Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr válaszát. Tisz­telt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra je­lent­kezett Kósa Lajos frakcióvezető úr, Fidesz-kép­viselőcsoport: „A magyar szabadság ünnepének tanulságai” címmel. Megadom a szót, frakcióvezető úr.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1848 márciusa vitathatatlanul a magyar szabadság, a magyar szabadságharc ünnepe. Ezért amikor arra emlékszünk, akkor talán kézenfekvő, hogy a magyar szabadság kérdéséhez viszonyuljunk, arról fejtsük ki az elődök szellemében a véleményünket. Ehhez képest sok minden történt most március 15-én, rendkívül tanulságosan.

Talán a legabszurdabb történés, minden évben visszatérő performansz, a Szocialista Pártnak a szabad sajtó napján történő pártkitüntetése sajtómunkatársaknak. Ez annyira abszurd, hogy Örkény István dörzsölné a kezét, ez még neki sem jutott eszébe, hogy a szabad sajtó munkatársait egy párt tüntesse ki. Külön bájt ad ennek az aktusnak, hogy ezt egy reformbolsevik párt csinálja, nyilván nosztalgikus alapon, amikor még a Népszabadság szerkesztőségéből ki lehetett választani, hogy ki az az újságíró, aki leginkább a szabad sajtót szolgálja. (Tukacs István: Akit egy munkásőr tüntet ki, az teljesen más!)

De más abszurditás is volt március 15-én, mert szokásos - most nyugodtan mondhatom -, hogy a magyar szabadságról meg egyébként bármi másról az LMP szónokának részben az antibolsevizmus, az antikapitalizmus és a globalizációellenesség jutott az eszébe; ami persze fontos összefüggés, de mégsem ártott volna néhány olyan mondat, ami megemlékezik a magyar szabadság ünnepéről.

Külön tanulságos volt az is, ahogy a Jobbik viszonyult a magyar szabadság ügyéhez. Ugyanis ha van valami, ami a magyar szabadságot, úgy a közösség szabadságát, mint az egyén szabadságát veszélyezteti, az az a paramilitáris szervezkedés, Farkasok névre hallgatva, amit a Jobbik egyébként nemcsak politikailag, hanem pénzzel is támogat. (Felzúdulás a Jobbik padsoraiban.) Ráadásul külön abszurd, hogy ez a csoportosulás olyan zavaros fejtegetéseknek ad teret, mint ad 1. mégiscsak Haynaunak volt igaza egyébként a szabadságharc ügyében; ad 2. kifejtették, hogy a magyar szabadságért az életüket áldozó mártírok jelentős része nem is volt magyar (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.), ezért ilyen értelemben nem tartozik a magyar szabadság ügyéhez, ami meglehetősen szélsőséges álláspont, de semmi köze egyébként a magyar szabadság ügyéhez.

Az pedig külön fontos jelensége volt a 15-ei ünnepségeknek, hogy most már teljesen leplezetlenül és semmit sem ügyelve a konspirációra, a pedagógustüntetésnek álcázott tüntetés, aminek egyébként a magyar szabadsághoz még csak fogalmilag sem volt köze, az egész egyszerűen kinyilvánította - és bejelentkezett ilyen értelemben a politikai mezőbe - a politikai szándékát. Ha meghallgatta valaki a szónoklatokat és a legfontosabb követeléseket: kérjen bocsánatot a köztársasági elnök meg a miniszterelnök. Aztán kérdezem én, hogy miért is? Azért, mert a szocialisták által kivett pénzt az oktatásból megpróbáljuk visszatenni? (Felzúdulás az MSZP és a Jobbik padsoraiban.) Azért, mert a magyar kormány - értve a pedagógusok nehéz helyzetét - eddig soha nem látott béremelést hajtott végre? Vagy azért, mert míg a szocialisták több száz iskolát zártak, zárattak be, addig mi ezt nem tesszük, hanem kinyilvánítottuk, hogy az általános iskola alsó tagozatára minden önkormányzatban lehetőség van, ha ott igény van rá?

Teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar szabadság ügyéhez az egyetlen, valóban a szabadság kérdését tárgyaló hozzászólás a miniszterelnöké volt (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban.), akinek egyébként a beszédét többen hallgatták, mint az összes többi ellenzéki gyűlés vezérszónoklatait. (Dr. Vadai Ágnes közbeszól. - Zaj.)

Mert az teljesen világos, hogy ahogy ’48. március 15-e sem egyedüli esemény volt, hanem az európai népek szabadságának az ügye, teljesen világos, hogy magyar szabadság európai szabadság nélkül ma sem képzelhető el. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét. - Dr. Harangozó Tamás: Brüsszelből jöttél? Bécsből? Vagy honnan?) És az is teljesen világos, hogy ezt a szabadságot a leginkább napjainkban az a népvándorlás, migrációs hullám fenyegeti, ami teljesen idegen a mi szabadságfelfogásunktól, teljesen idegen a mi kultúránktól, a civilizációnktól, és teljesen nyilvánvalóan térfoglaló szándékkal jön Európába. (Közbeszólások az MSZP padsoraiban.) Ha erről valaki nem beszél a szabadságharc ürügyén, akkor tényleg csak a legprimitívebb saját politikai bizniszeit sütögeti, mert másra egyébként ilyen értelemben nem képes.

Rendkívül tanulságos volt a magyar szabadság napjának emlékezete. Engedjék meg, hogy az egyetlen érvényes mondatot hadd mondjam el, amiről mindenki megfeledkezett: Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)

(14.00)

ELNÖK: Köszönöm, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Dömötör Csaba államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Bátran! - Dr. Szakács László: Nem megrettenni!) Öné a szó.

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Tisztelt Frakcióvezető Úr! Engedje meg, hogy reagáljak a tegnapi ünnepséggel kapcsolatos felszólalására. Március 15-e sokunk számára mindig egy parancsról szólt, arról a parancsról, hogy számba vegyük, hol a helyünk a világban, mit tehetünk az országért, ahol élünk, és mit tehetünk azokért, akikkel együtt élünk. Éppen ezért 1848 évfordulóján nem ünneprontás, hanem egyenesen kötelesség arról szólni, hogy melyek az előttünk álló legfontosabb feladatok. Ha kicsit is érzékenyek vagyunk a történelmi léptékű folyamatokra - és március 15-e környékén miért ne lennénk azok -, akkor ki kell mondanunk, hogy az 1848-as időszakhoz hasonlóan most újra olyan időket élünk, amikor az események évtizedekre meghatározhatják Európa és a benne élők sorsát.

Sokat hallhattuk, de ettől még megdöbbentő: a tavalyi évben másfél millió bevándorló érkezett Európába, ellenőrizetlenül, kontrollálatlanul, megállíthatatlanul. Az elmúlt hónapok alapján ma már mindenki számára egyértelmű, hogy a történelemnek nincs vége, köszöni szépen, jól van, erősebb, mint valaha; és most éppen szuronyok helyett a bevándorlás köntösébe bújva formálja Európát, ahol élünk. Ilyen körülmények között nem túlzás azt mondanunk, hogy Európában ma ismét bátorságra, elszánt kiállásra és még több, még több józan észre van szükség.

Bátorság kell ugyanis ahhoz, hogy a bevándorlás ügyében meghaladjuk a cselekvést gátló politikai korrektséget. Bátorság kell ahhoz is, hogy kimondjuk: a bevándorlás nem lehetőség, hanem veszélyforrás. Ahhoz is bátorság kell, hogy kimondjuk, hogy a lárva állapotban lévő és értelmetlen bürokratikus előírások helyett a határok védelmére van szükség. Elszánt kiállásra a jövőben is nagy szükség lesz. Bátorság kell ugyanis ahhoz, hogy végleg elutasítsuk a kötelező betelepítési kvótáról szóló eszement javaslatot, pár ember kiállása ehhez nem lesz elegendő. Ezért van szükség népszavazásra és arra, hogy azon minden ember részt vegyen, függetlenül attól, hogy ez az ellenzéknek tetszik-e vagy nem.

Tisztelt Frakcióvezető Úr! A körülmények nagyon mások, de a lényeg 1848-ban és 2016-ban is ugyanaz: senkinek nincs joga ránk erőszakolni, ránk kényszeríteni olyan dolgokat, amelyeket mi nem akarunk. Senkinek sincs joga megmondani, hogy kivel éljünk együtt és kivel nem, és nem fogunk elfogadni semmilyen olyan hamis ideológiát, amely nem tartja tiszteletben szabadságunkat, hagyományainkat és közösségeinket. Azért van ez így, mert a magyar ma is a szabadság népe. Ragaszkodunk ahhoz, hogy őszintén elmondhassuk véleményünket a dolgok állásáról, és ha kell, saját kezünkbe vegyük a sorsunkat.

Számunkra ebben áll 1848 öröksége. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Felszólalások:   13-16   17-20   21-22      Ülésnap adatai