Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akartam hozzászólni, de kénytelen vagyok a T/3628. számú törvényjavaslathoz hozzászólni, mert egyszerűen azt gondolom, hogy a Fidesz-KDNP-ben a harmadik kétharmad után valami megbomlott. Az látszik a beterjesztett javaslatok után, hogy sürgősen el kell kezdeniük az összes magyarországi pszichológust és pszichiátert bevonni, és ezt a megbomlást valahogy elkezdeni gyógyítani. Nagyon jó gyógyszerek vannak rá. Egyszerűen elképesztőek azok a javaslatok, amiket a Házba behoznak! Persze, ha végiggondolom azt, hogy a 2 millió 700-800 ezer ember kikből állt össze, és kiket tudtak egy liter pálinkáért meg egy kiló krumpliért megvenni, akkor az igaz, hogy tényleg nem a munka világában lévő emberek a választóik nagy része. Ergo mit tesz? Fogja magát, és azokat az embereket, akik tisztes, jóravaló magyar életet szeretnének itthon, eladja egy törvényjavaslattal a multiknak és a saját oligarcháiknak. Ilyen marha egyszerű ez az egész! Nincs ebben semmi, de semmi több.

De ha a 2010 előtti nem Orbán-kormányok bármelyike egy ilyen javaslatot beterjesztett volna a Házba, másnap Budapest égett volna. A 2006-os őrület ahhoz képest egy semmi, mint amit ők csináltak volna. És elképesztő egyébként, hogy milyen türelmes a magyar ember, milyen türelmes a magyar ellenzéki politikus, mert még nem gyújtottuk fel Budapestet. Pedig egy ilyen törvényjavaslat beterjesztése után egy demokratikus országban minimum az emberek az utcára vonulnak, és azt mondják, hogy na nem. Ugye, képviselőtársaim?!

Annyiban vitatkoznék Volner képviselőtársammal, hogy az ellenzék mit tesz meg mit nem tesz, hogy egyszerűen tudomásul kell venni, hogy olyan szintű jogszabályokat nyújtanak be, amiről normális ember ép ésszel nem tudja elképzelni, hogy ilyen meg fog történni. Nemegyszer volt olyan, hogy elolvastuk a törvényjavaslatot, és azt kerestük benne, hogy hátha nem annyira borzalmas, mint amilyennek előre látszik. Nem? Tehát sokszor van az, hogy arra keresünk indokot, hogy ez mégsem olyan borzasztó. S amikor már végképp nem találunk benne indokot, hogy ez mégsem olyan borzasztó, akkor kezdünk el mindenféle eszközzel, törvényes keretek között tiltakozni, javaslatot tenni, megkérdezni, s a többi.

De én most meg fogom védeni az előterjesztőket is. Meg fogom védeni az előterjesztőket. Nem baj, ha Kósa képviselő úr nem figyel rám, meg fogom védeni az előterjesztőket. Amit már ma is mondtam Bánki Erik képviselőtársunknak, ez vélhetően a vezeklés egyik tárgya. Nagy valószínűséggel csináltak valamit, ami valahol valakinek nem tetszett, és vezekelnek, hogy az ilyen szörnyűséges törvényjavaslatokat nekik kell benyújtaniuk. De ilyenkor azt szoktam mondani, nem igaz, hogy nem tudtok nemet mondani. Hát mi lesz akkor? Előveszik a páncélszekrényből az aláírt lemondásotokat a képviselőségről? Vagy elveszik valamelyik sertéstelepet? Vagy nem kapjátok meg valamelyik következő beszerzést? Hát, gyerekek, az élet, a hitelesség, a gyerekeim előtt való tisztességem megőrzése, a jövő nemzedék megítélése sokkal fontosabb annál, mint hogy lesz ma 10, 20, 30, 100 millióval több, vagy nem lesz. Úgyse tudunk három életet élni, egy élet meg tudjuk, hogy mibe kerül.

Nem csodálom, hogy Barcza Attila képviselőtársam kiment, mert az az igazság, hogy a vezérszónoki kormánypárti felszólalásoknál pontosan látszik mindig, hogy a kormánypárti képviselő egyetért vagy nem ért egyet azzal, amit neki föl kell olvasnia. Barcza Attila képviselőtársunk totál nem értett egyet azzal, amit neki fel kellett olvasnia. Hála istennek, a testbeszéd és a hangsúly tökéletesen megmutatja mindig, hogy valaki egyetérte azzal, amit neki meg kell tennie, vagy sem. Én azt csodálom, hogy még hajlandó volt félórát itt lenni, én már korábban kimenekültem volna a teremből.

Egy ilyen gyalázatnak a részesévé tettek egy fiatal, nagyszerű embert, aki valószínűleg még nem követett el bűnt az életében és nem is fog, hanem ilyen szörnyűségeket kell neki itt a Házban vezérszónokként elmondani és támogatni. Szerencsétlennek egy életen át ott lesz a jegyzőkönyvekben, hogy egy ilyen borzalomhoz adta a nevét. De higgyék el, ha aláírtak lemondást a képviselőségükről, én leszek az első, aki megvédem magukat, és be fogom bizonyítani, hogy visszaéltek a maguk jóhiszeműségével.

Na szóval, visszamentek harminc évet az időben. 1988-ban mi volt a Fidesz? Egy neoliberális párt, az SZDSZ gyereke, fiatalkori vagy ifjúsági tagozata, vagy hogy hívjuk, és harminc év múlva visszatértünk a neoliberalizmusnak ugyanarra a pontjára, csak kicsit rosszabb kivitelben. Mert hozzáadódott egypár senkiházi, mindenre képes, magát szakembernek előadó csicska, aki 500-600 ezer forintért az anyját eladja az állásokban, a különböző minisztériumokban, akiket persze soha nem látunk. Mindig olyanokat látunk, akik kénytelenek ezeket a förtelmeket idehozni a Ház elé, akiknek egyébként közük nincs hozzá. Kósa Lajos képviselő úrnak ehhez a törvényjavaslathoz az égadta világon semmi köze nincs, soha nem fog bólogatni, de a szemén látom, hogy igazam van. (Kósa Lajos: Nincs igazad!)

Tehát visszatért harminc évvel az, aki ezeket a förtelmeket írja, és idehozza a Ház elé. Jobboldaliság, keresztényi elvek, szeretet, együvé tartozás, nemzet nulla, semmi. Ez lózung! A tevékenységben egy kíméletlen neoliberális, kizsákmányoló szörnyűséges rendszer van; gyakorlatilag már nem is tudjuk meghatározni, hogy Magyarországon mikor volt ilyen utoljára. (Korózs Lajos: Soros-bérencek!) Tényleg, lehet, hogy Soros György nagyon jól végezte a dolgát, bár szerintem az ő vállalatainál ennél kedvezőbbek a viszonyok.

Na de ami fontos: hol van a KDNP? Hova tűnt a KDNP? Hát, a vasárnapi zárvatartás arról szólt, hogy megy a család a templomba, és együtt ül az egész család, az egész szép nagy család a vasárnapiebéd-asztalnál, és nem megyünk vásárolni. Nem, nem megyünk vásárolni, ott szeretjük egymást, ha utáljuk, ha nem. (Derültség az ellenzéki oldalon.) Hát, hol van a KDNP? Hova tűnt a KDNP?! (Hohn Krisztina: Gyónnak, szerintem.) Hát, hova tűnt a KDNP? Ő nem tudja, hogy egy ilyen szörnyűséges javaslatot akar beadni Kósa Lajos meg Szatmáry Kristóf? Nem tudnak róla? Nem hirdették ki a frakcióülésen? Hát, itt kéne az összesnek ülnie, és őrjöngve tiltakozni, hogy az én keresztényi elveim nem engedik, hogy még egy plusznapot dolgozzanak a dolgozók az amúgy is öthetes munkahét után. Meg hát, ha vasárnap szeretnünk kellett egymást, szombaton miért kell még halálra dolgoznunk magunkat?! Hát, már nem lesz energiánk a szeretetre. Hát, nem lesz, ki megfőzze a vasárnapi ebédet. Tudom, hogy szélsőségesek ezek a gondolatok (Kósa Lajos: Nem! Marhaság!), de, képviselőtársaim, ennek a szakmai hátterét már mind elmondták. Akkor már ilyen retorikával fogunk beszélni.

Én mindig megvédem az előterjesztőket meg a hozzászólókat a kormánypárti oldalon, mert tudom, hogy közük nincs a sztorihoz. Egyszer szeretnék azokkal találkozni, akik valamilyen ügyvédi iroda mélyén ezeket a förtelmes törvényeket írogatják. Hogy lelkük nincs, az tuti, és nem hiszem, hogy annyi pénzt kapnak érte, hogy az megérné. A piacon ennél sokkal többet tudnának keresni.

De menjünk pragmatikusan a számokra! A magyar vállalatok átlagéletkora  most tessenek figyelni!  9,5 év. Ami mit jelent? Hogy mivel a 0,7 százaléka legalább 25 éves, és körülbelül 10 százaléka 15 és 25 év közötti, ez azt jelenti, hogy igen nagy százaléka pár éves csak. Tehát ha három év múlva kell neki kifizetni, akkor a dolgozók 40 százalékának esélye van arra, hogy az a vállalat három év múlva már nem lesz. Sőt, ha ez a javaslat átmegy  remélem, hogy nem, bár a köztársasági elnök csak azt nem írja alá, ami nem megy be hozzá, már teljesen Schmitt Pál-i mélységekbe süllyedt, már csak be kell röppenteni az ablakon és ott is az aláírás , de ha valami csoda folytán nem írja alá, akkor örülünk. De egyébként azt képzeljék el, hogy erre fognak munkaerő-kölcsönző cégek alakulni. Megalakul, lesz egy csomó dolgozó, előírja a 400 órát, majd szépen felszámolja saját magát. Adóssága nem lesz, csak a munkavállaló felé, de mivel az adósság még nem lépett hatályba, ezért még felszámolás alá nem kell kerülni, és sima megszűnéssel meg fogják magukat szüntetni. Hát, a kormány megteremtette ennek a lehetőségét! Elképesztő! Elképesztő!

Na de azért elmondom, hogy mi lesz, Kósa Lajos képviselőtársam. Az lesz, hogy az ügyvédek között és az emberek között fogok egy kampányt indítani, és meg fogjuk fogalmazni azt a záradékot, amit minden egyes munkavállaló, amikor szépen megtárgyalja a munkaadójával a munkaviszony feltételeit, záradékként bele fogja írni, hogy ő már most kijelenti, hogy nem vállal túlmunkát, ugyanis ez a javaslat csak lehetőséget teremt a munkáltatónak.

(21.30)

És ha a dolgozó akkor, amikor megköti a munkaszerződést  sajnos már a folyamatban lévő munkaszerződésekre ezt nem tudjuk, de a jövőbeni rabszolgák megkímélése érdekében erre van lehetőség , akkor a munkáltató, mivel a munkavállaló záradékkal fogadja el a munkaviszonyt, szépen meg fogja ezt úszni. Társadalmi programot fogunk erre indítani. Mindenkit rá fogunk beszélni, mivel úgyis munkaerőhiány van, hogy keressen egy jobban fizető állást, és akkor újra kell neki a munkaviszony feltételeit tárgyalni, és ki fogja zárni a túlmunkát. Erre egy társadalmi programot fogunk csinálni, és az összes ügyvédet be fogjuk vonni, aki hajlandó a társadalomnak ebben a kérdésben igenis ellenérték nélkül dolgozni. Mert nincs miről beszélnünk, nekünk muszáj megóvni az embereket ettől az elmebajtól. Na!

A Facebookon meghirdettem  miután Kósa Lajos képviselőtársam azt mondta, hogy ez milyen jó a dolgozóknak , jelentkezzen, akinek jó. Gondoltam, hogy majd idézni fogok ezekből a levelekből, amit válaszként kapok, de nem mernék idézni, mert az a nyomdafesték nem létezik, ami eltűri azokat a szavakat, amelyek megjelentek az oldalamon. Tehát nem idéznék, de egyről tudok beszámolni. Nincs az a munkavállaló Magyarországon, akinek ez jó, jelentem. Tehát, ha erre alapult ez a javaslat, akkor most tessenek visszavonni, mert már megszondáztuk a társadalmat, és nem jó neki. Tehát: nem.

Az utolsó pedig, szeretnék valamiről beszélni: pénz, gazdaság, célok, emberi élet. A gazdaság eszköz. A cél a jólét. Minden tisztességes kapitalista demokratikus jogállamban a gazdaság annak az eszköze, hogy a társadalom jólétét biztosítja. Nem a cél a gazdaság. Az Orbán-kormány alatt egy elmebaj kerekedett, úgyhogy tényleg a pszichiátereknek lenne dolga rendesen, hogy a pénz lett a mindenható. A pénz a cél. Már egyébként nem tudom, hogy mennyi pénz lenne elég, mert körülbelül olyan 18 generáció tudná elkölteni azt a pénzt, amit már különböző pénzfolyamok útján sikerült az állami költségvetésből és az európai uniós támogatásokból lenyúlni. Már nem tudom elképzelni, hogy miért kell ez mind. Egyszerre két cipő van rajtunk, egy kabát, egy gatya. Egyszerre egy autóba tudunk beülni, egyszerre egy ágyba tudunk lefeküdni aludni. Nem tudunk egyszerre nyolc helyen lenni, és ha még minden fideszesnek 16 gyereke lenne, akkor sem tudná még a dédunoka sem elkölteni ezeket a pénzeket.

Tehát tessenek már megérteni: egy országban a polgárok akkor boldogok, ha azt látják, hogy a gazdaság és a pénz nem cél, hanem eszköz az ő jólétükre. Megjegyzem, a demokrácia fogalmi elemének egyik legfontosabb eleme az, hogy a demokratikus ország törekszik a jóléti állam megteremtésére. Törekszik arra, hogy a polgárok jól éljenek. Ezek a javaslatok semmi mást nem szolgálnak, mint rabszolga-társadalom, cselédtársadalom, kiszolgáltatottság, olyanfajta életforma, amit nem tehet meg egyetlen még megválasztott politikus sem akkor, amikor a polgároknak, a választópolgárainak az nem jó, és azok nem adták előre ehhez hozzájárulásukat.

Nagyon kérem  miután Kósa Lajos képviselőtársunk azt mondta, hogy ezen még lehet változtatni, ezt lehet befolyásolni , álljon az élére ennek, vállalja még a rizikót is, bár nem hiszem, hogy túl nagy lenne, és kezdjünk el arról beszélgetni, mi volt a valódi cél, és az legyen a szempontunk, amikor végül valami kialakul vagy akár visszavonják örök időkre, hogy a magyar polgárok élete és jóléte az egyetlen szempont, amit nekünk ebben a Házban képviselnünk kell. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)