Bizottsági arcképcsarnok
A felszólalás szövege:
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért emelkedtem szólásra, mert több képviselőtársam is azt említette az imént, hogy a 10 ezer fő fölötti településeknél már abszolút nem számít a személy, hanem pártokra szavaznak az emberek, sőt Apáti István képviselő úr odáig ragadtatta magát, hogy a Bodri kutyát is elindíthatja ezekben a kategóriájú településekben, bármilyen párt színében, és azzal mandátumot szerez.
Javasolnám, hogy nézzék át, szabadidejükben tanulmányozzák a Választási Iroda honlapját, a valasztas.hu címen, hiszen ott láthatják, hogy számtalan olyan település van ebben a kategóriában, akinek civil polgármestere van. Hogy két példát mondjak önöknek, Somogy megyéből, az egyik Marcali, a másik pedig Nagyatád. Mindkét városnak Somogyért színekben indult polgármestere van. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem, nem! Marcali nem! Marcali szoci!) Az más kérdés, hogy aztán ők például a szocialista frakcióval működnek együtt helyi szinten.
Tehát önök most éppen a Szocialista Párt helyi polgármesteréért aggódnak, akik egyébként civil szervezetek mögé bújva szerzik meg a mandátumukat, mert helyben, ha pártszínekben indulnának, akkor már nem választották volna meg őket 2006-ban sem.
De mondhatnék önöknek baranyai példát is, siklósi példát, ahol a polgármester még az országgyűlési választásokon MDF-színekben indult, majd aztán ősszel már az MDF-et nem vállalva helyi civil szervezet támogatásával nyerte meg magasan egyébként az önkormányzati választásokat, és elmondhatnám ott azt, hogy hiába indultak akár az MSZP, akár a Fidesz színeiben önkormányzati képviselők, a tíz önkormányzati kerületből mindösszesen négyben tudtak pártszínekben győzni, az összes többiben helyi civil szervezet vagy független jelölt győzött.
Tehát amikor súlyos érveket próbálnak felvonultatni a jelenleg tárgyalás alatt álló törvényjavaslat ellen, akkor arra kérem önöket, ezeket a példákat is vegyék figyelembe. Ha már a kompenzációs lista működésével kapcsolatos elveket nem értik, akkor legalább ezeket a szavazatszámokat próbálják visszanézni és ellenőrizzék ezen a honlapon.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Csak egy rövid kiegészítést tennék ahhoz, amit Kósa Lajos képviselőtársam elmondott, miszerint az érvrendszer alapján, ha úgy tetszik, éppen amellett érvelnek, miért fontos, hogy valaki pártszínekben induljon, ha pedig úgy tetszik, akkor épp amellett próbálnak érvelni, hogy mennyire jó lenne, ha egyébként személyekre szavaznának. Sneider képviselő úr éppen azt mondta, hogy ha az új rendszer szerint választanak, akkor majd csupa gyöngyösi lesz a Heves megyei közgyűlésben, esetleg egy-két hatvani. Képviselőtársaim, akkor most mire szavaznak az emberek? Személyekre vagy pártokra? Attól függetlenül, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy hogyan történik pillanatnyilag egy megyei önkormányzati választás, hiszen ahogy Kósa Lajos elmondta, a pártok állítják össze a listákat, amire szavaznak. Ezért mondom, hogy abszolút nem érdekli önöket, hogy mi a valóság, az érdekli, hogy éppen miről akarnak beszélni.
Hogy még egy dolgot elmondjak, azt is nehezményezte Sneider úr, hogy a helyi közösségek beleszólását gyakorlatilag korlátozzuk azáltal, hogy csökken a kistelepülések önkormányzati képviselőinek a száma. Képviselő úr, bizonyára ön is tudja azt, hogy többtucatnyi településen nincs annyi jelölt már ciklusok óta, mint amennyi képviselői hely van. Emellett más megszólalási lehetőségük is van, ott van a falugyűlés. Éppen olyan fórumot lehet teremteni, ahol nemcsak több képviselő, hanem az egész falu, a teljes település lakossága elmondhatja a gondjait, problémáit. A törvény szerint évente legalább egy ilyet kell tartani, de semmi nem akadályozza meg a képviselő-testületet abban, ha kevesebb képviselő van, többször, akár negyedévente tartsanak fontos kérdésekben falugyűlést, ahol az emberek elmondhatják, mi a véleményük, és nyilvánvalóan a képviselő-testület majd aszerint fog cselekedni.
Tehát álságos az a dolog, amit mondanak. Nem ezen múlik a népképviselet, hanem a helyi szándékon, akaraton múlik a népképviselet. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti ügyek kormánya benyújtotta a tisztelt Ház elé A nemzeti együttműködés programját. A nemzeti együttműködés programja egy olyan kezdeményezés, amely egy valódi összefogást testesít meg a választók és a politika között. Egy olyan új szemléletet nyit a magyar politikában, amely eddig nem volt jellemző, hiszen eddig az emberek azzal szembesülhettek, hogy amit a kampány során ígértek nekik, azt a választások másnapján már elfelejtették. Volt olyan politikus, olyan kormánytag az elmúlt időkben, aki, amikor számon kérték rajta azokat az ígéreteket, amelyeket a kampányban tett, azt mondta, hogy kérem, az egy választási program volt, ez pedig itt egy kormányprogram. Megváltozott a szemlélet, megváltozott a politika, egy új politika következik Magyarországon a következő időszakban.
Itt az idő, hogy talpra állítsuk a magyar gazdaságot, itt az idő, hogy újra munkát adjunk az embereknek, minden magyar ember dolgozni tudjon, mindenki, aki hozzá akar tenni a társadalomhoz, az meg tudja ezt tenni. Rendkívül fontos szerepe lesz ebben a munkahely-teremtési programban a kis- és közepes vállalkozásoknak, annak a rétegnek, amely ma a munkahelyek több mint kétharmadát adja, és amely a válság idején is megtesz mindent annak érdekében, hogy megtartsa a munkahelyeket, hogy munkát adjon az embereknek és a családoknak. Ebben a kis- és közepes vállalkozási körben egy nagyon fontos terület a turizmus, hiszen a turisztikai attrakciók, azok az adottságok, természeti, környezeti, építészeti adottságok, amelyekkel Magyarország rendelkezik, rendkívül jók, amelyekre alapozni lehet egy komoly fejlesztési programot. Azt gondoljuk, hogy a következő időszakban vissza kell térnünk azokhoz az évekhez, amelyeket a 2000-es, 2001-es és 2002-es időszak jellemzett, a Széchenyi-tervnek ahhoz az időszakához, amely újra hitet, lendületet és energiát adott a magyar vállalkozásoknak, mindenki újra hihetett abban, hogy amit eltervezett, azt a kormány támogatásával, a kormánnyal való együttműködéssel meg is tudja valósítani. Azt gondoljuk, hogy a turizmus jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a magyar termékek, a magyar áruk, a magyar termelők és a magyar fogyasztók képviselete valósuljon meg újra Magyarországon. Az átmeneti időszak zűrzavaros évei véget értek, a hatalommal való visszaélést követően tiszta, új időszak kezdődik.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Igazi szemléletváltás következik a magyar kormányzati politikában. A nemzet felemelkedése, a nemzet építése lesz az elsődleges feladatunk. Az egyik legfontosabb kitűzött célunk az egészséges nemzet feltételeinek megteremtése. Ennek egyik építőköve lesz a mindennapos testnevelés. Azt gondoljuk, hogy gyermekeinknek lehetővé kell tenni a rendszeres testmozgást, mert ha nem szoknak hozzá, hogy mindennap testnevelésórájuk legyen, és ott szakképzett testnevelővel rendszeres testmozgást végezzenek, akkor felnőttként nem lesz igényük erre.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ma az a helyzet, hogy Magyarországon az embereknek mindössze 9 százaléka sportol rendszeresen, tehát alig több mint 900 ezer ember mozog naponta, ezzel pedig Európában sereghajtók vagyunk, hiszen a normális vezetésű országokban ez az arány 30 és 40 százalék között van. Azt szeretnénk tehát, ha a következő években jelentős változást tudnánk ezen a téren elérni. A sport nem csupán az egészséges életmód alapja, sokkal több ennél: segít a társadalmi integrációban, fegyelemre, tisztességre tanít, és hazaszeretetre nevel.
Tisztelt Ház! Elfogadhatatlan az, hogy irreális körülmények fogadják ma a gyermekeinket, nincs elég sportpálya, nincs elég tornaterem, és nincs elég uszoda, ahol a mozgás alapvető feltételeit ki lehetne elégíteni. Azt gondoljuk tehát, hogy egy komoly infrastruktúra-fejlesztési programot kell indítani a következő időszakban. Helyre kell állítani a sportegészségügy áldatlan helyzetét, és meg kell szüntetni azt a káoszt, ami ma a sportolók alkalmazása körül van. Elfogadhatatlan, hogy színlelt szerződésekkel csalásra kényszerítik ma a magyar sportolókat, nem teszik lehetővé számukra, hogy normális körülmények között rendesen leadózott jövedelemhez jussanak. Ezért azt gondoljuk, hogy az ekho adókörülményeit ki kell terjeszteni a sportvállalkozásokra is.
A siker első számú feltétele, tisztelt hölgyeim és uraim, a bizalom. A győztesnek nem igaza van, hanem feladata. Azt kívánom, hogy mindannyiunkat ezek a gondolatok vezéreljenek a következő években. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök annak, hogy ez a törvényjavaslat a parlament elé került, és annak is nagyon örülök, és köszönöm képviselőtársaimnak, hogy a kormány megalakulását követően ilyen rövid időn belül idehozták ezt, hiszen számtalan önkormányzat nagyon aggódva és szomorúan figyelte azokat a fejleményeket, amelyek 2006 óta kiemelten sújtották ezt a területet.
Hiszen ne felejtsük el, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy 2006-ban indult el az a mérhetetlen erózió, az az önkormányzatok működését ellehetetlenítő kormányzati arrogancia, amelyet az MSZP és az SZDSZ gyakoroltak. Ugye, Lamperth Mónika nem rejtette véka alá - ma már Navracsics Tibor miniszter úr ezt idézte -, 2006-ban, amikor a Fidesz megnyerte az önkormányzatok vezetésének lehetőségét, és gyakorlatilag a Fidesz politikusai irányították a hazai önkormányzatok döntő többségét, akkor Lamperth Mónika megnyugtatta a saját frakcióját: nem kell fiúk, lányok aggódni, majd kitalálom, hogyan korlátozzuk be őket, hogyan vegyünk el az önkormányzatoktól minden olyan lehetőséget, amellyel korábban élni tudtak.
(1.20)
Egy dolgot felejtettek el, Varga miniszter úr, amikor önök megszavazták ezeket az intézkedéseket, hogy nem velünk, nem a fideszes polgármesterekkel és önkormányzati vezetőkkel toltak ki, hanem azokkal az emberekkel, akik azokon a településeken élnek.
Tehát azt kellett volna végiggondolniuk, amikor megszavazták ezeket, és ön is hivatkozott arra a beszédében, hogy ugyan fájó szívvel meg nehézkesen, de tudják, a frakciófegyelem, a politikai fegyelem - megszavazták. Óriási hibát követtek el, s a legnagyobb baj nem az, hogy erre a szakmai hibára nem hívták fel a kormány figyelmét időben, és nem tudtak kellően érvelni a frakcióülésen, hanem az, hogy ezzel a hazugságpolitikával önök egyetértettek.
Mi történt a Lamperth Mónika vezette Belügyminisztériumban? 2006 októberében a Fidesz jórészt az önkormányzatok többségének az irányítását átvette. Nem kellett sokat várni az első lépésre, elvették az illetékbevételek jogát a megyei közgyűlésektől, ezzel gyakorlatilag halálra ítélték a megyei önkormányzatokat. Elvették tőlük azt az utolsó forrást, amellyel az önkormányzatiságukat tudták finanszírozni, azokat az önként vállalt feladatokat, azokat a helyi civil kezdeményezéseket tudták vele támogatni, amelyekre ezután nem maradt lehetőségük. Ezzel, tisztelt hölgyeim és uraim, 25-30 milliárd forintot vettek el a megyei közgyűlésektől, és mondom, hozták őket lehetetlen helyzetbe, sodorták őket a csőd szélére.
De ez még nem volt elég, jött a következő lépés, amire Babák Mihály képviselőtársam utalt, a 2009-es költségvetés, amikor 120 milliárd forintot vettek el az önkormányzati szektortól. Tehát nem volt elég az, hogy az illetékbevételek megvonásra kerültek, 120 milliárdot kivettek a rendszerből, ezzel gyakorlatilag az önkormányzati intézmények finanszírozását lehetetlenítették el.
De még ez se volt elég, jött közbe egy egészségügyi reformnak álcázott intézkedéssorozat, amelyet az SZDSZ nyomására támogattak és fogadtak el ebben a Házban, amely gyakorlatilag az önkormányzati fenntartású kórházakat lehetetlenítette el, hozta olyan helyzetbe, hogy működésképtelenség határára sodródjanak. Ezzel ugyan nemcsak a miáltalunk vezetett önkormányzatokat, hanem az önök által vezetett önkormányzatokat is ellehetetlenítették, de ez önöket egyáltalán nem zavarta. Még egyszer mondom, legkevésbé az nem zavarta önöket, hogy azokat az embereket vették semmibe, akik ezeken a településeken élnek.
Aztán ezután következett az iparűzési adó beszedésének a központosítása. Hiába érveltek ez ellen az önkormányzati szakmai szervezetek, hiába érveltek ez ellen azok a polgármesterek, akik egyébként többek között az önök frakciójában is ültek, semmi nem számított, meghozták ezt a törvényt. Nem számított az, hogy ezzel az önkormányzatoknak azt a lehetőségét veszik el, hogy helyben mérlegelni tudjanak; különösen gazdasági válság idején, amikor a helyi kis- és középvállalkozások működési problémákkal küzdenek, amikor a munkahelyek megtartása érdekében az önkormányzatoknak támogatást és segítséget kellene adni, például azzal, hogy mint ahogy azt egyébként sok fideszes vezetésű polgármester megtette, átmeneti időre felfüggeszti az iparűzési adófizetési kötelezettségüket. Pontosan azért, hogy életben tudja őket tartani, mert azt önök is bizonyára jól tudják, hogy sokkal több pénzbe kerül egy munkahely újramegteremtése, mint annak a megtartása.
Végül még egy nagyon fontos érv mellette: sokkal komolyabb a motivációja az önkormányzatoknak az adóbeszedés tekintetében, illetve nagyobb a hatékonysága összességében. Tehát az gondolom, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásával azokat a súlyos károkat tudjuk megelőzni, amelyeket az MSZP-kormány az elmúlt évek során az önkormányzatokkal szemben, az önkormányzatok és a választópolgárok kárára meghozott.
Egy dolgot megint szembesítenünk kell önökkel: amíg önök a kormányzati politikusok lobbiérdekeit képviselték az elmúlt nyolc év során, addig a nemzeti együttműködés kormánya a választópolgárok érdekeit szolgálta, és ezt fogja tenni a későbbiekben is.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
BÁNKI ERIK, a sport- és turisztikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament sport- és turisztikai bizottsága megtárgyalta az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényjavaslatot, és egyhangú döntésével azt általános vitára alkalmasnak találta. A bizottsági vita során egyértelműen kifejtésre került, hogy a turizmus ágazata számára rendkívül fontos ez az új szabályozás. Képviselőtársaim a korábbi bizottsági vélemények ismertetése kapcsán már elmondták, és ezzel tökéletesen egyetértünk, hogy egy olyan túlbonyolított, túlbürokratizált, egyébként működésképtelen törvényt fog felváltani ez az új javaslat, amely az ágazat számára egyértelmű előnyt jelent.
(10.40)
Jó szokás szerint a korábbi törvényalkotás során a szocialista kormány nem a szakmai érdekképviseletek véleményét, nem az ezeken a területeken dolgozó vállalkozások érdekeit vette figyelembe, hanem valami általunk általában elsőre nem látott, de utóbb kiderült, lobbiérdekek mozgathatták akkor, amikor egy ilyen használhatatlan és alkalmatlan törvényt fogadtattak el a tisztelt Házzal.
Azt gondolom, hogy ez a módosítás, ez az új szabályozás egyértelműen találkozik a turizmus ágazatának képviselőivel, hiszen külön kiemeli az idegenforgalmi idénymunkát, amelynek esetében 90 napról 120 napra növeli az alkalmi munkavállalás időtartamát, arról nem beszélve, hogy azzal, hogy 500 forintban határozza meg a napi befizetendő közteher mértékét, ezzel még abban az esetben is, ha egy minimálbéren történő foglalkoztatást veszünk figyelembe, annak egyharmadára csökkenti a munkaadók költségeit.
Rendkívül fontos ez, hiszen a turizmus, mint ahogy egyébként a mezőgazdaság is, az az ágazata a magyar gazdaságnak, amely egyrészt az ország nehéz sorsú vidékein, a legelmaradottabb területein is képes munkahelyteremtésre, másrészt pedig nagy számban foglalkoztat képzetlen munkaerőt, és ilyen módon az alkalmi foglalkoztatás különösen fontos az ágazat számára. Azt gondoljuk, érdemes lesz megfontolni, de majd nyilván az általános vitában erre még kitérhetünk, hogy miután a mostani törvényi szabályozás a kereskedelemről szóló törvényben meghatározott turisztikai idénymunkát veszi alapul - magyarul ebbe a vendéglátás ebben a pillanatban nem tartozik bele -, majd mi, a munkacsoport képviselői javasolni fogjuk, hogy az általános vita során a törvényjavaslat benyújtóival egyeztessünk, illetve a kormány álláspontját is kérjük arról, hogy milyen módon lehetne bevonni a vendéglátás területét is ide az idénymunka közé.
A törvény tökéletesen szabályozza a visszaélések elkerülése érdekében azt, hogy hány főállású alkalmazott esetén hány alkalmi munkavállaló alkalmazására nyílik lehetőségük a különböző cégeknek. Ilyen módon azt gondolom, hogy az a szabályozás, amely 1 és 5 fő között 2 alkalmi munkavállalót, 5 és 20 fő között 4 alkalmi munkavállalót, 20-nál több foglalkoztatott esetén pedig az összes foglalkoztatottnak 20 százalékában határozza meg a keretet, azt gondoljuk, hogy ez életszerű, és alkalmas arra, hogy képviselje a turizmus területének érdekeit is.
Azt gondoljuk, hogy az a könnyítés és egyszerűsítés, amely a bejelentések körülményeit szabályozza, illetve az, hogy választhatnak az alkalmazók abban, hogy akár SMS-ben is vagy elektronikus úton leadhatják az alkalmi munkavállalók nevét, és ezzel gyakorlatilag teljesítik azt az adatszolgáltatási kötelezettséget, amely egy esetleges ellenőrzés során számukra negatív hatást jelenthet, mindenképpen üdvözlendő.
Nagyon fontos az a részletszabályozás is, amely lehetőséget nyújt arra, hogy abban az esetben, ha a munkavállaló mégsem jelenik meg vagy éppen nem olyan állapotban jelenik meg aznap a munkaadónál, amely alkalmassá tenné a munkavégzésre, akkor 2 órányi időtartamban lehetősége nyílik arra a munkaadónak, hogy törölje az aznapi nyilvántartásból, és ennek a közteher-viselési kötelezettsége alól is tehermentesíti a jelenlegi javaslat.
Összefoglalásként azt kell elmondanom, azt gondoljuk, hogy ez a javaslat kiválóan szolgálja a turizmus szakmai érdekeit. Nem véletlen, hogy a bizottsági ülés során valamennyi párt képviselői egyetértettek az általános vitára való alkalmassággal. Azt kívánom a tisztelt Háznak, hogy egy konstruktív vitában jussunk el a lehető legjobb megoldásig, és érjük el azt, hogy mihamarabb ez a törvény hatályba léphessen, és ezáltal segítse többek között a turizmus szakmai területének alkalmazotti világát. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik padsoraiban.)
BÁNKI ERIK, a sport- és turizmusbizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban régi problémát orvosol a Ház előtt fekvő törvényjavaslat, hiszen a bizottságunk tagjai - és ezt meg kell erősítsem - pártállásra való tekintet nélkül egyetértettek akkor, amikor a Gyurcsány-kormány gyakorlatilag visszaállította, tehát eltörölte az ebben nyújtott állami szerepvállalást, és visszaejtette a vállalkozókra, a turizmusban érdekelt vállalkozókra a televíziók üzemben tartási díjának fizetését.
Több alkalommal is próbálkoztunk a bizottság tagjaiként azzal, hogy különböző indítványokat tegyünk arra, hogy ez az áldatlan állapot megszűnjön, és valóban az a szituáció, miszerint a turizmusban érintett vállalkozások átlagos adóterhelése nemzetközi szinten a versenytársainkénak több mint kétszerese, ebben valami előrelépést sikerüljön elérnünk. Azzal sem értettünk egyet, hogy diszkriminatív módon bizonyos szereplők, így a szállodák üzemben tartói, és azok a vendéglátó egységek, ahol televíziók működnek, ebben a díjfizetésben szerepet kellett hogy vállaljanak, míg különböző egyéb szolgáltatások kikerülhettek ez alól a kötelezettség alól.
Azt gondolom, az a lényeg, hogy próbáljunk egységesíteni, egyszerűvé és átláthatóbbá tenni a szabályozást, ezért maximálisan egyetértett a bizottság abban, hogy ez a törvényjavaslat elősegíti ezt a folyamatot. A bizottság tagjai egyébként egyhangú döntésükkel támogatták és tartották általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot, és gyakorlatilag erősítették meg ez által azt a kezdeményezést, amelyet a kormány ezen a téren meghirdetett, és amelyet a képviselőtársaim a javaslat benyújtásával kezdeményeztek, ezért nagyon szeretnénk azt, ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerülne a parlamentben.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, nem rugaszkodom el a valóságtól, ha azt mondom, hogy ez a törvényjavaslat, amelyet a tisztelt Ház elé benyújtottunk, történelmi jelentőségű a sport finanszírozása, a sport támogatása területén. Mondom ezt azért, mert olyan áttörést hoz a sporttámogatások rendszerében, amelyhez fogható az elmúlt húsz évben bizonyosan nem volt Magyarországon. Sokan, sokszor beszéltek a sport jelentőségéről, szerepéről, sokan tettek is annak érdekében, hogy ez pozitív irányba változzon, hogy a sporttámogatások rendszere kibővüljön, hogy a sport infrastruktúra-fejlesztése megvalósuljon, de sajnos még többen voltak azok, akik bár hangzatos beszédeket intéztek a parlamenti képviselőkhöz vagy éppen a választópolgárokhoz, jól hangzó stratégiát gyártottak, de annak megvalósításáért semmit nem tettek.
Azt gondolom, azért tekinthető átfogó áttörésnek ez a javaslat, amelyet benyújtottunk tisztelt képviselőtársainknak, a tisztelt Háznak, mert több területet is érint egyszerre. Többen felrótták, hogy miért egy úgynevezett salátatörvény keretében fogunk hozzá ezeknek a törvényeknek a módosításához. Éppen azért, mert a sport területe olyan, amely az élet szinte valamennyi területét érinti az oktatástól a szociálpolitikán és az egészségügyön keresztül egészen a kultúráig.
Az elmúlt nyolc évben a sport területét sajnos a folyamatos leépülés jellemezte. A sport állami igazgatásának folyamatos változása, gyakran ad hoc jellegű ötletek alapján történő módosítása, illetve a költségvetési megszorításokban a sport érintettsége oda vezetett, hogy mára nemcsak reálértéken, hanem nominálértéken is közel felére csökkent a sporttámogatások mértéke. Európában valamennyi kormány felismerte azt, hogy a sportban micsoda iszonyatos erő rejlik, hogy minden egyes forint, amit sporttámogatásra költ az aktuális kormány, az egészségügyi kiadások megtakarítása terén, a szociális háttér javulásában vagy éppen a gyermekek és később a felnőttek munkateljesítményében sokszorosan megtérül az adott államháztartás javára.
Azt gondoljuk, hogy jelentős lökést kell adnunk a sportnak, hiszen az utolsó pillanatban vagyunk. Nem volt arra példa a rendszerváltozást követő húsz évben, hogy különböző sportszervezetek vezetői, különböző területeken nagy sikereket elért sportolók szinte együttesen, összefogva kongassanak vészharangokat, és jelezzék, hogy nincs tovább, mert olyan reménytelen helyzetbe került a magyar sport, hogy azon azonnali változtatásokat kell eszközölni. Márpedig tavaly év végén ez történt, amikor is újabb megszorító csomag révén, a gazdasági és pénzügyi válság következtében, az államháztartás kiadásainak lefaragása területén olyan lépések történtek, amelyekben több mint 1 milliárd forint került ettől a területtől elvonásra. Ez a törvényjavaslat azért foglalkozik széles spektrummal, mert szeretnénk elérni, hogy már rövid távon is érezhető eredményt tudjunk elérni.
A bizottsági viták során nagy örömünkre szolgált, hogy valamennyi bizottság támogatta és általános vitára alkalmasnak tartotta ezt a törvényjavaslatot. Megfogalmaztak kritikákat ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt, ami nem baj, hiszen azt a célt szolgálja, hogy ez a törvényjavaslat a lehető legjobb formájában kerüljön elfogadásra, és egyben jelzem, benyújtó képviselőtársaimmal együtt készen állunk arra, hogy a beérkező javaslatokat megvitassuk, és abból azokat, amelyek a törvényjavaslatban megfogalmazott célokat szolgálják, támogassuk is.
Felmerült, hogy miért ilyen gyors a jogalkotás ezen a téren is, miért fontos számunkra, hogy minél gyorsabban, minél rövidebb idő alatt elfogadásra kerüljön a törvényjavaslat. Az indok nagyon egyszerű: az imént már felvázoltam, hogy nagyon nagy bajban van a magyar sport, és nagyon nagy bajban van a magyar társadalom is. Gyermekeink egészségi állapota tragikus. Különböző felmérések igazolják azt, hogy a magyar általános iskolás korú gyermekek közel fele túlsúlyos, s ezeknek a fele pedig kórosan túlsúlyos. Ez azt jelenti, hogy ezekből a gyerekekből nem lesz ép és egészséges felnőtt, és az ő munkaképességük jelentősen el fog maradni európai vagy közép-európai versenytársaikétól, és ezek az emberek felnőtt korukban jóval többe fognak kerülni a hazai egészségbiztosításnak, mint amennyibe kerülnek a környező országokban. Tehát a versenyképességünket jelentősen rontja ez a tény.
Szomorú az is, hogy a rendszeresen testmozgást végző magyar emberek száma és társadalmon belüli aránya lesújtóan alacsony. Európában sereghajtók vagyunk azzal, hogy a magyar társadalom mindössze 9 százaléka mozog rendszeresen, és a rendszeres testmozgás sem tesz ki többet heti kétszer 45 percnél.
Tragikus állapotban van a magyar sportlétesítmények köre. Van egy, a parlament által 2007-ben elfogadott nemzeti sportstratégia, amelyet 360 igen szavazattal fogadott el a Ház, ami azt mutatja, hogy a sport terén van teljes összpárti összefogás, azonban annak ellenére, hogy abban megállapításra került, hogy az egyik legfontosabb feladat a sportlétesítmények áldatlan állapotának javítása, a szükséges felújítások elvégzése és új beruházások megkezdése, sajnos a stratégia elfogadását követően érdemi előrelépés ezen a téren nem történt. Mára odáig jutottunk, hogy ezek hátráltatják, sőt néhol lehetetlenné teszik a sportegyesületek működését, sportolóink felkészülését.
Az utolsó pillanatban vagyunk a tekintetben is, hogy hazai sportegyesületek tucatjai szűnnek meg hétről hétre, hónapról hónapra. Az a helyzet, hogy az önkormányzatok nagyon nehéz gazdasági helyzetbe kerültek, márpedig, tisztelt képviselőtársaim, mindannyian tudjuk, hogy a sportegyesületek fenntartói között legnagyobbrészt az önkormányzatok találhatók. Amíg a nemzeti sportköltségvetésben a sporttámogatások aránya nem teszi ki a költségvetés 0,2 százalékát sem, addig az önkormányzatoknál ez az arány 2 és 4 százalék között van. Tehát az önkormányzatok nehéz helyzete miatt az ellehetetlenülés határára kerültek a sportegyesületek; ebben is jelentős változásra van szükség. Ezenkívül jelentős és azonnali lépésekre van szükség az általános iskolai és a diáksport megmentése érdekében is.
Ezek azok az indokok, amelyek alapján azt gondoltuk, hogy nem várhatunk, mert minden perc, amit halogatunk, végzetes veszteség a sport és a magyar társadalom számára egyaránt.
Szeretném megköszönni azoknak a képviselőtársaimnak a hozzászólását, akik a bizottsági üléseken az általános vitára való alkalmasság megállapítása tekintetében elmondták az észrevételeiket, s külön szeretném megköszönni a parlamenti pártok frakcióvezetőinek a támogatását, amelyet a házbizottságban és annak következtében a mai plenáris ülésen is megtettek, amelynek köszönhetően Házszabálytól való eltéréssel tudjuk ezt a törvényjavaslatot tárgyalni, és ezzel lehetőséget biztosítottak a benyújtók számára arra, hogy módosító indítványokat tudjunk befogadni, de ezzel együtt is jövő héten hétfőn el tudjuk fogadni ezt a törvényt a végleges formájában.
Ez azért is fontos, mert ennek a törvényjavaslatnak van egy olyan része, amely a társaságiadó-kedvezményekre vonatkozik, amelynek a sorsa még nem dől el véglegesen a parlamenti szavazáson, hiszen ez európai uniós hatáskör, a társasági adó tekintetében bevezetendő változásokat az Európai Bizottsággal is egyeztetnünk kell, az pedig még hosszú hónapokat vehet igénybe. Reményeink szerint a most önök előtt fekvő törvényjavaslat elfogadását követően az év végéig le tudjuk folytatni azokat az egyeztetéseket az Európai Unióval, amelyek a jövő évi teljes hatálybalépéshez elengedhetetlenül szükségesek.
Nézzük néhány részletes pontját a törvényjavaslatnak, amely rendkívül fontos lehet, ahogy említettem, gyakorlatilag a sport valamennyi területe számára. A személyi jövedelemadó törvényt módosítjuk annak érdekében, hogy ismét adómentessé váljon a kis értékű kupák, érmek és serlegek adományozásának a lehetősége. Mert miről van szó? Egy korábbi törvényváltozás következtében azok a nyeremények, amelyeket szabadidős és versenysport alkalmával az eredményhirdetéseknél adnak - kupák, érmek, serlegek -, személyi jövedelemadó-kötelessé váltak. Igazából nem is értjük ennek a korábbi javaslatnak a bevezetését. Szeretnénk ezt megszüntetni, és visszatérni ennek az adómentességéhez.
Ahogy már mondtam, a társaságiadó-kedvezményt érintő jelentős változásokat készítene elő a törvényjavaslat, amelynek következtében a hazai vállalkozásoktól - a törvényjavaslatból itt kifejezetten kihagyni javasoljuk az állami vállalatokat, mert szeretnénk a piacról forrásokat gyűjteni, és szeretnénk ezen az adótámogatáson keresztül a sportpiacot, a sportgazdaságot megteremteni Magyarországon, mert ez a mai napig nem tudott kiépülni, sőt jelentősen leépült a rendszerváltozást követően - a társasági nyereségadójuk 70 százalékának erejéig érkezhetnek támogatások a sportba.
(23.30)
Ezek a támogatások közvetlenül az öt látvány-csapatsportágban működő sportegyesületekhez, klubokhoz érkezhetnek, de érkezhetnek egyébként a szövetségekhez is. Azért tartottuk fontosnak mindkét irányt, mert abban az esetben - és itt már az általános vitára történő alkalmasság során megfogalmazott kritikák között ezek szerepeltek -, a kis csapatok esetében a szövetségeken keresztül, elsősorban utánpótlás területén lehet igénybe venni ezekből az adókedvezményekből.
Itt mindenképpen javasoltunk és jónak találtunk egy olyan limitet bevezetni, amely nem teszi lehetővé a korlátlan támogatást. A csapatok működési költségeinek 50 százaléka erejéig, viszont az utánpótlás támogatásának 100 százaléka mértékéig javasoljuk a törvényjavaslatban az adótámogatás igénybevételének a lehetőségét. Ahogy említettem az iménti bevezetőmben, nagyon fontos a hazai sportlétesítmények állapotának javítása, ezért azt gondoltuk, az a helyes, ha ez az adótámogatás igénybe vehető a sportcélú beruházások támogatására is. Itt a javaslatunkban 80 százalék szerepel ezen a soron.
Egy másik nagyon fontos kérdés, amelyről sokszor beszéltünk, de érdemi előrelépés nem történt az elmúlt évek során, ez az az anomália, illetve annak az anomáliának a megszüntetése, amely a sportolók alkalmazása terén volt tapasztalható. Mindannyian tudjuk és tisztában vagyunk azzal, tisztelt képviselőtársaim, hogy a csapatsportokban, de egyébként az egyéni sportokban is, a sportolók különböző színlelt szerződésekkel kerültek alkalmazásra. Különböző marketingszerződések, olyan jogviszonyok, amelyek a sportolót mint reklámeszközt használták fel, és a sportegyesület támogatásait próbálták becsatornázni, gyakorlatilag bérre és fizetésre fordítani, ezeket szeretnénk megszüntetni azzal, hogy az egységes közteher-viselési hozzájárulás lehetőségét a sportolók számára is megnyitnánk. Ez egy olyan lehetőség, amely a tisztára mosása, a tisztítása, a sport területének a kifehérítése terén jelentős előrelépéseket hozhatna. Azt gondoljuk egyébként, hogy ez a költségvetés számára nem kiesést, hanem még bevételi többletet is hozhat.
Nagyon fontos része az illetékmentesség. Azt gondoljuk, hogy a sportberuházásokat azzal is támogatni kell, ha illetékmentessé tesszük azokat az ingatlanvásárlásokat, amelyek sportcélú beruházásokat képesek megalapozni. Itt is igyekeztünk kikerülni azt, hogy ezt visszaélésre használják fel a törvényjavaslat elfogadását követően, éppen ezért javasoljuk azt, hogy csak abban az esetben lehessen élni ezzel a lehetőséggel, ha 15 évig a beruházás sportcélú üzemeltetését és működtetését biztosítani tudják.
Nagyon fontos kérdéseket próbáltunk rendezni ezzel a javaslattal, igyekszünk még különböző módosításokat tenni a jelenlegi közalapítványi rendszer átalakításával, és azoknak az ígéreteknek megfelelni, amelyeket a választási kampányban is tettünk, s ami a nemzeti együttműködés kormányának deklarált célja, hogy egyszerűvé, átláthatóvá tegyük a sportfinanszírozásokat. Ennek érdekében szeretnénk azt megteremteni, hogy egycsatornás finanszírozás valósuljon meg, ne maradjon fenn az az állapot, hogy egy sportolónak vagy egy edzőnek négy vagy öt helyről kelljen különböző ösztöndíjakat és támogatásokat felvenni. Ezért szeretnénk az ösztöndíjrendszert, a sportolók és az edzők ösztöndíjainak rendszerét egy helyre, a Magyar Olimpiai Bizottsághoz telepíteni.
Természetesen ezek a változások nem érinthetik a most működő rendszert, nem csökkentik a támogatások mértékét, sőt szeretnénk megteremteni az átláthatósággal és az egycsatornás finanszírozással azt, hogy a következő években jelentősen növelje a kormány a sportra nyújtott támogatásokat.
És végül szintén egy nagyon fontos rész, amely a mindennapos testnevelés bevezetését teszi lehetővé. Sokan felvetették azt is a bizottsági üléseken, nem értik, hogy miért nyújtottunk be először egy törvényjavaslatot, majd azt vontuk vissza, és végül nyújtottuk be az önök előtt fekvő T/573. ajánlási számon szereplő új indítványunkat. Éppen azért nyújtottuk be ezt az új indítványt, mert kibővítettük a korábbi javaslatainkat néhány, az imént említett, a finanszírozási rendszer átláthatóságát és egyszerűsítését célzó intézkedéssel, illetve a mindennapos testnevelés bevezetésével.
A mindennapos testnevelés bevezetését illető javaslatainkhoz is érkeztek már most módosító indítványok, eddig a pillanatig 30 ilyen módosító indítvány érkezett be, amelyeket a parlament információs rendszeréről leszedtem. Kaptunk különböző információkat, illetve javaslatokat pedagógus érdek-képviseleti szervezetektől. Itt is megerősítem: nyitottak vagyunk arra, hogy mind az oktatási bizottság által felvetett javaslatokat, mind a PDSZ és más oktatási szervezet, oktatásban érdekelt érdek-képviseleti szervezet javaslatát áttanulmányozzuk, és abból azokat, amelyek céljainkat szolgálják, mindenképpen támogatni szeretnénk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Szeretném azt, ha a parlamenti pártok mindegyike támogatná ezt a törvényjavaslatot. Szeretném azt, ha egy olyan döntés születhetne a zárószavazás során, amely egy nagy támogatással valóban egy, a sporttámogatási rendszer szempontjából történelmi jelentőségű törvény elfogadását tenné lehetővé a magyar parlamentben. Ehhez kérem az önök segítő támogatását.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány dolgot mindenképpen pontosítanom kell, azért is kértem szót kétperces időkeretben.
Szilágyi György képviselő úr elmondta, pontosabban kifogásolta, hogy miért nem vagyunk őszinték, miért nem beszélünk világosan, és álságosnak nevezte a törvényjavaslat címét, mert szerinte ez nem a sporttal összefüggő egyes törvények módosításáról szól, hanem az öt látványcsapatsport támogatásáról. Képviselő úr, ezt ön is tudja, hogy ez nem igaz, hiszen ha végignézi a törvényjavaslatot, a törvényjavaslat nemcsak a társaságiadó-törvénnyel foglalkozik, egyébként a társaságiadó-törvény sem csak a látványcsapatsportokkal foglalkozik, hiszen például annak az infrastruktúra-fejlesztési része a sportági szakszövetségeken keresztül, ahogyan ezt mondtam a törvényjavaslat bevezetőjében, kiterjeszthető azokra a klubokra is, amelyek nem tartoznak az első és másodosztályba, hanem a sportági szakszövetségen keresztül támogathatóak lesznek alsóbb osztályú ilyen típusú fejlesztések is, sőt van egy módosító indítványunk, ez a holnapi napon már látható lesz mert be fogjuk terjeszteni a bizottság elé, illetve nem, bocsánat, Nagy Csabának már van egy ilyen benyújtott törvénymódosító indítványa, amely ezt továbbterjeszti az iskolai sportcélú fejlesztésekre is.
Tehát egyáltalán nem gondolom azt, hogy ez csak a látványcsapatsportágakkal foglalkozhatna, hiszen számtalan olyan része van az illetékkedvezménytől az szja-kedvezményen keresztül például a mindennapos testnevelés bevezetésére, ami kifejezetten nem ezt a területet támogatja.
Ami a limitről szól, hogy miért nincs limit ebben: képviselő úr, van limit, hiszen azért tettük bele az 50 százalékot a személyi költségek tekintetében és a 80 százalékot az infrastruktúra-fejlesztés tekintetében. Az egy más kérdés, hogy ha javaslat érkezik arra, hogy ne csak a személyi kiadások 50 százalékáig lehessen a klubok esetében igénybe venni, hanem a működési költség 50 százalékáig, amelyről esetleg ön is beszélt, arról majd érdemes lesz külön tárgyalni.
Köszönöm, elnök úr.
BÁNKI ERIK (Fidesz): Megszólíttattunk, akkor igyekszem választ adni erre. Valóban, mi is végeztünk fejszámolást e tekintetben, és komolyan vettük azokat az aggályokat, amelyeket megfogalmaztak a pedagógus-szakszervezetek. Ezért is javasoljuk majd azt a holnapi nap folyamán, és a bizottságot kérjük majd arra, hogy ezt módosító indítványként benyújtsa, direkt azért, hogy látsszon rajta az átfogó és egyébként konstruktív hozzáállás, miszerint nem az első és az ötödik évfolyamon indítjuk egyszerre 2011 szeptemberétől, hanem csak az első évfolyamon indítjuk el heti öt tanórában a mindennapos testnevelést.
Továbbá azokban az iskolákban, amit éppen képviselőtársam is említett, ahol ez zsúfoltságot eredményezne, ott a törvényjavaslat egyedi elbírálás alapján lehetőséget biztosít arra - amelyet majd az illetékes szakterületet felügyelő miniszter hatáskörébe kívánunk utalni a törvényjavaslattal -, hogy lehetővé tesszük, hogy délután nem a tanóra keretében, hanem a sportfoglalkozás keretében, de kötelező jelleggel tudják elvégezni a gyerekek.
(1.20)
Tehát igyekszünk minden kompromisszumot elfogadni annak érdekében, hogy valóban mindennap rendszeres testmozgás és testedzés legyen, és egészen addig, amíg a tornaterem-bővítési program, amiről Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr is beszélt, Szalay Ferenc képviselőtársam is, nem tud fölfutni odáig, hogy ezeket az igényeket kielégítse, addig egy ilyen kompromisszumos megoldásban tudunk gondolkodni. Az vesse ránk az első követ, aki nem szeretné azt, ha ez minél gyorsabban bevezetésre kerülhetne. Mi ezért nyomtuk ezt a dolgot, de megértjük ezeket az aggályokat, és ezért kompromisszumos javaslatot hajlandóak vagyunk elfogadni ezen a téren is.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Komolyan mondom, nem értem, amiről Szilágyi György képviselő úr beszél, hiszen szándékosan magyarázza félre azokat a kezdeményezéseket, amelyekről mi beszélünk. Tehát egyszer, amikor beszélek arról, hogy a törvényjavaslat mit tartalmaz, és a törvényjavaslatban a szabadidősporton, a diáksporton, az utánpótlás-nevelésen, a versenysporton keresztül a sport teljes vertikumát lefedjük azokkal a törvényjavaslatokkal, amelyeket módosítani készülünk, Nagy Csaba képviselőtársam felolvassa azt a programot, amely a teljes sport támogatásáról beszél, de nem azt mondtuk, hogy ez az egy törvényjavaslat fogja megoldani azt a teljes programot, amiről beszéltünk, képviselő úr. Négy év áll előttünk! Most indul el a ciklus. Az első parlamenti ciklus, a parlamenti ciklus első ülésszakának rendkívüli szakát éljük, és már most ilyen horderejű törvényjavaslatokat terjesztettünk elő. Elfelejti a képviselő úr azt, amit a kormány három héttel ezelőtt döntött: egymilliárd forintot adott vissza az olimpiai sportágaknak, azt, amit a Bajnai-kormány az előző évben elvett tőlük. Egymilliárd forintból 700 millió forint kifejezetten az olimpiai felkészülést támogatja, 300 millió forint pedig a szabadidősportot támogatja. Ez is külön támogatási rendszer.
És arról beszéltünk, hogy összegyűjtjük, a miniszterelnök úr arra kérte a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségét, hogy gyűjtse össze a teljes sportág vertikumának középtávú fejlesztési koncepcióját. Tegyenek a kormány elé egy javaslatot az ősz folyamán arra vonatkozóan, hogy a következő 10 évben milyen sportágfejlesztési elképzeléseik vannak, az eredményesség érdekében milyen lépéseket kellene megtenni, és a kormány azt magáévá teszi, és a következő évi költségvetésben, 2011-ben ennek már lesz érezhető hatása.
Nem ez a törvényjavaslat az egyetlen, ami ezt megvalósítja. Ez az első lépés, képviselő úr. Erről beszéltem én is, Szalay képviselőtársam is, hogy ennek továbblépési lehetőségei vannak. Meglátjuk, hogy ez hogyan működik, és aztán utána továbbmegyünk, nem erre kívánjuk korlátozni a következő négy év sportpolitikáját. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy fél 3 elmúlt, nem húznám tovább képviselőtársaim idejét.
Örülök annak, hogy tucatnyi normál hozzászólás érkezett, ez is azt jelzi, hogy annak ellenére, hogy negyed 12 után kezdődött a törvényjavaslat vitája, mégis képviselőtársaim fontosnak érezték azt, hogy elmondják egyrészt frakciójuk álláspontját, másrészt saját véleményüket az általunk benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban.
Összegzésként megállapítom, hogy bár nyilván sok kérdés tisztázatlannak tűnt képviselőtársaim számára, ezekben a kérdésekben, úgy érzem, hogy a kétperces hozzászólásokban meg tudtuk adni a szükséges válaszokat. Köszönöm azokat a javaslatokat, amelyeket jobbító szándékkal tettek, és annak érdekében, hogy a törvényjavaslat vitája során még módosító indítványokkal ezeket a pontatlanságokat, felvetéseket tudjuk kiküszöbölni, illetve azokat az új elemeket, amelyek eddig még a vita korábbi szakaszában nem kerültek napirendre.
Összegzésképpen azt tudnám mondani, azt is köszönettel fogadom, hogy gyakorlatilag valamennyi frakció kifejezte azt a szándékát, hogy támogatja a törvényjavaslatot, azt gondolom tehát, hogy újra kifejeződik az a magyar parlamentben, ami korábban már számtalan kérdésben bebizonyosodott, hogy a sport valóban olyan terület, amelyben van egyetértés a parlamenti pártok között.
Bízom abban, hogy a módosító indítványok közül nyilván többet be fogunk tudni fogadni, amiket már most át tudtam nézni, ezzel megteremtjük annak a lehetőségét, hogy minél nagyobb arányban támogatásra leljenek ezek a javaslatok.
Elnök úr, többet nem szeretnék most az általános vita lezárásaként, összefoglalóként elmondani. Nyilván holnap a részletes vita során előkerülnek a konkrét javaslatok. Azt gondolom, hogy majd akkor vissza tudunk térni a módosító indítványok kapcsán arra, hogy melyek azok a pontok, amelyek módosítását támogatjuk, és mi lesz az a végleges formája a törvényjavaslatnak, amelyet majd el tudunk fogadni.
Köszönöm szépen még egyszer mindenkinek az együttműködését, és azt, hogy elmondta a véleményét. Holnap a részletes vita során reményeim szerint újra találkozunk.
Köszönöm a szót. (Taps.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2002-ben egy hatékonyan működő, korszerű, európai mintára szervezett állami sportigazgatási rendszert, az Ifjúsági és Sportminisztériumot hagyta örökül a szocialista-szabad demokrata koalíciónak a polgári kormány. Olyan sikeres programokat hagyott örökül az ISM egykor, mint a sportlétesítmény-fejlesztési pályázati rendszer vagy éppen a szabadidősport fejlesztését célzó, széles skálájú programok tömege. Az élutánpótlás-nevelés területén létrehozta a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézetet, amely sikeres utánpótlási programokat indított el. A labdarúgás terén indított Bozsik-program például európai szakmai szinteken is kiemelkedő elismerést váltott ki. A Bozsik-program sikereként értékelhetjük a magyar U20-as labdarúgó-válogatott tavaly megszerzett világbajnoki bronzérmét is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi történt 2002 óta? Az eredetileg tervezett 38 stadion felújítását tartalmazó programból csupán 18 stadion rekonstrukciója valósulhatott meg, mivel a korábbi kormány leállította a program megvalósítását. Azóta eltelt két kormányzati ciklus, ám legnagyobb sajnálatomra nem tudok egyetlen ezekhez fogható sportcélú kormányzati beruházásról sem szót ejteni, ami az elmúlt nyolc évet érintené.
Amiben viszont a korábbi kormány élenjárt, az a sport állami igazgatásának állandó átszervezési láza. Ebben a mélypontot kétségkívül a 2003-2004-es évek jelentették Gyurcsány Ferenc sportminiszteri, majd miniszterelnöki ámokfutásával. 2004-ben az alig négyéves sporttörvényt teljesen átdolgoztatta, romboló hatását a mai napig érzik a sport köztestületei, valamint a sportági szakszövetségek. Gyurcsány kezdeményezésére egy újabb, légüres térben lebegő, magatehetetlen közigazgatási vízfej jött létre Nemzeti Sporttanács néven. A tisztább, átláthatóbb állami sportfinanszírozás megteremtésének jelszavával politikai okokból ellehetetlenítették a versenysportban meghatározó szerepet betöltő Magyar Olimpiai Bizottságot. Az ex-sportminiszter ígéretével szemben az állami támogatás mértéke nemhogy nem közelített a GDP 1 százalékához, hanem 2002-höz képest 2010-re nemcsak reálértéken, hanem nominálisan is jelentősen csökkent.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! 2002-ben a sportcélú állami támogatás mértéke 28,2 milliárd forint volt, jelenleg alig több mint 16 milliárd forintot tesz ki. Azt gondolom, ezekhez az adatokhoz nem szükséges különösebb magyarázatot fűzni. A hányatott évek után 2010 reményeink szerint újra egy sikeres időszak kezdetét jelentheti a hazai sportéletben. A nemzeti együttműködés kormánya deklarálta a sport jelentőségét, nevesítette a kormányprogramban is. Nemzeti ügynek, stratégiailag kiemelt ágazatnak tekinti a magyar sportot.
Az ágazat tekintélyének visszaállításaként értékeljük azt, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának sportpolitikai államtitkársága újra államtitkári rangra emelte a sport kormányzati irányítását, egyenrangú partnerként kezelve ezzel az oktatás, az egészségügy, valamint a szociális és kulturális ágazat irányításával. Azért tartom fontosnak mindezt hangsúlyozni, mert az elmúlt évek kormányzati kudarcaként élhettük meg az ágazati együttműködés teljes hiányát.
A nemzeti együttműködés kormánya a versenysport, az utánpótlás-nevelés támogatásán túl kiemelt feladatának tartja a szabadidősport és a diáksport ügyeinek kezelését, valamint az iskolai testnevelés kérdésének újraszabályozását is. Olyan komplex, történelmi jelentőségű támogatási rendszer bevezetése várható, amely áttörést jelent a magyar sport fejlődése terén. Létrejöhet a nemzeti sportgazdaság, tiszta, átlátható viszonyok jönnek létre a sportvállalkozásokban, amelynek köszönhetően a magántőke bevonása jelentős mértékben megnő a következő évek során.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Áttörésre van szükség, mert gyermekeink egészségi állapota egyre rosszabb. Ma az iskoláskorú gyermekek fele túlsúlyos, mindössze 6 százalékuk sportol versenyszerűen, kétharmaduk kizárólag az iskolai foglalkozásokon mozog egyáltalában. Magyarország sereghajtó az Európai Unióban a lakosság rendszeres testmozgásának tekintetében, a társadalom alig egytizede sportol rendszeresen, míg Európa egyes országaiban ez az arány meghaladja a 30 százalékot is. A magyar sportág hagyományai, az olimpiák több mint százéves története során elért fantasztikus eredményeink és az a tény, hogy az elmúlt évtized nehézségei ellenére még ma is a világ tíz legeredményesebb nemzete között vagyunk, arra kötelez bennünket, hogy azonnali intézkedéseket foganatosítsunk, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a sport újra a nemzetstratégia része legyen. Ehhez kérem a nemzeti együttműködés kormányának és parlamenti képviselőtársaimnak a támogatását.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BÁNKI ERIK, a sport- és turizmusbizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot a parlament sport- és turisztikai bizottsága tárgyalta, és egyhangú szavazatával támogatta annak tárgysorozatba-vételét, illetve általános vitára történő bocsátását.
Egy olyan törvényjavaslatról tárgyalunk most, amely lehetővé teszi azt, hogy átmeneti jelleggel a 12 fős, a nemzet sportolóit tartalmazó kör 13 főre bővüljön. Azt gondolom, az iménti indoklásokban mind a kormány részéről, mind az előterjesztő részéről elhangzottak elég alaposan alátámasztják azt a javaslatot és azt a szándékot, hogy az Aranycsapat két élő legendája, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő egyszerre lehessenek tagjai a nemzet sportolói társaságának. Ezzel a döntésével a parlament most egy olyan, a korábbi években egyébként már több alkalommal felmerült, de az akkori kormány részéről egyértelműen nem támogatott javaslatot fog korrigálni, amellyel Buzánszky Jenő és Grosics Gyula is elnyerheti ezt a méltó tisztet és pozíciót. Valószínűleg a korábbi döntésekben szerepet játszhatott az, hogy mindketten rendkívül sokat tettek a nemzet lelki, kulturális és sport terén megvalósuló egyesítéséért, hiszen Buzánszky Jenő a mai napig is járja rendszeresen a magyar lakta területeket, szinte minden héten részt vesz olyan rendezvényeken, ahol a magyar sport, a magyar identitás és a magyarságtudat erősítését végzik.
Azt gondolom tehát, hogy nem csak a sportteljesítményükre lehetünk mindannyian büszkék, nem csak egy olyan időszakot, egy olyan kort szimbolizálnak, amikor Magyarország világhatalom volt a labdarúgás területén. Ne felejtsük el, hogy 1952-ben Helsinkiben Magyarország az összes nemzet közül a harmadik lett a legeredményesebb nemzetek tekintetében. Tehát egy olyan aranykora volt akkor a magyar sportnak és a magyar labdarúgásnak, amelyre a mai napig méltán lehetünk büszkék. Olyan emberekről van szó, akik eddig is megtettek mindent annak érdekében, hogy Magyarországot és a magyar nemzetet népszerűsítsék, a magyarság értékeit közvetítsék az egész világon. Ezek alapján nem volt véletlenszerű a bizottsági ülésen sem az egyhangú állásfoglalás, és nyilván abban reménykedhetünk, hogy a parlament egyhangú döntésével fogja támogatni ezt a javaslatot, amely lehetővé teszi mindkettejük számára, hogy a nemzet sportolóivá váljanak, hiszen az életpályájukkal ezt már igazolták, hogy ők azok és arra érdemesek.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A sport stratégiai ágazat. Ezt nemcsak a kampányban ígértük, ahogy a településeket járva különböző sportvezetőkkel találkoztunk, vagy éppen önkormányzati első emberekkel egyeztettünk arról, hogy a településükön mi a legfontosabb szempont, és milyen előnye lehet annak, ha egy településen aktív sportélet van, milyen kihatásai vannak ennek a társadalmi kohézióra, milyen pozitív előnyei vannak az ifjúság nevelése terén, illetve milyen előnyei származhatnak az egészségügynek a sport általi prevencióból.
A sport stratégiai ágazat maradt a kormányprogram elfogadásakor is, a kormányprogramban is meghatározott rész foglalkozik ezzel a fejezettel. A nemzeti együttműködés kormányának eddigi intézkedéseiben jól nyomon követhető, hogy ez nemcsak választási ígéret volt, hanem erre a kormány a kormányzás időszakában is komoly hangsúlyt helyez. A kormányzás átvételét követően, gyakorlatilag az új parlament megalakulásával egyidejűleg jómagam, Szalay Ferenc képviselőtársam, Csizi Péter és Soltész Miklós államtitkár úr egy közös törvényjavaslatot terjesztettünk a Ház elé, amely egy forradalmian új, áttörést jelentő támogatási rendszert hivatott képviselni, és amelyet nagy többséggel szavazott meg a parlament is. Ez az adótörvény olyan értelmű módosítása volt, amelynek következtében a Magyarországon bejegyzett vállalkozások társasági adójuknak 70 százalékát kiemelt csapatsportágak támogatására fordíthatják.
Ennek a törvényjavaslatnak bizonyos részei már azóta hatályba is léptek, így a sport kifehérítését, átláthatóságát célzó adójogszabályok a foglalkoztatás terén: ma már minden sportoló az ekho szabályai szerint adózhat. Reményeink szerint ezzel megszűnhet az az áldatlan állapot, miszerint a sportolók különböző marketingszerződésekkel, bújtatott támogatásokkal kerülnek kifizetésre, ami egészen odáig még rendben is volna - nyilván eltekintve ennek a költségvetést érintő káros hatásáról -, amíg a sportolók rendszeresen megkapják a fizetésüket. Azonban abban a pillanatban, amikor vitára kerül sor az egyesülettel, nincs hova fordulniuk, hiszen nincs mögöttük egy olyan tisztességes szerződés, amelynek jogi úton akár érvényt szerezhetnének. A sporttal összefüggő adótörvények egyeztetési folyamata az Európai Bizottság asztalán van, és reményeink szerint jövő évben hatályba léphet, ezzel 15-20 milliárd forint nagyságrendű többletforrás áramolhat majd a sporttámogatásokba.
A sport stratégiai ágazat, ahogy említettem. Ennek érdekében az elmúlt nyolc év beváltatlan sportpolitikai ígéreteinek és az előző kormányok hibáinak korrigálására a Sport XXI. nemzeti sportstratégiában megfogalmazott, de sajnos végre nem hajtott szervezeti-finanszírozási rendszerek átalakításának kezdeti lépéseként 2011-ben, úgy is, mint a 2012-es londoni olimpia előtti utolsó teljes felkészülési évben, kiemelt jelentőséget képvisel a sport. Ezért azt gondoltuk, hogy a törvényjavaslat, amely a Ház elé benyújtásra került, stratégiai jelentőségű lépésként visszaadja a Magyar Olimpiai Bizottság szakmai és jogi önállóságát, az olimpiai felkészülésre szánt állami források feletti rendelkezés jogát, valamint egyes más, kiemelt stratégiai jelentőségű, a sport fejlesztését célzó és azt szolgáló állami támogatások elosztására vonatkozó mozgásteret.
A nemzeti együttműködés kormánya a jelen törvényjavaslat elfogadását követően olyan helyzetbe kívánja hozni a Magyar Olimpiai Bizottságot mint köztestületet, amely méltó kompetenciával bír a sporttámogatások elosztása terén. A Magyar Olimpiai Bizottság égisze alá tartozó és köztestületként működő szervezeti rendszer megerősítésre kerül. Ma, mint képviselőtársaim is nyilvánvalóan tudják, öt köztestület látja el a sport irányítását, amelyek törvényi felhatalmazással bírnak olyan állami feladatok ellátására, amelyeket a jogszabály rájuk testál.
Gyurcsány Ferenc minisztersége alatt jelentősen megcsonkította a Magyar Olimpiai Bizottság jogosítványait, a 2004-es sporttörvény módosításával gyakorlatilag utazási irodai szintre minősítette vissza ezt a százéves múltra visszatekintő testületet. Nyilvánvaló, ebben a lépésben súlyos politikai érvek állhattak csak ez érvek mögött, hiszen erre semmilyen szakmai indok vagy nemzetközi példa nem szolgált célul. Nyilvánvaló szándéka lehetett az akkori kormánynak az, hogy azt a népszerű és köztiszteletben álló olimpiai bajnokot, aki több mint egy évtizede irányította már akkor is a Magyar Olimpiai Bizottságot, megpróbálja ellehetetleníteni, és egy puccs előkészítésével a pozíciójából eltávolítani.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Reményeink szerint a nemzeti együttműködés kormánya fölállását követően ez a rémséges időszak elmúlik, és végre egy új, pozitív, fejlődéseket támogató kormányzati időszak következik. A Magyar Olimpiai Bizottság az elmúlt nyolc évben nem rendelkezhetett az olimpiai felkészüléssel összefüggő állami támogatások teljes vertikumáról, csupán dönthetett a több transzferen át közvetített, a finanszírozási csatornák különböző rendszereiben felpuhult és karcsúsított, a Magyar Olimpiai Bizottság részére a költségvetés által meghatározott források felhasználásáról.
A jövőben ezek a többcsatornás rendszerek megszüntetésre kerülhetnek. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat azt a lehetőséget kínálja, hogy a köztestületek összeolvadásával egy, az elosztásról a többi köztestülettel nyilván egyeztető és a források felosztásának egységes elvét képviselő javaslatok kerülhessenek majd a parlament elé. Nem lesz közös javaslattétel a MOB-ot megillető támogatások felosztási elvének meghatározására az azóta megszüntetett Nemzeti Sporttanács által, amelyet - megjegyzem - sem a korábbi, területet felügyelő miniszter, sem maga a miniszterelnök egyetlenegy alkalommal sem vett figyelembe.
(1.10)
A fentiekkel ellentétben az új sportpolitika által a jelen törvényjavaslat részéről kínált koncepció szerint ugyanakkor világos szakmai elosztási elvek, sportszakmai prioritások mentén meghozott szakmai döntések finanszírozhatósága válik lehetővé. A parlamentnek nem lesz más feladata, mint meghatározni azt a költségvetési tömeget, amely a sport fejlesztését szolgálja. Emellett a források felosztására vonatkozó döntést társadalmasítva megteremti azt a lehetőséget, hogy a civil szféra szakmailag egyeztetett álláspontja szerint és az alapján történjék a források felosztása. A törvényjavaslat a transzparencia érdekében garanciális szabályként tartalmazza, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság mint felelős, erős szakmai jogosítványokkal bíró köztestület dönthessen a költségvetési törvényben részére tételesen meg nem határozott, de alapforrásokat biztosító, a kiemelt szakmai feladatok finanszírozását szolgáló kérdésekben, és folyósítsa is ezeket a megítélt támogatásokat.
Ha megnézzük a nemzetközi példákat, jól látható, hogy más nemzetek már jóval előttünk járnak ebben a kérdésben is. Ha megnézzük Németország vagy Franciaország példáját, jól látható mindkét nagy országban, nyugodtan nevezhetjük őket sportnagyhatalomnak is, már régóta létrejött az egycsatornás finanszírozás. A korábban működött több köztestület vezetése rájött arra, hogy együtt sokkal hatékonyabban és költségtakarékosabban tudják működtetni azt a rendszert, amely a sportra szánt összegek felosztásáról gondoskodik.
Nézzük, mik az előnyei ennek az egycsatornás finanszírozási rendszernek! Jóval egyszerűbb és olcsóbb lesz, mert kisebb az adminisztráció, nem kell minden köztestületnek önálló apparátust fenntartania, egy apparátus képes arra, hogy lekezelje ezeket az igényeket. A kevesebb köztestület szorosabb egyeztetési mechanizmust igényel, hiszen a civil szféra valamennyi vertikumának részt kell vennie a felosztási döntések meghozatalában. Kisebb mértékű kormányzati szerepvállalás kell a támogatási döntésekhez, hiszen mint mondtam, a parlament meghatározza azt a keretet, amely sporttámogatásokra igénybe vehető, de a támogatások elosztását már a civil szféra határozhatja meg. Ezzel megvalósul a régóta és sokat hangoztatott elv, a sportra szánt támogatások elosztásának társadalmasítása. Jóval rövidebb egyeztetési folyamatra van szükség, hiszen nem kell az öt köztestülettel külön-külön a kormánynak egyeztetnie, hanem egy egységes döntési javaslat érkezik a források felosztására. Ezzel nemcsak a döntések gyorsulhatnak fel, hanem a kifizetések is, amelyek az elmúlt évben jelentős problémákat okoztak folyamatosan.
A normatív támogatások helyett át lehet térni végre a műhelytámogatások rendszerére, amelynek terve a Magyar Olimpiai Bizottság és az egyéb köztestületek tekintetében már szintén régóta fennáll. E javaslatok meghallgatására azonban eddig megértő fülekre a kormányzat részéről nem találtak.
Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A törvényjavaslat elfogadásával tehát biztosítható lesz az, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság mint felelős köztestület, átadott állami feladatként megvalósítsa azon feladatkört, hogy a MOB az olimpiai felkészülés és egyéb, a költségvetési törvényben világosan meghatározott prioritást élvező sportszakmai feladatok támogatásában jelentős szerepet vállaljon. Ezzel a kiemelt sportszakmai jelentőségű döntések állami támogatásának kérdése úgy biztosítható, hogy az elmúlt évek rendszerével ellentétben a döntések társadalmi hátterének, jelentőségének fontossága sokkal hatékonyabban hangsúlyozható.
Nyilvánvaló az, hogy ez a törvényjavaslat megnyitja a lehetőséget arra, hogy az egycsatornás finanszírozás megvalósulhasson. Önmaga azonban ezt nem képes beteljesíteni. Ehhez a költségvetés módosítására is szükség van. A költségvetési törvény tárgyalásának jelenlegi szakaszában, miután a mai napon indul a részletes vita második szakasza, van lehetőség arra, hogy módosító indítványokkal a sporttörvény módosítása által megnyitott lehetőségeket meg is valósítsuk. Erre készen állunk. Olyan költségvetési törvénymódosító indítványt fogunk a parlament elé beterjeszteni, amely lehetővé teszi a különböző költségvetési sorok összevonását és azoknak a forrásoknak a Magyar Olimpiai Bizottság részére történő átformálását, átforgatását, amelyekről most a sporttörvény a lehetőségeket megnyitja. Ilyenek lesznek a versenysport támogatásának a forrásai, ilyen lesz a sportegészségügy rendszerének támogatása, ilyen lesz a különböző sportszövetségek működési támogatásának a forrása, ilyenek lesznek a diáksport- és szabadidősport-források is.
Azt gondolom, hogy önmagában a sporttörvény módosítása és a költségvetési törvény sem elegendő ahhoz, hogy hosszú távra garantálja a rendszer működőképességét. Szükség van arra, hogy a 2006-ban elfogadott nemzeti sportstratégia, amelynek elvei a sportszakmai és a társadalmi egyeztetés során jól körülhatároltak voltak, azonban ebből a stratégiából ebből az időpillanatig gyakorlatilag semmi sem valósult meg, ennek a stratégiájának az újradolgozására van szükség és egy olyan új, közös, nemzeti konzultáción nyugvó sportstratégia parlament elé terjesztése, amely 2011 és 2020 között meghatározhatja a sport fejlesztési irányait. Szükség van egy új sporttörvényre is, amely reményeink szerint jövő májusban a parlament elé kerülhet, és amely szintén a nemzeti sportstratégia időszakára meghatározhatja azokat a jogszabályi kereteket, ami egy stratégia sikeres megvalósításához szükséges.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Arra kérem önöket, hogy támogassák azt a törvényjavaslatot, amely a sport egycsatornás finanszírozásának a lehetőségét a jövőben biztosítja.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Kívánok, elnök úr. Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekeztem a felvezetőmben részletesen kitérni arra, hogy miért is nyújtottuk be ezt a törvényjavaslatot, és mi is a célunk ezzel. Úgy látom, hogy képviselőtársaim egy része vagy nem értette, vagy nem akarta megérteni ezt az expozét, ezért igyekszem most pontosítani, és azokra a kérdésekre választ adni, amelyek a vitában elhangzottak.
Először is az ellenérdekeltség kérdése, ami fölmerült Varga László részéről és Kukorelly Endre képviselő úr részéről is. Azt gondolom, hogy ilyen nincs. Tehát lehet, hogy ilyen képet festenek a falra, hogy a szabadidősport, az amatőr sport és a versenysport között ellenérdekek feszülnek; fel kell önöket világosítsam arról, hogy nincs ilyen. Ha megnézik a kormány támogatási politikáját, ha megnézik az 2011. évi költségvetést, aminek a sarokszámait már elfogadtuk, akkor abból látják, hogy a jövő évi költségvetés legnagyobb nyertese a szabadidősport.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Több mint kétszerese lesz jövőre a szabadidősport költségvetési támogatása annak, mint ami az utolsó szocialista költségvetés idején, 2010-ben volt. Értelemszerűen a versenysport költségvetési támogatása is nőni fog, pontosan azért, mert egyik nincs a másik nélkül. Sikeres versenysport nélkül nem lesz széles bázison nyugvó szabadidősport, és széles bázison nyugvó amatőr sport nélkül, különösen utánpótlás és diáksport nélkül nem lesz sikeres versenysport. Ezt a velünk hasonló sporthagyományokkal rendelkező, de nálunk jobb költségvetéssel bíró országok már korábban felismerték, és egy olyan verseny indult el a versenysport piacán, amelyből Magyarország sajnos az elmúlt két ciklus során lemaradt. Tehát ilyen nincs.
És ez mindjárt választ is ad Kukorelly Endre azon kérdésére, hogy szükség van-e hősökre. Igen, képviselő úr, szükség van hősökre (Babák Mihály: Úgy van!), mert a hősök hozzák a gyerekeket, a hősök hozzák az amatőröket a sportba. Hadd mondjak önnek egy számot: 2000-ben, amikor a Kemény-csapat az első olimpiai bajnoki címét nyerte, akkor Magyarországon összesen 1500 igazolt versenyző volt a vízilabda sportágban. Amikor a harmadik olimpiai aranyérmet megszerezték, hatezerre nőtt a sportolók száma, és ma már a vízilabdasport fejlődését az gátolja, hogy nagyon kevés a vízfelület. Miközben négyszeresére nőtt a sportolók, az igazolt sportolók száma, aközben csak 20 százalékkal nőtt a vízfelületek aránya. Ez azt jelenti, hogy ma már nem tudnak minőségi képzést folytatni sajnos emiatt.
De mondhatok más példát is önnek. Ugyanilyen a kajak-kenu. Sokan lesajnálják ezt a sportágat, és azt mondják, hogy igazából ebben azért tudunk sikereket elérni, mert ez nem olyan, nem övezi olyan médiafigyelem, nincs olyan üzleti háttér e mögött a sportág mögött, és amúgy is alig űzik ezt valamennyien.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarországon közel tízezer igazolt versenyző - nagy részük gyerek - van a kajak-kenu sportban, pontosan azért, mert vannak ikonjaink. Vannak olyan sikeres sportolóink, akik miatt lemennek, mert példakép kell a gyereknek ahhoz, hogy versenyezzen. És ha sokkal jobbak lennének a körülmények, több pálya lenne, kulturáltabbak lennének az öltözők, és mondjuk, fordítottak volna az elmúlt 8 évben forrásokat arra, hogy az infrastruktúra javuljon, akkor lehet, hogy ezt a számot is jóval meg tudná haladni azoknak a gyerekeknek és felnőtteknek a száma, akik vagy versenyszerűen vagy csak hobbiszerűen űzik ezeket a sportágakat.
De hogy más példát is hozzak önnek, Nagy-Britannia példája, hogy mennyire fontos Nagy-Britannia példája. A briteknek kellett az atlantai leégés, amikor egyetlenegy olimpiai aranyérmet szereztek, ahhoz, hogy rájöjjön a brit kormány arra, hogy az elmúlt évtizedekben elhanyagolták a sportot, és oda jutottak, ahova mi is egyébként most, ebben képviselő úrnak tökéletesen igaza van, a 27 európai uniós tagállam közül a huszonhetedikek vagyunk ezzel a 9 százalékkal, és ez tarthatatlan. Ezért mondta azt a kormány, hogy igen, meg kell növelni, duplájára növeltük a szabadidősport költségvetését, és ha egy jó programot raknak le az asztalra, ami mellett látszik az, hogy a kormányzatnak az a terve, hogy ez a 9 százalék 5 éven belül 15 százalék fölé tudjon emelkedni, akkor ahhoz a kormány oda fogja tenni a forrásokat. Nem lehet kérdés, ez nem tartható, hiszen az egészségügyi kasszában olyan többletkiadásokat okoz ez a lemaradás, ami nem tartható fenn hosszú távon.
Tehát a briteknek ez a sokk kellett ahhoz, hogy lerakjanak egy olyan sportágfejlesztési programot az asztalra, aminek köszönhetően egyébként Pekingben már harmadikak lettek az eredményességi sorrendben, az oroszokat megelőzték ezen a téren, amire korábban ritkán volt példa.
Tehát azt mondom önnek, lehet, hogy az olimpia túl van dimenzionálva Magyarországon, de mégiscsak egy olyan értéke a magyar sportnak, amire méltán lehetünk büszkék, hiszen ma is a világ első tíz országa között vagyunk az eredményesség tekintetében, és az olimpia mégiscsak a világ legnagyobb és legnézettebb rendezvénye ma. Tehát azt gondolom, hogy erre van értelme pénzt fordítani.
És hogy milyen szerepe van egyébként az élsportnak nemzetgazdasági szinten, Szilágyi képviselőtársam már erre utalt, hadd mondjak önöknek egy konkrét példát. Azzal, ha francia válogatott 2010-ben a dél-afrikai világbajnokságon szerzett pont nélkül kiesett a csoportkörökben, egymilliárd euró vesztesége volt a francia gazdaságnak. Egymilliárd euró! De nagyjából beszélhetünk az olaszokról is, hiszen a fociválogatott sikertelen szereplése körülbelül ugyanekkora veszteséget hozott az olasz gazdaságnak. Tehát ezek olyan számok, amelyekre méltán lehet alapozni. Mégis azt mondom önöknek, hogy nem konkurenciája a két terület egymásnak, hanem kifejezetten fontos partnerei lehetnek.
Nézzük a további kérdéseket! Szilágyi képviselő úr kérdezte, hogy milyen szerepe marad az államtitkárságnak, ha társadalmasítjuk a forráselosztást. Én maximálisan egyetértek azokkal a megjegyzésekkel, amelyeket Kósa Lajos képviselőtársam is elmondott, Szilágyi képviselő úr is utalt rá: meg kell szüntetni azt az áldatlan állapotot, hogy ma Magyarországon a különböző mutyik, kormányzati kapcsolatok, sportkapcsolatok vagy éppen személyes ismeretségek alapján dőlhet el az, hogy melyik sportág mennyi pénzből gazdálkodhat. Ez így elfogadhatatlan. Ez a törvényjavaslat éppen azt célozza, hogy ez a rendszer megszűnjön, és a társadalmi szervezetek egymás között kellene hogy megegyezzenek arról, hogy milyen mértékben osztják fel ezeket a forrásokat, és ez nem baráti kapcsolatok mentén, hanem sportágfejlesztési programok mentén kell hogy megtörténjen.
Ahhoz, hogy milyen módon lesznek képviselve a különböző területek, ebben Kósa Lajos képviselőtársamnak teljesen igaza van, a Magyar Olimpiai Bizottság szervezeti struktúrájának is meg kell változnia. Ezt a törvényt azért nyújtottuk most be a parlament elé, hogy egy keretet, egy lehetőséget teremtsünk arra, hogy az egycsatornás finanszírozási rendszer megvalósuljon. Ez nem fog magától működni január 1-jétől, ez egy keretlehetőséget ad. Az öt köztestületnek meg kell állapodnia abban, hogy ez milyen módon tud megtörténni, és ha az öt köztestület ebben meg tudott állapodni, akkor 2011 májusában a sporttörvény módosítása kapcsán meg tudjuk hozni azokat a döntéseket, amelyek következtében megszűnnek azok a köztestületek, amelyekre nem lesz szükség, és valójában érdemben akkor jön létre az egycsatornás finanszírozás, ennek most csak a kereteit tudjuk megteremteni.
(2.20)
Visszatérve a kérdésre, az államtitkárság szerepe ezután is meg kell hogy maradjon, hiszen a különböző jogszabályi hátterek előkészítése, azoknak a végrehajtási ellenőrzése, a sportrendezvények támogatásának kérdésköre, a támogatási szerződések megkötése - hiszen kormányrendeletben kell rögzíteni majd ezeket a támogatási szinteket -, a Nemzeti Sport Intézet, amely az utánpótlássport szervezését és irányítását végzi, valamint a nemzeti sportközpontok, amelyek az összes sportcélú ingatlan hasznosításával foglalkoznak, ezek mind-mind az államtitkárság hatáskörében maradnak, és az államtitkárságnak kell majd gondoskodnia ezekről.
Felmerült még kérdésként az is, hogy mik azok az egyéb sportstratégiai célok, amelyekről a törvényjavaslat beszél. Azért nem akartam vagy nem akartuk részletesen felsorolni, mert azt gondoltuk, hogy ez is annak az egyeztetési folyamatnak lesz az eredménye, amelyet a köztestületek egymás között fognak lebonyolítani, de ennek része lesz a versenysport, része lesz a szabadidősport, része lesz a diáksport és része lesz az utánpótlás-fejlesztési források, illetve az ösztöndíjpályázatok elbírálásának menetrendje is.
Végül még egy kérdés volt, a szigorú kontroll a közpénzek felett. Teljesen egyetértek, képviselő úr, pontosan az a célunk, hogy társadalmasítani a pénzelosztást, de egy nagyon szigorú ellenőrzést végrehajtani. Egy példát hadd mondjak önöknek: az úszó-Európa-bajnokság kapcsán a Magyar Úszó Szövetség képtelen volt elszámolni a támogatási pénzekkel. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálata súlyos szabálytalanságokat állapított meg, amelynek következtében az is elfordulhat, hogy az úszószövetség működését kénytelen lesz majd felfüggeszteni, addig, amíg az elszámolásokat nem tudják megtenni. Tehát a közpénzek elosztásának egy nagyon komoly és szigorú kontrollját kell megteremteni, hiszen másképp nem tudunk egy felelős gazdálkodást végrehajtani. Azt gondolom, hogy az egycsatornás finanszírozás egyébként ebben is segít, és miután tiszta és átlátható rendszerek lesznek, könnyebb lesz a pénzek felhasználása, gyorsabb lesz a források lehívása, és egy szigorú ellenőrzéssel el tudjuk kerülni azt, hogy ezek a pénzek ne olyan felhasználásra kerüljenek, amik nem a támogatás célját szolgálják.
Összességében, azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat meg tudja valósítani azt a szándékot, amely a megalkotását indokolja, és a tartalommal való feltöltése pedig nyilvánvalóan a köztestületek lehetősége. Azért bátorkodtam benyújtani ezt a törvényjavaslatot, mert lezajlott az az első egyeztetési kör a köztestületekkel, amelynek során valamennyien azt mondták, hogy igen, ők érdekeltek az egycsatornás finanszírozásban, és meg tudnak állapodni annak a részleteiben. Azt gondolom, hogy kellő bölcsességgel ezt rájuk tudjuk bízni, a kereteket ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásával már biztosítottuk.
Köszönöm szépen a véleményeket, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban két fontos területről szeretnék beszélni, amelyhez módosító javaslatokat nyújtottunk be, az egyik a sport, a másik pedig a turizmus. Mindkét területről azt mondhatom nyugodt szívvel, hogy nemcsak a kormányzati kommunikációban, illetve nemcsak a választási kampány hevében beszéltünk arról, hogy e területeket kiemelt ágazatként kívánjuk kezelni a következő ciklusban, hanem a költségvetés számai is azt mutatják, hogy ez a szándék továbbra is fennáll, sőt nagyon komoly előrelépést tudunk mutatni a költségvetési számok tekintetében.
Mindkét területről elmondható az, hogy a 2010-es költségvetési évhez képest, amely a szocialista kormány utolsó költségvetése volt, fogalmazhatunk úgy is, hogy bosszúja a sport és turizmus szakma irányába, mindkét terület költségvetését duplájára emeljük 2011-ben. Azt gondolom, hogy ez egy mérföldkő lehet, és olyan fejlesztési folyamat indulhat meg, amely a Széchenyi-tervhez, illetve az Orbán-kormány sportfejlesztéseihez hasonló nagyságrendet fog mutatni a következő évek során.
Nézzük, hogy mik a konkrét tételek ezeken a területeken. Ha a sport területét nézzük, akkor a sport egyértelmű nyertese a szabadidősport. Szocialista képviselőtársaim tegnap is - vagy ma hajnalban inkább - a sporttörvény módosításának vitájában hangsúlyozták aggodalmaikat, hogy ha egycsatornás finanszírozási rendszert valósítunk meg, és a Magyar Olimpiai Bizottság égisze alatt kerülnek elosztásra - társadalmasítva a döntéseket - a sportpénzek, akkor mi lesz majd az utánpótlás-neveléssel és mi lesz majd a szabadidősporttal. Figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy 2010-ben mindösszesen 50 millió forint áll rendelkezésre az általuk oly fontosnak deklarált területen. Nos, helyre tesszük a dolgokat, és a 2011-es költségvetésben megtizenkétszerezzük a szabadidősport-támogatást, tehát 50 millió forintról 600 millió forintra növeljük azt. Szeretnénk azt a szégyenfoltot letörölni, miszerint Magyarország az európai uniós tagállamok sorában az utolsó helyen áll abban a mutatóban, amely polgárainak a rendszeres testmozgásáról szól. Mindösszesen 9 százaléka sportol rendszeresen a magyar társadalomnak, ami azt jelenti, hogy legalább heti két alkalommal 45 percet mozognak. Ez lesújtó, tisztelt hölgyeim és uraim. Ezen szeretnénk változtatni, ennek egy fontos lépése ez az óriási előirányzat-növekedés.
Ugyanúgy a terület nyertese lesz a versenysport, amit tegnap megpróbáltak itt ellenzéki képviselőtársaim egymással ellentétes vagy egymással rivalizáló ágként bemutatni. Meg kell nyugtatnom önöket, hogy erről szó sincs, hiszen mint ahogy mondtam, így tizenkétszeres támogatást fog kapni jövőre a szabadidősport, 58 százalékkal, 1 milliárd 250 millió forinttal nőni fog a versenysport támogatása is. Hiszen ha az európai példákat megnézzük, egyik sincs a másik nélkül, sikeres versenysport nélkül nincs széles bázison nyugvó szabadidősport, sikeres utánpótlás-nevelés és iskolai sport nélkül nincs eredményes versenysport.
Ha megnézzük a módosító indítványainkat, az eredeti, tehát a 62 százalékos növekedéshez képest, amely 14 milliárdról 23 milliárdra növelte volna már amúgy is a sport támogatását, módosító indítványainkkal még további 5 milliárd forintot tudtunk hozzátenni. Így jutottunk el ahhoz a 28 milliárd forinthoz, amely azt fogja csak elérni, hogy visszajutunk a 2002-es nominál támogatási szinthez. Tehát amit 2002 óta a két szocialista kormány elvett, azt most a nemzeti együttműködés kormánya visszaadja a sport területének.
Nagyjából ugyanez a helyzet a turizmust illetően is, hiszen amíg 2010-ben 5,6 milliárd forint volt a turisztikai célelőirányzat összege, addig 2011-ben ez az összeg 8,6 milliárd forintra nő. Ehhez hozzájön még az a módosító indítvány, amely egy forintról másfél forintra emeli az idegenforgalmi adó után járó költségvetési támogatást. Csak megjegyzem, hogy a szocialisták, akik olyan nagy hívei voltak a turizmusnak, két forintból egy forintot elvettek 2010-ben. Mi ennek a felét most máris visszaadjuk. Illetve a hányatott sorsú zánkai gyermeküdülőnek is 350 millió forintot adunk, hogy egyáltalán túl tudja élni a 2011-es évet.
(10.40)
Ilyen módon 5,6 milliárd forintról 11,6 milliárd forintra növeljük a turizmus célelőirányzatának összegét. Ez azt jelenti, hogy itt is megduplázzuk a támogatásokat.
Azt gondolom, hogy ezek a tételek rendkívüli módon segíteni fogják a kormány munkaerő-piaci elképzeléseit, azt az elképzelést, hogy új munkahelyeket kell teremteni, hiszen mind a sporttámogatások, mind a turizmus támogatásai jelentős eredményeket hoznak a munkahelyteremtés terén, és jelentős hatást gyakorolnak a gazdasági növekedésre. Hadd mondjak egy példát! A ma hajnali vitában az is felmerült, hogy milyen közvetlen reláció van a sport és a gazdaság között. Azzal, hogy a francia labdarúgó-válogatott az idei világbajnokságon az első csoportkörben kiesett, több mint 1 milliárd euró vesztesége származott a francia gazdaságnak. Ugyanez mondható el az olasz válogatottról is, ott másfél milliárd euróval csökkent a bruttó hazai össztermék azért, mert kiesett a csapat, és ettől komoly gazdasági veszteségeket kellett elszenvedniük.
Ha egy ilyen fejlődés, ilyen fejlesztés elindul, annak a pozitív hatásait fogja érezni majd a magyar gazdaság, és ahogy mondtam, nemcsak a szabadidősport terén azzal, hogy egyre több ember fog sportolni, nemcsak azzal, hogy a mindennapos testnevelés bevezetésével minden gyerek lehetőséget kap arra, hogy hetente öt napon rendszeresen testmozgást végezzen, hanem azzal is, hogy élsportolóink Magyarország jó hírét és nevét viszik szerte a világban.
Arra kérem képviselőtársaimat, hogy a végszavazás előtt ezeket a kapcsolódó módosító indítványokat is támogassák. Azt gondolom, hogy a fenti érvek alapján mind a két terület megérdemli a kiemelt figyelmet.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Szilágyi László Képviselőtársam! Óriási hiba volna, ha azt az irányt képviselnénk, amit most elmondott. Hadd mondjak erre is egy példát! Ma hajnalban ez már szóba került, éppen képviselőtársa érvelt a versenysport támogatása ellen és a tömegsport támogatása mellett. Mint ahogy elmondtam önöknek, mi mind a kettő támogatása mellett vagyunk, s azt is elmondtam, hogy azért, mert az egyik húzza a másikat, az egyik nincs meg a másik nélkül. De hogy egy szemléletes példát mondjak önnek: amíg 2000-ben a mostani sikeres vízilabdacsapatunk első olimpiai bajnoki címénél csak 1500 igazolt versenyző volt Magyarországon, addig 2008-ra, a pekingi harmadik aranyérem idejére 6 ezerre nőtt az igazolt versenyzők száma. Tehát a vízilabdacsapat sikere - most az élsportról beszélek - megnégyszerezte az igazolt vízilabda-versenyzők számát, de még nem tudjuk számszerűsíteni, hogy hány olyan gyerek és felnőtt van, aki azóta hobbiból lejár és az uszodákban pólózik, már ha van rá idő egyáltalán, mert sajnos az előző kormány nem követte ezt a fejlődési irányt, és miközben négyszeresére nőtt az igazolt versenyzők száma, mindössze 20 százalékkal nőtt a fedett vízfelületek aránya Magyarországon. Megjegyzem, hogy ez ma már a minőségi sport rovására megy. Szerintem botorság lenne, ha a versenysporttól elvennénk pénzt.
Az Egyesült Államokban kimutatták, hogy a sportnak milyen jelentős hatása van a nemzet egészségügyi állapotára. Minden egyes dollár, amit a sportba fektetnek, kétszeresével-háromszorosával térül meg a prevenció útján az egészségügyi kassza számára. Azt gondolom, hogy amit ön mondott, az tévhit és rossz irány, ezért megkérem képviselőtársaimat, hogy továbbra is az eredeti elképzeléseket támogassák.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tényleg csak két példát hadd hozzak én is, ha már Kukorelly képviselőtársam azt gondolta, hogy ezzel a családi példával lehet érvelni, mondjuk, egy költségvetési vitában, amikor fajsúlyos kérdésekről beszélünk.
Nyilván vannak rossz edzők, nem csak Magyarországon, Európában, mindenhol. Vannak rossz példák. Erre megint azt tudom mondani, hogy persze vannak rossz tanárok is, vannak rossz orvosok is, és nyilván vannak rossz nővérek is. Ennek ellenére, hogyha valakinek egy rossz tapasztalata vagy rossz benyomása van, nagyon nagy hiba lenne ebből általánosítani.
Hogy a három terület, a szabadidősport, az utánpótlás-nevelés és a versenysport hogy épül egymásra, ezt már több képviselőtársam is elmondta. Hadd mondjak akkor még egy példát önöknek, ami megint nemcsak Magyarország példája, hanem Nagy-Britanniáé. A britek 1996-ban Atlantában leégtek, egyetlenegy olimpiai aranyérmet szereztek. És hogy mennyire fontos az olimpia más nemzeteknek is és nem csak a magyaroknak, itt vitatkoznék Pősze képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy az olimpiát már régen megelőzték itt más show-műsorok. Nem így van, képviselő úr. Az olimpia ma a világ legnagyobb és legnézettebb rendezvénye, nem csak sporteseménye, rendezvénye, nincs nála nagyobb, képviselő úr. A második a labdarúgó-világbajnokság, a harmadik pedig a labdarúgó-Európa-bajnokság. Ez a három sorrend. Azért változott meg ez, képviselő úr, vitatkozhatunk ezen nyugodtan, mert 2010-ben a világbajnokság volt az utolsó esemény. Majd nézze meg 2012-ben a következő olimpiát Londonban, ami minden számot meg fog dönteni nézettségben e tekintetben. De nem ebből indultam ki.
Tehát a britek rájöttek arra ezután, hogy azzal, hogy a versenysportot hátrányosan kezelték az elmúlt 10 évben, hogy odáig süllyedtek, hogy a nemzetek sorában az első 20 végén tudtak végezni, emellett nemcsak ezt a presztízsveszteséget szenvedték el, hanem leépült az iskolai és diáksport, és leépült a szabadidősport is. Tehát tökéletesen mutatták a számok azt, hogy hogy korrelál ez a három terület egymással, miért érdemes és fontos a sportba fektetni. Hoztak egy olyan döntést (Az elnök csenget.), amivel a következő 10 évben jelentősen megnyomták a versenysportot, aminek az egészségügyi kassza látta egyébként a legnagyobb hasznát és eredményét, ez bizonyítja azt, hogy érdemes erre a területre áldozni.
Köszönöm szépen. Elnézést, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Azt kell mondanom, hogy egy nagyon hosszú és tartalmas általános vita előzte meg a mai részletes vitát. Annak ellenére, hogy ez hajnal 1 órakor indult, volt mondanivalónk ebben a témakörben, és háromnegyed 3-ig kitartottak a sportkedvelő képviselők. Ennek nagyon örülök, mert ez is azt mutatja, hogy a magyar sport nemcsak a magyar gazdaság és magyar társadalom, hanem a magyar politika számára is fontos tényező.
Az általános vitában elhangzott álláspontoknak megfelelően érkeztek be módosító indítványok is. Szeretnék ezekről röviden véleményt mondani úgy is, mint a törvényjavaslat előterjesztője.
Ahogy azt Varga László képviselőtársam is elmondta, a T/1923/4. ajánlási számú módosító indítvány - amelyet három képviselőtársával együtt nyújtott be - korlátozná a Magyar Olimpiai Bizottságnak azt a forráselosztó szerepét, amelyet éppen a mi törvényjavaslatunk teremtene meg. Ahogy azt az általános vitában is elmondtam, az egycsatornás finanszírozásról sokan és sokszor beszéltek már, de egyetlen politikai erőben sem volt még annyi elszántság és ambíció, hogy ezt a parlament elé beterjessze. Mi tiszta lelkiismerettel tehettük ezt, hiszen 1999-ben éppen a Fidesz volt az, amely egy önálló minisztériumot hozott létre a rendszerváltoztatás után első alkalommal, s az Ifjúsági és Sportminisztérium irányította az államigazgatás szintjén a sportot. Ekkor indult el egy olyan sportfejlesztési program, amelynek eredményeként több sportág is jelentős erősödésen ment keresztül, és a szabadidősportban is a részvevők számának jelentős növekedése történt meg. Egy tanulságot azonban mindenképpen le kellett vonnunk arról az időszakról: nagyon sok feszültséget húzott magára a minisztérium és a kormány is teljesen fölöslegesen, hiszen a civil szervezetek közötti pénzelosztás - lássuk be - nem egyszerű folyamat. Éppen ezért gondoltuk úgy a korábbi tapasztalatokból kiindulva, hogy azok a köztestületek, amelyeknek az állam maga adott át állami feladatokat - hiszen ezért lettek köztestületek -, önmaguk döntsék el, milyen súlyozás mellett, milyen sportági felosztásban és milyen rendszerben kívánják a magyar sportra szánt források elosztását megvalósítani. Úgy gondoljuk, azért van értelme egy köztestületet kijelölni erre a célra, mert így sokkal egyszerűbb lesz az ellenőrzés is.
A másik felmerült kérdéssel kapcsolatban Szilágyi György képviselőtársunktól érkezett be egy módosító indítvány, amelyben szeretné a sportért felelős miniszter előzetes hozzájárulását kikötni a MOB által begyűjtött javaslatokra. Azt gondolom, ez éppen azt a társadalmasítási törekvést korlátozná, amiről a mi törvényjavaslatunk szól, és a kormány mégiscsak a kezében tartaná az elosztás elveit. Ha ezzel a módosító javaslattal kerülne elfogadásra a törvényjavaslat, akkor az egy Janus-arcú javaslat lenne, hiszen egyrészt azt mondjuk, hogy társadalmasítjuk az elosztást, majd más oldalon mégiscsak be akarunk ebbe avatkozni. Látom Soltész Miklós államtitkár úr is úgy gondolja, hogy ennek igazából nincs itt a helye és ideje. Maradjunk annál az eredeti konstrukciónál, amelyben gondolkodtunk, és így, ebben a formájában vigyük tovább a törvényjavaslatot.
Van két olyan javaslat is, amelyeknek az elfogadását azonban támogatom, ezek pedig Lasztovicza Jenő és Zakó László képviselő urak módosító indítványai. Lasztovicza Jenő képviselőtársam indítványa a parasportok tekintetében segítené elő a mostani két irányító köztestület, a fogyatékkal élők sportolási lehetőségét biztosító FONESZ és Magyar Paralimpiai Bizottság esetleges összevonását. Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat céljaival jól harmonizál, ezért ezt elfogadásra javaslom. Zakó László képviselő úr indítványa pedig egy technikai módosító indítvány. Mi elég szűk, 10 és 15 napos határidőket szabtunk a társadalmi egyeztetésre, amely a forráselosztásra történő javaslattételről szól. A mostani törvényjavaslat elfogadásával a korábbi hatályát veszti, és ennek egy technikai pontosítását tartalmazza ez a javaslat, amit fontosnak tartok.
Végül egy utolsó megjegyzést engedjenek meg képviselőtársaim. Szeretnék köszönetet mondani mindazon kormánypárti és ellenzéki képviselőknek, akik az általános vitában részt vettek, és azoknak is, akik módosító indítványaikkal kívánták jobbá tenni és javítani a törvényjavaslatunkat. Szeretném elmondani, hogy nem a Magyar Olimpiai Bizottság fogja végezni a forráselosztást. Ahogy az általános vitában is említettem, az öt köztestület vezetői a kezdeményezésemre előzetesen leültek egymással, és kifejezték azt a szándékukat, hogy ők is támogatnák egy egyfajta egycsatornás rendszer létrehozását. Ebben az egy csatornában az az egyetlen köztestület, amely megmaradna, amelyről most úgy beszélünk, mint Magyar Olimpiai Bizottság, az azonban már nem a Magyar Olimpiai Bizottság lesz, hiszen az nem képes önmagában a teljes vertikum - a szabadidősporttól a diáksporton át a versenysportig - pénzelosztására, hanem a MOB-nak magának is át kell alakulnia - ezt az Olimpiai Bizottság is jól tudja -, ezért az ő mostani alapszabályát is módosítani kell, mert szeretnénk, ha azok a köztestületek, amelyek eddig is végezték a munkájukat, a Magyar Olimpiai Bizottságon belül is egyfajta önálló gazdálkodással rendelkezhetnének. Gyakorlatilag egy holdingszerű működést lehetne így létrehozni. Azt gondolom, ez lesz az a megoldás, amelyben senkinek az érdekei nem sérülnek. Ez nyilván további egyeztetési folyamatot igényel, a törvényjavaslat csak a kereteit adja meg az új működési formának. Azt gondolom, hogy ezek a köztestületek képesek lesznek arra, hogy ezt tartalommal megtöltsék.
Még egyszer köszönöm a vitában való aktív részvételt, és kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy ezt a két módosító javaslatot támogassák, hogy ezt a törvényjavaslatot még decemberben el tudjuk fogadni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A zárószavazás előtti módosító indítvánnyal kapcsolatban azt szeretném elmondani, csak válaszként Szilágyi György képviselő úrnak, hogy semmivel nem különbözik a törvényjavaslatunk szellemétől és azoktól a javaslatoktól, amelyeket befogadtunk menet közben. A célja nem más, mint az egycsatornás finanszírozás rendszerének megteremtése. Képviselő úr, lehet, hogy önöknek ez politikailag nem elfogadható, meg szeretném viszont nyugtatni, hogy azok a köztestületek, amelyek civil szervezetként irányítják a sport munkáját, ők elfogadják, sőt támogatják azt, hogy valóban egy átlátható, tiszta rendszer legyen.
Mindenki örül annak egyébként, hogy a kormány az ígéretéhez híven a sportra szánt támogatási összegeket jelentősen megnövelte, közel a duplájára emelte a jövő évben az idei évhez képest. Tehát véget ér az a 8 évig tartó degresszív folyamat, amelynek eredményeként mára nagyon nehéz helyzetbe, a csőd szélére került a magyar sport, számtalan sportegyesület. A következő évben végre újra virágzásnak indulhat, és jó alapon sikeres felkészülési időszak kezdődhet meg. Azt gondolom, semmi értelme annak, hogy politikailag keressünk ebben olyan csontokat, amelyek nincsenek. Ez egy szakmailag előkészített javaslat, és azt szolgálja, hogy tiszta, átlátható rendszer működjön a sportfinanszírozásban.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai polgárság a XVIII-XIX. században kivívta az alapvető klasszikus személyes szabadságjogokat magának. Általánossá vált az a felfogás, miszerint az állam a polgáraiért van, sőt az ipari forradalmat követően a XIX. század utolsó harmadától kezdve fokozatosan kiépült a polgárai érdekében cselekvő állam. Az állam újabb és újabb területeken lépett fel először polgárai munkaerejének védelmében, később egészségük, szociális biztonságuk megteremtése okán, majd kulturális gyarapodásuk szolgálatában. Ezek a közszolgáltatások önmagukban is hozzájárulnak az emberi életminőség javulásához, de az állam bizonyos keretek között ezen túlmenően is felvállalja az emberek életminőségének javítását, elősegítését.
E körben megjelent a rendszeres testedzés biztosítása mint állami feladat, mégpedig éppen a közoktatásban. Magyarországon már a testnevelésről szóló 1921. évi LIII. törvénycikk is kimondta, a testnevelésnek az a feladata, hogy az egyének testi épségének és egészségének megóvása mellett lelki és testi erejét, ellenálló képességét, ügyességét és munkabírását fejlesszék, ezáltal megjavítsák a közösség állapotát, gyarapítsák a nemzet munkaerejét.
A XIX. században kezdtek elterjedni Európa-szerte a sportklubok, egyesületek, majd megalakultak ezek szövetségei előbb nemzeti, majd nemzetközi szinten is. Általánossá vált az a felfogás, hogy az egészség az egyén és a közösség számára egyaránt értéket képvisel. Az egészséges életmód, az egészségtudatos életvezetés kialakítása a társadalompolitikai célok rangjára emelkedett. Az ENSZ 1966-ban elfogadott gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányának XII. cikke szerint az államok elismerik mindenkinek a jogát arra, hogy a testi és lelki egészség elérhető legmagasabb szintjét élvezzék. A testi és lelki egészséghez való jog mint alkotmányos követelmény az állam oldalán azt a kötelezettséget jelenti, hogy a nemzetgazdaság mindenkori teherbíró képességének megfelelően olyan jogi és gazdasági környezetet teremtsen és tartson fenn, amely az adott történelmi körülmények között a legkedvezőbb feltételeket biztosítja az emberek egészséges életmódjához és életviteléhez.
Az európai alapokmányok közül a sport már több alkotmányban ma is megtalálható. A portugál alkotmány kimondja, hogy mindenkinek joga van a testneveléshez és a sporthoz. Az iskolákkal, a sporttal foglalkozó csoportokkal és társaságokkal együttműködve az állam köteles elősegíteni, ösztönözni és irányítani a testnevelés és a sport gyakorlását és terjesztését, valamint megakadályozni az erőszakot a sportban. A svájci alkotmányban is megtalálhatjuk a sportot, mégpedig három fronton is: a szövetség, vagyis a svájci állam támogatja a sportot, különösen a sportoktatást, a szövetség sportiskolákat működtet és tart fenn, a szövetség szabályokat alkothat az ifjúsági sportról és a sport oktatását kötelezővé teheti. A jelenlegi hatályos magyar alkotmány nem említi külön a sportolást, az új alaptörvény tervezete azonban már az egészséghez való jog érvényesülésének feltételeként kimondja, hogy az állam a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával valósítja ezt meg.
(15.30)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A sport jellegzetesen magántevékenység, ezért felmerülhet a kérdés, hogy miért, milyen alapon avatkozik be az állam a sport ügyeibe. A sport világában, különösen a második világháborút követő időszakban a magánérdek mellett egyre inkább megjelent a közérdek is. A sport támogatása, majd a sport szervezése, igazgatása fokozatosan a közfeladatok körébe került, az államot ezután már felelősség terhelte polgárai életminőségéért, testi-lelki egészségéért, ezen belül a mozgásgazdag életviteli lehetőségek biztosításáért.
Az a sportinfrastruktúra, amely ma Magyarországon döntően állami és önkormányzati tulajdonban van, szintén azt mondatja velünk: az állam erről a területről nem vonulhat ki, ezen a területen feladatot kell vállalnia. Az államnak egyfelől garantálnia kell a sport autonómiáját, azaz lehetővé tenni a sportban az önszerveződést, ugyanakkor rögzíteni kell, mik azok a játékszabályok, amelyeket a sport szereplőinek be kell tartaniuk, ha élvezni kívánják ezt a megkülönböztetett helyzetet, azt a lehetőséget, amelyet az állam számukra biztosít.
A magyar nemzet jövőjét gyermekeink hordozzák magukban. Egységes, erős, egészséges nemzetet csak edzett, kiemelkedő teljesítményre képes, erős polgárok közösségére lehet építeni. A sport magas szintű művelése nélkül pedig elképzelhetetlen az erős nemzet fenntartása. Ezért azt gondolom, az új magyar alkotmányban helye van és helye is kell hogy legyen a sportnak, a társadalom e fontos területének.
Nem zárhatom mással hozzászólásomat, mint a Himnusz soraival, azt gondolom, hogy maga az alkotmány, az az emelkedett hangulat, amely az előkészítését és a parlamenti vitáját is követi, megérdemli, hogy idézzük nemzeti Himnuszunkat: "Szánd meg Isten a magyart, / Kit vészek hányának, / Nyújts feléje védő kart / Tengerén kínjának. / Bal sors akit régen tép, / Hozz rá víg esztendőt, / Megbűnhődte már e nép / A múltat s jövendőt!"
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alaptörvényről szóló részletes vita során a T/2627. ajánlási számon szereplő módosító indítványhoz szeretnék néhány kiegészítést fűzni, illetve a módosító indítványban is megjelölt fontos szerepkör, a sport, az egészséges életmódhoz való alapjog, illetve a sport szerepe az új alkotmányban, ez lenne hozzászólásom témaköre.
A magyar társadalom sporthoz való viszonya kettős természetű: míg a versenysport viszonylatában Magyarország a legsikeresebb nemzetek közé tartozik, addig a lakosság háromnegyede mozgásszegény életmódot folytat. Elszomorító az a statisztika, miszerint az európai uniós tagországok közül utolsó helyen szerepelünk a rendszeres testmozgás tekintetében, hiszen a magyar társadalom mindösszesen kilenc százaléka mozog legalább heti kétszer 45 percet, ami már egy rendszeres testmozgásnak tekinthető.
Figyelembe véve a sport számos funkcióját és értelmezését, megállapítható, hogy a sporttal nem foglalkozhatunk izoláltan, hiszen szoros együttműködésre van szükség a sport és az egészségügy, a sport és a környezetvédelem, a turizmus, az oktatás, a szociális ágazat, a kultúra, illetve a gazdaság szereplői között.
Ezen intézményesülés, amely magában foglalja kiemelt elemként a sportot, nem csupán a szakterületek elméleti együttműködése során tud szinergiákat teremteni, hanem olyan, a gyakorlatban is megjelenő közös cselekvésekben, ami az Európai Unió támogatáspolitikai rendszere szerint is kiemelt területként kell hogy működjön. A sport és a hozzá kapcsolódó határterületek között nehéz prioritási sorrendet felállítani, de többek között a népességfogyás napjainkban ismert adatait szem előtt tartva kijelenthető, hogy a sporttal összefüggésben az egészséges életmódra való utalás, az egészséges életmód szerepének kiemelése rendkívül fontos feladat.
Az egészségügy és a sport területe a kormányprogramban is megjelenik közös elemként, sikeres megvalósításához elengedhetetlenül fontosak azok az interszektorális együttműködések, amelyek elősegítése a mindenkori politika feladata kell hogy legyen. Ezen intézkedések segítségével adható csupán válasz az egészséget érintő kihívásokra, és katalizálható a magyar lakosság életesélyeinek növelése, ezen növelés azon folyamata, amelynek eredményeképpen megközelíthetővé válnak legalább az európai uniós átlagok.
Ha a magyar emberek várható élettartamát vesszük figyelembe, azon is látjuk, hogy sajnos mélyen az Európai Unió átlaga alatt vagyunk. Hogy mennyire fontos ez a terület, azt szeretném alátámasztani a lisszaboni szerződés 165. cikkével, amely először az Unió történetében külön kiemeli és nevesíti a sportot mint egy fontos területet. Azt gondolom, hogy ezek alapján számunkra is alapkérdés, hogy az Alaptörvényben a sport mint az egészségmegőrzés lényeges eleme, az egészséges életmódhoz való alapjog biztosításának egyik fontos részeleme megjeleníthető legyen.
Ma Magyarországon sajnos lesújtóak az adatok. Ahogy az imént is említettem, a népességfogyás problémakörével is kapcsolatba hozható a sport. Sajnos, az a súlyos lelki nyomás ért bennünket, hogy 2010-ben a magyar lakosság száma a kritikus tízmilliós határ alá csökkent. A magyar emberek fizikális és mentális egészségi állapotát tömören jelzi az, hogy számos, vezető halálokként szereplő betegségcsoportban az ezer főre jutó betegségek arányát tekintve Magyarország a világ élvonalában van. Tehát éppen ellentétes az a helyzet, amit a mai nap statisztikái mutatnak azzal, mint amit el kéne érnünk. Ahelyett, hogy rendszeres testmozgásban, a szabadidősportban részt vevő emberek számát tekintve lenne Európa élmezőnyében Magyarország, és sereghajtók lennénk a megbetegedések arányában, ehhez képest sajnos a helyzet ma drámai.
Ha a további szerepét nézzük, a társadalomban betöltött szerepét a sportnak, akkor azt is látjuk, hogy jelentős szerepe van az ifjúság nevelése terén. Hiszen amíg a gyermekek sportolnak és rendszeres testedzést végeznek, addig számtalan kihívással, olyan rossz szokásokkal és rossz társasággal szemben is védekezni tudnak, amely a rendszeres testmozgást nem végző gyermekek esetében sajnos az egész életpályájukat teheti tönkre.
Tehát azt gondolom, ha ezeket az elemeket és ezeket a pozitív hozadékokat figyelembe vesszük, akkor nem lehet kérdés számunkra az, hogy az alapjogok között is szerepeltetni kell a rendszeres testmozgáshoz való lehetőség megteremtését, amely nyilvánvalóan minden aktuális kormánynak a nemzeti sportstratégiájában rögzített elemként tovább kell hogy vezetődjék, és meg kell teremteni azokat az infrastrukturális és jogszabályi feltételeket, amelyek a magyar emberek számára nemcsak deklaráltan, hanem a valóságban is lehetővé teszik ennek az elérését. Ennek a társadalom számára annyi pozitív hatása van, hogy minden egyes ráfordított forint, amelyet erre a területre a kormány kiad, ötszörösen-hatszorosan tud megtérülni, tehát azt gondolom, hogy ilyen szempontból nemzetgazdasági léptékben is komoly előnye származhat ebből a magyar társadalomnak.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban, hála istennek, egyre több szó esik a tisztelt Ház falai között a sportról. A nemzeti együttműködés kormánya a sportot stratégiai ágazatként kezeli. Ezt kinyilvánítva már megalakulását követően, az első intézkedései között döntött arról, hogy visszaadja azt az egymilliárd forintot a sport területének, amit még a Bajnai-kormány megszorításai vettek el 2010 első félévében, és amiből 700 millió forint a hazai versenysport támogatását, 300 millió forint pedig a szabadidősport támogatását hivatott előirányozni. A megelőző 8 év kormányai vagy nem akarták meghallani, vagy nem voltak hajlandóak együttműködni a sport területével azoknak a problémáknak a kezelésében, amelyeket a civil szféra oly sokszor felvetett, és amely hangok nem tudtak eljutni a kormány asztaláig.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amint azt az elmúlt időszak intézkedései is mutatják, a nemzeti együttműködés kormányának valóban szívügye a sport. Az elmúlt egy évben bevezetett, a sport intézményrendszerét hatékonyabbá tevő intézkedéseknek köszönhetően átláthatóvá, világossá és egycsatornássá vált a finanszírozási rendszer a magyar sportban. A magyar sportélet irányítása elindult a társadalmasítás útján, az a 2004-es törvénymódosítás, amelynek következtében az akkori szocialista kormány magához ragadta a sport irányítását, és gyakorlatilag a civil köztestületektől megvonta azokat a jogköröket, amelyekkel még a korábbi sporttörvény alapján rendelkeztek, nem szolgálta a sport irányításának érdekeit, ad hockká, egyedivé, sokszor teljesen az eredményeket és a korábbi sikereket nem tükrözővé tették az állami irányítást. Úgy látszott, hogy azok tudnak jobban érvényesülni, akiknek jobb, erősebb lobbipolitikájuk van, nem azokhoz jutottak el a források, akik többet tettek a siker érdekében.
A sport civil képviseleti szintjének rehabilitációja tehát 2004 óta váratott magára. Önök is mindannyian emlékeznek azokra az időszakokra, amelyek különösen az olimpiai felkészülések előtt vetették fel a problémákat, legutóbb a 2008. évi pekingi olimpiai játékok előtt, amikor vészharangokat kongatva éppen a parlament sportbizottsága segített azon, hogy az olimpikonjaink az utolsó pillanatokban meg tudják venni a repülőjegyet, le tudják foglalni a szállásukat, és részt tudjanak venni az olimpiai játékokon. Felháborító volt és elfogadhatatlan, hogy ilyen körülmények között, amikor a felkészülésre kellene a sportolóknak koncentrálniuk, arra kéne odafigyelni, hogy ebben a nagy nemzetközi versenyben hogyan tudnak minél hatékonyabban és eredményesen érvényesülni, minél több olimpiai pontot, helyezést vagy világbajnoki részvételen, Európa-bajnokságokon jó eredményeket produkálni, akkor a napi megélhetési gondokkal kelljen küzdeniük.
Azt gondoljuk, hogy ez a rendszer nem tartható, és nem is szeretnénk, ha ez így működne. Éppen ezért már tavaly decemberben módosította a sporttörvényt a tisztelt Ház, ahol most külön köszönöm képviselőtársaim nagy többségű támogatását, és ennek során lehetővé vált az, hogy az öt köztestületből egy köztestületen keresztül, a Magyar Olimpiai Bizottságon keresztül folyjanak ki a források. És ne a kormány döntse el azt, hogy a sport különböző területeire mennyi forrást áldoz, hanem a civil szféra dönthessen arról, hogy saját maguk közötti megállapodás alapján, egy olyan mérőrendszer bevezetésével, amely egy objektív, a valós munka alapján történő értékelést tesz lehetővé, tegye meg javaslatát a finanszírozásra. A kormánynak nincs más feladata, mint meghallgatni a civil szféra kéréseit, és az általuk fölállított programok mögé rendelni a támogatásokat.
Mit gondolunk mi a támogatásokról? Azt gondoljuk, hogy a sport területe azért kiemelten támogatandó, mert nagyon komoly népegészségügyi kérdésről van szó. Hiszen az a társadalom, amelynek tagjai napi rendszerességgel sportolnak, sokkal kevesebb táppénzes napot töltenek el, sokkal kevesebb pénzébe kerülnek az Egészségbiztosítási Pénztárnak, és kimutatható az, hogy munkahelyükön az aktivitásuk sokkal nagyobb, sokkal magasabb hatékonysággal tudnak dolgozni. Tehát nem mindegy az nemzetgazdasági szinten sem, hogy hány ember sportol Magyarországon. Ma a helyzet lehangoló és elfogadhatatlan, hiszen utolsók vagyunk az Európai Unióban, mindösszesen 9 százaléka sportol a magyar társadalomnak. Tehát az az új sporttörvény-koncepció, amely éppen társadalmi vitán van, és az az új támogatási rendszer, amely Európában egyedülálló módon, egy társaságiadó-kedvezményrendszer keretében támogatja a sportot, azt gondolom, biztosítja azt, hogy sportolóink a versenysport szintjén, utánpótlásszinten és szabadidősport-szinten is kiemelten legyenek kezelve a következő időszakokban.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A hozzászólások száma és tartalma is azt mutatja, hogy valóban egy rendkívül komoly - mondhatnám azt is, hogy a sportfinanszírozásban áttörést jelentő - törvényjavaslat fekszik a tisztelt Ház előtt. Előterjesztőként mindenképpen szerettem volna összefoglalni az itt elhangzottakat, és választ adni néhány olyan kérdésre, amelyet képviselőtársaim felvetettek annak kapcsán is, hogy majd később - nyilván a részletes vitában - a benyújtott módosító javaslatok során, megismerve azok tartalmát, részletesen mindegyikre tudunk előterjesztőként reagálni.
Először engedjék meg, hogy Varga László képviselőtársam felvetéseire reagáljak, amelyeket nagyjából a bizottsági ülésen már átvettünk, de azért nem árt a pontosítás ezen a téren. A képviselő úr úgy fogalmazott, hogy kudarc az élsport, a profi csapatok számára ez a mostani törvényjavaslat, hiszen az előző törvényjavaslatban jóval nagyobb támogatási intenzitás és szélesebb támogatható kör szerepelt.
Ez valóban így van, képviselő úr, hiszen a törvényjavaslat alapvető célja a sportgazdaság megteremtése volt és az ma is, meggyőződésem, hogy a mostani formájában ez az előterjesztés is alkalmas arra, hogy az elmúlt 20 évben elmaradt hiányosságot pótolja, és a közép-európai országokhoz hasonlóan végre Magyarországon is létrejöjjön a sportgazdaság, ami azt jelenti, hogy olyan transzparens költségvetéssel rendelkező sportegyesületek és alapítványok lesznek a sportpiacon, amelyek legális szerződéseket kötnek a játékosaikkal, amelyeknek nincsenek köztartozásai, amelyeknek kiszámítható, több évre prognosztizálható gazdálkodása van, és amely egyesületek, klubok, gazdasági társaságok és alapítványok képesek arra, hogy szponzori pénzeket gyűjtsenek.
Ugyanis annak, hogy ma kevés szponzor van a piacon, csak részben a gazdasági válság az oka. Ennél sokkal komolyabb oka az, hogy a nagy cégek eddig nem fordultak a csapatsportágak felé, az az, hogy nincsenek rendezett viszonyok. Egyetlen nagy cég sem kockáztathatja a saját imidzsét, azt a brendet, amit hosszú évtizedek során felépített, azzal, hogy egy olyan egyesületnek, klubnak vagy gazdasági társaságnak ad támogatást, amely aztán csődbe megy, amelynek botrányos színlelt szerződései vannak, amely köztartozásokat halmoz fel, tehát a sajtó arról harsog, hogy ezek a klubok milyen tisztátalan eszközökkel gazdálkodnak. Nos, addig, amíg ez így van, felejtsük el, hogy piaci alapon szponzorok fognak beáramlani a rendszerbe. Azt gondolom tehát, hogy ezt a célt ez az új törvényjavaslat is szolgálhatja.
Kapcsolódnék Pál Béla képviselőtársam felvetéséhez, aki azt kérdezte, hogy vajon miért nem előzetesen egyeztettük az Unióval azokat az elemeket, amelyeket a törvényjavaslat tartalmazott, és aztán gyártottunk volna egy törvényt. Azt gondolom, képviselőtársam, hogy még a mai napig nem lenne eredménye ennek a folyamatnak, hiszen ha az Unió nem látja azt, hogy van egy karakán tárgyalópartnere, aki meg is hozta már azt a parlamenti döntést, törvényt alkotott arról a támogatási rendszerről, amelyet egyébként elsőként vezet be az Unióban, akkor nem lehetett volna ilyen rekordidő alatt, 7 hónap alatt lezárni ezeket a tárgyalási folyamatokat. Mert a 7 hónap ugyan hosszúnak tűnhet, de aki az európai bürokráciát egy kicsit is ismeri, az tudja, hogy ez tényleg villámsebességnek számít, hiszen ott 3-5, sőt 10 év is teljesen normális egyeztetési folyamat végeredményeként lezáruló tárgyalási időtartamot jelenthet.
Tehát államtitkár úrnak szeretném a tisztelt Házban megköszönni, hiszen a kollégái rengeteget dolgoztak azon, hogy egy ilyen sikeres, eredményes tárgyalás folyjék, és végre újra van egy olyan kormánya Magyarországnak, aki oda mer állni az Unió elé, és karakán módon képviselni és védeni a saját álláspontját. Hiszen azt ne felejtsék el, tisztelt képviselőtársaim, hogy az eredeti törvényjavaslathoz képest a most benyújtott javaslat 90 százalékát az Európai Bizottság elfogadta. Mindösszesen a támogatási címeknek 10 százaléka az - még azt sem éri el - legfeljebb, amelyet vitat az Unió.
Szilágyi képviselőtársam felvetette, hogy csak falból írtuk be azt, hogy valaha érvénybe léphet a profi klubok létesítményfejlesztési támogatása. Nem, képviselő úr, én komolyan gondolom azt, és hiszem, és államtitkár úr tájékoztatása alapján igen jó esélyt látok arra, hogy 60 napon belül, amikor a hivatalos eljárási procedúra lezárul az Európai Bizottságban, ahol a két fennmaradt feltételről - egyrészt a profi klubok létesítményfejlesztési támogatásáról, másrészt pedig a profi klubok működési támogatásáról - döntés születhet, ott abban biztos vagyok, hogy legalább 50 százalékos szinten jóvá fogja hagyni az Unió, de mi természetesen tovább harcolunk a 70 százalékért.
Mindamellett megjegyzem, hogy ez nem olyan kardinális probléma. Hiszen azok a profi klubok, amelyek rendelkeznek utánpótlásbázissal, akár saját gazdasági társaságként, akár alapítványként, amellyel szerződésben vannak, július 1-jétől hozzáfoghatnak egy nagyon komoly létesítményfejlesztéshez is az utánpótláság jogosultsága alapján. Hiszen ahogy a törvény is tartalmazza, az utánpótlásklubok szabadon 70 százalékos támogatási intenzitással juthatnak hozzá létesítményfejlesztési forráshoz, és ez teljesen tisztán működik: piaci alapon bérbe adják nemcsak a saját profi egyesületüknek, hanem bármely más profi klubnak, aki abban a csarnokban, abban a stadionban játszhatja a mérkőzéseit.
Az, hogy a biztonsági berendezések, beléptetőrendszerek, kamerák 70 százalékos támogatásához hozzájárult az Unió, az nem meglepetés, hiszen a futballhuliganizmus olyan európai jelenség volt, amelynek a megoldását az Unió is fontosnak tartja.
Többször elhangzott már, hogy miért nem nyitottunk más sportágak, például az olimpiai sportágak felé. Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha megnézzük a magyar sport vertikumát, az olyan sportágaknak, amelyeknek komoly tőkeabszorpciós képességei lennének, nagyon híján van. Ez az öt látvány-csapatsportág is már egy kicsit erőltetett, hiszen bármennyire is szeretjük és elismerjük a vízilabda nemzetközi sikereit, azért lássuk be, hogy a világon körülbelül hat olyan ország van, amelynek komoly, ütőképes csapata van, és ha egy nemzeti bajnokságot megnézünk, akkor nem mondom, hogy nézők tízezreit csalogatja hétvégén az uszodákba az OB I. Ettől függetlenül nyilván nekünk, magyaroknak ez fontos dolog, de miután a sportstratégia nevesítette ezt az öt csapatsportágat - 2007-ben került elfogadásra - mint látvány-csapatsportágat, pontosan azért nevesítette őket látvány-csapatsportágaknak, mert viszonylag nagy nézettséggel rendelkeznek, és viszonylag komoly bázist tudnak megmozgatni.
Azért nem látom most az értelmét annak, hogy kinyissuk a törvényt, mert túlságosan elapróznánk. Nincs kizárva az, tisztelt képviselőtársaim, hogy három év múlva, amikor meglátjuk, hogy hogyan működik ez az adótámogatási rendszer, meglátjuk, hogy a költségvetés teherbíró képessége hogyan alakul, akkor újra napirendre vesszük a törvény módosítását, és esetleg újabb sportágakat emelünk be ebbe a támogatotti körbe.
Állami cégek támogatását hozta még elő Varga László képviselőtársam. Az állami cégek az adókedvezmény-rendszerből kizárásra kerültek, szerintem helyesen. Én előterjesztőként végig azt az álláspontot képviseltem, hogy a többségi állami tulajdonú társaságokat ne emeljük be ebbe a rendszerbe, hiszen pont az a cél, hogy a piacon lévő gazdasági társaságokat tudjuk közelebb hozni a sporthoz, hiszen ha ők az adókedvezmény-rendszeren keresztül belelátnak a sport világába, látják azt, hogy milyen reklámhordozó ereje, milyen közösségformáló ereje van egy-egy sportegyesületnek, és nem mellesleg látják azt, hogy letisztított, transzparens költségvetéssel rendelkeznek, tehát nincs meg az a kockázat benne, hogy valamilyen balhéba futnak bele támogatóként, akkor biztos vagyok abban, hogy szponzorként is meg fognak jelenni a piacon.
Bóka István képviselőtársam egy nagyon fontos dologra hívta fel a figyelmet, mégpedig arra, hogy kifejezetten - és ez is új az eredeti törvényjavaslathoz képest -, kifejezetten ösztönzőrendszerként raktuk bele azt, hogy az adótámogatás mértéke csökkenti az adóalapot. Tehát egy 500 millió forint árbevétel alatti kisvállalkozás, ahol 10 százalék a társasági nyereségadó, és ad, mondjuk, 10 millió forint adótámogatást, akkor 1 millió forint tisztán megmarad extraprofitként számára, amit már akadály nélkül például szponzori támogatásként visszafordíthat ugyanahhoz vagy egy másik egyesülethez. Hiszen azt ne felejtsük el, hogy az adótámogatás keretében nyújtott adóforintokért senki nem kérhet semmiféle megjelenést. Ez nem szponzori támogatás, ez egy adókedvezmény-rendszer, amiért sem reklámtáblát, sem reklámfelületet nem kaphat az a vállalkozás, tehát ilyen értelemben ezt transzparensen nem használhatja.
Az is nagyon fontos, amit szintén Bóka István képviselőtársam mondott, hogy a szigorú ellenőrzés lesz a kulcsa az egésznek. Igyekeztünk végiggondolni a törvényjavaslat összeállítása során, hogy mik azok a kiskapuk, amelyek szóba kerülhetnek.
(22.20)
Kifejezetten arra kértük az államtitkárságot, én személyesen is államtitkár urat, hogy amikor a kormányrendelet megszületik, amely az egész rendszer működési feltételeit fogja meghatározni, akkor a lehető legnagyobb szigorral járjanak el. Nyilván azért került bele már a törvényjavaslatba is az, hogy nem lehet köztartozása annak a cégnek, amely kedvezményt szeretne kapni, azért került bele az, hogy auditált mérleggel kell rendelkeznie - szeretném majd, ha a végrehajtási rendeletbe bekerülne az, hogy csak munkaszerződéssel alkalmazott sportoló esetében, például profi klubok ekho alá tartozó sportolókat alkalmazhatnak, arculatátvételi szerződés, marketingszerződés ebben az esetben kizárva -, hogy próbáljuk meg legalizálni az összes pénzt, ami a sport világában forog.
Mert amikor arról beszélünk, hogy a kormány nagyvonalúan adótámogatási lehetőséget kínál a gazdasági társaságoknak, amelyet a sportra fordíthatnak, akkor ennek a kompenzációját is számoljuk a másik oldalon. Számításaink szerint 3-4 év alatt eljutunk arra a szintre, hogy az adótámogatás kiáramlásával azonos nagyságrendű költségvetési bevételek fognak ebből keletkezni. Hiszen letisztul a sportgazdálkodás. Tehát azok a feketepénzek, amelyek pillanatnyilag elkerülik a költségvetést, legálissá válnak. Meg tudjuk mozgatni a szponzorációt, amelyen keresztül olyan pluszpénzek jönnek be a rendszerbe, amelyeknek megint van adótartalmuk, és a megerősödő klubok, gazdasági társaságok új munkahelyeket fognak teremteni, és így járulékfizetés fog keletkezni.
Teljesen egyetértek Bóka István képviselőtársammal abban, hogy ezek után, ezzel az adótámogatási rendszerrel, hogy úgy mondjam, sikk lesz az utánpótlásban dolgozni. Tehát ami a szívünk bánata volt eddig, hogy az olimpiai bajnokaink, világ- és Európa-bajnokaink vagy sikeres sportolóink nem mentek le utána a vízitelepre, nem mentek le az atlétikai egyesületbe vagy éppen a labdarúgó egyesületbe, mert nem tudták őket megfizetni, nem volt olyan szintű és színvonalú munka, amihez a nevüket adták volna. Ezzel az adótámogatási rendszerrel, egy professzionális utánpótlásképzéssel megteremtjük azt a lehetőséget, hogy ők is lemenjenek, és aktív pályafutásuk befejezését követően ott kamatoztassák a gyerekek között a tudásukat, és példaképként ott állhassanak annak érdekében, hogy minél több gyerek menjen le a pályára.
Így tudjuk elérni azt, amit Pál Béla képviselőtársam feszeget helyesen, hogy ne csak a versenysport erősödjék, hanem az utánpótlás-nevelés mellett a szabadidősport is egyre nagyobb terepet kapjon. Miután az utánpótlás-nevelés teljes kifutása csak részben, az alapokhoz képest kis részben lesz az élsport alapja, sokkal nagyobb részük a szabadidősportba fog átáramlani, és ha ezeknek a gyerekeknek mindennapi életformájuk lesz a sport, akkor azt felnőtt korukban is fogják gyakorolni.
És végül egy utolsó szempont, a hatálybalépés, amiről szintén Bóka István képviselőtársam beszélt, július 1-je. És megemlítette képviselő úr, hogy ha a kormányrendelet is ezzel egy időben elkészül; arra is gondoltunk, hogy ha esetleg abban bármi csúszás van, az ellenőrző szervezet nem tudna július 1-jéig fölállni, akkor sincs gond. Hiszen a törvényjavaslatba azért tettük bele azt, hogy 2011. július 1-jétől minden költség elszámolható. Tehát ha nem is tudják még július 3-án benyújtani a cégek a támogatásigazolási kérelmüket, akkor is a július 1-jétől felmerülő költségeiket akár egy augusztusi támogatási igazolás kiadásával igénybe tudják venni.
És még egy fontos szempont, hogy három évre előre odaadható az adótámogatás. Tehát ha van olyan gazdasági társaság, amely olyan likvid forrásokkal rendelkezik, amellyel egy-egy nagyobb beruházást előrehozottan szeretne támogatni, akkor megteheti azt, hogy a tárgyévet követő két év adókedvezményét is egyben odaadja, hogy azzal a fejlesztés rövid távon megvalósulhasson, ő pedig majd három év alatt fogja leírni az adótámogatás mértékét. Tehát igyekeztünk valóban mindenre gondolni. Nyilván maradhattak így is hiányosságok, képviselőtársaim mostani felszólalásaiban is elhangzott, visszaköszönt az, hogy még lehet néhány olyan ötlet és javaslat, amit érdemes lenne befogadni. Mi erre nyitottak vagyunk. Azt szeretnénk, ha valóban a sporttámogatások terén egy történelmi lépés lehetne ennek az adótörvénynek az elfogadása. Ennek érdekében minden jó javaslatot örömmel fogunk befogadni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban és az MSZP soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök annak, hogy Varga László képviselőtársam támogatja ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását, még akkor is, ha van néhány olyan részletkérdés, amiben nem értünk egyet. Nyilvánvalóan arra van a parlamenti vita, hogy ezeket a részleteket végigtárgyaljuk, és megpróbáljuk egymást meggyőzni arról, hogy melyik álláspont a helyesebb. Azt gondolom, a törvényjavaslat kellő komplexitással kezeli azt a problémát, amely ma stadionok, illetve a sportcsarnokok biztonsági kérdéseit illeti. Ugye, az alapvető szándékunk ezzel a törvényjavaslattal az, hogy megszüntessük azt az állapotot, miszerint néhány tucat vagy stadionok esetében néhány száz vandál tönkretegye családok ezreinek szórakozását.
Nyugat-Európában ez a jelenség az elmúlt 20 évben gyakorlatilag már végigzajlott, mindenütt sikerült átállni arra a sportgazdaságra, amely tulajdonképpen kikényszerítette a rendet a stadionokban és a sportcsarnokokban, hiszen amíg nincs rend, amíg nem lehet nyomon követni a rendbontókat, és amíg nem lehet súlyos ítéleteket hozni, amelyekkel el lehet rettenteni azokat, akik mások egészségével, biztonságával szórakoznak, addig nem lesz pénz egyetlen sportágban sem. Ugye, a Heysel stadionban történt tragédia volt az, ami gyakorlatilag rávilágította a fényt arra, hogy rendet kell tenni, először a futballstadionokban, aztán pedig nyilván ezzel párhuzamosan más sportágak esetében is, adott esetben, ahol fedett csarnokok vannak, ott a sportcsarnokokban.
Magyarországon több kísérlet történt már erre az elmúlt 20 év során, de egyetlen olyan átfogó, komplex javaslat sem volt, amely kellő hatást tudott volna kifejteni ezen a téren. A mostani törvényjavaslat alapja éppen azokon a nyugat-európai példákon nyugszik, amelyek sikerrel vívták meg ezt a küzdelmet. Ugye, Angliáról beszéltünk, Hollandiáról beszéltünk, Belgiumról beszéltünk, ahol a legnagyobb problémák voltak, elsősorban a labdarúgó-szurkolók terén, és mára ezekben a stadionokban példás rend uralkodik. Nincsenek rendőrök, önkéntes támogatók biztosítják a rendet. Nincsenek kerítések, és még sincs balhé. Azért nincs balhé, azért nincs botrány, mert a jogszabályok kellően szigorúak, és kellően gyors az eljárás, amelynek a végén a rendbontókat elítélik.
A mostani törvényjavaslat egyik legfontosabb eleme az, hogy a korábbi szabálysértési kategóriát büntető kategóriává alakítja. Magyarul, letöltendő szabadságvesztés jár azért, ha valaki a stadion gyepére lép, valamely olyan területére lép a stadionnak, amely a nézők elől elzárt területnek számít, illetve mások, szurkolók, játékosok sérelmére bármilyen cselekményt elkövet. Azt gondolom, nem feltétlenül a 2, illetve 3 év számít, amennyi letöltendő szabadságvesztére ítélhető, hanem egyáltalán az a szankció, hogy ha valaki rendet bont a stadionokban, utána börtönbe kerül. Ha megnézzük az európai példákat, akkor nem többéves börtönbüntetéseket szabnak ki, hanem néhány napos, esetleg néhány hetes büntetéseket, hiszen a lényege az az egésznek, hogy azt a szurkolót vagy azt a rendbontót, aki ezeket a bűncselekményeket elköveti, rövid úton, a lehető leggyorsabban lehessen eljárás alá vonni, és a lehető legrövidebb idő alatt szülessék meg az ítélet e tárgykörben.
Tehát azt gondolom, hogy a törvényjavaslat tovább erősíthető azzal, ha a kirendelt bíró és a kirendelt ügyész intézményét meg tudnánk valósítani. Ezt most még hiányolom a javaslatból, de folynak tárgyalások arra vonatkozóan, hogy ezt meg lehessen oldani. Hiszen ha valaki elmegy, mondjuk, a Stade de France-ba, a párizsi labdarúgó-stadionba, akkor ott látja, hogy megvan az ügyész irodája, megvan a bíró irodája, és megvan a zárka is, ahová az elítéltet azonnal le lehet ültetni, majd onnan elszállítani nyilván valamelyik büntetés-végrehajtó intézetbe. Azt gondolom, hogy elsősorban elrettentő példára van szükség, hiszen mindaddig, amíg nem lesz komoly következménye és nem lesz rövid úton gyors eljárás a rendbontókkal szemben, addig nem lesz értelme egyetlen jogszabálynak sem.
A beazonosításra éppen azért van szükség, hogy az eljárás gyors és hatékony lehessen. Azt gondolom, hogy mindenki, aki sporteseményre megy, és aki a törvény alapján kifüggesztett rendet elolvasva tudomásul veszi azt, hogy abban az objektumban térfigyelő kamerák vannak, amelyek nyilván a beazonosítást szolgálják, illetve a jegyvásárlás maga is úgy történik, hogy személyre szóló jegykiadás van, ebben az esetben nem hiszem, hogy bárkinek utólag ezzel kapcsolatban problémája lenne. Azoknak biztosan nem, akik szórakozás céljából látogatnak ezekbe a stadionokba.
Tehát azt gondolom, hogy valamennyi törvény, amelynek módosítását javasolja most ez a csomag, ebben a formában, ha módosításra kerül, akkor érdemben tudunk előre lépni ebben a kérdésben, és akkor megvalósítható az, hogy egy éven belül a magyarországi stadionokban és sportcsarnokokban is rend uralkodjék. Minden egyes klubnak elemi érdeke az, hogy olyan közönség járjon ki, aki szórakozni akar, aki pénzt hajlandó költeni, és aki azért megy, hogy ne csak egy mérkőzésre, hanem akár egy teljes napi szórakozásra lehetőséget kapjon. Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat ezt a célt tökéletesen szolgálja, és bízom abban, hogy elfogadását követően meg is hozza azokat az eredményeket, amelyeket váruk tőle.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szilágyi képviselő úr azt nehezményezi, hogy miért jön még be az utolsó pillanatban is módosító indítvány a zárószavazás előtt. Erre azt tudom mondani önnek, képviselő úr, hogy azt ígértük a választási kampányban, hogy mi az emberek véleményére vagyunk kíváncsiak. Folyamatosan zajlott az a társadalmi vita, amelynek részeként, a sportági szakszövetségek javaslataként merült az fel, hogy ők az apparátusukkal képesek arra, hogy ezeket a támogatásigazolásokat kiadják, ezért a kormány könnyű szívvel mondta azt, hogy ezt is a civil szférára bízza. Ugyanúgy, ahogy a sport területén az összes pénzügyi támogatásról szóló döntés egy köztestületen, a Magyar Olimpiai Bizottságon keresztül fog megtörténni a későbbiekben, a támogatásigazolások kiadása is a sportszövetségekhez kerül, mert azt gondoljuk, hogy náluk van a legjobb helyen, ők ismerik a legjobban a felhasználókat, és ők tudják a leggyorsabban meghozni azokat a döntéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ennek a törvénynek a jótékony hatása, a sportágfejlesztési források, adótámogatások bevonása minél gördülékenyebben menjen. Ez volt ennek az indoka.
Én azt gondolom, hogy semmi lényegi elem, olyan változtatás a törvényjavaslatban nem történt, amely ne a törvény végrehajthatóságát könnyítené, és ne azt a folyamatot egyszerűsítené, amelynek következtében a sportfinanszírozás pénzügyi támogatásai jelentős mértékben meg tudnak nőni, és azok a fejlesztési elképzelések, azok a sportágfejlesztési javaslatok, amelyek a szövetségeknél és a kluboknál, az önkormányzatoknál megszülettek, a későbbiekben végrehajtásra is kerülhessenek. Ez indokolta ennek a zárószavazás előtti módosító indítványnak a beadását, amely formailag tökéletesen megfelel a Házszabálynak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat fontosabb annál, mint hogy azt firtassuk, hogy éppen ki ül a teremben és hogyan, arról nem beszélve, hogy a parlament vitája, az előző napirendi pont vitája elég váratlanul ért véget, ezért én magam is a Képviselői Irodaházból rohantam át. De miután tudtam, hogy az ülésteremben Tapolczai Gergely képviselőtársam jelen van, és ezáltal a Fidesz sport munkacsoportjának a véleményét meg tudja osztani tisztelt ellenzéki képviselőtársaimmal, ezért nyugodt voltam, hogy bármi, ami elhangzik, arra ő tud reagálni.
Egyébként az a véleményem, ami már a törvényjavaslat általános vitáján is elhangzott, hogy szerintem egy olyan célról és egy olyan feladatról van szó, amely mindannyiunk közös érdeke. Nem hinném, hogy egy ilyen nagyszabású törvényjavaslatot, amely valóban az elmúlt húsz év problémáit próbálja megoldani, amelyre többször tett, mondjuk, az előző kormány is kísérletet, hogy ezt valamilyen módon rendezze, mégsem sikerült sem a stadionokban, sem a sportcsarnokokban rendet rakni. Nem sikerült azokat a komoly lépéseket, a büntető törvénykönyv módosítását, a sporttörvény módosításait meglépniük, ami kellő elrettentő és visszatartó erőt jelentene a huligánok számára. Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat most ezt tartalmazza.
Nyilván majd az érdemi hozzászólásomban az egyes módosító indítványok kapcsán részletesebb véleményemet is elmondom. Köszönöm a figyelmet.
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A 12. ajánlási számon Varga László képviselőtársam módosító indítványával kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni.
Az előttünk fekvő módosító javaslat módosítja a sporttörvényt is, a sporttörvény módosításáról beszél. A sporttörvény 72. § (2) bekezdésének a módosítását javasolja, eltérő módon, mint amit az előttünk fekvő törvényjavaslat igyekszik szabályozni. Itt tulajdonképpen nincs másról szó, mint a szurkolói kártyákról - illetve személyazonosításra alkalmas, kedvezményekre jogosító kártyaként fogalmaz a törvényjavaslat - vagy a klubkártyáról. Mi azt gondoljuk, hogy az egész törvényjavaslatnak éppen az a lényege, hogy megpróbáljuk nyomon követni azt, hogy kik lépnek be a stadionba. Nyilván a stadionokban lévő belső biztonsági rendszerek, azok a kamerarendszerek, térfigyelő kamerarendszerek, amelyek telepítésre kerülnek, éppen azt a célt szolgálják, hogy ne lehessen megúszni a rendbontást.
Én azt gondolom, a cél egyébként az lenne hosszú távon, hogy amennyiben a létesítményfejlesztési program kapcsán - annak az éppen a tegnapi nap folyamán, a zárószavazáson elfogadott, a társasági adókedvezményt biztosító törvényjavaslatnak köszönhetően - a következő évek létesítményfejlesztésével eljutunk egy olyan pontra, amikor valóban európai színvonalú stadionokban lehet mérkőzéseket nézni, és az a folyamatos fejlődés, amely az utánpótlás-nevelés színvonalának az emelkedésével, az elitakadémiák működési rendszerének köszönhetően, egyre több tehetséges játékost hoz ki ebből a rendszerből, amelynek következtében a magyar labdarúgás színvonala a következő években véleményem szerint jelentősen emelkedni fog, azt gondolom, akkor végre elterjed Magyarországon is az a bérletrendszer, amellyel néhány nagy klub, közöttük az imént említett Ferencváros már ma is rendelkezik. Hiszen a bérletrendszer kapcsán, ha európai példákat nézünk, Európában a stadionok közönségének 70-80 százaléka jól látható módon - Angliában ez a szám a 90 százalékot is eléri - bérletes.
Tehát egy átmeneti időszakot kell figyelembe vennünk, egy átmeneti időszak során kell a szurkolókat, az ő gondolkodásmódjukat átállítani arra, hogy az adott napon ne egyéni belépőjegyekkel, hanem bérletekkel látogassák a mérkőzést. A bérletek már értelemszerűen névhez, személyazonossághoz köthetőek, és ezáltal jobban nyomon követhető a szurkolók mozgása is.
Az a szurkolói kártya, amelynek a bevezetéséről vita van közöttünk, ahol képviselőtársam a kiváltásának a kötelezővé tétele helyett, amiről a törvényjavaslat beszél, szeretné a képviselő úr a kiváltásának a lehetőségét biztosítani, azt gondolom, hogy ez egy túlzott felpuhítása a rendszernek. Szerintem a klubok egyrészt, már azok, amelyeknél ez a rendbontás sajnos nemcsak időszakos, hanem rendszeres jelenség, már megpróbáltak ez ügyben ma is előrelépni, és azt gondolom, hogy ezt az irányt tovább kell erőltetni. Tehát én semmiképpen sem javaslom azt, hogy a törvényjavaslatnak ez a pontja felpuhításra kerüljön.
A másik szintén Varga László képviselő úr indítványa, amelyet a 13. ajánlási pontban tesz meg, ahol a szervező kötelezettségeiről van szó. Ebből a mostani törvényjavaslatból kivenné azt képviselőtársam, hogy a szervező vagy a jegyértékesítést a szervező megbízásából végző személy a belépőjegy, valamint a bérlet eladásakor, valamint a beléptetés során jogosult a néző személyazonosságát ellenőrizni, arra alkalmas igazolvánnyal. Ez se tűnik jelentős módosításnak, azonban azt gondolom, hogy a szervezők, illetve azon klubok számára, amelyek a saját mérkőzéseik biztonságát próbálják garantálni, egy könnyebb lehetőség irányából egy nehezebb lehetőség irányába tolná el a javaslat a törvény irányát. Én azt gondolom, nem feltétlenül érdemes ezzel kísérletezni.
Tehát összességében én azt gondolom, hogy egyébként azok a módosítások, amelyek a vita második szakaszában kerültek benyújtásra, néhány kivételtől eltekintve általában a rendszer puhítását szolgálják, amit, én azt gondolom, nem érdemes támogatni. De én annak vagyok a híve, és a törvényjavaslat is nagyjából annak a szellemében készült el, hogy minél szigorúbb szabályozás legyen, minél komolyabb szankciók legyenek, és természetesen minden rendbontó beazonosítása megtörténjen.
Csak ezzel érhetjük el azt, hogy a stadionokban, illetve a sportcsarnokokban, a sportrendezvényeken újra rend legyen, és megteremtjük annak a lehetőségét, hogy az a sportgazdaság, amelynek a kialakulását az általam imént említett adókedvezmény-rendszer biztosítja, a magyar nemzetgazdaság számára valóban komoly bevételeket jelenthessen.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 1942 óta végzi a Sportkórház az Országos Sportorvosi Intézet által beutalt beteg vagy sérült sportolók gyógykezelését. 1952-ben az egészségügyi miniszter rendelkezett a testnevelési és sportegészségügyi hálózat feladatairól.
(16.10)
Ezzel tulajdonképpen megalakult a klasszikus értelemben vett Országos Sportegészségügyi Intézet a Sportkórházzal, amely igazi hungarikumnak számít. Az új épület alapkőletétele 2002. március 16-án volt, de a szocialista kormányok sportot és egészségügyet érintő elvonásainak következtében az építkezés mindössze 60 százalékos mértékig valósult meg. 2007-ben az országos fekvőbetegágyszám-leépítések, -átcsoportosítások nyomán további bezárások történtek, így végül két speciális feladatot ellátó osztály maradt meg csupán a Sportkórházban. A 2009. évben történt vezetőváltás következtében a folyamatos kapacitásátcsoportosítások nyomán fejlődésnek indult, sőt újra élt a Sportkórház. Ezen feladatokban a teljesítményvolumen-korlát 120 százalékát teljesítik, és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatai alapján a sportolók több mint 50 százalékát ők látják el, holott a csökkent feladat és bizonytalansági tényező az életben maradás esélyeit csökkentette folyamatosan.
A jelenlegi szakmai feladataihoz tartozik a járó- és fekvőbeteg-szakellátás mellett a megújult teljesítménydiagnosztikai kutatóosztály, amely európai színvonalon végzi munkáját, a 106 telephelyen működő országos sportorvosi hálózat és a válogatott keretet ellátó szolgálat is. Ez utóbbi végzi a magyar élsport ellátását és sportegészségügyi felkészítését is.
2011 májusának végén a folyamatos tárgyalásokat követően megszületett a döntés, hogy a 2012. évi londoni olimpia sportegészségügyi szakmai irányítója és felkészítője az OSEI lesz. A megállapodásnak megfelelően ők végzik 550 élsportoló kiemelt sportegészségügyi ellátását 10 telephelyen, közel 100 millió forintos kiadással. Létrehoznak egy call centert a válogatott sportolók és olimpikonok sürgősségi ellátása céljából körülbelül 15 millió forintos költséggel, illetve egységes sportegészségügyi informatikai rendszert alakítanak ki 100 millió forintos kerettel.
Kérdezem tisztelt miniszter urat: mennyire elkötelezett a kormány a 60 éves múltú Sportkórház meggyógyítása mellett? A 2012-es olimpiai csapat sportegészségügyi ellátását és felkészítését hogyan tudja segíteni majd a Sportkórház? Mikorra várható a kormány-előterjesztés a fent megjelölt három pontban; illetve mikor állhat fel a call center, és mikortól kezdődhet az egységes sportegészségügyi informatikai rendszer működése, amely nélkül elképzelhetetlen a sportorvosi hálózat korszerű működtetése?
Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm szépen a korrekt és részletes válaszokat. Rendkívül megnyugtató számomra, hogy a kormány-előterjesztés ebben a tárgykörben már készül, ahogy miniszter úr az imént említette, és bízom abban, hogy azok a feladatkörök, amelyeket válaszában felsorolt, amelyek alapvetően a teljesítménydiagnosztikai mérések, a különböző szűrővizsgálatok, illetve a táplálkozási tanácsadások, a Sportkórház keretében maradnak. Emellett nagyon fontos lenne, hogy az az informatikai rendszer, amellyel gyakorlatilag végre nyomon követhetnénk a sportolók betegútját, láthatnánk, hogy hol, mely intézményekben, milyen típusú kezelésekben vettek részt, és ami talán még fontosabb, nyomon követhetjük, hogy milyen gyors a kezelésük utáni rehabilitáció - hiszen ez a versenysportban egy rendkívüli tényező -, akkor ez a későbbiekben nemcsak az olimpiára, hanem a következő időszakban is a teljes versenysport számára egy megnyugtató háttérintézményként tud funkcionálni.
Úgyhogy köszönöm, a válaszát elfogadom, miniszter úr. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeptember 27-e a turizmus világnapja. No jó, mondhatnánk magunkban, az év több mint 300 napján világszerte egy témakörről megemlékeznek, illetve különböző akciókat indítanak el. A mai nap azonban több szempontból is különleges. Különleges azért, mert a világkereskedelem első számú ágazatának jelentőségére emlékezünk. A turizmus ugyanis a legnagyobb exportbevételi forrás a világon. Az elmúlt 30 évben megháromszorozta a turistaérkezések számát, amely lassan eléri az egymilliárdot. Sok millió embernek ad munkát olyan helyeken is, ahol más foglalkoztatási lehetőség nem is kínálkozik.
Magyarországon is meghatározó ágazata a nemzetgazdaságnak, hiszen a GDP 8 százalékát teszi ki, és 430 ezer családnak biztosít megélhetést. Gazdasági szerepe mellett döntő részt vállal az országimázs kialakításában, az infrastrukturális fejlesztésekben, amellyel a helyben élők életminőségét is javítja. Nem véletlen tehát, hogy az ENSZ Turisztikai Világszervezetének kezdeményezésére 1980 óta világszerte ezen a napon, szeptember 27-én ünneplik a turizmus világnapját.
Tisztelt Képviselőtársaim! Különleges ez a mai nap abból a szempontból is, hogy a rendszerváltozás óta először készül a kormány egyedi akciókkal, amelyek célja a turizmus jelentőségének szerepére való figyelemfelhívás. A Magyar Turizmus Zrt. ezen a napon külön kampányt indít. Az ágazat szolgáltatói, valamint szakmai szervezetek összefogásával vendégbarát akciókat kezdeményez. A kreatív és humoros eseményekkel, kedves ajándékokkal arra hívják fel a figyelmet, hogy mennyire vendégszerető a magyar társadalom. Az akció országos kiterjedésű, és már az induló évben számos partner kapcsolódott ehhez az akcióhoz.
Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Rajtunk, politikusokon is sok múlik, sokat tehetünk azért, hogy Magyarország minél kedvezőbb, minél vonzóbb képet formáljon magáról. Olyan ország legyen, ahová szívesen jönnek látogatóba más nemzetek polgárai, és ahonnan minél kevesebb honfitársunk utazik külföldre. A nemzeti együttműködés kormánya stratégiai ágazatként kezeli a turizmust. Kiemelt ágazatként tekint erre, hiszen az Új Széchenyi-terv hét prioritása közé bekerült ez az ágazat, a Széchenyi-pihenőkártya megháromszorozza a belföldi utazásra és szolgáltatásvásárlásra fordítható, járulékmentes kifizetéseket, amelynek köszönhetően 100 milliárd forinttal nőhetnek a belföldi forgalom bevételei. Stratégiai ágazatként tekint azért is erre a területre, mert 1,2 milliárd forinttal növelte a marketingre fordított forrás nagyságát, amelynek köszönhetően közel 17 milliárd forinttal nő 2011-ben az államháztartás turizmushoz kapcsolódó bevétele. És végezetül: a külképviseleti rendszer átalakításával és a marketingeszközök kreatív alkalmazásával az év első 8 hónapjában 8 százalékkal növeltük a Magyarországra látogató külföldi vendégek itthon eltöltött vendégéjszakáinak számát.
Tisztelt Ház! A mögöttünk hagyott esztendő számos sikert hozott a turizmus terén. Nem elégedhetünk meg azonban ennyivel, bár Rejtő Jenő szerint a kíváncsi turista olyan, mint a szerelmes férj, mindent elhisz, és semmit nem lát. Ennek ellenére azért mégis törekednünk kell arra, hogy kényeztessük a külföldi és hazai vendégeket, azokat, akik hozzánk látogatnak. Hiszen meg kell győznünk őket arról, hogy Magyarországra érdemes ellátogatni, Magyarországon érdemes itthon maradni, hiszen olyan kulturális örökségeket, olyan épített és természeti környezetet, olyan fantasztikus termálvizeket találni nálunk, amelyek mellett aktív és passzív pihenéssel egyaránt jól lehet eltölteni hosszú napokat, sőt akár heteket is.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar választópolgárok ma egyedi akciókat fognak találni az országban. Senki se lepődjön meg azon, ha ismeretlenek ajándékokkal kedveskednek nekik, megállítják az utcán, és kedves szavakat hallanak tőlük. Azt nem garantálhatjuk ugyan, hogy az év minden napján hasonló meglepetésben lesz részük, azt azonban biztosan ígérjük, hogy jövőre is kiemelt akciókkal készülünk a turizmus világnapjának méltó megünneplésére.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsősorban az adótörvények turizmust és a sportot érintő vonatkozásairól szeretnék beszélni, azok közül is elsőként a Széchenyi-pihenőkártya keretében nyújtott kedvezményes, bérjellegű juttatások köréről.
Itt a korábbi üdülési csekket felváltó új kedvezményrendszer indult el ez év nyarán, az üdülési csekket a Széchenyi-pihenőkártya váltotta fel. Az üdülési csekk volt a rendszerváltozás utáni időszak első olyan, a belföldi piac élénkítését szolgáló, adókedvezménnyel, illetve részben adómentességgel járó, bérjellegű juttatási rendszere, amely még 1997-ben került bevezetésre, majd az azt követő kormányok igyekeztek folyamatosan, évről, évre, nyilván a költségvetési lehetőségeknek megfelelően emelni a mértékét. Dolgozónként 10 ezer forinttal indult ez a rendszer valamikor, azután 72 500 forintos szintet ért el ebben az évben.
Ehhez képest most az új adótörvények egy rendkívül jelentős növekedést irányoznak elő, hiszen 450 ezer forint lesz a jövő évtől a kedvezményes juttatások köre, amelyet a Széchenyi-pihenőkártya keretében lehet igénybe venni. A szolgáltatási kör is kibővül, hiszen alapvetően a szállásférőhely-szolgáltatások szerepelnek ebben a kedvezményrendszerben. Erre dolgozónként legfeljebb 225 ezer forintnyi összeget használhatnak fel a munkavállalók. Elindul mellette egy nagyon komoly társadalmi nyomás, amelyet elsősorban a vendéglátó-ipari szakma fogalmazott meg a kormány felé, évi 150 ezer forint értékben a vendéglátás-kártya, amely a melegkonyhás vendéglátóhelyeken vagy egy külön jogszabályban meghatározott, étkezési szolgáltatásra felhasználható juttatást jelent.
A harmadik: szintén a társadalmi vita során felmerült igényeknek megfelelően a kormány a mostani javaslatban rögzítette a szabadidő-kártya fogalmát, amely rekreációs pihenési, felüdülési, az ember szervezetét jobb állapotba hozó szolgáltatások igénybevételét jelenti, ami elsősorban az egészségmegőrzés célját veszi alapul.
(13.10)
Itt éves szinten legfeljebb 75 ezer forint mértékben lehet majd támogatást igénybe venni.
A szolgáltatási körön túlmenően a törvényjavaslat tartalmaz még egy kedvezményes lehetőséget, ez pedig a béren kívüli juttatások közül az internetszolgáltatás biztosítására 5 ezer forint értékig történő levonási lehetőség, tehát egy olyan kedvezményes juttatás, amely erre igénybe vehető. Azt gondoljuk, hogy ez szintén nagyon komoly segítség lesz majd azoknak a családoknak, akiknek gondot jelent az internetszolgáltatások megfizetése.
Azt gondolom, hogy ez az ugrás azt mutatja, ami a 72 500 és a 450 ezer forint között van, hogy a kormány komolyan vette azt, hogy a turizmus a nemzetgazdaság olyan meghatározó ágazata, amelyet erősítenie, támogatnia kell. Ezzel a lépéssel azt várjuk, hogy a belföldi turizmus, amely a gazdasági válság hatására sajnos az utóbbi években visszaesett, újra meg tud élénkülni, újabb munkahelyeket tudunk teremteni a turizmus ágazatában, hiszen azt gondoljuk, hogy a következő tíz év során a magyar gazdaság által létrehozott egymillió új munkahelynek körülbelül egyharmada, nagyjából 320-330 ezer munkahely ebben a szektorban fog keletkezni.
Van még egy, számomra, mint a sport- és turizmusbizottság elnöke számára fontos terület, a sport, ahol pedig egy Európában egyedülálló társaságiadó-kedvezményrendszer került bevezetésre 2011-ben. Nyilván ennek a hatása a 2012-es költségvetést is érinteni fogja. Már most látható az, hogy hihetetlenül nagy igény érkezett a látvány-csapatsportágak részéről, elsősorban az utánpótlás-nevelési feladatok támogatására, másrészről a létesítményfejlesztési beruházások, illetve különböző eszközvásárlások iránt. Azok a klubok, amelyek a megszűnés szélén voltak, azok a gyerekek, akik már nem tudtak hol sportolni, hiszen nem voltak megfelelő körülmények, a következő években egy olyan látványos fejlődést fognak megélni, amelynek köszönhetően bízunk abban, hogy az a mélységesen elkeserítő adat, amely azt mutatja, hogy a magyar társadalom az Európai Unió tagországai közül majdnem a legrosszabb egészségi állapotban van, és mi mozgunk a legkevesebbet, a magyar társadalom mindösszesen 9 százaléka mozog heti kétszer 45 percet. Azt gondolom, ezek a lépések segítenek ezen is. Ezen keresztül pedig jelentős adóbevételeket tud majd hozni a költségvetés számára az, ha minél több gyerek sportol rendszeresen, minél több felnőtt vesz részt különböző rendezvényeken, és az élsportban részt vevők száma is növekedni fog a következő időkben.
Tehát azt gondolom, hogy mind a turizmus, mind a sport számára a jövő évi adótörvények számos kedvező hatást hoznak. Bízom abban, hogy a gazdaságélénkítésnek fontos motorjai lesznek majd ezek az ágazatok. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot, annak mozgásterét nyilván jelentős mértékben befolyásolja az a hagyaték, amelyet a szocialista kormány az országra hagyott, amelynek a terheit megpróbáltuk már az előző évben is felszámolni, és nyilván ennek a folytatása következik a következő években.
Mindamellett Magyarország, azt mondhatom, hogy egyedülállóként az európai, de mindenesetre a közép-európai régióban, nem engedi az államháztartás hiányát 3 százalék fölé, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a belső gazdaság élénkítését hazai eszközökkel elérje. Ennek a gazdaságélénkítési folyamatnak egy nagyon fontos szereplője lehet a turizmus, amely, mint tudjuk, a nemzetgazdaság bruttó hazai össztermékének közel 8 százalékát adja, és több mint 400 ezer embert foglalkoztat.
Azt szeretnénk elérni, hogy a következő években is aktívan, a piaci szereplők igényeinek figyelembevételével olyan szabályozóeszközöket tudjunk hozni, amelyek segítik a hazai vállalkozásokat abban, hogy újabb beruházásokat hajtsanak végre. Sajnos ennek elég sok objektív korlátja van, többek között a hitelpiac helyzete, hiszen mára azt látni kell, hogy a bankok a turizmushoz kapcsolódó beruházások pénzügyi finanszírozását gyakorlatilag leállították. Magyarul azok a szállodafejlesztési programok, turisztikai attrakciófejlesztési programok és szolgáltatási minőségjavító programok, amelyek jórészt egyébként európai uniós források bevonásával is működhetnének, javarészt azért nem tudnak elindulni, mert az önerő előteremtése mellett nincs olyan hitelkonstrukció, amellyel a kereskedelmi bankok rendelkezésre állnának. Ezen mindenképpen változtatni szükséges a következő években, és itt elsősorban a hazai bankok pozitív hozzáállására számítunk, hiszen a foglalkoztatás terén a turizmus eddig is nagyot vállalt. Azt szeretnénk elérni, hogy a következő 10 évben az 1 millió új munkahely legalább egyharmadát ez a szektor tudja adni. Ez pedig elképzelhetetlen fejlesztések, beruházások nélkül.
Azt gondolom, hogy a következő évi költségvetés terén van is még tennivalónk a hátralévő időszakban, hiszen mindamellett, hogy a 2011-es szinten tervezi a költségvetés a jövő évi turisztikai célelőirányzat összegét, azaz valamivel több mint 10 milliárd forintban, azt gondolom, hogy a Magyar Turizmus Zrt. költségvetésének a növelése mindenképpen indokolt. Hogy miért is mondom ezt? Számok támasztják alá, konkrét számok támasztják alá, hiszen az az áldozatos munka, amelyet 2011-ben elvégzett a Magyar Turizmus Zrt. vezetése, amellyel sikerült elérniük azt és megfordítani azt a szerencsétlen trendet, miszerint a kormányváltást megelőzően 2010-ig a Magyar Turizmus Zrt. költségvetésének több mint a fele a saját működésére került felhasználásra, és csak kevesebb mint fele, közel 40 százaléka volt az, amit konkrétan marketingtevékenységre fordítottak, ez a tendencia mára megváltozott. Munkahelyek átszervezésével, létszámleépítéssel el tudta érni a Magyar Turizmus Zrt. irányító testülete azt, hogy 50 százalék fölé emelkedjen, közel 60 százalékra a közvetlenül marketingcélra elkölthető források nagyságrendje, és 40 százalék köré zsugorodjon a működési költségek szintje.
Ez azt jelentette a 2011. évben, hogy 1,2 milliárd forinttal tudta növelni a tavalyi évhez képest a marketingköltését a nemzeti szervezet, ez pedig az államháztartás számára több mint 16 milliárd forintnyi többletbevételt tudott indukálni. Azt gondolom, ez egy olyan impozáns szám, ami mindenképpen alátámasztja azt az érvet, miszerint a jövő évben több forrást kell biztosítani erre a célra. Éppen ezért be is nyújtottam a költségvetéshez egy módosító indítványt, aminek a támogatását majd tisztelt képviselőtársaimtól várom.
Kevés olyan területe van ma a nemzetgazdaságnak, ahol egy forintra jutóan ilyen jelentős bevételt lehet generálni. Ezt azzal tudja elérni a Magyar Turizmus Zrt., hogy nagyon hatékony piaci eszközökkel a 2011. évben elsősorban a külföldi vendégek beutazásának a számát tudta jelentősen megnövelni, és ezáltal a turizmusszektor bevételi szintje is jelentősen emelkedni tudott.
A másik fontos terület, ami a sport- és turizmusbizottsághoz tartozik, a sportköltségvetés, amelyben 2010-hez képest már 2011-ben is egy igen jelentős, több mint 60 százalékos növekedést tudtunk elérni. Illetve bevezetésre került 2011-ben, Európában egyedülálló módon, egy olyan társaságiadó-kedvezmény, amely a látvány-csapatsportágak terén rendkívüli támogatást tudott generálni, és ennek köszönhetően egy olyan fejlesztési időszak indul el a magyar sportban, mind létesítményfejlesztésben, mind utánpótlás-nevelésben, amelynek az eredményei a következő években igen komolynak várhatóak.
(12.40)
A sport költségének elosztása terén egy jelentős változás jön létre 2012-ben, hiszen ahogy ezt a kormány a választások előtt ígérte, 20 év után megvalósul egy egycsatornás finanszírozási rendszer, méghozzá úgy, hogy a nemzeti együttműködés kormánya társadalmasítja a sport irányítását. Hiszen a költségvetési támogatások elosztása az egyetlen megmaradó köztestületre, a Magyar Olimpiai Bizottságra lesz bízva, így a civilek dönthetnek arról, hogy a költségvetésben számukra biztosított sporttámogatásokat, amelyek érintik az utánpótlás-nevelést, az iskolai diáksportot, az egyetemi sportot, a mozgáskorlátozottak sportját, illetve értelemszerűen a versenysportot és a szabadidősportot. Ezeknek a forrásoknak az elköltése teljes egészében rájuk lesz bízva.
A következő évben szintén a 2011-es évhez hasonlóan szinten tartása tud megtörténni a sporttámogatási rendszernek. Ehhez jön az az adókedvezmény-rendszer, ahogy mondtam, ami Európában egyedülállóan öt látvány-csapatsportágban fogja megteremteni a következő években a sportgazdaságot, alakítja ki azt a klímát, amely alapján az ebben az öt csapatsportágban működő alapítványok, egyesületek képesek lesznek egy olyan tőkeabszorpcióra, amely az ő működésüket néhány év múlva már piaci alapon tudja megoldani. Tehát azt gondolom, hogy mind a két terület, ami a kormány számára fontos és kiemelt, jó költségvetési kondíciókkal rendelkezik a következő évben. Apró módosításokra természetesen még szükség lesz, ehhez kérem majd képviselőtársaim támogatását és segítségét. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Kiemelt jelentőségű, a sportéletre és az egészséges életmódra gyakorolt kedvező hatásait tekintve várhatóan hosszú távra szóló törvényjavaslat tárgyalását kezdi meg ezzel a napirenddel a tisztelt Ház.
A sport stratégiai ágazat. A nemzeti együttműködés kormánya megalakulásának a pillanatában azt vállalta, hogy ezt a területet méltó helyén fogja kezelni, ugyanúgy, ahogy azt 1998 és 2002 között is tette. Sokszor, sokak szájából hangzott el az elmúlt évek során az a megállapítás, miszerint a sporttal kiemelten kell foglalkozni, hiszen nagyon összetett társadalmi hatásokkal bír. Itt, a Parlament falai között is számos alkalommal különböző politikusok pártoktól függetlenül beszéltek ennek a területnek a fontosságáról, azonban érdemi előrelépés az elmúlt nyolc év során sajnos nem történt, sőt azt láttuk, hogy évről évre csökkent ennek a területnek a költségvetési támogatása.
Nos, nézzük, hogy mi történt az elmúlt alig több mint egy év alatt a nemzeti együttműködés kormányának időszakában. Először is elfogadásra került az új sportfinanszírozási források bevonását biztosító törvénymódosítás, amely a társaságiadó-rendszer támogatási keretén belül egy Európában is egyedülálló új finanszírozási formát teremtett meg. Felszámolásra került a sportot adminisztratív gúzsba kötő, érdemi eredmények nélkül működő testület, a Nemzeti Sporttanács. Helyette az új összetételű Országgyűlés és kormányzat rehabilitálta a magyar civil sportirányítás legfontosabb szereplőjeként működő Magyar Olimpiai Bizottságot azzal, hogy visszaadta számára a 2004-ben korábban elvett sportszakmai jogköreit.
És végül, de nem utolsósorban egy 1 milliárd forintos pótlólagos támogatást kapott a magyar sport, részben az olimpiai felkészülés zavartalan biztosítása, részben a szabadidősport és a sportegészségügy fejlesztése érdekében. És ami talán az első négy pontnál is fontosabb: az alaptörvénybe bekerült a sport, annak kiemelt jelentőségénél fogva.
A sportirányítás rendszerének irányítása tehát jól nyomon követhető módon, tervezett lépések mentén történik már másfél esztendeje. Az előbb hivatkozott tűzoltó jellegű, még 2010 nyarán elvégzett intézkedések mellett 2010 decemberében elkezdődött a sportirányítás érdemi átalakításának előkészítése azzal, hogy a költségvetési törvényben foglalt garanciákkal az Országgyűlés meghatározta a 2011. évi sporttámogatás egészén belül az egyes területek egymáshoz viszonyított támogatási arányát, valamint a források feletti elosztási rendszerben fontos szerepet ruházott a köztestületi szintre, ezen belül koordinációs jelleggel a Magyar Olimpiai Bizottságra.
2011 áprilisára a sportért felelős államtitkárság összeállította a sporttörvény módosítását megalapozó háttéranyagot, amelyről a tisztelt Ház felsőházi termében 2011. május 3-án nyílt napot rendeztünk, amelyre tíz évvel korábban az elmúlt időszakban nem volt példa. A nyílt napot követően öt kiemelt helyszínen: Pécsett, Győrben, Salgótarjánban, Kaposvárott és Debrecenben mintegy ezer fő aktív részvételével különböző egyeztetéseket, koordinációkat, párbeszédet tartottunk erről a törvényjavaslatról.
A szakmai konzultációsorozat rendkívül sikeres volt, a beérkező több mint 150 írásbeli javaslat döntő többsége a törvényjavaslat szövegébe is bekerült. A törvénymódosítás alapvetően nem szól másról, mint a sportirányítás társadalmasításáról. Arról, hogy a sport civil irányítási rendszerének előtérbe helyezése szükséges, a sport köztestületi szint megerősítésén keresztül. Világos, áttekinthető felelősségi viszonyok meghatározását irányozza elő ez a javaslat az állami és a civil sportigazgatás szereplői között.
Harmadsorban az állami oldal ellenőrzési és monitoringfeladatait előtérbe helyezi és szigorítja.
Negyedikként: a források elosztásának teljesítményalapú, stratégiai tervezésen alapuló új, mérhető rendszerének kialakításáról szól ez a javaslat, amelyről szintén az elmúlt húsz évben sokat sokszor beszéltek, de érdemi előrelépés ezen a téren nem történt.
Ötödrészt a XXI. századi állami és civil döntés-előkészítő elemeket egyaránt segítő fejlesztések kereteinek meghatározásáról szól, a nemzeti sportinformációs rendszer alapvető szabályainak, a szolgáltatók körének pontos meghatározásával.
Hatodik pontként: a sportot közvetlenül és elsődlegesen érdemben alakító sportolók és sportszakemberek napi feladatait, tevékenységét könnyíti, olyan új jogszabályokat dolgoz ki, amelyek világosan áttekinthetőek, egyértelműek.
Hetedik pontként a nemzeti sportszervezeti szinten új szereplők: az alapítványok, illetve a régi ismerősök, a sportiskolák pályára állítását elvégzi ez a törvényjavaslat.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A "Sport XXI" nemzeti sportstratégia megállapítása szerint a mai magyar sport szervezeti felépítése indokolatlan mértékben tagolt. Ezzel a kijelentéssel, azt gondolom, itt a parlamentben is valamennyien egyetérthetünk. Az élősport meghatározó területei: a szabadidősport, a rekreációs sport, az iskolai és diáksport, a versenysport, beleértve az olimpiai és nem olimpiai sportágakat, a fogyatékkal élők sportja között nem kellő mértékben biztosított az átjárás. Ezt, azt gondolom, megint sok fórumon sokan megállapították az elmúlt időkben.
(21.10)
Amellett, hogy a helyzetfelmérés az elmúlt időszakban megtörtént, a probléma kezelése, a sport önszabályozási lehetőségének előtérbe helyezése, a rendkívül tagolt köztestületi rendszer átalakítása sajnos elmaradt, a gyakorlati lépésekre, a probléma megoldására nem került sor.
Az elmúlt 8 évben az állam rátelepedett a sportirányításra, miközben évről évre csökkentette e fontos terület állami támogatását. A probléma kezelésére irányuló, a jelen törvénymódosításban megjelenő javaslatok - összhangban a nemzeti sportstratégia megállapításaival - az eddigi sokszereplős köztestületi stratégia helyett a köztestületek számának csökkentését, az indokolatlan szervezeti tagoltság megszüntetését, valamint a nem kormányzati szintű sportirányítás átalakítását vetették fel.
Azt gondoljuk, hogy ezzel az egyszerűsített, átlátható rendszerrel mindenki jobban jár. Az állami sportfeladatok felmérése alapján megállapítható, hogy jelenleg Magyarországon 15 nagy szakmai feladatcsoport köré csoportosulnak az állam sportfeladatai. Az eredetileg állami hatáskörbe tartozó, de a hatékonyabb feladatellátás, illetve a döntések szakmai szintekre telepítésének igényével életre hívott sajátos civil sporttámogatási szervezeti rendszer számos feladatot lát el ma is a magyar sport intézményrendszerében.
Ezek nagyobb része az élősport átszervezésével, szervezésével, felkészítéssel, a versenyeztetéssel kapcsolatos feladat. A sokszor egymást átfedő feladatok túlnyomórészt elaprózottak, az élősport közvetlen szakmai feladatelvégzésétől vonnak el emberi és pénzügyi erőforrásokat. Ez önmagában is indokolttá tette ennek a rendszernek a teljes átszervezését. A jelen átfogó törvénymódosítás tervezete a kormányzati és nem kormányzati sportfeladatok meghatározásánál és egyes szintekre telepítésénél a sport civil jellegének markáns előtérbe helyezésének igényével készült.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat rendszerszerű változást hoz a magyar sportirányításban, ismét középpontba állítva azt a régi alapelvet, amely szerint a sport alapvetően civil terület. Még 2007-ben az egyhangúlag elfogadott sportstratégia értelmében az eddigi többszereplős, bonyolult struktúra helyett a jövőben a sportköztestületek számának csökkentése szükséges, amelyet ez a törvényjavaslat előirányoz. A korábbi 5 köztestület helyett a törvényjavaslat elfogadásával egyetlen köztestület marad, amely civil szervezetként állami feladatokat fog ellátni. Erre az átszervezésre, átalakításra számtalan példa van ma is Európában.
Nézzük ezeket a példákat, hogyan működik ez a rendszer más országokban! Franciaországban a Francia Nemzeti Sport és Olimpiai Bizottság irányítja a sportéletet, amely 511 tagszervezettel rendelkezik. Spanyolországban a Spanyol Olimpiai Bizottság az a legátfogóbb, legerősebb ernyőszervezet, amelyben az olimpiai és nem olimpiai sportágak, az épek és a fogyatékosok sportja egyaránt megtalálja azt a szervezetet, amely a érdekeiket képviseli, mely a forráselosztásra a kormánynak évről évre javaslatot tesz. Olaszországban szintén egyetlen, teljesen átfogó szervezetként működik a CONI, az Olasz Olimpiai Bizottság, amelyben a sportszövetségek, a sportolók és a sportszakemberek, valamint a regionális szervezeti szint képviselői egyaránt részt vesznek. De a szomszédunkban, Ausztriában a sport szervezését az Osztrák Szövetségi Sportszövetség, a BSO végzi, amely Ausztria legfelsőbb autonóm civil sportszervezete, amely szintén magában foglalja a teljes sportvertikum irányítását. Németországban szintén egyetlen szervezet, a Német Olimpiai Sportszövetség az, amely magában foglalja mind a tartományi szövetségeket, mind a 33 olimpiai sportág szövetségét, valamint a 27 nem olimpiai sportág szövetségét, főiskolai sportszövetségeket, a német Szabadidő Sportszövetséget és a német Fogyatékosok Sportszövetségét is. Ezek a rendszerek működő rendszerek ma is Európában. Nem újat szeretnénk kitalálni, hanem a már bevett, működő formákat szeretnénk Magyarországon is meghonosítani.
Tisztelt Ház! A sport irányítási rendszerének átalakítása mellett szükség van a sporttámogatás egyes lényegi elemeinek átalakítására is. A sport szervezeti és intézményi kereteinek alapvető átalakításán túl a törvénymódosítás javaslatot tesz a civil feladatellátást előtérbe helyező, alapvetően sportágfejlesztési programok és stratégiák alapján kidolgozott, a magyar sport fejlesztését és fejlődését segítő sportfinanszírozási rendszer kialakítására. A módosítás célja a költségvetésből mind a szervezetek, mind a személyek részére nyújtott támogatások jogtalan igénybevételének megakadályozása is, amelyre ez a törvényjavaslat megfelelő ajánlásokat fogalmaz meg.
A sportfinanszírozás eddigi pazarló, bázisfinanszírozású, a valós fejlődést-fejlesztést nem honoráló rendszere helyett egy átlátható, mérhető pályázati és programfinanszírozási elemeket előtérbe helyező támogatási rendszer lép életbe ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásával.
Mi is a célja ennek az új finanszírozási rendszernek? Az alapvető céljait három pontban tudnám összefoglalni. Egyrészt állami forrást csak olyan szervezetek kaphatnak a jövőben, akik rendelkeznek a sport fejlesztésére vonatkozó koncepcióval, stratégiával. Ezt a jelenleg hatályos szabályok is előírják, de az elmúlt években transzparens támogatás helyett sajnos sok esetben csak az érdekkijáráson alapuló támogatási gyakorlat érvényesült. Ezt szeretnénk mindenesetre felszámolni és megszüntetni.
Másodsorban az állami támogatás felhasználásáról rendszeresen be kell számolni, ezzel is folyamatosan biztosítható a források felhasználásának pontos szakmai nyomon követése és ellenőrzése. Ez a feladat az, ami ezentúl a sportállamtitkárságra hárul.
Harmadrészt pedig az állami támogatás adott időszakra történő felhasználásának záróellenőrzéseként szeretnénk azokat a javaslatokat beépíteni és megtenni a forráselosztást végző köztestület, a Magyar Olimpiai Bizottság számára, amely az eredményességen alapuló, a mérhető teljesítményt figyelembe vevő rendszer további erősítését szolgálja.
Tisztelt Képviselőtársaim! E törvénymódosítás további alapvető célja a sportstratégiában foglalt törvényi szabályozást igénylő célkitűzések teljesítése, a sport különböző területeinek együttműködését ösztönözve a sportról szóló törvény hatálybalépése óta tapasztalt és a jogszabály-módosítást igénylő jogalkalmazási gyakorlati problémák kiküszöbölése és rendezése is.
Melyek azok a területek, amelyekkel kiemelten szerettünk volna foglalkozni a jogszabálygyűjteményben? Először is a gyermekek védelme, a sporttehetségek megóvása, amelyre egyetlen megoldás az, hogy 14 év alatt eltöröljük az amatőrszerződések megkötésének lehetőségét, 14 és 18 év között pedig egy évre korlátozzuk a maximális időtartamát. A javaslat rendelkezik a 18 év alatti sportolók javára kötelező sportbaleset-biztosításról, továbbá a hivatásos sportolók tekintetében is előírja a kötelező sportbiztosítás meglétét. Nagyon fontos dolog, hiszen számos probléma akadt sajnos az elmúlt években ennek hiányából.
A törvényjavaslat meghatározza a sportszakemberekre vonatkozó legfontosabb jogok és kötelezettségek rendszerét is, méltó helyet biztosítva a sport legfelsőbb szintű jogszabályában a sportszakemberek részére. A sport szervezeti kereteinél a törvényjavaslat bevezeti a sportiskolák mellett a sportalapítványok szövetségi tagságának lehetőségét, ezzel fontos lépést tesz a versenyeztetési jogosultság rendezése, az akadémiai rendszer fejlődésének lehetőségei irányába.
A javaslat továbbá világos, áttekinthető definíciókat ad a sportiskola és az utánpótlás-nevelés fejlesztésével foglalkozó alapítványok fogalmára is. Előtérbe helyezi az integrált szövetségi működés megvalósítását, a szövetségi autonómia növelése érdekében nagyobb teret enged a szövetség belső döntéshozatali rendjének, többek között a szövetségre bízza a különböző szervezeti egységek alapításának, gazdálkodási körének meghatározását is.
A szövetségi és sportszervezeti szintű anomáliák megszüntetése érdekében a javaslat meghatározza a vagyoni értékű jogok hasznosításának szabályait, a szövetségek és tagszervezeteinek vonatkozásában egyaránt.
És végül a sportfinanszírozás talán legfontosabb módosulását összefoglalva néhány gondolatot hadd osszak meg még önökkel, amely azt gondolom, hogy a jogszabályi keretek között talán a legfontosabb helyet foglalja el majd e törvényjavaslatban.
A törvényjavaslat tételesen felsorolja az állami sportcélú támogatásban részesíthető szervezetek körét, valamint a támogatás nyújtásának, rendelkezésre bocsátásának formáit. A törvényjavaslat szerint a jövőben a működési jellegű támogatások biztosítására a Magyar Olimpiai Bizottság javaslatára az állami sportcélú támogatásokról szóló miniszteri rendeletben meghatározott pontértéktáblázat alapján megállapításra kerül egy alaptámogatás.
Ezen fölül az állami sportcélú támogatás szigorúan a programfinanszírozás elvének figyelembevételével, támogatási kérelem alapján vehető majd igénybe. Minden esetben pályázati rendszer keretében kerülhetnek elosztásra a források: Megszűnik az a téves és hibás bázisszemléletű finanszírozás, amely eddig a sportra jellemző volt, és ezek után valóban mérhető teljesítmény alapján, az elért eredmények fogják meghatározni azt, hogy ki milyen mértékű forrásokkal kalkulálhat.
(21.20)
A sportlétesítményekkel történő gazdálkodás kapcsán is új felfogást hordoz magában indítványunk, hiszen elsősorban nemcsak technikai jellegű módosításokat tartalmaz, hanem meghatározza, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság is kezelésbe veheti azokat a sportcélú ingatlanokat, nyilván elsősorban az olimpiai sportközpontokat, amelyeknek hasznosítása a különböző sportágak közötti elosztás alapján a Magyar Olimpiai Bizottság javaslatára történik. Azt gondoljuk, hogy ezzel valóban az érintettekhez legközelebb tudjuk hozni a döntéshozatalt, ők határozhatják meg azt, hogy mely időszakban, mely sportágak felkészülésében milyen preferenciákat kell érvényesíteni a különböző edzőtábori foglalások kapcsán.
Azt gondoljuk, hogy azok az alapelvek, amelyek a törvényjavaslat fő irányelveit adják, fontos pillérei lesznek a következő évek sportirányítási rendszerének. Biztosak vagyunk abban, hogy az az új modell, amely civil kézbe adja a sportirányítás rendszerét, az eddigieknél jóval hatékonyabban, konszenzus, előzetes egyeztetések alapján fog tudni működni. Ez a törvényjavaslat nagyon komoly feladatokat hárít a Magyar Olimpiai Bizottságra, ugyanakkor nagyon komoly felelősséggel is bír, hiszen a Magyar Olimpiai Bizottságnak önmagának is át kell alakulnia, befogadóvá kell lennie a nem olimpiai sportágak, a szabadidősport területe, az iskolai és diáksport, valamint a teljes fogyatékossport-vertikum számára. Úgy kell a saját alapszabályát megállapítania - és ezt a törvényjavaslat előírja -, hogy ezeknek a különálló területeknek, amelyeket eddig külön szövetségek irányítottak, tagozati formában működési lehetőséget adjon. Ezeknek a tagozatoknak a vezetői a Magyar Olimpiai Bizottság alelnökei is legyenek ebben. Tehát ott helyben a civil döntéshozatali fórumban továbbra is egy olyan egyeztetési kötelezettség hárul majd a különböző területekre, amely azt gondoljuk, hogy a forráselosztás leghatékonyabb megoldását fogja jelenteni mindenki számára.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat az átmeneti rendelkezések között rendelkezik a civil sportirányítási rendszer átalakulásának legfontosabb szabályairól azzal, hogy az érdemi sportszakmai kérdések tételes rendszerét a Magyar Olimpiai Bizottságra bízza.
Azt gondoljuk, hogy az önök előtt fekvő javaslat jövőbe mutató, európai szinten is megállja a helyét, olyan új innovatív elemeket is tartalmaz, amelyeket eddig az európai országokban sem tudtak bevezetni, például az a társaságiadó-kedvezményrendszer, amelyre éppen az elmúlt napokban mondta ki a végső döntést az Európai Bizottság, s amelyben elismerte, hogy az a törekvés, amelyet a magyar parlament és a magyar kormány tesz a sport támogatása és finanszírozása terén, az európai szinten is támogatott és támogatható.
Arra kérem önöket, hogy ezt a törvényjavaslatot támogassák, vegyék figyelembe azokat az egyeztetési folyamatokat, amelyeket lefolytattunk, vegyék figyelembe azokat a javaslatokat, azt a több mint 150 javaslatot, amelyet több mint ezer fő egy több héten keresztül zajló egyeztetési fórumon megtett, azokat a javaslatokat is beépítettük, amelyeket időközben az államtitkárság honlapjára a különböző szervezetek, sportszervezetek, sportvezetők e-mailben juttattak el. Tehát azt gondoljuk, hogy egy valóban átfogó, jó szabályozást fog nyújtani ez a törvény a következő, legalább tíz esztendőre.
Amennyiben még ehhez érdemi javaslatok érkeznek, Szalay Ferenc képviselőtársammal nyitottak vagyunk arra, hogy ezt a részletes vitában alaposan megvitassuk önökkel. Kérem, hogy javaslatunkat támogassák. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szilágyi képviselő úr hozzászólására mindenképpen reagálnom kell, hiszen a törvényjavaslat nem azt mondja, hogy a MOB fogja kezelni ezeket a sportlétesítményeket, lehetőséget tett, kínál arra, hogy igény esetén, illetve ha van olyan szervezeti háttér, amellyel ezeket a feladatokat meg tudja oldani, azt megtegye. De nincs, semmiféle csúsztatásról szó sincs, képviselő úr. Mondok önnek egy élő példát, ha már itt az európai kitekintést teszünk e késői órán: Franciaország.
Franciaországban az olimpiai sportközpontokat az INSEP nevű szervezet működteti, nem az állam tartja fenn, képviselő úr. Az állam adott hozzá támogatást, hogy az a létesítmény megépüljön, egyébként egy tényleg XXI. századi követelményeknek megfelelő fantasztikus sportlétesítmény, 24 sportág számára nyújt kitűnő felkészülési lehetőségeket a 6 éves kortól a 24 éves korig, van általános iskola, középiskola és egyetem is egyébként ennek az olimpiai sportközpontnak a területén. A francia olimpiai bizottság tartja fenn ezt a létesítményt, és üzemelteti az én meglátásom szerint egyébként kiválóan.
Tehát szó sincs arról, hogy előre eldőlnek kérdések. Egy lehetőséget, egy keretet ad ez a törvény, aztán majd nyilvánvalóan mindenkor az állam és az Olimpiai Bizottság egy külön megegyezés alapján fog megállapodni arról, hogy mely létesítményeket, mely olimpiai központokat milyen módon és mennyi ideig fogja a MOB üzemeltetni. És ha ez jól működik, akkor nyilván működni fog, ha nem, akkor az állam jelezni fogja ezeket az aggályait, és nincs semmi akadálya annak, hogy ezeket visszavegye magához, hiszen mint mondtam, a törvényjavaslat csak lehetőséget és keretet kínál erre.
Tehát nincs itt semmiféle csúsztatás, képviselő úr, ezek valóban működő európai példák, s mindenütt a sport irányítását végzik a civil szervezetek. Az állam ott áll támogatóként mögöttük, de a pénzek konkrét elosztásáról már nem ő dönt.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Nem biztos, hogy sikerül a képviselő urat megnyugtatnom, de teszek rá egy kísérletet. Ha visszanézünk az elmúlt 20 év politikai eseményeire, akkor a képviselő úr azt láthatja, hogy nem mi vagyunk azok, akik privatizáltunk, hanem éppen az ön jobb oldalán elhelyezkedő frakció az, amelyik élenjárt ebben a vadprivatizációban. Mi éppen arra törekedtünk mind a '98-2002 között időszakban és most is, hogy inkább állami tulajdonba vegyünk vissza olyan ingatlanokat vagy állami fenntartásba vegyünk olyan intézményeket, amelyeknek egyébként nem voltak jó gazdái akár az önkormányzatok, akár az elhibázott privatizációs szerződések kapcsán a magántulajdonosok.
Tehát egyáltalán nem törekszünk erre, sőt ez a törvényjavaslat kifejezetten szeretné bebetonozni a sportlétesítmények sportcélú hasznosítását, hiszen azt is kimondja, hogy sportlétesítményeket csak sportcélra lehet hasznosítani, ez alól felmentést egyedül a sportért felelős miniszter vagy az ő képviseletében az államtitkár adhat. Megkérdezhetnénk Czene Attila államtitkár urat, hogy az elmúlt másfél évben hány ilyen engedélyt adott ki. Meggyőződésem, hogy igen limitált ennek a száma. Az is csak abban az esetben lehet, ha a régóta sportcélra nem használt ingatlant vagy az abból befolyó összegeket sportcélú beruházásra fordítják.
Tehát egyáltalán nem ez a cél, és nincs privatizáció, hiszen üzemeltetésre adunk át vagy adhatunk át állami szintről szövetségi szintre vagy nonprofit szervezeti szintre. Ez a gyakorlat egyébként működik az önkormányzatoknál, ahogy Szalay Ferenc képviselőtársam elmondta. Mondhatnék pécsi példát is, hiszen Pécsett a városvezetés egy százszázalékos önkormányzati tulajdonú nonprofit zrt.-be vitte a sportvagyonát, és láss csodát, jelentős megtakarításokat tudott elérni ezáltal, mert sokkal eredményesebben tudja költségtakarékosabban üzemeltetni, és a város az itt keletkező több tíz millió forint megtakarítást egyébként a sport támogatására tudta visszafordítani. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nyikos László elnök úrnak köszönöm a szakmai felvetéseket, egy dologra azért mindenképpen felhívnám a figyelmét. A törvényjavaslat alapján alapvetően a MOB működését nem a könyvvizsgáló, hanem a felügyelőbizottság ellenőrzi, a felügyelőbizottságban pedig a törvényjavaslat alapján a parlament is delegál, méghozzá a parlament sport- és turizmusbizottsága döntése alapján egy tagot, illetve a sport-államtitkárság szintén a döntése alapján egy tagot delegál a felügyelőbizottságba, de a felügyelőbizottság mellett nyilvánvalóan könyvvizsgáló is ellenőrzi a munkáját.
Alapvetően azonban ennek a felügyelőbizottságnak a dolga az, hogy a MOB gazdálkodását ellenőrizze, és amennyiben abban szabálytalanságot talál vagy észlel, akkor tegye meg a szükséges intézkedéseket, akár a feljelentésig is eljutva. Nyilvánvalóan emellett a MOB működését a könyvvizsgáló is ellenőrzi, hiszen hiteles jelentést tesz minden évben arról a pénzügyi átvilágításról, amit elvégzett, ez teljesen természetes. Az, hogy a könyvvizsgálót a Magyar Olimpiai Bizottság elnöksége választja, vagy a parlament jelöli, teljesen mindegy, hiszen ne feledjük el, hogy a könyvvizsgáló a jelentéseiért büntetőjogi felelősséggel tartozik.
(23.40)
Ilyen szempontból pontosan ugyanaz a helyzet, minthogyha mondjuk, az orvosokat is azzal vádolnánk meg, hogy nem az esküjüknek megfelelően cselekednek, hanem az alapján, hogy éppen melyik önkormányzat adott háziorvosi praxist számukra. Nem gondolom és nem feltételezem, hogy a könyvvizsgálók megbízási díja határozná meg azt, hogy milyen jelentést tesznek. Ők a mindenkori törvényességi kereteken belül kell hogy mozogjanak, és ha ettől eltérnek, még egyszer mondom, elveszíthetik a munkájukat, és büntetőjogi felelősséggel tartoznak érte.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A törvényjavaslathoz 37 módosító indítványt nyújtottak be, amelyekből a kormány, illetve az előterjesztők nyilatkozatai alapján 10 módosító indítvány elfogadásra is került. És hogy valóban mennyire konstruktívak voltunk az egyeztetések során, mind a Jobbik, mind az LMP, mind az MSZP képviselői részéről benyújtott módosító indítványok közül voltak olyanok, amelyeket elfogadtunk, mert valóban úgy gondoljuk, hogy ennek a törvényjavaslatnak a kiterjesztését, illetve értelmezését, pontosítását szolgálták azok a módosító indítványok.
Amit Szilágyi képviselő úr a bizottsági ülésen és most a részletes vitában is feszegetett, ez a MOB hatásköreit illető felhatalmazások. Ahogy azt a törvényjavaslat expozéjában is elmondtam, ennek a törvényjavaslatnak az alapvető szándéka a sport irányításának a társadalmasítása. Tehát nem véletlen az, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság mint a törvényjavaslat értelmében megmaradó egyetlen köztestület, számos olyan jogosítványt kap a törvény által, amelyek éppen a civil irányítás, a társadalmi irányítás megvalósítását szolgálják. Egyébként jórészt ezek a jogkörök eddig is a köztestületeknél voltak, de miután az öt köztestületből most egy marad, ezért értelemszerűen ezek a Magyar Olimpiai Bizottságnál fognak koncentrálódni.
Az, hogy az olimpiai központok vagy esetleg más sportlétesítmények üzemeltetését a Magyar Olimpiai Bizottság megkaphatja - mert ugye, a törvényjavaslat erről szól -,s az egyébként a jelenleg hatályos vagyontörvény szerint is megjár, illetve aszerint is igénybe vehetik. Tehát ha a sporttörvényből kivennénk ezeket a szakaszokat, akkor az érdemben nem befolyásolná a döntés mozgásterét.
Amit Szilágyi képviselő úr az eredeti módosító indítványában benyújtott, az a jelen törvényjavaslat 39. §-ának h) bekezdését irányozza elő elhagyni, ezzel az alaptörvény 64. § (1) bekezdését venné ki. Ezt azért nem támogattam, mert a MOB tevékenységi köreinek felsorolásában, mint ahogy említettem, ezt a vagyontörvény amúgy is lehetővé teszi, de ha már társadalmasítjuk a sportirányítást, és a törvényjavaslat deklarálja azt, hogy a civileknek minél több mozgásteret adjon a sportirányításban, akkor a felsorolásban a MOB jogköreinél ez csak erősíti ezt a szándékot. Viszont érkezett egy másik módosító indítvány, ami ugyanennek a törvényjavaslatnak a 3. §-a elhagyását irányozza elő, amiről képviselő úr szintén beszélt, azt viszont támogatom, hiszen az duplikálná a törvényi tényállásokat. Hiszen a vagyontörvény ugyanúgy fogalmaz, mint ez a törvényjavaslat is abban a bizonyos 3. §-ban, miszerint a Magyar Olimpiai Bizottság vagy nonprofit gazdasági társaságok, illetve kormányzati szervek részére adhatja át a minisztérium illetékes államtitkársága a sportlétesítményeket ingyenes vagy kedvezményes használatra. Nos, azt gondolom, ezek közül az ingyenes használatot érdemes megtartani, azzal viszont egyetértek, hogyha ezt a felsorolást kivesszük, hiszen - még egyszer mondom - a vagyontörvény erről rendelkezik.
Nem gondolom, hogy a törvényjavaslat egyébként bármilyen más tekintetben túlzott felhatalmazást adna a civil szervezeteknek. Azt gondolom, ezeket a feladatokat a Magyar Olimpiai Bizottság abban az új szervezeti struktúrában, amelyet ez a törvényjavaslat megad, el fogja tudni látni. Hiszen ahogy az már az általános vitában is elhangzott, egy ernyőszervezetként fogja össze nemcsak az olimpiai sportágak, hanem a nem olimpiai versenysportágak, az utánpótlás-nevelés, a szabadidősport, általános iskolai, főiskolai, diáksport, illetve fogyatékossport területét is.
(1.30)
Tehát azt gondolom, hogy kellő alapossággal került kidolgozásra ez a törvényjavaslat.
Azokat a módosító indítványokat, amelyek elősegítették a jogalkotói szándék megvalósulását, örömmel befogadtuk, illetve már most jelzem, hogy lesz még zárószavazás előtti módosító indítvány, hiszen a törvényjavaslat preambulumához, illetve a korábbi törvény preambulumának megváltoztatására ehhez a törvényjavaslathoz bizottsági módosító indítványt fogok még kezdeményezni. Bízom abban, hogy képviselőtársaim majd azt a bizottság ülésén támogatják.
Tehát összességében köszönöm azoknak a képviselőtársaimnak, akik az általános vita során, illetve most a részletes vitában is részt vettek. Köszönöm azt a munkát, amit a törvényjavaslat jobbítása, előmozdítása érdekében a módosító indítványaikkal megtettek, és kérem önöket, hogy majd a parlamenti végszavazáson, a zárószavazás során támogassák, hogy január 1-jével az új sporttörvény hatályba léphessen.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A zárószavazás előtti módosító indítvány érdemben a törvényjavaslat eddigi szándékain nem változtat. Talán a legfontosabb eleme ennek a módosításnak az, hogy a preambulum szövegrészben a mostani kormány, a törvényalkotók, illetve magának (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) az előkészítést végzőknek az elképzeléseit, a sporttal kapcsolatos álláspontját fogalmazza meg, és valóban egy nemzeti összefogás jelképeként a sportot megerősíti.
Azt gondolom, hogy az a példás egyeztetési sorozat, amely a törvényjavaslat előkészítését megelőzte, illetve a törvényjavaslat előkészítése során azok a javaslatok, amelyek a megtartott konzultációkon, illetve az írásban érkezett módosító indítványok befogadásában megtestesült, valóban egy nagyon széles társadalmi bázison és egy elég alapos politikai egyeztetésen nyugvó törvény elfogadását teszi lehetővé a Ház számára, hiszen valamennyi ellenzéki párt módosító indítványaiból került elfogadásra a parlament által a korábbi módosító indítványok szavazásánál. Azt gondolom, hogy a nyitottságot és az együttműködési készséget ez is bizonyítja. Biztos vagyok abban, hogy ez a következő évek sportirányítását kellő módon fogja szabályozni.
Azokról a kérdésekről, azokról a félelmekről, amelyek most felmerültek még a zárószavazás előtti utolsó vitában, már több körben tárgyaltunk. Szilágyi képviselő úr választottbírósággal kapcsolatos aggályaira korábban is megadtam azt a választ, hogy ez a rendszer korábban is így működött. Azon sportolók előtt, akik esetleg a választottbíróság ítéleteivel nem tudnak azonosulni, azt nem tudják elfogadni, a lehetőség nyitva áll arra, hogy a bíróságon támadják meg azt a határozatot, amely számukra nem kedvező. Illetve a Varga képviselő úr által elmondottakra is, amelyek például a totófogadásból származó pénzbevételek elosztását illetik: nyilvánvalóan a törvény szelleméből következően a Magyar Labdarúgó Szövetség, mint a labdarúgást felügyelő sportági szakszövetség javaslata alapján kerülnek elosztásra, az elosztást pedig eddig is, korábban is az jellemezte, hogy azok a csapatok, amelyek a bajnokságban nagyobb nézettséget tudtak produkálni, mert jobb helyezést értek el, az elosztásban nagyobb arányt fognak tudni képviselni.
Lehet, hogy maradtak még olyan pontok, amelyeknek az újraszabályozását meg kellett volna tenni. Én azt gondolom, hogy az a majdnem egy évig tartó egyeztetési folyamat, amely a zárószavazást megelőzte, minden részletre ki tudott terjedni. Azt gondolom, hogy ezt mi sem jelzi jobban, mint hogy azok a köztestületek, amelyek a törvény életbe lépését követően megszűnnek, valamennyien egyetértettek a törvényjavaslattal, és valamennyien az előkészítés során megtették azokat a javaslataikat, amelyeket mi előterjesztőként be is fogadtunk.
(19.30)
Úgyhogy azt gondolom, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindazok, akik ezt a törvényt támogatják, jó döntést hoznak, és külön köszönöm az ellenzéki képviselőtársaim konstruktív együttműködését és azokat a javaslatokat, amelyeket végül a törvényjavaslatba beépítve, annak a szándékát tovább tudtuk pontosítani és erősíteni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a T/5205. számú törvényjavaslat általános vitáját szokatlan módon, bevezetésképpen egy idézettel kezdjem, amely a következőképpen hangzik: "Örömmel értesítem, hogy a Európai Bizottság megvizsgálta a magyar sportágazat támogatása adókedvezményt tartalmazó támogatási program révén elnevezésű intézkedést - továbbiakban a program -, és úgy határozott, hogy nem emel kifogást, mivel a program részét képező állami támogatás összeegyeztethető az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjával."
Ez a kissé bonyolultnak tűnő idézet a látvány-csapatsport támogatását biztosító magyar bejelentés európai bizottsági vizsgálati szakaszának eredményes lezárásáról szóló bizottsági jóváhagyó határozat (1) bekezdése, amelyben a bizottság alelnöke, Joaquín Almunia biztos úr értesíti a magyar kormányt a sporttámogatási program egészének elfogadásáról, a brüsszeli támogatási szabályokkal való összeegyeztethetőségéről.
Almunia úr a Bizottság döntését személyesen is kommentálva hangsúlyozta, hogy elégedett, mert a magyar elképzelés megfelelő biztosítékokat tartalmaz a versenytorzító hatások korlátozására, ráadásul széles körben a polgárok javát szolgálja majd. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.)
ELNÖK: Egy kis türelmet kérek, bizottsági elnök úr! Megvárjuk, amíg valóban elhagyják a termet azok, akik a folyosón akarnak beszélgetni, hogy tudjuk folytatni a munkánkat. Egyszerűen méltatlan egy előterjesztői expozét ilyen körülmények között megtartani.
BÁNKI ERIK (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a segítséget, elnök úr.
ELNÖK: Tessék!
BÁNKI ERIK (Fidesz), a napirendi pont előadója: A Bizottság közleménye leszögezi azt is, hogy Magyarország erős monitoring- és ellenőrző mechanizmust állított fel a rendszer megfelelő működésének biztosításához, és erről évente jelentést nyújt be az Európai Bizottság részére. Ezen vállalásunkat jelen törvénymódosítás keretei között tovább erősítjük, összhangban a törvény végrehajtására szolgáló kormányrendelet egyidejű módosításával.
Tisztelt Képviselőtársaim! Megfeszített munkával töltött másfél év van mögöttünk, ugyanakkor mindannyian büszkék lehetünk arra, hogy az Európai Bizottság a sporttámogatás rendszerének jóváhagyásával olyan sportfinanszírozási rendszer kiépítésének és gyakorlati alkalmazásának biztosított zöld utat, amely eddig egyedülálló az egyes tagállamok viszonylatában, de amely konstrukció bevezethetősége érdekében más országok is feszülten várták a Bizottság pozitív döntését.
A döntés megszületett, sportfordulattal élve: miénk a pálya, s egyúttal a felelősség is az új támogatási rendszer működőképességének biztosítása érdekében. A gyakorlati alkalmazásra való felkészülés első fontos lépése a tisztelt Ház előtt fekvő törvényjavaslat elfogadása.
Külön köszönöm azon frakcióknak, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy Házszabálytól való eltéréssel egy napon kerülhessen sor a törvényjavaslat általános és részletes vitájára is. A döntés megalapozottságát jelzi az, hogy a törvényjavaslathoz nem érkezett módosító indítvány, hiszen nem tartalmaz mást ez a javaslat, mint az európai bizottsági döntések átvezetését a magyar jogszabályokban.
Ez a törvényjavaslat egyrészt a brüsszeli jóváhagyásért cserébe megkövetelt módosításokat, finomhangolásokat vezeti át az eddigi támogatási rendszerben, másrészt a 2011. július 1-jén az amatőr klubok, sportiskolák, közalapítványok, szövetségek és a Magyar Olimpiai Bizottság támogatási lehetőségét biztosító jogszabályok gyakorlati alkalmazása során felmerült tapasztalatokat javasolja módosítani ebben a jogszabályi környezetben.
Az idő sürget, hiszen a támogatási konstrukció működőképessége érdekében a támogatók és a támogatott sportszervezetek részére világos, egyértelmű, brüsszeli megerősítéssel is bíró, komplex támogatási program mielőbbi biztosítása elemi érdekünk. Közeleg az év vége, jön az adófeltöltések időpontja, így azok a szervezetek, amelyek a szövetségi támogató határozatokat megkapták, megkötötték azokat a támogatási megállapodásokat, amelyek alapján az adózók adóforintjaikkal az utánpótlás-nevelési, eszközvásárlási vagy éppen fejlesztési programot támogatják, csak ennek a módosításnak a függvényében tudják például a profi klubok létesítményfejlesztéseit támogatni.
A módosításnak van még egy szintén hasonló fontosságú indoka, miszerint az Európai Bizottság felkérte Magyarországot arra, hogy a Bizottság aktájának kiegészítése érdekében a program jogalapját, annak elfogadását követően haladéktalanul küldje meg a Bizottságnak. Magyarul, az Európai Bizottság észrevételeit átvezetve a törvénybe, az új parlament által elfogadott és módosított törvény megküldését várja mielőbb tőlünk a Bizottság.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt másfél év intenzív egyeztetése a magyar illetékesek és az Európai Bizottság között azért is eredményesnek bizonyult, mert a program Brüsszel által hivatalos vizsgálat alá nem vont elemei, amelyek egyébként a teljes intézkedéstömeg 95 százalékát tették ki, már hatályba léptek. Így az utánpótlás-támogatások, a személyi jellegű ráfordítások támogathatósága, a képzési támogatás az amatőrkluboknál már működő forma. Olyan módon kerültek bele a nyáron elfogadott törvénybe a kiegészítések és a végrehajtást biztosító kormányrendeletbe, hogy a brüsszeli jóváhagyó döntés eredményeként csupán csekély mértékben kell az érintett jogszabályokat módosítanunk. A támogatás főbb elveit és a támogatás jogcímét meghatározó törvényi szintű szabályozás esetén ezek az elemek a következők.
Első ilyen elem: a sportcélú ingatlanfejlesztés érdekében eszközölt sporttelepvásárlás vagy sporttelep felépítését célzó földterület-vásárlás esetén a Bizottság lehetővé tette a látvány-csapatsportágakon kívüli szövetségek és sportszervezetek számára is az illetékkedvezmény igénybevételének lehetőségét. Ez azért is fontos, tisztelt hölgyeim és uraim, mert már az alaptörvény elfogadása során is jelezték azok a sportági szakszövetségek, amelyek nem tartoznak az öt látvány-csapatsportág körébe, hogy ők is szívesen részesednének ebből a támogatási rendszerből. Ezzel a módosítással most az illetékkedvezmények a részükre is elérhetővé válnak, amelyek, azt gondolom, mindannyiunk közös érdekében jó célt szolgálnak.
(19.30)
Az illetékkedvezmény mértékének meghatározása azonban eltér az eddig a jogszabályban meghatározott általános szabályoktól, azt az úgynevezett de minimis támogatást, vagyis az általános csoportmentességi rendelet szerinti regionális beruházási támogatás szabályai alapján lehet igénybe venni. Számításaim szerint ez a módosítás technikai jellegű, érdemben nem tér el a kedvezményrendszer lehetősége a látvány-csapatsportágak és az egyéb csapatsportágak esetén.
A második ilyen módosítás a társaságiadó-törvény sporttámogatási elemeinek módosításaként a Bizottság javaslatára az intézkedés arányosságának biztosítása érdekében a törvénymódosításba biztosítékként beépítésre kerül, hogy az infrastruktúra-fejlesztés támogatásaként megvalósuló vagy éppen felújításra kerülő ingatlanban a sportcélú használat ellenértéke profi sportszervezetek esetében a törvényben garantáltan meghatározott bérletidíj-minimumhoz kötött. Azaz meghatározottá válik az, hogy legalább milyen bérleti díjat köteles elkérni a hasznosításért cserébe az az alapítvány vagy éppen sportegyesület, amelyik tulajdonolja ezt a sportlétesítményt, ami azért fontos, mert így a fenntarthatóságát, ezeknek a sportlétesítményeknek a fenntarthatóságát biztosítja a törvény.
(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)
A harmadik módosítás a további gyakorlati tapasztalatok alapján javasolt törvényi szintű módosítások csomagja. Egyrészt a módosítás javaslatot tesz a veterán korosztályok profi klubjai hatálya alá tartozó elhagyásra, mivel annak sportszakmailag egyébként semmilyen indoka nincs. Ugyancsak a jogalkalmazási tapasztalatok alapján javaslatot teszünk azon méltatlan és szakmailag indokolatlan rendelkezés pontosítására, amely szerint a jelenlegi szabályozás lehetőséget ad arra, hogy több szakosztály és egyesület kérelme esetén, ha az egyik szakágban működő kérelmező profi státussal rendelkezik, akkor a sportszervezet összes többi szakosztályára is a profi sportszervezetekre irányadó szabályok szerint lehetne csak támogatást nyújtani. Ez azt jelenti, hogy könnyebbséget adunk azon nagy egyesületek részére, amelyek több szakosztállyal működnek, de nem minden szakosztályuk tekinthető profinak, azaz a törvény értelmében olyan csapatnak, ahol legalább egy igazolt profi státusú versenyző van.
A következő ilyen módosítás: a sportcélú ingatlan fogalmát, amelyre a támogatásból megvalósuló fejlesztés vonatkozhat, a javaslat az eddigi jogalkalmazási tapasztalatok alapján szigorúbb, közvetlenül és kizárólag sporttevékenység célját szolgáló módon határozza meg. Ezzel megpróbálunk egy újabb kiskaput bezárni, amely egyértelművé teszi, hogy mely ingatlanok tekinthetők sportcélúnak a törvényjavaslat értelmében.
Módosítást tartalmaz továbbá a törvényjavaslat, amely egyértelművé teszi a támogatási igazolás kiállításának időpontját, azt a kérelmező egységesen, a sportfejlesztési program jóváhagyását követően igényelheti, függetlenül attól, hogy a jóváhagyott program elő- és/vagy utófinanszírozott elemeket tartalmaz. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az utófinanszírozott támogatások az elszámolást követően lehívhatóak lennének, éppen ellenkezőleg, a törvény végrehajtási rendeletének módosítása egyértelműsíti, hogy az utófinanszírozott támogatási elemek kizárólag akkor érvényesíthetők az adózó oldalán (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) adókedvezményként, ha a támogatott...
ELNÖK: Elnézést, tisztelt képviselő úr. Tíz percben van meghatározva az expozé, úgyhogy kérem, hogy ha van hangsúlyos gondolata, akkor esetleg a végén. De úgy látom, még hosszabb iromány van, tehát esetleg a frakció nevében. Elnézést!
BÁNKI ERIK (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Nem nyúlok hosszabbra, csak annyit, amennyit az elején még várnom kellett itt a hangzavar miatt. (Dr. Józsa István: Igaza van, három perc!) Tehát a lényeg az, hogy egyértelművé teszi ebben az esetben az utófinanszírozás forrásfelhasználásának a körét.
Gyakorlatilag ezek azok a lényeges elemek, amelyeket tartalmaz ez a törvényjavaslat, amelyek a gyakorlati életből leszűrt tapasztalatok alapján jobbá, felhasználóbarátabbá teszik ezt a törvényjavaslatot. Ettől függetlenül az alapmódosítás az európai bizottsági átvezetéseket tartalmazza, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogatni szíveskedjenek ezt a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Dr. Józsa István tapsol.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem fogom kihasználni a rendelkezésemre álló időt, de mindenképpen választ kell adnom Szilágyi György képviselő úr felvetéseire, kérdéseire.
Nem először vagyunk úgy itt a parlamentben, minthogyha két ellentétes törvényről vitatkoznánk. Szilágyi úr a hozzászólásában összekeverte az MLSZ által kiírt stadionbiztonsági rendszerek telepítésére vonatkozó pályázatot, amelynek semmi köze a társasági adókedvezményhez, és megpróbálta összemosni a most kiírt MLSZ-es pályázatot, annak a sürgősségét a most elfogadandó törvényjavaslat sürgősségével.
Képviselő Úr! Most mondom önnek, itt is megerősítve: ez olyan, mint a szezon és a fazon, semmi köze egymáshoz a kettőnek. Tehát az MLSZ a 2011-es költségvetési soron szereplő 960 millió forint, amelyről tavaly decemberben döntött a költségvetés, annak a felhasználására vonatkozik az a pályázat, amit kiírt, és azoknak a stadionoknak a biztonsági beléptető rendszerére vonatkozik, amely stadionok egyébként vagy olyan műszaki állapotban vannak, ahol megéri, vagy olyan fejlesztések alatt állnak, amelyek a minőség javulását is hozzák párhuzamosan a biztonsági beléptető rendszer telepítésével. Tehát szó sincs arról, képviselő úr, amiről ön beszél, hogy leszakadt stadionokba, amelyek használhatatlanok, bármilyen érték beépítésre kerülne. Ezt itt határozottan leszögezem, MLSZ-elnökségi tagként pontosan ismerem a rendszer működését, semmi köze a társasági adókedvezmény-rendszerhez, és nem lepusztult stadionok lesznek biztonsági beléptető rendszerrel felszerelve. Egyébként pedig annak a törvénynek igyekeznek megfelelni ezzel a segítséggel a sportszervezetek, amely a stadionok biztonságát, a nézők biztonságát hivatott garantálni.
Azt mondja a képviselő úr, hogy nincsenek benyújtott profi pályázatok, tehát amiről beszélünk, az nem igaz, nem azért kell ezt a törvényjavaslatot sürgősséggel tárgyalni, hogy esélyegyenlőséget biztosítsunk a december 20-ai adófeltöltési határidő miatt azoknak a szervezeteknek, amelyek egyébként profi klubként a törvénymódosítás előtt nem hívhatták volna le a támogatásokat. Van benyújtott pályázat, alelnök úr, vannak ilyen benyújtott pályázatok. A Magyar Labdarúgó Szövetség esetében öt, de lehet, hogy hat ilyen pályázat is szerepel, ahol felfüggesztette a döntést a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, addig, amíg a törvénymódosítás meg nem történik. Ezért is kértem képviselőtársaimat, hogy járuljanak hozzá a Házszabálytól való eltéréshez, mert így december 20-áig ezek a pályázatok is elbírálhatók.
Nem lesznek milliárdok, képviselő úr, rémisztgeti a lakosságot, a képviselőtársaimat. Nem lesznek milliárdok, hiszen azoknak a pályázatoknak az összege, amelyek benyújtásra kerültek, alig haladja meg az 1 milliárd forintot, ráadásul nincs pótbenyújtási határidő, hiszen szeptember 15-ével lejárt a lehetősége annak, hogy a 2011-es adóforintok felhasználásra kerüljenek. Tehát nincsen pluszforrás-kiáramlás, képviselő úr. Tehát, ha azt a törvényjavaslatot, leszámítva azt a néhány klubot, amelyek egyébként előre gondolkodtak, és bíztak abban, hogy a kormány egyeztetései eredményesek lesznek az Európai Bizottsággal - tudom, önök előre mondták, hogy ez reménytelen vállalkozás, mégis bizonyítottuk, hogy ez sikerülhet -, őket jutalmazza ez a mostani törvénymódosítás, szerintem egyébként korrekt módon.
A 26,2 milliárd, amiről Szalay Ferenc képviselőtársam is beszélt, reális szám, nagyjából ez várható a 2011-es adótámogatás mértékéből.
Tehát összegezve, elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, ezek az aggályok, amelyeket Szilágyi képviselő úr megfogalmazott, légből kapottak, nem megalapozottak, semmi összefüggés nincs a biztonsági beléptető rendszerek telepítése és a mostani törvénymódosítás között. A mostani törvénymódosítás nem szól másról, mint az Európai Bizottság döntésének az átvezetéséről, és annak a néhány egyesületnek az esélyegyenlőségét biztosítjuk ezáltal, amelyek hittek abban, hogy ez az egyeztetési folyamat sikeresen lezárul, és nekik még lehetőségük lesz a törvény elfogadását követően, hogy december 20-áig, az adófeltöltés időszakáig lehívják ezeket a számukra egyébként megítélt, de felfüggesztett kedvezményeket.
Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm képviselőtársaimnak, Varga László képviselő úrnak is az aktív és támogató hozzászólását, és kérem, hogy a zárószavazásnál, holnap támogassák ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon az ivóvízhez való hozzáférés joga alapjog. Ma hazánkban a lakosság 98 százaléka számára van biztosítva a közműves ivóvízellátás, és megközelítően a háztartások 70 százaléka számára biztosított a közműves szennyvízcsatorna-szolgáltatás. Az elmúlt évtizedekben hozzávetőlegesen 3500 milliárd forint értékben lettek létrehozva az ivóvízellátást, illetve a közműves szennyvízelvezetést és -tisztítást biztosító műszaki létesítmények. Ez a folyamat ma is tart, hiszen évről évre kerülnek átadásra, jelentős mértékben az európai uniós forrásokból finanszírozott, több tízmilliárd forint értékű víziközmű-létesítmények országszerte.
Gyakorta elhangzik, hogy az ivóvíz stratégiai kérdés, az ivóvízbázis megóvása, megvédése az állam kiemelt feladata. Az ivóvízkincset kifejezetten védi az új alaptörvényünk, a vízgazdálkodási törvény, s annak az alapjain működő vízügyi hatósági intézményrendszer is ezért tesz. A lakosság, illetve a magyar állam érdekeit az ivóvízkincs megóvásán túl magának az ivóvíz-szolgáltatási tevékenységnek a tekintetében is biztosítani szükséges. Stratégiai kérdés nemcsak az ivóvíz, de az azt kitermelő, tároló, szállító műszaki rendszer, majd pedig a már elhasznált vizeket megtisztító teljes szennyvízcsatorna-rendszer sorsa is, és stratégiai fontosságú maga a víziközmű-szolgáltatási tevékenység.
A víziközmű-szolgáltatás színvonala még az Európai Unió viszonylatában is kifejezetten jónak mondható Magyarországon, azonban az ágazatot számos olyan probléma terheli, amelyek mihamarabbi cselekvést, azonnali megoldást kívánnak.
(0.40)
Ezekből, engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy néhányat kiemeljek. Elfogadhatatlan, de tény, hogy az ország víziközmű-vagyonának százmilliárdjai vándoroltak különböző gazdasági társaságok tulajdonába az elmúlt két évtized alatt.
Elfogadhatatlan, ugyanakkor tény, hogy amennyiben közműveink karbantartása, felújítása, ha a ma általában jellemző módon és mértékben folyik a jövőben is, úgy abszurd módon csak több száz év alatt várható, hogy a mára elöregedett, többségében az '50-es, '60-as években megépült rendszerek teljes körű felújítása és pótlása megtörténjen, ezt pedig, azt gondolom, képviselőtársaim, egyikünknek sincs ideje kivárni.
A helyzet súlyosságát mi sem illusztrálja jobban, mint hogy országosan a kitermelt ivóvíz legalább 20 százaléka a felújítások hiányából fakadóan elvész, elszivárog, de arra is van példa, ahol a kitermelt, értékes ivóvíznek alig fele jut el a fogyasztókhoz, az ilyen mértékű hálózati veszteség pedig rontja az üzemi eredményt, és pazarolja a drága ivóvízkészletünket.
Elfogadhatatlan, de tény, hogy akár szomszédos települések lakosai is egymáshoz képest két-háromszoros mértékű díjkülönbség mellett tudják igénybe venni ugyanazt a szolgáltatást, ráadásul eltérő színvonalon.
Elfogadhatatlan, ugyanakkor sajnos tény, hogy megközelítően 400 olyan gazdálkodó szervezet működik ma Magyarországon, amelyek víziközmű-szolgáltatási tevékenységet végeznek, holott 20 éve ugyanezen feladat ellátására mindösszesen 32 állami kézben lévő társaság is elegendőnek bizonyult. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogyan történhetett meg mindez. A válasz rendkívül egyszerű, így, a rendszerváltás után több mint két évtizeddel, sajnos egyben megdöbbentő is.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon a víziközmű-szolgáltatásnak ma nincs átfogó törvényi szabályozása. Bármilyen hihetetlen, mégis így van, 21 évvel a rendszerváltás után nincs szabály arra nézve, hogy víziközmű-szolgáltatás költségei címén mi épülhet be a víz árába. Az ivóvízdíj ma menedzsmentdíjat, vagy másképpen: deficites tevékenység finanszírozását is szolgálhatja. Sajnos gyakori példa is ez az önkormányzati rendszerekben, hogy keresztfinanszírozással az önkormányzatok egyéb feladat ellátására vesznek igénybe forrásokat a víziközmű-szolgáltatás árbevételéből.
Nincs szabályozás arra nézve sem, hogy ki, milyen feltételek mellett végezhet szolgáltatói tevékenységet. Ma egy frissen bejegyzett, a minimális cégjogi követelményeknek éppen csak eleget tévő kft. gyakorlatilag azonnal meg tudja kezdeni akár egy nagyobb település üzemeltetését is, anélkül, hogy ésszerűen elvárható műszaki eszközökkel, megfelelő képzettségű, alkalmazásban álló szakemberekkel vagy éppen a tevékenység biztonságos, folyamatos finanszírozásához szükséges pénzügyi háttérrel rendelkezne. Nincs érdemi szabályozás továbbá arra nézve sem, hogy a szolgáltatást végző gazdasági társaság milyen feltételekkel köteles szerződést kötni az adott település közműveinek üzemeltetésére, így még az sem ritka jelenség, tisztelt képviselőtársaim, hogy írásban foglalt szerződéssel sem rendelkezik a szolgáltató. Sajnos, ez a mai magyar valóság.
Nincs érdemi szabályozás arra nézvést sem, hogy a vízi közművek amortizációs fedezetét képező forrásokat a vízi közművek felújítására kell kötelezően fordítani. Sajnos van arra példa, hogy az önkormányzatok a felújítás céljait szolgáló használati, bérleti díjakat működésük egyéb területein használják fel, mint ahogyan azt az imént említettem. Ennek következtében számos településen a közművek állaga kritikusan leromlott, a szolgáltatás biztonságát veszélyeztető képet mutat.
A közműves ivóvíz-szolgáltatás, illetve a közműves szennyvízcsatorna-szolgáltatás éppúgy gazdasági monopólium, mint amiként annak minősül a gáz-, a távhő- vagy éppen az áramszolgáltatás. Az állam alapvető feladata, hogy a közellátás biztonsága, hosszú távú fenntarthatósága és megfizethetősége érdekében az ágazat átfogó szabályozottságát biztosítsa, illetve hatósági szervei által annak tevékenységét folyamatosan felügyelje. Annak alátámasztására, hogy a víziközmű-szolgáltatásra nézve átfogó törvényi szabályozást kell felállítani, ami az állam szerepét az eddigiekhez képest mind a tevékenység folytatása, mind pedig annak hatósági felügyelete tekintetében előtérbe helyezi, mi sem bizonyítja jobban, mint a 10 éve nagyjából egy helyben topogó uniós csatlakozásunk kapcsán vállalt ivóvízjavító programjaink többségének eddigi kudarca. Ha önök, tisztelt képviselőtársaim, körbenéznek csak a saját környezetükben, biztos vagyok benne, hogy minden régióban találnak ilyet.
A programok az állam széles társadalmi érdekeket felvállalni képes befolyásának hiányában folytonosan felmorzsolódtak az egymásnak feszülő, sok esetben a szakmaiságot is nélkülöző helyi érdekek ütközésében. Évek alatt helyben nem vagy alig történt előrehaladás, közben a hatáskör hiányában tehetetlen kormányzati apparátus egyik uniós halasztási kérelmet a másik után terjesztette elő Brüsszelben. Ha az állam az ágazatra nézve rendelkezett volna az uniós vállalások végrehajtásához szükséges hatáskörökkel, akkor ezek a programok már legalább 5 éve lezárulhattak volna, így viszont az utolsó pillanatokban vagyunk ahhoz, hogy éppen az új önkormányzati törvény, illetve a víziközmű-törvény megalkotása és rendelkezéseinek alkalmazása révén a jelenlegi uniós költségvetési ciklus végéig, azaz 2015. június 30-ig lezárjuk ezeket a projekteket, és visszafizetési teher nélkül elszámolhassunk ezekkel a forrásokkal. Ha ez nem sikerül, tisztelt képviselőtársaim, akkor az államra marad ez az édesnek éppen nem nevezhető teher.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A most önök előtt fekvő törvénytervezet a következőket biztosítja egyidejűleg: a víziközmű-szolgáltatási ágazat Széll Kálmán-tervben megfogalmazott nemzeti érdekeink mentén történő átszervezését, az ágazat egységes hatósági felügyeletének kialakítását, valamint az Európai Unió víziközmű-szolgáltatást érintő irányelveiben megfogalmazott követelmények teljesülését. Mindezek eredményeként a törvény biztosítja a nemzeti vagyon köréből kikerült közművagyon államhoz, illetve települési önkormányzatokhoz történő visszakerülését, a gördülő fejlesztési terv formájában kialakítja azokat a műszaki, közgazdasági tervezési mechanizmusokat, amelyek révén állami hatósági felügyelet mellett biztosítható a közművek folyamatos fejlesztése, a Magyar Energia Hivatal tevékenysége által egységes állami díjszabályozást alakít ki, a hatékony üzemméretre alapozott struktúrát hozza létre várhatóan 20-40 közötti szolgáltató formájában, illetve országosan egységes, magas színvonalú szolgáltatást tesz lehetővé, a Magyar Energia Hivatal folyamatos felügyelete mellett.
Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, ezek alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a törvényjavaslat valóban példaértékű, teljes körű szabályozást nyújt ezen a téren.
Tisztelt Országgyűlés! Mindazon túl, hogy a most tárgyalt törvénytervezet 20 éves jogalkotási késedelemből fakadó adósságot törleszt, egyben illeszkedik a Magyar Köztársaság kormánya által kitűzött, közmű-szolgáltatási ágazatok átszervezését érintő célokhoz, valamint a társadalom széles köreiben kialakult elvárásokhoz is.
Kérem ezért tisztelt képviselőtársaimat, hogy az önök előtt fekvő törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom megállni, hogy ne kérjek szót Magyar Zoltán hozzászólása kapcsán, hiszen ez a mániája, úgy látom, a jobbikos képviselőknek. A sporttörvény kapcsán is állandóan privatizációról beszéltek üzemeltetési szerződések kapcsán. Tisztelt Képviselő Úr! A törvény határozottan kijelenti, hogy itt csak önkormányzati vagy állami tulajdonról lehet szó. Magyarázza el nekem, képviselő úr, hogyan lehet úgy privatizálni, hogy önkormányzat vagy állam a tulajdonos? Vagy akkor nem értjük a privatizáció lényegét.
Ugyanezt magyarázta az ön képviselőtársa, aki nem volt tisztában azzal, hogy mit jelent az üzemeltetési jog és mit jelent a tulajdonjog. Képviselő úr, ez két eltérő jogi kategória. Tehát egy üzemeltetési szerződés kapcsán privatizációról beszélni, mondjuk, csak amiatt, mert egy határozott idejű szerződést köt valaki, az még nem jelenti azt, hogy tulajdonjogot szerzett. Az lehet, hogy egyébként tulajdonjog értékű lehet egy harmincéves használati jog, ez nincs kizárva, de a törvény nem erre koncentrál, hanem alapvetően kizárja azt, hogy magántulajdon érvényesüljön, sőt visszaveszi állami és önkormányzati tulajdonba azokat a vagyontárgyakat, amelyeket egyébként szerintem törvényellenesen, de mindenképpen a jogalkotói szándékkal ellentétes módon, ahogy Varga képviselő úr is mondta, 1990-ben, amikor az önkormányzat alapfeladatai közé soroltak a vízszolgáltatást, onnan kezdve minden önkormányzat tévesen értelmezte azt a fajta kiszervezést, amikor magántulajdonost engedett be a közművagyon üzemeltetésébe. Ezért egyértelmű, hogy a törvény éppen ezzel ellentétes folyamatot generál. Nem is értem, hogy a képviselő úr hogyan beszél ennek a kapcsán privatizációról. (Taps a Fidesz soraiból.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Képviselőtársaim, megmondom őszintén, lenyűgöző az az elszántság, amivel próbálják bizonyítani, hogy a vagyonkezelői jog és az üzemeltetési jog egyenértékű a tulajdonjoggal. Komolyan mondom, hogy ez ámulatba ejtő. Ezt olyan meggyőződéssel tudják mondani, mintha nem lennének tisztában azzal, hogy ez az állítás nem releváns. Ilyen nincs, amiről ön beszél, képviselő úr. Pechjére tizenkét éve turizmussal foglalkozom a parlamentben, és ismerem azt az eljárást, amely alapján az SCD Holding egyébként privatizációs szerződés keretében tulajdonjogot vásárolt, amit még egyébként a szocialista és MDF-es többségű Veszprém Megyei Közgyűlés írt ki és hagyott jóvá. Szó se volt arról, hogy kezelési jogot szereztek volna, ami aztán egy láthatatlan akció során átment volna tulajdonjogba. Képviselő úr, az feketén fehéren egy privatizációs pályázat volt, amit - még egyszer mondom - az MSZP-MDF többségű Veszprém Megyei Közgyűlés írt ki és döntött el a 2002-2006 közötti ciklusban. Szó se volt humbugról. A törvény nem teszi lehetővé, képviselő úr, nem teszi lehetővé, hogy átmenjen egy vagyonkezelői jog vagy egy szolgáltatási szerződés tulajdonjoggá. Ahhoz egy külön döntésre van szükség, ezt a külön döntést pedig nem lehet megspórolni. Még egyszer mondom, ez a törvényjavaslat egyértelműen kizárja azt, hogy itt magántulajdon jöjjön létre, sőt arról beszél a törvényjavaslat, hogy a meglévő magántulajdonú társaságoktól is visszaveszi az állam, illetve az önkormányzat.
Kár erről beszélni, mert csak az időt húzzuk vele, érdemes ennek a jogi hátterét egy kicsit alaposabban tanulmányozni. Köszönöm a figyelmet.
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném az általános vita végén megválaszolni azokat a kérdéseket, amelyek felmerültek képviselőtársaim részéről. Nagy Andor képviselő úr rendkívül pozitívan nyilatkozott és támogatásáról biztosította a törvényjavaslatot, amit ezúton is köszönök neki. Az ármegállapítás kérdéskörét feszegette, ahogy Babák Mihály képviselőtársam is, illetve Jávor Benedek képviselő úr is.
Nyilván nem a törvényben kerül rögzítésre, hanem egy kormányrendelet lesz, amelyben az árképzés elemeit rögzítik, ez egyben válasz arra is, ami szintén felmerült a vita során, hogy a Vidékfejlesztési Minisztériumnak milyen hatásköre marad. Korábban az ármegállapítás jogköre a miniszternél volt. Most az energiahivatalhoz kerül a törvény értelmében, de miután a kormányrendelet rögzíti majd az árképzés feltételeit, ebben a kormányrendeletben érvényesíteni tudja majd tárcája álláspontját a vidékfejlesztési miniszter.
Jávor Benedek képviselő úr több kérdést is feltett a hozzászólásában. Egyrészt az állami tulajdonban lévő közművagyon a törvény értelmében forgalomképtelen, a vagyontörvény értelmében, az önkormányzati törzsvagyonba tartozó vízi közművek viszont korlátozottan forgalomképesek. A képviselő úr kérdezi, hogy miért van így. Azért van így, mert egy egyirányú áramlás lehetőségét fennhagytuk, tehát az önkormányzatok az államnak még továbbadhatják a közművet, de fordítva nem történik meg, tehát az állam már tovább nem adhatja. Ez egyben egyébként a privatizáció megakadályozásának útja is; fölvetette Magyar Zoltán képviselő úr.
Egy utolsó megjegyzést szeretnék csak tenni erre a kérdésre, mert azt gondolom, eleget vitatkoztunk ezen. Képviselő úr, a figyelmébe ajánlom önnek a törvényjavaslat III. fejezetét, amelyben a vízi közművek tulajdonjogáról rendelkezik a törvény. Hadd idézzem önnek a 6. § (1) bekezdését: a vízi közmű ha önálló ingatlannak minősül, kizárólag az állam, a települési önkormányzat vagy a települési önkormányzatok által létrehozott társulás tulajdonába tartozhat. Tehát itt semmiféle lehetőséget nem enged a jogszabály arra, hogy privatizáció történjen.
Fölmerült menet közben az is, szintén Jávor Benedek képviselő úr részéről, hogy az uniós pályázati támogatással megvalósuló beruházásoknál az Európai Unió hozzájárulása kell ahhoz, hogy a tulajdonosváltás történjen. Hál' istennek az Európai Unió alapvetően a pályázati rendszerében az önkormányzati és az állami tulajdonjogot preferálja a vízműszolgáltatáshoz kapcsolódó beruházásoknál. Ilyen értelemben nagy módosításokra nem lesz szükség.
Az pedig, azt gondolom, a korábbi gyakorlat alapján nem lehet kérdés, ha adott esetben az önkormányzat mégis az államnak akarja átadni azt a beruházást, amely EU-s támogatással valósult meg, teljesen kizártnak tartom a korábbi gyakorlat alapján, hogy ehhez az Unió ne járulna hozzá. A képviselő úr úgy érzékeli, hogy az önkormányzati jogok csorbítása és az önrendelkezés csökkentése történik vagy folytatódik ezzel a törvénnyel is.
Azt gondolom, hogy a tulajdonjogi és az üzemeltetési kérdésekben egyenrangú félként szerepelnek az önkormányzatok és az állam. Ha tehát az önkormányzatok létrehozzák azokat a társulásokat, amelyekkel a törvényben előírt 200 ezres számot is tudják produkálni, akkor az állam nem jut hozzá az üzemeltetéshez. Csak abban az esetben marad az állam által tulajdonolt regionális vízműveknek lehetősége arra, hogy átvegyenek üzemeltetésből vízi közműveket, ha az önkormányzatok társulási formában vagy önmaguk - ha nagyobb városokról beszélünk - nem tudják teljesíteni a törvény által előírt feltételeket. Mi azt gondoljuk, hogy ezek teljesíthetőek.
Csizi Péter képviselőtársam a pécsi példát hozta, ahol a magántulajdonos a profit maximalizálására törekszik; egyébként azt nem adózott eredmény formájában, hanem költségágon veszi ki. (Csizi Péter: Költségágon, persze.) Sajnos ez precedens volt a korábbiakban, ahogy ezt a bizottsági vitákban is elmondtuk. Sajnos éves szinten 20-30 milliárd forintnyi összeg veszett el így a rendszerből.
A törvény határozottan tiltja a keresztfinanszírozást, ezáltal ezeket a nem eredményágon kivett forrásutakat is lezárja. Azt gondolom, ez kellő garanciát adhat mindenkinek.
Köszönöm szépen még egyszer az aktív részvételt a vitában. Várjuk a módosító javaslatokat, és folytatjuk a részletes vitát. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, egy igen élénk, alapos és szinte minden részletre kiterjedő általános vitát folytattunk hétfő éjszakáról kedd hajnalra virradóan. Számos olyan észrevétel érkezett mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselőtársaim részéről, amelyek közül voltak olyanok, amelyekről úgy gondolom, hogy előreviszik ennek a törvényjavaslatnak a végső formáját, és olyan addicionális értékeket tettek hozzá, amelyek a felhasználás szempontjából jelentősnek mondhatók. Éppen ezért, ahogy látták is az ajánlások során a bizottsági vitában, számos módosító indítványt befogadtunk.
Azt gondoltam előterjesztőként is, hogy nemcsak formai, szövegszerű pontosítást, illetve a törvény jobb áttekinthetőségét vagy olvashatóságát szolgáló indítványokat fogadtam be, hanem olyanokat is, amelyek érdemi, a szabályozás tervezetének megváltoztatását előirányzó, felhasználói oldalról viszont mindenképpen a törvény hatályát javító és annak alkalmazását segítő indítványok. Ezért külön köszönöm képviselőtársaimnak azt az aktivitást, amelyet az elmúlt napok során a módosító indítványok megszerkesztése és benyújtása terén megtettek.
Azt mondhatom önnek, elnök úr, és képviselőtársaimnak is, hogy ahogy azt talán már lassan megszokhatták az általam benyújtott törvényjavaslatok tárgyalása során, fogadtunk be ellenzéki indítványokat is. Tehát azt az együttműködő készséget, amit az általános vita expozéjában említettem, komolyan is vettük, ilyen módon mind az LMP, mind a Jobbik-frakció azon módosító indítványait, amelyek a törvényhozói szándékkal egybecsengő módon hatottak, befogadtuk, és azt gondolom, hogy azok javítani is fogják a törvényjavaslat minőségét.
Néhány dologra szeretnék kitérni, elnök úr. Fónagy János államtitkár úr már sok mindenről tett említést a felszólalásában, mégis néhány olyan alapvető kétséget szeretnék eloszlatni, amely a törvényjavaslattal kapcsolatban felmerült.
Az első ilyen kétség a törvényjavaslat előkészítését illette. Ahogy már azt megszokhattuk, ellenzéki képviselőtársaim aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy nem a kormány nyújtotta be ezt a törvényjavaslatot, hanem önálló képviselői indítványként került a parlament elé. Azt gondolom, most már a vitában ők is látták, és a törvényjavaslatot alaposan átolvasva és értelmezve ők is elfogadják azt, hogy ez valóban hosszú előkészítő munka után, szakmai egyeztetést követően került a tisztelt Ház asztalára. Még a bizottsági vitákban kétség volt, hogy az a kinyilatkoztatás, miszerint két szakmai szövetség is komoly támogatásáról biztosította ezt a törvényjavaslatot, valós-e vagy sem; menet közben írásban is prezentáltam mindkét szervezet, tehát a mérnöki kamara és vizes szakmai szervezet támogató nyilatkozatát, tehát azt gondolom, ez sem véletlenül született meg.
(21.00)
Igyekeztünk gyakorlati oldalról megfogni azokat a kérdéseket, amelyek a törvény sarokpontjai, és reményeim szerint sikerült is őket jól összerakni.
Komoly kérdés volt még az árképzés. A vitában is elmondtam és most is szeretnék rá visszatérni, az, hogy az állam magához veszi az ármegállapító hatósági jogkört, alapvetően azt a szándékot tükrözi, amit az állam a többi közüzemi díj esetében is megtett, azaz konzekvensen ragaszkodunk ahhoz, hogy csökkentsük, s az állam olyan módon járjon el, hogy a lakosság terhei elviselhető mértékűek legyenek a következő években. Azt gondoljuk, hogy a méretgazdaságosság, azok a technológiák, amelyeket a nagy szolgáltatóktól a kisebb szolgáltatók át tudnak venni, és az a fajta önkormányzati társulás, amire a törvény lehetőséget biztosít, annak a pozitív hozadékai valóban díjcsökkentő, díjleszorító hatásként tudnak érvényesülni, és megszűnik az az anomália, amely ma fennáll, miszerint nemcsak hogy az ország különböző részein fekvő települések között, hanem egymástól néhány tíz kilométerre lévő települések között is két-háromszoros díjkülönbség legyen. Azt gondoljuk, a törvényjavaslat is ezt célozza, hogy a magyar lakosoknak joguk van arra, hogy azonos szolgáltatásokért azonos díjat fizessenek. Azt gondoljuk, a törvény erre garancia lehet.
Felmerült kérdésként az is, hogy nem túl nagy-e az a kétszázezres szám - ahogy Bödecs Barna képviselőtársam is említette -, amit a törvény meghatároz a szolgáltatás feltételeként. Azt gondoljuk, hogy ez a kétszázezres szám, amelybe lakossági és közületi fogyasztók ellátása is beletartozik, még a legkisebb megye esetében is megyehatáron belüli ellátási területméretet hordoz magában. Tehát nem kell megyéken átnyúló nagy regionális rendszerekben gondolkodni. A törvényjavaslatnak is az a szándéka, hogy húsz-negyven közötti társaság legyen alkalmas arra e feltételrendszer szerint, amely a vízszolgáltatásban és a szennyvízszolgáltatásban részt vehet majd a következőkben. Azt gondoljuk, ez kellő ellátási biztonságot nyújt, olyan szakmai színvonalat és tőkehátteret biztosít, ami a lakosok, a fogyasztók érdekeit fogja szolgálni. Még nem eldöntött tény, ezért további egyeztetéseket folytatunk arról, hogy befogadjunk-e olyan módosító indítványt, amely csökkenti ezt a számot. Én azt gondolom, valahol 150 ezer körül lehet az a mérték, amely a törvényhozói szándéknak még megfelel, de annak az igénynek, amit képviselőtársaim megfogalmaztak, hogy csökkentsük ezt a számot, szintén eleget tesz. Nagyon remélem, hogy ebben kompromisszumos döntést tudunk majd meghozni.
Felmerült kérdésként az is, hogy milyen szerepe lehet majd a későbbiekben a Vidékfejlesztési Minisztériumnak, amely korábban a vízszolgáltatással kapcsolatos hatósági jogköröket gyakorolta. Miután az árképletet kormányrendeletben rögzíti majd a kormány a későbbiekben, a kormányrendelet megalkotásánál a tárca vezetője, miniszter úr lehetőséget kap arra, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium álláspontját képviselje, tehát ilyen módon megmaradt az a lehetősége a tárcának, hogy a későbbiekben is hatást gyakoroljon erre a területre.
Felmerült további kérdésként az is, hogy a Magyar Energia Hivatal, mint árhatóság a későbbiekben mennyire tudja rugalmasan kezelni majd ezt a kérdést. Erre példaként megint csak azt tudom felhozni, mint ahogy egyéb közüzemi szolgáltatások esetében, akár az áramdíj vagy a gáz árának a meghatározása tekintetében, itt is egy szakmailag jól felkészült társaság és olyan gyakorlattal rendelkező kollégák fogják végezni ezt a munkát, ami garancia arra, hogy a kellő rugalmasságot biztosítani tudja.
A törvény nagy része 2012. július 1-jétől lép majd hatályba, az árhatósági jogkör pedig 2012. január 1-jétől, vagy egy módosító indítvány kapcsán még 2011. december 31-étől, tehát lesz még fél év arra, hogy a most szintén a parlament előtt fekvő vagyontörvény - amelynek éppen néhány órával ezelőtt zárult le a részletes vitája - végleges elfogadását követően az ottani szabályozásokat átemeljük a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvénybe. Ilyen módon amik esetleg a vagyontörvény kapcsán szükséges módosítások, azokat a következő év első félévében át tudjuk vezetni. Azt gondolom, ez is elég mozgásteret ad számunkra arra, hogy az utolsó simításokat majd a törvény hatálybalépése előtt megtegyük.
Az általános vitában és bizottsági üléseken is elhangzott kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim részéről egyaránt, hogy húsz éve várt jogszabály fekszik a tisztelt Ház asztalán. Komoly a felelősségünk abban, hogy e törvény végső formáját úgy tudjuk meghatározni, ami valóban Magyarország polgárainak az érdekeit szolgálja, valóban egységes, kiszámítható, magas színvonalon működő szolgáltatást adjon valamennyi magyar fogyasztó számára, és olyan árszabályozási kereteket adjon, ami kiegyenlíti a mai teljesen hektikus és heterogén díjszabásokat, és lehetőség szerint folyamatosan infláció alatt tartja azokat, tehát nem enged meg olyan ugrásokat, mint ami az elmúlt húsz évben gyakorlat volt, amikor infláció fölötti, annak két-háromszorosát, sőt annál magasabb mértéket is meghaladó díjemelések voltak. Azzal, hogy a keresztfinanszírozást megszünteti, nem ad lehetőséget a későbbiekben arra, ami sajnos gyakorlat volt elsősorban azoknál a szolgáltatóknál, ahol a magántulajdon is szerepet kapott, márpedig az elmúlt húsz évben a vízszolgáltató szektor közel fele olyan társaságokba került, ahol akár 49 százalékban is tulajdont szereztek magáncégek, de a menedzsmentjogokat ők gyakorolták. Ők folyamatosan arra törekedtek, hogy költségágon minél több forrást vonjanak ki a szolgáltatásból, az amortizáció mértékét gyakorlatilag nem hagyták bent a cégben, elmaradtak a felújítások, ami odavezetett, hogy a víziközmű-hálózat mára teljesen elavult, nagyon sok helyen 50-60 éves vezetékek vannak, és olyan szintű hálózati veszteséggel üzemelnek a rendszerek, amelyek egyrészt az üzemi eredményt jelentősen rontják, ezáltal emelik a díjakat, másrészt pedig a magyar vízkincset, amely mindannyiunk közös kincse, pazarló módon kezelik. Erre is megoldást nyújt a törvény, ezt is kezeli.
Összességében azt mondhatom elnök úrnak és tisztelt képviselőtársaimnak is, hogy jó döntést hozunk. Ennek a törvénynek az elfogadása valóban történelmi tett lesz a vízszolgáltatás terén, és nagyon bízom abban, hogy az a közös gondolkodás, amiről tanúbizonyságot tettünk az általános és a részletes vitában is, tovább növeli majd ennek a törvényjavaslatnak a színvonalát, és tovább javítja az esélyét annak, hogy sikeres legyen ez az ágazat a későbbiekben is.
Még egyszer köszönöm szépen az együttműködő segítségüket, köszönöm a figyelmet. (Taps.)
BÁNKI ERIK, a sport- és turizmusbizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot a parlament sport- és turizmusbizottsága is megtárgyalta, miután a lőfegyvertartás mind turisztikai szempontból - elsősorban a vadászat céljára használt fegyverek szempontjából -, mind sportcélból izgalmas és érdekes lehet.
A bizottsági tárgyaláson alapvetően nem hangzottak el a törvényjavaslattal ellentétes, annak szellemiségét nem képviselő vagy éppen egyéb irányban megoldást kereső vélemények. Alapvetően szerencsésnek találtuk azt, hogy ez az új szabályozási környezet létre tud jönni.
A törvényjavaslat oka és célja, ahogyan azt az államtitkár úr is elmondta a bevezetőjében, hogy átvezetésre kerüljenek azok a módosítások, amelyek az elmúlt években a törvény alkalmazása során a gyakorlati tapasztalatok kapcsán váltak szükségessé.
(10.10)
Itt megjegyzem, hogy lesznek olyan javaslataink, egyeztetve a Magyar Sportlövő Szövetséggel, amelyek a sportcélú felhasználás szempontjából egyszerűsítenék az adminisztrációt, ugyanakkor megtartanák a fegyvertartással kapcsolatos biztonsági rendszerek erejét is, elsősorban itt a lőtéren való lőfegyverhasználattal kapcsolatos rendelkezésekre gondolok. Ezeket a módosító indítványokat nyilván be fogjuk nyújtani majd az általános vita lezárásáig, és reményeim szerint majd meg tudjuk szerezni a parlamenti többséget is amögé, hogy ezek a törvényjavaslatba beemelésre kerüljenek.
Van néhány olyan módosítási javaslat egyébként, amely véleményünk szerint az egész törvényjavaslat hatását és eredményességét növelni tudja. Azt gondoljuk, hogy ezekre is alkalmunk nyílik, a bizottság előtt majd a módosító indítványok kapcsán erről külön szavazni is tudunk.
Nagyon fontosnak tartjuk egyébként azt is, hogy nyilvántartásba kerülnének a legyártott fegyverek és fegyverelemek, amely azt jelenti, hogy pillanatnyilag a fegyvertartókat és nem a fegyvereket tartja nyilván a törvény. Tehát egy olyan köztes időszakról beszélhetünk, amikor a fegyverek ugyan elkészültek, a gyártó ezt legyártotta, de még senkinek nem került a tulajdonába, hiszen a gyártónál van. Azt gondoljuk, hogy ez is egy olyan fontos eleme lenne a fegyvergyártásnak és a fegyvertartásnak, amelyre külön szabályozás érdemes. Azt gondoljuk, hogy a törvényjavaslat ezt a kérdést is kellő hangsúllyal kezeli.
Véleményünk szerint egyébként az európai uniós normáknak és előírásoknak is megfelelő ez a törvényjavaslat, tehát így a bizottság is többségi szavazásával általános vitára alkalmasnak tartotta.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évben a megyei önkormányzatok feladat- és hatásköreit módosította a parlament. Ez többek között a megyei sportigazgatóságok működését is érintette, hiszen ezek az igazgatóságok korábban a munkájuk során komoly támogatást kaptak a megyei közgyűlésektől mind infrastruktúra tekintetében, hiszen általában az irodát a megyei közgyűlések biztosították számukra, mind annak a két-három embernek az alkalmazását illetően, akik a megyei sportszervezési feladatokat ellátták. Ez éves szinten nagyjából tízmillió forintos támogatást jelentett, amely a megyei közgyűlések költségvetésében megtalálható volt. A Megyei Sportszövetségek Szövetségével, illetve a megyei labdarúgó-szövetségek igazgatóságaival végezték közösen ezeket a feladatokat.
Az önkormányzati törvény módosításával a sportfeladatok ellátásának kötelezettsége kikerült a megyei közgyűlések feladatköréből, ugyanakkor az átmeneti területfejlesztési törvény előírja a megyei közgyűlések részére a megyei sportszervezési feladatok ellátását, koordinálását, mindehhez azonban sajnos a költségvetés konkrét forrásokat nem biztosít. A megyei diáksportélet fejlesztése, a versenyrendszer erősítése fontos feladat. Minden egyes diák számára, aki a megyei versenyrendszerekben részt vesz, ez egyben lehetőség arra, hogy megszeresse a sportot, és akár élsportoló legyen, akár a szabadidősport területén rendszeres testmozgást végezzen.
Kérdezem a tisztelt államtitkár urat: milyen költségvetési forrásokkal látja támogathatónak az imént említett megyei sportkoordinációs feladatok ellátását, illetve milyen szervezeti formát lát alkalmasnak ennek a feladatnak az ellátására?
Várom a megtisztelő válaszát, államtitkár úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban, a sporttörvény életbe lépett január 1-jén, és a sporttal kapcsolatos valamennyi feladat a Magyar Olimpiai Bizottság hatáskörébe került, mint ahogy a költségvetésben elhatárolt források felosztásának a rendszerét is a Magyar Olimpiai Bizottságnak kell működtetni ezután.
A probléma az, hogy én pillanatnyilag nem látom a Magyar Olimpiai Bizottság költségvetési keretében azt az ön által is említett, nagyjából 200 millió forintot, ami a sportigazgatóságok működését le tudná fedni, illetve meg tudná oldani a 2012. évben. Ezért arra kérem az államtitkár urat, hogy személyesen is járjon közben annak érdekében, hogy ezt a problémát tudjuk kezelni.
A szervezeti rendszer tekintetében nekem szinte teljesen mindegy, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság megyei szinten közvetlenül látja el ezt a feladatot vagy a megyei jogú városokkal, illetve a megyei közgyűlésekkel egyeztetve az ő szervezeti rendszerükben; a lényeg csak az, hogy ez a megyei feladat, ami a megyei diáksportverseny rendezésének a koordinációja, valamilyen módon ellátásra kerüljön. Ebben kérem a segítségét.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Valóban, a társaságiadó-kedvezmény rendszeréről szóló törvényjavaslat egy módosítását kezdeményezzük, amely gyakorlatilag technikai jellegűnek tekinthető. Nagyjából a támogatási rendszer elfogadását követő több mint háromnegyed év tapasztalatai azt mutatták, hogy néhány ponton szükséges a törvény módosítása, ami elsősorban a támogatási kedvezményrendszerben részt vevő egyesületek, alapítványok, illetve gazdasági társaságok pályázati hatékonyságát fogja tudni megnövelni.
Azokon a pontokon igyekeztünk módosítani, amelyek nem nyitnak új kapukat, nem feszegetik azt a fegyelmezett pályázati rendszert, amely a szövetségek hathatós együttműködésével, illetve gyakorlatilag az ő irányításuk alatt el tudta érni azt, hogy a társaságiadó-kedvezmény rendszerében csak olyan egyesületek, alapítványok, illetve gazdasági társaságok kaphassanak támogatást az elmúlt időszakban, akik valóban komoly sportszakmai programot tettek le az asztalra, és akik valóban olyan fejlesztéseket indítottak el, amely az utánpótlás-nevelés terén kiemelkedő eredményeket tud nyújtani a következő időszakban.
(18.00)
Magának a törvénynek az elfogadása is önmagában unikum volt, hiszen ilyen jellegű támogatási konstrukció nem működik még az Európai Unióban. Ez egy kicsit hosszadalmassá tette a bevezetést, hiszen több mint hét hónap egyeztetési folyamatot kellett az Európai Bizottsággal bonyolítani, de azt gondolom, hogy egyrészt a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának felkészült munkatársai, illetve a támogatásokat vizsgáló iroda kollégái olyan eredményesen vettek részt ebben a folyamatban, hogy nem kellett hosszú éveket várnunk. Azt gondolom, hogy ez a hét hónap egyben egyfajta rekordnak is tekinthető.
Az új rendszerre óriási igény mutatkozott, hiszen a bevezetését követő időszakban több mint 1500, megközelítőleg 1600 pályázat érkezett, elsősorban kistelepülések kisegyesületei nyújtottak be olyan pályázatokat, amelyek az egyesület életben maradását voltak hivatottak biztosítani, illetve olyan alapvető infrastrukturális fejlesztési igényeket tudott szolgálni ez a támogatási rendszer, amely az ott sportoló fiatalok, illetve amatőrök testmozgását lehetővé tette. Napjainkban, amikor igen nagy probléma az, hogy a gyerekek egyre kevésbé mozognak, amikor azt a szomorú tényt kell látnunk, hogy az Európai Unió tagországi között utolsó helyen áll Magyarország abban a statisztikában, amely a rendszeres testmozgásban részt vevő állampolgárok számát mutatja, ami Magyarországon sajnos alig éri el a 900 ezret, mindenképpen tennünk kell valamit annak érdekében, hogy a magyar társadalom nagyobb százaléka mozogjon, a gyerekek mozgáskultúrája erősödjön, és olyan felnőttek váljanak belőlük, akiknek van igényük a rendszeres testedzésre, ezáltal a munkateljesítményük hatékonysága is emelkedni fog, illetve az egészségügyi kassza szempontjából jelentős megtakarításokat tudunk elérni.
A három szakasz - amelyben módosítani kívánjuk a hatályban lévő törvényt - első része gyakorlatilag egy nagyon egyszerű fejezet, hiszen arról szól, hogy csak azok indulhatnak e támogatások megszerzésére, akik köztartozással nem rendelkeznek. Azt gondoljuk, hogy ez alapvető elvárás ma, hiszen egy közvetett támogatási rendszerről beszélünk ugyan, mégsem szeretnénk, ha olyan helyre kerülnének ezek a támogatások, olyan pályázók részesülhetnének ebben a támogatási konstrukcióban, akiknek köztartozásuk van. Azt kell mondanom, hogy a törvénytől függetlenül sem volt példa arra az első támogatási időszakban, hogy kaptak volna olyan egyesületek, civil szervezetek, alapítványok pályázati támogatást, amelyeknek köztartozásuk volt, mégis azt gondoljuk, hogy érdemes ezt törvényi szinten szabályozni, hogy még az esélye se merüljön föl a későbbiekben annak, hogy ilyen szervezetek támogatáshoz juthatnak. Azt gondolom, hogy ezzel igazából senkinek nem lehet komoly aggálya, és azt gondolom a bizottsági viták fényében is, hogy e tekintetben egységes támogatásra számíthatunk a tisztelt Ház részéről.
A második szakaszban sincs igazából újdonság. A tavalyi évben elfogadtunk egy olyan módosítást, amely korlátozta, szűkítette azoknak a körét, akik ehhez a támogatási rendszerhez hozzáférhetnek. Konkrétan azt tartalmazta a javaslatunk, amelyet a parlament elfogadott, nagy többséggel támogatott, hogy csak olyan szervezetek vehessenek részt ebben a támogatási rendszerben, amelyek legalább két éve működnek. Azt gondoljuk, ezt azért fontos megtartani, hogy az új támogatási rendszer hatására ne jöjjenek létre olyan szervezetek, amelyek kifejezetten ennek az adótámogatási rendszernek a keretében juthatnának hozzá új forrásokhoz, és nem a korábbi szakmai múlt, az elvégzett munka, a megszerzett tapasztalat vagy az egyesület hagyományai, hanem, mondjuk, a pénzszerzés motiválja őket elsősorban.
Magára a törvénymódosításra azonban azért van szükség, mert 2012. január 1-jétől életbe lépett az új sporttörvény, és azt szeretnénk, ha az új sporttörvénnyel az adótámogatás rendszerét szabályozó törvény is harmonizálna. Ezért tartjuk szükségesnek azt a technikai módosítást, amely lehetővé teszi például azon egyesületek számára is a pályázatot, amelyek a tavalyi évben alakultak át gazdasági társasággá, ezáltal a mostani törvényi szabályozás szerint nem pályázhatnának, azonban az egyesület sportszakmai múltja, az a munka, amit eddig elvégeztek, amelynek a folytatása nyilván csak egy gazdasági társaságként működő cégformában folytatódik, ne zárja ki azt, hogy ők pályázhassanak ebben a körben. E tekintetben azt mondhatom, hogy ez is egy technikai jellegű módosítás.
A törvény harmadik szakasza pedig egyfajta kontroll erősítését szolgálja, hiszen az eddigi törvényben az szerepelt, hogy az 500 millió forint feletti pályázati támogatások esetében amennyiben a sportági szakszövetségek azt a pályázatot szakmailag, sportszakmai szempontból támogathatónak ítélik meg, a két miniszternek - a nemzeti erőforrás miniszterének, illetve a nemzetgazdasági miniszternek - együttes jóváhagyó támogató nyilatkozatára van szükség ahhoz, hogy valóban igénybe vehessék ezeket a támogatásokat. Ez a korlát azért épült be az eredeti törvénybe, mert az európai bizottsági egyeztetések során is felmerült javaslatként egy olyan limit a támogatási rendszerben, amit nagyjából 20 milliárd forintra tettünk akkor, amelynek a túllépése bár veszélyeket hordozhat magában, a költségvetés teherbíró képességét nem szerettük volna kockára tenni, ezért vezettük be az 500 millió forintos határt.
Tekintettel arra, hogy már az első pályázati időszakban is közel háromszor annyi támogatási igény érkezett, mint amennyi támogatási igazolás kiadását végül jóváhagyták a szövetségek, ezért kezdeményezte azt az előterjesztők köre - Szalay Ferenc, illetve jómagam -, hogy szállítsuk le ezt az 500 millió forintos értékhatárt 300 millió forintra. Azt is elmondhatom, mert nem titok, hogy a kormánnyal egyeztettünk előzetesen ezekről a számokról, és kifejezett szándék mutatkozott a Nemzetgazdasági Minisztérium részéről, akik az államháztartás kiadási oldaláért és elsősorban nyilván az egyenleg megtartásáért felelnek, hogy egy szigorúbb korlát bevezetésével látják azt biztosíthatónak, hogy ne szaladjanak el ezek a támogatások.
Azt gondolom, hogy ez a mérték még kezelhető, mert egyben magának az eljárásnak a rendjét is szerettük volna felgyorsítani, amire ez a törvényjavaslat garanciát tesz, hiszen a minisztereknek tíz napon belül ki kell fejteniük az álláspontjukat a hozzájuk beérkező támogatási kérelmek elbírálásával kapcsolatban. Tehát nem fogja meghosszabbítani azt az időszakot, ami a szövetségek részére a támogatási igazolás kiadására fennáll.
Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat minden egyes pontja azt szolgálja, hogy a támogatási rendszer működése egyrészt hatékonyabb legyen, az életszerűségét szeretnénk ezzel erősíteni, a másik oldalon viszont a kontroll szerepét is szeretnénk szigorítani, hiszen alapvetően egy bizalmi elvre épülő támogatási rendszerről van szó, hiszen, mint azt képviselőtársaim is tudják, benne van a törvényben, hogy a beérkező pályázatok elbírálása, a támogatási igazolások kiadása a szövetségek hatáskörébe tartozik. Ez teljes mértékben harmonizál azzal a kormányzati szándékkal, amely a sport irányításának társadalmasítását tűzte ki célul, illetve azzal a sporttörvénnyel, amely 2012. január 1-jén lépett életbe, és amelynek egyik legfőbb eleme az, hogy a sporttámogatásokról szóló döntések a Magyar Olimpiai Bizottságban mint egyetlen működő köztestületben történnek meg. A sportállamtitkárság értelemszerűen szigorú ellenőrzést végez, hiszen mégiscsak közpénzek felhasználásáról van szó, de a sportszakmai döntések meghozatala a civil szféra, a Magyar Olimpiai Bizottság kezében van. Ebben az esetben is ugyanez a helyzet áll elő, hiszen a sportági szakszövetségek önmaguk dönthetnek arról, hogy mely pályázatokat támogatják. Ahogy a törvényben is előírtuk, elsősorban azokat a pályázatokat támogathatják, amelyek a sportszakmai program tekintetében egybeesnek a szövetségek által elfogadott sportszakmai programokkal, így nem lehet az, hogy olyan beruházások, olyan fejlesztések valósuljanak meg, amelyek életképtelenek lesznek, és az a tizenöt éves fenntartási időszak, amit a törvény előír, ne legyen teljesíthető.
Néhány számot még engedjenek meg, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt elnök úr, államtitkár úr, az eddigi eredményekről. Azt gondolom, nyugodtan büszkék lehetünk erre mindannyian. Ahogy mondtam, 1600 pályázat érkezett be az első támogatási évre vonatkozóan, tehát a 2011-es adóév támogatásaira vonatkozóan. Az 1600 pályázatból egyébként több mint 1500 nyert és támogatott pályázat volt. Ez azt jelenti, hogy meglehetősen diverzifikált, elsősorban a kistelepülésekről érkező pályázatok voltak azok, amelyek szinte automatikusan nyerni tudtak, ahol olyan alapvető létkérdés volt ez a támogatás, hogy a sportegyesületek működését tudta finanszírozni és a gyermekek sportolási lehetőségét biztosítani.
(18.10)
2011-12-ben az igazolt sportolók száma a társaságiadó-kedvezmény hatására 13 százalékkal növekedett. Tehát az, amit vártunk, hogy nagyjából egy középtávú ötéves időszakban szeretnénk azt, hogy ha az igazolt versenyzők száma legalább megduplázódna, annak az első lépése már eredményesnek bizonyult, hiszen több mint tízezer fővel nőtt ez a szám.
Azt gondoljuk, hogy a következő évekre ez a növekedési ütem fenntartható, sőt, reményeink szerint még erősödhet is, és bízunk abban, hogy a forrásfelhasználás eredményességével olyan lehetőségek teremtődnek a gyermekek sportolására, amely nemcsak az igazolt versenyzők számának növekedésében, hanem ami legalább ilyen fontos, a rendszeres testmozgást végzők számának növekedésében is megvalósulhat.
Nem véletlenül szól a törvény arról, hogy minden olyan pályázó, aki létesítményfejlesztést valósít meg, köteles a létesítmény hasznosításának keretén belül a szabadidősport-tevékenység céljára is használati lehetőséget biztosítani. Ezt kifejezetten azért tettük bele a törvénybe, mert szerettük volna elkerülni azt, hogy ennek a támogatásnak a hatására létrejövő új létesítményeket csak versenysportra lehessen használni. Azt gondolom, hogy ez igazolja azt, hogy szeretnénk azt, ha minél több emberhez eljuthatnának ezek a támogatások, és azt gondolom, hogy az első időszak eredményei azt igazolják, hogy ez a folyamat hasonlóképpen működik.
Még egy nagyon fontos dolog, amit a törvényjavaslat benyújtásakor is említettünk, hogy ez a támogatási rendszer több szempontból is fontosnak minősül. Nemcsak azért, mert hiánypótló, és olyan fejlesztések, olyan infrastrukturális beruházások tudnak elindulni, amelyekre nincs egyébként költségvetési támogatási lehetőség, hanem azért is, mert azok az adózók, akik adótámogatásban részesítik a különböző alapítványokat, egyesületeket vagy éppen szövetségeket, ők közel kerülnek a sporthoz, és ezen keresztül a későbbiekben szponzori tevékenységgel is tudják őket támogatni.
Még egy nagyon fontos dolog volt, hogy ezek a beruházások további fejlesztéseket tudnak indukálni, és ezekből a fejlesztésekből az államháztartásnak komoly bevételei származhatnak.
Nos, az első években az Ecostat számai alapján több mint 10 milliárd forint volt az a közvetlen adóbevétel, személyi jövedelemadó, járulékok, illetve általános forgalmi adó és társasági nyereségadó formájában, amely a költségvetésbe beáramlott a társaságiadó-kedvezmény rendszerének hatására. Ez értelemszerűen csökkenti azt a kiesést, amelyet a támogatási rendszer jelent a költségvetés számára. Tehát amikor arról beszéltünk a törvényjavaslat elfogadásánál, hogy várhatóan 20-25 milliárd forintnyi adóbevétel-kieséssel fog járni a költségvetés számára ez a támogatási rendszer, akkor azt kell mondani, hogy az első év tapasztalata alapján még a 20 milliárd forintot sem érte el, hiszen több mint 10 milliárd forintnyi többletbevételt tudott generálni a költségvetés számára. Nyilvánvalóan ezek a számok a későbbiekben is fennmaradnak, tehát úgy gondolom, hogy a rendszer nettó támogatási igénye ebben az évben, tehát a 2012-es adóévben sem fogja meghaladni ezt a nagyjából kalkulált limitet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tehát azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat garantálja azt, hogy a támogatások valóban olyan helyre jutnak el, ahol a leghatékonyabb lesz a felhasználás, és higgyék el nekem, olyan hiánypótló támogatási rendszert jelent ez ma a sportéletben, amely nélkül egyesületek tömegei, százai szűntek volna meg 2011-ben, illetve 2012-ben.
Tehát arra kérem önöket, hogy amint az alap-törvényjavaslatot, ezt a törvénymódosítást is szíveskedjenek támogatni majd a parlament ülésén.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Nagyon rövid leszek, de úgy érzem, egy előterjesztőnek feladata az, hogy az általa benyújtott törvényjavaslat vitáját végigülje, és az ott elhangzott kérdésekre reagáljon.
Sajnálom, hogy Veres János képviselő úrnak nem volt annál fontosabb az ügy, mint hogy az elején hozzászóljon, és aztán le is lépjen az ülésteremből. Én a bizottsági ülésen sem értettem vele egyet, mert láthatóan politikai kérdést próbál fabrikálni abból, hogy mely egyesületek milyen nagyságrendű támogatást kaptak. El kell mondjam, hogy ehhez a kormánynak az égvilágon semmi köze, hiszen a Magyar Labdarúgó Szövetség mint civil szervezet döntött a támogatások odaítéléséről. Kifejezetten azért tartalmazta az eredeti törvényjavaslat is azt, amit egyébként a parlament közel 90 százalékos támogatással fogadott el, hogy ne a kormány vagy a kormány egyik szerve döntsön ezekről a pályázatokról, hanem a sportszövetségek döntsék el, hogy abba a sportszakmai programba, amit ők közép-, illetve hosszú távra elfogadtak, illeszkednek-e azok az egyedi pályázatok, amelyeket a pályázók benyújtottak.
Ilyen módon a kormánynak egyetlen mérlegelési jogköre volt eddig és marad később is: 500 millió forint fölötti pályázatok esetében, amennyiben azok a költségvetés, az államháztartás egyenlegét veszélyeztetnék, magyarul, az átlagosnál vagy a tervezettnél nagyobb pénzkiáramlás veszélye merülne fel, akkor korlátozzák ezeket a pályázatokat. Ilyen értelemben a sportszakmai döntések az MLSZ-nél történtek meg. Egyébként valamennyi döntés nyilvános. A szövetségek honlapján megtalálhatják az összes pályázatot, az azokkal kapcsolatos eredményeket. S jól látható az, ahogy elmondtam a számok alapján is, amit Boldog István képviselő úr is megerősített, hogy a pályázatok döntő többségét a kistelepülések adták be és nyerték meg.
Schiffer képviselő úr felvetéséhez, hogy a civil szervezetek támogatása miért nem jön vissza hasonló formában, előterjesztőként nem tudok hozzászólni. Ahogy elmondtam az expozéban is, bennünket az motivált már a törvényjavaslat benyújtásakor is, hogy ne politikai, hanem szakmai döntés szülessen. Ezért is telepítettük a sportszövetségekhez mint civil szervezetekhez ezeket a döntési jogköröket. Arról pedig, hogy félbűnözői körök jutnak-e támogatásokhoz, nyugodtan elmondhatom, hiszen részben én is érintett vagyok, mert az egyik sportszövetség elnökségi tagja vagyok, hogy nálunk ilyen biztosan nem történt. Ha a többi pályázatot nézem, de majd nyilván az államtitkárságra fog tartozni az ellenőrzési része, és biztos vagyok benne, hogy ezt államtitkár úr éles szemmel fogja felügyelni, kizártnak tartom, hogy a sportszövetségek előzetes szűrői alapján olyan szervezetekhez kerültek volna támogatási pénzek, amelyek félbűnözői csoportok felügyelete alá tartoznának.
Szilágyi képviselő úr összehasonlítása, hogy ez a szegénység támogatása vagy pedig sporttámogatás, nos azt is sokszor elmondtam, a sporttörvény vitájában is, a költségvetési vitában is, nyilvánvaló, hogy nehéz körülmények között van Magyarország, hiszen az előző kormánytól nagyon rossz állapotban vette át a nemzeti együttműködés kormánya 2010-ben a kormányrudat, gyakorlatilag egy évbe telt, amíg egyáltalán fel tudtuk tárni azokat a problémákat, amelyeknek a kezelése sajnos még éveket fog igénybe venni. Mégis azt gondolom, hogy a sporttámogatások a jövőbe fektetett komoly forintok, hiszen a gyerekeinkről, az ő egészségükről van szó és a társadalom teljesítőképességéről. Azt is elmondtam már a korábbi költségvetési vitában, kutatási anyagok igazolják, hogy a sportra fordított támogatásoknak nagyon komoly egészségügyi megtakarítása van. Ha el tudnánk érni azt a célt, amit tervezünk, hogy a mostani 900 ezerről az első lépésben legalább 1 millió 200 ezerre, majd aztán öt év alatt 2 millióra emeljük a rendszeres testmozgást végzők számát, akkor már az első emelés, tehát ha 15 százalékkal meg tudnánk emelni a mostani adatot, több mint 2 milliárd forint megtakarítást eredményezne az egészségbiztosítási kasszából. Azt gondolom, hogy ezek nem kidobott pénzek, és az Ecostat számai is, amelyekre államtitkár úr hivatkozott, azt bizonyítják, hogy a mostani adókiáramlás közel fele már az első évben megtérült adók és járulékok formájában.
Arra, hogy fideszes képviselőket választanak sportszövetségek vezetésébe, azt tudom mondani, képviselő úr, nyilván ön is ismeri, hogy működnek a sportegyesületek. Ha a Magyar Labdarúgó Szövetségről beszélünk, kizártnak tartom, hogy ott politikai döntés születhessen, egy olyan szövetség esetében, amelynek több száz tagja van. Azokat külön lejárni, és ott lobbitevékenységet folytatni azért, hogy valakit politikai alapon válasszanak meg, én kizártnak tartom. Nyilvánvaló, hogy itt elsősorban sportszakmai döntések születnek, mint ahogy a Magyar Olimpiai Bizottság 230 küldöttje sem politikai alapon választotta meg Borkai Zsoltot, aki korábbi olimpiai bajnokként erre a támogatásra bőven rászolgált. Lehet ezzel előjönni, és lehet ezzel politikai felhangokat ütni ebben a vitában, de szerintem abszolút nem érdemes. Én magam egyébként sosem támogattam azt, hogy tömegével vegyenek részt politikusok a különböző sportszövetségek munkájában. Ha a saját álláspontomat kell megvédenem: én - ahogy a kollégám is - 25 éven keresztül voltam aktív labdarúgó, voltam profi játékos is, tehát van olyan múltam ezen a téren, amely alapján egy MLSZ-elnökségi tagságot nem lehet politikai alapra kihegyezni.
Pál Béla képviselő úr további adatokat és széles körű tájékoztatást vár. A bizottsági ülésen erről nyilván fogunk majd tárgyalni. Én magam javasoltam a munkaterv összeállításánál, hogy ezzel külön foglalkozzon a bizottság. Amikor eljutunk odáig, hogy részletes adataink lesznek - szerintem ez három-négy hét múlva rendelkezésre áll -, akkor a Nemzeti Sportintézet e tárgykörben a bizottság előtt fog majd tájékoztatást tartani.
Összességében köszönöm szépen képviselőtársaim hozzászólásait. A hozzászólások nagy részében pozitív, támogató véleményeket hallottunk. Azt gondolom, még egyszer hangsúlyozva, hogy ezek technikai jellegű módosítások, amiket a törvényjavaslat tartalmaz, és mindenképpen azt fogják szolgálni, hogy életszerűbb és hatékonyabb legyen a társaságiadó-kedvezmény rendszerének a működése.
Köszönöm szépen a szót és a figyelmet, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen, miután képviselőtársaim vették a fáradságot, és érveltek saját módosító indítványuk mellett, úgy érzem, az előterjesztőnek kötelessége, hogy indokolja, miért nem támogatja.
Hozzá kell tennem természetesen, hogy az a korlátozó elv, amelyet képviselőtársaim felvetettek, alapvetően méltányolható és támogatandó. Azt gondolom, a tavalyi példa, tehát a 2011. adóévet érintő pályázatok kezelésének a kérdése, tehát a 2012-es pályázatokra való felkészülés kapcsán elmondható, hogy maguk az érintett szövetségek egy ilyen korlátozó intézkedés bevezetésén dolgoznak. Több szövetség vezetőjével is tárgyaltam, hiszen a költségvetés egyensúlyának szempontjából fontos kérdés az, hogy mi lesz az a keret, amelyet ezek a pályázatok kimeríthetnek. Minden szövetségi vezető érzi ennek a súlyát, tehát a civil szféra - azt gondolom, rendkívül helyesen és méltánylandó módon - ilyen önkorlátozó intézkedéseket foganatosít. Például a működési támogatások terén, ha a labdarúgó-szövetségről beszélhetek, bár holnap lesz elnökségi ülés, ahol erről majd a döntés megszületik, de az előterjesztésben kifejezetten az szerepel, hogy az akadémiai rendszerekre és az egyéb utánpótlás-műhelyekre is limitált támogatási szintet fognak meghatározni, ami a reálisan felmerülő költségek megtérítésére természetesen elegendő, de nem lép túl azon a létszámkereten, amely ebből a forrásból utánpótlási szinten működtethető.
Nyilván a létesítményfejlesztések beruházási támogatásait nehéz kontrollálni, hiszen Varga képviselőtársam is tudja, hogy ha Diósgyőrben az a kérdés, hogy kell-e stadiont felújítani, akkor stadiont kell felújítani, és nem mondhatjuk azt, hogy csak 300 millió forintot vegyenek igénybe első lépésben, amikor másfél milliárd forint szükséges ahhoz, hogy valóban egy nemzetközi szereplésnek is helyt adó létesítmény jöjjön létre. Tehát ilyen értelemben lehetnek torzító hatások, de - ahogyan ezt ön is tudja, képviselő úr - ez egy évben fog felmerülni, mert a következő évben ez a hasonló igény Diósgyőrben már nem merül fel. Úgyhogy én nem vinném ennyire a politika irányába a dolgot, már csak azért sem, mert éppen Diósgyőr lesz az első az NB I-es csapatok közül, amely nagyon komoly létesítményfejlesztési beruházás végére tudott járni, amihez itt is külön gratulálok a csapatnak és a város vezetésének is. Nagyon remélem, hogy a későbbiekben a többiek ezt követni fogják.
Tehát én nem mennék el ennyire a politika irányába, már csak azért sem, mert a támogatásigazolások kiadását érintő döntéseket civil szervezetek hozzák. Tehát az öt érintett sportági szakszövetség vezetése hozza meg azokat a döntéseket, ami nyilván az adott szakmapolitikai program és a beruházás, fejlesztés elképzeléseinek a találkozása mentén jöhet létre. Ebbe a politikának beleszólása nincs. Hiszen ha a szövetség azt mondja valamire, hogy nem hajlandó támogatni, akkor Czene Attila államtitkár úr, jómagam és a kormány bármely tagja megfeszülhet, arra támogatási adókedvezményt nem fog tudni igénybe venni a pályázó. Tehát azt gondolom, nagyon helyesen született meg a törvény olyan módon - és köszönöm képviselőtársaimnak is, akik ebben támogattak -, hogy a civil szervezetekhez tegyük ezt a fajta szakmai kontrollt.
Az, hogy az úszás bekerülhet-e - ez is felmerült, Pál Béla képviselő úr is említette -, azt gondolom, ez valóban egy későbbi forduló napirendje lehet. Egy dolog kétségtelen: a vízilabda azzal, hogy bent van az öt kiemelt csapatsportág között, a létesítményproblémákat, amelyek az úszás terén felmerülnek, tudja kezelni, hiszen nincs egyetlen olyan uszoda sem, amelyet csak vízilabdázás céljára vehetnének igénybe, tehát az úszók és a vízilabdázók közösen is tudják használni ezeket a létesítményeket. Kifejezetten emiatt és a nem versenyszerű sportolás, tehát a szabadidősport-tevékenység működési feltételeit javítandó tettük bele a törvénybe, hogy mindazon pályázók, akik létesítményfejlesztésre társaságiadó-kedvezményt vesznek igénybe, a teljes üzemidő 25 százalékát kötelesek a szabadidősport-tevékenység részére fenntartani. Tehát ezt kifejezetten azért céloztuk, hogy ne lehessen csak a versenysport céljára vagy csak a versenysport célját szolgáló utánpótlás-nevelésre használni, hanem hagyjunk helyet a szabadidősportoknak is. Ilyen értelemben az úszók is szabadon használhatják majd azokat a létesítményeket, amelyekre vízilabdázás céljára vagy a vízilabdasportban érintett egyesületek vagy akár a szövetség pályázati útján nyernek fejlesztési támogatásokat.
Tehát azt gondolom, a törvényjavaslat módosítása - ahogy ezt az expozéban is említettem - valóban technikai jellegű, ezt nyilván az is mutatja, hogy mindösszesen négy módosító indítvány érkezett, amelyből kettőt előterjesztőként támogatni javasoltunk. Két olyan javaslat volt, aminek a támogatását nem javasoltuk az általam imént elmondottak miatt, mert a civil szféra kezébe adtuk a döntést annak idejét. A másik pedig Bóka István képviselőtársam javaslata volt, aki a 300 millió forintos csökkentést 400 millióra korrigálta volna. Tehát 400 millió forintban határozta volna meg azt a beruházási vagy működési támogatási szintet, amelynél már a nemzeti erőforrás miniszter és nemzetgazdasági miniszter hozzájárulása kell.
(21.30)
Előterjesztőként azért támogatjuk a 300 millió forintot, mert úgy gondoljuk, hogy a költségvetés egyensúlya szempontjából ez egy fontosabb limit, olyan kontrolltényező, amely a költekezésnek valamilyen módon gátat tud szabni.
Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Mindenkinek köszönöm az aktív részvételét az általános és a részletes vitában, és reményeim szerint ugyanolyan nagy többséggel fogják támogatni ezt a törvényjavaslatot, mint az alapjogszabályt a parlamentben.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
BÁNKI ERIK (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő rövid, de tartalmában annál fontosabb törvényjavaslat a sportról szóló 2004. évi I. törvény módosítására tesz javaslatot. A törvényjavaslat alapvető célja kettős, de ugyanazon kiemelt sportolói kör érdekeit célozza, az utánpótláskorú sportolók védelmét szolgálja. Célja egyrészt az utánpótláskorú sportolók érdekvédelmének erősítése, másrészt a szakmai előmenetelük biztosítása, elsősorban a látvány-csapatsportok területén. Az utóbbi célt a törvényjavaslat a gyakorlati példák alapján a csapatsportágak egy részében felmerülő szakmai érvek elfogadásával, az indulási jog törvényben garantált, feltételek mellett történő új átruházási lehetőségével kívánja biztosítani.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt két évben nagy eredményeket értünk el a sporttámogatás új rendszerének kidolgozásával, brüsszeli elfogadtatásával, majd gyakorlati bevezetésével. Az első támogatási időszak tapasztalatai alapján szükségessé vált, közvetlenül a látvány-csapatsportágakat érintő módosítási igényeket a tisztelt Ház a közelmúltban elfogadott, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló 2012. évi XXXIII. törvénnyel már kezelte.
Az első támogatási időszak eddig tapasztalt adatai, amelyek már nyilvánvalóvá váltak mára és publikációra is kerültek, a kedvező hatást elősegítették, azt a célt, amelyet a törvényjavaslattal szerettünk volna elérni, sikeresen le is zártuk. Az új támogatási források nagy része, több mint kétharmada közvetlenül az utánpótlás-fejlesztés, utánpótlás-nevelés célját szolgálta, ezekre a feladatokra került felhasználásra. Az utánpótlás-nevelés fontossága az új támogatási források mellett a látvány-csapatsportágakon kívül a többi sportág területén is elemi érdekünk.
(12.50)
Ezért a tisztelt Ház előtt lévő jelenlegi törvényjavaslat az utánpótlás-korosztályok általános sportszakmai tevékenységének elősegítését szolgálja. A sportolók, ezen belül a sajátos életkori helyzetben lévő, fokozottan védendő utánpótlás-korosztályok érdekét és érdekvédelmét egyaránt biztosítja az új garanciális rendelkezés, amely e törvényjavaslat része, miszerint a 18 év alatti sportolók csak törvényes képviselőjük előzetes írásbeli hozzájárulásával köthetnek amatőr sportszerződést. Az alakszerűség hangsúlyozása mellett fontos elem, hogy a törvényjavaslat egységesen egy évben határozza meg az amatőr sportszerződés időtartamát minden 18 év alatti utánpótláskorú amatőr sportoló vonatkozásában.
Ez a mostani változás összhangban van a tavaly decemberi átfogó sporttörvény-módosítás azon rendelkezésével is, amely szerint 2013. január 1-jétől az amatőr sportszerződés legfeljebb egyéves időtartamra köthető akkor is, ha korábban esetleg hosszabb időtartamra kötötték, és a szerződés szerinti időtartam eddig az időpontig, azaz jövő év január 1-jéig nem jár le. Erre a szabályozásra azért volt szükség, tisztelt uraim, mert az elmúlt időszakban számtalan olyan példa volt különböző sportágak területén, ahol 8-10 éves kisgyermekeket hosszú időre kötöttek úgy egy-egy klubhoz amatőr szerződésekkel, hogy a gyerekek akkor sem tudtak onnan eljönni, ha azok a körülmények, amelyeket ígértek számukra, nem voltak megfelelőek, becsapták őket. A szülők akarata és szándéka ellenére sem tudták gyermekeiket ezekből az egyesületekből elhozni, ezért számtalan olyan karrier, amely fényes és eredményes lehetett volna, megtört e miatt a pont miatt.
Szintén az utánpótláskorú, 18 év alatti játékosok érdekvédelmét szolgálja az a garanciális rendelkezés is, amely szerint ez a sportolói kör kereskedelmi ügynök közvetítésével nem köthet a sporttevékenységével, igazolásával, illetve átigazolásával kapcsolatos szerződéseket. Az ügynökök közreműködésével megkötött szerződések pedig a törvény erejénél fogva semmisnek minősülnek, azaz olyanok, mintha azokat meg sem kötötték volna. Sajnos, több olyan nagy nyilvánosságot is kapott eset idézhető fel az elmúlt évekből, ahol tehetséges fiatalok játékjogának értékesítéséből eredő haszonra apellálva szívtelen ügynökök fiatal sportolókat semmiztek ki, tettek lehetetlenné vagy hagytak magukra, ráadásul az esetek legnagyobb többségében mindez külföldön történt.
Szabályozásunk nem tér el azoktól az irányelvektől, amelyeket az európai, illetve a nemzetközi szövetségek is gyakorolnak. Az UEFA és a FIFA törekvései egyértelműen abba az irányba haladnak, hogy rendszabályozzák, sőt jelentősen szűkítsék a játékosügynökök mozgásterét, és olyan, csak egy akkreditációs rendszeren átesett, listára felvett rendszerből lehessen játékosügynököket választani, akiknek működését az akkreditáció garantálni tudja.
A módosítás eredményeként a fiatalokkal kapcsolatos szerződéseket a fiatal sportolók törvényes képviselőinek felügyelete mellett az érintett kluboknak kell előkészíteniük, akik egyébként is érdekeltek a tisztességes, a gyermek szakmai és emberi fejlődését egyaránt leginkább segítő konstrukció kialakításában, természetesen az érintett szövetségek vonatkozó szabályzatának rendelkezéseire minden esetben figyelemmel kell lenni.
A sportolók érdekképviseletét és szakmai érdekeit hivatalosan ellátó szerv a sporttörvény szerint a mai napig maga a sportági szakszövetség. Ezért is fontos az, hogy a szabályozás a sportági szakszövetség érdekeivel azonos legyen.
Az indulási jog átruházása, törvényi lehetőségének kibővítése elsősorban a csapatsportokban folyó szakmai munka megerősítését célozza. Lényege, hogy az első csapatba még tartósan be nem férő, de tehetséges fiatal sportolók részére biztosítsa a lehetőségét annak, hogy folyamatos játéklehetőség álljon rendelkezésükre addig is, amíg az első csapatban stabil kerettagságot nem tudnak elérni. Azt gondoljuk, hogy ezzel az az utánpótlás-nevelési program, amely elindult, és amely a társasági adókedvezmény rendszerével egy rettentő nagy fejlődési pályára tudott állni, amely számos tehetséges fiatalt hoz ki az alsóbb korosztályokból, elérje azt a célt, hogy ezek a gyerekek mielőbb a felnőtt csapat aktív tagjaivá tudjanak válni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Úgy érzem, hogy ez a szabályozás minden elemében a csapatsportok szövetségeinek, de elsősorban a csapatsportokban érintett sportolók érdekei irányába mutat, ezért arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslat mielőbbi elfogadását.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Elnök Úr! Lehet, hogy a frakciótársáról van szó, de ettől függetlenül azt kérem, hogy az ülés levezetési elveit vegye figyelembe. (Egy taps a kormánypárti oldalon.) Szilágyi György semmiről nem beszélt, elnök úr, 15 percen keresztül semmiről nem beszélt.
ELNÖK: Képviselő úr!
BÁNKI ERIK (Fidesz): Mondom.
ELNÖK: A következőt mondom. Az ülésvezető elnök dönti el azt, hogy az adott témához mi kapcsolódik.
BÁNKI ERIK (Fidesz): Igen.
ELNÖK: Az, hogy ennél a játékosügynöki kérdésnél példaként foglalkozhat-e adott sportággal vagy MLSZ-szel, megítélésem szerint tágabb körben a témához tartozott. És kérem, amennyiben az ülésvezetéssel kapcsolatban van kifogása, azt az ügyrendi bizottságnál tegye meg, és az előzőek alapján ne hozzon engem olyan nehéz helyzetbe, ami olyan következménnyel jár, hogy normális, nyugodt mederben ne tudnánk ezt az ülésnapot befejezni. Természetesen én úgy érzem, személyeskedő vitáról nem volt szó, szakmai vitáról volt szó tágabb körben, úgyhogy kérem visszaállítani az előterjesztőnek az órát nulla másodpercre, és kérem, ennek figyelembe vételével folytassa.
BÁNKI ERIK (Fidesz): Elnök úr, azt nyilván ön is látja, Szilágyi úr minden alkalommal arra törekszik, hogy az időt kibeszélje. Nyilván a Jobbikban van valami motivációs rendszer, én nem tudom, mert nem látom át a Jobbik frakciójának működését, ami alapján azt díjazzák, ha mindenki minél többet beszél. (Novák Előd: Vegye ki a kezét a zsebéből!) Hogy milyen blődségeket mond, hogy milyen összefüggéstelenül beszél, és hogy semmi köze az előterjesztéshez annak, amit mond, az senkinek nem számít.
Ez a problémám, elnök úr, mert nem vita van, hanem a tárgyról nem is beszél. Fogalmi tévedési vannak a képviselőnek. A játékosügynököt és a játékosmegfigyelőt keveri össze. Fogalma sincs arról, hogy egy fiatal játékos eligazolásához semmi köze egy menedzsernek. Mert nemcsak menedzseren keresztül lehet eligazolni, ma Európa klubjainak döntő többsége játékosmegfigyelőket alkalmaz, elnök úr, játékosmegfigyelőket, saját állományban dolgozó embereket, akiknek az a dolguk, hogy járják a világot, és nézzék azokat a tehetséges fiatalokat, akiket ki lehet választani. A játékosügynököknek semmi közük ehhez, játékosügynök nélkül Lionel Messi ugyanúgy a Barcelonához kerülhetett volna egyébként, mint ahogy Koman Vladimir is külföldre igazolhatott volna, Németh Krisztiánnal és még sorolhatnám, kivel együtt.
Tehát fogalmi tévedések vannak. Nekem az az érzésem annak alapján, ahogy beszél a képviselő úr, mint aki a játékosügynökök szervezetének képviselője. Nem is értem; ez abszolút nem ide való a terembe. Megtiltjuk a 18 év alatti fiatalok külföldre szerződését? Nem is erről szól a törvény, elnök úr. Nem erről szól a törvény. A fiatalokat akarjuk védeni, nem azt megtiltani, hogy külföldre menjenek, hanem azt, hogy ezek a kalóz, a gyerekeket és a családokat kisemmiző ügynökök ne élősködhessenek ezeken a fiatalokon. Ez egy teljesen természetes szabályozás, a FIFA és az UEFA is erre törekszik. Voltam olyan kongresszuson, ahol ez volt egyedüli napirend, elnök úr. Erről van szó.
De Szilágyi urat nem érdekli, mert ön nem arról beszél, amiről a törvény szól, hanem az az egyetlen célja, hogy kibeszélje az időt. Azért akar vitát generálni, nem azért, mert bármit megváltoztathat ezen a törvényen, hiszen amit mond, az nem előrevinné ezt a törvényt, hanem a lényegét venné el. Úgyhogy nem kívánok többet hozzászólni, majd csak a zárszóban.
Köszönöm. (Koszorús László tapsol.)
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az érdemi hozzászólásokra kívánok csak reagálni, ez magyarul azt jelenti, hogy Szilágyi képviselő úrnak az összesen 21 perc 4 másodperces expozéjára nem tudok egyetlenegy kérdésben sem reagálni, mert nincs érdemi válasz ezekre (Koszorús László tapsol. - Közbeszólások a Jobbik soraiból, köztük Novák Előd: Ez a baj!), hiszen a képviselő úr egyetlenegy olyan kérdést sem tudott feltenni, amely a törvényjavaslattal kapcsolatos, és ne dezinformációt tartalmazna.
Mile Lajos képviselő úr kérdései, amelyek legalább érdemiek voltak és érdemes velük foglalkozni. A kérdés az, hogy érdemes-e itthon tartani a játékosokat. A képviselő úr ugyan kiment, de remélem, a jegyzőkönyvet majd elolvassa. Érdemes itthon tartani a játékosokat, nyilvánvaló, hiszen a példák azt mutatják, a gyakorlati tapasztalat, hogy azok a gyerekek, akik 15-16 éves korukban külföldre kerülnek, azok javarészt elkallódnak, hiszen nincs esélyük, hogy azoknál a kluboknál az első csapatba bekerüljenek, ezért gyakran annak az utánpótláscsapatában játszanak. Hogy konkrét példát is mondjak, akit egyébként éppen az mentett meg, hogy el tudott igazolni ettől a klubtól, Szalai Ádám, most a válogatott egyik legerősebb támadója, aki a Real Madridhoz szerződött nagy dérrel-dúrral, és a Real Madrid harmadik ligában szereplő csapatában, a Real Madrid Castillában jutott szóhoz összességében. Ha a Mainz nem fedezi fel és nem kerül el Németországba, és a Bundesligában nem tud bemutatkozni, a mai napig nem tagja a magyar válogatottnak.
Ha ezeket a gyerekeket itthon lehet tartani 20-21 éves korukig, addig, amíg stabilan a magyar élmezőnyben első osztályú csapatban játszhatnak, és hazai nemzetközi rutint szereznek maguknak, sokkal jobb eséllyel kerülnek olyan külföldi klubokba, ahol játszhatnak, és így lehetnek hasznos tagjai a válogatottnak.
Amire képviselőtársam is hivatkozott, hogy a magyar válogatott döntő része egyébként külföldön játszó játékosokból áll össze, arra azt kell mondjam, hogy ez teljesen természetes, hiszen azoknak a játékosoknak, akik Európa élvonalában az első osztályban tudnak szerepelni, azoknak helyük van a válogatottban. Azoknak, akik Európa különböző ligáiban második, harmadik osztályban szerepelnek, esélytelenek arra, hogy a válogatottba kerüljenek, még akkor is, ha tehetségesek; sokkal nagyobb esélyük lenne akkor, ha Magyarországon az első osztályban tudnának játszani.
Tehát azt gondoljuk, egyáltalán nem tilalomról van szó, amiről Szilágyi képviselő úr beszélt, hogy megtiltaná a törvény, hiszen ha elolvasta volna a törvényt, és tudná értelmezni vagy akarná értelmezni - mert nem feltételezem, hogy nem tudná egyébként, de hogy nem akarja, az egészen biztos -, akkor tudná, nem arról szól, hogy megtiltja 18 éves kor alatt a játékosok külföldre való igazolását, hanem azt tiltja meg, hogy visszaéljenek a játékosok tehetségével azok az ügynökök, akiket semmi más nem érdekel, sem a gyereknek a lelki állapota, sem a gyereknek a karrierje, sem a család, egyetlen dolog érdekli, hogy minél több pénzt kapjon. Semmi szükség játékosügynökre.
Ezt mondtam, de ezt sem tudta megérteni a képviselő úr. Most úgy látom, kiment, már nem érdekli, hogy mi folyik az ülésteremben, nyilvánvalóan. (Szilágyi György a szakértői páholyból: Itt vagyok! Iszom szavait!) Örülök neki, ha még itt van, hál' istennek, remélem, hogy füldugót is használ, hogy minden szavamat meghallja és megértse. Akkor világos lenne számára az, hogy játékosügynök nélkül is lehet külföldre igazolni, erről beszéltem. Nem arról beszéltem, hogy a játékosügynököknek nincs ebben szerepük; nincs szükség rájuk, hiszen külföldre igazolni nem kell játékosügynökön keresztül. Meg lehet tenni több módon is, például a játékosmegfigyelők által kiválasztott játékost a szövetségek is maguk segítik.
Nemcsak a labdarúgásról van szó, ebben Pál Bélának teljesen igaza volt, nézhetjük a kézilabda példáját is, ugyanez a helyzet. Fiatal tehetségeket vásárolt maga az MKB Veszprém is a környező országokból. Nem feltétlenül kell hozzá; a saját játékosmegfigyelője, egyébként pont a legjobb példa erre a Veszprém, amelynek a saját játékosmegfigyelői fedezték fel többek között a sajnos meggyilkolt Cozmát is, ők, saját maguk, ügynök nélkül. A játékost pedig képviselheti maga a szövetség, ehhez tudnak szakmai támogatást adni, vagy pedig egy olyan ügyvéd, aki a család egyéb ügyes-bajos dolgait is intézi, tehát semmi szükség erre. Ez volt Mile képviselő úr másik kérdése.
Amit mondott, hogy a 2. §-hoz egy módosítást, módosító indítványt szeretne benyújtani, hogy a 18 év alatti játékos törvényes képviselőjének aláírásával lehessen ügynökkel szerződni, ez sem segít az ügyön. Semmi szükség az ügynökökre, akár a gyerekek írják velük alá a szerződést, akár jogi képviselőik. Sajnos a legtöbb tehetséges gyerek, különösen a nehéz sorsú, hátrányos helyzetű gyerekek, akik szegény családokból érkeztek, ahol a szülők is képzetlenek, ott nem várható el a szülőktől, hogy egy ilyen jogi trükkökkel teletűzdelt szerződést egyáltalán megértsenek.
És végül a kettős állampolgárok, amit még a képviselő úr felvetett; valóban, számítunk arra, hogy a határon túli tehetséges magyar gyerekek gondozása is részévé válhat annak az utánpótlás-nevelési programnak, ami a társaságiadó-kedvezmény rendszerével elindult, hiszen minden egyes klubnak lehetősége van arra - úgy tudom, több nagy klub már ilyen szerződéseket kötött is, a Ferencváros is, a Kispest Honvéd is -, amely határon túli csapatokkal utánpótlás-nevelési szinten egy megállapodást köt arra, hogy az ottani tehetséges gyerekeket átemeli az itteni akadémiákra.
(14.30)
Aztán majd a gyereknek kell eldöntenie, ha felnőtté válik, hogy melyik válogatottban szerepel, hiszen a FIFA és az UEFA szabályozása is azt mondja ki, hogy ahol először nemzeti színekben válogatott lesz, később már csak annak a válogatottnak a tagjaként tud szerepelni. Tehát egy komoly döntést kell meghozni ebben az esetben, vagy pedig van egy szüneteltetési idő, általában két vagy három év, amíg nem szerepel a válogatottban, és igazolhat esetleg a másikba. Tehát nem mondanánk le ezekről a gyerekekről, sőt azt gondolom, kifejezetten erősíthetnék a magyar válogatottat.
Pál Béla képviselőtársamnak köszönöm azt a konstruktív hozzáállását, miszerint támogatja azokat a pontokat, amelyek a fiatalkorú sportolók érdekeit védik - ez a törvény egyértelműen erről szól, a fiatal sportolók védelméről. Egy dologban igaza van a képviselő úrnak, én szakmailag önnel értek egyet, hiszen azt jól értelmezte a képviselő úr, hogy a törvény elfogadásával a 14 éves kor alatti sportolókkal is köthető amatőr szerződés, egységesen fog vonatkozni rájuk, azzal a kitétellel, hogy ez majd a jogi képviselő aláírásával válik érvényessé. Sajnos, elsősorban az akadémiáktól érkezett ez az igény, és nemcsak a labdarúgás, hanem a kézilabda sportágban is, hogy azokat a 14 év alatti játékosokat vagy gyerekeket, akik ezekben az akadémiákban már 2-3 éves képzésen estek túl, ha nincs 14 év alatt köthető, legalább egyéves szerződés, akkor sokkal könnyebben tudják onnan elvinni, és az a szakmai munka, ami a gyerekekbe bele lett fektetve, esetleg kárba veszhet. Tehát ez éppen a szövetségeknek a kérésére került bele a törvénybe, mondom, annak ellenére, hogy én magam egyetértek azzal, hogy én egyáltalán nem kötnék 14 éves kor alatt szerződést, amatőr szerződést sem, hiszen - az akadémiai rendszert leszámítva - nem nagyon látom ennek értelmét.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
elnökének jogkörében eljáró országgyűlési alelnök
foglalja el.)
Végül, még egy dolog, ami megint csak azon felvetési kategóriák közé tartozik, amelyek értelmezhetetlenek, és természetesen Szilágyi képviselő úrtól származnak, hogy nincs játékosmegfigyelő rendszer ma Magyarországon, illetve az nem működik. Csak arra hívnám fel a képviselő úr figyelmét, hogy nézzen már utána annak, hogy hogyan működik a Bozsik-program. A Bozsik-program keretében 800, tehát nyolcszáz testnevelő és edző foglalkozik folyamatosan a gyerekekkel, járja az országot, és keresi a tehetségeket. Ez az a rendszer, amelyről a képviselő úr azt mondja, hogy ez egy nem működő rendszer. Nyilvánvalóan a hozzászólásaiból az érezhető, hogy lobbitevékenységet végez az ügynökök mellett, de azt gondolom, hogy rossz pályán van, képviselő úr (Moraj a Jobbik soraiban. - Novák Előd: Jaj! Az ügynököket ti véditek!), mert ma Magyarországon a legtöbb kárt éppen ezek az ügynökök okozzák, akiknek a 18 éves korosztály alatti tevékenységét meg kell tiltani, és ez a jogszabály kitűnően alkalmas arra, hogy ezt megtegye.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)