A felszólalás szövege:

TESSELY ZOLTÁN, az Európai Ügyek Bizottságának előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Ügyek Bizottsága 2022. július 5-ei ülésén folytatta le a H/364. számú előterjesztés részletes vitáját. Bizottságunk kijelölt bizottságként járt el, így a benyújtott módosító javaslatról is állást foglaltunk. Az általános vita léptékét nem értük el, de élénk diskurzus jellemezte a bizottság ülését is.

Az előterjesztés kapcsán engedjék meg, hogy felidézzem, hogy az Európa jövőjéről szóló konferenciasorozat célja Magyarországon az volt, hogy a magyar állampolgárok véleményét felmérjük, és ezeket közvetítsük Brüsszel felé. Jómagam is részt vettem a négyfős országgyűlési delegáció munkájában, és sajnos be kellett látnom, hogy az európai fórumokon nem az állampolgár hangját hallottuk, hanem egyes brüsszeli intézményi véleményeket többféle csatornán keresztül. Ezeken a konferenciákon tehát az Unió mélyítésére, birodalomépítésre és a szorosabb integrációra törekvő álláspontok lényegesen nagyobb teret kaptak. A több mint 800 magyarországi esemény résztvevői világos, egyértelmű üzenetet küldtek Brüsszelbe, de az Európa jövőjéről szóló konferencia záródokumentumaiban a magyar emberek véleményét, javaslatait nem vették figyelembe. Éppen ezért tartottuk szükségesnek, hogy az Országgyűlés külön határozatban fejezze ki a magyar emberek álláspontját az Európa jövőjéről szóló vitában.

Az Európai Ügyek Bizottságának többségi álláspontja szerint a magyar nemzeti érdekekkel összeegyeztethetetlen az európai egyesült államokra való törekvés, illetve a tagállami hatáskörök átadása az Uniónak. Abban is egyetértettünk, hogy az Európai Bizottságnak meg kell maradnia a szerződések őrének, a nemzetállamok kölcsönös tiszteletére kell építeni, és a nemzeti parlamentek uniós szerepét meg kell erősíteni. Ezen szempontok a határozati javaslatban is helyet kaptak.

A Demokratikus Koalíció részéről benyújtott módosító javaslatot az Európai Ügyek Bizottsága nem támogatta, mivel az a tagállami hatáskörök Uniónak történő átadása mellett teszi le a voksát.

Az Európai Ügyek Bizottsága a részletes vitát a július 5-ei ülésen lezárta, jelentését benyújtotta, a megfogalmazott kisebbségi álláspont Gy. Németh Erzsébet részéről fog elhangozni. Kérem, támogassák majd a határozati javaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokban.)

TESSELY ZOLTÁN, az Európai Ügyek Bizottságának előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ritka és egyben megtisztelő alkalom, amikor egy állandó bizottság alelnöke előterjesztőként szólalhat fel a plenáris ülésen.

Miként azt jól tudjuk, a lisszaboni szerződés 2009. decemberi hatálybalépése óta a nemzeti parlamentek előzetes ellenőrzést végezhetnek a szubszidiaritás elvének alkalmazásával kapcsolatban. Az Európai Ügyek Bizottságának hatáskörébe tartozik a fenti elv vizsgálata, ami kétségtelenül nem könnyű feladat. A szubszidiaritás elve feketén-fehéren kimondja: a nemzeti parlamentek szükség esetén megakadályozhatják, hogy az Európai Bizottság túllépje a számára átruházott hatásköröket. Ezért mi most azt vizsgáljuk, vajon az uniós szintű fellépés vagy a tagállami intézkedés az eredményesebb, továbbá arra próbálunk választ kapni, jelen esetben az arányosság elve miként és mennyiben érvényesül.

Az Európai Ügyek Bizottsága 2022. november 29-ei ülésén döntött a napirenden szereplő indítványok előterjesztéséről, tettük ezt azért, hogy az Országgyűlés állapítsa meg, hogy a médiaszabadságról szóló rendelettervezet sérti a szubszidiaritás elvét. Az eljárásra nyolc hét áll rendelkezésre, ami jelen esetben 2022. december 12-én jár le. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy erről a javaslatról a német parlament felsőháza már elfogadta indokolt véleményét, továbbá az olasz képviselőház európai uniós ügyekkel foglalkozó bizottsága ugyancsak komoly problémát lát elsősorban az uniós szabályozás jogalapjában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami a rendelettervezet tartalmát illeti, szeretném kiemelni: a média sokszínűségére, a véleménynyilvánítás szabadságára, az újságírók védelmére irányuló általános célkitűzésekkel egyetértünk, ez nem kérdés, ez vitán felül áll. Támogatjuk, hogy az új típusú szolgáltatások és a változó médiakörnyezet következtében folyamatosan vizsgálnunk kell, hogyan lehet érvényesíteni a médiafüggetlenség alapelvét, a véleményszabadság alapelvét és azt a törekvést, hogy az európai állampolgárok a lehető legjobb szintű szolgáltatást kapják ezen a területen is.

A parlamenti eljárást megalapozó legfőbb kifogásunk az uniós rendelettervezet jogalapja volt, nevezetesen: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke, amely majd’ 30 éve a közös piac létrehozásának eszköze volt elsősorban az áruk szabad áramlása vonatkozásában. Az Európai Bíróság ítéleteiben ugyanakkor többször rögzítette, hogy a szerződés ezen cikke nem ruház általános hatáskört az uniós jogalkotóra a belső piac szabályozására, magyarul, e cikk alkalmazhatóságának igenis vannak korlátai. Sajnos, az Európai Bizottság e korlátokat figyelmen kívül hagyva a médiaszektorban is a belső piaci logikát kívánja alkalmazni, mintha a médiaszolgáltatás minden eleme határon átnyúló jellegű tevékenység volna. Azonban a rendelettervezet legtöbb eleme esetében nem azonosítható határon átnyúló jelleg, vagy az csak közvetetten érvényesül.

Tájékoztatom a tisztelt Házat arról is, hogy a tanácsi munkacsoporti egyeztetések során ezzel kapcsolatban több tagállam is megfogalmazta aggályait, sőt van olyan tagállam, amely a Tanács Jogi Szolgálatának véleményét kérte, vajon megfelelőe a jogalap. Ezen tagállamokkal összhangban a bizottságunk jelentése tehát kimondja: a rendelettervezet választott jogalapja nem megfelelő. Látnunk kell, hogy a médiaszektor belső piaci széttagoltsága az uniós tagállamok nyelvi, alkotmányos, történeti és kulturális sajátosságaira vezethető vissza, ezért a rendelettervezet által létrehozni kívánt közös keret nem indokolt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A rendelettel kapcsolatban meg kell fogalmaznunk egy másik kifogást, ez pedig az uniós hatáskör hiánya. A szerződések szerint a média ügye nem tartozik sem kizárólagos, sem megosztott uniós hatáskörbe. Az uniós szerződések nem adnak biankó csekket az Európai Unió intézményeinek arra, hogy kényük-kedvükre azt tegyenek, amit akarnak. A szubszidiaritás és az arányosság elve az eszköz annak biztosítására, hogy az Unió csak azt tegye, amit a tagállamok vagy a regionális hatóságok nem tudnak nálánál jobban megtenni, vagyis ez azt jelenti, az Európai Bizottságnak csak akkor volna értelme eljárni az ügyben, ha a tagállami szabályozás nem lenne elégséges. A média sokszínűsége ugyanakkor abban is megnyilvánul, hogy a tagállami szabályozások is eltérőek, tükrözve ezáltal az egyes nemzetek sokszínű hagyományait is.

Számunkra különösen aggályos, hogy a rendelettervezetbe több olyan tárgykör is bekerült, amelyek közvetlenül a tagállami médiarendszer kialakításába való durva beavatkozást jelentenek. Ilyenek a piacralépési mechanizmusok, az állami források elosztása, a közszolgálati média működése és az állami hirdetések szabályozása. Szintén hatásköri alapon kifogásolhatóak a tagállami hatóságok döntéshozatalára vonatkozó előírások, amelyek általánosan, nem csak a határon átnyúló ügyek esetében rögzítenek bizonyos követelményeket.

Sajnálattal kell azt is megállapítanunk, hogy a rendelettervezet semmilyen igazolható hozzáadott értékkel nem rendelkezik a nemzeti fellépéshez képest, ezzel szemben különösen aggályosnak tartjuk a közszolgálati médiával kapcsolatos előírásokat, amelyek szabályozni kívánják a közszolgálati média szerkesztési elveit, a vezetők kinevezését vagy eltávolítását is. Itt egyáltalán nem látjuk a határon átnyúló jelleget, viszont látunk egy olyan beavatkozási pontot, amely a tagállami alkotmányos hagyományok legbelső körét sérti. Összességében ki kell mondanunk: ez a rendelettervezet újabb bizonyítéka a Bizottság lopakodó hatáskörbővítési szándékának.

(9.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! Végül, de nem utolsósorban a jogszabály formájával kapcsolatban is aggályaink vannak. A rendelettervezet nem biztosít megfelelő mozgásteret a nemzeti döntéshozatal számára, mégpedig azért nem, mert a rendeleti forma általában kizárja a tagállami szabályozás lehetőségét. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy a szubszidiaritás elvének megfelelően ezeket a szabályokat ajánlás vagy irányelvi formában kellett volna megfogalmazni. Ezzel szemben a rendeleti szabályozás aránytalanul durva beavatkozás a tagállami autonómiába, különösen olyan területeken, mint például a közszolgálati média szabályozása, ahol a tagállamoknak rendkívül eltérő alkotmányos szabályrendszerük és hagyományaik vannak. Nehezen elképzelhető, hogy a tagállamok ezen esetekben képesek egységes európai szabályozást alkalmazni.

Azt is fontosnak látjuk, hogy a médiaszektorban az egységes piac kialakításának egyik akadálya a tagállami nyelvek sokfélesége. Ennek következtében a médiapiac széttagolt, gyakran lokális vagy regionális jellegű. A média és a sajtó területén uniós szintű belső piac helyett tagállami, illetve regionális piacok működnek, a tagállami alkotmányos, történelmi és kulturális sajátosságoknak megfelelően.

Tisztelt Képviselőtársaim! A rendelettervezet vonatkozásában egyértelműen kimondható, hogy az messze túlterjeszkedik a belső piaci szabályozási hatáskörön, épp amire hivatkozva az Európai Bizottság e szabályozást javasolja. Az Európai Ügyek Bizottsága a fentiek alapján megállapította, hogy a belső piaci médiaszolgáltatások közös keretének létrehozásáról szóló európai rendelettervezet sérti a szubszidiaritás elvét.

Kérem, támogassák a bizottság önálló indítványainak elfogadását. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

TESSELY ZOLTÁN, az Európai Ügyek Bizottságának alelnöke: Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök asszony. Mindenekelőtt szeretném megköszönni mindenkinek, aki a vitában elmondta a véleményét. Fontosnak tartom emlékeztetni a Házat arra, hogy egy szubszidiaritásvizsgálattal kapcsolatos vitán voltunk jelen. Hallottunk itt sokféle véleményt sok-sok mindenről, az ellenzéki oldalon éppen ezekről kevésbé. Ebben az eljárásban a fő szempont mindig a tagállami hatáskör és a szuverenitás védelme. Itt azt vizsgáljuk, hogy az uniós fellépés szükségszerűe, hatékonye és arányos-e.

Ha megengedik, néhány mondattal szeretnék az elhangzottakra némiképp választ adni. Arató Gergely képviselőtársunk egyértelművé tette, hogy ezek a javaslatok az önök biztatására és Magyarország ellen jöttek létre, úgy is mondhatjuk, hogy az önök megrendelésére. (Arató Gergely: Ez nem így van!) Egész nyugodtan meghallgathatja a saját felszólalását, pont ez volt az egyik üzenete.

A másik üzenet az volt, hogy mi nem tudunk kompromisszumot kötni. Az ön által elmondottakból arra tudok következtetni, hogy önök viszont minden kompromisszumot megtennének annak érdekében, hogy az önök által olyannyira áhított európai egyesült államok mindennél előbb létre tudjon jönni.

(11.40)

Harangozó képviselőtársam a közszolgálati híradás támadásával foglalkozott hosszasan. Igaz, hogy nincsen jelen, de engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket, mi ismerjük, hogy milyen az, amikor a politikai baloldal teljes összefogással támadja a közszolgálati médiát, és ellene indul; volt, amikor ezt fizikai erőszakkal tették, 2018-ban, és folyamatos politikai nyomásgyakorlással azóta is.

Fekete-Győr András elmondásában a 3000 milliárd forintos EU-s forrás ismételten ugyanúgy került elő, mint a bizottsági ülésen, mintha önök annak drukkolnának, hogy ez a forrás ne érkezzen Magyarországra. Ezt kezdjük megszokni (Arató Gergely: Ettől még nem igaz!), de azt gondolom, hogy nemcsak a kormánynak és a kormánypárti képviselőknek van felelőssége e tekintetben, hogy a magyarokat megillető forrás Magyarországra jusson, hanem igenis az ellenzéknek is. Jó lenne, ha nem csak négyévenként szembesülnének vele, hogy a választópolgárok pontosan így gondolják.

A Fekete-Győr András által elmondottakkal kapcsolatosan azt gondolom, hogy ezek a típusú támadások nyilván azért érhetnek bennünket, mert sem a migrációs politikánkból, sem az LMBTQ-propagandistákkal szemben kifejtett gondolatainkból, sem pedig a béke melletti kiállásunkból nem engedünk. Nem értettem azt sem, hogy miért gondolja pontosan ugyanazt, mint Harangozó képviselő úr, hogy az iskolák, a kórházak és az adóbevételek kapcsán az önkormányzatok ellehetetlenítése ide illeszkedő folyamat. Én voltam akkor polgármester, amikor önök voltak kormányon, pontosan tudom, milyen az, amikor önök az önkormányzatiságot semmibe veszik, és az önkormányzatokat teljes mértékben eladósítják.

Brenner Koloman képviselő úrról magánéletét tekintve sok mindent megtudtunk, ezt tisztelettel köszönöm, én ilyen közelről nem ismertem képviselő urat, de azt a mondatát mindenképpen leírtam, hogy mi nem vagyunk hajlandóak visszaállítani a kiegyensúlyozott polgári demokráciát. Én tudom, hogy az ellenzék oldaláról ez úgy nézne ki, hogy nem is mi nyertük meg a választásokat, de ez nem így van. Ez úgy néz ki, hogy kettőharmaddal mi nyertük meg (Dr. Brenner Koloman: Milyen körülmények között?), és ebből az derül ki, hogy az országban a lakosságnak a kettőharmad része ért velünk egyet (Dr. Brenner Koloman: Na! Na!  Arató Gergely: Ez hazugság!  Dr. Brenner Koloman: Nagy hazugság!), tehát ne akarjanak önök mindent lefelezni.

Novák Előd képviselő úr nagyon sok mindent elmondott a szívfájdalmairól, de egy olyan mondat mindenféleképpen fontos, elmondott egy olyan tapasztalatot, amely szerint nem történt szankció, hiszen ők magyar nyelvű dolgot nem tudnak vizsgálni. Az előterjesztés indokolásában éppen ez is szerepelt, hogy itt valami olyasmire próbálnánk ilyen közöspiaci gondolkodással ráhúzni egy kaptafát, amihez azért eléggé jelentősen ismerni kellene a magyar nyelv mélységeit.

Annak, hogy „a hajdan szebb időket látott sajtószabadsággal, amit mi csináltunk”  amit csináltak, csak idézem képviselő asszonyt , különös bája volt Kálmán Olga szájából, ahogy a teljes felszólalásnak is. Én tökéletesen tapasztaltam belőle az elfogulatlanságot és a kiegyensúlyozottságot  ezt természetesen csak a vicc kedvéért említem. (Novák Előd: Ha-ha-ha!)

Azt viszont mindenféleképpen fontosnak tartom, mert minden egyes vitában előkerül, hogy önök annyira szeretnék az Európai Ügyészséghez való csatlakozást, ami számomra felkelti az érdeklődést és talán a kételyt is abban (Dr. Brenner Koloman: Igen, mert akkor böri lenne!), hogy ez valóban egy független és Magyarország számára jó megoldás lenne-e. Túl azon, hogy nyolc-kilenc tagállam nem gondolta így, túl azon, hogy ezt szabadon eldönthetik a tagállamok, önök annyira szeretnék ezt, hogy én kezdek aggállyal fordulni felé, pedig őszinte vagyok, nyitott voltam mindig.

Nos, nagyon szépen köszönöm még egyszer az önök részvételét a vitában, és kérem szépen, hogy a parlamenti szavazáson pedig a bizottság javaslatait szavazatukkal támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

TESSELY ZOLTÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Európai Uniót létrehozó maastrichti szerződés preambulumából idézek: „A Német Szövetségi Köztársaság elnöke,”  itt felsorolás következik, majd  „őfelsége Hollandia királynője,”  a felsorolás folytatódik  „azzal az óhajjal, hogy elmélyítsék a népeik közötti szolidaritást, miközben történelmüket, kultúrájukat és hagyományaikat tiszteletben tartják, úgy határoztak, hogy létrehozzák az Európai Uniót.” Ezek a mondatok a minden idők legnagyobb németjének tartott Konrad Adenauer szellemi örökségét fejezik ki, és viszik tovább. Ő őszintén hitte, idézem, hogy „a tartós béke és stabilitás egyetlen záloga az európai egység”, és remélte, hogy az európai népek majd egy  ismét őt idézve  „közös gondolkodásban és fellépésben képesek egyesülni”.

(9.20)

Ezen alapértékek mellett Magyarország teljes mértékben kiáll  nem is lehet kérdés , vitán felül elkötelezett.

Különös fintora a sorsnak, hogy a Bundestag, amely annak idején kancellárrá választotta őt, mára Európa atyjának hagyatékát sárba tiporva, úgy tűnik, hogy a népek közötti széthúzást kívánja elősegíteni. Legalábbis erről árulkodik az a lépésük, amellyel az Európai Bizottságot a lisszaboni szerződésbe ütköző módon felkérve kívánnak kifejezetten és közvetlenül hátrányt okozva beleszólni a Magyarországot érintő ügyekbe.

Ugyanígy a holland parlament is szembemegy az előbb idézett európai alapjogokkal, amikor arra szólítja fel a holland miniszterelnököt, hogy az Európai Tanácsban szorgalmazza az egyébként a magyaroknak járó pénzeknek az Európai Unió hatályos jogszabályait sértő módon történő visszatartását.

Magyarország az Európai Bizottsággal lefolytatott egyeztetéseknek megfelelően 17 vállalást tett a helyreállítási pénzek mielőbbi folyósítása érdekében, és mind a 17 vállalásunkat maradéktalanul teljesítettük. De erre nem azt kapjuk válaszul, hogy végre rendelkezésünkre bocsátják a minket régóta megillető pénzeket, hanem azt, hogy egyes nemzeti parlamentek utasítgatják a Bizottságot és a Tanács tagjait az Európai Bizottság és Magyarország között köttetett kétoldalú megállapodás egyoldalú megszegésére. Ez teljes mértékben elfogadhatatlan.

Ezek a pénzek  miként azt az ellenzéki oldalon is pontosan tudják  alkalmasak lennének arra, hogy segítséget nyújtsanak a háború miatt egyre aggasztóbb helyzet kezelésére; de arra is alkalmasak lennének (Arató Gergely: Nem kellene ellopni!), hogy a pedagógusok mindenki által támogatott béremelésére fordítsuk őket, ahogyan azt többek között a Momentum elnöke is elismerte korábban, akinek párttársai egyébként a dollárbaloldal többi képviselőjével együtt nemcsak Budapesten, hanem Brüsszelben is a helyreállítási alapból származó pénzek folyósítása ellen, így a magyar emberek ellen szavaznak. (Arató Gergely: Ejnye! Nem mondasz igazat!) Kétségtelen, hogy ők már megkapták a háttér-megállapodásaik szerint nekik járó dollárokat, de annak talán több értelme volna, ha a magyar emberek is megkaphatnák az őket jogosan megillető európai uniós forrásokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnénk tisztelettel, de mégis nyomatékosan megkérni mind a német, mind a holland parlamentben ülőket, hogy ne zsarolják se közvetlenül, se közvetve Magyarországot olyan lépések megtételére, amit az ország már több ízben is kategorikusan elutasított. Ezért az önökétől homlokegyenest eltérő álláspontunkért ne akarjanak büntetni minket, hiszen a döntés szabadsága a miénk is, nem csak az önöké, a szabad döntés joga éppúgy megillet bennünket, mint önöket. Sokkal inkább javasolnánk újragondolni mind az illegális migrációt, a szexuális propaganda megfékezését, mind a háborús szankciókat és a béke megvalósítását érintő álláspontjukat, amelyek kapcsán felhívnám rá a figyelmüket: a magyar álláspont megalapozottságát ezen kérdésekben nem más, mint maga az élet igazolta vissza. (Arató Gergely: Hacsak úgy nem!) Szeretnénk a továbbiakban is jó viszonyban lenni, és értékes és építő kapcsolatban együttműködni, közösen gondolkodni és fellépni az európai nemzetekkel. Ugyanakkor nem titkoljuk, hogy számunkra továbbra is az első a magyar emberek érdeke.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő politikai nyilatkozat célja, hogy jelezzük az említett parlamentek felé: készek vagyunk az értelmes párbeszédre és az együtt gondolkodásra. Meggyőződésünk, hogy sok jó gyakorlatot tanulhatunk el egymástól, de a zsarolásjellegű, alattomos nyomásgyakorlást nem nézzük jó szemmel, és nem is fogadjuk el. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a javaslat elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

TESSELY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Szeretném mindenekelőtt megköszönni mindenkinek a felszólalását, hogy elmondta véleményét. Minden egyes felszólalás magát minősítette, ezért engedelmükkel én ezt nem tenném meg. Korábban, a vitát megelőzően nem értettem, hogy miért is zaklatja fel annyira a baloldalt ez a téma. A vitának volt ér-telme, mert megértettem. Ha nem veszítjük szem elől, hogy minket, minden tagját a tisztelt Háznak a magyar emberek képviseletére választottak meg, akkor ma is a napnál is világosabbá vált, hogy kik azok, akikre számíthatnak a magyar emberek, és kik azok, akikre nem.

Persze, nem lehet ez önöknek mentség, de mára már nem egyedülálló az a szemléletmód, amelyet önök képviselnek Európában. Ideidézném, hogy mit mondott a német külügyminiszter asszony. Neki nem a német választók véleménye a fontos, hanem az ukrán embereké. Nyilvánvaló, hogy erre nem a német parlament adott felhatalmazást a miniszter asszony számára. Ismét kibújt a szög a zsákból, hogy önök ismert oknál fogva nem a maguk urai.

Nem ez volt persze a célja a mai vitának, de mint egy járulékos termék, ez egyértelműen kiderült. Ha a maguk urai lennének, akkor lenne néhány olyan téma, amely pártpolitikán felül álló módon, a magyar emberek véleményét és érdekeit képviselve összehozhatna bennünket. A szavazásig még van idő és mód változtatni az álláspontjukon, mert azt gondolom, hogy az önök kialakított álláspontja nem egyezik a magyar emberek érdekeivel.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a javaslat elfogadását majd szavazataikkal támogassák. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

TESSELY ZOLTÁN, az Európai Ügyek Bizottságának alelnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Megtisztelő alkalom, hogy az Európai Ügyek Bizottságának alelnökeként előterjesztőként szólalhatok fel az Országgyűlés ülésén.

A lisszaboni szerződés hatálybalépése óta az uniós tagállami parlamentek egyes jogszabálytervezeteknél előzetes ellenőrzést végezhetnek a szubszidiaritás elvének érvényesüléséről. A magyar parlamenti jog szerint az Európai Ügyek Bizottsága hatáskörébe tartozik a fenti elv vizsgálata. Emlékeztetem a tisztelt Házat, hogy az első ilyen típusú vizsgálatot tíz évvel ezelőtt, 2013 októberében folytattuk le az Európai Ügyészségről szóló rendelettervezetről. Akkor 13 tagállami kamara emelt kifogást a rendelettervezettel szemben, s ez elegendő volt a sárga lapos eljáráshoz, így az Európai Bizottságnak felül kellett vizsgálnia előterjesztését.

Az Országgyűlés indokolt véleményt eddig kiemelkedően fontos ügyekben fogadott el, amikor egy uniós jogalkotási javaslat lehetséges társadalmi, gazdasági következményei ezt indokolták, vagy a javaslat az államszervezet működését alapvetően befolyásolta volna. A szubszidiaritás elve alapvetően politikai, és nem jogi kategória, továbbá nincs meghatározva, hogy milyen ismérvek alapján lehet az elv megsértéséről beszélni egy jogszabálytervezet esetén. Az eljárás célja, hogy a nemzeti parlamentek szükség esetén megakadályozhassák, hogy az Európai Bizottság átruházott hatáskörét túllépje, ezért azt vizsgálják, hogy az uniós szintű vagy a tagállami fellépés eredményesebbe, illetve a tervezett intézkedés arányos-e. Az uniós szerződések ugyanis nem adnak biankó felhatalmazást az Európai Unió intézményeinek, hogy azt tegyenek, amit akarnak. A szubszidiaritás elve és az arányosság elve biztosítja, hogy az Unió csak azt tegye, amit a tagállamok vagy a regionális hatóságok nem tudnak jobban vagy legalább ugyanolyan jól megtenni.

Ez a vita egy különleges parlamenti eljárás része, s ilyen jellegű vizsgálatot legutóbb tavaly decemberben folytattunk le a tisztelt Házban. Az eljárás lényege, hogy az Országgyűlés, amennyiben kifogásolja az uniós jogalkotási tervezet tartalmát, akkor erről egy országgyűlési határozatot fogad el. A házelnök ezt az országgyűlési határozatot megküldi az uniós intézmények vezetőinek, ezzel jelezve a parlamenti kifogást, más néven az indokolt véleményt. Ez az eljárás az uniós jogon alapul, míg az egyes eljárási lépések a parlamenti jog által szabályozottak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általunk vizsgált javaslat címe az egyes új génkezelési technikák útján nyert növényekről és a belőlük származó élelmiszerekről és takarmányokról, valamint az Európai Unió 2017/625 számú rendeletének módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelettervezet. Az Európai Ügyek Bizottsága 2023. október 9-ei ülésén döntött a napirenden szereplő indítványok előterjesztéséről azért, hogy az Országgyűlés állapítsa meg, hogy az NGT-növényekről szóló rendelettervezet sérti a szubszidiaritás elvét. Az eljárásra nyolc hét áll rendelkezésre, ami ez esetben 2023. november 6-án jár majd le.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az új típusú GMO-növényekről szóló rendelettervezet tudományos tartalma miatt talán az egyik legnehezebb szubszidiaritási ügy, amit ez idáig a tisztelt Ház a napirendjére tűzött. Évekkel ezelőtt az Európai Ügyészség létrehozása vagy a kiküldött munkavállalók bérének szabályozása a közérthető jogszabályok közé tartozott. Ezzel szemben ez a rendelettervezet bevezet bennünket a génszerkesztés, a genomok, a DNS-szekvenciák világába.

2001-ben fogadták el a jelenleg is hatályos, a géntechnológiával módosított szervezetek, a GMO-k környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló irányelvet. Azóta a biotechnológia valóban jelentősen fejlődött, új génkezelési technikák, NGT-k, köztük pedig nagyon fontos genomszerkesztési technikák kifejlesztéséhez vezetett, amelyek lehetővé teszik többek között a genom pontos helyeken történő módosítását is.

(13.00)

Tisztelt Országgyűlés! Fontosnak tartom felidézni, hogy az Országgyűlés 2006-ban  az akkori összes parlamenti párt egyetértésével  az 53/2006. számú országgyűlési határozattal elfogadta Magyarország GMO-mentes stratégiáját. Később a magyar mezőgazdaság GMO-mentessége alaptörvényi szintű védelmet kapott, mert Magyarország Alaptörvényének XX. cikke alapján az egészséghez való jog érvényesülését a genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdaság biztosítja.

Kifogásunk egyik fő indoka az, hogy e jogot a rendelettervezet nem korlátozhatja, ugyanakkor egyértelműen korlátozni kívánja. A rendelettervezetnek az egészséghez való jog tagállami biztosítása érdekében lehetőséget kellene biztosítania a tagállami döntéshozatal fenntartására, de ezt nem teszi.

Ha egy mondatban kellene összefoglalni a kormány által is támogatott jelenlegi parlamenti eljárás célját, akkor az a következő lenne: a magyar stratégia nem változik, továbbra is kiállunk az Alaptörvényben foglaltak, azaz a magyar mezőgazdaság GMO-mentessége mellett.

A rendelettervezet ugyanakkor a mezőgazdasági termelés GMO-mentességét szüntetné meg. Megítélésünk szerint a hatályos uniós szabályozás összhangban van a szubszidiaritás elvével, ugyanakkor az Európai Bizottság új javaslata ellentétes azzal, azaz ellentétes a helyben döntés elvével.

Ennek igazolására egy kicsit vissza kell menni az időben. 2015-ben  hathatós magyar közbenjárás eredményeként  sikerült elérni a GMO-irányelv módosítását és kiegészítését a 26b. cikkel annak érdekében, hogy a tagállamok maguk dönthessenek arról, hogy akarnake GMO-kat termeszteni a területükön vagy sem. Ez a rendelettervezet ezt a vívmányt venné el az uniós tagállamoktól.

Az Európai Ügyek Bizottsága által benyújtott jelentés arra törekedett, hogy tartalmazzon minden olyan fontos tényt, amely megalapozza és lehetővé teszi, hogy az Országgyűlés lefolytassa a vitát és felelős döntést hozzon.

A rendelettervezet az uniós GMO-jogszabályokat illetően egyedi rendelkezéseket vezetne be az új génkezelési technikák útján előállított NGT-növények és NGT-termékek vonatkozásában. Az új génkezelési technikák sok esetben a genom célzottabb és pontosabb módosítását eredményezhetik, mint a hagyományos nemesítési vagy a bevált génkezelési technikák, és előfordulhat, hogy e módosítások természetes úton vagy a hagyományos nemesítés során tovább öröklődhetnek.

A rendelettervezet az új génmódosított növényeket két kategóriába sorolná, és két különböző eljáráshoz kötné azok felhasználását, illetve forgalmazását.

A rendelettervezet a Magyarország Alaptörvényével való ellentétén túl számos egyéb indok alapján is sérti a szubszidiaritás elvét. A rendelettervezet 25. cikke szerint a GMO-irányelv 26b. cikke nem lenne alkalmazható a 2-es kategóriájú NGT-növényekre, azaz a rendelettervezet eltérne a hatályos GMO-irányelvtől; egyáltalán nem tartalmaz a tagállami szuverenitásra vonatkozó rendelkezést, amely lehetőséget adna a tagállamoknak, hogy eldönthessék, hogy akarjáke a saját területükön termeszteni azt a géntechnológiával módosított növényt vagy sem. Ez a rendelkezés nyilvánvalóan ellentétes a szubszidiaritás elvével.

Bizottságunk jelentése szerint a rendelettervezet választott jogalapja sem teljes körű, és ezáltal nem megfelelő, mert nem tartalmaz hivatkozást az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. cikkére, ami a környezetvédelem, az emberi egészség és a természeti erőforrások védelméről szól, noha a rendelettervezet általános célkitűzései között szerepel a környezet magas szintű védelmének fenntartása, az elővigyázatosság elvével összhangban.

Tisztelt Képviselőtársaim! További kifogásunk az uniós fellépés szükségszerűségével és hozzáadott értékével kapcsolatosan fogalmazódott meg. Bizottságunk megvizsgálta az uniós fellépés szükségességét, s ez alapján megállapította, hogy a jelenleg hatályos uniós szabályozás megfelelő. A géntechnológiai tevékenység hatályos szabályozása a GMO-irányelv, amely szigorú szabályozást tartalmaz.

Az Európai Ügyek Bizottsága rámutat arra is, hogy a termesztés szabályozása tagállami szinten is megvalósítható, az élelmiszerek és a takarmánycélú GMO-k forgalomba hozatala ugyanakkor a közös piac miatt uniós szintű szabályozást igényel.

Az Európai Ügyek Bizottsága az uniós fellépés hozzáadott értéke hiányaként értékeli az NGT-növények közötti kategorizálást, mivel az NGT 1-es és az NGT 2-es kategória létesítése és egymástól való elhatárolása nem kialakult és elismert tudományos módszereken alapul, hanem döntően szakpolitikai alapon nyugszik.

Kifogásoljuk, hogy az 1-es kategóriájú NGT-növények javasolt deregulációja aránytalan, hiszen e növények környezetbe történő kibocsátása számos kockázattal járhat. A rendelettervezet azonban az 1-es kategóriába sorolt növényeket teljes mértékben kivenné a jelenlegi GMO-szabályozás alól; a növények környezetbe juttatását semmiféle kockázatértékelés nem előzné meg; jelölés, címkézés, illetve nyomon követés nélkül kerülnének forgalomba.

A rendelettervezet preambuluma szerint ahhoz, hogy az NGT-növények hozzájárulhassanak a zöldmegállapodás, valamint a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia és a biodiverzitási stratégia fenntartásához, elő kell segíteni az NGT-növények Unión belüli termesztését. Ezt azonban nem osztja minden uniós tagállam, nem osztja számos érdekelt fél, és nem osztja a civil társadalom jelentős része sem, ahogy ez a rendelettervezet előkészítése során lefolytatott számos konzultáció során is világossá vált. Ezért nem indokolt a tagállamok azon lehetőségének korlátozása, hogy lehetőségük legyen megtiltani az NGT-növények termesztését a területükön, mert ennek korlátozása szuverenitási kérdés is.

(13.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Ügyek Bizottsága a fentiek alapján megállapította, hogy az egyes új génkezelési technikák által nyert növényekről és a belőlük származó élelmiszerekről és takarmányokról szóló rendelettervezet sérti a szubszidiaritás elvét.

Kérem, támogassák a bizottsági önálló indítványok elfogadását. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

TESSELY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Szeretném megköszönni, hogy az Országgyűlés egy tartalmas megbeszélést folytatott a rendelettervezetről. Ahogyan az Európai Ügyek Bizottságának tegnapi ülésén, úgy az országgyűlési vitában is egyértelművé vált, hogy a parlamenti frakciók között egyetértés van, és az Alaptörvényben foglaltak fenntartása mellett a magyar mezőgazdaság GMO-mentessége mellett tudunk kiállni. Azonban úgy, ahogy Illés Boglárka képviselőtársam is említette, azért volt némi furcsaság, amíg eljutottunk idáig, de erről egy kicsit később szeretnék említést tenni.

Mivel többféle szám is elhangzott a vitában, ezért engedjék meg, hogy egy rövid tájékoztatást adjak mindarról, amit az Európai Ügyek Bizottsága tegnapi ülésén az Agrárminisztérium helyettes államtitkára elmondott, mégpedig hogy hogyan is állunk tagállami szinten a rendelettervezet támogatása, illetve nem támogatása kapcsán. Ez idáig 22 uniós tagállam nyilatkozott a rendelettervezettel kapcsolatosan, és valóban, a reakciók többségében elutasítók. Ebből következik, hogy van még öt olyan tagállam, amelyik nem nyilvánította ki a jogszabálytervezettel kapcsolatosan a véleményét. A támogató tagállamok: Dánia, Svédország, Portugália, Hollandia, Észtország, Csehország és Finnország. Ez összességében hét tagállam. Magyarország és Ausztria  a szokásos két hangos GMO-ellenes tagállam  mellett Lengyelország, Szlovénia, Németország, Luxemburg, Görögország, Franciaország, Horvátország, Litvánia, Málta, Ciprus, Románia, Szlovákia és Lettország is az ellenzők között szerepel. Ez összesen 15 tagállam.

Az Országgyűléshez benyújtott jelentésben kifogásoltuk, hogy a rendelettervezet szerint az Európai Bizottság hatáskört kapna arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az NGT-növények hagyományos növényekkel való egyenértékűsége kritériumában. E felhatalmazáson alapuló jogi aktus lehetőségét Magyarország és Ausztria mellett kifogásolja Szlovénia, Franciaország, Németország, Luxemburg, Olaszország és Lengyelország. A rendelettervezet 25. cikke alapján a 2-es kategóriájú NGT-növényekkel kapcsolatban a tagállami intézkedés, az opt-out lehetőségét Csehország, Portugália, Svédország, Észtország és Hollandia kifejezetten indítványozza, illetve kéri annak kizárását Magyarország és Ausztria mellett Málta, Franciaország, Ciprus, Horvátország, Lengyelország és Litvánia, és Szlovákia is ellene van, tehát kifogásolja azt. Összességében valóban elmondható, hogy reális esély mutatkozik arra, hogy Magyarország ne csak következetesen képviselje az álláspontját, hanem a szövetségesekkel együtt eredményes is lehessen a tekintetben, hogy mind a felhatalmazáson alapuló jogi aktus kikerüljön a rendelettervezetből, mind pedig az opt-out lehetőség bent maradjon.

Az a furcsaság, amiről említést tettem: a lisszaboni szerződés második jegyzőkönyve alapján november 6-ig van lehetőség lefolytatni az eljárást. Ez tette szükségessé a kivételességi eljárást. S itt valóban furcsa volt az, hogy 125 igen szavazattal a Fidesz és a KDNP képviselői mellett az LMP és majdnem teljes egészében a Jobbik szavazott igennel, Ritter Imre képviselő úrral egyetemben, ugyanakkor a DK, a Momentum, a Párbeszéd, az MSZP, a Mi Hazánk és Sas Zoltán független képviselő nemmel szavazott, annak ellenére, hogy most olybá tűnt, hogy támogatólag állnak a javaslatunk mellett.

Én készültem azzal is, hogy képviselőtársaim felszólalásaira röviden reagálok, de elég kevesen maradtak már a felszólalók közül a teremben, úgyhogy ha megengedik, akkor ettől most eltekintek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok és az LMP soraiban.)