Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Meglehetősen meglepve hallgattam Szentgyörgyvölgyi Péter országgyűlési képviselő úr iménti felszólalását. Ő megemlítette azt, hogy a házastársi vagyonnyilatkozatok tételével kapcsolatban milyen óriási ellenállás volt az Országgyűlésben. Nem emlékszem arra, hogy ön akkor tagja lett volna a Magyar Országgyűlésnek, amikor ennek a törvényjavaslatnak a vitája és előkészítése folyt. Vagyunk néhányan a teremben, akik ebben a vitában részt vettünk - csak egy része a jelen lévőknek -, valahol rosszat tetszett olvasni, képviselő úr, mert ilyenről sem kormánypárti, sem ellenzéki oldalon sem nem esett szó, sem nem volt probléma, és a mai napig sem jelent meg olyan problémaként, mint amilyennek ön szerette volna beállítani.

Ha már ennél a témánál tartunk, fontosnak tartom, hogy a kezdő lépésekre valamilyen módon visszatérjünk és visszaemlékezzünk, mert egyébként ennek a törvényjavaslatnak a támogatását a Szabad Demokraták Szövetsége nem tudja megígérni, még változtatásokkal sem tudjuk elképzelni, hogy olyan módon alkalmassá váljon, hogy az igen szavazatunkat tudnánk ehhez a törvényjavaslathoz adni, mert a vállalt célra semmiképpen nem alkalmas. Más, nyíltan nem vállalt célokra igen, de ezt éppen a törvény óriási hibájának tartjuk, amiről később majd szeretnék néhány szót szólni.

Amikor néhány évvel ezelőtt felmerült, hogy összeférhetetlenségi szabályokra van szükség a közélet bizonyos szereplői között, és ehhez kapcsolódóan vagyonnyilatkozat-tételi szabályokra, akkor mi, akkori kormánypárti képviselők - az MSZP és az SZDSZ képviselői - egységesen úgy gondoltuk, hogy csak akkor van az Országgyűlésnek erkölcsi alapja ilyen törvényeket megalkotni, ha először a közélet egyik legfontosabb szereplőjére, magára az országgyűlési képviselőre alkot ilyen szabályt. Egy nagyon hosszú vita végén született meg a ma is hatályos törvény, és ezzel kapcsolatban néhány dologra szeretném felhívni a figyelmet.

Az egyik dolog az, hogy mi az intézménynek, ennek az összeférhetetlenségi és vele együtt vagyonnyilatkozat-tételi szabályozásnak a jellege. Ez egy közjogi jogintézmény, nem pedig büntetőjogi jogintézmény, ahogy azt sokan próbálják a megközelítésükben, véleménynyilvánításukban beállítani. Ez rendkívül fontos és lényeges különbség.

Véleményem szerint a másik nagyon lényeges megjegyzendő dolog az, hogy ilyen jellegű összeférhetetlenségi szabályokra - bárhol is alkották azokat a világon - mindig, mindenkor jellemző volt, hogy alapvetően kijátszhatók. Ezek nem olyan jellegű szabályok, mint a büntető jogszabályok, amelyekkel kapcsolatban ez az igény másképp merül fel; ezek a szabályok egy más jellegű felelősségi rendszer elemét kell, hogy képezzék, és mindig is alkalmasak voltak arra, hogy adott esetben esetleg kijátszhatók legyenek.

A Szabad Demokraták Szövetsége nemcsak kezdeményezője volt, hanem részben kidolgozója és előterjesztője is annak a törvényjavaslatnak. Jól emlékszem, amikor Bihari Mihály képviselő úrral együtt benyújtottuk annak idején a törvényjavaslatot. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az a törvényjavaslat - akkor még csak javaslat, most már törvény - kiállta az alkotmányossági próbát is, mert voltak olyan indítványok - ha jól emlékszem, összesen hat területen -, amelyek az Alkotmánybíróság előtt is megfordultak, és az Alkotmánybíróság minden tekintetben alkotmányosnak találta a javaslatot.

Azért tartottam fontosnak néhány szót szólni erről a törvényjavaslatról, mert egy kicsit hasonló helyzetben vagyunk most is, amikor az Országgyűlés megfontolja azt, hogy milyen körre és milyen módon vonatkozzanak az összeférhetetlenségi, vagyonnyilatkozat-tételi szabályok - most már elsősorban vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségről van szó. Egy ilyen vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség mindenképpen a személyiségi jog valamilyen fajta korlátozását, egy előzetes korlátozást jelent az érintett részéről, és ennek az előzetes jogkorlátozásnak aztán vannak utólagos vizsgálattal összefüggő következményei.

Már ott rendkívül problematikusnak tartjuk ezt a törvényjavaslatot, hogy e két nagyon fontos szempont egyikét sem veszi korrektül figyelembe a kormány előterjesztése. Azt a kört, hogy kik azok, akiket ilyen módon a személyiségi jogukban korlátozni kell, csak rendkívül gondos körültekintéssel szabad megválasztani, és csak a legszükségesebb esetekben és mértékben kell ezt a kört megvonni, viszont amikor a kört megalkotta egy törvény, akkor nagyon fontos, hogy ez a kör egy precíz utólagos vizsgálat révén megfelelően ellenőrzött legyen. Ennek a két dolognak feltétlenül egyensúlyban kell lennie.

Mi egyetértünk azzal - és az elmúlt években ezt nem egy alkalommal el is mondtuk -, hogy az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségére vonatkozó szabályozást követnie kell - ha úgy tetszik - egy sor más ilyen jellegű szabályozásnak, mert a közélet tisztaságához mindenképpen hozzátartoznak ezek a szabályok. Ezért elviekben ezt támogatni tudnánk.

Ha már a megalkotott kör témájánál vagyunk, akkor azt kell mondanom, hogy ebből a szempontból sem elfogadható számunkra a törvényjavaslat. Véleményünk szerint ez a kör önkényesen került megalkotásra, és indokolatlanul rendkívül széles. Úgy gondoljuk, úgy lenne indokolt meghatározni az érintettek körét, ha valamilyen egységes rendező elvnek, valamilyen normativitásnak lehetősége lenne érvényesülnie.

Mi például nem tartjuk helyesnek - mert csak látszatintézkedés, ami nagyon jól fest a közvélemény előtt és hangzatosan szól -, hogy a köztársasági elnöktől kezdve a legkisebb falu önkormányzati képviselőjéig mindenki belekerül ebbe a körbe, és lesz érintett ebben a tekintetben. Mi nem gondoljuk, hogy például a köztársasági elnök úrnak vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettsége kellene hogy legyen, bár az államtitkár úr azt mondta, hogy ezzel egyetért. Nyilván nem várható, hogy ilyen helyzetben bármilyen köztársasági elnök is úgy nyilatkozzon - ha felmerül a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség -, hogy nem ért vele egyet. Ettől függetlenül nem tartjuk helyesnek, hogy ebbe a körbe belekerült, mint ahogy azt sem tartjuk helyesnek, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosai is belekerüljenek ebbe a körbe. Például helyes rendező elvnek gondoljuk azt, hogy azokra vonatkozóan, akik közvetlenül nagy összegű közpénzekkel bánnak, indokolt lehet egy ilyen jellegű kör megalkotása. De az imént említett két példával együtt ezt nem tartom jónak és helyesnek.

Különösen nem tartjuk jónak és helyesnek, hogy például a közalkalmazottakra olyan módon kerüljön megalkotásra ez a törvény, hogy most csak egy abszolút átláthatatlan keret jelleggel szabályozzuk a dolgot. A törvény általában véve megteremti a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget a közalkalmazottakra, és majd rábízza a miniszterre, hogy ő maga döntse el, hogy ebben a körben kik lesznek érintettek. Véleményem szerint a közalkalmazotti körön belüli szűkebb kör meghatározása ettől a pillanattól kezdve csak önkényes lehet. Ez így semmiképpen nem fogadható el.

Magát a szabályozást is rendkívül elnagyoltnak és végiggondolatlannak tartjuk. Az talán csak egy apró technikai észrevételnek tűnik, hogy a mindössze 14 szakaszos törvényben - ha jól számoltam - 16 másik törvényt érintünk, de lehet, hogy tévedek, és esetleg egy-kettővel több vagy kevesebb. Fenntartom magamnak a jogot, hogy ne 16, hanem csak 14 olyan törvény legyen, amelyet érintünk egy 14 szakaszos törvényben - vagy tizenhármat, teljesen mindegy. Enyhén szólva, nem elegáns ez a dolog, mert összevisszaságot teremthet; egyszerűen nincsenek benne rendező elvek.

(11.20)

Nincsen benne olyan normatív elképzelés, amely végigvonulna esetleg a törvényjavaslaton. Nincs egyetlenegy olyan elv sem, amire azt lehet mondani, hogy ez az az elv, ami alapján mindegyik érintett a törvényjavaslat hatálya alá tartozik, és indokolt, hogy oda kerüljön.

Abban az esetben, ha ez a törvény hatályba lépne, következnének az újabb, nagyon nagy problémák vele kapcsolatban. Egyrészt ha már megalkottunk egy törvényt ilyen kötelezettségekkel, akkor az úgy helyes, ha ez a törvény képes betölteni a feladatát, azaz alkalmassá válik arra a célra, amiért a törvény megszületett. Egyrészt - már mások is elmondták előttem, én is részben megismétlem -, ha ez a törvényjavaslat hatályba lép, akkor rendkívül könnyen kijátszható lesz. Láthatjuk az elmúlt időszakból is, egy sor olyan esemény történik körülöttünk a közéletben, amely ékes bizonyítékát adja annak, hogy milyen módon lehet visszaélni az ilyen jellegű szabályozással. Tehát nem alkalmas arra, hogy valóban ellenőrizze ezt az, úgymond, esetlegesen nem indokolható vagyongyarapodást.

Egy érdekes jellemzője a törvénynek: majdnem mindenhol csak az merül föl elsődleges követelményként, hogy a benyújtásra kötelezett teljesítse a benyújtási kötelezettségét. A vagyonnyilatkozat-tétel elmaradása a törvény erejénél fogva az adott betöltött státus megszüntetésével jár az esetek nagy részében. De ezen kívül igazából semmilyen érdemi rendelkezése nincs a törvényjavaslatnak, amely alkalmassá tenné arra, hogy végig lehessen vinni ennek a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségnek a szabályozását a korrekt ellenőrzésig, és minden tekintetben alkalmas legyen arra, amit egyébként a kormányzat hangoztat ezzel kapcsolatban. Például, ha fölmerült volna az a kormányzatban, hogy egy ilyen vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség után, amennyiben indokolt esetben vizsgálat indul a vagyonnyilatkozatban foglaltak megsértésével kapcsolatban, akkor csak akkor lehet hatékony a vizsgálat, ha például egy bizonyítási teher megfordul ebben a tekintetben. Én nem találtam ilyen jellegű szabályt sehol, és pontosan tudjuk, hogy milyen problémákhoz vezethet az, ha a jogszabályban foglaltak érvényesülését semmilyen módon vagy megfelelő hatékonysággal nem lehet kikényszeríteni.

Ami a másik nagyon nagy problémát jelenti a törvénnyel, hogy alkalmassá válik arra, hogy az érintettek körét jelentős mértékben átpolitizálja, és visszaélésekhez vezessen. Ez az egyik legnagyobb probléma ezzel, mert itt megzsarolhatóvá, kiszolgáltatottá válnak azok a közalkalmazottak, köztisztviselők, akiknek a függetlensége, a politikától való távoltartása nemcsak nekik, hanem az egész közéletnek, az egész társadalomnak nagyon-nagyon fontos érdeke lenne. Úgy gondolom, hogy ezt ugyan nyílt célként a kormányzat nem hirdette meg, de látjuk a gyakorlatból, hogy ki mindenkivel szemben lehet politikai nyomást - és sajnos egyre inkább elharapózik ez -, milyen jellegű politikai nyomást lehet gyakorolni egyébként függetlennek tekintendő, vagy jó lenne, ha függetlennek tekinthető lenne az a kör, az a köztisztviselői vagy közalkalmazotti kör, akiknél ez fölmerülhet. Bizony ez alkalmas eszköz arra, hogy az ilyen jellegű, nemkívánatos hatása a törvénynek beálljon.

Sok minden mást fogunk, azt hiszem, még az általános és a részletes vitában is elmondani a törvényjavaslattal kapcsolatban, még egyszer szeretném kiemelni, hogy ebben a formájában sem, de ezt a törvény átalakítva sem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)