Felszólalás adatai

A diákmunka témája most azért is különösen aktuális, mert az előttünk álló nyári szünetben több tízezer fiatal vállal majd munkát. Azt is meg kell említenünk, hogy a kormány új felsőoktatási koncepciója is abba az irányba mozdul el, hogy az egyetemistáknak vagy főiskolásoknak a tanulmányaik finanszírozásához, a tandíj kifizetéséhez komoly összegeket kell előteremtenie. Önök erre az esetre cinikusan a diákhitelt 2-t javasolják, de a korábbi eladósodások miatt, például amit a devizahitelesek esetén láthattunk, nagyon sokan jogosan félnek ettől, és érthető módon nem akarják milliós adóssággal kezdeni az egyetem utáni életüket. Számukra így szintén csak a diákmunka marad, ha nem akarnak lemondani a diploma megszerzéséről.

Láthatjuk tehát, hogy több tízezer fiatalt érint a diákmunka, olyan fiatalokat, akiket mindenképpen itthon kell tartanunk. A baj csak az, hogy a diákmunka körüli rengeteg probléma megoldása érdekében semmilyen erőfeszítést nem tesz a kormány. Nézzünk néhány konkrét példát! Egy diák más munkát kap, mint amit ígértek neki. Ha ezt nem fogadja el, akkor szerződésszegésért naponta akár több ezer forintot vonnak le a fizetéséből. Egy másik példa: sokszor a fiatalkorú munkavállalóknak nem hagyják hazavinni a szerződést, hogy szüleikkel átolvastathassák. Szintén probléma az órabér megállapítása, ahol nem részletezik, hogy mi az alapbér és mi a teljesítménybér, és csak a hónap végén szembesül a diák a vártnál sokkal alacsonyabb fizetéssel. A modernkori rabszolgatartás jó példája az úgynevezett call centereknél az a gyakorlat, hogy az óránkénti tíz perc szünetet ki sem fizetik, így a fiatalok választhatnak: vagy ledolgozzák a szünet idejét is, vagy annyival kevesebb bért kapnak. De a sort hosszan lehetne folytatni.

A néhány szempontból hasznosnak tűnő, védettséget adó iskolaszövetkezetekkel kapcsolatban is számos kritika érkezett hozzánk. Sokszor az iskolaszövetkezet működését nem indokoló mértékű pénzt vonnak el a diákoktól, így kihasználva azt, hogy a diákok vagy nem tudják, hogy ilyenkor kihez kell panasszal fordulni, vagy nem merik ezt megtenni, mert akkor még ettől a kis bevételtől is elesnek. Tavaly ugyan történt egy újraszabályozása az iskolaszövetkezeteknek, de a gyakorlati rossz tapasztalatok azt mutatják, hogy továbbra is komoly visszaélések történnek. Sőt, a szegény embert még az ág is húzza, mondhatnánk, mert a kormánynak az az intézkedése, hogy eltörölték az adójóváírást, csak tovább rontotta a diákmunkások helyzetét. A diákok legtöbbjének a kormány által ajánlott bérkompenzációban sem volt részük, így az év eleji adóváltozások csökkentették az amúgy is alacsony bérüket.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdésem mindezek után az, hogy miért nézi tétlenül a kormány, hogy az ország jövője szempontjából oly fontos diákokat sokszor rabszolgaként dolgoztassák. Miért nem bírálják felül a korábbi, kiskapukra lehetőséget adó szabályokat, és teremtenek egy átlátható, visszaélésektől mentes diákmunka rendszert?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)