Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. FÜLÖP ERIK (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Jelképes, azt gondolom, vagy szimbolikus, hogy pont nálam jelentette be elnök úr, hogy csak és kifejezetten a határozati témára korlátozódjon a hozzászólásom. Én megpróbálom, de nem tudom ezt megígérni.

ELNÖK: Állj, állj! Nem szimbolikus, uram! Arról van szó, hogy idáig frakciók nyilatkoztak. Most már nem frakció, hanem független képviselő. Nem a személye, nem a helyzete, hanem hogy idáig frakciók vezérszónokai szóltak. Csak azért, hogy értsük egymást pontosan. Most én is próbálom önt érinteni, remélem, ön is értett engem. Parancsoljon!

DR. FÜLÖP ERIK (független): Én maximálisan megértettem elnök urat. Köszönöm szépen. Akkor úgy próbálom megfogalmazni, hogy egyrészt saját véleményem, másrészről a Mi Hazánk Mozgalom képviselői csoportjának a véleményét szeretném most megosztani a kedves és tisztelt képviselőtársakkal.Én azt gondolom, elöljáróban nagyon fontos leszögezni, hogy a Mi Hazánk Mozgalom természetesen egyöntetűen támogat minden olyan kezdeményezést, amely egyrészről a csonka országunknak, az anyaországunknak a javát és gyarapodását szolgálja, másrészről a csonka országon kívül rekedt magyarságunkat próbálja meg ápolni és magyarságtudatában megtartani.

Én azt gondolom, az is talán egy kicsit szimbolikus jelentőségű volt, hogy pont a mai nap alkalmával az 1. napirendi pont, amelynek a vitájában mindannyian részt vehettünk, az egy olyan nagyon fontos, nagyon fajsúlyos témáról szólt, amelyben sokan kimondták azt, hogy sajnos fogy a magyarság. És ez nemcsak itt a mi csonka országunkra, a magyar államterületre vonatkozik, hanem ki kell mondanunk, hogy sajnos az országhatáron kívül rekedt, országhatárunkon kívülre szakadt magyar tömbökre is vonatkozik. Én még fiatalkoromban, gyermekkoromban úgy tudtam, és természetesen nagyon szerettem ezt a két számadatot, hogy Magyarországon 10 millióan élünk és Magyarországon kívül még 5 millióan élünk, és 15 millió magyarról beszélhetünk akkor, ha magyar nemzetről beszélünk. Ez a szám borzalmas mértékben, tragikus mértékben csökkent, és ez nem kis mértékben köszönhető annak a felfogásnak, amely 1947 és 1989 között uralta Magyarországot, hiszen emlékezhetünk arra, hogy nemcsak a trianoni sorstragédia az, amelyről nap mint nap nekünk meg kell emlékeznünk és ezzel a tudattal együtt kell élnünk, hanem azzal az 1956-tal, ahol szélsőséges ideológiák által vezéreltek öltek halomra magyar embereket és menekítettek el több százezer magyar embert külföldre.

(14.50)

És természetesen meg kell említenünk az elmúlt harminc év elhibázott külpolitikáját is, amely odavezetett, hogy most nem 15 millió nemzettestvérről beszélhetünk, ha a magyarságot említjük. Azt gondolom, hogy maga az is jelképes, hogy sajnos olyan, parlamenti frakcióval rendelkező pártoknak, akiknek itt lenne most a helyük, én csak a hűlt helyét látom, és egy ilyen fontos, a valódi nemzeti összetartozást jelentő napirendi pont kapcsán nem szólalnak fel egyáltalán, sőt nem is az, hogy nem szólalnak fel, hanem nincsenek is itt jelen. Azt hiszem, hogy ez nemcsak jelképes, hanem döbbenetes is.

Gréczy képviselő úr felszólalásával kapcsolatban nem akarok történész lenni, viszont nagyon sok olyan dologgal nem értettem egyet, ami mellett most nem mehetek el szó nélkül. Számomra egy rendkívül tragikus megközelítés az, hogy ha valaha valamely nemzet egy háborúba valamilyen oknál fogva belekeveredik, akkor vesztes félként ennek a súlyát, Trianonnak, a magyar golgotának a tragédiáját nap mint nap kénytelen legyen elszenvedni és elviselni. Én tiszteletben tartom minden baloldali politikus hazaszeretetét, amire hivatkozott képviselőtársam is, de engedtessék meg nekünk kimondani azt, hogy még egy ország nincs ma a világon, akivel ilyen szinten elbántak, mint 1920-ban Magyarországgal. Úgyhogy mindannyiunknak kötelessége, hogy ezt a sorstragédiát megpróbáljuk elfeledtetni, és ha lehet, azt visszafordítani. Ezt nem lehet úgy elérni, hogy a kettős állampolgársági törvény ellen való szavazásra buzdítanak politikai pártok, bármiféle önálló politikai haszonszerzés céljából.

Azt gondolom, hogy mindannyian üdvözlünk bármiféle ilyen kezdeményezést, amelyet most a kormánypárti képviselők letettek az asztalra, viszont én nem látom annyira rózsásnak és annyira jónak a helyzetet, amiről most itt az előttem felszólalók is beszéltek. A Fidesz-KDNP kormányzó párt immáron harmadik alkalommal kapott kétharmados felhatalmazást a választópolgároktól. A tegnapelőtti nap folyamán az európai parlamenti választáson is döntő többséggel megszerezte a mandátumok nagy részét. Azt hiszem és úgy érzem, hogy az a korrekt, ha tekintve a külföldi levélszavazatokat, a határon túliak szavazati arányát is, hogy milyen mértékben támogatták a kormányzó pártot, minden egyes alkalommal kiállnak minden egyes magyarjog-sérelemmel szemben.

Én bevallom az igazat, hogy a bevándorlásellenesség, és az a fajta Soros-ellenesség, amelyet már-már sokszor indokolatlanul is túltol a kormánymédia, mindenféleképpen támogatandó és követendő Magyarország részére és természetesen a Mi Hazánk Mozgalom képviselői részére is, viszont én nagyon örülnék, ha a magyarokat ért sérelmek, a külföldi magyar atrocitások tekintetében is legalább ennyire eltökélt és legalább ennyire bátor lenne a magyar kormány és a magyar kormányzatot képviselő képviselőtársak, hiszen azt gondolom, hogy joggal érezhetem úgy, hogy sajnos Brüsszellel szembe lehet szállni a kormány képviselőinek Soros György miatt, de a határon túli magyarok autonómiájának a kérdését igazából fel sem merik konkrétan vetni, hiszen a jelenlegi néppárti pártcsaládban ez valószínűleg sokak nemtetszését váltaná ki.

Viszont említettem, hogy nem érzem annyira rózsásnak a helyzetet. Míg európai szinten és az Európai Unió szintjén nyíltan lehet beszélni az önrendelkezési jogról és önálló új államok kialakulásáról vagy kialakulási kezdeményezéséről, a Kárpát-medencében nemhogy az autonómia kérdését nem lehet felvetni, nem lehet megemlíteni  és éppen ezért mondjuk ki az igazat, hogy nincs is elérhető közelségben a magyar autonómia sajnos ezekben a Kárpát-medencei országokban , hanem egyenesen sorozatosan érnek olyan provokatív, agresszív, sokszor szélsőséges vagy akár soviniszta megmozdulások magyarokat, magyar embereket a Kárpát-medencében, amelyekkel kapcsolatban én úgy érzem, hogy nagyon sokszor nem mer határozottan és erőteljesen kiállni a magyar külpolitika.

Vegyük sorra néhány példában, hogy mire is szeretnék utalni. Mindenki tudja, hogy a Vajdaságon az elmúlt években, az elmúlt évtizedben milyen magyaratrocitások történtek. Ettől függetlenül ez az ország csatlakozni kíván az Európai Unióhoz, amivel kapcsolatban én azt gondolom, hogy sokkal súlyosabb, sokkal erőteljesebb feltételeket kellene és kellett volna szabni az ő csatlakozásukkal kapcsolatban.

Ukrajnáról, Kárpátaljáról, azt gondolom, hogy nem is kell beszélni, hiszen most megemlítették az előttem szólók is jó néhány alkalommal akár a nyelvtörvény kérdését, akár az olyanfajta szélsőséges, erőszakos bűncselekmények elkövetését, mint amilyen a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség központja elleni Molotov-koktélos támadás volt. Ez az ország szintén vagy ennek az országnak a szélsőségesei nap mint nap követnek el magyar emberek, kárpátaljai magyar hazafiak ellen különféle cselekményeket, és nem riadnak vissza, mint ahogy előbb említettem, az erőszakos bűntettektől, bűncselekményektől sem.

Azt gondolom, hogy a környező európai uniós országokban sem sokkal jobb a helyzet. Itt megemlíthetjük, nyíltan mondjuk ki ezt is, a dunaszerdahelyi focicsapat ellen, és a magyarság nemzettudatát erősítő, az Ismerős Arcok Nélküled című dalának és a magyar himnusznak az eléneklésével kapcsolatos himnusztörvényt, amelyet, azt gondolom, csak nemzetközi felháborodás árán sikerülhet vagy sikerülhetett visszavonni. De sajnos a romániai helyzet sem sokkal jobb, ezt is nyugodtan kijelenthetjük. Én nagyon örülök, hogy Pánczél képviselőtársunk hivatkozott Szőcs Zoltán és Beke István magyar hazafiak tragédiájára, akik évek óta sínylődnek börtönben olyan cselekmény miatt, amit nyíltan nem követtek el, és nem is követhettek volna el. Az ő esetükben sincsen olyan erős kiállás a magyar kormányzat részéről, amely, azt gondolom, elengedhetetlen lenne.

De addig, amíg nagyon sokan Magyarországon a liberális körökben, mondjuk, a CEU megszűnéséért aggódtak, nagyon sajnálom, hogy ugyanezek a körök, ugyanezek a személyek a marosvásárhelyi egyetem beolvasztása ellen nem hullattak egy könnycseppet sem, mint ahogy a CEU esetében ezt tették. Azt gondolom, hogy nekünk mindannyiunknak, a Mi Hazánk Mozgalom tagjainak is és minden, a parlamentben lévő politikai képviselőcsoportnak, frakciónak az az egyetlen lehetősége, hogy ezt a határozati javaslatot elfogadja és megszavazza, hiszen sokkal erőteljesebb kiállást kell a jövőre nézve mindannyiunknak kifejtenie, pontosan azért, hogy megmaradhasson a határon túli magyarság is.

Szabó Dezső szavaival zárnám a rövid felszólalásomat, azért kell ezt tennünk, hiszen „Minden magyar felelős minden magyarért.” Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.