért tud mégis csökkenni, hiszen háború továbbra is van, szankciók továbbra is vannak? Nyilván azért, mert a kormány  ezt viszont nagyon helyesen tette  egy nagyon erőteljes kereslet-visszafogást indított el, a beruházásokat is visszafogta, és nyilván a fogyasztói keresletet is. De hát azért ez egy fájdalmas dolog, ez egy fájdalmas történet a magyar állampolgárok számára mindenképpen, de ugyanakkor szükségszerű, mert nem szabad, hogy egy ilyen 20 százalék fölötti infláció tartósan megmaradjon, mert abból vágtató infláció lesz.

Az államháztartási hiánynál a kiadások és a bevételek eltéréséből az látszik, hogy a bevételek jelentősen, 17 százalékkal lettek magasabbak, mint ami a tervben volt. Ebből következhetne az első látásra, hogy akkor ezt miért nem költöttük olyan dolgokra, amik fontosak, jók lettek volna, szociális ellátás és ehhez hasonló dolgok, de nyilván nem lehetett, a két dolog együtt van, hiszen a kormány élénkítette a gazdaságot, ehhez persze többletpénzre volt szükség, de a gazdaságélénkítés következtében nyilván a bevételek is emelkedtek. De sajnos a magyar gazdaság egy olyan gazdaság, amelynek nagyon rugalmatlan a kínálata, alacsony a hatékonysága, gyenge a versenyképessége, ezért bizonyos nagyságú gazdasági növekedés eléréséhez annál magasabb kereslettöbbletre van szükség, hogy tudja megfelelően stimulálni a gazdaságot, és ebből következően történt meg ez a dolog, hogy ugyanakkor pedig a kiadások jobban növekedtek.

Ez egyébként intő jel lehetne a jövő esztendőre. Ha a jövő évben nagyon akar a kormány gazdasági növekedést elérni, azt meg tudja tenni, de csak úgy tudja megtenni, ha megint jelentős keresletnövekedést fog generálni, amely viszont nyilvánvalóan az inflációban fog majd megmutatkozni. Tehát könnyen elképzelhető, hogy visszatér a két számjegyű infláció majd, ha tényleg fenntartja ezt az elképzelést, hogy 4-5 százalékos gazdasági növekedést szeretne, vagy pedig, ha nem is lesz két számjegyű, de beragad valahol a 8-10 százalékos sávban.

Nyilván itt az alaphibát azzal követte el a kormányzat, hogy úgy gondolták, hogy 2021 végén és ’22 elején egy nagyon nagy gazdaságélénkítést indítanak el, és ezt majd 2022 második felében szép lassan, észrevétlenül vissza fogják vonni, és akkor ebből következően újra egyensúlyi pályára kerülhet a magyar gazdaság. Csak sajnálatos módon itt valóban közbejöttek olyan zavaró tényezők, amelyek ezt megnehezítették, és ebből következően az egész évre vonatkozólag az egyensúlytalanság fönnmaradt, fönnállt, és még a továbbiakban is velünk van.

Nyilván egy instabil nemzetközi helyzetben, egy gyenge magyar politikai alkalmazkodás mellett, ragaszkodás az orosz energiaárakhoz és a keleti nyitás  ezek mind-mind olyan tényezők voltak az elmúlt esztendőben, amelyek egy elhibázott gazdaságpolitikának az elemei, és ebből következik az is, hogy ilyen siralmas eredmény született a 2022. esztendőben, és ilyen mértékű eltérés alakult ki a terv- és a tényszámok között.

Ki kell jelentenünk mindenképpen, hogy a magyar gazdaság zsákutcában van. Az elmúlt 10-12 esztendőben egy extenzív növekedés valósult meg, amely extenzív növekedés alatt azt kell érteni, hogy úgy növekedett a magyar gazdaság, hogy egyre több és több forrást vontak be a gazdaságba, egyre több munkaerőt. Ez nyilván fölszívta a tartalék-munkaerőt is, tehát kétségkívül volt ennek pozitív eleme is, hogy a foglalkoztatási ráta jelentősen megemelkedett, a munkanélküliség szinte eltűnt. Persze ennek megvan a maga ára is, hogy olyan munkahelyeket teremtettek viszont, amelyek alacsony hatékonyságú termelést tudtak biztosítani, és azokba a munkahelyekbe zárták be azt a munkaerőt, amelyre szükség lehetne egy szerkezetváltásnál; és egyre több tőkét is alkalmaztak nyilvánvalóan, ezt is meg tudták tenni, hiszen az európai uniós források is jöttek, és még nyugati befektetők is voltak nagy számban. Ezért ez az extenzív növekedés végbe tudott menni, de hát nyilvánvalóan látható volt, hogy ennek versenyképességi problémái és nagyon erős termelékenységi problémái vannak, hiszen a magyar termelékenység fele vagy harmada az európai uniós termelékenységnek.

Egyébként nagyon érdekes volt számomra, hogy a közgazdász-vándorgyűlésen Varga Mihály maga is bevallotta azt, hogy alacsony a hatékonyság és alacsony a versenyképesség, és bizony a magyar gazdaságnak szüksége lenne arra, hogy álljon át az intenzív gazdasági növekedésre, vagyis, hogy a magasan kvalifikált munkát kellene alkalmazni, magasabb hozzáadottérték-tartalmat kellene előállítani, növelni kellene a termelékenységet és a hatékonyságot.

Igen ám, ez kétségkívül így van, és abszolút egyetértek a pénzügyminiszter urunkkal, csak az a probléma, hogy az a rendszer, amelyet Orbán létrehozott, ez a NER-rendszer pont arra épült, hogy egy ilyen extenzív növekedés legyen, hiszen a gazdasági rendszer teljes egészében a politikai rendszer alá van betéve. Ez a gazdasági rendszer attól függ, a NER-lovagok hatékonysága, a NER-lovagok életképessége attól függ, hogy mekkora erőforrás-mennyiséget kapnak a kormánytól, a kormányzati oldaltól, és nem attól, hogy a piacon hogy tudnak helytállni. Nekik nem a piachoz kell alkalmazkodni, hanem az osztó hatalomhoz.

Ha egy olyan váltás lenne, amelyben egy csomó új kis-, közepes vállalkozás jönne, amely valóban innovatív lenne, hatékony lenne, lenne külkereskedelmi forgalma, vagyis a világpiacon helyt tudna állni, exportot tudna produkálni, nos, az a szektor függetlenné tudna válni a politikai hatalomtól. Ez pedig nem lenne kívánatos a kormányzat számára, hiszen a kormányzat azt a gazdasági szférát szereti, amely hozzá van becsatolódva, mert az támogatja őt, amely tőle függ, de amelyik tőle függ, az viszont csak és kizárólag olyan extenzív fejlődésre vagy növekedésre képes, amely csak akkor működik, ha többlettőkét és többletmunkát tesznek bele. Ennek most egyébként nagyon jól lehet látni a jeleit, ezért van az, hogy kínai tőkével és vendégmunkásokkal próbálják továbbfolytatni az extenzív növekedést. Nyilvánvalóan nem fog menni és nem fog sikerülni, mert mind a tőketulajdonosok, mind a munkavállalók a jövedelmük egy jelentős részét ki fogják majd vinni, így lehet, hogy a GDP valamilyen mértékben nőni fog, de a GNI semmiképpen sem.

(10.40)

Tehát a 2022-es esztendő nagyjából megágyazott, és nagyjából megmutatta azt az utat, amelyen tovább kell haladnia Magyarországnak, és ’23 és ’24 az én megítélésem szerint ennek jegyében fog lezajlani, vagyis nem lesz képes arra a jelentős váltásra, amire mindenképpen szükség lenne, hogy a magyar gazdaság ne legyen zsákutcában. De erre vonatkozólag én a jelenlegi politikai rendszer és a jelenlegi gazdaságpolitika mellett semmilyen esélyt nem látok. Köszönöm szépen a figyelmet.