Felszólalás adatai

PICHLER IMRE (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításánál az általános indoklás első bekezdésében azt olvashatjuk, hogy a jóléti rendszerváltás programja, az egészségügyi reformelképzelések megvalósítása, valamint az európai uniós csatlakozásunk a ma működő szociális és egészségügyi rendszer szisztematikus átalakítását igényli.

(16.50)

Ezen átalakítás egyik állomását képezi a jelen törvényjavaslat, amely mintegy húsz, az egészségügyi és szociális ágazatot érintő törvényt tartalmaz. A javaslat a szociális területhez kapcsolódóan a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény, a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény jogharmonizációs célú módosítását tartalmazza.

Az érintett törvényekkel kapcsolatban 2001-ben már történt jogközelítési célú módosítás. Az ismételt jogharmonizációs felülvizsgálatot elsősorban a közösségi jogban - ide értve a szintén jogforrást képező bírósági gyakorlatot is - bekövetkezett időközbeni változások indokolják. A módosítás elsősorban az egyes törvények által szabályozott ellátásokra jogosult kör közösségi joggal összhangban lévő meghatározását célozza.

A törvények hatályának kiterjesztése, azaz az ellátási kötelezettség bővítése a módosítás legfontosabb eleme. Indokolatlan, hogy Magyarország abban a helyzetben, amelyben a fejlettebb tagállamok bezárják a csatlakozók előtt a szociális ellátásokat - vagy legalábbis részben -, a szociális ellátások tekintetében tovább nyisson. A módosítások kinyitják az alanyi jogon járó, sőt a szociális rászorultság alapján járó juttatásokban részesülők körét. Tartózkodási engedély birtokában a magyar állampolgárokkal lényegében megegyező jogokat kapnak az EU területéről érkezők.

Az indoklás azt is jelzi, hogy a csatlakozás utáni időszakban a javasolt bővítés nem jelent anyagi terhet. A Magyar Demokrata Fórum nevében hiányolom az összehasonlító elemzéseket. Vajon milyen hatással lesz azokra a térségekre a törvénymódosítás, ahol 24-25, sőt 30 százalékos a munkanélküliség, mint például az én választókörzetemben?

Szeretném megemlíteni röviden a Baranya Megyei Munkaügyi Központ által kiadott Munkaerő-piaci Figyelő 2002. decemberi - hangsúlyozni szeretném, hogy 2002. decemberi - és 2004. januári regisztrált munkanélküliek adatait. Mielőtt azonban konkrét számadatokat sorolnék fel, engedjék meg, hogy egy tegnapi újságcikkből idézzek. Sikerpropagandának állítja be a Medgyessy-kormány a magyarországi munkaerő-piaci folyamatok alakulását, noha egyre több anomália mutatkozik ezen a téren.

A GKI Gazdaságkutató Rt. legfrissebb tanulmánya szerint 2004-ben a korábban előre jelzetthez képest többen kerülhetnek az utcára. A szakértők szerint azért, mert a kormány által leépítendő nyolcezres köztisztviselői karból kevesen találnak új munkalehetőséget. Az érintettek helyzetét nehezíti, hogy a hazai versenyszférában egyre kisebb igény mutatkozik az államigazgatási gyakorlatra, valamint az elbocsátandó középkorúak egyébként sem keresettek a honi munkaerőpiacon. További probléma, hogy uniós csatlakozásunk megváltoztatja a munkaerő-mobilitást is. Májustól elvileg olcsó szlovák vagy lengyel dolgozók áraszthatják el a hazai munkahelyeket, esetleg kiszorítva a magyar alkalmazottakat. A veszély valós, hiszen az Európai Unió jelenlegi 15 tagállama korlátozásokat vezet be az újonnan csatlakozó államok munkavállalóival szemben. Ez pedig annyit jelenthet, hogy azokból az országokból, ahol egyébként is nagy a munkanélküliség, a hazainál jóval olcsóbb munkaerő érkezhet. Ebben a törvénymódosításban Magyarország csak a kisebb-nagyobb diszkriminációt alkalmazó uniós államokkal szemben tervez viszonosság címén hasonló intézkedéseket.

Most szeretnék visszatérni az előbbiekben említett, munkanélküliekre vonatkozó adatokra. 2002 decemberében a tartósan munkanélküliek száma - tehát Baranya megyéről van szó - 8171 fő, míg 2004 januárjában 9430 fő. A megváltozott munkaképességű munkanélküliek száma 2002 decemberében 842 fő, míg 2004 januárjában 1005 fő. Végül még egy fontos összehasonlító számot szeretnék elmondani. A regisztrált munkanélküliek száma 2002 decemberében 18 559 fő, míg 2000 januárjában 20 529 fő jelentkezett a Baranya Megyei Munkaügyi Központnál. A munkanélküliségi ráta, mint tudjuk, országosan 6 százalék körül mozog. Ehhez képest Szigetvár vonzáskörzetében 23,8, nem messze, Sellye vonzáskörzetében 33,8 százalék. Ijesztőek ezek a számok!

Azt hiszem, ezek az adatok is bizonyítják, hogy jogosan vártunk volna el egy összehasonlító elemzést, amit itt már több képviselőtársam is megemlített, hiszen ezek alapot szolgáltathattak volna arra, hogy milyen kihatással lesznek majd a törvénymódosítások elfogadásuk után.

A szociális rászorultság alapján járó juttatások esetén az EU-tagállamok és a csatlakozók is a helyi munkavégzés, a helyben lakás előírásával szűkítenek, mi pedig bővítünk. Érthetetlen, hogy az időskorúak járadékát, a rendszeres szociális járadékot, illetve a rendszeres szociális segélyt miért adjuk tartózkodási engedély alapján. Miért látunk el bárkit intézményben közpénzen, aki nem magyar állampolgár? Tudjuk, hogy mindez önkormányzati feladat, és erről is már többször szó esett a mai nap folyamán. A megszorító intézkedések következtében az önkormányzatok milyen forrásból fizetik ki az újabb kötelezettségeket? Ismét fedezet nélküli feladatot kapnak az önkormányzatok?

Végül a családok támogatásáról szeretnék szólni. Az alanyi jogon járó gyes, gyet és családi pótlék elérését teszi lehetővé ez a törvénymódosítás azoknak, akik munkavállalási céllal jönnek Magyarországra. Az európai uniós tagországokban a kormányok egyaránt a munkajövedelemhez kötött adókedvezményeket helyezik előtérbe.

A szociális és családügyi bizottság ülésén a főosztályvezető asszony a minisztérium képviseletében elmondta, hogy nincs más választási lehetősége, alternatívája a szociális törvénymódosításnak. Ha ezt a törvénymódosítást vizsgáljuk, megállapíthatjuk: ma már nem kibocsátó, hanem tényleg befogadó ország vagyunk. Ez azt kívánja sejtetni, hogy az erősen fogyó népességű országot bárhonnan jövő bevándorlókkal kívánja pótolni a kormány. Ez nemzetbiztonsági koncepció hiányában merő együgyűség, és számos veszélyt rejt.

Hiányolom azt a hatástanulmányt is, amely a csatlakozó országok családtámogatási rendszerét hasonlítja össze a magyar helyzettel.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)