Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.05.14.04:35:33 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

85. ülésnap (2015.06.12.), 152. felszólalás
Felszólaló Czibere Károly
Beosztás Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 16:43


Felszólalások:  Előző  152  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak és Asszonyok! Köszönöm szépen legelőször is a javaslatokat, a véleményeket, az általános megközelítést.

Nagyon jó volt hallani, hogy a diagnózisban, hogy például a házi segítségnyújtás tekintetében mi a valós helyzet a területen, hogy milyen gondokkal küzdenek a fenntartók, a szolgáltatók, a szakemberek; nagyon sokszor nagyon hasonló volt a diagnózis, nagyon hasonló volt a megközelítés, én ezt is köszönöm, és külön köszönöm azokat a javaslatokat, amelyeket megfogalmaztak.

Néhány dologra azért hadd reagáljak konkrétan, rögtön Vágó Sebestyén képviselő úrnak a mostani, legutóbbi felszólalására. Igen, én is úgy gondolom, hogy nagyon sokat vártak a kollégák, itt és most kell segíteni. Tehát amikor azt mondom, hogy a ’15-ös bérkiegészítésnek alapvetően az a célja, hogy tanuljanak és magasabb végzettséget szerezzenek, akkor ezzel nem azt mondom, hogy tessék most tanulni, és majd öt év múlva lesz végzettség, és akkor még öt év, és akkor majd jó lesz. Ez a mostani javaslat, amit most készítünk, de még a társadalmi partnerek véleményét várjuk ‑ hiszen az elmúlt két hétben szervezetekkel, szakmai szervezetekkel, fenntartókkal majdnem minden nap egyeztettünk, hogy mi is legyen az elosztás módja és a differenciálásnak az alapelve ‑, ebben mi alapvetően azt képviseljük, hogy a magasabb végzettségűek, tehát alapvetően E, F, G, H kategória szerepeljen és legyen prioritással. Tehát félreértés a sajtóban többször megjelent híresztelés, hogy például nyugdíjszerző időt nem jelent; valaki ezt elhintette egyszer, és azóta nagyon nehezen tudjuk ezt cáfolni. Ez nem igaz, mind a pótlék, mind a kiegészítés alapvetően jogosultságszerzőnek számít. A másik, hogy a mostani bérkiegészítésnek az egyik alapelve az, hogy a fizikai dolgozók nem kapnak, csak a szakemberek. Az az életpályára vonatkozó alapelv.

Most nem ez az alapelv, hanem az, hogy azokban a közalkalmazotti törvényben meghatározott kategóriákban ‑ a Kjt. ilyeneket alkalmaz ‑, amelyeket az elmúlt időszakban nem érintett a minimálbér-emelés és a bérpótlék is csak korlátozottan, és ezáltal létrejött egy nagyon összepréselt, nagyon összenyomódott bérstruktúra, amely nagyon kevéssé, kisebb mértékben tudja megbecsülni tényleg a magasan kvalifikált, gazdag tapasztalattal, a pályán hosszú ideje szolgálatot teljesítő szakembereket, az ő számukra próbáljuk meg ezt fokozottabban érvényesíteni, jelezni a megbecsülést, hogy megtartsuk a szakmát ‑ hogy megtartsuk a szakmát! Ezt úgy tudjuk elérni, hogy miközben a bérpótlék 2014-ben 6-17 ezer forint bruttó/hó között oszlott meg, itt, a jelenlegi elképzelések szerint ‑ de még mindig várjuk, továbbra is várjuk a javaslatokat, ez még nem végleges ‑ 6 és 60 ezer forint/hó/fő bruttó az, amit mi szeretnénk bevezetni. Alapvetően tehát azok, akik régebb óta dolgoznak a területen, akiknek nagyon gazdag a tapasztalatuk, és erre a tapasztalatra, erre a jártasságra a szakmának és az ágazatnak hallatlan szüksége van, ott nem lehet ‑ egyetértünk ‑ 6-8-10 ezer forintos béremelést megvalósítani, hanem ott 25-30-35 ezer forintos emelésre, bérkiegészítésre van szükség, mert ez fog tudni egy olyan jelzést adni és egy olyan bérstruktúrát kialakítani, amelyre aztán a későbbiek során rá tud épülni az életpálya.

Még egyszer: a jelenleginek tehát nem az a célja, hogy nivelláljunk, hogy mindenkinek ugyanannyit, hanem az, hogy próbáljuk meg a szakképzetteknek azt az üzenetet adni, hogy igenis szükség van rátok, és szeretnénk benneteket megtartani és megbecsülni ‑ és ezt ebben a bérstruktúrában, úgy véljük, meg tudjuk valósítani.

Visszatérve a további felvetésekhez, hadd reagáljak. Biztos, hogy Korózs képviselő úrnak és Gúr Nándor képviselő úrnak is elkerülte a figyelmét, én azt mondtam a vitában a térítésidíj-szabályozásról, hogy nem kellően árnyalt, és mi vonjuk vissza. Tehát azt a térítésidíj-szabályozást, amit jelenleg tartalmaz, azt mi vonjuk vissza, így van, azért, mert a mi vizsgálataink is azt mutatják, hogy miközben fontos kérdés, ahogy az expozéban is mondtam, a jövedelmi rászorultság kérdése, ha megnézzük a magyarországi városokat, településeket például, nagyon sokan ‑ ahogy itt többen is megfogalmazták ‑ olyan térítésidíj-szabályozást alkalmaznak, amit mi is szeretnénk, ez pedig a differenciált térítésidíj-szabályozás, de ez, bár ezt kezeli, de egyszerre kell kezelnie a gondozási rászorultsággal is.

(19.10)

Nem lehet olyan térítésidíj-szabályozás, amely úgy differenciál, hogy közben arra ösztönöz, hogy a magasabb önellátási problémával rendelkezőket esetleg, ha felmerült ilyen veszély, akkor sem szabad ennek teret engedni, hátrányba sodorja. Tehát ez az az ok, ami miatt mi ezt ebben a formában most visszavonjuk, és helyt adunk mind ellenzéki, mind kormánypárti képviselői módosítóknak, amik ez ügyben voltak, ezekkel mi egyetértünk.

Ugyanakkor rögzítettem az expozéban is, hogy szeretnénk azért továbbra is a felszínen tartani ezt a kérdést, tehát azt a kérdést, hogy a jövedelmi rászorultság mértéke szerint ösztönözzük a fenntartókat, hogy a szegényebb időseket is tessék ellátni. Tehát az nem működik, és itt ezt nagyon sokan megfogalmazták, hogy egy egységes, uniformizált szabályozás van, egy uniformizált finanszírozás van, mert ez valójában nem arra ösztönöz ‑ és itt az NSZK-ból köszönöm szépen Ikotity képviselő úrnak az idézetet ‑, nem arra ösztönöz egy ilyen uniform szabályozás és uniform finanszírozás, hogy a legnyomorultabb, a leginkább nélkülöző embereket lássák el a fenntartók, hanem arra, hogy lefölözzenek nagyon sok esetben, és ezért fontos, hogy differenciáljunk egyrészt a gondozási rászorultság mértéke szerint, másrészt pedig a jövedelmi rászorultság mértéke szerint.

Azért csóváltam egyébként a fejem az összeszámításnál, mert ilyen nem létezik, hogy bizonyos óraszámokat felszorzunk, és akkor az idősnek a teljes nyugdíja rámegy a gondozási díjra, hiszen a törvény tartalmazza a maximális mértékét ennek. Az idősotthonban 80 százalék, de a házi gondozásban 2009-ben lett felemelve 20-ról 25 százalékra az a ráta, az a maximális küszöb, limit, amit a fenntartó kérhet az időstől a házi gondozási szolgáltatás fejében. Tehát olyan összeszorzással sem haladhat meg bizonyos korlátot a térítési díj havi összege. Ennyit a térítési díj kapcsán.

Külön szeretném megköszönni, most nincs itt Korózs képviselő úr, hogy nagyon kemény szavakkal illette, még nálam is keményebb szavakkal a házi gondozásban lévő állapotokat, hogy nem normális, ami ezen a területen van, hogy boldog-boldogtalan hozzáfér, kiszorulnak esetleg rászorulók, és nagyon keményen, kőkeményen bele kell nyúlni a rendszerbe. Ezt föl is jegyeztem szó szerint. Teljesen egyetértünk.

Azzal is egyetértünk, ahogy elmondtam az expozéban, hogy az ellenőrzés átalakítása egy fontos rész, de ahogy az előbb mondtam, a differenciált jogosultságszabályozás, a differenciált szakmaitartalom-szabályozás, tehát pontosan az, amiről Gúr Nándor képviselő úr is beszélt, hogy a különböző fokozatokhoz különböző szintű szakmai végzettség kell, természetesen így lesz szabályozva, és majd aztán a finanszírozás mértékét is így kell megállapítani.

Itt volt, aki arról beszélt, most nem akarok megvádolni senkit, hogy hát ezzel készítünk elő forráskivonást. Nincs ilyen szándék. Ahogy mondtam, az elmúlt 4-5 évben 9-10 milliárd forinttal növekedett a házi gondozási kassza, és nincs ilyen szándék, hogy forrást kivonjunk. Arra van szándék, hogy ezt a forrást… És ez nem liberális duma, illetve liberális szövegelés, ahogy Ikotity képviselő úr mondta… Nekünk azért adta ide az adófizető ezt a pénzt, hogy tényleg a legrászorulóbb embereket lássuk el. Ez nem liberális duma, hanem felelősségteljes hozzáállás a közpénzek felhasználásában.

Az, hogy a valóban rászorulók kapják ezeket a szolgáltatásokat, és ténylegesen oda jusson a segítség, ahol szükség van rá, a közös felelősségünk, és ezért köszönöm meg azokat a javaslatokat, amelyek alapvetően ebbe az irányba tettek javaslatot. Szó sincs arról, hogy kiszorítani embereket, hogy forrást kivonni a rendszerből, hogy elvenni a pénzt. Nem is tudom, hogy milyen ilyen hasonló megfogalmazások jöttek elő. Ezekről természetesen továbbra sincs szó.

Azt is visszautasítanánk, hogy ez toldozgatás-foldozgatás. Egész egyszerűen ’93 óta az elmúlt évtizedekben kialakult egy bizonyos rendszere a szociális szolgáltatásoknak, egy szabályozási logikája. Pontosan azért nem szabad felforgatni a rendszert alapjaiban, hogy a hosszú távú stabilitást megteremtsük ebben. Ezek nem toldozgatások-foldozgatások, hanem a ’93-as alapok újratisztítása, hogy valóban oda jusson a segítség, ahol arra szükség van.

A következő kérdés, amelyet írtam, igen, Vágó Sebestyén képviselő úr kérdezte a CSÁO-t. Nincs ilyen szándék, hogy ráterhelni, tehát nincs ilyen típusú szándék, hogy ezt ráterhelni a családok átmeneti otthonaira.

Kérdezte a SZÁP-ot. Így van, mi is azt szeretnénk, hogy januártól olyan ágazati portál működne, amely egyrészt a potenciális kliensek és hozzátartozóik, ügyfelek, másrészt a fenntartó, tehát a szolgáltatók, a szakmai partnerek felé napra kész információkat tartalmazna a szabályozási, szolgáltatási rendszer mindennapjairól. Ez egy határozott elképzelés, az NRSZH-nak ezt januárra teljesíteni kell.

Az utcai szociális munka azért nincs még ebben a körben az átalakuló szolgáltatások között ‑ és köszönöm a támogató szolgálathoz kapcsolódó elismerő szavakat ‑, mert a teljes hajléktalanellátással kapcsolatban a szakmai partnerek bevonásával ezekben a hónapokban szeretnénk egy új megközelítést a hajléktalanokat segítő szociális szolgáltatások tekintetében kialakítani, és ennek része, hogy megújítsuk az utcai szociális munkát. Az utcai szociális munkát, azt gondoljuk, hogy valamilyen értelemben egy picit át kell alakítani olyan krízisszolgáltatássá, ahol azonnali jelzésre azonnali mozgás van. Úgy látjuk, hogy néhány szolgáltató egy kicsit elkényelmesedett. Tehát szeretnénk ennek az élét, a szolgáltatás fókuszát egy picit megerősíteni, de ebben a nagy hajléktalanügyi csomagban szeretnénk ezt majd kezelni.

Az illegális idősotthonokkal kapcsolatos megjegyzéseket is nagyon szívesen vettük. Azt gondoljuk, ez egy fontos út, hogy ma Magyarországon az idősek biztonságának egy fontos eleme az is, hogy ne bízzák magukat az idősek olyan kétes hátterű szolgáltatókra, amelyek alapvetően semmilyen szolgáltatást nem biztosítanak, hanem az egyszeri belépőt vagy a gondozási díjat elteszik, és aztán magára hagyják az időseket. Közös érdek, hogy ezeket felderítsük, bírságoljuk és megpróbáljuk kiszorítani ebből az ágazatból, hogy valóban a szociálisan felkészült szakemberekkel dolgozó szolgáltatók legyenek azok, amelyek ellátják őket, és ahol valós segítségben részesülhetnek.

Fontos kérdés volt, többen mondták az adminisztratív terhek növekedését. 2011-ben még Soltész államtitkár úr vezetésével volt a szociális szabályozásnak egy nagy, átfogó adminisztrációcsökkentő csomagja, a „piros ceruzás” reform, úgy hívták, ami azt csinálta, hogy alapvetően pontosak ezekre a szolgáltatásokra, amelyekről többen beszéltek, megpróbálta a párhuzamos adatszolgáltatásokat, párhuzamos dokumentációs rendszereket, párhuzamos nyilvántartási rendszereket egyszerűsíteni, én azt gondolom, hogy sikerrel.

A másik, amit hozzá kell adni az adminisztrációhoz, hogy tudomásul kell venni, hogy amikor közpénzt bíznak ránk, akkor elvárható, hogy azt dokumentáltan használjuk fel. A szabályozást alapvetően abba az irányba szeretnénk vinni, hogy folyamatosan erősítsük a protokolljellegét a szociális szolgáltatásoknak. Például gyermekjóléti szolgálat esetében bejön a jelzőrendszerből a jelzés, 5 percen belül mit kell csinálni, 10 percen belül mit kell csinálni, s a többi. És ez alapján kell aztán az ellenőrzést lefolytatni, hogy mindenki időben megtette a saját felelősségét, saját dolgát.

Tehát azt gondoljuk, hogy természetesen az indokolatlan adminisztrációs, dokumentációs rendszerek egyszerűsítése továbbra is a feladatunk, de látni kell, hogy a folyamatok és a szolgáltatás teljesítményének a mérése, a szakmai eredményesség mérése szükségessé teszi, hogy bizonyos területeken a mainál részletesebb dokumentációk legyenek, folyamatkísérés jelleggel, annak érdekében, hogy az adófizető állampolgárok számára számot tudjunk adni, hogy hogyan is költöttük el a ránk bízott forrásokat.

(19.20)

Talán ezek voltak a legfontosabbak. Minden kérdésre próbáltam választ adni. Ha mégis valakinek hiányérzete van, akkor elnézést szeretnék kérni. Ha ilyen jelzés lesz, akkor írásban megválaszoljuk.

Végezetül: azt gondoljuk, hogy ezek a javaslatok ‑ ahogy az expozé elején is jeleztem ‑ alapvetően a szociális szolgáltatások strukturális megújulásának, a célzottság, mind a gondozási, mind a jövedelmi rászorultság fokozottabb megjelenítésének és az ezek alapján differenciált szolgáltatási rendszer kialakításának a folyamatában egy fontos lépés, és természetesen az őszi csomagban is ‑ amelyet már most tudok jelezni ‑ tovább fogjuk folytatni ezt az irányt.

Még egyszer köszönöm a véleményeket, a javaslatokat, természetesen ezeket figyelembe fogjuk venni az őszi csomag kialakításánál. Kérem, hogy szavazataikkal támogassák majd a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  152  Következő    Ülésnap adatai