Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Előttünk egy salátatörvény van, amelyik 23 törvényt módosít. Van ebben mindenfajta dolog. Ez egy igen rossz konstrukció, de már megszokhattuk, hogy a Fidesz ezzel operál és ezzel él.

(20.00)

Ez ugyanis alkalmat ad arra, hogy bizonyos fontos dolgokat elrejtsenek, hogy ne legyen világos, másrészt pedig arra, hogy kapcsolt kínálatot teremtsenek, tehát hogy vannak ebben olyan elemek, amiket esetleg támogatni is lehetne, ugyanakkor olyanok, amiket nagyon-nagyon nem lehetne támogatni, aztán, ha szavazunk róla, akkor nyilvánvalóan, ha mi nemmel szavazunk, akkor majd a későbbiekben szemünkre hányják azt, hogy jaj, azt a nagyon jó javaslatot mi nem támogattuk.

Amikor ezt a salátatörvény-javaslatot elkezdtem olvasni, akkor az ugrott be, hogy ez egy időutazás, tulajdonképpen ez az egész a szocialista időket idézi föl számomra, hiszen azzal, hogy itt kiemelik ezt a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet mint fő képző szervet, mint a fő ideológiai képző szervet, ez engem nagyon is emlékeztet a marxista-leninista egyetemre. És itt nemcsak arról van szó, amit képviselőtársaim már elmondtak, hogy itt egy elitképzés fog megvalósulni, hanem egy nagyon erőteljes ideológiai képzés is. Olvasom az előterjesztésben, hogy Nemeskürty István Tanárképző Kar. Nekem módomban volt személyesen is ismerni Nemeskürty tanár urat, beszélgettem vele néhány alkalommal, mély meggyőződésem, hogy ő nagyon-nagyon nem értene egyet ezzel az egész konstrukcióval, és nagyon berzenkedne az ellen, hogy az ő neve legyen ezen az intézményen. Javasolnám önöknek egyébként inkább az Oleg Kosevoj nevet, ugye, az idősebb emberek talán emlékeznek rá, hogy volt az átkosban ilyen szakképző intézmény, ahonnan a káderek jöttek abban az időben.

Az is többször elhangzott itt, hogy mennyire nagy szükség van erre az új tanárképző intézményre, de van egy csomó jó minőségű tanárképző intézmény Magyarországon, vidéken, és ezeknek egyébként egy kiterjedt oktató, tehát gyakorló iskolai hálózata is, ahol igen magas színvonalon történik meg a képzés, tehát nem igazából lehet látni, hogy mi is ennek tulajdonképpen a lényege. Az egyik képviselőtársam azt mondta, hogy a konzervatív oktatási koncepció megvalósítása akar ez lenni. Én 42 éven keresztül tanítottam, de nem tudnám megmondani, hogy mi az a konzervatív oktatási koncepció, illetve hogy mi az, ami nem konzervatív. Én azt láttam, hogy van jó és van rossz oktatás; van hatékony oktatási rendszer, amelyben a gyerekeket, a diákokat megtanítják arra, hogy problémát oldjanak meg, hogy önállóan tudjanak gondolkodni, ezek igen fontos és hasznos dolgok. Ezeket az adott keretrendszerben is meg lehetne valósítani.

Önöknek ingyen adok tanácsot, mindössze három dologra lenne szükség ehhez: 1. tanári és tanszabadság biztosítása; 2. oktatási intézményi autonómia; 3. fizetésrendezés, mégpedig olyan alapos fizetésrendezés, amelyik a tanári kereseteket a legmagasabb szintre emeli föl. Finnország abból csinált nagyot, azért tudta az oktatási rendszerét ilyen magas színvonalra fölemelni, mert Finnországban a legmagasabb kereseteket az oktatók, az egyetemi oktatók kapják. Itt a kollégáim elmondták, hogy 200, 300, 400 ezer forintos fizetések vannak, hát, azoktól nem sok mindent lehet várni. És ebből aztán tényleg az adódik, hogy egy olyan kontraszelekció van, hogy aki tudja, az csinálja, aki nem tudja, az tanítja, mert a bérek erre predesztinálják, és aki tanítani sem tudja, no, az a fideszes vezető.

Hogy miért mondtam az oktatási intézményi autonómiát? Nemrég látott napvilágot az akadémiai szabadságra vonatkozó nemzetközi felmérés, amely az európai uniós országokat vizsgálta át e tekintetben. Norvégok végezték ezt a vizsgálatot, ezt az átvilágítást. A legjobb eredmény 1 volt, aki a legközelebb állt az 1-hez, ott volt a legnagyobb akadémiai szabadság. Az átlag 0,88 volt. Magyarország ezen nemcsak hogy utolsó lett, hanem a magyar érték 0,34. Ennyire alacsony senkié nem volt, 0,75-től kezdődött. Tudom, biztos Soros, Soros-ügynökök vagy Brüsszel esetleg még. De azért ez kevés, nem? Nem érzik, hogy kevés? Itt azért kellene valami olyan dolgot mondani, ami azért hiteles és hihető lehet.

Önök itt a kulturális intézmények összevonásáról is nagy terveket szőnek, hogy ez majd megoldja a problémákat. Na, ez is egyébként egy régi szocialista beidegződés, hogy ha valamivel nem tudunk mit kezdeni, akkor centralizáljunk. Pósán képviselőtársam azt mondta, hogy a centralizáció fantasztikusan jó dolog, mert nagyon sok költséget tudunk ennek révén megtakarítani. Nos, Gy. Németh Erzsébet képviselőtársam elmondta, hogy ez az egészségügyben nem igazából sikeredett. Hadd mondjak egy másik példát: ez nem igazából sikeredett az akadémiai kutatóhálózat vonatkozásában sem, azért nem, mert azok az intézmények, amelyeket egy kalap alá vettek, rákényszerülnek arra, hogy saját maguk is fönntartsanak egy adminisztrációs rendszert, pontosan azért, hogy tudják azt, hogy a költségeikkel hogyan is állnak. Tehát megkettőződik maga az egész adminisztráció, ahelyett, hogy egy legyen.

A beszerzés pedig: ott nyilvánvalóan ez a fideszes érdek, hiszen ha nagyban lehet beszerezni, akkor annak a 20 százaléka is magasabb lesz, amit nyilvánvalóan le kell adni. Tehát értem én ezt a részét, csak ettől, azt gondolom, hogy nem igazából várhatunk komoly áttörést.

Nagy érdeklődéssel hallgattam Hankó Balázs Zoltán államtitkár úr expozéját, és kicsit csodálkoztam: mi tényleg ugyanabban az országban vagyunk? Tényleg ugyanazt a mozit nézzük mind a ketten? Mert valahogy nem jöttek össze a dolgok. Ő arról beszélt, hogy versenyképességet és szuverenitást együtt kell kezelni. Ha valaki tudja azt, hogy mi az, hogy versenyképesség, akkor abból egyértelműen következik, hogy ott arról szól a történet, hogy nemzetközileg tudunke mi olyan valamit csinálni, ami másoknak szükséges. Tehát ahhoz nyilvánvalóan alkalmazkodásra, adaptációra és együttműködésre van szükség és nem elkülönülésre, nem szuverenitásra.

Államtitkár úr azt mondta, hogy innovációban valami fantasztikusan jók vagyunk, olyan eredményeket értünk el, hogy hasítunk, megyünk előre. Nos, ha megnézzük, ez az innováció, ha tényleg ez lenne, nem jelentkezik az exportunkban. A magyar exportnak a hozzáadottérték-tartalma 25 százalék, vagyis a közvetlen és közvetett importtartalma 75 százalék. Ugyanis kívülről behozott dologról van szó. Nem véletlen ebből következően, hogy az egy főre jutó fogyasztásban utolsók vagyunk az Európai Unióban, már Bulgária is lehagyott bennünket.

Államtitkár úr mondta, hogy a magyar géniusz. Nem vitatkozom, fogadjuk el, van magyar géniusz, mi sokkal lehetségesebb nép vagyunk, mint mások. Bár ezzel azért lehetne egy kicsit vitatkozni. Nyilvánvalóan nem vagyunk tehetségtelenebbek, mint mások, de én azt gondolom, hogy tehetségesebbek sem, valahol ott vagyunk középen, és ez elég is lenne. Csakhogy az a helyzet, hogy a tehetség önmagában nem elég, a versenyképességhez együttműködésre van szükség, befogadó intézményekre, kutatói szabadságra. Ezek azok, amelyek fájdalmasan hiányoznak, és ezért van az, hogy a magyar termelékenység az elmúlt években mindössze egyharmada volt a románénak. Egyharmada!

(20.10)

És Lengyelország, a balti országok meg Románia az elmúlt években az egy főre jutó GDP-ben mind-mind lehagytak bennünket. Hát, akkor hol van itt ez a nagy hasítás, amelyről az államtitkár úr beszélt? A KSH már kiszámolta, hogy 2010 után 324 ezer magyar vándorolt ki. Csak a tavalyi esztendőben 34 ezer magyar hagyta el az országot. Vagyis miről beszélünk? Tényleg előre megyünk? Nem kellene esetleg egy olyan programmal kijönni, egy olyan programmal előjönni, amely a valóságból indul ki, amely a tényekből indul ki és próbál valamit tenni? Hiszen Magyarország az oktatásban igenis nagyon jó volt a korábbi évtizedekben, az elmúlt tizen-egynéhány esztendőben romlott le, és tudatosan, mert önök tudatosan vonták ki a pénzeket az oktatásból és az egészségügyből.

S mivel csak egy extenzív gazdasági növekedést akartak és tudtak produkálni, ebből következően most az a hatalmas nagy probléma, hogy meg van lőve a magyar gazdaság, mert az extenzív növekedés forrásai már nincsenek meg, az intenzívhez meg kellene egyrészt magas színvonalú oktatási rendszer, másrészt az egyetemek szabadsága, az egyetemi autonómia, de önöknek ezt is sikeredett teljes egészében fölszámolni. Ha ezekkel nem nézünk szembe, akkor továbbra is stagnálás és leszakadás fog következni.

Tessék megnézni az idei legfrissebb gazdasági adatokat, azok mind arról beszélnek, hogy nincs növekedés, de nemcsak növekedés nincs, hanem nincs gazdasági egyensúly, az éves államháztartási hiánynak már a 90 százalékát elköltöttük. Az elmúlt négy esztendőben 6-7 százalék volt az államháztartási hiányunk, ami azt jelenti, hogy Magyarország újból beleesett a fiskális alkoholizmusba, vagyis őrült nagy szükség lenne arra, hogy valódi modellváltás induljon be a gazdaságban. De ehhez nagyon nagy szükség lenne arra is, hogy valóban megújuljon és változzon az oktatási rendszerünk, de az, amit önök ebben a papírban, ebben a salátatörvényben lefektettek, totálisan alkalmatlan arra, hogy a magyar oktatási rendszer megújuljon. Köszönöm szépen a figyelmet.