Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr, a szót és a lehetőséget. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy emlékeztető mondattal kezdjem, nevezetesen azzal, hogy az előterjesztett törvényjavaslat az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről és ehhez kapcsolódó európai parlamenti és tanácsi irányelvek hazai jogrendszerbe való beépítéséről szól. Ezt azért mondom, mert a lehetőséggel élve számos képviselőtársam számos más, egyébként nagyon fontos témát említett.

Elöljáróban szeretnék köszönetet mondani azoknak a jelen lévő és az időközben eltávozott képviselőtársaimnak, akik érdemi hozzászólással segítették a parlament munkáját. A magam részéről külön is szeretném megemlíteni, bár nincs jelen, hogy Dobrev Klára európai parlamenti képviselő asszony ebben a ciklusban először tisztelte meg hozzászólásával a parlamentet, jelezve ezzel azt, hogy megindult a kampány, és a felszólalását kísérő érzelmi kitöréseket ennek a kampányindításnak vagy képviselőtársaim kialvatlanságának minősítem, de maradjunk inkább a kampányindításnál.

Előre elnézést kérek, nagyon szerteágazó volt a vita, mert bár igyekszem részben egyes kérdésekre összefoglalva válaszolni, mégis előre elnézést kérek, ha valami kimarad.

Magával a jogszabállyal kapcsolatban konkrét normamódosító javaslat nem érkezett. (Arató Gergely: Mert ez általános vita, azért!) Elvi hozzászólások, kifogások és ezt színesítő szakmai mondatok természetesen elhangzottak, de magához a konkrét normaszöveghez legalábbis én nem hallottam módosítót. Igyekeztem követni a hozzászóló kollégák észrevételeit, de nem hangzott el más.

Talán a legtöbb hozzászólás, észrevétel és kritika általában a bérszínvonallal, javadalmazással kapcsolatban hangzott el. Tudom, hogy az adatok nem ismeretlenek a jelenlévők előtt, de engedjék meg, hogy a lehető legkevesebb érzelmi töltöttséggel ezeket elmondjam. Ezt a mondatot azért tartom fontosnak, mert képviselőként tudom, hogy a hozzászólóknak esetenként életkoruk miatt sem volt lehetőségük, de meg kell mondanom, sem őket, sem képviselőiket az elmúlt évtizedekben, mondjuk, Ózd nyomortanyáin, Cserdalápán vagy Hétesben nem nagyon láttam. (Ander Balázs: Én voltam!) Volt, aki ott volt, de kérem, higgyék el, hogy amikor önök, megint mondom, kampányindulatoktól hevítve, nyomorról és más egyéb népirtó dologról beszélnek, azért az messze van, hála az istennek és hála a magyar nép elmúlt évtizedekben végzett munkájának, messze van attól, ami Magyarországon a korábbi évtizedekben nyomorként fellelhető volt.

Annak kapcsán, hogy a nemzetközi összehasonlító példáknál talán Ander képviselőtársam utoljára Franciaországot említette, nem állom meg, hogy emlékeztetőül elmondjam: egy társadalom jelenlegi pozíciójának megítélésénél azért azt, kérem, ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy Franciaország az első és a második világháborút győztes hatalomként fejezte be, mi meg vesztesként. Évszázados hátrányokat mind a mai napig megérzünk. Ha nem tudunk ezzel a stílussal és hangnemmel szakítani, amelynek itt ma tanúi voltunk, akkor azt kell mondanom, sajnos a nagyon közelben lévő hasonló tragédiákra és nagy katarzisokra sem tudunk sem felkészülni, sem egységesen felállni. (Tasó László tapsol.)

Ma akármi van, akármilyen az ellenzéki pártok megítélése, azt önök sem tagadhatják, de nem is tagadják, hogy ma közel egymillióval többen dolgoznak Magyarországon, mint 2010 előtt, tehát a baloldali kormányok idején. 2023-ban a foglalkoztatottak száma 4 724 000 volt, 2009-ben pedig 3 747 000-en dolgoztak. Tudom, hogy ezek a nagy számok nagyon sok mindent eltakarnak, de ez közel egymillióval több foglalkoztatott, egymillióval több a családját valamilyen jövedelemszinten biztonságban tudó ember.

Kérem, ne felejtsük el 2024-ben sem, hogy ma már sajnos a Covid után, a közelünkben dúló háború megélése mellett természetesen a társadalom veszélyérzete más felé fordul. De 2010-et követően sok éven keresztül minden közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy a társadalom legnagyobb félelme a munkanélküliség (Arató Gergely: És ez most megint így van, államtitkár úr!), és ezért a foglalkoztatást én személy szerint is és meggyőződésem, hogy az általam képviselt kormány is alapvetően, elsődlegesen fontosnak tartja. Ezzel szoros összefüggésben természetesen a munkanélküliségi százalék is lényegesen kevesebb, mint 2010-ben. Ma valahol 4 százalék körül mozog, 2010-ben ez közelítette a 12 százalékot.

Ami a béreket illeti: a minimálbér és a garantált bérminimum 2010-hez képest három-három és félszeresére növekedett és az átlagbér is közel megháromszorozódott. Ez számokban azt jelenti  (Az iratai között keres.) ha megtalálom , hogy a 2010-ben 73 500 forint minimálbér 2023 decemberében 266 800 forintra, a garantált bérminimum a 2010-ben volt 89 500 forintról 326 000 forintra emelkedett. A bruttó átlagbér közel a háromszorosára növekedett, 2009-ben ez kétszázezer alatt volt, 199 836, ’24 januárjában pedig 605 000 forint volt. Sőt, ha a KSH legfrissebb adatait nézem, akkor a 2024. januári havi bruttó átlagkereset 605 110 forint, a nettó átlagkereset pedig januárban 402 400 forint volt. Ha az önök által is ismert nemzetgazdasági bruttó átlagkeresetet, bruttó medián átlagkereset nézem, az ’24 januárjában 493 700 forint volt.

(13.20)

Ez azt jelenti, hogy nemzetgazdasági szinten a munkáltatók teljes körénél a bruttó és nettó átlagkereset ’24 januárjában 14,6 százalékkal növekedett. Ha az ez évi januári inflációt, árnövekedést nézem, akkor a reálkeresetek januárban 10,4 százalékos növekedést mutattak. Tudom, hogy az átlagok sok mindent eltakarnak, de azért ezzel együtt a társadalom egészére nézve meggyőződésem szerint ezek az átlagok igazak.

Ander képviselőtársam pontos adatokat kért Somogy vármegyében a külföldi, a harmadik országbeli munkavállalókról; a rendelkezésemre álló megyei adatok szerint összesen 2201 fő kapott különböző besorolási kategóriák szerint Somogyban. Ez a 2024. április 11-ei adat, tehát abszolút friss.

Több képviselőtársam sorolta, mert a minimálbér megítéléséhez hozzátartozik, ha már az előterjesztés témájához igyekszem ragaszkodni, többször elhangzott  kérem, tévedésben vannak. Kérem, a 2010-es Románia-Magyarország-összehasonlításnál nézzék meg akár a HVG, a velünk nem mindig szimpatizáló HVG adatsorait, az az önök által említetteknek pont az ellenkezőjét mutatja. (Arató Gergely: Mit?) Tehát valamelyikük téved az arányokat tekintve.

Azzal együtt ’24 első félévében vásárlóerő-paritáson mérve a magyar minimálbér a 17. a sorrendben, Csehország, Szlovákia, Észtország, Lettország és Bulgária követ minket. Nézem a számokat. A garantált bérminimumban Lengyelország előttünk jár, másodikok vagyunk a garantált bérminimumban, és utánunk jön a többi volt szocialista ország, a minimálbérnél pedig ugyancsak Lengyelország az éllovas, második Magyarország, és ugyancsak euróban mérve úgy követ bennünket a többi volt szocialista ország.

Ha már a vásárlóerő-paritást említettem, többször elhangzott a román példa. Kérem képviselőtársaimat, hogy a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó román GDP-adatot illetően azért azt kérem, hogy vegyék figyelembe, hogy Románia lakossága a 2011-es népszámláláshoz képest több mint egymillió fővel csökkent, ami ugyan jótékony hatással van az említett mutatóra, hiszen kisebb az osztó, ellenben a hosszú távú felzárkózásra (Arató Gergely: Bezzeg Magyarországon…) bizonyára nem jó… Rátérek, képviselőtársam, arra is.

Nem először mondom a tisztelt Ház és az ország nyilvánossága előtt, hogy a szabad munkaerő-vándorlást én a rendszerváltás egyik legjelentősebb eredményének tudom be. Nyilvánvaló, hogy az az ember, akinek megfelelő képessége, vállalkozókedve, ismeretei és lehetősége van, keresi a jobb élet lehetőségét. Ennek adott pillanatban a múltban megvoltak emellett a nagyon jelentős politikai, társadalmi okai is; a rendszerváltás óta alapjaiban ezek anyagi természetűek. Én úgy gondolom, és elnézést, ha itt ilyen klasszikus liberális elveket fogalmazok meg, mindenki ott éli le az életét, ahol úgy gondolja, hogy jobb körülményeket tud magának és a családjának teremteni.

Az elmúlt évek tapasztalatai is azt mutatják, hogy az embereknek egy jelentős része elment a jövedelem után, majd miután rájöttek, hogy azért nem tud zsinórban 24 órát dolgozni, nem tud zsinórban egymást követő többnapos műszakokat vállalni, rájött arra, hogy ott is kell albérletet fizetni, rájött arra, hogy a két helyen élő család dupla költségeket jelent, rájött arra, hogy sok esetben a külföldi munkavállalásra ráment a családi békéje és maga a családja, ezért azt kell mondanom, hogy az utóbbi években ez a trend megfordult. Ma már nyilvánvaló, hogy van ebben egy lüktetés, van ebben egy statisztikai mozgás, de alapjaiban, trendszerűen az elmúlt években ez megváltozott, és ma már több a hazatérő, mint a külföldön munkát vállalók száma. Most is vannak, akik külföldön vállalnak munkát, és számosan vannak, akik hazajönnek, csak ezeknek a társadalmi és ilyenkor a politikai visszhangja lényegesen kevesebb.

Egyébként, ha azt nézzük, hogy a volt szocialista országok közül mely országból vándoroltak ki a legtöbben, vagy maradtak ott, akkor kérem, nézzék meg a statisztikákat: Magyarországról mentek el a legkevesebben. Lényegesen többen…  tudom, hogy itt az országok létszáma is ebbe belejátszik, de kérem, nézzék meg, hogy hány lengyel él külföldön, hány román dolgozik Angliában, vagy hány más volt szocialista országból való társunk dolgozik Európa- és világszerte. Azt kell mondanom, hogy Magyarország ebből a szempontból a legvonzóbb ország, és remélem, hogy az is marad.

A DK vezérszónoka és többen emlegették, és nyilvánvaló, hogy a közelmúltban elfogadott uniós normák óhatatlanul az asztalra tették az európai minimálbér kérdését. Nyilvánvaló, hogy ez az etalon, és maga a szabályozás is egyébként nemzeti hatáskörbe adta ennek a megállapítását, elismeri az országok különbözőségét. Kérem, hogy amikor egyik oldalon a jövedelmi lehetőségeket nézzük és hasonlítgatjuk egymáshoz nálunk sokkal kedvezőbb történelmi múlttal rendelkező országok lehetőségeit vagy az ilyetén tradícióit vagy az iparát ennek minden pozitív és minden negatív összefüggésében…  mert az közismert, hogy a közép-európai és ezen belül a magyar gazdaság jelentős mértékben csatlakozik például a német gazdasághoz, és ez számunkra jó, amikor a német gazdaság pörög, és most, amikor a német gazdaság is problémákkal küzd, akkor bizony ezt Közép-Európa és Magyarország is megérzi.

Tehát nem mindig jó ez az együvé tartozás. De kérem, hogy ne hasonlítgassuk egy az egyben ezeket csak a minimálbér összegének naturális megállapításával kapcsolatban, és kérem, gondoljanak arra, hogy akár az elmúlt évek általam előbb felsorolt és nagyon jelentős minimálbér-növelése például a hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozásokat gazdaságilag milyen mértékben érintette, mert azoknak a működési feltételeit is biztosítani kell.

(13.30)

Nem értek egyet azokkal a javaslatokkal, amelyek azt szorgalmazzák, hogy művi úton támogassunk piaci feltételek mellett működő vállalkozásokat, nem beszélve arról, hogy ezt az Unió szabályai általában tiltják és nem teszik lehetővé. Nem az a megoldás, hogy mesterségesen lélegeztetek egyébként a magyar munkavállalók többségének kenyeret adó kis- és közepes vállalkozásokat, hanem az olyan feltételeket, az olyan általános gazdálkodási feltételeket  és benne bizony a minimálbérlimiteket is  úgy kell megállapítani, hogy az „élni és élni hagyni” elve gazdaságilag is működjön. Tehát kérem képviselőtársaimat, hogy ennek ne csak az egyik oldalát nézzék, hanem a másik, a munkaadói oldalát is vegyék figyelembe.

Ha már a munkaadókról és a munkavállalókról volt szó, itt sok szó esett a szakszervezetekről. Nem a kormány dolga, hogy a szakszervezetek tagságának a kérdését megoldja, ugyanakkor viszont az a dolgunk  és ennek a dolgunknak meggyőződésünk szerint eleget tettünk , hogy a működő szakszervezeteknek és azok szövetségeinek a megfelelő működési formát megadjuk.

Nem akarok abba a hibába esni, mint itt néhány hozzászóló kollégám, hogy olyan erős hangot üt meg, ami, úgy gondolom, a tárgyalt téma jelentőségéhez is meg ahhoz a teremhez is méltatlan, amiben ülünk és beszélünk, de kérem, nézzék meg, hogy a polgári kormány 2010-től a társadalmi érdekegyeztetésnek milyen fórumait teremtette meg. Ezt személyes ügyemnek tekintettem, azért beszélek erről ilyen határozott hangon.

A társadalmi érdekegyeztetés országos fórumait is megteremtettük, és ezek működnek a versenyszférában is és az állami szférában is; új fórumokat hoztunk létre, az ágazati-szakmai tanácskozásokat, és minden lehetőséget megadtunk arra, hogy az érdekképviseleti munka feltételei kapcsán azokat a fórumokat, amelyek biztosítása állami feladat, létrehozzuk és működtetjük, azok működnek. 2016-ban jött létre először hároméves megállapodás  korábban ezek elképzelhetetlenek voltak  a három évre előre garantált béremelések kapcsán, és azóta jöttek létre az ágazati érdekegyeztető fórumok.

Hiszékeny képviselőtársamnak köszönöm az érdemi felszólalását, mert abból azért érzelmileg kicsengett, hogy nemcsak Ózd, hanem Angyalföld sem szerepel egyértelműen a DK vezérképviselői által elmondottak között. Ő a bevezetőjében azt kifogásolta, hogy azért nehéz ezen általam előterjesztett törvénytervezet mellé állni teljes mértékben, mert ez egy salátajellegű törvény, ahol több javaslatot foglalunk össze. Igen, sajnos a magyar jogalkotásban életteret vagy jogot nyert ez a megoldás, és éppen a képviselőtársaim általi áttekintés javítása érdekében igyekszünk az egy miniszterhez vagy az egy témakörhöz tartozó és adott időszakban esedékes normajavaslatot egyszerre előhozni. Ez valóban felvet adott pillanatban eljárási kérdéseket, de a téma megoldását, én úgy gondolom, elősegíti.

Végezetül, de nem utolsósorban éppen nem az általam előterjesztett törvényjavaslat kapcsán, hanem a hozzászólásokra való érdemi válaszadás érdekében hadd mondjak konkrétumot a harmadik országból érkező munkavállalókkal kapcsolatban: 2015-ben 5200 engedélyt adtak ki harmadik országból érkezők részére, ’23-ban pedig 45 ezret, ami 40 ezres növekedést jelent. Ezzel szemben 2015-ben 4 millió 335 ezren dolgoztak Magyarországon, ami ’23-ra 4 millió 724 ezerre növekedett, ami 400 ezres növekedés. Tehát a 40 ezerrel szemben egy 400 ezres foglalkoztatási növekedés áll. Ez azt jelenti, hogy tízszer annyival növekedett a foglalkoztatottak száma, mint a harmadik országból érkezetteké.

Ha már itt a ki- és bevándorlás kapcsán soroltam a V4-es országokat, akkor engedjék meg, hogy a harmadik országból érkező munkavállalókkal kapcsolatban is megtegyem ezt az összehasonlítást. Magyarországon a harmadik országból érkezett munkavállalók száma a legalacsonyabb a foglalkoztatottak számához viszonyítva, hazánkban ez jelenleg 2,6 százalék, Szlovákiában 3,8, Lengyelországban 6, Csehországban pedig 15 százalék fölött van. Tehát amikor önök összehasonlításokat tesznek, akkor kérem, hogy a valós statisztikákat vegyék figyelembe és ne a politikai indulatokat és kifejezéseket.

Ha már a kifejezéseket említettem, csak azért, mert nekem is megütötte a fülemet: kérem, éppen azért, hogy ezeknek a vitáknak a komolyságát és a színvonalát megőrizzük, hogy esetenként a szóhasználatra is vigyázzunk. Az embereknek gyerekei vannak, és nem kölykei, úgyhogy kérem, mert ez nekem és más képviselőtársamnak is fület szúrt, ha szabad ezzel a szóképtévesztéssel… (Ander Balázs: Idéztem, államtitkár úr, egy cégvezért…) Csak megemlítettem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján ismételten kérem, hogy a törvényjavaslat érdemi részeit talán ismételten tekintsék át, azzal kapcsolatban alakítsák ki a véleményüket, és a szavazás során ennek megfelelően támogassák a javaslatot. Az itt maradottaknak köszönöm a figyelmét, elnök úrnak meg a lehetőséget. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)