Felszólalás adatai

Mivel két szakaszban megy a tárgyalás, egy kicsit visszatérnék a 79-esre, mert Göndör képviselő úrnak a kétpercesben nem tudtam egészen elmondani és kifejteni, hogy miért is nem értettem vele egyet. Ott tartottam, hogy a kamarai vezetés - én az összeset ismertem, hiszen a kezdet kezdetétől bent vagyok a kamarai vezetésben; most nem vagyok, most csak egy alkalmazott vagyok, de akkor az voltam, meg választott tisztségviselő voltam -, és minden kamarai vezetés, természetesen jobban-rosszabbul, megpróbálta az orvosok érdekében "felvenni a harcot" az aktuális politikai döntéshozókkal. Megmondom őszintén, hogy a tisztességes szakmai eszközök és racionális érvek sose hatottak a kedves politikusokra. Én is most itt vagyok önök között, és látom belülről, hogy mennyire lepereg minden, és itt egyáltalán nem számítanak az olyan vélemények, amelyek valójában az orvostársadalom érdekében születtek, és a politikusoknak meg kellett volna fogadni.

Egyetlenegy sikerélményről számolhatott be a kamara, éppen az előző Fidesz-kormány idején, amikor a Mikola miniszter úr által generált kórháztörvényben, bármilyen hihetetlen, a negyven módosítómnak az 50 százalékát sikerült elfogadtatni. Hogy milyen eszközzel, azt most nem mesélem el, bár érdekes nagyon. Egyáltalán ott sem a kamara érdekérvényesítő eszközével volt a baj, amire a politika hallgatott volna, hiszen a módosítókat beadtuk, de azokat kivágták, mint macskát vécére, hanem annak volt köszönhető, hogy a kormányoldalon ülő kisgazda képviselő orvos bement a miniszterhez, és azt mondta, hogy ezek az én módosítóim - adoptálta őket -, és közölte, ha nem fogadjátok be őket, akkor a kisgazdák nem fognak szavazni, és akkor nem volt kétharmados többség, ha jól emlékeznek fideszes képviselőtársaim. És ezért a miniszter úr kénytelen-kelletlen befogadta őket. Ez is egy érdekes érdekérvényesítő eszköz volt, de itt sem a kamara érte el a sikert, hanem a képviselőtársunk tudta megerőszakolni a kormányzatot. Azok a módosítók szakmailag nagyon is jók voltak, és végül bekerültek a törvénybe. Az a mi pechünk, hogy jött a másik politikai formáció, és a Fidesz-kormány után következő formációban egy hónapig élt ez a törvény, amellyel nagyszerű sikereket értünk el. Ennyit arról, hogy az érdekérvényesítés eszköze biztos nem jó vagy nem jól csinálják, ezért büntetésből kaptuk ezt a 79. pontot.

Nem, ezt nem büntetésből kaptuk. A 79. pont első ránézésre egy teljesen ártatlan pont. Mert miről szól? Olyan szabályokat állapít meg a három kamara részére - ezt hangsúlyozom, hiszen közös kamarai törvény van -, amiben gyakorlatilag elmondja, hogy hogyan kell a kamarában választani. Igaz, hogy voltak a kamaráknak törvényei és választási szabályzatai, de hát nem baj, semmi probléma ezzel nincs. Ebben a módosításban nem ez a klú, és nem ezzel büntetik ismét a kamarát és büntetnek kamarai embereket, vezetőket, hanem a módosítás végén lévő pont, amikor lazán közli, hogy a kamarai törvényből melyik pont veszti hatályát. Ez elég jól el van rendezve, és az ember az érdemi részt olvassa. Őszintén megmondom, hogy ez a bizottsági ülésen jött reggel, és ezzel, mea culpa, önkritikát is gyakorolok, reggel nem vettem észre ezt, mert csak a szöveget olvastam, és azon szörnyülködtem, hogy milyen érdekes szabályokat hoznak be, hiszen ha a kamaratagok 50 százalékának ott kell lenni, akkor - államtitkár úrnak is mondom -, a józsefvárosi kamara helyi szervezete esetében, amely 3 ezer emberből áll, 1500 plusz egy embernek ott kell lenni a helyi választáson, mert ha nincs ott, akkor érvénytelen, illetve egy elhalasztott választáson is a 3 ezer ember 25 százalékának ott kell lenni. Soha a büdös életben nem lesz változás, ugyanazok a kamarai vezetők maradnak életük végéig, hiszen nem lesz érvényes a szavazás, mert az orvostársadalom egyszerűen olyan, amilyen. Őt nem érdekli a dolog, nem megy el, vagy ha érdekli, akkor sem ér rá, mert ügyel vagy más baja van, és különben is a kamara így, a kamara úgy, tehát egyszerűen nem megy el. Ezért mondom, hogy ez egy furcsa szabály, ilyet nem érdemes hozni, mert ez gyakorlatilag a kamara működését gátolja.

De az igazi problémát az jelenti, amikor azt mondják önök, hogy hatályát veszti a kamarai törvény 11. § (1) bekezdése és a 33. § (5) bekezdése. Az van odaírva, hogy ez egy úgynevezett átmeneti szabályt hatálytalanít. Hát ez nem igaz, mert az államtitkár úrral folytatott tárgyalásaink során, amikor a kamarai törvényt tárgyaltuk, akkor ezt a kérdést körbejártuk, és akkor azt a nem csak ígéretet kaptuk, mert úgy szólt a hatályos törvény, hogy a kamarai választás szempontjából ki hányszor választható tisztségbe, ezzel az új kamarai törvényen húztunk egy vonalat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)