Felszólalás adatai

DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor a múlt héten az alkotmányügyi bizottság megvizsgálta ennek az országgyűlési határozati javaslatnak az általános vitára való alkalmasságát, akkor mi a magunk részéről, a Fidesszel egyetértésben - jelen van néhány tagja a bizottságnak -, úgy véltük, hogy itt valami tévedés történt, mindenekelőtt a jogforrás megválasztását illetően, meg annak a tévedésnek a további fokozására került sor, amelyről itt ma már egy korábbi javaslat vitája során elég sok szó elhangzott. Tudniillik amikor azt hiszi egy kormánytöbbség, különösen a kormánytöbbséget vezető nagyobbik kormánypárt és ennek néhány, a közeli években kellemetlen élményeket átélt vezetője, hogy ők majd átértelmezik az első szabadon választott Országgyűlés törvénybe foglalt akaratát, az azóta kialakult ünneplési szokásokat és olyan dolgokat, olyan jelenleg nem definiált és egymástól nagyon távol eső és az ünnepi jelleget illetően egymással homlokegyenest szemben álló, ahogy mondani szokták, köszönő viszonyban sem lévő ügyeket, napokat összetol, majd erről, ahelyett, hogy az erre irányadó, ha ilyen elhatározás van, jogforráshoz nyúlna és törvényt alkotna az Országgyűlés tagjaira… - és hangsúlyozom, csak az Országgyűlés tagjaira vonatkozóan egy állandó jelleggel vagy legalábbis ezzel a szándékkal, tehát nem alkalmi, egyszeri jelleggel, nem egy házbizottsági döntéssel, ahogy erre sok-sok példa volt.

(18.20)

Egy olyan jogi előírást kíván alkotni, amely a Magyar Országgyűlés 386 tagjára vonatkozik, hadd tegyem hozzá, olyan emberekre is, akik nem tagjai az Országgyűlésnek, hiszen a kormánynak számos olyan tagja van, aki nem tagja az Országgyűlésnek, az előttem lévő széken helyet foglaló köztársasági elnök sem tagja az Országgyűlésnek, nos, mindezekre a közjogi személyiségekre, és még akkor nem beszéltünk az ilyenkor szokásos tizenkét éve folyó eseményeken részt venni ildomos és ott megjelenni szokott alkotmánybírósági tagokról, az Alkotmánybíróság elnökéről, a Legfelsőbb Bíróság elnökéről. Nem sorolom fel, mindenki tudja, hogy milyen események szoktak akár június 16-án, akár pedig október 23-án lezajlani az ismert helyszíneken. Csináltunk itt emlékművet, készült szobor, kiépült az ennek megfelelő helyszín, az eseményekre legjobban emlékeztető és ott mindenki számára ünnepség színhelyévé válható helyszín, nos, erről egy országgyűlési határozati javaslat szólna.

Mi azt hittük, vagy ténylegesen úgy gondoltuk, hogy valami tévedés van, mert a szakértő kormány a maga szakszerű elgondolásait talán nem megfelelő jogi formában kívánja közölni, de úgy látszik, nem történt változás, és az Országgyűlés többségét, sőt amint az imént hallottuk, Mécs Imre elképzelése szerint egészét arra kívánják rábírni, hogy magunkra nézve és az előbb felsorolt további, az Országgyűléshez nem tartozó személyek részére valamiféle rituálét, valamiféle ünneplési módot írjunk elő.

Tisztelt Országgyűlés! Előrebocsátom, mi nem fogjuk támogatni - bármilyen módosító indítványt kíván benyújtani ehhez akárki - ennek az országgyűlési határozati javaslatnak az elfogadását. Hogy miért nem tesszük ezt? Röviden utalok arra, Salamon László már elmondta, nagyon sokszor elmondtuk, Gémesi György is elmondta, érzékelhető volt ez Szekeres Imre úrnak a vitában elhangzott záróbeszédében, hogy úgy mondjam, nemcsak emocionális reakciókból, amelyek itt az ellenzéki padsorokból érzékelhetők voltak, ő is szóvá tette, hogy nem kívánjuk csökkenteni annak a törvénynek a súlyát és jelentőségét, amelyet 1990 májusában az első szabadon választott Országgyűlés meghozott. Volt szerencsém itt néhányunk kíséretében vagy néhány jelenlévővel együtt ezen Országgyűlés tagjaiként ezt az elfogadást támogatni, igen nagy többséget kapott, akkor egy viszonylag szűk szocialista frakció is remélhetőleg, úgy emlékszem, támogatta, amellyel törvénybe iktattuk 1956, a forradalom és a szabadságharc történelmi jelentőségét.

Ezt követően az események többé-kevésbé a nemzet akaratával találkozva megteremtették a lehetőségét annak, hogy országgyűlési képviselők, miniszterek, államtitkárok és bárki az ünnepségeken a kialakult szokásoknak megfelelően részt vegyen az ország számtalan helyén. Ennek megfelelően jöttek létre azok az emlékhelyek, ennek megfelelően rehabilitálták, állították helyre a nemzettudatot azok a törekvések, amelyeknek az állam a maga részéről a mindenkori hatalom tekintetében igyekezett eleget tenni, és megalakultak azok a - rossz szóval mondom - protokolláris szokások, amelyek ennek az ünnepségnek a kereteit megadták, és úgy gondolom, illendő lenne, hogy megadják a továbbiakban is.

Arra vonatkozóan itt elhangzott egy okfejtés, amellyel egyet tudok érteni, hogy mitől válna ünneppé egy kivégzés gyásznapja. Vajon be szoktunk-e jönni halottak napján ünnepelni? Nem, el szoktunk menni a temetőbe, tisztelt képviselőtársaim. Én a magam részéről azt javaslom mindenkinek, még a kormánypárti képviselőknek is, és ha Horn Gyula úgy érzi, Medgyessy Péter úgy érzi, hogy egy kicsit kellemetlen, akkor maradjanak otthon, de el kell menni június 16-án oda, ahol a kivégzett miniszterelnök és a vele együtt kivégzett és az imént felsorolt és fel nem sorolt és nagyon sok kivégzett ember emlékére el lehet helyezni azt a szál virágot, el lehet mormolni egy imát, kinek-kinek milyen a vallása, vagy mást.

De tisztelt Országgyűlés, arra nem vállalkozunk, hogy támogassuk az elmúlt időben tapasztalt, különösen a tavalyi év során tapasztalt kellemetlenséget, amit átéltünk, hogy az akkor még miniszterelnök-jelölt Medgyessy Péter miniszterelnök úr negatív élményeinek a megszüntetése úgy történjen, hogy ezentúl nem lehet az Országgyűlés tagjainak, vagy nem állami ünnepség keretében kell vagy lehet az Országgyűlés tagjainak részt venniük az emlékezetes parcellánál és a szokásos útvonalon. Nem értjük tehát azt, hogy egy gyásznapot miért kell ünnepelni.

Egyébként ha már ünnepnapot kívánunk csinálni, állami ünnepet, akkor - erre rámutattak mások is, én magam is mint jogász - arra szeretném felhívni a tisztelt előterjesztő figyelmét, hogy a nemzeti vagy állami ünnepekről törvényt kell alkotni, és csak törvényben lehet rendelkezni. Tehát mondhatja az előterjesztő a június 16-át ünnepnek, hangsúlyozom a fenntartásaimat a szó jelentését illetően, de attól még nem válik ünneppé. Akkor tessék előjönni, egy törvényjavaslatot előterjeszteni, meg fogjuk vitatni, ki tudjuk fejteni az álláspontunkat, ezzel az országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatban nem tudunk mit kezdeni.

A bizottságban is elmondtuk, többen is szóvá tettük, hogy a történelmi lobogók jogi kategóriáját sehol semmi nem szabályozza a magyar törvénytárban. Hogy jön ahhoz egy országgyűlési határozati javaslat, hogy történelmi lobogókat megjelölve ezeket kiegészítse? A magam részéről - lehet, hogy egyedül vagyok a teremben - nem szeretem a lukas vagy lyukas zászló kifejezést, az a zászló a magyar nemzet lobogója, amelytől megfosztották, amelyből kivágták a gyűlölt rákosista címert. Nem tudom, hogy helyes-e ezt az Országgyűlés jogforrásaként ezzel a meglehetősen köznapi és elismerem, széles körben elterjedt kifejezéssel illetni. Meg kell keresni a módját a történészeknek, a nyelvészeknek megfelelő szintű szakértői és elemző munkával, hogy elnevezést találjanak, ha már erről jogszabályt akarunk alkotni.

Hangsúlyozom, tisztelt Országgyűlés, a tisztázatlanságok miatt, a szabályozni kívánt tárgy törvénybe kívánkozása miatt, továbbá a már meglévő és erre vonatkozó törvények miatt, továbbá az Országgyűlés tagjainak az említett napokon való teljesen eltérő, az ország számtalan pontján nyilván örömmel eleget tenni kívánó kötelezettségének mind ellentmond ez a javaslat. Ezért javíthatatlannak és a mi javaslatunk szerint visszavonandónak minősíteném, és arra kérem az előterjesztőt, hogy az elmondottakat fontolja meg. Bár úgy tűnik, ez nem történt meg, ezek mind elhangzottak az alkotmányügyi bizottság említett ülésén is, nem tudjuk támogatni nagyon nagy sajnálattal. Nem szeretnénk annak az ódiumát vállalni, hogy valamilyen nagy nemzeti konszenzust igénylő kérdésben az ellenzék különvéleményen van. Ez nem az a kérdés. Ez az Országgyűlés működésével kapcsolatos országgyűlési határozatot kíván egyfajta ünnepélyes jogforrássá emelni olyan kérdésben, amelyben alapvető kérdések nincsenek tisztázva, amelyek törvényi szabályozást kívánnának.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)