Felszólalás adatai

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr azzal kezdte, hogy a kormány szavahihető volt, hiszen a száz napra tett ígéreteit betartotta. Az ellenzék vezérszónokai, jelesül elsősorban Áder frakcióvezető úr kísérletet tett ennek az állításnak a kétségbevonására. A kísérlet sikertelen volt, képviselő úr! (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

Sikertelen volt, tisztelt képviselő úr, ugyanis számos ígéret hangzott el, ezek teljesítéséről szólt az a bizonyos törvénycsomag, amelyet önök is elfogadtak. Ennek nagyon sok eleme volt, ön ezek közül egyet emelt ki a felszólalásában, hogy a közalkalmazottaknak 50 százalékos béremelést ígértek, és a közalkalmazottak nem kaptak 50 százalékos béremelést. Majd a képviselő úr lapozza át még egyszer a vonatkozó törvényeket. A közalkalmazottak kaptak 50 százalékos béremelést, csak szemben az önök elképzelésével, hogy akkor most név szerint kellett volna mindenkit a törvényben felsorolni, olyan szabályozás született, amely egyébként megfelel a közösen 1990 óta kialakított rendünknek, hogy a kormány biztosítja a keretet, és az intézmények maguk döntik el a saját belátásuk szerint (Demeter Ervin: Ez nem igaz!), hogy milyen módon osztják fel ezt a pénzt. De az a kórház például, amelyikről ön beszélt, nyilván megkapta az 50 százalékot. Ettől eltérő megoldás a szocializmus feltalálása lenne; kicsit csodálkozom, hogy a frakcióvezető úr egy újabb kísérletet tesz erre vonatkozóan. (Derültség, taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

Képviselő úr, a felszólalását csodálkozva hallgattam, amikor a 19 ezer forintról beszélt, hogy ugyebár odaadta ugyan a kormányzat a 19 ezer forintot, de nem építette be a nyugdíjakba. Hát, tisztelt frakcióvezető úr, kicsit csodálkozom; el kellett volna önnek mondania, hogy ez be volt építve a nyugdíjakba az 1997-ben elfogadott törvény alapján, csak önök 1999. január 1-jétől kivették onnan. (Közbekiáltás az MSZP padsoraiból: Így volt!) Ezért aztán nem mondanám az ön helyében, hogy visszaadtunk a nyugdíjasoknak ezt meg azt; önök a gazdasági növekedés adta lehetőségekkel éltek, csak közben a nyugdíjasok zsebéből kivettek 19 ezer forintot, és ezt a mostani kormány a száznapos programjában a nyugdíjasoknak visszaadta. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

(10.10)

De ugyanez a helyzet az ösztöndíjak esetében is. Önök négy éven keresztül nem emelték meg azt a normatívát, amiből az ösztöndíjakat finanszírozzák, ennek következményeként már a negyedik év végére minden egyes hallgató zsebéből 3000 forintot vettek ki.

Önök azóta is büszkék és hanyatt esnek a boldogságtól, hogy megszüntették a 2000 forintos tandíjat. (Derültség és taps a kormánypártok soraiból.) Önök megszüntettek 2000 forintos tandíjat, és elvettek tőlük 3000 forintot abból a normatívából, ami egyébként kifejezetten a tanulásukat és az egyetemen töltött időszak jólétét szolgálná.

A száznapos program ebben a kérdésben is rendet teremtett, és ugyanilyen a száznapos program többi eleme is. Nem csodálom, hogy egyrészt önök nem tudtak kitérni a megszavazása elől, és nem csodálkozom azon sem, hogy mostani felszólalásaikban ezzel a kérdéssel nem tudtak mit kezdeni, ezért aztán megpróbáltak ellépni a téma mellett és valami egészen másról beszélni. Elhangzott itt hivatkozás például a televízió ügyére Balsai frakcióvezető úrtól, hogy ugyebár a kormány megszállta a televíziót, pedig az ellenzéknek is járna. Ezt a miniszterelnök úr mondta annak idején. (Dr. Balsai István: Vegyen magának!) Én most nem azt idézném, bár az is elég jó, hogy akinek tévé kell, vegyen magának, ez valóban egy rendben lévő dolog (Derültség a kormánypártok soraiban.), de hadd hivatkozzam egy önökhöz nagyon közel álló valakire, aki arról írt, hogy nem megszerezni akar az ellenzék egy televíziót, nem, hanem azt mondta, hogy (Olvassa:) csak a megszerzett hadállásokat nem akarja elveszíteni. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Akkor ki az, aki televíziót gründolt magának kormányon az elmúlt négy évben, tisztelt képviselőtársaim? (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)

De végül is hagyjuk ezt, hiszen a száz nap eltelt, és én egyetértek a miniszterelnök úrral abban, hogy a jövőre kell koncentrálni, és arra is kérem a kormányt: dacára annak, hogy a viták nem reálisak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hiszen az ellenzék nem szándékozik figyelembe venni a realitásokat, a kormány ne engedje eltéríteni magát a kormányprogram által kijelölt… (Zaj, közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból: Idő!)

ELNÖK: Képviselő úr!

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): …és a frakciók által támogatott útról. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)