Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Hadd kezdjem azzal, hogy egyetértsek államtitkár úrral abban, hogy az a fajta válságkezelési modell, amelyik a humán szolgáltatásoktól, humán területtől vont el pénzt, az nem egy hatékony modell, és örömmel hallom az államtitkár úr szavait; kár, hogy amikor a Széll Kálmán-terv keretében többek között az egyetemektől is nagyon jelentős forrásokat vontak el, és amikor befagyasztották 2010 után többek között az egyetemeken, főiskolákon dolgozóknak a béreit is, akkor ez nem zavarta önöket.

(13.00)

Úgy tűnik  hogy kell ezt finoman fogalmaznom? (Dr. Orbán Balázs: Brenner Koloman fizetését!) , az államtitkár úrnak is problémái vannak a szálka és a gerenda értékelése között. De, mondom, örülök, hogy abban egyetértünk, hogy helyes, a humán területre többet kell költeni, ez a része az ön mondandójának szerintem rendkívül fontos és jó volt. Egy pici baj van: ennek a törvénynek mindehhez nagyon kevés köze van, és ezt be is fogom bizonyítani. Tehát van néhány kérdés, amire nem válaszolnak.

Az első kérdés rögtön egy technikai, de fontos kérdés: hol van Palkovics miniszter úr? Hol van Bódis államtitkár úr? Amennyire én tudom, bár az önök kormányzati ámokfutásában ezt nehéz követni, de a felsőoktatást még egyelőre az innovációs tárca és Bódis államtitkár úr kezeli, ez az ő felelősségük. Persze, értem, hogy vannak olyan dolgok, amihez egy egyetemi ember nem adja a nevét, ezt el tudom fogadni, de akkor ne takarózzanak azzal, hogy itt egy felsőoktatási szakmai törvényről van szó. Azért ön és a Miniszterelnökség vezeti ezt elő, mert jól látható módon ez nem egy szakmai törvény, hanem ez egy gazdasági és politikai célokat szolgáló törvény.

A második kérdés, hogy hol a többletpénz, merthogy ön itt beszél vidám milliárdokról, bár hogy mihez képest 330 milliárd, ezt nem mondja meg, hány évre 330 milliárd. (Nacsa Lőrinc: El kell olvasni a törvényt!) Erről nem beszél semmit. Nem véletlenül nem beszél, mert hogyha az ember nem a líráról, nem az álmokról beszél, hanem előveszi azt a törvényt, ami meghatározza, hogy az állam mire mennyit költ, és az nem ez a törvény, hanem úgy hívják, hogy költségvetési törvény, abban nincsen benne ez a forrás, drága államtitkár úr. Önök itt szétosztanak egy csomó pénzt, csak sajnos elfelejtették beleírni a költségvetésbe a forrást, konkrétan: elutasították azokat az ellenzéki módosító javaslatokat, amik a felsőoktatás forrásainak növelésére irányultak.

A következő kérdés az, hogy értjük, de miért kell ehhez az alapítvány. Tegyük föl, megteremtik a forrást, éppen az előző napirendi pontnál beszéltünk arról, hogy a kormány gyakorlatilag szabadon hághat át minden költségvetési határt, nyilván, ha kívánják, ezt megteszik.

Rendben van, van pénzük, többletpénzük a felsőoktatásra. Én biztos vagyok benne, hogy az itt a teremben lévő képviselők  akár ellenzékiek, akár kormánypártiak  azt fogják mondani, hogy hurrá és végre. De tudok javasolni egy nagyon egyszerű megoldást: vonják vissza ezt az egész alapítványi szélhámosságot, és adják oda ezt a pénzt a felsőoktatási intézményeknek. Ők majd tudják azt, hogy ezt hogyan kell felhasználni annak érdekében (Nacsa Lőrinc: Eddig is tudták!), hogy jó minőségben működjön a felsőoktatás, tudják azt, hogy hogyan kell hatékonyan üzemeltetni az intézményeket, és majd fogják emelni belőle a béreket. Nem azért nem emelték eddig a béreket, mert állami felsőoktatás volt, hanem azért, mert nem volt rá keretük.

Úgyhogy azt kell mondanom, hogy legyen világos, ezt a pénzt önök nem az egyetemeknek adják, nem is erről szól, el kell olvasni a törvényjavaslatot, ezt a pénzt önök a fideszes alapítványoknak adják, arra hivatkozva, hogy ebből majd egyetemi pénz lesz. Ez a javaslat arról szól, hogy sok-sok milliárd forint elveszti közpénzjellegét, bekerül egy olyan alapítványi világba, ahol csak reménykedhetünk abban, hogy ebből majd valóban felsőoktatási pénz és felsőoktatási célokat szolgáló összeg lesz. De az is lehet, hogy majd lesznek egyébként a közbeszerzés alól mentesített rendszernek  hisz ez az önök által létrehozott alapítványi rendszernek az egyik legfontosabb eleme  olyan szerződő partnerei, akik ennek a pénznek egy jelentős részét úgy fogják elvinni, hogy abból nem sok haszna lesz a felsőoktatásnak vagy a hallgatóknak.

Mert a negyedik kérdés az, hogy hol vannak a szempontok. Ön itt elmondta gyönyörűen, hogy majd így lesz meg úgy lesz a finanszírozás, meg ilyen szempont meg olyan szempont alapján kapják. De ennek semmilyen nyoma nincsen. Ugye, bizonyára tudják képviselőtársaim, hogy ma rendelet rögzíti  nagyon régóta, a rendszerváltás óta  a felsőoktatás finanszírozásának a módját. Ez egy megismerhető, nyilvános szabályrendszer, amit önök eléggé szétvertek már 2010 óta mindenféle kiskapuval, és nem akarom azt mondani, hogy pofapénzzel, mert nem lenne udvarias, szóval, személyes rokonszenv alapján osztogatott egyetemi támogatással, de mégiscsak van ennek egy alapvető rendszere.

Önök most majd kötnek finanszírozási szerződéseket, de ki tudja, milyen alapon. Nem ismertek ennek a szempontjai, nem szerepelnek a törvényben. Az összeget megmondják, de ott is mondják, hogy persze ettől azért el is lehet térni, meg majd azért lesz még külön szerződés is, nyilván annak, aki jól viselkedik és megérdemli.

Azt kell tehát mondanom, hogy  szemben az önök állításával  valójában ez nem egy kiszámítható és teljesítményelvű rendszert teremt, éppen ellenkezőleg, idehoznak egy darab papírt, és azt mondják, hogy na, ennek az egyetemnek ennyi jár, és erre kérnek egy országgyűlési felhatalmazást, amit nyilván a kiváló fideszes képviselők meg fognak adni, anélkül, hogy bármi fogalmuk lenne arról, hogy a pécsi egyetemnek vagy a miskolci egyetemnek mennyi forrásra van szüksége, hogy mire költenek ebből, hogy mi fog ebből történni.

Amit itt csinálnak, az ugyanannak a technikának a folytatása, amiről az egész alapítványi rendszer szól. A felsőoktatásra szolgáló közpénzt eltüntetik egy fekete dobozban, ahonnan nem tudjuk, hogy egyébként hova, milyen alapon fog kijönni a pénz. Valami, egy alapítvány kuratóriuma, de gondosan megválogatott fideszes, majdnem azt mondtam, hogy szakemberek, de azért ez erős túlzás lenne, szóval, a Fidesz bizalmát élvező emberek ülnek, fogalmazzunk így finoman, ezek a kuratóriumok majd eldöntik, hogy egyébként ezzel mi történjen, mire használják, mire jó. Egy dologra biztos fogják használni, arra, hogy a saját fizetésüket kifizessék, erre látjuk a példát, hogy elég szép keresetek vannak ezekben a kuratóriumokban és felügyelőtanácsokban.

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy amit most csinálnak, az az elhibázott, szakmailag téves, kizárólag politikai célokat szolgáló egyetemprivatizációnak a folytatása. A szándéka az, hogy miután önök is tudják, hogy el fogják veszíteni a választást, egyébként jó előre bebetonozzák ezeknek a kuratóriumoknak azt a pénzt, amit majd évente kapni fognak és elkölthetnek.

El kell mondanom, tudom, ezt nem szeretik hallani, hogy erről álmodozhatnak, de nem így lesz. A következő kormány meg fogja szüntetni ezt a konstrukciót, és egyébként az egyetemeknek fogja biztosítani a finanszírozást, és nem valamifajta alapítványoknak. Tehát a felsőoktatásra szolgáló pénz a hallgatók, az ország érdekeit kell hogy szolgálja, és nem valamifajta kuratóriumok játékszere kell hogy legyen.

Azért ne feledkezzünk el arról sem, és ez az ötödik kérdés, hogy hogy kerül egyébként ide a törvényjavaslat többi része. Merthogy miközben hallgattuk az államtitkár úr expozéját, azt hihettük volna, hogy itt egy kizárólag felsőoktatási célú törvényről van szó, de erről szó sincsen. Fideszes képviselőtársaim  bocsánat, és Nacsa képviselő úr mint KDNP-s  elfelejtettek említést tenni arról, hogy például ez a javaslat két nagy értékű ingatlant ad egy egyházi szervezetnek. Elfelejtettek megemlékezni arról, hogy ez a törvényjavaslat mellesleg a Magyar Fejlesztési Banknak ad egy jelentős könnyítést a finanszírozásban. Elfelejtettek megemlékezni arról, hogy a törvény módosítja a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvényt, és ilyen módon lehetővé teszi azt, hogy egyébként az állami támogatásokat bizonyos értékhatárig piaci összeférhetetlenségre való tekintet nélkül lehessen osztogatni.

Kovács képviselő úr említette, de azért tegyük hozzá a másik részét is, itt mellesleg azt is lehetővé teszi ez a törvénymódosítás, hogy a polgármesterek és családtagjaik boltjai is kapjanak egyébként kisbolt üzemeltetésére támogatást. Ez bizonyára egy bizonyos körnek az érdeke, de azért hozzá kell tennem, hogy finoman szólva is erős lehetőség arra, hogy pénzügyi eszközökkel is kézben tartsanak polgármestereket, erre amúgy is hajlamuk van, és biztosan nem szolgálja sem a verseny tisztaságát, sem azt, hogy egyébként költséghatékony megoldások szülessenek.

Szeretném megemlíteni azt, hogy van egy olyan része is ennek a törvényjavaslatnak, amit viszont támogatunk, idetartozik az áldozatvédelemmel, az áldozatsegítéssel kapcsolatos módosítás. Ha ezt nem egy ilyen salátában, mindennel összekavarva hozták volna be, akkor lehetne egy olyan törvényjavaslat, amiben biztosan egyetértés lenne, és szakmai vitát lehetne folytatni. Sajnos azonban, mivel ezt egyben nyújtották be, ezért a törvényjavaslatot kénytelenek leszünk elutasítani.

(13.10)

Ez a törvényjavaslat nem szolgálja a felsőoktatás érdekeit, ennek egyetlen lényegi célja van, az, hogy különböző technikákon keresztül további közpénzt vihessenek ki magánalapítványokhoz, egyházi szervezetekhez, rokonszenves polgármesterekhez és egyéb célokra. Ehhez pedig nem adunk támogatást, épp ellenkezőleg, ezekkel az összegekkel önök jövőre el fognak számolni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)