Felszólalás adatai

Aki nyitott szemmel jár az országban, pontosan látja a lepusztított környezetet, az eltartóképességétől megfosztott vidéket, a közintézmények nehézkes működését. Az elcsigázott emberek lelkében tükröződik az a frusztráció, ami 1920. június 4-e óta egy nemzetgyilkossági kísérletnek alávetett nép kivéreztetésében mutatkozik meg.

2011. május 3-án képviselőtársammal beadtunk egy határozati javaslatot, amely II. Rákóczi Ferenc és a Rákóczi-szabadságharc emléknapjáról és emlékévéről szól. Ugyan tárgysorozatba került, itt az Országgyűlésben eddig emlékezetem szerint hatszor szavazta le a többség, mint a mai napon is.

A történelmi hősök példáját idézem önök elé, amikor háború zajlik a nemzet ellen. Az ország ügyeiben döntési jogkörökkel felruházott testületnek, éppen úgy, mint e döntések eredményeit élvező vagy elszenvedő népnek, egyformán fontos, hogy olyan belső meggyőződést és tevékeny magatartásmintát lásson maga előtt, amiből úgy a saját nemzedéke, de leginkább az utódai számára sikerrel őrizheti meg hazánkat, Magyarországot és nemzetünket a Kárpát-medencében.

Miért fontos beszélni Rákóczi Ferencről és azokról a neves és névtelen hősökről, akik az életüket áldozták a nemzetért? Miért kell emlékezni a szabadságharchoz csatlakozó nemesekre, akik feláldozták a vagyonukat és akár életüket is, azokra, akik már a török kor vége felé helyesen látták és mérték fel a helyzetet, hogy újabb birodalom gyarmatai lehetünk? Vagy miért kell eszünkbe idézni azokat a szegény parasztokat, akikről a fejedelem így nyilatkozott: "E nép buzgalmának és szeretetének nem volt elég, hogy képessége szerint ellátott élelmiszerrel, hanem hazaküldték asszonyaikat és gyermekeiket, beálltak a katonáink közé, és többé sohasem hagytak el."

Azért, hogy mindennap, amikor felkelünk, világosan lássuk, mindig az eszünkbe villanjon, abban a korban élő magyarok helyesen ismerték fel a rájuk leselkedő veszélyt, és méltó választ is adtak rá.

Ne feledjük, a Habsburg-birodalom mögött hasonló gazdasági és pénzügyi körök álltak, akik akkor is és a mai nap is egész Magyarországot magukévá akarják tenni, földjeivel, bányáival, erdőivel, vizeivel, munkaerejével együtt.

Teljesen nyilvánvaló a hasonlóság a mai Kárpát-medence helyzete és a kuruc kor között. A gyarmatosítás, az azzal járó társadalmi és gazdasági kiszipolyozás általános jelenség volt akkor is és ma is. Egy lényeges különbség viszont van a két kor között. Akkor még voltak hősök az alsóbb jobbágyrétegekben és a nemességben is, olyanok, akik a haza érdekét a személyes érdekeik elé tudták helyezni, olyanok, akik felvállalták a küzdelmet, a harcot, a megaláztatást, a börtönt és adott esetben a halált is.

Régen volt. A mai világban ez a fogalom már ismeretlen? Ennyire más időket élünk? Le tudnál-e mondani pénzről, befolyásról, kényelemről a hazádért, a nemzetért, egy igazságosabb rendszerért? Hátra tudnád-e hagyni a családodat a hazádért vagy inkább külföldre költöznél? Föláldoznád-e önmagad vagy inkább az értékeidet mentenéd? Ez költői kérdés volt.

Sajnálom, hogy a forradalmi fideszes többség állandóan leszavazza a benyújtott határozati javaslatunkat. Remélem azonban, ha egyszer nem szavazógépként cselekednek, és a szívükre teszik a kezüket, az igen gombot fogják megnyomni, amikor megértik, mit jelentenek a Rákóczi-szabadságharc zászlajára írt szavak: Cum Deo pro Patria et Libertate! Istennel a hazáért és szabadságért!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)