Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem biztos, hogy ellenzéki oldalon népszerű leszek ezzel, de magamat azok közé sorolom, akik nem állnak távol a kreatív jegybanki gyakorlattól, vagy attól, ha az alaptevékenységhez képest szélesedik a portfólió, és adott esetben olyan területeken is megjelenik a jegybank tevékenysége, ahol a korábbiakban ez nem feltétlenül volt szokás. Közgazdászként abszolút nyitott vagyok ezen területeken. Éppen ezért csodálkozom most, hogy hová tűnt elnök úr. Nagy tiszteletem alelnök úré, folytattunk mi már termékeny konzultációt, nehogy provokációnak vegye ezt részemről vagy személye ellen szóló dolognak, de elképesztőnek tartom, hogy amíg az Állami Számvevőszék elnöke, akivel kétségkívül talán inkább mélyebbre ható vitáink is vannak, végig tud ülni egy ilyen vitát, addig nem értem, hogy elnök úrnak milyen halaszthatatlan közfeladata lehet most. (12.10)

Higgye el, én nem azzal akarom kezdeni, hogy az index.hu cikkét felolvasom a különböző ingatlanokkal kapcsolatos visszaélések gyanújáról, mert ezt meghagyom a sajtónak. Ez egy szakmai vita kellene hogy legyen, és igyekszem arra szorítkozni, hogy ez ilyen mederben is maradjon, főleg hogy az előttem felszólaló, kiváló szakértők is ott tartották ezt, alapvetően gazdasági kérdésekről volt szó; én is ezekről próbálok beszélni. De hogy tegyem fel így elnök úrnak a kérdéseimet? Ha még esetleg egy zárszó tekintetében visszatér, hogy fogja ő hallani azt, hogy az egyszeri országgyűlési képviselő mit szeretne tőle megtudni? Tényleg ennyire veszik komolyan ezt a vitát? Tényleg már a látszatra sem adunk? Egészen elképesztő helyzet ez, és nem is értem, hiszen pontosan a jegybank jó hírneve forog ilyenkor veszélyben. Tehát tényleg nem értem ezt a viselkedést. Remélem, hogy megvan a magyarázata.

Szeretném elmondani önöknek, hogy igen, a jogszabályi háttér  melynek értelmében az MNB a rendelkezésre álló eszközökkel támogatja a kormány gazdaságpolitikáját  egy megfogható valami, ezen az úton kell szerintem elindulnunk. Azt viszont már kevésbé értem, hogy a kormány képviselője a tavalyi vitán is jelezte, hogy nem kíván álláspontot ismertetni, és most sem látom itt a vezető kormánytagokat, pedig hát van egy jogszabályi kötelezettség, ez arról szól, hogy az MNB segítse a kormány gazdaságpolitikáját. Most az idézőjeles megrendelők, tehát akinek a munkáját kellene hogy segítse mindez, nem tartózkodnak a teremben.

Értem én, hogy a kötelező napirendet önök le akarják tudni, de az, hogy már a látszatra, a díszletre, az illúzióra sem adnak, ez egész egyszerűen sértő, és nem engem személyemben sért meg, én nagyon sokat elbírok önöktől, de mögöttünk is szavazók százezrei állnak, és önök őket nem tisztelik; és most a kormányzati vezetőkhöz is fordulok  legalább virtuálisan, ha már nincsenek itt , őket, a szavazók tömegét nem tisztelik azok, akik nem képesek egy másfél órás vitát végigülni egy ennyire fontos kérdésben. Tényleg meg vagyok döbbenve.

Azt is látom  alelnök úr felé fordulva, immár a szakma irányába terelve a dolgokat, legalábbis kísérletet téve erre , hogy nem került a plenáris ülés elé a felügyelőbizottság jelentése, amit szintén nem tudok értelmezni. Ha jól tudom, a felügyelőbizottság tagjait is itt, ebben az épületben vagy a környékén nevezik ki. Én nem értem, hogy az idézőjeles elszámolás során a felügyelőbizottsági jelentés miért nem kerülhet ide elénk egy nagy csomagban, miért nem tudunk erről a maga mélységében tárgyalni.

Meglepett a fideszes vezérszónok úr azon megnyilvánulása is, mely szerint óriási örömét fejezte ki, hogy mennyire nyereséges a jegybank. Szeretném önökkel közölni, hogy a magyar nemzetgazdaságnak nem célja az, hogy a jegybank nyereséges legyen. A jegybank nem egy profitorientált szervezet, ha jól tudom, viszont, ha úgy vesszük, akkor fő részvényese, a magyar állam tekintetében a jogok gyakorlója a pénzügyminiszter lenne, aki jelen pillanatban nem tartózkodik a teremben, az ő megbízottja sem tartózkodik a teremben. Ehhez képest olyan képviselők, akik talán kevésbé járatosak ebben a témában, örülnek annak, hogy a jegybank nyereséget produkál, én pedig azt mondom, hogy nem, a jegybanknak van jogszabályokban meghatározott feladatköre, feladatrendszere, nagyon fontos feladatok, ezeket kell hogy ellássa, de semmiképp nem profitábilis vagy profitra törekvő módon. Emlékszem azokra a nyilatkozataikra, amelyek alátámasztották, hogy valóban nem ez a cél.

Viszont, ha örülnek ennek a nyereségnek, ami keletkezett a jegybank oldalán, magyarázzák meg nekem azt a hungarikumot, hogy miért nem kerül ez befizetésre a magyar költségvetésbe. Értem én, hogy a jogszabály úgy szól, hogy mindez egy opcionális lehetőség, nem kötelezettség, mint mondjuk, Németországban. De  kormánypárti képviselőtársaimhoz fordulok  ha ennyire örülnek a jegybank eredményének, miért félnek? Mitől rettegnek? Miért félnek egy olyan javaslatot benyújtani, amely kötelezi a jegybankot arra, hogy a mindenkori nyereségét fizesse be Magyarország költségvetésébe? Ez így szokás nagyon sok fejlett országban. Önök egy hungarikumot hoztak létre ezzel az elhibázott jogszabállyal.

Ott van például a jegybanknál a devizahitelesek pénze, képviselőtársaim. Most hangzott el az expozéban, hogy a devizahiteles átváltáson mekkora  idézőjeles  haszon, profit keletkezett, ott parkol évek óta a jegybanknál. Miért nem támogatnak egy olyan jogszabályt, amely létrehoz egy kártérítési alapot, miután osztalék gyanánt befizetteti a mindenkori nyereséget, és ezt a pénzt ebbe a kártérítési alapba csoportosítva megsegíti azokat, akiket önök hagytak kilakoltatni, akiket önök hagytak az út szélére kerülni, és akiken önök nem segítettek?

Értem én ezt a harcias vehemenciát, de akkor ez nyilvánuljon már meg olyan jogszabálytervezetek legalább vitára bocsátásában, ahol nem a ruandai, meg nem a galaxisbéli gyakorlatot akarjuk követni, hanem mondjuk, a német gyakorlatot, amire önök olyan gyakran és előszeretettel szoktak hivatkozni. Hát akkor legyenek már nyitottabbak ebben a kérdésben is!

Én az MNB álláspontját megértem e tekintetben, van egy róla szóló jogszabály  többféle jogszabály köthető ide , és ő eleget tesz azoknak az előírásoknak, amelyek ott vannak, és nyilván nem rázza a kerítést annyira, hogy ezek a jogszabályok változzanak meg, hiszen a fő felelősök itt a teremben találhatók, nem önök azok. De teljesen egyértelmű, hogy ez a jogszabályi háttér így, ebben a formában rossz. És oké, hogy nem profitorientált a Nemzeti Bank, de a költekezésének így gyakorlatilag nincsenek is korlátai.

Azt is látjuk, hogy bár a társadalmi felelősségvállalási tevékenységre  az 56-58. oldalon találhatunk erről néminemű leírást  igen nagy figyelmet fordít a jegybank  és ez egy hozzám közel álló terület, tehát szeretném elmondani, hogy bár nem feltétlen közpénzek továbbosztogatására találták ki ezt, hanem jellemzően nagyvállalatok a saját tőkéjüknek a társadalmi felelősségvállalás jegyében normálisnak vagy emberbarátnak gondolt akciók során egyfajta PR-tevékenységként való szétterítésére találták ki, de tőlem akkor sem áll távol, ez egy nagyon fontos terület , de mivel az MNB évente a működési költségeinek 5-6 százalékát, tehát nagyjából kétmilliárd forintot vagy annál is többet fordít hasonló célokra, jó lenne ennek egyfajta bontását találni, hiszen a kedvezményezettekről kapunk információt, ebbe szerintem senki nem köthet bele, a konkrét mértékről kevésbé. Tehát én itt ezt azért viszonylag hiányosnak tartom, és nem is merült fel kormánypárti képviselőtársak expozéjában sem.

De a legsúlyosabb terület, amiről nem esett szó, az a visszatérő kijelentés, miszerint az MNB-nek nincsen árfolyamcélja, és akkor erről vitatkozzunk egy picit. Én egyébként el tudom fogadni, bár nehezen, az én világlátásom teljesen más, én be tudnék fogadni egy olyan MNB-t, amely másfajta jogszabályok alapján, máshogy működő módon igyekszik azért kordában tartani azokat a begyűrűző folyamatokat, amelyeknek köszönhetően adott esetben elszáll a magyar forint. Magyarország kormányát nem értem, F Kovács Sándort nem értem, a kormánypárti képviselőtársakat nem értem, akik felállnak és el merészelnek úgy mondani MNB-vita kapcsán egy vezérszónokit, hogy a forint elképesztően gyenge árfolyamáról egyetlen árva szót nem beszélnek.

Beszélt ön olyan dologról, ami nem tartozik ide, az MNB nyeresége, hiszen nem profitorientált szervezetről van szó, ne örüljünk már ennek a nyereségnek, vagy ha van, azt fizessék be a költségvetésbe, változtassuk meg az ehhez szükséges jogszabályt, akkor is, ha önnek nem tetszik, és ez a pénz ott parkoljon, ahová való. De az egészen elképesztő, hogy a gyenge forintról önök egy árva szót nem mernek mondani; nemhogy nem akarnak, nem mernek. Az önök kormányzása alatt egy tudatos stratégia révén, és nem mondom azt, hogy csak a kormány felelős ezért, mert nem lenne korrekt, de úgy szállt el a magyar forint (Dr. Fazekas Sándor közbeszól.)  dörmöghet akármit, nyomjon gombot, igyekszem türelmesen végighallgatni, reagálni is fogok rá , az önök kormányzása alatt a magyar lakosság évente több száz milliárdos indokolatlan tehernek van kitéve. Ezt ön sem tudja elhazudni, képviselőtársam. Egy okostelefon 30-40 ezer forinttal drágább emiatt. Nem Magyarország Kormánya miatt, de a kormány nem avatkozik bele ezekbe a folyamatokba.

A jegybanktól sem követeli meg, mondjuk, jogszabály-módosításokkal vagy akár informatív úton azt, hogy legalább a rendelkezésére álló szűk eszközökkel igyekezzen kordában tartani bizonyos folyamatokat. Önök ezt nem teszik meg. Egy egyszerű H&M-es, zarás ruhadarabnál 3-4 ezer forint lehet a különbség. Önöknek ez nem fáj, persze, országgyűlési képviselői fizetésből belefér, de magyar emberek tömegeit érinti mindez. Az importélelmiszerek, -gyümölcsök, -zöldségek tekintetében úgyszintén egy nagyon komoly tényezőről beszélünk. Minden importtermék drágább árát önök a magyar lakossággal fizettetik meg.

Eközben Orbán Viktor miniszterelnök elmondta, hogy a gyenge forint jó az exportáló cégeknek. És akkor, képviselőtársaim, vizsgáljuk meg, kik ezek az exportáló cégek. Nagyon ritka esetben magyar mikro-, kis és közepes méretű vállalkozások. Az ez irányú hitelprogramokat én egyébként támogatom, főleg akkor, ha a valódi címzettekhez jut el a pénz, és nem, mondjuk, multi cégek leányvállalataihoz vagy középvállalataihoz. De azt el kell mondjam önöknek, hogy az exportáló cégek többsége olyan multinacionális társaság, amelyet az egyik kézről elképesztően kedvezményeznek Magyarországon, a velük aláírt stratégiai szerződésekben nem írják ki a magyar munkabérek legalább lassú közelítését a termelékenységi megengedhetőség jegyében a nyugati átlaghoz, harmadsorban pedig azt is látjuk, hogy kellőképpen rugalmas munka törvénykönyvét biztosítottak számukra annak érdekében, hogy a munkaerőt kellőképpen kihasználhassák. Itt tartunk, és ezen cégek exportjának érdekében többek között önök gyengén tartják a magyar forintot, több száz, több ezer milliárdos indokolatlan terhet idéznek elő.

Én tehát bármely tisztességes kormányzati szereplőtől, legyen az miniszter, képviselő, azt szeretném hallani, hogy igenis van önöknek árfolyamcéljuk, azt szeretném hallani, hogy nem mindegy, hogy gyenge vagy erős a magyar forint, mert a gyenge magyar forint elképesztően széles tömegeket terhel indokolatlanul, és amit családi adókedvezmények formájában esetleg odajuttatnak, a másik úton 27 százalékos áfával, a gyenge forinttal, az LTP állami támogatásának leépítésével és számos egyéb eszközzel gyakorlatilag visszavesznek.

(12.20)

Ez elfogadhatatlan, mert én egyetértek önökkel abban, hogy demográfiai fordulatra van szükség, tisztességes családtámogatási rendszerre. Olvastam egyébként olyan háttértanulmányt is, ahol arra tettek javaslatot, hogy évente kétezerrel nőjön a születésszám Magyarországon. Bravó! Egyetértek, tényleg. De akkor miért nem jelöljük meg az eszközöket hozzá? A mostani eszközök szemmel láthatóan nem elégségesek, mert minden mérhető demográfiai mutatóban gyengült Magyarország az utóbbi években. Az utóbbi három évben már a termékenységi arányszám is sajnos befagyott, csökkenésnek indult, és az élveszületések száma újabb negatív rekordokat döntöget, miközben többen halnak meg.

Látható, hogy a lakhatási válság, a kataklizma feloldása nélkül nem lehet ezen a területen eredményt elérni. Üdvözlöm azt, hogy a jegybank meglátta ezt a problémát, és különböző nyilatkozataiban már igyekszik a probléma megoldására javaslatokat tenni, de Magyarország Kormánya nem partner önöknek ebben, nem hallja meg ezeket a hangokat. F. Kovács képviselőtársam egyáltalán nem volt bátor egyszer sem, amikor a budapesti vagy nagyvárosi albérleti díjak kerültek szóba, mert Magyarország Kormánya elnézi, eltűri ezeket a folyamatokat, az egész lakhatási válságot, és nem cselekszik, nem avatkozik be.

Nem azt mondom, hogy egy berlini típusú hatósági áras befagyasztás jó lenne, egyáltalán nem támogatnám, mert úgy gondolom, hogy Magyarországon ez inkább a feketegazdaságot vagy a szürkét erősítené, de azt mondom, hogy a problémával foglalkozni kell. Észre kell venni, hogy magyar emberektől 160-180 ezer forintos albérleti díjat kényszerként elkérni, ez nem egy egészséges gazdasági helyzet a jelenlegi bérszínvonal mellett.

Azt is látom, hogy a CSOK esetében van kedvezményes hitel dögivel, de az igénybevevők vagy igénybe venni szándékozók többsége inkább a támogatási szférára lenne rászorulva, tehát arra, hogy egy használt ingatlan esetén az általa igénybe vehető támogatás is mérhető legyen. Ugyanígy vitatkoznunk kellene az új építésű lakásokra vonatkozó kedvezményes áfakulcs kivezetéséről, mert szerintem ez elhamarkodott volt, ezt nem szabadott volna ilyen gyorsan kivezetni. Ezek mind legitim vitaalapok lennének. A jegybank egyébként észrevette ezt a problémakört, értetlenül állok az előtt, hogy Magyarország Kormánya egyszerűen nem beszél ezekről, mintha nem léteznének, pedig honfitársaink százezrei ezért nem tudnak érdemben változtatni az életükön.

Szeretném még egyszer felhívni a figyelmüket arra, hogy igen, jogszabályt kell módosítani, osztalék gyanánt a mindenkori jegybanki nyereséget be kell fizettetni a költségvetésbe, ebben nem nagyon tudunk kompromisszumot ismerni, főleg, amíg devizások pénzéről is szó van. A lakhatási kataklizma felszámolása tekintetében viszont hallják meg azokat a szakmai elemzéseket, amelyeket a jegybank artikulál, önök ugyanakkor valamiért meg befogják a fülüket.

Azt is látnunk kell, nem akarom idézni az összeget, amely elhangzott az expozéban, miszerint a devizahiteles átváltáson önök szerint  idézőjelben  mennyit „nyertek” az emberek, mert szerintem ez az összeg pontatlan volt. A pontos elemzés arról szólna, hogy ha a forintosítással ennyit nyertek az érintettek, akkor vajon mennyit nyertek a kereskedelmi bankok. Mert nagyon jól tudjuk, hogy ha valaki 165 forinton vette fel ezt az úgynevezett hitelét, annak önök 256 forinton váltották át. Hol van a kettő közötti különbség? Ez a nagyon tetemes összeg jóvá lett írva az érintett bankok számláján, mint legálisan elvont jövedelem, és ebbe ma nem köthet bele senki, hiszen jogszabály jóváírta azt, amit szerintem nem szabadott volna. Ezeket a hiteleket a felvétel napjának árfolyamán kellett volna, és állítom, hogy kellene forintosítani. Hogy ez azonnal történik meg vagy egy többéves lépcsőzetes folyamat eredményeként, ez megint csak egy legitim vita alapja. De azt látom, hogy a regionális szinten is rekordokat produkáló bankrendszeri eredmények fényében erre lenne mozgástér, lenne lehetőség anélkül is, hogy ezt a banki szisztémát bármi komolyan megremegtesse.

Ezek függvényében hívom fel tehát képviselőtársaim figyelmét arra, hogy bőven lenne itt még feladat, bőven lenne miről beszélni, de nem győzelmi jelentések formájában, hanem sokkal-sokkal őszintébben, mint ahogy önök tették.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)