Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RITTER IMRE, a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága által felkért nemzetiségi képviselő: Danke sehr. Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Erlauben Sie mir bitte, dass ich im Namen und im Auftrag des Ausschusses der in Ungarn lebenden Nationalitäten unseren Standpunkt bezüglich des Gesetzentwurfs Nr. T/4181. über den ungarischen Haushalt für Jahr 2024 im Zusammenhang mit dem Nationalitätenbedarf übergreifende Teilen erörtere.

Wie es schon gewöhnt ist, fange ich wieder meinen Diskussionsbeitrag mit einem Zitat von Johann Wolfgang von Goethe an. Er hat gesagt: „Toleranz sollte eigentlich nur eine vorübergehende Gesinnung sein: sie muss zur Anerkennung führen. Dulden heißt beleidigen.”

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága nevében kifejtsem álláspontunkat a 2024. évi központi költségvetésről szóló T/4181. számú törvényjavaslat nemzetiségi igényeket érintő részeivel kapcsolatban.

Hozzászólásomat a költségvetésitörvény-javaslathoz most már hagyományosan Johann Wolfgang von Goethe idézetével kezdem, mely magyarul így hangzik: „A tolerancia csak egy átmeneti állapotot jelölhet, mely elismeréshez kell vezessen. Az elfogadás önmagában sértés.” Az elfogadás tehát nem elég, csak az elfogadás önmagában nem elég. Többet szeretnénk, többet várunk: elismerést. Az elismerésre őseink élete, sokuk halála elégséges alapot adott. Mi még dolgozunk érte. Az elismerés feltétele, alapja pedig a megismerés. Ezért engedjék meg, hogy a 2024. évi központi költségvetésitörvény-javaslattal kapcsolatos hozzászólásomat az elmúlt nyolc évre, az elmúlt két ciklusra történő visszatekintéssel kezdjem. Az elmúlt nyolc évre, hiszen a 2023. évi központi költségvetés, annak módosítása, valamint a mostani, 2024. évi tervezet a nemzetiségek szempontjából élesen elkülönül az elmúlt nyolc évtől.

A visszatekintés azért is szükséges, mert az új Országgyűlésben vannak olyan frakciók és sokan képviselők, akik a korábbi ciklusokban nem vettek részt a parlament munkájában, ezért fontosnak tartom, hogy kapjanak egy átfogó gazdasági tájékoztatást a Magyarországon élő őshonos 13 nemzetiségről. Tehát tekintsünk vissza, hogy az első nemzetiségi parlamenti ciklus elején, azaz a 2014. évben milyen helyzetben voltak a Magyarországon élő nemzetiségek, az előző nyolc évben miben és hogyan tudtunk előrelépni, hol tartunk, milyen céljaink vannak, ezek eléréséhez milyen megoldandó feladatok állnak előttünk. Mindezek kellő mértékű áttekintése és ismerete nélkül sem az elmúlt éveket, sem a 2024. évi központi költségvetéssel kapcsolatos nemzetiségi igényeket nem lehet reálisan értékelni, a helyükön kezelni, a megfelelő kormányzati és parlamenti döntéseket meghozni.

Több mint kilenc évvel ezelőtt, a 2013. évi központi költségvetés zárszámadásánál azzal kezdtem a hozzászólásomat, hogy ennek az első nemzetiségi parlamenti hozzászólásnak már bő húsz évvel korábban kellett volna megtörténnie itt, a magyar parlamentben, így több évtized mulasztását kell minden szempontból minél hamarabb felszámoljuk. Majd ezt követően perceken keresztül lehetett és kellett sorolni, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek évtizedekig milyen méltatlan állapotok között voltak kénytelenek élni és működni.

Csak példaként és emlékeztetésül: egyrészt a nemzetiségi civil szervezetek működési támogatására, a nemzetiségi kulturális programok támogatására az úgynevezett NEMZ-keretek 2002-től 2014-ig, tehát 12 éven keresztül nem változtak, így a beérkező igények töredékére, 10-15 százalékára nyújtottak csak fedezetet.

Másodsorban: az anyanyelvi diáktáborokra akkor rendelkezésre álló évi 30 millió forint keretösszeg az igényekhez képest olyan alacsony volt, hogy gyakorlatilag nem volt értelme pályázni. Egy nemzetiségi gyerekre vetítve az akkori pályázati keret napi két gombóc fagylaltra volt elegendő.

Harmadsorban: a települési nemzetiségi önkormányzatok éves szintű működési támogatása átlagosan 222 ezer forint/év volt. Ez havi nettó 14 500 forintnak felelt meg.

Negyedszer: az országos nemzetiségi önkormányzatoknál az államháztartási jogszabályok változásával, a különböző törvényi előírásokkal folyamatosan emelkedtek a gazdasági, pénzügyi és adminisztrációs költségek a támogatások emelése nélkül.

Összefoglalóan azt kell mondani, hogy 2013-ig a Magyarországon élő nemzetiségek támogatása siralmas állapotban volt, és ez még igen finom megfogalmazása az akkori tényleges helyzetnek.

Ugyanakkor a 2013. évtől már voltak reménykeltő, nagyon pozitív változások. Egyrészt a 2013. év nemzetiségi szempontból kétségkívül legnagyobb jelentőségű és pozitív változása volt, hogy a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott nemzetiségi köznevelési intézmények esetében jelentősen emelkedett és normatívvá vált a támogatás. Másrészt a helyi nemzetiségi önkormányzatok intézményátvételi és -alapítási lehetőségének ismételt biztosításával megnyíltak a jogszabályi lehetőségek a nemzetiségi kulturális és oktatási autonómia kiépítéséhez.

A 2014. évi parlamenti választással a 13 magyarországi nemzetiség részére biztosítva lett a parlamenti képviselet, ami új lehetőségeket, új időszakot nyitott meg számunkra.

A parlamenti képviselet első komoly eredménye lett, hogy a 2015. évi központi költségvetési törvénynél áttörést tudtunk elérni azzal, hogy a korábban kevesebb mint 4 milliárd forint, már másfél évtized óta változatlan támogatási keretet 2 milliárd forinttal, több mint 50 százalékkal tudtuk megemelni.

(Folytatás 71/2-ben!)

2022-2026. országgyűlési ciklus Budapest, 2023. június 13. kedd 71/2. szám

Országgyűlési Napló

(17.20)

Az elmúlt nyolc évben, annak ellenére, hogy a 2021. évben a pandémia okozta válsághelyzetben nem került sor támogatásemelésre, a következő területeken tudtunk lényegi, érdemi javulást elérni.

Egyrészt: a nemzetiségi civil szervezetek működési és kulturális támogatási pályázati keretét, melyek egyaránt 110-110 millió forintok voltak, 500 millió, illetve 700 millió forintra, azaz mintegy öt és félszeresére tudtuk emelni.

Másodsorban: az említett nemzetiségi anyanyelvi diáktáborokra a 2014-es 30 milliós keretet 400 millió forintra, azaz több mint 13-szorosára tudtuk emelni. Hozzáteszem, hogy a nemzetiségi anyanyelvi diáktáborokat mindig, mindenhol és minden helyzetben első számú prioritásként kezeltük, és még ez a 13-szorosára emelt keret is az objektív, reális igényeknek csak egy részére, még mindig csak mintegy 30-40 százalékára ad fedezetet.

Harmadsorban: a helyi nemzetiségi önkormányzatok általános működési támogatását a négyszeresére, az úgynevezett feladatalapú, differenciált támogatási keretét pedig a két és félszeresére tudtuk emelni.

Negyedszer: az országos nemzetiségi önkormányzatok és a nemzetiségi média, valamint az országos nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézmények támogatását  nem a köznevelési intézményekét  2015-ben, 2017-ben, 2019-ben és utoljára 2022-ben tudtuk érdemben emelni; ezzel a működés legégetőbb finanszírozási problémái kezelhetők lettek.

Ötödször: több egyedi döntésű nemzetiségi kiegészítő támogatási keretet tudtunk életre hívni és biztosítani olyan területeken, mint például a nemzetiségi színházak támogatása, a nemzetiségi köznevelési intézmények fenntartását és tulajdonjogát is átvevő, helyi nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott nemzetiségi köznevelési intézmények kiegészítő működési és felújítási támogatása vagy az országos önkormányzatok és egyesületek fenntartásában működő nemzetiségi köznevelési és kulturális intézmények beruházási-, felújítási-, pályázatiönrész-kerete.

Végül, de nem utolsósorban, amit a nemzetiségi jövőnk szempontjából kiemelten fontosnak tartunk: a nemzetiségi program eredményei. Örömmel mondom el, hogy a 2016 őszén kidolgozott nemzetiségi program első pontjaként a nemzetiségi pedagógusok jobb megbecsülése érdekében a nemzetiségi pótlékot 2018., 2019. és 2020. január 1-jével három lépésben 10 százalékról 40 százalékra emeltük, ami azt jelenti, hogy mindazon nemzetiségi pedagógusnak, aki a lekötött ideje legalább 50 százalékában nemzetiségi nyelven oktat vagy nevel. Egyidejűleg bevezettünk két, most már alacsonyabb mértékű, a háromszori emelés után kisebb mértékű, 25 százalékos és 10 százalékos pótlékkategóriát azok részére, akik korábban nem részesültek nemzetiségi pótlékban. Így ma már minden nemzetiségi pedagógus a munkájával arányosan, a nemzetiségi nyelven történő oktatással arányosan nemzetiségi pótlékban részesül.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy a nemzetiségi pótlékot fenntartótól függetlenül minden nemzetiség minden nemzetiségi pedagógusa megkapja, és a fenntartóknak a nemzetiségipótlék-emelés bérfedezetét nem más keret terhére kellett úgymond kigazdálkodni, hanem minden évben megkapták költségvetési többletként, és meg fogják kapni a jövőben is. A nemzetiségi pótlék ezen emelésével mintegy négyezer nemzetiségi pedagógus részére 2021-től már közel 2,5 milliárd forint többletjövedelmet biztosított és fog biztosítani a további években is.

A nemzetiségipedagógus-program másik nagyon fontos pontjaként a nemzetiségi pedagógusok számának növelése érdekében beindítottuk a nemzetiségipedagógus-hallgatói ösztöndíjat. 2018. szeptember 1-jétől még csak az elsőéves nemzetiségióvodapedagógus-hallgatók közül 87 fővel kötöttünk szerződést, 2011. (sic!) szeptember 1-jétől már mindhárom óvodapedagógus-évfolyamra, tanító-, tanár-, szaktanárhallgatók első évfolyamára is 317 fővel kötöttünk szerződést. 2020. szeptember 1-jétől már minden szak minden évfolyamára kiterjesztettük, 417 fiatallal kötöttünk szerződést, és a mostani 2022-23-as tanévben már több mint ötszáz nemzetiségipedagógus-hallgató ösztöndíjasunk van.

Végül harmadik pontként, mindezzel párhuzamosan, komoly erőfeszítéseket tettünk a képző egyetemek, főiskolák felé annak érdekében, hogy ne csak a nemzetiségi pedagógusok számát tudjuk növelni, hanem a nemzetiségipedagógus-képzés minőségét, színvonalát, elsősorban a nemzetiségi nyelvi kompetenciák fejlesztését.

Már a 2017. évi központi költségvetési törvény általános vitája során is és azóta is minden évben ezen a ponton a hozzászólásomat azzal folytattam, hogy mindezen rendkívül örömteli, régóta várt pozitív változások után, azt gondolom, azt gondoljuk, hogy ez egy olyan pillanat, amikor minden, kétségtelenül továbbra is meglévő gondot, nehézséget félretéve, fenntartás nélkül köszönetet kell mondjunk, és ezt teszem most is.

A Magyarországon élő 13 őshonos nemzetiség nevében ismételten megköszönöm elsősorban természetesen a kormánynak és a kormányfrakcióknak, hiszen minden döntéshez kellett az ő pozitív döntésük, de az egész magyar parlamentnek, minden egyes korábbi és mai parlamenti képviselőnek az elmúlt nyolc évben nyújtott nemzetiségi támogatást, mellyel a 2014. évi kevesebb mint 4 milliárd forint támogatás 2022. évre közel 24 milliárdra, azaz a hatszorosára emelkedett.

Szeretném külön is kiemelni, hogy a magyarországi őshonos nemzetiségek ügyeit, előterjesztéseit egyfajta íratlan házszabályként kivették a frakciók a napi parlamenti politikai csatározásokból, és az elmúlt nyolc évben szinte minden, a magyarországi nemzetiségek által benyújtott előterjesztést lényegében egyhangúlag fogadott el a parlament. Ezt hálásan köszönjük, és a Jóisten tartsa meg a későbbiekre a szokásukat!

Ugyanakkor ezen eredményeket, támogatásemeléseket a konkrét számokon túl a magyarországi nemzetiségek helyzetének teljes körű áttekintésével a helyükön kell kezelni és értékelni. Egyrészt, aki az elmúlt évek nagyon pozitív nemzetiségitámogatás-változásain pusztán a számokat és a százalékokat nézi, s csak ezeket ismeri, látja, az teljes joggal vetheti fel, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek az elmúlt években kiemelt támogatásemelést kaptak a költségvetés általános növekedéséhez képest, és ebből a szempontból vitathatatlanul igazuk van, ezt én is csak megerősíteni tudom.

Másrészt viszont, aki átfogóan látja, történelmi mélységében ismeri a Magyarországon élő őshonos nemzetiségek helyzetét, a teljes folyamatot, a számok mögött lévő tartalmat, hogy honnan indultunk, hogy anyanyelvünk, identitásunk, hagyományaink megőrzése, gyerekeink részére történő átadása vagy ma már sokkal inkább visszaadása terén milyen nagyságrendű feladataink vannak, mennyire az utolsó órában vagyunk, hogy milyen durva asszimiláció zajlott hét-nyolc évtizeden át, az azt is tudja, hogy az elmúlt nyolc év még csak arra volt elég, hogy megkapaszkodjunk, és új lendülettel elinduljunk azon az úton, elindítsuk azokat a hosszú távú programokat, amelyek reményeink szerint a Magyarországon élő őshonos nemzetiségek túlélését, nemzetiségi létünk fennmaradását biztosíthatják.

Hét-nyolc évtized súlyos mulasztásait, bűneit, annak következményeit nem lehet hét-nyolc év mégoly szép eredményeivel sem jóvátenni, helyre tenni, ehhez több évtized kell.

(17.30)

Ennek a két nézőpontnak, véleménynek az egyeztetése, kölcsönös megismerése, a megfelelő konszenzus kialakítása volt a jellemzője már a 2019-es, a 2020-as, a 2022-es és a mostani, 2024-es központi költségvetésitörvény-javaslatokkal kapcsolatos nemzetiségi egyeztetések folyamatának is.

Sajnos ezt a folyamatos nemzetiségi fejlődést, ami az első nyolc évet jellemezte, a 2022 februárjában elindult háború és annak minden negatív, káros következménye, ha lehet úgy mondani: nemcsak megállította, hanem rendkívül törékennyé is tette. 2022-höz képest a 2023. évi központi költségvetési törvényben a 13 nemzetiségre vonatkozóan már 1 milliárd 63,1 millió forint csökkenés volt. Ez a csökkenés a 2023. évi költségvetési törvény idei év eleji módosításával már 2 milliárd 351,7 millió forintra nőtt. A most előttünk lévő 2024. évi költségvetésitörvény-javaslat pedig már 3 milliárd 840,3 millió forint nemzetiségitámogatás-csökkenést tartalmaz a 2022. évhez képest.

Ezen tervezett csökkentés a roma nemzetiségi támogatásoknál 5 százalékos, a többi 12 nemzetiségnél viszont 25 százalékos nagyon kemény, egynegyedes arányú támogatáscsökkentést jelent. Ezen drasztikus csökkentésnek a nemzetiségi tevékenységek és területek közötti megoszlásáról, az ebből adódó problémákról, ezek súlypontjáról, közvetlenül a 2024. évi központi költségvetésről szóló T/4181. számú törvényjavaslatról és az ezzel kapcsolatos nemzetiségi módosítási igényekről azonban majd a holnapi felszólalásomban fogok részletesebben beszélni; addig is köszönöm, hogy meghallgattak. Danke für Ihre Aufmerksamkeit! (Taps a kormánypártok és a nemzetiségi szószólók soraiban.)