Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Többes számban fogalmazott elnök úr, de azt hiszem, hogy sok felszólalás a tárgyban nem lesz, amit, megvallom őszintén, nagyon sajnálok. Nagyon sajnálok, mert a történelem átírása folyik, és tulajdonképpen - mondják azt, hogy bizonyos fokig a szakmám iránt soviniszta vagyok - a magyar egészségügy megbecstelenítése folyik.

(19.20)

Nem tudom elfogadni azt, hogy egy embernek a tevékenységét, életét két részre osszuk, szakmaira, illetve politikaira, hisz azért azt ne felejtsük el, hogy Johan Béla nemcsak a magyar, hanem nyugodtan mondhatom, hogy az európai közegészségügynek is az egyik olyan személyisége volt, akinek a tevékenységére mindenhol utalnak. Annak az igen kiváló közegészségügyi tevékenységnek, amelyet az 1900-as évek első felében folytatott, volt a következménye, hogy szakmai alapon nevezték ki annak idején 1935-ben belügyi államtitkárrá, az egészségügy felelős államtitkárává.

Nagyon sajnálom, hogy azon a bizonyos június 14-i műhelybeszélgetésen nem lehettem jelen, de az emlékeztető itt van, ami lényegében azt a vitát folytatja le pró és kontra, hogy hogyan lehet megítélni egy embertelen korszakban egy kiváló tudósnak és egy kiváló embernek a tevékenységét, aki - s ezt senki nem vitatta - a német megszállást követően a Sztójai-kormány idején benyújtja a lemondását, és azt még az élő korabeli tanúk mondják, hogy a már letartóztatás előtt álló Keresztes-Fischer előző belügyminiszter kifejezett kérésére marad a helyén, hogy amit lehet, azt mentse.

Ezen a műhelybeszélgetésen lényegében senki nem tudott dokumentumot letenni, mindenki mondta a maga verzióját ezzel kapcsolatban. Számomra ugyanolyan hiteles Kapronczay Károly főigazgatónak, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtár igazgatójának az ott elmondott előadása, mint Czeizel Endréé, de utalhatnék képviselőtársunkra, Gógl Árpádra is, aki lényegében személyes tapasztalatát osztotta meg az ott jelenlévőkkel, amikor utalt arra, hogy volt főnöke, Bartha Imre, aki abban a vészkorszakban tevékenykedett, az életét köszönhette Johan Bélának.

Ha az életpályát nézzük: az 1990 előtti rendszerben, 1972-ben Johan Béla munkásságáért megkapta a munka érdemrend arany fokozatát, 1974-ben először tüntetik ki Manninger-emlékéremmel, 1982 őszén a Magyar Patológus Társaság elsőként tüntette ki az akkor alapított Baló József-emlékéremmel, s akkor még a tudományos munkásságát nem is részleteztem, azt, hogy Magyarországon a második világháborút követően (A teremben hangosan telefonáló felé fordulva:) - nem kívánom zavarni a minisztérium tisztelt jelen lévő képviselőjét - penicillint lehetett gyártani, később a B12 gyártásában és egyéb tudományos tevékenységekben is jelentős szerepet töltött be.

Nem tudom, hogy ezeken a vitákon mennyire állt ez az érdeklődés homlokterében - nyilvánvalóan szűk csoportok érdeklődésének a homlokterében állt -, de azért az is elhangzott, hogy Szent-Györgyi Albert akkor, amikor az igazolások voltak, letette mellette a voksot, sőt az is elhangzott ebben a kerekasztal-beszélgetésben - a jegyzőkönyvben valahol olvasható is -, hogy Ries miniszter úr szüntette meg az igazolási eljárást Zsebők professzor úr kérésére, illetve nem tudom, hogy ez annak idején hogy ment. Tehát nem lehet azt mondani, illetve ha most állítjuk, hogy méltatlan, akkor méltatlan volt ezekre a kitüntetésekre is, mert nem lehet különválasztani az embert a tevékenységétől, a politikai tevékenységet a szakmai tevékenységtől. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy viselheti-e egy közegészségügyi program Johan Béla nevét, akkor egyértelmű, hogy viselheti. Ha Magyarországon valaki méltó arra, hogy egy közegészségügyi, egy szakmai program nevét viselje, akkor az mindenképpen Johan Béla.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen dolgokkal terheljük saját magunkat. Nagyon sajnálom, hogy - nem akarok erősen fogalmazni - időnként provokációk születnek. Nagyon kérem az előterjesztőket, hogy gondolják végig, érdemes-e utólag átírni a történelmet, érdemes-e egy ember emlékét - annak az embernek az emlékét, akinek századik születésnapján az akadémiai tagságát is helyreállították - besározni. Mindazok, akik annak idején így döntöttek, ezek szerint egy antiszemita, elvetemült emberről döntöttek. Nagyon furcsa, hogy ez eddig nagyon sok döntéshozónak nem szúrt szemet, és nem vette észre.

Nagyon szépen kérem, hogy megfelelő tisztelettel adózzunk Johan Béla nagysága előtt, s nemcsak szakmai, hanem emberi nagysága előtt és hagyjuk békén őt. Nagyon jó elnevezés ez a népegészségügyi programra.

Köszönöm szépen.