Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról beterjesztett törvényjavaslatnak nemcsak a tizenkilenc törvényt érintő szakaszáról zajlott a Házban vita, hanem - ha úgy tetszik - búvópatakként megjelent, hogy akar-e a Magyar Országgyűlés négy parlamenti pártja az Európai Unióhoz csatlakozni. Erről szólt a mai napon ez a vita. (Zaj az ellenzéki oldalon, közbeszólások.) A négy párt pillanatnyilag a jogharmonizációs célú törvényeken keresztül kapcsolja be a Magyar Köztársaságot az Európai Unió jogrendjébe, igazítja közösségi normáihoz, és a jogok mellett vállalja mindazokat a kötelezettségeket, amelyek egyébként rá hárulnak.

Aki értő fülekkel követte a vitát, annak a számára - de talán a külső érdeklődők számára is - világos volt, hogy a parlamentben két és fél párt van, amelyik vállalja az uniós csatlakozást az azzal járó jogokkal és kötelezettségekkel együtt. A két párt, amelyik vállalja ezt, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetségének parlamenti frakciója; és bocsánatot kérek, azt mondtam, hogy két és fél párt, mégpedig azért, mert a Magyar Demokrata Fórumból Csáky András képviselőtársam kiválóan ismertette a jogharmonizációs célú törvényjavaslatokat, ezzel szemben volt olyan képviselőtársunk, aki legalábbis azt a fajta félszívű hozzáállását bizonyította ebben a teremben, hogy úgy szeretne menni az Európai Unióba, ahogy a királyhoz ment a szegénylány a szitával, hogy vitt is ajándékot meg nem is. Nos, hát, ebben a tárgyban így sajnos nem tudunk bemenni az Európai Unióba.

S természetesen, bármennyire is fáj kijelenteni, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség egyetlen képviselője sem vállalja az európai uniós csatlakozással járó jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.), még akkor sem, ha képviselői közül a szaktörvények korábbi, előkészítő szakaszaiban többen a csatlakozást lehetővé tevő, például az egyes egészségügyi tárgyú törvényeknek maguk is előkészítői és előterjesztői voltak egy jogharmonizációs csomag keretében, és az akkori ellenzéki pártok - emlékezetem szerint - azt vállalták, hogy támogatásukkal vesznek részt ebben a folyamatban.

Mondhatnánk azt is, hogy kezdjük az elején, tudniillik hogy korán-e vagy későn terjesztettük be ezt a törvénycsomagot. Ellenzéki képviselőtársaim egyik része azt mondja, de inkább azt mondanám, hogy egyik percben azt mondják, hogy korán, előkészítetlenül került a parlament elé, majd a következő mondatukban meg azt, hogy elkéstünk ezzel a jogharmonizációs csomaggal. Nos, azt gondolom, hogy 2003 előtt ezt a csomagot teljessé tenni azért nem lehetett, mert hiszen 2003-ban véglegesítettük a csatlakozást, és bármennyire is furcsa, azt kell mondanom, hogy még mindig nem zárult le a csatlakozási folyamat, hiszen az Európai Unió jogrendje megkívánja a folyamatos alkalmazkodást. S azt gondolom, hogy nem is kapkodtuk el, hiszen mindazok a javaslatok, amelyek ebben a törvényjavaslat-csomagban szerepelnek, valamilyen módon részét képezik a személyek, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlásáról szóló közösségi elvárásnak, ha úgy tetszik, közösségi vállalásnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában két olyan nagyon lényeges pont körül forgott a parlamenti beszédek többsége, amelyekre, azt gondolom, azok miatt is vissza kell térni, akik nem feltétlenül járatosak az uniós és a közösségi szabályokban. Ez a két rész érinti a szociális törvényt és a gyermekvédelmi törvényt. Az 1612-es EGK-rendelet a közösségen belüli munkavállalókkal kapcsolatos rendelet, az a bizonyos 1408-as pedig a szociális biztonsági koordináció rendszerére vonatkozó rendelet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Erre a vitára készülve végigolvastam a szociális bizottság és az egészségügyi bizottság üléseiről készült jegyzőkönyveket. Őszintén csodálkozom, hogy azok a parlamenti képviselők, akiknek egyébként egyáltalán is kötelességük ismerni az európai uniós szabályokat, akik a felkészülésnek ebben a fázisában ma már nem felvilágosítást követelhetnek, hanem kötelességük felvilágosítást nyújtani, olyan csacskaságokat kérdeznek a parlamenti vitában, hogy ugyan mit is jelenthet az a bizonyos európai irányelv, avagy hogyan kell értelmezni azt a bírósági rendeletet, holott ez minden parlamenti képviselőnek rendelkezésére áll, ismerni meg kötelezettsége. Ezért engedjék meg, hogy erre a két irányelvre vonatkozóan elmondjam, a szociális jogharmonizációs törvények kapcsán a kötelezettségünket kell teljesíteni.

Az 1612-es EGK-rendelet azt mondja, hogy a migráns munkavállalónak, a vele együtt a tagállamba érkező eltartott felmenő rokonnak, a maximum huszonegyedik életévét betöltött gyermeknek és házastársának ugyanazt a szociális előnyt, vagyis ugyanazt a szociális ellátást kell biztosítani, mint az adott tagállam polgárának. Ha úgy gondolják képviselőtársaim, hogy ez további magyarázatot igényel, akkor azt mondom, hogy ezt az előírást teljes terjedelmében, mélységében és részletességében lehet újra és újra tanulmányozni. Ha mi nem teszünk eleget ennek a kötelezettségünknek, akkor már 2001-ben sem tehettük volna meg azokat az első lépéseket, amelyeket már a jogharmonizáció kezdetekor törvényekben fektettünk le, képviselőtársaim! Hát hogyan lehetséges, hogy 2001-ben a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség minden képviselője ismerte ezeket az irányelveket, csak 2004-ben nem? Hát mi történt? Tán csak nem az, hogy azóta már alá is írtuk a csatlakozási szerződést?

Tisztelt Képviselőtársaim! A következő törvényjavaslat, amely az Országgyűlés asztalán tárgyalásra vár, az a migrációról szóló törvény. Egészen biztos vagyok benne, hogy napirendre kerülnek majd azok a problémák, amelyeket önök a szociális törvények kapcsán érintettek, hiszen nem választható el, hogy a migráns munkavállalók és a velük érkező családtagok szociális és egyéb szolidaritáshoz tartozó támogatásáról szót ejtsünk. Ám most szeretném elmondani, hogy az Európai Unió nemcsak gazdasági közösség.

(17.20)

Az Európai Unió egy olyan szociális közösség, amelyikben a közösség folyamatosan építi és teszi hozzá a saját hazai szabályozásához a megbeszélt, kikristályosodott közös értékek mentén azt a többletet, amelytől mi magunk is az Európai Unió polgárai akarunk lenni.

Ami pedig az egészségügyi tárgyú törvényeket illeti: 2001-ben már elkezdődött az uniós jogharmonizációs szabályok meghozatala, és most az új bírósági ítéletek, az új közösségi joganyagok átvétele teszi szükségessé - úgy, ahogyan azt Gógl Árpád képviselőtársam is mondta, és úgy, ahogyan azt Csáky András képviselőtársam is mondta - ezeknek a szabályoknak a kibővítését és alkalmazását. Be kellett venni persze néhány olyant, amelyekről önök a tárgyalások ideje alatt elfeledkeztek. Ez pedig az a bizonyos opt-out intézmény, vagyis az, hogy a szakvizsga előtt álló szakorvosjelölt gyakornokok esetében, a túlmunka-szabályozás esetében még lehet kérni további kedvezményeket, illetve elő lehet írni a többletmunkavégzésre egyéb szabályokat, ha már erre nem lehet derogációt kérni, hiszen európai bírósági döntés az, ami ezt az előírást kötelezővé teszi.

Ám tartoztunk még az Európai Unió közösségéhez való tartozásnak a gyógyszerek esetében az úgynevezett transzparencia-direktíva alkalmazásával, amelyik mindannyiunk számára kötelezettség, és arról szól, hogy a társadalombiztosítási támogatásba vétellel és a támogatások nyújtásával összefüggésben csak olyan szabályokat lehet meghozni, amelyeket kihirdetve, azok ellen jogorvoslatot is lehet kérni.

És igen, ennek a törvénycsomagnak van egy olyan része, amely egyfelől az egészségügyi ellátások és szolgáltatások modernizációjához kapcsolódik, másfelől bizonyos szigorító, ellenőrző szabályokat segít elő, van benne a reklámtörvényre vonatkozó szabály. Azt gondolom, ezek mind olyan szabályok, amelyeket képviselőtársaimnak - legalábbis az egészségügyi ellátás korszerűsítése szempontjából - hasznosnak kell ítélniük.

A módosító indítványok vitájában meg fogjuk látni, valóban komolyan gondolta-e a Fidesz képviselőcsoportja, hogy úgy akarunk csatlakozni az Európai Unióhoz, hogy egyúttal a Magyarországon munkát vállaló vagy migráns munkavállalók családtagjaitól meg akarja tagadni azokat a szociális kedvezményeket, amelyeket egyébként a magyar munkavállalók számára az Európai Unióban természetes jogként vagy járandóságként követelünk magunknak, avagy egy kicsit félreértettük egymást, és nem pontosan erre gondolnak.

Látni fogjuk azt is, hogy az egészségügyi tárgyú törvények módosítása kapcsán képviselőtársaim milyen módon segítik egyfelől a jogharmonizáció teljessé tételét, másfelől néhány kifogásuk hogyan érvényesül a módosító indítványokban, amelyeket természetesen tartalmuk és érdemük szerint a bizottságok és a kormány is megfontol.

Köszönöm mindazok hozzászólását, akik segítettek megértetni akár a televízió nézőivel, amikor még volt közvetítés, akár a rádióhallgatókkal, akár a parlamenti képviselők egymással is, hogy miben is áll az, amikor Magyarország az Európai Unió közösségi szabályait átveszi vagy ahhoz alkalmazkodik, és miben is áll, amikor látszólag arról beszélünk, hogy mi támogatjuk az európai uniós csatlakozásunkat, ám amikor ezt törvényekre váltjuk, akkor ezektől elállunk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)